marlon brandy
"Úrinőtől kapott tripper nehezebben gyógyul"

Nolblog Saját blogom Segítség

Tudta-e Ön, hogy a macska: - mitől válik jó egerészővé? - miért rágcsálja oly előszeretettel a szobanövényeket? - miért nem tejivó állat? - miért kaphat mérgezést a hagymától és a csokoládétól? - miért nem eheti meg a kutyatápot? - miért nem akar eleget inni? A kedvenceink helyes táplálása sorozat második kötetében a kisállat-táplálási specialista, állatorvos szerző megismerteti az olvasót a macskák táplálásával kapcsolatos alapvető tudnivalókkal, utalva a leggyakoribb téveszmékre és hiedelmekre is. Emellett hasznos tanácsokat, példamenüket és recepteket is ad kedvenceink otthoni etetéséhez, akár kijáró, akár lakásban tartott cicáról legyen szó, valamint segítséget nyújt ahhoz, hogy eligazodhassunk a tápok rengetegében, és kiválaszthassuk ezek közül azt, amelyik a legmegfelelőbb kedvencünk számára. Ugyanakkor nem téveszti szem elől azt a tényt sem, hogy minden cica egyszeri és megismételhetetlen, önálló, öntörvényű, egyedi jelenség, tehát mindegyikük esetében külön-külön kell megkeresni és megtalálni a megfelelő táplálási módszert.

 

Dr. Fodor Kinga: Mit egyen a macskám?

Duna International Kft.

www.dunakiado.hu

 

Mit nem adhatunk macskánknak?

Jack Danielst, fehér rumot, és áramelosztót, továbbá kerülendő a borjúmirigy, magas purintartalma miatt, mert köszvényt okozhat.- by Dandy Warhol

Nyers sertéshúst sem:

Aujeszky-vírust tartalmazhat, amely leggyakrabban sertésekben és patkányokban fordul elő. Macskánál idegrendszeri tüneteket okoz (ingerlékenység, nyugtalanság), melyhez bőséges nyálfolyás társul és egyenlőtlenül tág pupillák. A megbetegedett állatok a fertőződést követően legkésőbb egy héten belül bénulásos tünetek közepette elhullanak. Kizárólag megelőzéssel védekezhetünk ellene, mégpedig úgy, hogy sertéshúst nyersen (különösen a sertésgégében található

Amire a napkeleti bölcseknek sincs helyes válaszuk:

"Szeretném a véleményeteket kérni. Theo minden este bejön a fürdőszobába, amikor fürdöm, és követeli, hogy had ihasson bele a meleg fürdővízbe. Elég tetemes mennyiséget szokott belefetyelni. Napközben van kitéve neki mindig friss víz, ezt mégsem hagyja ki sohasem.”

A kedvenceink helyes táplálása sorozat második kötetében a kisállat-táplálási specialista, állatorvos szerző megismerteti az olvasót a macskák táplálásával kapcsolatos alapvető tudnivalókkal, utalva a leggyakoribb téveszmékre és hiedelmekre is. Hasznos tanácsokat, példamenüket is ad kedvenceink etetéséhez. De utal arra is, hogy minden cica egyszeri és megismételhetetlen, öntörvényű, egyedi jelenség, tehát mindegyikük esetében külön-külön kell megkeresni a megfelelő táplálási módszert.

 

Ajánlott olvasmány

1.Esther Verhoef: Nagy macska enciklopédia

2.Dr. Bruce Fogle: A macskatartók kézikönyve

3.Dr. Bruce Fogle: Mi baja a macskámnak

4.Jean – Luc Renck: A macska

5.David Taylor: Én és a cicám

6.Roger Tabor: Értsük meg macskánk viselkedését

7.Roger Tabor: Kedvencünk, a macska

8.Gwen Bailey: Mit gondol a macskám

9.Rainer Köthe: Macskák

10.Katrin Beherend: Macska a lakásban

11.Dr. Gabrielle Lehari: Kutya – macska barátság

12.Veress István: Azok a csodálatos cicák

13.Jay Groce, Francesca Peppiatt, Paul Seaburn: Miért tartsunk macskát

14.David Alderton: Macskák

15.Immanuel Birmelin: Macska a lakásban

16.Micheal P. Fertig: Ha a macskák beszélni tudnának

17.Stefano Salviati: 100 legendás macska

18.David Taylor: A macskák titkos élete

19.Martin Baxendale: A macska működése

20.Denis Seidl: Élet a macskákkal

21.Szaniszló Julianna: Macskák

22.Dr. Fodor Kinga: Mit egyen a macskám

23.Birgit Gollmann: Macskák

24.Géczi Zoltán: Macskakönyv

25.Sarah Whitehead: Hogyan mondják macskául

26.Janine Adams: Hogyan beszéljünk a macskánkkal

27.Carolina Davis: Macskatartók nagykönyve

28.Dr. Vera Weingartner: Beteg a cicánk

29.Jackie Strachan: 50 játék macskáknak

30.Anna Lankner: A macska táplálása

31.Roger Tabor: Macskák

32.Graef, Doris Quinten: Macskabetegségek felismerése, kezelése, megelőzése

33.Gromis, Catherina Di Trana:Macskák

34.Dr. Michel W. Fox: Macskamasszázs

35.Macskás Viki: Macskák nagykönyve

36.László Erika: Törzskönyvezett macskafajták standardjai

37.Harald Wenzel: A macskák helyes táplálása

38.Carol Osborne: Macskabetegségek

39.Puttner-Rocrer: Tippek és trükkök macskabarátoknak

40.Kapusi Rózsa: Barátunk a macska

41.Vörös Zsófia: Barátaink a cicák 1000 képben

42.Helga Hofman: Értsük meg cicánkat

43.Bruce Fogle: 101 kérdés, amit a cicája megkérdezne a dokitól, ha beszélni tudna

44.Peter Gethers: A macska, aki Párizsban járt

 

Mit tegyünk, ha a macska válogat és finnyás?

Igen, ismerem az érzést, amikor az ember kényesen elfordul a fehérpecsenyétől, bélszíntől, kókusztejtől, articsókamártástól, thai csirkétől, a fésűskagylótól, a pármai sonkától, a kék sajttól, és éjjel , titkon belopózik a konyhába és azonmód, nyersen befal fél vekni zsíroskenyeret. Nem használ már a szushi sem, s az ember lemondóan legyint még a citromos kolbászra is. (Kerekes Tamás)

Az ember mellett élő macskák többsége általában finnyás és válogatós. Többségük nem hajlandó enni, ha az étel nem elég friss, ha túl meleg, túl hideg...

Ha nem eszik a macska

A macska meglehetősen válogatós, ezért sok otthonban az etetés valóságos tortúra: a gazdi kiteszi az élelmet, a cica pedig még csak meg sem szagolja. Kétségbeesés helyett fogadjunk meg néhány tanácsot, és javítsunk a helyzeten

Az ember mellett élő macskák többsége általában finnyás és válogatós. Többségük nem hajlandó enni, ha az étel nem elég friss, ha túl meleg, túl hideg, vagy állaga nem megfelelő, ha valami zavaró körülmény (pl. egy kutya, egy másik macska vagy egy kisgyerek) van a közelben, ha az etetőtálja nincs rendesen kimosva, vagy ha pl. nem kedvelik a mosogatószer illatát. Ezek mellett zavarhatja a macskákat a túl erős fény és zaj, a szokatlan mozdulatok, a túl nagy nyüzsgés maguk körül, és az idegen, szokatlan szagok jelenléte a levegőben.

Válogatóssá válnak azok a macskák is, akiket huzamosabb ideig kizárólag a számukra legkedvesebb eledellel etettek, és ez a válogatósság egy idő után már olyan mértékűvé válhat, hogy a megszokott táplálékféleségeken (pl. máj vagy hal) kívül mást már egyáltalán nem is fognak elfogadni, képesek inkább a szó szoros értelmében akár még éhezni is. (Vigyázzunk, a kutyánál ez pont fordítva működik: a kutya akkor válik válogatóssá, ha folyamatosan többféle eledellel kínáljuk.) A macska az avas és romlott takarmányt is visszautasítja, érzékeny orrával rögtön kiszagolja, ha eledele nem friss.

Mindezek értelmében a macska étkezőhelyét úgy kell megválasztanunk, hogy az a lakásban egy csendesebb, nyugodtabb helyen legyen, kellő távolságban a macskavécétől, lehetőleg olyan területen, ahol az állatot nem zavarja senki és semmi a táplálékfelvétele közben. Az etető- és itatótálka alá a könnyebb takaríthatóság érdekében tegyünk tálcát vagy újságpapírt. Lehetőleg ne etessük cicánkat a szabad ég alatt, mert a külső környezetből érkező ingerek megzavarják a nyugodt táplálékfelvételt, ezen kívül a kihelyezett eledel odacsalogathatja a legyeket, hangyákat és kisrágcsálókat. Az el nem fogyasztott maradékot soha ne hagyjuk elől, a macska etető- és itatótálját pedig mindig tartsuk tisztán.

 

Kerekes Tamás

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szegő András Bombasiker

Duna International Kft.

www.dunakiado.hu

 

 

Ne feledjék, hogy minden bestseller remekmű, de nem minden remekmű bestseller.  A Szegedy-Maszák-féle hókuszpókuszt (a narratíva, amint önreflektál a szöveg hipertextualitására, és satöbbi), ugyan nem találni a kötetben, de elég elképzelnem nekem szegény John Grishamet, ahogy a bankba menet egész úton csak sír

 

Nem sokra megyünk a tömegkultúra jelenségének megértésében, ha normatív, értékelő kritériumokkal, közelítjük meg ezeket a műveket. E nézet szerint tényként kell kezelnünk, hogy az effajta művek viselkedési vagy beszédmintaként hatnak a társadalomban, meghatározók szinte a társadalmi együttélés legmikroszkopikusabb részleteiig. Az olyan szociológiai jelenségeknél, amelyekkel szemben nem elegendő valamiféle fennkölt, arisztokratikus-elitisztikus “lebunkózás”, mindig a hatás mikéntjét kell vizsgálni.. A magam részéről e tekintetben John Sutherland A sikerkönyvek című munkájával értek egyet. Sutherland ebből az utóbbi szempontból indul ki: nem tolsztoji kritériumok alapján akarja elbírálni Benshly A fehér cápa című regényét és a belőle készült filmet, hanem azt vizsgálja, hogyan lett képes A cápa - s általában a hetvenes és nyolcvanas évek hat hollywoodi “keményfiúja” - arra, hogy Hollywoodot harmincévi pangás után hirtelenjében megint a modern filmművészet középpontjává tegye. Az már más kérdés, hogy ezt esztétikai szempontból mikor és mennyiben megalapozottan, illetve mikor és mennyiben “bóvli” árukkal tették. Gondoljunk Lucas, Coppola vagy Spielberg filmjeire. Ezek a rendezők a maguk nemében azért fenegyerekek, mert a hasznot termelő iparág szempontjai lebegnek szemük előtt, akkor is, ha európai és klasszikus esztétikai szempontból remekműveket hoznak létre, s akkor is, ha éppen ellenkezőleg, olyan bóvlifilmeket gyártanak, amelyeknek egyedüli kritériuma a siker. Mert e különböző színvonalú filmek közös jellemzője: tökéletesen alkalmasak arra, hogy pénzügyileg helyreállítsák ezt a valóban iparként funkcionáló valamit, amelynek szimbolikus megnevezése Hollywood.

 

Az irodalmi siker titka

John Brain

 

Hallottam egy történetet egy újdonsült kapitányról, akit a leköszönő kapitány végigvezet a hajóján, lepecsételt borítékot ad át neki, azzal, hogy tegye el biztos helyre.

A borítékban olyan információ található, amely borzalmas szerencsétlenségtől fogja megóvni őt. Nem figyelmeztetheti előre a szerencsétlenség természetéről, ám amikor az bekövetkezik, az új kapitány fel fogja ismerni, és csak akkor, de csakis akkor szabad felbontani a borítékot. Az új kapitány egy ideig derekasan ellenáll, de aztán nem tud uralkodni a kíváncsiságán és felbontja a borítékot. Egy papírlapot talál benne ezzel az útmutatással:

AZ ORR ELŐL, A TAT HÁTUL VAN.

 

 

A ötet tartalomjegyzéke

Fejõs Éva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Lajos Mari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Lõrincz L. László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

Lux Elvira . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

Müller Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

Nemere István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

Rácz Zsuzsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161

Stahl Judit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

Vass Virág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213

Vavyan Fable . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

 

Ha elolvassák Szegő András remek könyvét,akkor Önök is levelet írhatnak a következő hajóskapitánynak

 

Kerekes Tamás

 

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tihanyi István:

I. András és I. Béla

www.dunakiado.hu

Duna International Kft

 

A magyar történelem igencsak zaklatott két évtizedét fogja át, a sorozat harmadik kötete, amely I. András és I. Béla uralkodásával foglalkozik. Vazul I. István megvakíttatott unokatestvérének idősebbik fia trónviszályok, és pogánylázadás után veszi át az ország irányítását, megszilárdítja a keresztény királyság intézményeit, visszaveri a német támadásokat, a testvérével folytatott polgárháborúban azonban alulmarad, és rövid időre a tragikus véget érő öccse szerzi meg a trónt. E mozgalmasak események kitűnő alkalmat teremtenek a szerző számára, hogy fordulatokban gazdag családi viszályként, vérbeli királydrámaként ábrázolja a két Árpád-házi uralkodó pályafutását. Az esetenként a szaktudomány megállapításaira is hivatkozó, a középkori krónikákra, valamint a forrásokból nem ismert részletek esetében a szerző élénk fantáziájára támaszkodó elbeszélés eleven képet fest a korszakról. A szórakoztató népszerűsítést szolgáló munkát a sorozat többi kötetéhez hasonlóan gazdag illusztrációs anyag kíséri

 

Szt. István királyunk legnagyobb tragédiája az volt, hogy nem tudott egyenes ági fiú utódot hagyni az országra. Nehogy országunk visszatérjen a pogányság útjára, az egyik trónigénylőt, Vazult megvakítatta és megsüketítette. Vazul három fiának pedig menekülnie kellett, így talált külhoni uralkodóházaknál menedéket Levente, András és Béla. Ettől kezdve sorsuk és utódaiknak sorsa a legfordulatosabb Shakespeare drámákat megszégyenítően bonyolódik. Az csak szinte mellékesen megjegyzendő, hogy a legújabb kutatások szerint nem is Vazulnak, hanem annak fivérének, Szár László gyermekeinek tartják a három idegenbe menekült királyfit. Orseolo Péter elüldözése után térnek vissza Magyarországra, mint a trón várományosai. Közülük a legidősebb Levente pogány hiten maradt, de ő viszonylag hamar meghalt. András és Béla először sikeresen legyőzik az országra törő németet, majd a kezdeti egyetértés után, egymás ellen fordulva küzdenek a trónért a hatalomért. Bármely izgalmas kalandregény meseszövése megirigyelhetné azokat a fondorlatokat és váratlan fordulatokat, melyet akkor a való élet produkált.

A negyedik kötetben, mint egy jó folytatásos sorozatban tovább bonyolódnak az események. Ekkor már az egykori testvérek fiai, az unokatestvérek között folyik tovább a küzdelem a hatalomért. András fia, Salamon és Béla fiai, Géza és László vívnak ádáz csatákat, igénybe véve külföldi szövetségeseik beavatkozását is harcaikhoz. A sorozatnak ebben a kötetében kerül bemutatásra egyik legnagyobb királyunk, a később szentté avatott I. László király. Alakja, jelleme, haditettei évszázadokon át példát mutattak, erőt adtak a magyarságnak. Ő volt a félelem és gáncs nélküli lovag, a gyengék és a haza védelmezője az eszményi lovagkirály. A sorozat negyedik kötetét nem Tihanyi István, hanem Vitéz Miklós jegyzi, de stílusában, közérthetőségében és humorában hasonló a sorozat előző három tagjához.

A sorozat kiválóan alkalmas, hogy felfrissítse egykor szerzett tudásunkat, vagy új ismeretekhez juttassa a történelem iránt érdeklődőket, legyen az bármely korosztály tagja. A felhasznált irodalomjegyzékből is kitűnik, hogy a szerző szerkesztő alapos munkát végzett, sokfajta és különböző forrásokra alapozva állította össze a művét.”

 

„I. István halála után népmese kezdődik, kezdi a szerző, mely aztán testvérharcba torkollik- „Miközben nőnek fiaik, a jövendő királyok, András És Béla haddal támadnak egymásra, és egyúttal a megújuló német támadások ellen is védeniük kellene az országot. Az idősebbikkis híján megöleti öccsét, de az külföldre menekül. András agyvérzést kap, úgy harcol, végül meghal. Pár évvel később a legfiatalabb testvér, Béla-már királyként- különös balesetben súlyosan megsérül, és csatát veszít András fia, a tízéves Salamon idegen seregével szemben.”(Tihanyi István)

Imre herceg meghal, aspiránsokban nincs hiány, önjelölt Vazul, de István Orseolo Péterre bízza a testőrség vezetését, azaz saját életét. Jó oka van reá, mert az ellene szőtt merényletet később szépen kiradírozták a magyarok krónikáiból. Ám megmaradt Vazul megvakítása és forró ólom a fülbe, mely nem igazán használ a kondíciónak és a merénylő gyermekei kereket oldanak. Béla a befutó, lever egy pomeránit a lengyel udvarban, s ezzel máris szerez egy lengyel királylányt feleségnek. Elmondhatta tehát volt: „Királylány a feleségem.”, és még becenevet is szerez: Benyn. A három testvér együtt él Lengyelhonban és a feleségnek is három neve lett. Hapy anding: nemcsak Béla, de két fia is magyar trónra kerül. A hoppon maradt fivéreknek ráadásul Lodoméria nem jó pálya. Át is szálltak a kijevi gyorsra. A moszkovita András csak a jelre vár, hogy diadalmasan hazatérhessen.

És Szent László fiai visszatérnek.

 

A könyv küllemében szép. Argumentálásában főleg krónikákra hagyatkozik, no meg józan észre. Fájdalom megmondanom az akadémikusoknak, hogy ezen a gyermekek nem fognak elaludni, mint teszem azt báró Ridegváry reformkori csatározásain, a megyegyűléseken. Majd lehet benne pontatlanságokat keresni, ennek ellenére egy roppant olvasmányos, izgalmas, érdekfeszítő, vitára inspiráló kötettel gazdagodott a magyar történelemírás.- Kerekes Tamás

Szakértőkben nincs hiány:

 Pl. itt

A császár, miután diadalt nyert, Székes-Fejérvárba szálla, hol Péternek az országot visszaadá, s így osztán megtére Regensburgba. Péter király pedig és a magyarok, kik őt az országba visszahozták, ismét erőre és hatalomra kapva garázdák kezdének lenni. Miért is az egész magyarság szorgosan ügyel vala, hogy Pétert elkergetve miképen hozhatnák vissza Szár László fiait. Míg ezek így történtek, András, Béla és Leventa Csehországból Lengyelországba átmenvén Miska lengyel fejedelem által barátságosan lőnek fogadva. Hol Bélának, miután a pomerániai herczeget párviadalban legyőzte, Miska nejűl adá leányát. Mit András és Leventa nehezen szívelvén, ne hogy az ő becsületéből éljenek Lengyelországban, átmenének Ruthéniába. S midőn ott őket Lodoméria fejedelme, Péter király miatt, nem fogadta bé, onnan a kúnok földjére menének. Kik is azt hivén, hogy országukat kémlelik, elvesztésökön gondolkoztak, de miután egy magyar rab rájok ismert, azontúl igen jól bántak velök. E közben pedig Péter király a magyarokat előbbi sanyargatással kezdé terhelni. Akkor Csanádon mind egybejövének s tanácsot tartván köz értelemmel Szár László fiaiért küldenek, hogy jőjenek vissza az országba.

2. §. A magyarok fölkeléséről, Péter haláláról.

Kik is midőn, a milly titkon csak lehetett, Pestre megérkeztek, a három testvér hirnökei mindjárt azon éjtszaka Péter király udvarába nyargalva kikiáltják, hogy minden németet és olaszt, akárhol találják, le kell ölni, és a pogány vallást vissza kell venni. Reggelre kelve tehát tudakozódván Péter a dolog okáról, mint bizonyost tudá meg, hogy bent vannak Magyar­or­szágon. És jóllehet rettentő fájdalom érte, magát vígnak mutatja vala. Aztán titkon embereket külde, hogy foglalják el Fejérvárt: de terve kitudódván, a magyarok mindenhol kezdének lázadni, egyszerre öldökölvén a németeket és olaszokat, még az asszonyoknak, gyermekeknek és azon papoknak sem kegyelmezve, kiket Péter tett vala prépostokká, plébánosokká és apátokká. S miután Péter Fejérvárba nem mehetett bé, futásnak eredve Mosony felé mene, hol, mint mondják, sereg indula ellene. Eltérve tehát onnan is, sietve Fejérvár felé lovagola; mert a polgárok izenték vala, hogy jőjön vissza s a várost neki adják. S a mint Fejérvár körűl egy faluba érkezett, a sereg hirtelen körülvevé, hol is fogságba jutván szemeit kiszúrják. S jóllehet életben marada, lelke fájdalmában életét végezvén Pécsett temetik el, mellyet mint mondják ő alapított.

3. §. I. András megkoronáztatásáról.

A három testvért osztán, a mint Fejérvár városába bementek, valamennyi püspök, nemes, és az egész nép igen nagy dicsőséggel fogadá. S Andrást, mint idősebbet, az ország trónjára emelik. Némellyek ugyan azt állítják, hogy ezen testvéreket Vazul vezér egy Táton nemzet­ség­beli leánytól s nem törvényes házasságból nemzette s hogy ezért kapta volna azon jöttment Táton nemzetség a nemességet: ez nyilván mendemonda és nagyon rosszúl beszélik, mert a nélkül is nemesek és Scythiából erednek. Miért is azok a testvérek Szár László fiai.

4. §. Szent Gellért vértanúságáról.

Mi közben tehát ezek történtek, Gellért csanádi püspök, kit a magyarok Pesten egy hegyről kocsijával együtt letaszitottak, vértanúi koronát nyer: ki előbb barát volt a rosatei apátságban, melly Aquiléja terűletén esik; azután Pannoniába jővén Bélben sokáig remetéskedett.

5. §. András király háborújáról Henrik császár ellen.

Miután tehát András az ország koronáját fölvette, a bajorokkal, csehekkel és lengyelekkel mint mondják hadat folytatott, kiket harczolva legyőzvén, mint mondják, három évig adófizetőivé tett. Miért is Henrik császár Bodajkig lejővén öt hónapig ostromolta Fejérvár városát, hol végre erejében és hatalmában, mint mondják, úgy megfogyatkozott, hogy németei és olaszai sátraikban éjtszaka magokat elevenen eltemették; mert a magyarok a sötétben táborukba nyomulva nyilaikkal kegyetlenűl öldöklik vala őket. Végre a császár megbánva dolgát, András királytól és a magyaroktól bocsánatot kezde kérni, úgy hogy minden terhét Magyarországon hagyja lovain kivűl, és esküt tesz, hogy soha sem maga sem utódai Magyarország ellenségei gyanánt Magyarországba nem lépnek s addig Bodajkról lábát sem vonja ki, míg leányát Zsófiát, kit előbb a franczia király fiának jegyzett volt el nagyerős esküvéssel, Németországból elhozatva nőűl nem adja Salamon királynak. S a király tanácsot tartván mint mondják kegyelmesen megengedett neki. Ki is táborát meginditván, legelsőben bizonyos hogy a Bársonyos hegyen szálla meg. Mivel pedig emberei éhen szomjan el valának alélva, azon helyen a király ételt italt nagy bőven szolgáltata nekik, mellytől legnagyobb részök megmámorosodék. S midőn a császár őrei látták, hogy a magyarok semmire sem ügyelve nyargalásznak ide s tova, azt hitték hogy a szerződés alatt csel lappang, mit a seregnek tudtúl adva mondák, hogy a magyarok üldözésökre jöttek. S jóllehet sokan, betegen bádgyadtan, zsellye-székekben bársony vánkosokon heverve vitették magokat, oda hagyva zsellye-székeiket és bársony vánkosaikat lóra kapának, s napkeltekor Örs falu alá érének. S a mint a várnagy, ki a kapuban vala, észre vette, hogy fegyveres nép, az ország útról letérve, vad járhatatlan ingoványokon vonúl keresztűl, embereivel fegyvert ragada, s a mint az átkelő csapatot messziről szemmel tartva kiséré, a betegek, kik zsellyeszékeiket és bársony ván­kosaikat a Bársonyos hegyen hátra hagyva lóháton jöttek, szekerekre kapva hajtatnak vala az ingoványokon keresztűl. Kiknek csatlósai, a mint mögöttök a várnagy csapatát meg­pillan­tották, ott hagyva a kocsikat s a kocsikon uraikat, a mint csak tudtak úgy elfutottak. Akkor a parasztok rajtok ütvén a kocsikat elszedve az urakat a kocsikon leöldöklék s testeiket a vizbe hajigálák. Melly betegekben némellyek lovagok, mások grófok s néhányan őrgrófok valának. A honnan azon gázlóban, midőn a viz kiszárad, mai napig is lópatkókat, kardokat s több efféléket szoktak találni. A hegyet pedig az igy ott hagyott bársony vánkosokról nevezte a föld népe Bársonyosnak.

6. §. András király haláláról.

Szent István király halálától tehát tizenegy esztendő és négy hónap telt el András uralkodá­sának első esztendejéig. E közben Péter uralkodott első és másod izben hatodfél esztendeig, Aba pedig uralkodott három esztendeig. András osztán öregségében elgyengülve uralkodásá­nak tizenkettedik esztendejében fiát Salamont még kis gyermek korában királylyá tette, testvére Béla és fiai, tudniillik Gyeics és László megegyezésével; maga pedig elhala uralko­dásának tizenötödik esztendejében, és eltemeték tulajdon monostorában Tihanyban fiával Dáviddal.

 http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:yP6L7_RR0I8J:www.eltevedtidoszamitas.hu/modules.php%3Fname%3Dtopics%26file%3Dolvas%26cikk%3Dkronikaink-48e7b94526e7e%26elozo%3Dkapcsolodok-4c62692cae7a3%26koveto%3Dkronikaink-48e7baf097493+Tihanyi+Istv%C3%A1n+I.+Andr%C3%A1s+%C3%A9s+I.+B%C3%A9la&cd=56&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu

 

IV. FEJEZET.
I. Béla királytól V. István haláláig.

1. §. Béla királyról.

Ez után uralkodott Benin Béla. Kinek uralkodása alatt a magyarok a hitet és keresztséget elhagyták, esztendeig tévelyegvén a hitben, ugy hogy sem pogányoknak sem keresztyéneknek nem látszának, azután azonban tulajdon szántokból a hithez ragaszkodának. Ez minden vásárt adásvevésre szombat napra rendele s országa területén byzanti aranyakat hozata forgásba, mellyeket igen kis ezüst dénárokkal, tudniillik negyvennel, kellett beváltani. A honnan mai napig negyven dénárt aranynak hivnak, nem mintha aranyból volnának, hanem mivel negyven dénár ér vala egy byzanti aranyat. Uralkodott pedig két esztendeig s a harmadikban mult ki e világból, és a maga Szögszárd nevű monostorában temették el. Ő ugyanis szár (kopasz) és szög (barna) szinű vala, miért is monostorát arról nevezve, a millyen testi tulajdonságú maga vala, igy parancsolá hivatni.

Kerekes Tamás

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Blikk.hu

 

Egészen 1990-ig, három évtizeden át tároltak szovjet atomtölteteket Magyarország területén – derül ki abból a Puskalövés nélkül című könyvből, amit a rendszerváltás előtti utolsó hadügyminiszter, Kárpáti Ferenc írt.

 

1985-től 1990-ig volt hadügyminiszter

– Az 1960-as évek második felében szovjet–magyar kétoldalú megállapodást kötöttek arról, hogy a Szovjet Hadsereg atomtölteteket tárolhat Magyarország területén – állítja könyvében a volt miniszter, aki 1985–90 között töltötte be a posztot. – Én erről hivatalosan akkor szereztem tudomást, amikor kineveztek. Ekkor döbbentem meg igazán, mert kiderült, hogy a magyar katonai vezetésnek nincsenek pontos ismeretei erről, nincsenek beavatva az atomtöltetek tárolásával kapcsolatos tennivalókba. A bázis parancsnoka közvetlenül a moszkvai vezetés alá tartozott.

 

Atombunker A Kab-hegy lábánál lévő objektumban tárolták a robbanófejeket

A Duna fedőnevű tárolót a Kab-hegy lábánál építették fel. A környékbeliek csak találgatták, hogy mi lehet ez, hiszen az objektum személyzetén kívül senki nem tehette be a lábát az épületbe. A föld alatt két atombiztos létesítmény lapult. Szerelőcsarnokok, speciális szállító járművek részére készült garázsok, 92 lakás, orvosi rendelő, étterem is volt az objektum területén.

A szovjet nagykövet 1989-ben tájékoztatta Németh Miklós akkori miniszterelnököt, hogy határozatot hoztak arról: kivonják az atomtölteteket Magyarországról. A rakétákba szánt robbanófejek szinte pontosan 30 évig pihentek a Nagyvázsony melletti bázison.

 

Koccintós Kárpáti Ferencet a magánéletben közvetlen emberként ismerik-

Kárpáti Ferenc könyvében a romániai forradalomról is ír. Az ottani eseményekről mindent első kézből tudott, hiszen jó viszonyban volt a román nemzetvédelmi miniszterrel, aki a forradalom kitörésekor nem volt hajlandó a felkelők ellen bevetni a hadsereget. A román minisztert emiatt kivégezték, amit öngyilkosságnak tüntettek fel.

 

 Rendszerváltó legendák
– A rendszerváltáshoz jó néhány legenda kötődik, amelyekről most kiderül, mennyi az igaz belőlük – mondta Sipos Attila, a könyvet megjelentető Duna Kiadó főszerkesztője. – Az egykori miniszter úgy érezte, ideje tisztába tenni ezeket a dolgokat a magyarországi atomtöltetek történetétől a munkásőrség rendszerváltás idején tanúsított magatartásáig. Ez idáig egész Kelet-Európában nem volt olyan írás, amit rendszerváltás előtti miniszter írt volna a korszakról. A Puskalövés nélkül című könyv a könyvhét alkalmából jelenik meg, a kiadó standján már június 2-tól kapható.


Bittó Ákos

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tihanyi István

Magyar királyok és uralkodók:

Az Árpád-ház

Díszdoboz

 

A díszdoboz I. kötetében az alábbi könyvek találhatók: -Árpád és Géza fejedelmek (1. kötet) -István és Orseolo Péter (2. kötet) -I. András és I. Béla (3. kötet) -Salamon, I. Géza és I. László (4. kötet) -Könyves Kálmán és II. István (5. kötet) -Vak Béla és II. Géza (6. kötet) -III. István,.

..

Duna International Könyvkiadó

www.dunakiado.hu

 

A kötet színesebb és izgalmasabb, mint Wlad Tepes (Drakula) magyarság- igazolványa- by Rajkó Félix

 

István anyja nemcsak remek lovas volt, de lehet, hogy embert is ölt.  István eredeti török neve „hős” jelentéssel bír: Vajk. Születési ideje vitatott, valószínűleg: 995. Az író találó szavaival: „európai őserdőben” nőtt fel. A fakerekű kordékban, kitaposott út nélkül, a hölgyek utazása olyan lehetett, mint a vak vakond forgása a nullás lisztben, csak fájdalmasabb. Géza fejedelem sokat tett fiáért, megtanította németre és latinra, mi több: keresztény menyasszonyt is szerzett neki. A magyar öröklődési rendben „szeniorátus”-nak nevezett elvnek megfelelően szintén aspiráns volt maga a kokárdahangú Koppány is. Két keresztény azonban nem férhetett el egy korcsmában (Koppány maga is keresztény volt-Tihanyi István) Túszként megérkezik Gizla, aki 20 évével öregnek számított. István meg megnősült. Jöttek hercegek, grófok vele, hajón. Ezekből verbuválódott István testőrsége. Mégiscsak okos ember volt. Gizella diadémot kap, István meg bajt, aminek Koppány a neve. Nemcsak az országra formált jogot, hanem Gizellára, István feleségére. Ebből csak baj származhatott. A vérfertőzési igényt azonban a pogányok támogatták. Kupa vezér(Koppány) azonban emberére talált. Nem a nappali keresztények közt, hanem Wezelin (nem vazelin!- TimurLink) személyében. Koppány fejvesztve nem menekülhetett. Fejét István Erdélybe küldte, amit később hadjáratban meg is hódított. Aztán már csak Ajtony maradt, szerencsére már csak őt kellett legyőznie és nem hét feleségét is. Csanád (a vakond-hírszerzési kifejezés, alvó ügynök a becsületes neve -Kerekes Tamás) Így aztán egy levágott fej visszakerült Istvánhoz: Ajtonyé. István ezután koronaszerzésben megelőzi a lengyeleket. Magától a pápától kapta. Az ősi vérszerződésnek annyi.

Nincs idő, sem hely, hogy felmondjam Tihanyi István remek és szuggesztív munkáját, ami  néhány, ráadásul döntő módon formálhatja át nemeti öntudatunkat, csak nagy szeretttel ajánlhatom Önöknek

 

Kerekes Tamás

 

A magyar királyok és uralkodók életét feldolgozó sorozat második kötetének főszereplői államalapító uralkodónk, Szent István valamint baljós emlékezetű utóda, a velencei származású Orseolo Péter. A kötet első felének néhány oldalas fejezetei megszületésétől követik nyomon első szent királyunk pályafutását. A hatalom megszerzésének és megszilárdításának elbeszélése után külön-külön fejezetek foglalkoznak uralkodói teljesítménye egyes elemeivel, államszervezői, hittérítői, hadvezéri és törvényhozói eredményeivel. A kötet második fele az István halálát követő zavaros évek történéseit foglalja össze, amelyhez Péter kétszeri uralkodása mellett a pogánylázadás és Aba Sámuel rövid életű uralma is hozzátartozik. Az elbeszélést ezúttal is gazdag illusztrációs anyag kíséri. A szerző bár a kötet irodalomjegyzékének tanúsága szerint ismeri a közelmúltban született történészi összefoglalókat is, szívesebben hagyatkozik a középkori krónikákra és a későbbi elbeszélő forrásokra az események könnyed, időnként kissé keresetlen stílusú, némileg kiszínezett és regényesített elbeszélése során

 

 

„Ha csak egyszeri alkalomra is, de majdnem feltalálta a »parlamentet«, méghozzá az igazán népi küldöttek gyűlését” – írja Tihanyi István történész I. Béla magyar királyról. Én inkább úgy mondanám, hogy Vazulnak – a testvérek közül másodikként trónra jutott – fia a vének tanácsát találta fel, de ezzel kötekedni végül is már szőrszálhasogatás volna a részemről. Ahogy Ady Endre is megírta közismert Góg és Magóg fia vagyok én… című versében: „Góg és Magóg fia vagyok én, / Hiába döngetek kaput, falat / S mégis megkérdem tőletek: / Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? // Verecke híres útján jöttem én, / Fülembe még ősmagyar dal rivall, / Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival? // Fülembe forró ólmot öntsetek / Legyek az új, az énekes Vazul, / Ne halljam az élet új dalait, / Tiporjatok reám durván, gazul. // De addig sírva, kínban, mit se várva / Mégiscsak száll új szárnyakon a dal / S ha elátkozza százszor Pusztaszer, / Mégis győztes, mégis új és magyar.” Mint a korabeli uralkodók és fejedelmek többségének esetében, I. Béla királyunkról sem tudjuk egészen pontosan, hogy mikor született, csak sejtjük (vagyis inkább a történészeink sejtik, mi pedig vagy elhisszük nekik, vagy nem… Ja …de sok mást egyébként sem tehetünk…), hogy valamikor 1016 táján láthatta meg a napvilágot. Abban azonban már nincs egyetértés a történészeink között sem, hogy valóban Vazul állt-e a Szent István elleni összeesküvés és merénylet mögött, s hogy tényleg az államalapító uralkodó bosszúja érte-e el, amikor oly csúf módon elbántak vele a nyitrai várbörtönben, hogy a trónra lépésre – a kor szellemében – alkalmatlanná tegyék. Ha 1031-ben nincs az a szörnyű vadászbaleset, amelyben a később ugyancsak szentté avatott Imre herceg életét vesztette, és nem vetődik fel a trónutódlás igencsak kényes kérdése, illetve annak rendezetlensége, talán az ugyancsak az Árpád-házból származó herceg, Géza fejedelem unokaöccse, István király unokatestvére, akinek neve Vászoly és Wacilo formában is ismert, akár ép bőrrel is megúszhatta volna az egészet…

Tény azonban, hogy Vazul akkor még pogányként nevelkedő fiainak menekülniük kellett az országból. Vazul neve a görög Baszileiosz, illetve az orosz Vaszilij magyarosított változata, és a történészek ebből vezetik le, hogy ő ekkor már vélhetően keresztény volt, még ha a keresztségnek a bizánci formáját választotta is, feleségéről azonban úgy tudjuk, hogy még a pogány hitvilág követője lehetett. A későbbi I. András és I. Béla királyaink édesanyjáról azonban ennél többet nem is őrzött meg az emlékezet, valamint arról sem maradt fenn feljegyzés, hogy Vazullal mi történt a későbbiekben, ha túlélte egyáltalán megvakíttatását és megsiketítését. Eltűnt, elpárolgott, kiradírozták a történelmünkből. Nem úgy, mint utódait! Érdekes ugyanis, hogy Orseolo Péter és Aba Sámuel uralkodásának rövid intermezzóját követően Vazul fiait egy keresztényellenes pogánylázadás hozta vissza a hatalomba 1046-ban, később mégis mindketten az ősi hit követői ellen fordultak, és véresen leszámoltak velük.

Térjünk akkor itt most vissza egy pillanatra a múlt héten már említett István, a király című rockoperához: „Mondjuk lenne egy kis méreg / éppen csak megkóstolná / Nem nagy dolog elintézni / ha lenne, aki meghálálná” – énekli Solt, a három magyar úr egyike, akinek szerepét az 1983-as ősbemutatón Sörös Sándor, A Társulat változatában pedig Mező Zoltán tolmácsolta. Ugyanennek a Soltnak – Cholt, Csolt – a nemzetségéből származott Vata, az akkori Békés vármegye egyik főura – a békési vár ura –, aki elsőként fordult szembe nyilvánosan és felvállaltan is a kereszténységgel: kihirdette, hogy visszatér ősei hitéhez, és minden igyekezetével azon volt, hogy megsértse a kereszténységnek teret adó törvényeket. Azt nem tudhatom, hogy Szörényi Levente és Bródy János – vagy Boldizsár Miklós, a rockopera alapjául szolgáló Ezredforduló című dráma szerzője – mennyire hitelesen rajzolta meg Sur, Solt és Bese magyar nagyurak jellemét, jellemrajzát, de nem járhatott messze az igazságtól. Tény azonban, hogy miután a pogánylázadás trónra segítette Vazul fiát, I. András királyunkat, az új uralkodó kíméletlenül leszámolt az ősi hit követőivel, Vata azonban – jó szolgálataiért cserében – mégis mellette maradhatott, és egy ideig a legfontosabb bizalmasainak egyike volt. Szóval fordítottak ott is egyet-kettőt néhány köpönyegen… Aztán pedig, ahogy telt, s múlt az idő, néhány évvel később, amikor a két testvér a trónutódlás kérdésén összekülönbözött, az I. András halálával végződött gyors lefolyású testvérháború után már Vata fia, János volt az I. Béla elleni újabb pogánylázadás egyik vezetője.

Adyra visszautalva, I. Béla, a legifjabb Vazul-fi, az 1060. december 6-án (tehát pontosan kilencszázötven évvel ezelőtt…), Szent Miklós napján Fehérvárott megejtett koronázása után nagyon is érezte, hogy az ekkor már évtizedes trónviszályoktól megviselt országban igen sok a sírás a Kárpátok alatt, ezért már a következő évben gyűlést hívott össze. Igazából az volt a szándéka, hogy tájékozódjék az ország helyzetéről, ezért minden vármegyéből, minden vidékről, az összes faluból két-két embert – a leginkább a régi, törzsi időkre emlékeztető – albai gyűlésre hívott. „Magyarul: idősebb, okosabb és mondanivalóját előadni is képes két férfit (nők persze szóba sem jöhettek…) kellett küldeni egy országos gyűlésbe” – írja Tihanyi. Habár ennek a „testületnek” törvényhozói jogköre természetesen az adott korban még véletlenül sem lehetett, és a pogányok lázadása miatt nem is pont úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt a király eltervezte, de ha elfogadjuk a történész szakember értékelését, akkor mégis elmondhatjuk, hogy egy magyar uralkodó találta fel a népképviseleti parlamentet. I. Béla dicsőségére legyen mondva. (Magyar Szó, 2010. december.

Istvánnak előbb királynak kellett lennie, csak aztán lehetett szent- írja a szerző.

Kerekes Tamás

 

 

 

 

Megjelent a Magyar királyok és uralkodók sorozat következő két kötete. Az újabb könyvek ismét egy rendkívül fordulatos és izgalmas részért dolgozzák fel az Árpád-házi királyok, éppen hogy megszilárdult hatalmának.

 

  Szt. István királyunk legnagyobb tragédiája az volt, hogy nem tudott egyenes ági fiú utódot hagyni az országra. Nehogy országunk visszatérjen a pogányság útjára, az egyik trónigénylőt, Vazult megvakítatta és megsüketítette. Vazul három fiának pedig menekülnie kellett, így talált külhoni uralkodóházaknál menedéket Levente, András és Béla. Ettől kezdve sorsuk és utódaiknak sorsa a legfordulatosabb Shakespeare drámákat megszégyenítően bonyolódik. Az csak szinte mellékesen megjegyzendő, hogy a legújabb kutatások szerint nem is Vazulnak, hanem annak fivérének, Szár László gyermekeinek tartják a három idegenbe menekült királyfit. Orseolo Péter elüldözése után térnek vissza Magyarországra, mint a trón várományosai. Közülük a legidősebb Levente pogány hiten maradt, de ő viszonylag hamar meghalt. András és Béla először sikeresen legyőzik az országra törő németet, majd a kezdeti egyetértés után, egymás ellen fordulva küzdenek a trónért a hatalomért. Bármely izgalmas kalandregény meseszövése megirigyelhetné azokat a fondorlatokat és váratlan fordulatokat, melyet akkor a való élet produkált.

Kiadás éve: 2010

Kategória: Magyar történelem

ISBN/ISSN: 978 615 5013 16 4

 

Sorozatunk második kötete továbbviszi történelmünk eseményeit, sőt, idehozza olvasóink szeme elé. A fejedelmek kora után beköszönt a királyok korszaka.

A negyedik kötetben, mint egy jó folytatásos sorozatban tovább bonyolódnak az események. Ekkor már az egykori testvérek fiai, az unokatestvérek között folyik tovább a küzdelem a hatalomért. András fia, Salamon és Béla fiai, Géza és László vívnak ádáz csatákat, igénybe véve külföldi szövetségeseik beavatkozását is harcaikhoz. A sorozatnak ebben a kötetében kerül bemutatásra egyik legnagyobb királyunk, a később szentté avatott I. László király. Alakja, jelleme, haditettei évszázadokon át példát mutattak, erőt adtak a magyarságnak. Ő volt a félelem és gáncs nélküli lovag, a gyengék és a haza védelmezője az eszményi lovagkirály. A sorozat negyedik kötetét nem Tihanyi István, hanem Vitéz Miklós jegyzi, de stílusában, közérthetőségében és humorában hasonló a sorozat előző három tagjához.

 

A sorozat kiválóan alkalmas, hogy felfrissítse egykor szerzett tudásunkat, vagy új ismeretekhez juttassa a történelem iránt érdeklődőket, legyen az bármely korosztály tagja. A felhasznált irodalomjegyzékből is kitűnik, hogy a szerző szerkesztő alapos munkát végzett, sokfajta és különböző forrásokra alapozva állította össze a művét.

 

Tölgyesi Tibor

 

Tihanyi István

www.polgarinfo.hu

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Leo Kessler: Dermesztő katlan

Skorzeny a darmstadti börtönből

Skorzeny hátrahagyott verse,

a szökése előtt, a darmstadti börtönben

Az üzenet

Most lovagol utoljára.

De előbb a tennivalók:

„Jönnek a britek!

„Jók a hírek innentől oda”,

aztán a kevésbé jók:

porfelhő és harsány hej-hó,

három húr peng

és amolyan négylábú dal,

még van idő, hogy a menyasszonyt

megszöktethessem a Castlebar mennyegzőn

kikerülve a völgy mozsárágyúit

és a csapdát a kocsma előtt.

Lám megpakolja a nyerget,

A flaskából iszik egy csésze teát,

A csönd teljes, halálos, kivéve

A tűlevelű fenyves alomzizegését.

„Maradhatnék-e, lenyergelhetnék-e

itt, kivárva az aggkori halált?”

Nem, a kanca orra már Sligo

Felé mutat, még egy utolsó feladat,

Egy sírhalom, amelynek nyomán

A mondák hőse lesz:, a zabla alatt

Papírszelet, rendőr kérdi meg,

Ki írta ezt?

„vedd le a gyeplőt, végy lélegzetet”

Skorzeny

 

 

Szombat koradélután a szolnoki vasútállomáson (és vélhetően azután a vonaton is) egy katonásan rövid hajú fiatalember olvasta Leo Kessler: Menni vagy meghalni című  könyvét a Wotan SS rohamezred "stratégiai visszavonulásáról".(www.Mitolvasazutcaembere.com)

 

 

 

Duna International Könyvkiadó
www.dunakiado.hu

info@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Waffen-SS

Hogyan jutott ki Demjanszk vérfagyasztó katlanjából a Wotan megfogyatkozott csapata az orosz gyalogság tömött, földbarna sorainak végeláthatatlan falanxával szemben, amely tömör falként egyre csak közeledett feléjük?

Ha már Kesslernél tartunk, Az Ördög pajzsa nem éppen a legvidámabb szerzeménye Wotan SS témában.

Van ez a Leo Kessler álnevű, nemrégiben elhunyt szerző, aki II. világháborús regényeket írt, elég szép számban. Itthon eleddig a Wotan SS rohamezred/von Dodenburg könyveit dobták piacra. A történeti sorrendiség nem fontos ebben az esetben, így a nemrégiben megjelent Karvalyok napja az egész sztori elejére repít minket. Mindeközben már olvashatóak idehaza a jóval később játszódó történéseket bemutató

Az időrend: Wotan ezred

A Wotan SS Rohamezredet olyan titkos küldetésre szervezték, amit csak Zéró kód néven emlegettek

A bumeráng visszaüt- by LinkFloyd

„Igen, nagyon sokszor elfeledkezünk arról, hogy bizony elképesztő mennyiségű szovjet embert öltek meg a Barbarossa- hadművelet alatt. Bár ehhez hozzájárult a speciális szovjet harcmodor is (pl. katlanharc), amely utolsó leheletükig harcra bírta a katonákat (azért olyan túl nagy százalékban nem estek hadifogságba... egy-egy katlan - amely máshol ki sem tudott alakulni, mert a benne levő harcegységek letették a fegyvert - hónapokig tartotta fel a németeket, több százezer SZU katona részvételével, ahol addig küzdöttek, amíg bírtak, utolsó mozdulatuk pedig általában a reménytelen kitörési kísérlet volt).

Skorzeny végrendelete

Ha ennek vége lesz, mondta a vezérkarban

Nyugdíjba vonulok, oda

Ahol senki nem tudja, mit tudok,

És főleg az időjárásról beszélgethetünk.

Megtanulok kávét főzni, legalább annyira,

Mint a konyhában a portugál nővérke,

S naponta fényezem a kandalló rézveretét.

Ébren kívánok aludni, hogy lehallgathassam

A tejre mászó tejföl neszét a csuporban

És a ciszterna vizének elsimulását

Olyan gyümölcsösre vágyom, ahol a fák sorban állnak,

És a sárga róka menedékre lel a sötétkék törzsek között,

Ahol nyáron is korán sötétedik,

És az almavirág megszikkad az ágon

Skorzeny szökése után birkafarmot vesz Írországban

A birkatenyésztő dala

külhonban birkafarmot vett

A nünbergi per felmentettje birkatenyésztő farmot vett Írországbam

Tavasz Belfastban

Enyéim közt járok a szeles reggelen

Két zápor közt kiáradt napsütésben,

Felújítom régi frigyem a nedves

Kővel, kancsal szív lomha képeivel.

Perverz gőg a bukott angyalok

Pártjára állni és maradni az ágyban.

Megválthatna mindnyájunkat a hegy

Látványa, ott van az utca végén

Örülök, bár egyre érdektelenebb

De inkább tréfás képletnek engedünk,

Értő bólintás misztériumának;

Vagy fényben, árnyban ülünk hallgatag,

Fondor megtérést próbálva egy álszent

Isten hideg tekintete előtt.

Elmém egy része a helyét tanulja.

Ami ez elszánt város fogadóit

S visszhangos kis utcáit felveri,

Többet érdemel futó figyelemnél,

Futó részvétem nem elég neki

von Dodenburg: Kerekes Tamás kutat

Megismerkedhettünk már a Hitler ellen 1944 július 20-i merénylet utáni véres leszámolás borzalmaival, a Skorzeny vezette vérfürdővel, az ebben résztvevő SS egységgel, annak tehetséges parancsnokával, von Dodenburg ezredessel.

A szövetséges csapatok a belga- német határon harcolnak. A német Siegfrid-vonal áttörhetetlennek tűnik, óriási a veszteségük. Eisenhower és vezérkara tanácstalan a folytatást illetően. Ellenőrző útja során a németek elrabolják egy vezérkari tisztjét. Luxemburgi tanácskozásukon arra jutnak, hogy sürgősen bomlasztani kell a német csapatok morálját, Erre legmegfelelőbbnek az amerikai tartalékos őrnagy, Glenn Miller, a világszerte ismert szvingkirály „bevetését” tartják. A luxemburgi rádióadó még működik, rendszeresen sugároz a németek felé pletykákat, üzeneteket és főleg jó zenét. Millert Londonba rendelik lemezfelvételre, és hogy felkészítsék a különleges bevetésre. Érdekes adalék, hogy Miller egyik felkészítője és kísérője David Niven, a világhírű színész. Beindul az adón a Millert beharangozó reklám kampány.

Von Dodenburg alakulatát Achenbe, a szövetségesek ostromolta városba vezénylik. Az ostromlottak szenvedésének hátborzongató leírását kapjuk. Az egységnek hatalmas veszteséggel, és jókora szerencsével sikerül kitörni az ostromgyűrűből.

A Gestapo feje, Müller személyesen vallatja a foglyul ejtett tisztet. Kapcsolatot keres az amerikaiak és a német ellenállási mozgalom között. Mivel ilyet nem talál, olyan tervet készít, amely segítségével a szövetséges csapatokat megfontoltabb előre nyomulásra késztetheti. Megbízói nem engedhetik meg, hogy a szövetségesek foglalják el egész Németországot. A tervezett partizánakció a luxemburgi adó ellen irányul, ami néhány kilométerre van a főhadiszállástól. Az akcióval von Dodenburg egységét bízzák meg.

Glenn Miller felkészítése befejeződött. Nem egészen érti ugyan a szerepét, de katona, ezért teljesíti a parancsot.

A luxemburgi adó adásait két ismert emigráns író, Hans Habe és Stefan Heym vezeti. Ők már tudnak Glenn Miller jöveteléről, az akció céljáról. Készítik elő az adást, miközben von Dodenburg csapata már megközelítette az adót. Megérkezik Miller, és kísérői. A támadó egységet hóvihar segíti. A studióban elkezdődik az adás, mikor a németek betörnek, és mindenkit megölnek.

Glenn Miller eltűnésének hírét csak napokkal később jelentik be, ezzel elindítva a találgatások sorozatát. Halálának módját a mai napig homály övezi. Maga a regény is egy a fikciók közül, bár végig olvasva meglehetősen életszagú.

A háborús történetek kedvelői nem fognak csalódni. A Glenn Miller rajongóknak meg jó néhány új adalékkal szolgál a regény.

Glenn Miller rejtélyes halála

1944. december 15-én Glenn Miller, a kor egyik leghíresebb amerikai zenésze a Londontól északra fekvő Bedfordban felszállt egy repülőgépre azzal a szándékkal, hogy Párizsba repüljön. A Norseman-gép azonban sohasem szállt le a francia fővárosban: a gép Glenn Millerrel a fedélzetén rejtélyes körülmények között eltűnt.

Glenn Miller az 1930-as évek második felében az Egyesült Államok legnépszerűbb zenésze volt. Zenekara „String of Pearls”, In the Mood” és a „Moonlight Serenade” című számai a legkedveltebb slágerek közé tartoztak.

Miller azonban feladva sikeres karrierjét, önkéntesként belépett az amerikai hadseregbe: a második világháború alatt legfontosabb feladatának, szinte hazafiúi kötelességének, a fronton harcoló szövetséges katonák szórakoztatását tartotta.

Más önkéntes és behívott zenészekkel együtt megalapította az Egyesült Államok Légierejének Zenekarát, amely elsősorban szvinget játszott. Kezdetben csak Amerikában zenéltek, később viszont Nyugat-Európába tették át bázisukat. Állítólag Angliában a királyi házban Erzsébet és Margaret hercegnők is rajongásig szerették Glenn Miller zenéjét.

Az önként vállalt misszióját azonban nem sokáig folytathatta. 1944. december 15-én Glenn Miller a Londontól északra fekvő Bedfordban felszállt egy repülőgépre, azzal a szándékkal, hogy egy párizsi koncertre repüljön. A Norseman-gép azonban sohasem szállt le a francia fővárosban: a gép Gleen Millerrrel a fedélzetén rejtélyes körülmények között eltűnt.

Halálával kapcsolatban a mai napig sokféle feltételezés él. Herb Miller szerint bátyja gyógyíthatatlan tüdőrákban halt meg, és nem repülőgép szerencsétlenség következtében. Mások szerint viszont a repülőt a La Manche-csatorna felett lelőtték a németek. Halála körül sok a rejtély, egy azonban biztos, hogy zenéje még a hetvenes években is óriási népszerűségnek örvendett.

(forrás: www.geographic.hu)

A háború szajhái nagyon sok kérdésemre választ adott. Egyrészt kiderül, hogy hogyan is került az alakulathoz a Schulze-Matz páros, akik az egész regényfolyam humorosabb oldalát hivatottak biztosítani.

Másrészről tisztázódik, hogyan is lesz von Dodenburg az egység parancsnoka miután meghal Geiger őrnagy, az addigi parancsnok; harmadrészről az is világossá válik, hogy a – számításaim szerint – történeti sorrendben utolsó Wotan könyvben miért nem szerepel von Dodenburg és Matz, miért csak Schulze.

 

Úgy gondolom, ebben a könyvben sokkalta hangsúlyosabb szerepet kap az akció, a háború, a borzalmas pusztítás, mint a moralizálás.

Ugyan szemtanúi vagyunk a von Dodenburg belsőjében végbemenő változásoknak, viaskodásainak önmagával, meghasonlásának, ez most mégsem tudja – vagy a szerző nem is akarja – ellenpontozni az akciót. A Schulze és Matz alkotta kettős sem humorizál annyit; sokkalta inkább tűnnek egyszerű katonáknak, mint mókamestereknek.

 

Az biztos, hogy aki figyelemmel követei a Wotan SS Rohamzászlóalj történetét, az feltétlen olvassa el A háború szajháit. Aki pedig most vágna neki az ismerkedésnek, talán kezdjen ezzel a könyvvel. (Galgóczi Tamás)

 

 

A helyszín továbbra is a Szovjetunió, ahol még mindig tart a dermesztő tél. A Wotan vert seregként folytatja visszavonulását, azonban ismét problémák merülnek fel: Schulze és Matz, mintegy húsz társukkal egyetemben, beszorulnak a Vörös Hadsereg gyűrűjébe, parancsnokuk pedig a kisujját sem mozdítja a kiszabadításukért. Egyedül Von Dodenburg próbálkozik kedvenc katonái megmentésével.

Persze az ügy nem olyan egyszerű, mint azt Von Dodenburg gondolja. Felettese elég goromba módon rendre is utasítja, hogy fejezze be az ugrálást, Schulze már biztosan alulról szagolja az ibolyát, ráadásul Geiernek esze ágában sincs ismét harcba vinni a Wotant, ameddig csak lehet, igyekszik kimaradni mindenfajta harci tevékenységből. Von Dodenburgnak így nem marad más választása, mint más SS parancsnokoknál elhinteni a „beragadt” Wotanosok történetét, hátha valamelyikük kap az alkalmon és a bajba jutottak segítségére siet. Nem kell csalódnia, hiszen Jochen Peiper, a 1. SS „Leibstandarte SS Adolf Hitler” hadosztály fiatal ezredese a segítségére siet és egy különítménnyel elindul „ feltörni a katlant”.

Újabb meglepetés érheti a Leo Kessler műveit, azon belül is a Wotan történeteket ismerőket, ugyanis a Dermesztő katlanban Von Dodenburg szerepe ott véget is ér, hogy Peiper elindul Schulze és Matz hátsójának megmentésére, így ennek a regénynek a főszerepét ez a két lókötő tölti be, kiegészülve Peiper ezredessel illetve a Wotannál ősellenségüknek számító, beszari Metzger főtörzsőrmesterrel.

Természetesen Leo Kessler bevet minden szokásos „extrát”, hogy még tovább fokozza a bonyodalmakat és az izgalmakat, így egy kozák lovascsapat – brutális parancsnokkal az élén természetesen – folyamatosan igyekszik megkeseríti „hőseink” életét. A katlan közepét egy spanyol(!) „önkéntesekből” álló alakulat védi, akikhez a csapdába esett Schulze-ék kénytelen-kelletlen csatlakoznak, mivel elmenni nem tudnak, hiszen a külső gyűrűt védő – a spanyolokhoz tartozó – négerek(!) mindenkit lemészárolnak.
Természetesen az oroszoknak borzalmas mennyiségű harckocsi áll rendelkezésére, hogy felszámolják a városban rekedt ellenséges csapatokat. Ezt ellensúlyozandó a hóviharos ítéletidőre fittyet hányva megjelennek Von Igel őrnagy Stukái az égen, hogy légi fedezetet biztosítsanak az egész kompániának, míg fel nem szívódnak a városból és el nem érik a német vonalakat.

Összességében sok újdonságot nem tartalmaz a Dermesztő katlan, leginkább úgy aposztrofálható, hogy egy újabb fejezet a Wotan SS történetéből.

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Leo Kessler

 

Sasok a hóban

Duna International Könyvkiadó
 www.dunakiado.hu

info@dunakiado.hu

 

titkarsag@dunakiado.hu

 

kiado2@dunakiado.hu

 

www.dunakiado.hu

A háború kutyái sorozat 18. kötete

 

1940 tavaszán Winston Churchill, az Admiralitás Első Lordja, kétségbeesett küldtetésre vezényli a haditengerészetet: egy gyakorlatlan, amolyan „hétvégi” katonákból álló erőt tesznek partra Norvégia ellenséges körzetében, hogy támadást intézzenek a Német Hadsereg elitje, Dietl tábornok hegyivadászai ellen. Eleinte úgy tűnt, hogy a kegyetlen, bátorságtól és energiától fűtött briteké lesz a győzelem, csakhogy nem számoltak a hóban rejtőzködő Sasokkal. Márpedig Hitler kedvenc, rettenetes Edelweiss-rohamosztaga ekkor már rég lesben állt.

Előzmény:

„Teherán, 1943. Sir Winston Leonard Spencer Churchill, Franklin Delano Roosevelt és Joszif Visszarionovics Sztálin itt terveznek találkozni, hogy a második világégés dolgait átbeszéljék. Nem is kínálkozhat ennél kedvezőbb alkalom Adolf Hitler számára, hogy egy csapásra mindhárom ellenfelét eltegye láb alól. Már csak egy jól kimódolt és precízen végrehajtott akció kell…

A tervet nem más, mint maga a Führer és Otto Skorzeny találják ki: az orosz frontvonalon átrepülve, ejtőernyővel alászállva egy elit egység behatol a németekkel szimpatizáló asszaszinok területére és velük kiegészülve végrehajtanak egy robbantásos merényletet a három államfő ellen. És persze ki más kapná ezt a megtisztelő, ám annál halálosabb feladatot, mint a Stürmer ezredes vezette Edelweiss Rohamosztag.”

 

 

A főszereplő:

DIETL, Eduard (1890–1944)

 

Német tábornok. 1909-től hivatásos katona, 1938-tól tábornok, a 3. hegyihadosztály parancsnoka. A norvégiai hadjárat során 6000, különleges kiképzésen átesett emberével az ő feladata volt Narvik és az attól északra eső terület elfoglalása. 1940 júniusától a Norvégiában állomásozó hegyialakulatok parancsnoka, röviddel később az egész, elitnek számító fegyvernem tábornoka. A Szovjetunió megtámadásakor az észak hadseregcsoport alárendeltségében finn területről kiindulva tevékenykedett. 1942 januárjától a Lappföldön állomásozó 20. hadsereg parancsnoka. 1944-ben életét vesztette, amikor repülőgépe lezuhant.

 

 

Norvégia és Dánia a weserübung hadművelet *

Erről sokan írtak már

     

  Az angol és francia kormány nem is rendelkezett azzal a képességgel, hogy segítséget tudjon nyújtani Lengyelországnak. Bízva a Francia-német és belga-német határon kialakított erődrendszerűkben és tengeri erejükben a III. Birodalmat gazdasági eszközökkel akarták térdre kényszeríteni. Németország elszigeteléséhez kulcsfontosságú az északi tenger és az Atlanti óceán északi része feletti uralom. Német hadiipar számára kulcsfontosságú a svéd vasérc is, amelyet Kirunából Norvég kikötőkön keresztül tudnak szállítani. Ezek a stratégiai szempontok teszik Norvégiát és Dániát célponttá, mind a két fél szempontjából.  

  Az angoloknál Churchill szorgalmazza elsősorban a norvég kikötők elaknásítását, de túl későn születik meg erre politikai döntés.  

  1940. április 7.-én kezdi meg az angol hadsereg a Norvégia megszállására tervezett akciót, de 10 nap kell az angoloknak, hogy Lord Cork irányításával 13 ezer fős expediciós hadsereget átdobjanak.  

   Hitlernek sikerül megelőznie az angolokat, kihasználja az angol hadsereg lassúságát, és míg az angolok teáznak - mint Galipolinál - április 9.-án megindult támadással öt német hadosztályt dob át Falkenhorst tábornok vezetésével.

Ezen hadosztályok gond nélkül elfoglalják a legfontosabb öt norvég kikötőt, Oslót, Stravagert, Bergent, Trondheimet és Narvikot. Az akcióban Dietl tábornok heygivadászai is részt vesznek, Norvégiában még kemény tél van. 

  Az akcióban a Luftwaffe szétzúzza a norvég védelmet. 125 ezer katonát dobnak át részben a partraszálló hajókon, részben ejtőernyővel, részben az elfoglalt repülőtereken át. A norvég hadsereg gyalogsága ehhez képest 19 000 fő. Szinte lényegtelen a csata szempontjából hogy a norvég hadsereg kit támogat, a németeket vagy az angolokat - nyílván az elsőként érkezett németeket tekintik ellenségnek és a második ként megérkezett angolokat felmentőknek, ezért a németek a gyors akcióval behozhatatlan előnyre tesznek szert. 

   Hogy a norvégiai csapataik biztonságban legyenek, ne lehessen elvágni őket, Dániát is meg kell szállnia a német hadseregnek. Erre 4 óra leforgása alatt kerül sor szintén április 9.-én. Hajnali 5 óra előtt három kis német szállítóhajó hajózott be Koppenhága kikötőjébe, és 4 óra múlva X. Keresztély dán király aláírja országa német védnökség alá helyezését. Hitler nem kebelezi be Dániát, hanem csatlósává teszi őt is és Norvégiát is. Mind Dániában, mind Norvégiában kevés áldozata van a háborúnak. A 7800 főnyi Dán zsidóság vesztesége 60 fő, Norvégiában - ahol London biztatására erősebb lesz az ellenállás 1700 zsidóból 762 esik áldozatul.

  Mind a két országban erős a náci párt sokan rokonszenveznek a németekkel, Norvégiában azonban kialakul ellenállási mozgalom is, és a norvég partizánok számos híres akciót hajtanak végre. A későbbi német kancellár, Willy Brandt is norvég ellenállókhoz csatlakozott. Norvégia megszállásakor Vidkum Quisling és norvég nemzeti szocialista pártja támogatta a németeket. Quisling, aki korábban norvég védelmi miniszter volt, meg volt arról győződve, hogy országát angol megszállás fenyegeti - ebben igaza is volt - és inkább látott szívesen német, mint angol katonákat Norvégiában. 

 Hitler mind a két területet germán területként kezelte, nem ellenséges területnek, hanem természetes szövetségesnek, felszabadított országnak. Sok norvég és dán lépett be a háború alatt a Waffen-SS soraiba, de az angolok oldalán is harcoltak norvégok. Több norvég is harcolhatott volna, ha Narviknál az angolok a velük szövetséges norvég katonákat is evakuálják, és nem hagyják őket hátra. 

  Természetesen a norvégok is tudták mire készülnek az angolok és mire a németek. április 5.-én született meg az angol döntés arról, hogy a norvég kikötőket elaknásítják, és ezzel egy időben deszant egységeket dobnak partra. Az akciónak április 8.-án kellett volna megkezdődnie, de a francia legfelsőbb haditanács tiltakozása miatt három nappal későbbre halasztották. 

   A norvégek minden esetre rájuk figyeltek és nem a németekre. Az angol flotta felderítő repülői 1940. április 7.-én 13 óra 25 perckor észrevették a Skaggerák szorosban Norvégi felé hajózó kicsiny német flottát, nevezetesen két csatacirkálót, egy zsebpáncélost, hét cirkálót, tizennégy rombolót, 28 tengeralattjárót, néhány kisegítő hajót, de úgy hitték, hogy azok a koppenhágai kikötő elfoglalására indultak. (Ahhoz elég volt három szállító hajó és 4 óra.) így a németek a ködnek és a partviszonyoknak köszönhetően, az angol flotta orra előtt rakták partra az első egységeiket.

  A brit flotta 19 óra 30-kor futott ki Scapa Flow kikötőjéből, és céljuk a német flotta megsemmisítése volt. Nem tudták azt megakadályozni, hogy a hajók a feladatukat teljesítsék. április 9.-én este szálltak partra a német egységek a kikötőkben.  

 A partraszállók közölték a helyi vezetőkkel, hogy csak azért jöttek, hogy megvédjék Norvégiát az angol inváziótól. Természetesen ezt a szövetségesek azonnal cáfolták, nem ismerhették el, ugyan arra készültünk, mint amit a németek megtettek az orrunk előtt, csak mi még ráadásul töketlenek is voltunk. Olyan nagy volt a légi fölénye a térségben a németeknek, hogy az angol flotta meg sem kísérelte, hogy felszíni hajókat küldjön a Skaggerák szorosba. 

   Tengeralattjárókat küldött többek között a lengyel SAS-t, Grudzinski kapitány hajóját amelynek sikerült elsüllyestenie a Rio de Janeiro német hajót. Cork admirálisnak sikerült elsüllyesztenie 10 német hajót, a Lützow páncélos is súlyosan megsérült. 

  

  1940. június 8-án Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók elsülyesztették a Glorious repülőgép hordozót is. Az angolok elvesztettek mellette kilenc tengeralattjárót, főleg a Luftwaffe támadásai nyomán.  

  1940. április 14.-19. között szállnak partra az angol deszant alakulatok Trondheimtől északra és délre 13000 fő. Május 8-án kezdődtek meg a harcok Narviknál. A szárazföldön a francia idegenlégiósok, alpesi lövészek valamint Szyszko-bohusz tábornok tátraaljai katonái csaptak össze Dietl tábornok hegyivadászaival.

Május 10.-én megindult a német támadás a nyugati fronton. Chamberlain lemond az új miniszterelnök Winston Churchill, a szivarozó, részeges Bulldog.

  Végül május 28-án sikerült elfoglalniuk a narviki kikötőt, de a Franciaországi összeomlás miatt június 7.-én vissza kellett vonulniuk. éjfélkor hagyta el a kikötőt az utóvéd, anélkül hogy a németek akár agy puskalövést is lőttek volna rá. Először norvég naszádokra szálltak, majd angol rombolókra, onnan pedig tengerjáró hajókra, többek között a Sobieski és Batory lengyel hajókra.  

  A lengyelek azért szálltak szembe Németországgal, mert abban reménykedtek, hogy Anglia és Franciaország a védelmükre kell, segítséget nyújt nekik. épp ellenkezőleg a lengyelek nyújtottak segítséget a háború megnyeréséhez az angoloknak, akik aztán Lengyelországot az oroszoknak hagyták koncnak.

Hogy milyen jó katonák voltak a lengyelek, azt mutatja, hogy Dietl tábornok már arra készült csapataival Svédország felé vonul vissza, és nem sokon múlott, hogy nem semmisült meg egysége teljesen.

  Csak június 8.-án 23 órakor jelentette a Führernek, "Az ellenség az egész fronton visszavonul", majd kicsit később, "Narvikot elfoglaltuk  

  A weserübung hadművelet is bebizonyította Anglia szárazföldi és légierejének gyengeségét, és azt is hogy a flottája is sebezhető. Legfőképpen azonban a kormány alkalmatlansága derült ki. Churchill miniszterelnökségével azonban Hitlernek olyan ellenfele lett, aki nála sokkal dörzsöltebb róka, igazi ellenfél. Mint a háború korábbi szakaszában is megfigyelhető volt, a náci rendszer hajlott a megbékélésre. Ha a franciaországi összeomlás után, nem lép színre Churchill, Anglia nem is lett volna képes ellenállni, kénytelen lett volna békét kötni. Egy olyan helyzetben volt Anglia, amelyben még soha. Magára maradt, mindenhol győztek a németek, igaz a tengert uralta, de akár majd 1000 év után először idegen hódító támadhatta volna meg a szigeteket. Hitler a háború előtt nem készült arra, hogy Anglia ellen inváziót hajtson végre, a flottája sem volt ehhez elegendően erős. Nem készült hosszú elhúzódó háborúra sem, arra már a Bulldog kényszeríttette rá.  

      A könyv jobb, mint ez

Kaukázus 1942. A Szovjetunió ellen megtorpant német támadásnak új lendületet kell vennie. Erre talán a legjobb módszer, az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag bevetése tűnik Hitler számára. Az egység feladata, hogy meghódítsa a hegység legmagasabb pontját, az Elbruszt.

 

Azonban a csúcs a frontvonal szovjet oldala mögött fekszik, így "hőseink" kénytelenek keresztülmeneteli a partizánok és ellenséges hegyi törzsek lakta vidéken. Stürmer ezredest - az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag parancsnokát - azonban nem olyan fából faragták, aki meghátrál egy ilyen kétes kimenetelű akció elől. Habár korántsem náci fanatikus - sőt, leginkább lesajnáló pillantásokkal jutalmazza őket, elsősorban helyettesét Gröl őrnagyot - a hegymászás az élete. Így - bár tisztában van vele, hogy rajta veszthetnek - megindítja egységét az Elbruszt felé.

 

Természetesen szinte rögtön az elején felbukkan a Leo Kesslerre oly jellemző altiszt páros - Meier és Jap -, akik leginkább nemtörődöm viselkedéssel és alpári humorral megáldva élik katonaéletüket, mit sem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel. Legnagyobb problémájuk, hogy nappal tele legyen a bendőjük és némi szesszel le tudják öblíteni ételüket, éjszakánként pedig matracpolkát járhassanak, teljesen mindegy milyen nációból származó leányzóval.

 

Meier és Jap párosa kiköpött mása is lehetne a Wotan SS Rohamezred történetekből már megismert Schulze-Matz duónak. Meier - akárcsak Schulze - tagbaszakadt, testes, bivalyerős katona és a legkevésbé sem pengeéles elmével megáldott katona. És ez egy cseppet sem probléma a néha hegyet mászni kényszerülő Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztagnál. Társa Jap pedig - akárcsak Matz -szinte az ellentéte. Alacsony, szikár, a legkevésbé sem hivalkodó karakter. Viszont farkósabb, mint társa, úgy is mondhatnánk ő az "agy" kettejük közül. És persze ő is profi szinten tud hegyet mászni.

 

A tiszteknél ugyancsak megfigyelhető egyfajta hasonlóság. Igaz az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag esetében az egység parancsnoka, Stürmer ezredes a "jó fej", a tisztességességre törekvő katona. Helyettese, Gröl őrnagy, a tipikus náci; fanatikus, feltétlen hisz a győzelemben, nem számítanak neki az emberi, csak a minél nagyobb dicsőség és elismertség elérése a célja.

 

Természetesen Leo Kessler bevet minden rendelkezésére álló eszközt, amellyel kínkeservessé tehető a csúcsra történő feljutás. Partizánok, zuhanóbombázók valamint egy hegyvidéki törzs tagjai ritkítják a német sorokat, néha pedig borzasztó időjárási körülmények közt kell életben maradniuk. Mindezek ellenére az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag tagjai megállíthatatlanul folytatják útjukat a hegyen felfelé.

Egyedül a regény vége nem tűnik "szokványosnak". A Németországba hazatérő osztag tagjait hősökként élteti ugyan a náci vezetés, de Stürmer ezredes már ekkor leszámol velük. Leveszi nyakából a Vaskeresztet a tiszteletükre rendezett ünnepség kellős közepén. Semmi nem foglalkoztatja, nincs rá hatása ebből a miliőből. Egyedül Hitler terve kelti fel érdeklődését, amely ismét egy újabb, lehetetlen kalandot tartogat az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag számára.

 

 

 

Visszajutsz

    A tét

Harc Dániáért és Norvégiáért

 

A skandináv hadjárat kulisszatitkai mindkét oldalon lenyűgözők voltak. E „kaland" kísérőzenéjét Churchillnek az alsóházban 1939. szeptember 19-én tett javaslata szolgáltatta. Eszerint a szövetségesek aknákat helyeztek volna el Norvégia felségvizein, hogy megakadályozzák a svéd vasérc Németországba szállítását. Churchill indoklásként hozzátette, hogy az effajta intézkedések „rendkívül fontosak az ellenség iparának megbénítása szempontjából". Válaszképpen a Foreign Office munkatársai felhívták a figyelmet, hogy az efféle intézkedésekkel durván megsértenék Norvégia semlegességét. Az első lépést a németek tették meg 1939. október elején. Raeder admirális kifejezésre juttatta abbéli aggályait, hogy a norvégok esetleg megnyitják kikötőiket az angolok előtt. Jelentést készített arról, hogy mekkora kényelmetlenségekkel járna, ha a britek bevonulnának Norvégiába. Hitler azonban nem foglalkozott ezzel, mert a nyugati offenzíva megszervezésével volt elfoglalva, amelynek az volt a célja, hogy Franciaországot fegyverletételre kényszerítse, ezért nem akarta erőit azzal gyengíteni, hogy egységeit egy újabb fronton vessen be. Szovjetunió finnországi inváziója után mindkét oldalon ismét napirendre került a skandináv hadjárat ötlete. Az alsóházi tagok többségének továbbra is aggályai voltak Norvégia semlegességének megsértésével kapcsolatban, ezért Churchill javaslata ismét megbukott. Megengedték azonban a stáb vezetőinek, hogy előkészítsék a „narviki deszantos akció terveit". Ugyanis Narvikból vezetett a vasútvonal a svédországi ércbányákba, onnan pedig tovább Finnországba. Az expedíció hivatalos indoka az volt, hogy megsegítsék a szovjet hódítókkal küzdő Finnországot. A háttérben azonban a svéd bányák fölötti ellenőrzés megszerzése állt.

 

Ugyanebben a hónapban fogadták Berlinben Vidkun Quislinget, Norvégia egykori védelmi miniszterét, aki egy kis létszámú náci párt vezetője volt. Quisling arról győzködte Raedert, hogy Norvégiát angol megszállás veszélye fenyegeti. Pénzt és segítséget kért egy államcsíny megszervezéséhez, valamint a norvég kormány megdöntéséhez. Azt állította, hogy vannak olyan norvég tisztek, akik készek őt támogatni. Közöttük Sundlo ezredes is, aki Narvik parancsnoka volt. Megígérte, hogy a hatalom megszerzése után azonnal beengedi az országba a német csapatokat. Quislingnek megígérték a támogatást. Február 20-án Hitler magához hívatta Falkenhorst tábornokot, és utasította, hogy készítse elő a norvégiai katonai expedíciót. Ezt mondta: „Arról értesítettek, hogy az angolok ott (Norvégiában) akarnak partra szállni. Meg akarom előzni őket! Norvégia elfoglalása az angolok számára stratégiai szándékaik megkoronázása lenne, és eljuttatná őket a Balti-tengerhez, ahol nekünk nincsenek megfelelő egységeink a tengerpart védelmére, így ellenségünk előtt megnyílnék az út Berlin felé, s ez mindkét frontunk szerkezetét megtörné". Hitler március elsején utasítást adott az invázió előkészítésére. Tervei között szerepelt Dánia elfoglalása is, ez biztosította a német utánpótlási útvonalakat. A következő héten beérkezett jelentések fokozták a németek nyugtalanságát: ezek a hírek arról szóltak, hogy az angol tengeralattjárók Norvégia déli partja mentén vannak. Március nyolcadikán egy haditanácson Churchill ismertette a szövetséges erők Narvik közelébe történő csoportosításának a tervét, valamint beszámolt arról a deszantegységről, amely az itt lévő katonákból alakul. A következő haditanácson, március 12-én, dönti született deszantalakulatok Trondheinben, Stavangerben, Bergenben és Narvikban történő egyidejű bevetésérő A narviki földetérés után a szövetségi expedíciós hadtest feladata az lett volna, hogy a lehető leggyorsabban behatoljon az ország belsejébe és március 20-ig eljusson a svéd határ közelébe lévő galliveri ércbányához. Azonban Finnország március 13-i kapituláció] keresztezte ezeket a terveket. A szövetségeseknek már nem volt ürügyük behatolni Norvégiába, értékes időt vesz tettek. Végül április 5-én döntöttel norvég felségvizek elaknásításáról. E az akciót a deszantegységek Narvikban, Trondheimben, Bergenben és Stavangerben történő bevetésével egy időben kívánták végrehajtani. Az első kontingensnek március 8-án kellett volna elindulnia Narvikba. A Legfelső Francia Haditanács azonban nem egyezett bele ezeknek a terveknek a megvalósításába, emiatt a norvég expedíció újabb három napot késett, így végleg meghiúsultak a vállalkozás sikerének esélyei.

 

Sikeres deszant

 

Hitler április elsején meghozta a végleges döntést. A Norvégia és Dánia elleni invázió április 9-én, hajnali 5.15-kor kezdődik. Az elhatározást siettették azok a jelentések, amelyek szerint a norvég parti és légvédelmi ütegek engedélyt kaptak a tüzelésre. Ez arra engedett következtetni, hogy a norvég hadsereget harckészültségbe helyezték. A további halogatás csökkentette volna az akció sikerének esélyeit, megfosztotta volna a meglepetés erejétől. Április 9-én késő este a német egységek partra szálltak Norvégia fontosabb kikötőiben - Oslótól Narvikig - és különösebb nehézség nélkül elfoglalták azokat. A tisztek közölték a helyi vezetőkkel, hogy a német csapatok azért jöttek, hogy megvédjék Norvégiát a szövetséges csapatok megszállásától. A szövetséges szóvivők azonnal cáfolták ezeket a nyilatkozatokat. A Norvégia fővárosát és fontosabb kikötőit elfoglaló német expedíciós hadtest mindössze két csatacirkálóból, egy zsebpáncélosból, hét cirkálóból, tizennégy rombolóból, huszonnyolc tengeralattjáróból, néhány kisegítőhajóból és mintegy tízezer emberből állt. A deszantosok létszáma egyetlen támadási ponton sem haladta meg a kétezret. Oslóban és Stavangerben az ejtőernyős zászlóalj elfoglalta a repülőteret. Először alkalmaztak ejtőernyővel bevetett egységeket, s a módszer rendkívül eredményesnek bizonyult. Azonban németek sikerének titka döntően a Luftwaffe-ban rejlett. A hadjáratban mintegy 800 bombázó és vadászgép, valamint 250 szállítógép vett részt. A német gépek nagy száma kezdetben megrémítette a norvégokat, és megbénította a szövetségesek akcióit.

 

Megkésett reagálás

 

Miért nem fogták el és süllyesztették el a brit hadihajók a deszantkülönítményeket szállító gyengébb német egységeket? A számos ok közül a következők a legfontosabbak: a britek által ellenőrzött vízfelület nagysága, a norvég tengerpart sajátosságai, valamint a ködös időjárás. Április 7-én, 13.25-kor angol repülőgépek „számos úszó német egységet, fedeztek fel, amelyek a Skaggerak-szoroson keresztül északra, a norvég partok felé tartottak". Az admiralitás azonban nemigen akarta elhinni, hogy ezek az egységek Narvik felé igyekeznek, bár ezt megerősítette az a jelentés is, amely Koppenhágából érkezett, és arról adott hírt, hogy Hitler épp ezt a kikötőt akarja elfoglalni. A brit flotta 19.30-kor indult el Scape Flow kikötőjéből. Elsődleges feladatuk a német cirkálók elfogása és megsemmisítése volt. A szövetséges expedíciós hadtest miért késlekedett a deszantosok bevetésével, ami lehetővé tette volna a német egységek tengerbe szorítását, mielőtt még erőre kaphattak volna a norvég kikötőkben? Amikor az admiralitás tudomást szerzett a német flottilla megjelenéséről, parancsot adott Rosyth cirkálórajának, hogy azonnal szállítsa partra a hajókon tartózkodó alakulatokat és a nyílt tengeren csatlakozzék a flottához. Ugyanilyen parancsot kaptak a Clyde-ban horgonyzó, katonákkal teli hajók is.

Vajon miért nem tanúsítottak a norvégok határozottabb ellenállást az ily kis létszámú ellenséggel szemben? Mindenekelőtt amiatt, hogy Norvégiában nem volt mozgósítás. A Berlinben tartózkodó norvég diplomaták figyelmeztetései, valamint a vezérkar sürgetése ellenére mozgósításra csak az április 8-ról 9-re virradó éjszakán, alig néhány órával a német támadás előtt került sor. A németek villámgyorsan elfoglalták a stratégiai pontokat, bevonultak az ország belsejébe, s ezzel meghiúsították a mobilizációt. Ehhez járult még amint azt Churchill fogalmazta, hogy „a norvég kormány főleg a brit hadmozdulatok megfigyelésével volt elfoglalva". A vizek angol elaknásítása teljesen lekötötte és elterelte a norvégok figyelmét a német deszantosok akcióit megelőző sorsdöntő napon. A kis létszámú, és harci tapasztalatokkal nem rendelkező, anakronisztikus szervezettségű norvég hadsereg egyébként sem lett volna képes ellenállni az ellenség modern, „villámháborúra" felkészült hadseregének. Ha azonban a norvégok ellenállása tovább tartott volna, a hegyekben meginduló hóolvadás sok nehézséget okozott volna a német csapatoknak. A helyzet azonban másként alakult. A németek, azután hogy hajóik átjutottak a fjordok fölött magasodó ágyúk tűzvonalán, könnyedén elfoglalták Trondheimet. Ennek következtében Közép-Norvégia kulcsa a kezükbe került.

 

Bergenben a támadók kisebb veszteségeket szenvedtek a tengeren, a szárazföldön viszont már semmiféle ellenállásba nem ütköztek. Az Oslo felé haladó fő erőiket viszont feltartóztatták. A törzskar többségét, valamint a Gestapo leendő oslói képviseletének személyzetét szállító német „Blücher" cirkálót az oscarborgi erődből torpedókkal elsüllyesztették. Nem erőltették tehát tovább az erődítmény kapitulációját - erre csak az ugyanezen a napon bekövetkezett bombázások nyomán került sor. így azok az ejtőernyősök, akik Fornebu repülőterén szálltak le, elfoglalták Norvégia fővárosát. A kis késedelem lehetővé tette a király és a norvég kormány számára, hogy északra meneküljön, és ott szervezze az ellenállást.

 

Dánia elfoglalása

 

Koppenhága elfoglalásának Oslo megszállása után kellett bekövetkeznie. Dánia fővárosát könnyen meg lehetett közelíteni a tenger felől. Hajnali 5 óra előtt három kis szállítóhajó a légierő fedezete mellett behajózott a koppenhágai kikötőbe. A hajókat elhagyó német csapatok nem ütköztek dán ellenállásba. Egy német zászlóalj levált a többiektől, hogy elfoglalja a dánok laktanyáit, ugyanekkor más német alakulatok - rövid tűzharcban - elfoglalták a Jütland félsziget szárazföldi határát. Dánia megszállása befejeződött. Ez lehetővé tette a németek számára, hogy ellenőrizzék a saját kikötőikből induló, Norvégia déli partjáig húzódó tengeri folyosót, továbbá használhatták a még északabbra fekvő repülőtereket, ami viszont megkönnyítette Norvégiában működő csapataik légi támogatásának megszervezését. Igaz ugyan, hogy a dánok nagyobb ellenállást is tanúsíthattak volna a megszállókkal szemben, de az is tény, hogy az ország tehetetlen volt a túlerővel és a modern fegyverekkel szemben. A Dániában lévő németek meggyengítésére most már csak egy mód maradt, mégpedig hogy elvágják az ellátásukat biztosító útvonalakat. Ez csakis a Norvégia és Dánia közötti Skaggerak tengerszoros lezárásával volt lehetséges. Csakhamar kiderült azonban, hogy a brit admiralitásnak a német légitámadásoktól való félelmében esze ágában sem volt a Skaggerak-szoroshoz másféle hajókat, mint tengeralattjárókat küldeni. Ezzel a döntéssel szembeszállt Churchill, aki továbbra is a háború skandináviai kibővítését szorgalmazta, amiben azonban senki nem támogatta. Ily módon a Norvégiában harcoló németek ellátmányát biztosító utánpótlási útvonalakat nem zárták el.

Egy héttel a német invázió után angol deszantegységek értek földet Trondheimtől északra és délre, Namsosban és Aandalsnesben. Ilyen deszantakciókkal kívánták előkészíteni a fő erők támadását, ezeket a terveket azonban meghiúsította a briteket sújtó sajnálatos események sora. A deszantegységek parancsnokává Hotblack tábornokot - egy modern szemléletű és tehetséges katonát - nevezték ki. Megkapta a szükséges instrukciókat, majd távozott az admiralitás épületéből. Néhány órával később eszméletlenül találtak rá. Minden jel arra mutatott, hogy a tábornok merénylet áldozatául esett. Másnap kijelölték az utódját, aki repülőgéppel Scape-be indult. A gép azonban leszállás közben lezuhant. Időközben a vezérkar és az admiralitás parancsnokai hirtelen megváltoztatták véleményüket. Az április 17-én elfogadott tervet már másnap módosították. A vezérkar parancsnokai utasítást adtak a nansoni és aandalsnesi egységek megerősítésére, valamint egy Trondheim körüli bekerítő hadmozdulat végrehajtására. Ez az akció elméletileg sikerrel kecsegtethetett, hiszen ebben a szektorban kevés német tartózkodott, míg a szövetségesek 13 ezer katonával rendelkeztek. A Nansonból déli irányba haladó menet előrejutását a hátvéd veszélyeztetettsége akadályozta. Ezt a veszélyt az a német kommandó jelentette, amely a trondheimi fjordok mellett szállt partra, és amelyet a környéken lévő egyetlen rombolóhajó támogatott.

Az Aandalsnesben lévő egységeknek pedig ahelyett, hogy észak felé, Trondheim irányába indultak volna, hamarosan védekezniük kellett azokkal az Oslo felől - a Gudbrand völgyből - érkező német csapatokkal szemben, amelyek korábban a norvégokat távolították el az útból.

 

 

 

Kerekes Tamás

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Wass Albert

Duna International Könyvkiadó
www.dunakiado.hu

info@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

 

Van-e, lehet-e a férfiléleknek békéje? S ha igen, mitől érhet békévé a dúlások tanulsága? Kincs a titka, vagyon, hatalom? Vagy talán egyszerűen csak a szeretet, amelyet egy föld és egy asszony iránt érez? S ha ez utóbbi az igazi, joga van-e hozzá személy szerint, vagy bele kell törődnie, hogy sorsa alárendeltetett, sok millió mellette, körülötte élő sorsával egyetemben, azoknak, akik a világ dolgait igazítják? Meddig kell eltűrnie, hogy személyét semmibe vegyék, hogy játékszernek tekintsék, és rákényszerítsenek olyan sorsot, amit nem érdemelt? Megaláztatást és elnyomást, üldöztetést nyelve, természetes kötöttségei miatt? Visszakövetelheti-e az egykor már megteremtett békéjét, ha úgy érzi, jogtalanul vették el tőle? Ha úgy érzi, elege volt a katonásdiból, halálfélelemből, menekülésből, elveszett otthonból és családból, hadifogságból, hontalan bujdosásból? Töméntelen kérdés, talán egyenként is, együtt is valamennyi megválaszolhatatlan. De adott egy emberélet, egy a névtelen milliárdokéból, akinek megírt sorsából ki-ki megfogalmazhatja a maga válaszát arra a végső kérdésre is, hogy vannak-e még a Földön apostolok, vagy már csak üzletemberek vannak. És ehhez azt sem kell figyelembe vennie, hogy a hegyek, amelyeket külön-külön, vagy együtt a magunkénak tekintünk, állni fognak majd utánunk is. (Az ismertetőt írta: Káli Király István)


1949-ben, immár Nyugaton keletkezett Adjátok vissza a hegyeimet!, amely egy korán árvaságra jutott fiú élettörténetébe sűríti az erdélyi magyarság megpróbáltatásait. A kisebbségi sors balladai tónusú regénye az örök megaláztatás, a kiszolgáltatottság, az áldozati-sors és vállalásának hátborzongató jeremiádjává növekszik. Ennek az ágrólszakadt juhászbojtárnak és szénégetőnek egész életében négy olyan esztendő jutott, amikor egyáltalán embernek érezhette magát: a "magyar világ" 1940 és 1944 közötti ideje. S ami ezután szakadt Erdélyre, az maga volt a pokol, a "világ vége": háború, véres bosszúhadjáratok, genocídium, útonállás, gyilkosságok, az élet tönkresilányítása. Ebben a törvényen kívüli, nyers ököljogra épülő, tébolyodott világban ép erkölcsi érzékű, hazafias lelkületű, tudatos gondolkodású embernek helye nem lehetett, így lesz a hajdan jámbor fiúból a havason bújdosó haramia, aki az olvasó előtt mégis hőssé magasztosul.

 

"Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!

Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem.

Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!

Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyéimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyéimek, az igaz. De enyéimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré.

Adjátok vissza a hegyeimet!

Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben.., Urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább.

Adjátok vissza a hegyeimet!

Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek.

Adjátok vissza az én hegyeimet!

És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.

Adjátok vissza a hegyeimet!

Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná őket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én.

Adjátok vissza a hegyeimet!

Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet."

Soha nem jártam Wass Albert hegyeiben, mégis ellenállhatatlan vonzást érzek azokból a hegyekből. Hívnak, hogy megmerítkezzek ősi levegőjükben, elmerüljek rengeteg erdeikben, hogy felfedezzem a gyöngy-tavakat a hegyfüzérek láncain. Mennem kellene feltöltekezni, hogy új, friss, de ősi erővel telve mondhassam el -akkor már joggal: adjátok vissza a hegyeimet!

„Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet! És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!"

"Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná őket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!"

"Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet. ... Urak, elmondom nektek az életemet. A játékot, amit játszanom kellett, mert így írtátok meg számomra a szerepet. Nem egyik, vagy másik közületek, nem ez vagy amaz. Ennek a szerepnek a megírásában nincsen közöttetek bűnösebb és bűntelenebb. Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl. Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogy a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki."

A Duna International Kiadó és a Mentor Könyvkiadó  indított kampányt az olvasás népszerűsítéséért. Wass Albert műveinek díszkiadásával, és országos akcióval hívja fel a figyelmet az olvasás fontosságára.

Egy friss kutatás szerint tovább csökkent a rendszeresen olvasók száma. A megkérdezettek 75 százaléka kikapcsolódásként egyértelműen a tévénézést választja, ráadásul mára az internetezés és az újságolvasás is előbbre került az olvasással szemben. A felmérés szerint a magyar felnőtt lakosság közel fele (49%) olvas, évente átlagosan 4 könyvet. Ezzel szemben újságot, folyóiratot a felnőtt lakosság 4/5-e olvas valamilyen rendszerességgel, közel 2/3-uk ezen belül hetente vagy annál is gyakrabban vesz kezébe periodikát.

Wass Albert népszerűsége ezzel szemben napról napra nő, ezt bizonyítja a 2005-ös magyarországi felmérés, A Nagy Könyv, melyen A funtinelli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották. A top 12-ben olyan könyvek mellett szerepelt Wass Albert regénye, mint az Egri csillagok, a Pál utcai fiúk, az Abigél, vagy éppen Az arany ember. A választásban az 50 legnépszerűbb magyar regény közé további másik két művét is beszavazták az olvasók, a Kard és kaszát, valamint a Duna International Kiadó díszkötetes sorozatának első példányát, az Adjátok vissza a hegyeimet!. A díszkötetes sorozat első könyvét 1949-ben németül, illetve 1970-ben angol nyelven is kiadták.

Baráz Miklós, a Duna International Kiadó vezetője elmondta: „Az akcióval azoknak a magyar szerzőknek a népszerűsítését tűztük ki célul, akiket sokan azért nem ismernek, mert művük nem kötelező olvasmány. Wass Albert irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ugyan még ma is folyik, népszerűsége azonban megkérdőjelezhetetlen. Ezért döntöttünk az erdélyi Mentor kiadóval amellett, hogy első körben mindenképpen Wass Albert műveit adjuk ki!”

A mindenki számára elérhető — a piaci árnál alacsonyabb — áron, újságárusoknál megvásárolható kiadvány 30 kötetből álló díszkiadás, mely Wass Albert legjelentősebb műveit foglalja magában.

A könyv mellett a kiadó országos előadás-sorozatával és felolvasásával is népszerűsíti az írót, valamint az olvasást.  (Kultura)

 

Kerekes Tamás

1
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!
0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Wass Albert

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu


Duna International Kft

Elvásik a veres csillag

A háború történelmet fordított, így aztán Táncos Csuda Mózsi tizenhárom almafája ismét egy tagba került, románba, természetesen, a különlegesen fénylő vörös csillag jegyében, amely ott virított az elvtársak sapkáján, és a Kommandó fölötti hegy ormára is felkerült, hatalmasan, mintegy a világ felett uralkodva. De mert a háború elvitte a disznót, marhát, egyéb jót is, és vörös csillaggal nem lehet jóllakni, Táncos Mózsinak ismét feljött a csillaga, csertifikátos vadőr lett, a nép nevében, és mindezért csak heti egy őzzel kellett a komisszár kedvében járnia. Ez látszatra végtelenül egyszerű képlet, de az élet komisz-ár, néha túlbonyolítja a dolgokat. Ez történt jó ideig a magát becsületesnek tudó székely emberrel is, mert bizony nehéz a kiszámíthatatlanban boldogulni. Különösen, ha az illető a sanyarú életet hozó kitelepítés sorsára jut, s idegen földön kell megtapasztalnia, mitől lett azzá, ami – vagyis székellyé. S ha az idegenbe csak egy almafa-csemetét sikerült magával vinnie a hazaiból, annak is illik a rossz földben is megállnia a helyét, ha igazi székely akar maradni. (az ismertetőt írta: Káli Király István)

A román bolsevik uralom kialakulásának első éveit ábrázolja ez a sok helyütt kíméletlen öniróniával és szatírával megtűzdelt regény.

A Wass Albert életmű-sorozat újabb kötete a Tizenhárom almafa (9909276) hősének, a furfangos Tánczos Csuda Mózsi székely uradalmi vadőrnek az élettörténetét folytatja 1946 tavaszától Székelyföldnek román fennhatóság alá kerüléséig. ; 1946 tavaszán Mózsi, mint minden székely, "illő" számvetést csinált: felmérte a megváltozott hatalom által kirendelt elöljárókat, hogy miként tudná őket saját létérdekének megfelelően felhasználni. Mózsi nem sokat ért az Oroszországból jövő szocializmushoz, de látva az Odesszából a Kommandó hegygerince alá kinevezett Dombi komisszár (Ivanovics Dombolov) mindenhatóságát, egyezségre lép vele: segít neki a székelyek között megalakítani a kommunista pártot, cserébe pedig ő maga folytathatja korábbi tevékenységét, most már mint népi vadőr. Mózsi ötletes cselekedetek egész sorával menti meg egyrészt a komisszárt a Moszkvából és Bukarestből érkező pártellenőrzések szigorától, másrészt az elrománosítás veszélyétől a kis falu székelységét. A szerző nemcsak a háború utáni változásokat érzékelteti a Romániához csatolt területeken, de éles humorral leplezi le a nép nevében politizáló ideológusokat is: bemutatja, hogy miként szerveződött a kis közösség irányítására a falu korábban megvetett félszemű csirketolvaja Piripók és Zabulik, a cigány kovács; hogy a tanító és a tiszteletes miként próbálták megszervezni a magyarok ellenállását; hogy a falu életközösségét szétromboló iparosítás miként formálta át a székelységet megtartó évszázados hagyományokat, akaratlanul is hozzájárulva így Nagyrománia hatalmi tébolyához. A leleményes székely sokáig ellent tudott állni a nyílt orosz terrornak; küzdelme azonban az elrománosított hatalommal szemben már hiábavalónak bizonyult. Mózsit és családját - hasonlóan oly sok magyar és székely családhoz - a Kommandó elhagyására kényszerítik a román települést igazgatók. ; Mózsit több száz kilométerre, román földre száműzik otthonából. Élete, vagy ami még abból hátra van, jelképpé válik: a deszkabódékba kényszerített, otthontalan székelység legnagyobb álmélkodására iszákjában egy kis vadalmafa csemetét menekít át román földre. Az almafácska a székelységet (is) szimbolizálja, amelynek meg kell szoknia a sivár földet, hogy abban gyökeret ereszthessen, és termést hozzon az élet kitörölhetetlen zálogaként. És amíg az almafa lassan virágba borul, a székely hegygerincen, a Kányakő tetejére épített vörös csillag az időjárás viszontagságainak következtében lassan megsemmisül, mert a természet törvényei nem engedelmeskednek az ideológiáknak.

Honnan tudja egy mezőségen született gróf, hogyan gondolkozik a földhözragadt székely? Valahonnan csak tudja.

„Tánczos Csuda Mózsi éppen a házfödelet javította, amikor a muszkaruhás idegen megjelent a domboldalon. Gyalogosan jött fölfele az ösvényen, s egyedül. Barna képű, pocakos, kicsi ember vollt, derekán pisztoly, sipkáján veres muszka csillag. Mózsi ott fent a háztetőn tette magát, mintha nem is látta volna. Kalapálta szorgalmasan a frissen hasított jó szagú zsindelyeket a csorba födélre, de bent a fejében gyorsan számadást készített magának a helyzetről. Az asszony meg a gyerek oda voltak barabolyt ásni az erdőn. Velük volt a kutya is. Ezekért hát nem kellett aggódni. A tehén ott legelt a pajta megetti zsenge tavaszi füvön, elrejteni késő lett volna. Viszont a puska fent volt biztos helyen a szikla likában, emiatt nem lehetett baj." Mózsi keze megszorította az asszony karját. – Nézz ki a résen – súgta oda rekedten –, látod a füstöt? Az asszony odatapasztotta arcát a durva deszkához. – Búcsúzik a fiad – morogta Mózsi az asszony fülébe –, így beszéltük volt meg. Rozáli felnyögött s a vállai megrázkódtak, némán. De akkor már mások is látták a füstöt. – Füst – morogta valaki –, fekete füst. A Bajhegyen.Szurokfüst – toldotta meg egy másik –, lármafáknak volt ilyen füstjük hajdan. Bajt adtak hírül. – A baj megjött ugyancsak – sóhajtott valaki. – Ma egyebet jelent az a füst – szólt reájok Mózsi, s a hangja olyan különösen csengett, hogy többen is feléje fordultak a marhakocsi homályában. – Mit jelent? – kérdezte meg a vénember. – Azt, hogy még maradt székely a hegyen – felelte Mózsi. Tizenhárom almafában még a románoké Erdély, aztán jönnek a magyarok, a háború, majd a végén az oroszok. Mózsi mindig feltalálja magát, elviszi medvére vadászni a brassói román prefektust, aztán a magyar tiszteket, végül az orosz komisszárt is, akik közül senki sem képes lelőni nemhogy egy medvét, de valószínűleg még egy nyulat sem – de ez Mózsinak nem akadály, ő mindegyiknek „tálcán kínálja” a vadat, és ezzel mindegyikőjük rokonszenvét, néha-néha háláját is elnyeri. Az Elvásik a veres csillagban 1946 tavaszától követhetjük tovább az eseményeket, amikor is Mózsi segítségével a falu még egy Sztálin-féle hatalmas pléh vörös csillagot is elnyer, a „mintagazdasággal”. Valójában parlagon hevernek a földek, mert az oroszoknak senki sem hajlandó dolgozni, miután a férfiakat kényszermunkára hurcolták, de Mózsi székely furfangjának ez nem jelent akadályt: "Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus. Érted már? - Nem én - vallotta be a gyerek. Mózsi sóhajtott. - Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma se lesz annak a csillagnak."

Aki olvasott már Wass Alberttől valamit, az tudja, hogy nem a humoros könyvek szekcióját erősítik a művei. Általában Erdély szomorú történelméről (románok, második világháború, oroszok), vagy az Erdélyből elmenekült emberek további sorsáról, honvágyáról, gyökértelenségéről szólnak – vagyis a saját életéről és tapasztalatairól.
Talán csak ez a két regénye kivétel. Mindkettőben Tánczos Csuda Mózes, a kommandói vadőr a főszereplő, aki vele született tréfálkozó kedvét a legnehezebb időkben sem veszíti el.

A Tizenhárom almafában még a románoké Erdély, aztán jönnek a magyarok, a háború, majd a végén az oroszok. Mózsi mindig feltalálja magát, elviszi medvére vadászni a brassói román prefektust, aztán a magyar tiszteket, végül az orosz komisszárt is, akik közül senki sem képes lelőni nemhogy egy medvét, de valószínűleg még egy nyulat sem – de ez Mózsinak nem akadály, ő mindegyiknek „tálcán kínálja” a vadat, és ezzel mindegyikőjük rokonszenvét, néha-néha háláját is elnyeri.
Az Elvásik a veres csillagban 1946 tavaszától követhetjük tovább az eseményeket, amikor is Mózsi segítségével a falu még egy Sztálin-féle hatalmas pléh vörös csillagot is elnyer, a „mintagazdasággal”. (Valójában parlagon hevernek a földek, mert az oroszoknak senki sem hajlandó dolgozni, miután a férfiakat kényszermunkára hurcolták.)
Hogy milyen is a két könyv, legjobban egy részlettel tudnám érzékeltetni. Az Elvásik a veres csillag elején Dombi (valódi nevén Dombolov), az orosz komisszár és Mózsi némi pálinka mellett a következőképpen beszélgetnek:
„Mi hozunk nektek szabadság. Mi hozunk nektek béke. Mi hozunk nektek igazság.
- Mikor lesz az? - ütötte fel Mózsi a fejét.
A köpcös értelmetlenül bámult reá a szénán.
- Mi mikor lesz?
- Igazság.
- Igazság megvan! - ütött az odesszai a mellére – mi hozta nektek! Mi hozta jó törvény, igazságos törvény, de ti nem érteni. Ti kell tanulni sok. Nagyon sok. Mi tanít nektek.
- Éppen ez a baj, elvtárs úr – sóhajtott Mózsi -, én is próbáltam ám megtanítani a tehenemet, hogy naponta egyszer egyék csak, de úgy bőgött az istenadta, hogy rossz volt hallani. Hálátlan világ ez, elvtárs úr, nem érdemes vesződni vele. Én a maguk helyébe' itt hagynám ezt a hálátlan Székelyországot s visszamennék Odesszába, ahol vörös csillagon szolgálják fel a paradicsomkertet mindenkinek. Mink itt nem érdemeljük meg, hogy ennyi sok derék muszka vesződjék velünk, nem biza, ez az igazság. Miért nem hagynak itt bennünket a bús nyavalyába, elvtárs úr?”

Szabolcsi Judit

Összeállította: Kerekes Tamás

.

 

1
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Leo Kessler: Fekete Lovagok

Duna International Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu



A háború kutyái sorozat 11. kötete

A kiadó

 

Kiskundorozsdma környékén hajnalban kapál egy parasztházaspár. Elrepül fölöttük egy sárkányrepülő. Megszólal a néne:

- Nézd Apjuk! Viszi az embört a sárkány!

A parasztember komotósan bemegy a házba és előjön egy flintával, céloz és lő.

A néne kérdi:- Apjuk! Eltaláltad?

- Azt nem tudom, mindenesetre az embört elengedte.”

By Dandy Warhol

- Nézd, Apjuk, viszi a sárkány az embört!

 

A repülőgépet a villámháború (Blitzkrieg) elmélete alapján fejlesztették ki. A villámháborús elképzelés az addig megszokott merev harcászattal szemben egy sokkalta rugalmasabb, kezdeményezőbb stratégiát képviselt. A stratégia alapötlete az, hogy az ellenség vonalait gyors, meglepetésszerű támadással áttörő páncélosok a mögöttük haladó gyalogságra bízzák a megmaradt gyalogsági erők felszámolását, így a páncélosékek (Panzerkeil) akadálymentesen, és a gyalogság sebességétől függetlenül haladhattak előre

Ez volt az a stratégia, ami létjogosultságot szavazott a "Stuka"-nak, mivel a hadsereg számára jól jött egy olyan gép, ami a bombázók általános 6-7%-os találati pontosságát akár 80%-ra növelte. Ez a gép ugyanis (akár motorjait is leállítva) zuhanórepülésbe kezdett, így repülve rá a (mozgó) célpontra, majd amikor elért egy kritikus magasságot, kioldotta bombaterhét, aztán emelkedni kezdett (ezt egy légnyomást érzékelő automatika végezte, mert akkora terhelést kellett a pilótának elviselnie, hogy a gép "felrántása" után pár másodpercre cselekvőképtelenné vált)

A gép főfutóit terepen való leszálláshoz piropatronokkal le lehetett robbantani, ekkor a gép hason ért földet.

1944-ig, a gyártás befejezéséig 5700 db Ju-87-est gyártottak.

Alkalmazása. A Ju 87-est minden fronton bevetették, Lengyelországban, a Dánia és Norvégia elleni hadjáratokban, a Benelux államok ellen, Franciaországban, ám az angliai légi csata idején kiderült, hogy a brit vadászokkal szemben lomhasága miatt túlságosan sebezhető, ezért ezután inkább csak az orosz fronton és a mediterrán térségben vetették be

A II. világháború legeredményesebb Stuka-pilótája Hans-Ulrich Rudel ezredes volt, aki a Marat nevű szovjet csatahajón kívül 519 szovjet páncélost pusztított el. Eközben harminc(!) repülőgépet lőttek ki alóla. A háború végén sebesüléséből fölépülve féllábbal repült. Egyedül ő kapta meg a második világháború legmagasabb német katonai kitüntetését, a vaskereszt tölgyfalombbal, kardokkal és briliánsokkal ékesített lovagkeresztjét, amelynél a tölgyfalomb színaranyból készült.

Az első SS Stuka Század félelmetes harcosait, a Fekete Lovagokat most a franciaországi hadjáratba veti be Heinrich Himmler – De la Maziére egységének először a luxemburgi határ közelében fekvő Gmuend falucska melletti folyócskán átívelő pontonhidat kell lebombázniuk, hogy megakadályozzák a franciák átkaroló támadását a német páncélosok ellen, majd nem sokkal később a skót Highlanderek ellen vetik be őket az óceán partján. Mindkét csatát ők nyerik…A hírhedt német zuhanóbombázókat a spanyol polgárháború idején ismerte meg a világ közvéleménye, majd a második világháború első szakaszában főleg Anglia bombázásból vették ki a részüket, de a háború más színterein is felbukkantak

A Stuka „mezei változata:” "Stuka zu Fuss" (Sd.Kfz. 251 mit Wurfrahmen 40)

Az Sd.Kfz. 251/1-es rakétákkal felszerelt változata, amelyet a katonák nagyon találóan csak "Gyalogos Stukának" ("Stuka zu Fuss") neveztek utalva romboló erejére. 1941-ben a J. Gast. cég kifejlesztett egy csövekből összeszerelhető keretet, amely minden Sd.Kfz. 251-esre könnyen felerősíthető. A keretre 6 darab rakétaindítót lehetett szerelni Wurfrahmen 40 rakéták számára (egyes források Wurfkörper néven említik). Az indítókból 28 cm-es, repesz-romboló (Sprengranate) töltetű vagy 32 cm-es gyújtó töltetű rakétát lehetett kilőni. A rakétákat a jármű megfelelő irányba történő állításával lehetet célozni, míg lőtávolságukat a kilövés szögének változtatásával lehetett meghatározni. A 28 cm-es rakétával 1,9 km-es, míg a 32 cm-es rakétával 2,2 km-es maximális hatótávolságot lehetett elérni. Az irányzás elősegítésére, a jármű elejére két "irányzópálcát" erősítettek. Az indítást távirányítással, a járműtől biztonságos távolságra végezték. Egy teljes sorozatot (csak is egyesével, egymás után) 10 másodperc alatt lehetett kilőni. Az indító-keretet elméletileg az összes Sd.Kfz. 251-es típusra fel lehetett szerelni, de általában az Sd.Kfz. 251/1-esekről vetették

„Immáron a harmadik, az Első SS Stuka Századról szóló kötetet tarthatja kezében az olvasó. Mégis ez a harmadik az első. A magyar kiadó – akárcsak a Wotan SS esetén –, most sem időrendben tárja elénk a repülős egység történetét. Ez lehet, hogy egy kicsit (vagy nagyon) zavaró; én már csak veszek egy nagy levegőt és sóhajtok a dolog miatt...
1940-ben járunk Németországban, a francia határ mellett. A spanyol polgárháború veterán repülős lövészeiből és a német arisztokrácia frissen kiképzett pilótáiból Himmler – az SS vezetője – megalakította az Első SS Stuka Századot, Hermann Göring legnagyobb bánatára.
A hájas Reichsmarschall cseppet sincs elragadtatva az ötlettől, hogy létezzen egy olyan repülős egység, amely nem az ő fennhatósága alatt áll, ezért az egység parancsnokát – régi, I. világháborús harcostársát, Greim őrnagyot – arra utasítja, hogy a lehető legkisebb feltűnést keltve tevékenykedjenek, ha lehet, akkor szinte ne is vegyenek részt harci cselekményekben, mert ezek Himmler presztízsét növelnék Hitler előtt és nem az övét.
Ebből a momentumból is jól látszik az a pár eddig is sokszor ismertetett tény, hogy a német hadsereg vezetését az egymás elleni intrikák és hatalmi harcok igen erősen befolyásolták. A másik kevésbé elhanyagolható tény, hogy a vezetők között jópár dilettánst is találunk.
Ezen felül egy dolog nem derül ki a könyvből: ki is voltaképpen az egység legfelsőbb parancsnoka? A Fekete Lovagokban leginkább mindenki parancsol az Első SS Stuka Századnak; Göring, Himmler és Rommel. Katonaszemmel nézve kész agyrém lehet egy ilyen helyzet. (A tisztánlátás végett azt azért nem árt tudni, hogy a Waffen SS-nek soha nem volt repülőgépes csapatteste.) (Az igazság, hogy a korábbi Kessler kötetekből kiderül, hogy Rommel kért páncélos hadosztályának légi erősítést. Kerekes Tamás)
Leo Kessler a tőle megszokott módon hozza a formáját. Az emberséges parancsnok, a rokonszenves – a későbbi történek során főszereplővé avanzsáló – és vele szemben álló, megrögzött náci pilóta, valamint az elmaradhatatlan humorforrás-páros a szerző jól bevált karaktersémái.
Ezen felül természetesen a regényben felbukkanó vagy megemlítésre kerülő vezetők (katonák, politikusok) szinte kivétel nélkül csak negatív jelzőkkel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez is Kessler egyik kedvelt írói formája, amiből egyértelműen lehet következtetni arra, hogy a legkevésbé sem lehetett pozitív képe a felsővezetőkről.
Azon kívül, hogy átélhetjük az alakulat első „lőporszagolós” bevetéseit, semmi extrát nem nyújt a Fekete Lovagok. Bár lehet, hogy a baj velem van és túl nagy követelményeket támasztok egy háborús ponyvával szemben... (ekultura.hu)

 

A háborús ponyvasorozat első SS Stuka Századról szóló tematikus alsorozatának első tagja a repülős egység kezdeti történetét meséli el. A tények tisztázására azért szögezzük le, hogy a Waffen SS-nek nem volt repülőgépes csapatteste. A regény elején 1940-ben járunk Németországban, a francia határ mellett. A spanyol polgárháború veterán repülős lövészeiből és a német arisztokrácia frissen kiképzett pilótáiból Himmler megalakította az említett századot. A cselekmény középpontjában a Hitler körüli vezetőség egymás elleni intrikái állnak. Göring, Himmler, Rommel és hájas Reichsmarschall egymással ellentétes parancsaikkal próbálják élét venni az egység akcióinak. Az alapképlet: emberséges parancsnok, a rokonszenves - a később főszereplővé avanzsáló - és vele szemben álló, megrögzött náci pilóta, valamint az elmaradhatatlan, humoros Svejk-páros.

 

Kerekes Tamás

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

SAJTÓKÖZLEMÉNY 

2011. június 1. – Magyarország legnépszerűbb íróival készült interjúkönyv, Jézusról kialakított képet megdöntő botránykönyv, valamint a Kádár-korszak honvédelmi miniszterének feltáró könyve fogadja az Ünnepi Könyvhéten a minőségi olvasmányokra, valódi különlegességekre vágyó látogatókat a Duna International standjánál. A Kiadó egy országos kampánnyal is követi az esemény szellemiségét, mellyel az olvasás szépségére, hasznosságára hívja fel a figyelmet. 

A könyv, az olvasás maga a kultúra. Minden nap, minden órában szinte észrevétlenül olvasunk: plakátokat, vagy éppen járművek feliratait. A felgyorsult információáramlásban azonban gyakran megfeledkezünk az egyik legfontosabb tudásforrásról: a könyvről.

A nemzetközi szinten is elismert Ünnepi Könyvhét megrendezésének alapvető célja a „könyvkrízis” megelőzése, a könyvek népszerűsítése, új olvasók szerzése volt. Ekkor valószínűleg nem is sejtették, hogy a 2011-re a könyvkrízis bekövetkezhet.

Kutatások szerint ugyanis folyamatosan csökken azok száma, akik rendszeresen vesznek kezükbe könyvet; a TV nézés mellett már az internetezés és az újságolvasás is megelőzte az olvasást.

A Duna International Kiadó és a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, ezért is indította el „Wass Alberttel az olvasás népszerűsítéséért” elnevezésű kampányát, melynek kertében Magyarország egyik legnépszerűbb írójával, Wass Albert műveinek díszkiadásával és országos akcióval hívják fel a figyelmet az olvasás fontosságára. Az akcióval azoknak a magyar szerzőknek a népszerűsítését tűzték ki célul, akiket sokan azért nem ismernek, mert művük nem kötelező olvasmány. A kampány keretében 2011. június 5-én vasárnap, 16 órakor tartanak felolvasást lelkes diákokkal.

Az Ünnepi Könyvhétre a Kiadó a kampányon felül valódi könyv különlegességekkel is készült. Magyarország legelső magánkiadója megalakulásától követi a társadalmi változásokat és igényeket, valamint a piaci környezet és a versenyhelyzet alakulását. Ennek megfelelően olyan kiadványokkal várják az olvasókat, melyek valószínűleg igazi bestsellerek lesznek.

A Prima Prissima díjas „interjú-király”, Szegő András, Bombasiker című könyvében annak jár utána, mi lehet a siker titka. Az örök titok feltárásában olyan alanyok segítenek neki a riportkönyvében, akik a jelenkori könyvpiac legmeghatározóbb személyiségei. A keletkutató, tudományos fantasztikus regényíró Lőrincz L. László, a hazai populáris-ezoterikus irodalom legismertebb alakja Müller Péter, vagy éppen a fiatal, sikeres női írók közül Fejős Éva, Stahl Judit és Vass Virág tesznek kísérletek a titok feltárására. Szegő tíz különböző életutat mutat be, tíz különböző személyiségen keresztül.

A külföldön már sok vihart kavart Bradford dr: Ki volt Jézus című könyve valódi siker-várományos. Bradford kutatásai során olyan fordítási hibákat fedezett fel, ami alapvetően megváltoztathatja Jézusról alkotott képünket. Bradford szerint ugyanis Jézus nem egy asztalos, hanem egy sikeres, középosztályba tartozó, magas intelligenciájú építész fia volt.

A bibliai tudós, dr. Adam Bradford Jézus ún. hiányzó éveit (12-30) is megfejti. Álláspontja szerint vallási iskolában tanult és Judea egyik legmagasabb rangú rabbijává vált.

A szerző úgy véli, hogy mindezeknek köszönhetően válhatott csak olyan erős és elfogadott személlyé, aki kritizálhatta az akkori zsidóság vezető rétegeit. És éppen ezzel magyarázható a zsidó vezetők gyűlölete Jézus irányában: sok időt és energiát fektettek a fiatalember képzésébe, aki később elhagyta őket. A szerző előszavában egy igazi rejtélyre is utal: „Lehetséges-e az azonban, hogy a Krisztus személyére vonatkozó tények, ha rejtve is, de mindig is ott voltak az evangéliumokban?” 

A Könyvhétre kiadott könyvek közül talán a legnagyobb érdeklődésre azonban Kárpáti Ferenc, a Kádár-korszak legutolsó honvédelmi minisztere: Puskalövés nélkül című műve számíthat. Kárpáti minisztersége alatt kezdődött meg a hadsereg depolitizálása, valamint nevéhez fűződik a honvédelem és a hadtudomány területén elért tudományos eredmények Stromfeld Aurél-díjjal történő elismerési rendjének kialakítása. A korszak átalakulását jelzi az is, hogy ebben az időben váltottak a hadseregben az elvtárs-ról a bajtárs megszólításra is.

A kötetben Kárpáti személyes hangú visszaemlékezéseit olvashatjuk, a krónikás hitelességével, a fellelhető irattári-levéltári dokumentumok, jegyzőkönyvek, sajtóközlemények hozzáértő feldolgozásával. Az író szerteágazó és alapos munkával törekedett arra, hogy a sokszor a kulisszák mögött zajló történésekhez, eseményekhez kapcsolódó különösen fontos, akkor még titkosnak minősített információk feltárásával végre eltűnjenek a fehér foltok a rendszerváltás előtt utolsó évtized történelméből.


 

KÖNYVHETI KIADVÁNYAIK

 

regös istván attila: homo sapiens – egy reményteli tragédia minden reményvesztett kornak – ükh 2011.

„Egész eddigi életem során egyre inkább tágítani igyekeztem az emberi célokról, a sorsról, vágyakról, a lélek mozgatórugóiról alkotott elképzeléseimet. A nagy elődök (Dante, Milton, Goethe, stb.) nyomdokába szerettem volna lépni, a XXI. századi ember látásmódját, kitágított szellemi horizontját, a jelen múltba nyúló és jövőbe mutató tapasztalatait hozzátéve a már felhalmozott tudáshoz. Szerettem volna nyomot hagyni mind az irodalom, mind a filozófia terén. Azon túl, hogy talán valami fontosat, újat, vagy netán már meglévőt új köntösbe öltöztetve tudok bemutatni, még szórakoztatni is szeretnék a szó klasszikus értelmében.” – Regös István Attila

ISBN: 978-615-5129-14-8               Méret: 120x202 mm

Kötés: kemény tábla + envelope                    Ár: 3495 Ft 

 

dr. kolimár györgy: viharos évszázad – ükh 2011.

Ez a könyv az élet fontos dolgairól szól a kortársakhoz és a jövő nemzedékhez, a 80 esztendős szerző ismereteinek és tapasztalatainak humorral fűszerezett átadásával. A reflexív filozófia értelmében minden egyes ember egy egész világ; minden ember sorsa és életútja megíratlan, vagy esetleg megírt regény; minden ember élettapasztalata tanulságos lehet mások számára. A könyv fejezetei ilyen felfogásban – a szórakoztatás igényével érintik a múlt, a jelen és a jövő kérdéseit; a társadalom és a történelem, politika és a hatalom, a jog és az igazság, a hitvilág és az erkölcs, az elmélet és a gyakorlat, a háború és a béke, az utazások és az élmények, a megélhetés, a boldogulás és a boldogság mindenkit érdeklő témaköreit.

ISBN: 978-615-5129-16-2            Méret: 158x260 mm

Kötés: kemény tábla                                    Ár: 2495 Ft

 

palkovics györgy: kakpuszta – ükh 2011.

Kakpuszta történeteit el kell mesélni, meg kell ismertetni az olvasóval. Palkovics György novelláskötete egy olyan világnak állít emléket, amely a történelem malmain szertefoszlott, a semmibe veszett.

Az elbeszélések szerzője Belső-Somogyban született, itt élte gyermekkorát, itt érett felnőtté. Szülőfaluja, Kakpuszta a magyar paraszti létforma esszenciáját hordozta, s ez olyan élményszerűen tárul elénk a könyv lapjain, hogy szereplőit közeli ismerősnek érezzük, és velük együtt éljük át, hol mosolyogva, hol könnyeinkkel küszködve sorsuk fordulóit.

Az íróból katartikus tisztasággal kívánkoznak ki ezek a történetek. Szeretni való emberekről mesél, megőrzött gyermeki szeretettel, gördülékeny stílusban, ízesen anekdotázva. S miközben a paraszti világról elemi erővel adja át fiatalkori élményeit, és a néprajz, a kultúra, a földművelés, a vadászat területeiről is sok mindent megtudunk, tanúi leszünk egy formátumos személyiség kibontakozásának.

Ízig-vérig magyar történet, megkapóan tiszta és fergetegesen mulatságos. Családrege, szerelem, háború, helytörténet, gyönyörű természeti képek. Letehetetlen olvasmány. – Dr. Torda István művelődéstörténész

ISBN: 978-615-5129-15-5               Méret: 142x197 mm

Kötés: kartonált                                              Ár: 1995 Ft

 

 

kárpáti ferenc: puskalövés nélkül… – ükh 2011.

kádár utolsó katonája voltam

A kötetben a Kádár-korszak utolsó honvédelmi minisztere vetette papírra személyes hangú visszaemlékezéseit, ugyanakkor a krónikás hitelességével, a fellelhető irattári-levéltári dokumentumok, jegyzőkönyvek, sajtóközlemények hozzáértő feldolgozásával, szerteágazó és alapos munkával törekedett arra, hogy a sokszor a kulisszák mögött zajló történésekhez, eseményekhez kapcsolódó különösen fontos, akkor még titkosnak minősített információk feltárásával végre eltűnjenek a fehér foltok a rendszerváltás előtt utolsó évtized történelméből.

ISBN: 978-615-5129-17-9                         Méret: 155x255mm

Kötés: kemény tábla                                                Ár: 3495 Ft

 

szegő andrás: bombasiker – ükh 2011.

 

Mi a siker titka? – tették fel ezerszer a kérdést sikeres embereknek. Szegő András riportalanyai – Fejős Éva, Lajos Mari, Lőrincz L. László, Lux Elvira, Müller Péter, Nemere István, Rácz Zsuzsa, Stahl Judit, Vass Virág, Vavyan Fable – szerint nincs titok: de kell hozzá munka, olykor kemény, olykor játszi könnyű munka, kell hozzá egy csipet szerencse, kitartás, emberi fogékonyság…

Tíz különböző műfaj, tíz különböző életút, tíz különböző személyiség, de egy közös van bennük: könyveik ott vannak a sikerlisták élén…

ISBN:  978-615-5129-13-1        Méret: 155×225 mm

Kötés: kemény tábla                                 Ár: 3495 Ft

 

 

erich von däniken: az elveszett tudás nyomában

Ebben a könyvben Erich von Däniken közzéteszi az Egyiptom, Dél-Amerika és Ázsia eddig megfejtetlen rejtélyeiről tudósító legújabb lélegzetelállító beszámolókat. Akik figyelemmel kísérik az archeológia egy mindmáig tiltott területét kutató szakemberek munkáit, azok előtt feltárulnak a misztikus helyek, legendás népek és mágikus kultuszok titkai.

A világ legkülönbözőbb tájain fellelt rejtélyes régészeti lelőhelyekről és ősrégi leletekről olvashatjuk itt a különböző természet- és szellemtudományi szakterületek tudósainak és szakértőinek a beszámolóit. Mindannyian a következő lélegzetelállító eredményre jutnak: a múltban földön kívüli, intelligens lények látogatták bolygónkat.

ISBN: 978-615-5129-18-6               Méret: 150x212 mm

Kötés: kemény tábla                                       Ár: 3495 Ft


 

dr. a. t. bradford: ki volt jézus?

„Sok olyan kérdést tehetünk fel Jézusról, az emberről, amit nehéz megválaszolni. Mi lehetett Jézusban, ami annyira ingerelte a zsidóság vezető rétegeinek nagyon is eltérő csoportjait – a farizeusokat (a zsidók törvényeinek elkötelezett tanítóit) csakúgy, mint a Heródes pártiakat (zsidókat, akik a pogány római hatalmat támogatták) – hogy ezek akár szövetkezni is hajlandóak voltak ellene?

Egy szigorúan irányított társadalomban, hogyan tehette meg Krisztus, hogy két alkalommal is kiűzze a Templomból a hivatalos pénzváltókat és az áldozati állatok árusait anélkül, hogy a templomőrség letartóztatta volna?

Ki volt Jézus földi atyja, József, és milyen hatást fejtett ki élete Krisztuséra? 

A rendelkezésre álló adatok hiányossága sok szerzőt késztetett már arra, hogy maga álljon elő különféle elképzelésekkel Jézusról – mármint az „igaziról”. Lehetséges-e az azonban, hogy a Krisztus személyére vonatkozó tények, ha rejtve is, de mindig is ott voltak az evangéliumokban?” – A szerző előszavából

ISBN: 978-615-5129-19-3                  Méret: 155x225 mm

Kötés: kartonált                                                 Ár: 3495 Ft

 

Díszdobozos kiadványok:

 

magyar királyok és uralkodók 10-18. kötet – díszdoboz 2.

Vitéz Miklós, Kiss-Béry Miklós:  Az Anjouktól a Habsburgokig

A Duna International Könyvkiadó nagy sikerű, 26 részes könyvsorozatának 10–18. kötetét most díszdobozban nyújtjuk át az Olvasóknak. A második díszdoboz kötetei az Árpád-házi királyokat követő uralkodók életét, történelmi jelentőségű tetteiket, a kor társadalmi szokásait mutatja be kilenc gazdagon illusztrált kötetben. A kötetek: 10. Károly Róbert és Nagy Lajos; 11. Mária, Zsigmond és Albert; 12. V. László és Ulászló; 13. I. (Hunyadi) Mátyás; 14. II. Ulászló, II. Lajos és I. (Szapolyai) János; 15. I. Ferdinánd, Miksa és Rudolf; 16. II. Mátyás, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd; 17. I. Lipót és I. József; 18. János Zsigmond, Báthory István és Zsigmond. 

ISNB: 599-978-6155-02-6,          Méret: 220×95×295 mm.

Kötés: díszdoboz (9 kötet/doboz)                        Ár: 13.560 Ft

 

leo kessler: leo kessler háborús regényei 11-20-  díszdoboz 2.

Leo Kessler – írói álnév; igazi neve Charles Whiting, aki a II. világháború végén haditudósítóként végigjárta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot. A fronton megélt tapasztalatait írta meg lélegzetelállítóan izgalmas háborús regényeiben. Ez a 10 kötetes, díszdobozos válogatásunk azokból a történetekből kínál ízelítőt, amelyek akár igazak is lehettek volna: a helyszínek valóságosak, s bár a történetek hősei: az arisztokrata származású von Dodenburgtól a hamburgi melós Schulzén át kitalált személyek, sorsuk mégis hűen mutatja be a náci Németország katonáinak igazi emberi szenvedéseit a II. világháború poklaiban.

ISNB: 599-963-9919-85-0,      Méret: 126×173×206 mm.

Kötés: díszdoboz (10 kötet/doboz)                  Ár: 7995 Ft


 

„Wass Alberttel az olvasás népszerűsítéséért” kampányról

Supka Géza közel 90 éve álmodta meg az Ünnepi Könyvhetet, az olvasás népszerűsítésére, melyet idén 82. alkalommal rendez meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése.

A történelmi múlttal bíró, nemzetközi szinten is elismert, egyedi hangulattal bíró Ünnepi Könyvhét megtartására a Literatura főszerkesztőjeként, Supka Géza tett javaslatot. Egy olyan rendezvényt álmodott meg, mely a könyvet népszerűsíti.

A vásár alapvető célja a „könyvkrízis” megelőzése, a könyvek, az olvasás népszerűsítése, új olvasók szerzése volt. Ekkor valószínűleg nem is sejtették, hogy a 2011-re a könyvkrízis bekövetkezhet.

Kutatások szerint ugyanis folyamatosan csökken azok száma, akik rendszeresen vesznek kezükbe könyvet; a TV nézés mellett már az internetezés és az újságolvasás is megelőzte az olvasást. A felmérések szerint a magyar felnőtt lakosság közel fele (49%) olvas, évente átlagosan 4 könyvet. A legfrissebb PISA kutatás is döbbenetes eredményt hozott: hazánkban a tanulók 25,5%-a állítja magáról, hogy sohasem olvas!

A Duna International Kiadó és a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, Supka szellemiségét felidézve, ezért is indította el „Wass Alberttel az olvasás népszerűsítéséért” elnevezésű kampányát, melynek kertében Magyarország egyik legnépszerűbb írójával, Wass Albert műveinek díszkiadásával és országos akcióval hívják fel a figyelmet az olvasás fontosságára. A kampány keretében az ország különböző pontján tartanak felolvasásokat színészekkel és diákokkal.

A Duna International Kiadó célja az olvasás népszerűsítése mellett az irodalmi örökségünk ápolása, olyan írók kiemelésével, akiket kulturális munkásságuk emel a legmagasabb szintű irodalmi nagyságok közé.

Baráz Miklós, az esemény kapcsán elmondta: „Az akcióval azoknak a magyar szerzőknek a népszerűsítését tűztűk ki célul, akiket sokan azért nem ismernek, mert művük nem kötelező olvasmány. Wass Albert irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ugyan még ma is folyik, népszerűsége azonban megkérdőjelezhetetlen. Ezért döntöttünk az erdélyi Mentor kiadóval amellett, hogy első körben mindenképpen Wass Albert műveit adjuk ki, mindenki számára elérhető – a piaci árnál alacsonyabb – áron!”

A kiadóról:

A Duna International Kft közel húszéves kiadói és könyvterjesztői tapasztalattal rendelkezik. A Kiadó elődje Magyarország első magánkiadója volt. A rendszerváltás után témaválasztásában igyekezett követni a társadalmi változásokat és igényeket, a piaci környezet és a versenyhelyzet alakulását, ennek megfelelően alakította kiadói programját.

Az egyik legnagyobb sikert hozó vállalkozásuk a 2001-ben indított új sorozat, a Nemzet nagyjai, amelynek keretében – mintegy alsorozatok (Nemzet Színészei, Sportolói és médiaszemélyiségei) – különböző témakörök szerint csoportosítva jelennek meg könyveink.

A fentieken kívül igen népszerűek az egészségügyi, pszichológiai témájú könyveik, melyek komoly segítséget nyújtanak az érdeklődők számára, hogy egészségesebb, természetesebb életmódot alakítsanak ki maguknak, foglalkozzanak lelki egészségük gondozásával, személyiségük, önismeretük fejlesztésével. Ezek az ismeretterjesztő, tanácsadó kiadványok, mint pl. Maria Treben: Egészség Isten patikájából; Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? stb. szinte már fogalommá váltak hazánkban.

A szépirodalmi művek terén különös hangsúlyt fektetünk a kortárs irodalom terjesztésére, ennek keretében a fiatal szerzők felkarolására.

Nagy népszerűségnek örvendenek egy-egy sajátos területet felölelő kiadványaik, mint pl. a FORMA-1 és a MotorGP sztorik, amelyek a technikai sportok világáról, versenyeiről, híres személyiségeiről adnak hiteles és nem utolsósorban érdekes képet.

A Kiadó az országban új, egyedi kezdeményezésként indította be a magánkiadás konstrukcióját, melynek keretében a Kiadó magára vállalja a szöveggondozás, a szerkesztés, a nyomdai előkészítés és lebonyolítás, a terjesztés, reklámozás valamennyi feladatát, gondját.

A kiadó könyvterjesztéssel is foglalkozik, és nem csak a saját, hanem más kiadók könyveit is értékesíti az áruházláncokban, a hipermarketekben, multikban és élelmiszer-áruházakban.

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

Kessler, Leo:

Otto és az SS - A háború kutyái 16.

 

Duna International Kft

 

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

 

 

Jó deli Campbell

Skorzeny búcsúja

 

Fönt a hegyek közt s fent a Tay mezején

 Jó deli Campbell nyargalt pején

 Kengyelbe, nyeregbe, vágtázva repült,

S jött lova vissza, rajt senki nem ült.

  

Fut anyja a pejhez, kérdi fiát,

És fut kis arája, s tépi haját.

„Búzám aratatlan, zöldell mezőm!”

Ám jó deli Campbell vissza sosem jön.

  

Kengyelbe, nyeregbe, víg toll süvegén,

Lábán puha csizma s jó kard az övén.

Most nyerge merő lég, megjött üresen,

S jött jó lova; ő már nem jön sohasem.

 

Holtteste hová lett, el merre esett?

Elnyelte az Arrow, vagy a Quairbe esett?

Nem szól csak az echó, hiába a könny,

Ne várd haza Campbellt, ő már sose jön.

 

 

Búcsúballada, melyet szerzé Skorzeny a darmstadti hadifogolytáborban, miközben a halálos ítéletét várta, levele címzettje Visinszkíj orosz államügyész, aki a halálos ítélettel már el is készült, ám Skorzeny megszökött.

 

C ©Rajkó Félix

 

 

A legjobb diverzáns-történet a trójai faló óta - Tonio Troger

 

Leo Kessler – írói álnév; igazi neve Charles Whiting, aki a II. világháború végén haditudósítóként végigjárta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot. A fronton megélt tapasztalatait írta meg lélegzetelállítóan izgalmas háborús regényeiben.

 

 

A nürnbergi per alkalmával, mikor Churchill végighallgatta az orosz ügyész, Visinszkíj vádbeszédét, tenyerébe temette az arcát, s azt mondta: ”Meg kell nyernünk a harmadik világháborút, hogy mi írhassuk a vádiratokat.”

A háborús bűnök definiálása roppant nehéz. A törökök egy része még mindig tagadja a kurdok és örmények ellen elkövetett gaztetteket. A hágai bíróság precizitása és hatékonysága a szemünk előtt gyengíti a háborús bűnök súlyát. Nünbergben (zsidótörvényei ellenére) Horthy csak tanúként szerepelt, Skorzeny is pár évvel megúszta. (Kerekes Tamás)

Azt ugye már A Halál ötven órája óta tudjuk, hogy a németek több tucat egységet „dobtak át” a fronton diverziós feladatokkal, így a hirtelen támadás miatt amúgy is összezavarodott ellenség csak még butábban néz ki a fejéből és nem ért semmit: bizonyos helységek nem ott vannak, ahol a közúti tábla vagy a térkép mutatja; egy adott hidat a gonosz beszivárgók a levegőbe röpítettek, illetve a mieink nem tudják a levegőbe repíteni, mert az ellenség – sajátjainknak álcázva magát – elfoglalta.
Eme „remek” tevékenységek mellett még titkosabb akció is zajlik: egy kis csapat – két SS legény, egy SS ügynök, Otto és a gróf – szépen csendben áthajózik a Sauer folyón és megkezdi álcázott utazását a fő-főparancsnok rezidenciája felé. Tervük – amiről Ottonak és a grófnak egyelőre tudomása sincs, azt hiszik kapcsolataik és a tapasztalatuk miatt kerültek a brigádba –, hogy bármi áron likvidálják az ellenség főparancsnokát, Eisenhower tábornokot. Amint ez „hőseink” számára nyilvánvalóvá válik, mindent elkövetnek, hogy szabotálják az akciót – elvégre ők nem bérgyilkosok –, azonban nagyon kell vigyázniuk, mit tesznek, mert társaik egy rossz mozdulat miatt azonnal átvágják a torkukat – minden lacafacázás nélkül.
(ekultura.hu)

Az Ekultura cikkírói kihagyták a korrektnek tűnő recenziójukból a dublőr-vonalat és a színészkulisszát a francia ellenállás angolokkal együttműködő tagját, a jól eltalált falábú, grogkedvelő színlelőt, aki a terv kulcsa, és még sorolhatnám (Kerekes Tamás), a könyv azért jobb, mint azt az ekultúra.hu leírja.

Otto Skorzeny-személyes emlékeim: Kerekes Tamás

 

A személyes érintettség okán: 

Donata de Sabata hívott Veronába, és tizenhét évesen egy ilyen felkérésnek nem tudtam akkor ellenállni.

És, amikor megérkeztem, természetesen olaszul mondtam:

„Hé, barátom, itt van Sabata!”

Mi nem Fiumén keresztül mentünk, mint Horty rükvercben, hanem FRANCIAORSZÁGON KERESZTÜL.

A BARÁTOMNAK ÉN VERTEM SÁTRAT A PÁRIZSI METRÓBAN A BETONON, HOGY KA..NI TUDJON EGY NEJLONZACSKÓBAN. JEGYÜNK NEM VOLT.

Olaszul viszont tudtam, mint Skorzeny.

Ha télen megyek Olaszországba, akkor csak sátrat viszek, egyszer Zolival mentem, kivel már két hónapot lehúztam Londonban télen egy pad alatt, ő most Tokajban kertészkedik, és szélkerekeket gyárt. Haját maga nyírja.

Egyszer egy hegyen vertünk sátrat és olyan vihar kerekedett, hogy még ő is félt, hogy levisz bennünket két kilométer zuhanásba. Ez nem történhet meg.

Az indiai őslakosok, a gurkák lojálisak maradtak az angolokhoz, hadi helyzetben is. Kis termetű, barna bőrű alakok, mint én.

Egy csapatuk meghallgatta az angol ejtőernyős tiszt kiképzését, aki elmagyarázta, hogy kb. 1500 méternél nyissák ki az ejtőernyőt.

A csapat vezetője tolmácsot kért.

„Nem lehetne négyszáz méternél”?

„Nem.”- Hangzott a válasz.

-?

 „Mert akkor nem nyílik ki biztonságosan az ernyő.”

„Ja, ernyő is lesz?”

Mindig Nápolyig mentem csak. Hisz Nápolyt látni, de nem meghalni volt célom.

Mint Gorkijnak, csak neki nem sikerült, de nekem a börtön volt az egyetemem.

Olaszországban Veronáig csak azt kell tudnia a Nyájas Olvasónak, hogy :„Dove e la casa?”

És már Veronába is vagy nyájas olvasó.

Rozáliába voltam szerelmes, s nem tudtam aludni.

Ám sajnos elmentem egy bálra, ahol megláttam Donata-t.

Ott két család balhézott valami régi sérelmen, amit már el is felejtettek, mármint az okot, amit csak a mantuai herceg tudhat.

Ha én meglátok egy nálam jóval magasabb, telt, nagy mellű szőkét, nagy hátsóval, mint Mansfield... (Miki Hargitay barátnője, felesége, aki meghalt autóbalesetben, ám Miki ma is él, őneki nem volt sérülése. Miki találta fel a testépítést, ami globalizációs marhaság lett, de Miki jól keresett vele) ... akkor elájulok.

Na, a feleség úgy zuhanyzott, hogy nem lett vizes a lába. Mint Lola Ferrari, aki szintén furcsa módon halt meg, de ez nem az én történetem. Tehát imádom a telt, nagymellű szőkéket, akik arról panaszkodnak, hogy már megint fogyni kell. Én evvel úgy vagyok, mint az egyszeri paraszt a mérgező, betiltott, noha borral. (Pécsett még most is isszák - a szerző megjegyzése)

Ötvenedik születésnapomat a nálam húsz évvel fiatalabb Kőrösi Tibivel ünneplem meg - hamarosan - aki nemcsak a kik-boksz edzőm, de személyes barátom. Három órája váltunk el, együtt ünnepeljük az ötvenedik szüli napomat 18-án. Júliusban. Szivar, tequila, s részemről telt szőkék, hármasával. Jazz Cafe, Szolnok.

Csak úgy hív, hogy „Üvegállú”.

Tibivel fura módon ismerkedtem meg, egy kertben, egy nyilvános kertben, amit úgy hívnak: strand.

Imádom a vizet, az idén fogadásból egy kidobó emberrel, már Szolnokon, fogadtam, hogy átúszom a Tiszát, vele versenyben, de még a fagyos szelek fújtak. Nyertem, de én nem tehetek róla, hogy együtt vízi labdáztam, azzal kit Bud Spencer néven Piedone-ként ismer a világ.

Öreg-Törek, aki a vegyes pálinkát csak így hívta, ”Vért belet tisztit, „, szintén noha bort ivott, egyszer kóstoltam, de letettem, mert azt hittem, gázolaj - fogadásból összeköttette kezét-lábát, magára kötött egy biciklit és így a tiszavárkonyi kertemből hazadzsapázott át Rákócziújfaluba. Én meg utána biciklistől, a lopott dinnyéket magam előtt tologatva, át a Tiszán, mint Esze Tamás és Ocskay László, kuruc generális, a mindenkori rongyosok igazi vezére. Rongyos árulónak tartva másoktól. Szeretve a Tiszát a vérpadig, s én még tovább.

A noha borról mondtam Töreknek, hogy méreg.

_”Nagyobb méreg, az, ha nincs!”- mondta, mert nemzetközi sakkmester is volt.

Ő volt az, ki egy reggel a tiszavárkonyi kertünk betoppanó Édesapámtól megkérdezte:

Maga merről jött?

- Ceglédről Tószegen át, felelte Apám, ki kamaszkorában szintén megérte a pénzét és nekilátott füvet nyírni.

Na, ővele negyven év alatt egyszer mutattam ki a fogam fehérjét - akkor még volt -  de reggelig a kezét fogta gyűlölt édesanyámnak - (ő gyűlölte, nem én) és reggelig remegett, mint a kocsonyában a fagyott béka.

Aztán a kórházban látogatott meg, mert csurom vér kórházi pizsamám csak egy volt, és nem cserélték, de ő katonaorvos is volt és hozott magával. Vele mentem ki.

Donata de Sabata Veronában lakott, egy villában. Mielőtt megnyomtam volna a csengőt, lezuhanyoztam, mert tudtam, hogy bent légkondi fogad. 1972-ben.

Ám előtte, találkoznom kellett Ottó-val ki osztrák volt, mint Swarzenegger. Ausztriában testileg alkalmatlannak találták katonai szolgálatra.

Természetesen Európa legveszélyesebb embere volt a körözési plakát szerint -Argentínában élt, ahol akkora volt a kivándorlás, hogy a reptéren felírták: „Az utolsó oltsa el a villanyt!” Ám ő volt öregen, mint Akela, Evita Peron szeretője.

Én ismertem Ottó szíve titkát. Ne sírj Argentína!!

Otto von Skorzeny.

Annak a montparnsse-i lakásnak a kulcsait adta át nekem Veronában - tizenhét se voltam, amit Nyúltól kapott a nürnbergi perben.

Skorzeny: Horthy fiának elrablója, Mussolini kiszabadítója monte Cassinójából, Malmedy, meg a többi, a hangtompítós géppisztoly a genfi tavon, ő nemcsak használta, de fel is találta. S kétségkívül zsarolta Churchillt is, annak korai Mussolinihez írt lelkendező levelei miatt, melyet gondosan őrzött. De találtam a zsebében egy kulcsot.

Nyúl (egy francia hírszerző tiszt)azt mondta neki a nürnbergi perben, ha kijön a börtönből, lakhat a párizsi lakásában. Nyulat Visinszkíj idézte meg, a vád tanújaként, de Nyúl Skorzeny pártját fogta.

Ottó, a közhiedelemmel ellentétben, jó ember volt, de nem hagyományosan.

Evita Perón testét bebalzsamozta saját receptjével, s titokban halála után még vele hált.

Kevés örömet tudunk nyújtani egy halottnak, de Otto többet tett a gyásznál. Ezért szerettem meg Otto von Skorzenyt.

Nem a kulcsért.

Cherokee Tamás

1
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Leo Kessler: Otto „háborúja” 

 

www.dunakiado.hu

Duna International Kft

kiado@dunakiado.hu

 

A gazember, csaló, Casanova, kékszemű, Otto Stahl egyaránt otthonosan mozog a kéjsóvár asszonynép budoárjában, és a feketepiacon, ha babkávét kell szerezni. Természeténél fogva ugyan gyáva alak, ám valóságos zseni, ha a saját bőrét kell menteni. Bár Otto sikeresen elkerüli a német sorozóbizottságot, - mégis a frontvonalra katapultálják, s mire észbe kap, már egy holland harckocsizó század ellen kell akcióba mennie. Otto Stahl háborújának erkölcstelen, véres, vidám kalandjai közepette a Harmadik Birodalom belső köreinek olyan vetülete tárul elénk, amilyet még sosem volt alkalmunk látni. Otto Stahl nagy világfi. A könnyed és laza életvitel híve, háborúskodni meg pláne nem akar, így esze ágában sincs beállni a Wermacht katonái közé. Megbugázza a sorozást és ezzel kezdetét is veszi különös kalandsorozata, amely során az Abwehrben találja magát”(a kiadó) Otto Stahl nagy világfi. A könnyed és laza életvitel híve, háborúskodni meg pláne nem akar, így esze ágában sincs beállni a Wermacht katonái közé. Megbugázza a sorozást és ezzel kezdetét is veszi különös kalandsorozata, amely során az Abwehrben találja magát

„Aki a szarból is várat épített”- By Dandy Warhol

Katonaorvos Apám a gyengélkedőn a következő kezelési eljárásokat alkalmazta a maródin:

hánytató, beöntés, hashajtó, léböjtkúra (artézi víz). Mint bizonyos Friedrich Schiller, aki szintén katonaorvos volt, s milyen jól megírta a Haramiák c. dolgozatát. Esküdött rá. Cinege elvtárs hadügyminisztériumában az a szólás járta, hogy nem baj, ha a katonának lóg a bele, rá lehet majd kötni a géppisztolyt. Nos Leo Kessler főhősének a frontvonal azonnali elkerülésért elég egy daganat, mely rossz vagy jóindulatú, mindegy; döntse el az olvasó, mindenesetre pénzkötegből van, Kérem, minden társadalmi forrongásban felszínre kerülnek kétes elemek. A Magyar Tanácsköztársaság időszakát is krakéler, pikareszk elemekkel írja le Lengyel József a Prenn Ferenc hányatott életében. Nemrég Szécshy Noémi tett ugyanilyen kísérletet, Kommunista Monte Christo címmel (Tericum Kiadó), kár, hogy a kísérlet hamvába holt. A háború maradéktalanul komikus oldalát Svejk majdnem teljes egészében kimerítette, de erre még Joseph Heller rá tudott fejelni A 22-es csapdájával, de aki a Kelly hősei c. filmet látta, azok tudják, hogy a háború a legjobb üzlet, s az üzletemberek nemigen kerülhetnének be a windsori kastély szeparéjába. De mi magunk sem megyünk a szomszédba egy kis kópéságért, elég, ha emlékeztetek az 56-os megemlékezésen, Budapesten elkötött tankra.

A leo kessleri nyomasztó háborús hangulatnak nyoma sincs a személyes, külön háborút sejtető regényben. Otto Stahl ugyanis legszívesebben a saját pecsenyéjét sütögeti, akkor is, amikor makk egészséges, szép szál fiatalember létére próbálja - tegyük hozzá sikeresen megvesztegetni a Wermacht sorozóorvosát. Így kerül a lengyel front helyett a belga határ mellé polgári szolgálatosként, ahol erődépítési munkálatokat kellene folytatnia. Mivel ehhez sem fűlik a foga, főnöke, Georg Forz mérnök őrmester munkamegtagadásért latrinatakarításra ítéli. A határ túloldalán viszont éppen trágyahiány van, ezért a főhős fejében máris összeáll a trágyabiznisz ötlete. A megvalósítás sem marad el, míg az őrmester fel nem jelenti a Gestapo-nál. A halálos ítélet végrehajtásától a katonai titkosszolgálatnál, az Abwehr-nél vállalt feladat menti meg. A kiképzés során aztán még nála is meredekebb emberekkel akad össze. A leginkább rejtő jenős fordulatok mellett akadnak naturális háborús részletek is. Itt tartom megjegyezni, hogy Otto Stahl Nem azonos Stahl Judittal, de Stohl Andrással sem. Csak épp hasonlítanak.(Timur Link)

Otto „háborúja”

Megvallom őszintén, „enyhén” meglepődtem ezen a Leo Kessler könyvön. Eleddig hozzászoktam, hogy – ha kitalált formában is – olykor nyomasztó, súlyos háborús hangulatot árasztanak könyvei, vagy a háború elején játszódókban a későbbiek folyamán talminak bizonyosuló hurráoptimizmus figyelhető meg.
Ezekhez képest gyökeresen más lett az Otto „háborúja”, amely leginkább a paródia, komédia, tragikomédia vagy abszurd fricska jelzőkkel illethető.

Svejk, Pitkin, Nem kell mindig kaviár. Remélem ismerősen cseng ezen nevek/címek valamelyike.
Nos, Otto Stahl ezen művek „főhőseire” hajaz leginkább. Legszívesebben a saját pecsenyéjét sütögetné, persze leginkább „tisztának” nem nevezhető pénzkereseti módokat alkalmazva és olyan messzire kerülné el a közeledő háború viharfellegeit, amilyen messzire csak lehet.

Egyetlen pici bökkenő, hogy makk egészséges, szép szál fiatalember, magyarán szólva optimális ágyútöltelék a Wermacht számára. Otto azonban megvesztegeti sorozóorvosát, így a lengyel front helyett polgári szolgálatra rendelik a belga-német határ mellé, ahol erődépítési munkálatokat kellene folytatnia.
Persze nem folytat, mert az megterhelő lenne a számára. Ezzel aztán ki is húzza a gyufát főnökénél, Georg Forz mérnök őrmesternél. Példás büntetésként a munkamegtagadásért latrinatakarításra ítélik.

Persze Otto hamar rájön a piszkos meló előnyeire. A belgáknál ugyanis trágyahiány van és mi sem egyszerűbb, mint a német latrinák által termelt anyagot eladni a határ túloldalán, a haszonból meg mindenféle hiánycikket behozni Németországba.
Miután Otto összeismerkedik egy belga határőrrel, be is indul a „biznisz”, azonban Forz mérnök őrmester rájön, miben mesterkedik „kedvenc” wc-pucolója és feljelenti a Gestapo-nál.

Otto a halálos ítéletét várja a börtönben, amikor egy fura figura nyitja rá a zárkaajtót. A második és harmadik megszólalása után sem teljesen normálisnak tűnő, főúri származását fennen hangoztató látogatója állást ajánl számára a német katonai titkosszolgálatnál, az Abwehr-nél.
Miután ez egy fokkal biztatóbb kilátás „hősünk” számára, mint idejekorán alulról szagolni az ibolyát, beáll a kémek közé…

Az abszurditással mindjárt a könyv elején szembesülhetünk a fentebb említett „trágyabiznisz” és a hozzá kapcsolódó per kapcsán.
Aztán amikor Otto bekerül az Abwehr kiképzőiskolájába, nagyjából mintha a bolondok házának kapuja nyílna meg előttünk: hihetetlen figurák és hihetetlen módon végrehajtott akciók sora rajzolódik ki előttünk.

A történetben felbukkan Canaris tengernagy is, aki természetesen megvendégeli beosztottait és Otto mindaddig a szakácsnak hiszi, amíg a séfruha lekerültével elő nem bukkan a tengernagyi egyenruha...

Egy kicsit azért kilóg a lóláb, mert Leo Kessler nem tudja megtagadni önmagát. Amikor egy Hitler elleni sikertelen merénylet után a megtorlás elől az egész kiképzőiskola a nyugati (holland) frontra „menekül”, mint harcoló alakulat, Ottot elragadja a harci láz: esztelen öldöklésbe kezd minden eszközzel, ami a keze ügyébe kerül és szinte megszállottként aprítja a tulipántermesztőket.

Mindezen harci cselekmények leírásai annyira naturalisztikusra sikerültek, hogy durván kilógnak az addig könnyed és elmeroggyant hangvételű regényből. Szerintem sokkalta jobb lett volna, ha a gyilkolászás és a halottak kimaradnak Leo Kessler történetéből és helyette holmi rejtői pofozkodások kaptak volna helyet a lapokon.
Mindettől függetlenül üdítő és könnyed olvasmány az Otto „háborúja”, amely pár órára biztosan „kikapcsolja” az olvasót.(ekultura.hu)

Az utca emberének hangja:

Ki a kedvenc íród?
Nekem Hassel. Megvettem az egyik könyvét, egyes részeknél röhögtem egyeseknél jobb is volt hogy nem ettem hozzá semmit. Most épp anyám olvassa.

" A legrosszabb esés a pofára esés"
"A férfi számára a nő minden kérdése hülyeség, kivéve hogy mi legyen a vacsi."
"Ha felégeted magad mögött a hídakat akkor előbb tanulj meg úszni"

Baker Online - A II. világháború rajongóinak kihelyezett főparancsnoksága:

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Leo Kessler: Kísértet Hadosztály

A cél a Maginot vonal  német áttörése

Illetve megkerülése

Rommel toboroz

 

 

 

 

Rommel új alakulatot soroz

 

 

www.dunakiado.hu

Duna International Kft

kiado@dunakiado.hu

 

A mindenttudó fogpor

 

 

A második világháborút angol haditudósítóként megjárt, majd népszerű íróvá lett Leo Kessler könyvei a német hadsereg katonáinak nézőpontjából mesélnek a nagy világégésről. Könyveiből kiderül: közel sem volt mindenki fanatikus náci, "csak" katona – tették a dolgukat, ha ezerszer nem is tetszett nekik. Ismerjük meg a háború csatáit az ő meséikből is!

 

A SOROZAT KÖTETEI:

A Farkasfalka | Vér és jég | Véres hegy | Halálfejesek | Végső küldetés

A háború szajhái | A halál sólymai | Mészárszék | Az Asszaszinok völgye

Kitörés Sztálingrádból | Fekete lovagok | A Hess-roham

Otto "látszatháborúja" | Otto és az SS | A tankpusztítók | Otto villámháborúja

Kísértet-hadosztály | Sasok a hóban | Tűz Kabul fölött | A Harag Hadművelet

A háború rettenetét vizionáló íróa nyugati harctér valóságát látja lázálmaiban, azt láttatja olvasóival; kifordult beleket, halálra sebzett, vonagló paripákat, fölgyújtott falvakat, kivégzett belga hazafiak tetemét, hallja a dörgő ágyúszót, a halálhörgést, a sikolyt, a vezényszavakat, látja a húsból, lópatákból, sörényekből röpülő borzalmas eleven hidat. Iszonyatos látomása a háborúról olyan, mint James Jonesé,Helmuth Kirst-té Erich Marie Remaeque-é, Hemingway-é. Illik hozzá e téma, hiszen a háború olyan színeket és hangokat gyújt ki, olyan szenvedélyeket és helyzeteket teremt, amelyek a vérző színek festőjének palettájára, nagyzenekari muzsikájába valók. A pusztulás jeremiádáját vizionálja színes freskóvá. A kötet sikerének egyik titka a felkészültség, a terepismeret magabiztossága, a colour localt autentikusan megfestő elbeszélő teljesítménye

.

„ Leo Kessler regénye érzékenyen ragadja meg azt a folyamatot, amelynek során a társadalom tömegesedése a háborúról alkotott fogalmakat gyökeresen átalakította. A háború felfoghatatlan, minden korábbinál nagyobb mérete ezt az élményt egyedivé tették. Az író hitelesen ragadta meg az második  modern, gépesített háború szcenarióját.

Kerekes Tamás

 

Azt álmodtam, hogy rakétaegységnél ügyeletes vagyok és elaludtam, rádőltem a kezelőpultra.

 Bejött az ügyeletes, felpattantam és jelentettem.
- Főhadnagy elvtársnak jelentem, az ügyelet alatt semmi rendkívüli esemény nem történt.
- Nem történt? Az anyád keservit.

 Hát Belgium hol van

 

LinkFloyd

A katona pénzért hal meg

(Rajkó Félix)

Leo Kessler a szemtanú segítségével láttatja a második világháború poklát, melyben mindenki vesztes, országának katonai túsza.

 

Az Eben-Emael erőd története is megér pár mondatot: ezt a harmincas években építették a belga-holland-német hármashatár közelében (EU-rajongóknak mondom: Maastrichttól egy köpésre), mindenféle haditechnikát belepakoltak, ami a korszellembe és a belga királyi kincstár kiadási oldalába belefért, s az volt a feladata, hogy a benne és a környékén állomásozó mintegy 1500 katona és több tucat tüzérségi löveg közreműködésével megállítsák (vagy legalábbis jó ideig feltartóztassák) az esetleg támadásba lendülő németeket. Akkoriban azt mondták, hogy hatékonyabb, mint az egész Maginot-vonal; a belga vezérkarban a latinos műveltségű tábornokok sok szeretettel csak fortissimus-nak, vagyis legerősebbnek becézték.

Napóleon a legkiválóbb zsurnaliszta, tisztában van azzal, hogy a valóságnak a képzelet a legkitűnőbb segítőtársa.”

 

 

 

1940. május tizedikén, pénteken hajnalban négy szakasz Fsj (ez 75 katonát jelentett, akik közül senki nem beszélt latinul) siklórepülők segítségével hirtelen megjelent az erőd felett, leszálltak és csupa olyasmit csináltak, ami a klasszikus, római-görög alapokon nyugvó európai műveltségképbe nem illeszthető ugyan be, viszont a munkaköri leírásukban szerepelt: lőttek, robbantottak, tán kést és lángszórókat is használtak, de a lényeg, hogy a fortissimust másnap délre elfoglalták, majd (a buli végére megérkező egyik német gyalogos-ezreddel közösen) 1200 hadifoglyot ejtettek

 

 

Ottó elkésett, de a végén előkerült.(TonioTroger)

 

A II. világháborúban több olyan alkalom is adódott, amikor Németország  magához ragadhatta volna a győzelmet, ha másképp cselekszik, vagy épp Hitler nem erőszakolja rá az akaratát a vezérkarra. Ezen alkalmak birtokában Németország mindig birtokában volt a győzelemhez szükséges anyagi erőforrásoknak, mégis rendre kudarcot vallott. Az okok abban keresendők, hogy Németországban a háború megvívásáért felelős vezetők képtelenek voltak kihasználni a rendelkezésükre szolgáló előnyeiket. A német katonai vezetésnek három alapvetően gyenge pontja volt. Engedték Hitlernek, hogy magához ragadja az abszolút politikai és katonai hatalmat, másodszor fegyelmük akadályozta őket abban, hogy ellenszegüljenek az államfőnek.  (Szerintem kivétel: Erwin Rommel) és ezt a vakfegyelmet olyan mélyen belesulykolták az állományba, hogy az is képtelen volt a szervezett, aktív ellenállásra Hitlerrel szemben. És harmadszor ez a fegyelem soha nem került igazán komoly szakítópróba alá, mert a tisztek és a közkatonák olyan mértékben nem tudták, hogy mi zajlik a frontvonal két oldalán, hogy soha nem volt információjuk elegendő az ellenálláshoz.

 

A háború korai éveiben túl sok volt a fegyelemből, a tudatlanságból és Hitlerből, s ezek voltak a felelősek a későbbi hibákért, amelyek megfosztották Németországot a kis híján elért győzelemtől. A háború utolsó éveiben, amikor a győzelem, azaz a végső győzelem már elérhetetlenné vált, és csak az elkerülhetetlen verség fenyegetése maradt, ez a három tényező hozott Németországra szükségtelen mértékű pusztulást, kétségbeesést és halált.

Ahol a német hadseregek vereségét kovácsolták, az a keleti hadszíntér volt, a hatalmas oroszországi hómezők. A német haderő kétharmada folyamatosan itt volt lekötve, de a keleti vereség története semmivel sem különbözik a nyugatiétól. Talán kiterjedtebb volt és keserűbb, de semmivel sem kevésbé teljes és végzetes.

A történelem folyamán nem esett meg túl gyakran, hogy egy fegyveres erő olyan alaposan és kíméletlenül vereséget szenvedjen, mint amilyenen a Wermacht részesült. (Németország veresége ellentmondani látszik a germán faj felsőbbrendűségébe vetett hitnek, ha arra gondolunk, hogy egy hadsereg katonai teljesítményét annak hadi arzenáljával, potenciáljával (lokátorok, anyahajók, atombomba) határozzák meg. Bizonyos körökben azt vallják, hogy elegendő repülőgéppel és hadi arzenállal bármilyen hadi hatalom képes kivívni a dicsőséget. De nemcsak Németország második világháborús veresége mond ennek ellent, hanem a franciáké Indokínában, (a francia vereség Dien Bien Phu-nál) vagy a vietnami amerikai kivonulás.

Shulman nem kevesebbet állít, mint hogy Németországnak elegendő haditechnika állt a rendelkezésre ahhoz, hogy több alkalommal is kivívja magának a végső győzelmet. Erre a tényre a Wermacht vezető katonai személyiségei több alkalommal is rávilágítottak. Mindig hangsúlyozták, akárhányszor Németország legnagyobb katonai balfogásairól beszéltek, de minden tábornok másban látta a végzetes hibát. Van, aki szerint el kellett volna foglalni Gibraltár kikötőjét, mások szerint Oroszország megtámadása volt a döntő hiba, mások a normandiai hadászati kudarcban látják a végzetes hibát. -Tehát nem érvényesült Németország következetesen hangsúlyozott technikai fölénye. A nürnbergi pertől függetlenül a Wermacht legalább három alapvető hibájára építkezik a bukáshoz vezető út: Hitler, fegyelem és tudatlanság.

 

 

Hitler katonai akarata és tisztánlátása tette lehetővé Csehszlovákia egy részének megszállását, Lengyelország egy részének megszállását, a Benelux államok lerohanását és Norvégia elfoglalását. Ráadásul a katonai sikerekből azonnal politikai tőkét kovácsolt. A háború második szakaszában azonban meghökkentő elképzelésekkel állt elő: feltételezte, hogy a különbéke után Anglia hadba száll Oroszország ellen.
Ugyanez a katonai "tehetség" a második világháború második szakaszában azonban  a pusztulásba kergette a Wermachtot.

Jó könyv.

Számomra már csak egy kérdés maradt a kötet után, hogy az 1938-as Oster-összeesküvés és az 1944-es sikertelen merénylet közt miért nem lépett fel egységesen a vezérkar Hitler ellen.  Egy Adolf Hitlerrel folytatott ingerült telefonbeszélgetés lezárásaként 1941 decemberében. (Rundstedt azt próbálta meg elérni, hogy Hitler vonja vissza a Moszkva körüli állások utolsó töltényig való védelmére utasítást adó parancsot.) A beszélgetés után Rundstedtet leváltották a hadseregcsoport éléről. Míg Ludwig Soucek híres művében (A bethlehemi csillagok nyomában) okkult fasiszta ideológiai elemeket is kimutat a Wermacht vereségében (Miért vesztette el Németország a II. világháborút? ),

 

Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.

 

Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatni. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt csapatai tartós ellenállására. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról. Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át a bíróságnak.

 

1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére Rundstedtet visszahelyezték a Nyugati front vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az angol beteg és Rommel

1941-ben behívták a hadseregbe, és tartalékos tisztként az Rommel által vezetett Afrika Korpshoz került, ahol nagy távolságú sivatagi felderítőként szolgált. Budapestre visszatérve szerepet vállalt az üldözött zsidók mentésében. A háború után állítólagos náci kémként letartóztatták, és perbe fogták, de a népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette.

Később angol segítséggel Egyiptomba szökött, ahol gépkocsik értékesítésével foglalkozott. 1951-ben európai útja során súlyosan megbetegedett vérhasban, amelyből Salzburgban nem tudták kigyógyítani. Sírja a salzburgi köztemetőben található.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

  

Mivel a Waffen-SS páncéloshadosztályai a Führer személyes tűzoltóbrigádjainak számítottak a Wehrmacht szükségesnek tartotta a szárazföldi haderőn (Heer) belül egy saját elit páncélosegység létrehozását. A Wehrmach számára idővel presztízskérdést jelentett, hogy a Waffen-SS-hez hasonló elit egységekkel rendelkezzen. Maga a hadosztály annyira elit jelleget sugárzott, hogy saját karszalaggal, és váll lappal rendelkezett, csakúgy mint a legtöbb Waffen-SS hadosztály, ám mégis, hogy még jobban megkülönböztessék magukat a Waffen-SS-től ők nem a bal, hanem a jobb ruhaujjukon viselték hadosztályuk nevét.  

A Großdeutschland (továbbiakban GD) eredete 1943-ig nyúlik vissza amikor a főparancsnokság berlini épületeinek védelmére a hadsereg őregységet állított fel. Ezt az őregységet (mintegy válaszként a Waffen-SS megalakulására) gyors ütemben gépkocsizó gyalogezreddé fejlesztették, és ekkor kapta a GD nevet is.

Első bevetésükre Franciaországban került sor majd részt vettek Jugoszlávia 1941-es elfoglalásában is. A nyár folyamán meginduló keleti hadjáratban a Közép hadseregcsoport kötelékében vettek részt. Zsukov téli ellentámadása alatt a GD körülbelül 1000 elesetett és több mint 3000 sebesültet veszített.

 

 

Kék Hadművelet - Gépkocsizó Gyaloghadosztály

 

1942 tavaszán kezdődött meg az ezred gépkocsizó gyaloghadosztállyá történő átszervezése. Ennek keretében 14 db Pz III-ast, 42 db Pz IV-est, 21 db StuG III-ast valamint több tucat Sd.Kfz. 251-es lövészpáncélost, Mardert, 88-ast, 170, illetve 150 mm-es nehéztüzérségi löveget kaptak. Továbbá páncéloszászlóalját felszerelték még a T-34-ek páncélzatának áttöréséhez szükséges L/43-as csőhosszúságú 75 mm-es löveggel felszerelt Pz IVF2-esekkel.

A főparancsnokság fontos szerepet szánt nekik az 1942.nyári Kék hadműveletben: melyben az Oroszország déli részén felsorakoztatott szovjethadseregek szétzúzását és a stratégiai fontossággal bíró kaukázusi olajmezők megszerzését tűzték ki céljuknak. A GD-t a 4. páncéloshadsereg alá rendelték ekkor.

A hadosztály előrenyomulása során minimális szovjet ellenállással találta magát szemben ezért gyors ütemben haladt a Don folyó felé. 1 hét leforgása alatt megközelítőleg 200 szovjet páncélost semmisítettek meg, sőt 100.000 szovjet katonát is sikerült katlanba zárniuk. A hadosztály szerencséjére hamarosan É-ra a rzsevi kiszögelléshez irányították őket így nem kellett Paulus Sztálingrád felé nyomuló 6. hadseregének sorsában osztozniuk. Ám a Moszkva felé mutató rzsevi kiszögellést Sztálin komoly fenyegetésnek tekintette a fővárossal szemben ezért parancsot adott a felszámolására. A hadosztály itt kemény harcokat élt át amíg 1943 januárjában ki nem vonták az arcvonalból és D-re irányították a 6. hadsereg felmentésére tervezett támadáshoz.

 

 

Harkov (1.)

 

1943 januárjában és februárjában a hadosztály együtt harcolt a legnevesebb Waffen-SS hadosztályokkal úgymint a Leibstandarte SS Adolf Hitler-rel, a Das Reich-el, és a Totenkopf-al. Majd a város visszafoglalására tett 3. sikertelen próbálkozás után visszavonták. Mire a hadosztály megérkezett a Harkov melletti gyülekezési pontra csatlakozott hozzájuk az újonnan felállított GD páncélosezred Hyazinth von Strachwitz gróf vezetésével, 42 db Pz IV-e, és 9 db 58t-s Tigris I-es harckocsija melynek 88 mm-es lövege képes volt 2 km-ről is kilőni egy T-34-est. A hadosztály friss páncélosezredének ekkor azt a parancsot adták, hogy vezesse a szovjet téli offenzíva elleni válaszcsapást. 1943 márciusában kerültek szembe a szovjetek II. harckocsihadtestével.

 

Az első ütközetben a GD páncélosezrede kilőtt 46 db T-34-est amely új lendületet adott a támadásnak. Másnap azonban az ezred egy előkészített PaK (páncéltörő ágyú) frontba futott bele, melyet jelentős gyalogság is támogatott. Ennek a védvonalnak a felszámolását a Tigris I harckocsikra bízták amelyek félelmet nem ismerve belerontottak az ellenséges tűzbe és megsemmisítették a kiszögellést. Március 16.-án újabb 30 T-34-es esett áldozatául az ezrednek. Rá 2 napra a németek egy előkészített csapdával várták a szovjet támadó harckocsikat: hagyták, hogy a szovjetek bemerészkedjenek az általuk körülzárt faluba majd mikor az ellenséges tankok az oldalukat mutatták a németek felé a 88-as ágyúk eldördültek. Mire a nap leszállt a harcmezőn 90 ellenséges harckocsit sikerült a németeknek megsemmisíteniük.

 

Ezután több szovjet lövészhadosztály, és harckocsidandár is rohamozta a GD állásait, de mindegyik támadás kudarcba fulladt. Von Strachwitz büszkén mutatta a páncélosezredet meglátogató Heinz Guderian vezérezredesnek (a páncéloscsapatok főfelügyelőjének) a Harkovtól É-ra lévő harckocsitemetőben a több 100 kilőtt T-34-est. 1943 júniusában a hadosztály átszervezték páncélgránátossá, ennek értelmében még több páncélos - páncélozott járművet tudhatott magáénak (mint egy egyszerű páncéloshadosztály).

 

 

Kurszk: Páncélgránátos hadosztály

 

Miután a heves esőzések sártengerré változtatták Oroszország nagy részét, mindkét félnek elegendő ideje maradt a nyári hadműveletekre való felkészülésre (egységek újjászervezése, feltöltése). A szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heeres - OKH) kulcsszerepet szán a GD hadosztálynak a német vonalakba 80 km mélyen beékelődő kurszki kiszögellés felszámolására. Addigra a hadosztály olyan mértékű hírnévre, és népszerűségre tett szert a német tisztek körében (is), hogy ha valaki harci tapasztalatra, vagy kitüntetésre vágyott az az áthelyezését kérvényezte ebbe a hadosztályba. Emellett a hadosztály ékes példája volt annak, hogy a Waffen-SS által elért harci eredmények nem homályosíthatják el teljesen a Wehrmacht sikereit.

A kurszki csatára való felkészüléshez a hadosztály kapott két új Párduc zászlóaljat is (megközelítőleg 192 db Párducot vetettek be ebben a csatában). A hadosztály páncéloszászlóalja 1943 júliusára 80 db Pz IV-essel, 15 db Tigris I-el, illetve 150 mm-es Hummel, és 105 mm-es Wespe önjáró tüzérségi lövegeket rendelkezett. Ekkorra a 4 páncéloszászlóaljával a GD volt a legerősebb német páncélosegység a K-i fronton.

 

A hadosztály július 5.-én indította meg támadását, melynek célja egy fontos magaslat elfoglalása volt, hogy ezzel utat nyissanak a szovjetek D-i szárnyára csapást mérő páncélosok számára. A támadást a Tigris I-ek és a Párducok vezették, de szinte rögtön szovjet páncéltörő ágyúk kereszttüzébe kerültek, ugyanis a szovjetek egymásba kapcsolódó páncéltörő állások egész hálózatát építették ki a kurszki kiszögellésben. Sok Tigris I-es aknára futott, és számos (még korai gyártmányú) Párduc harckocsi kigyulladt műszaki hibák folytán. Ennek ellenére a németeknek sikerül visszaverniük Párduc tankjaikkal egy amerikai General Lee harckocsikkal felszerelt szovjet harckocsidandár ellentámadását. A következő hat napban a németeknek tankjaik műszaki problémáival kellett megküzdeniük, így elvesztették a gyors, és meglepetésszerű támadásuk előnyét, és a Citadella hadművelet véres anyagcsatává változott.

 

A hadosztály minden nap tucatjával lőtte ki az ellenséges harckocsikat, és ágyúkat valamint száz és száz hadifoglyot ejtett mindhiába. Július 12.-re a GD hadosztály már csak 22 db Pz IV-essel, 38 db Párduccal, és 6 db Tigris I-sel rendelkezett. Ezen a napon a szovjetek megindították nagy erejű ellentámadásukat, amikoris több száz T-34-es rontott neki a hadosztály vonalainak, de nem sikerült megfutamítani a hadosztályt. 13.-án a hadosztály újból nekilendült immár utolsó támadásának, de ismét egy kiépített PaK frontba ütközött ami több mint 100 beásott harckocsit, és páncéltörő löveget foglalt magába. Ennek áttörése már meghaladta a hadosztály képességeit, ezért támadásuk végképp megrekedt. A hadosztály kiszögellés D-i részén harcolt, amíg 1943 július 18.-án vissza nem vonták Tomarovka-ba.

 

A kurszki csata során a hadosztály több mint 263 szovjet harckocsit, 144 páncéltörő ágyút, 22 tüzérségi löveget, 11 sorozatvetőt semmisített meg. A GD hadosztály (az eredmény tükrében elfogadható) vesztesége 10 db Pz IV-es, és 43 db Párduc volt, ám sok harci járművük igényelt kisebb  nagyobb javításokat, így a július 5.-én harcba indult páncélosainak csak alig 1/3-a maradt bevethető állapotban, illetve a hadosztály személyi állománya is jelentősen megfogyatkozott. Hitler a GD-ot kivonta a D-i szárnyról, és átvezényelte az É-i szárny támogatására. A hadosztály harckocsijait, és felszerelését azonban alig pakolták le a vasúti vagonokról amikor egy Harkov környéki újabb szovjet offenzíva visszaverése miatt ismét bevagonírozták és útnak indították őket.

 

Visszavonulás, védekező harcok - Harkov (2.)

 

Négy szovjet hadsereg Harkov közelében 80 km széles rést ütött a 4. páncéloshadsereg vonalán és ezen a résen több mint 2000 db T-34-es indult meg D felé. D-i irányból a Das Reich, és a Totenkopf Waffen-SS hadosztályok indultak a támadás visszaverésére, míg É felől a GD és a 7. páncéloshadosztály mért rájuk ellencsapást. Von Strachwitz ezrede egy új Tigris-zászlóaljal kiegészülve indult ellentámadásra. Ekkorra a páncélos gróf immáron több mint 100 harckocsit: kb. 40 db Párducot, 40 db Tigris I-est, és 30 db Pz IV-est tudott bevetni.

 

Ekkora erővel egyetlen másik Wehrmacht alakulat sem rendelkezett ezért a GD páncélgránátos hadosztályt szuper páncéloshadosztálynak kezdték nevezni. A két fél a sík sztyeppén összecsapott egymással. A szovjetek szűnni nem akaró hullámokban küldték harckocsijaikat a németek ellen ám azok jóval magasabb fejlettségükből adódóan már hatalmas távolságokból is képesek voltak kilőni a T-34-ket (naponta átlagosan 40-50-et). Természetesen ezidő alatt a hadosztály páncélgránátosai véres harcokat vívtak a szovjet gyalogsággal. A hadosztály ismét megállított egy szovjet előretörést, ám ez sovány vigasz volt, hiszen a német arcvonal továbbra is gyenge maradt. Emiatt a hadosztályt a főparancsnokság visszavonta a Dnyeper folyó vonala mögé. A Dél hadseregcsoport visszavonulásának fedezését a hadosztály kapta feladatául. Ám a folyó német kézen lévő partja hamarosan szovjet kézre került. A GD az elkövetkező három hónapot tűzoltóbrigád szerepben töltötte, vagyis egyik válságos helyzetben lévő frontszakasztól, arcvonaltól a másikhoz rohant, hogy betömje a réseket.

 

 

Románia

 

1944 márciusára a szovjet támadás Románia határán kifulladt így a németek kissé össze tudták szedni magukat, át tudták csoportosítani megtépázott hadosztályaikat. Ekkor a GD hadosztály a hadosztály történetének talán leghíresebb parancsnoka a mindössze 150 cm magas arisztokrata származású, fáradhatatlan, Hasso von Manteuffel altábornagy vezette. Áprilisra Manteuffelnek sikerült erős védőállásokat kiépítenie a román határváros Targul Fumos közelében.

 

A tábornagy hadosztályát úgy állította föl, hogy előre helyezte el a páncélgránátosokat a kiépített árokrendszerekben és bunkerekben, a tüzérséget, és a 88 mm-es légvédelmi lövegeket pedig mögéjük helyezte el de úgy, hogy azok a hadosztály teljes arcvonalát tűz alatt tudták tartani egy esetleges szovjet támadás alatt. A tartalékot a 25 db Pz IV-essel, 10 db Tigris I-esssel, és 12 db Párduccal rendelkező páncélosezred valamint 25 db StuG III-assal rendelkező rohamlöveg zászlóalj képezte. A klasszikusnak mondható védelmi ütközethez már csak a Vörös hadsereg hiányzott. Miután a szovjet tüzérség szokásos módon tüzérségi előkészítés jegyében egész nap lőtte a német állásokat, május 2.-án megindultak a harckocsik. A német páncélgránátosok hagyták, hogy az első hullám 25 db T-34-ese átgördüljön lövészárkaik felett így tökéletes célpontot nyújtottak az álcázott 88-asoknak. Néhány perc leforgása alatt a támadók felét megsemmisítették, míg másik felüket a páncélosezred harckocsijai semmisítették meg. A második hullámot alkotó 30 db T-34-es az arcvonal mögötti magaslat lejtőjén megbúvó rohamlövegek lőtték ki (saját veszteség nélkül). Ezután a szovjetek látva, hogy rosszul áll a szénájuk a harmadik hullámban 7 új, 122 mm-es ágyúval felfegyverzett Joszif Sztálin II-es nehéz-harckocsijukat küldték támadásra amelyek már több mint 3 km távolságból is képesek voltak átütni a Tigris I-es harckocsik páncélzatát. Von Manteuffel Tigris I-es tankjait küldte ellenük ám ezeknek minimum 1,8 km-re meg kellett közelíteniük szovjet ellenfeleiket, hogy a vékonyabb oldalpáncélzatukat eltalálva sikerrel vehessék fel velük a harcot.

 

Végül ily módon négy JSZ II-est sikerült harcképtelenné tenni, míg a visszavonuló hármat az őket üldöző Pz IV-esek lőtték ki hátulról. A következő támadás során a szovjetek T-34-ikkel betörtek egy Targul Fumos közelében elhelyezkedő faluba (a hadosztály jobb szárnyán). Von Manteuffel azonnal a helyszínre sietett egy Pz IV-es zázad élén ahol 30 szovjet harckocsit kilőttek, a többit pedig megfutamították. Az elkövetkező napokban a szovjetek újabb és újabb rohamai dacára a GD hadosztály kitartott. Végül a szovjetek május 5.-én visszavonták csapataikat! A szovjet veszteségek 350 harckocsira rúgtak, továbbá Von Manteuffel szerin további 200 megsérült. A németek mindösszesen 10 harckocsit veszítettek a küzdelemben.

 

A Baltikum

 

1944 júniusában a háború legnagyobb szovjet offenzívája szétzúzta a Közép hadseregcsoportot, és egy tátongó rést szakított ki a német védelmi vonalakon. A Vörös Hadseregnek ezzel az arcvonal középső részén sikerült kiűznie a németeket a Szovjetunió területéről.

 

A harcok ettől kezdve Lengyelországban folytak. Augusztus 1-jén a szovjet csapatok elérték a Balti-tengert és elvágták a Riga körül tömörülő É hadseregcsoport visszavonulási útját. A főparancsnokság, hogy elkerülje a hadseregcsoport bekerítését, újból a GD-hoz fordult, hogy felmentség a csapdába esetteket. A hadosztályt először a K-Poroszország és Litvánia határán fekvő Vilkoviskenbe (mai Vilkavikis) irányították, hogy ott felszámoljon egy szovjet gárda harckocsihadtestet. A támadáskor a hadosztály közel 350 harckocsija, és egyéb páncélozott járműve indult meg a cél felé, de rövid időn belül kiderült, hogy az ellenség velük szembe több száz Joszif Sztálint, SzU-100-ast, és SzU-122/152-t állított fel. Von Manteuffel mindenképpen el akarta velük kerülni a frontális összecsapást így úgy manőverezett hadosztályával, hogy azok a szovjet harckocsik oldalába kerüljenek. A német támadás eredményeként a szovjetek 70 harckocsit és 60 páncéltörő ágyút vesztve vonultak vissza.

 

Augusztus vége felé megindult a felmentő támadási kísérlet a Riga környékén csapdába esett É hadseregcsoport felmentésére. Néhány bekerített alakulatnak sikerült a biztonságot jelentő német állásokat elérnie, ám a sokszoros túlerővel szemben a GD tehetetlennek bizonyult. Mire augusztus 23-ra a felmentési kísérlet végképp kifulladt, a hadosztály összes harckocsija megsemmisült, vagy megsérült és javításra várt. Páncélosezrede csak az új Tigris I-es és Párduc harckocsik megérkezése után vált ismét bevethetővé. A Vörös Hadsereg addigra 19 gyalogoshadosztályt és 5 harckocsihadtestet sorakoztatott fel a német vonalakkal szemben. Majd 1944 októberében megindították támadásukat. Ennek eredménye az lett, hogy a GD körüli gyengébb hadosztályok összeomlottak, és maga a GD hadosztály is hosszú napokon át gyakorlatilag a bekerítés ellen harcolt. Ám végül sikerült egy szilárd utóvédet kialakítania a hadosztálynak Tigris I, és Párduc harckocsijaiból amiknek segítségével fel tudták tartóztatni az oroszokat. Így lehetővé tették, hogy a GD hadosztály, és a többi megtépázott hadosztályok visszavonulhassanak Memelbe.

 

A várost ugyan Hitler erődnek nyilvánította de a sokszoros túlerőben lévő Vörös hadsereg ellen a védők nem sokat tehettek. A város védőit K-Poroszországba menekítették.

 

Végjáték: Páncéloshadtest

 

1944 decemberének folyamán a GD hadosztályt újjászervezték, és ennek keretén belül létrehozták a GD páncéloshadtestet. Papíron a GD hadosztály mellett a hadtest részét képezték még a Brandenburg, a Kurmark, és a Luftwaffe Hermann Göring páncélos-hadosztályai, valamint a Führer gránátosandár, és a Führer Begleit dandár. A valóságban azonban ezeket az alakulatokat sohasem vetették be együtt, igazi hadtestként. Harci veszteségeik, valamint az utánpótlás akadozása miatt sohasem állt rendelkezésre elegendő katona és felszerelés. Amikor a szovjetek 1945 januárjának közepén megindították következő támadásukat a GD hadosztály utoljára csapott össze a Vörös hadsereggel. K-Poroszország erdeiben heteken át tombolt a véres küzdelem miközben a hadosztály fokozatosan Königsberg (mai Kalinyingrád) felé szorult vissza. 1945 márciusára a hadosztály létszáma 4000 főre zsugorodott. Utolsó páncélos ellentámadásukra március 17.-én került sor amikor 3 Tigris I-es indult a Balti-tenger partján még éppenhogy tartott talpalatnyi föld védelmére. A 3 páncélos legénysége az utolsó emberig harcolt, hogy fedezetet nyújtson a visszavonuló hadosztálynak. A hadosztály katonáinak egy részét azonban hátra kellett hagyniuk (sebesültek, sérültek) mivel nem tudták őket kimenekíteni ezért ők orosz hadifogságba kerültek A hadosztály egyik része amit a Samland félszigetre evakuáltak még majdnem 1 teljes hónapig harcolt egyszerű gyalogosként míg végül hajóval Dániába szállították őket. A hadosztály másik részét a német Schleswig-Holstein tartományba evakuálták. Az eltelt 3 hónap alatt a hadosztály katonái közül több mint 17. 000-en vesztették életüket, és csupán a kimenekített pár 100 túlélőnek sikerült a viszonylagos biztonságot jelentő brit hadifogságba kerülnie.

 

 

Végszó

 

A Großdeutschland hadosztály felállítására eleve azért került sor, hogy a német szárazföldi haderő elit alakulataként részt vegyen Hitler K-i hódító háborújában. A hadiszerencse fordultával azonban szerepe kissé megváltozott: immáron nem a támadások vezetését bízták rá, hanem a száz sebből vérző német arcvonal egyben tartását. A német hadiipar legkorszerűbb harckocsijaival (Tigris I, Párduc) felfegyverzett Großdeutschland páncélosezred ragyogó harci sikerei végigkísérték a hadosztály küzdelmeit. Ezzel egyetemben kijelenthető, hogy a Großdeutschland hadosztály becsülettel végigküzdötte a II. Világháborút.

 

 

 

 

Kerekes Tamás

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A borneói sárkánygyík elvan leabált betonkeverőn, ipari áramon, vasúti talpfán és postaládán.

A cápának ne hozassanak szushit! Fehérelefánt a kőriserdőt kedveli.

Az megél üveggyapoton és betontörmeléken.  Mehet bele sparhelt és rozsdás centrifuga.

Dán dog hívők gondoljanak az outpout-ra, a végtermék súlya elérheti a két kilót, már ha pirospozsgás, környezetbarát szénláncalapú postás kerül az étrendbe. Ehhez nem elég a műanyag kis lapát, fanyelű, vaslapát kell, edzett acélból. Macska vidáman van el borjúbécsin (nem hátszínből!!!), vesepecsenyén, szarvasgombás hollandi mártással, és egy kis Mumm pezsgő is jöhet. Cipó nevű kölyökvizslám a UPC kábelt kedvelte, és az elektromos takaró csatlakozóját, és egyszer megevett egy zsebrádiót, de azt nem hányta ki, mint a teniszlabdát szokta.  Ő egészen a konnektorig rágott, szerintem azt is megkóstolta, de a laptop-akkumulátor jobban ízlett neki. A mongol futóegér szereti a datolyát és az avokadót. Lovat ne itassanak fehér rummal, mert ittas lovat tisztes vendéglős nem szolgál ki.

Apám egyszer vasárnapi ebédje utáni jóleső szunyókálása után kiment a konyhába kávét főzni és látta, hogy Cirmos, a macskánk, az ebédlőasztalon a kihűlni kitett túrósbélesből falatozott. Állatbarát apám fogott egy vízhatlan katonai szatyrot, megtöltötte tűzforró vízzel, berakta a macskát a centrifugába és nyolc óra múlva megszűnt a hiedelem, hogy a macska a házhelyhez hű.

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy rokkantnyugdíjasként, hogy merem felvállalni egy kölyökvizsla táplálását. Mondom, megéri, környezetbarát, és takarékos.

-Hogy?

Nos, azzal fűtök.(Mellettem aludt telente)

 

A látogató Alaszkában finom falat:

 

 

A mi részegeink a legbarátságosabbak a világon, mondta az egyik alaszkai hetilap szerkesztője, abban az alaszkai városban, ahol tényleg probléma az ivás, hisz a valaha a két névtelen alkoholisták klubja ma már huszonkét külön klubot számol. A kocsmák különös hangulatú nevekkel bírnak: Kereskedelmi Osztály, Sarkcsillag, Jégtörő Bár, Kocsma a Vasmacskához. Az egyik ivó belseje egy bordélyház és egy természetrajzi múzeum keverékére emlékeztet. A burgundi vörös falon csákányok, ásók, szigonyok lógnak egy szárított rozmárgyomorból készült eszkimó dob mellett. A kocsmának külön söralátéte van.  Itt kétszázezer dollárt ér egy kopár, szélfútta telek a tengerparton, mert Alaszka földjében az aranynál is értékesebb kincs, az olaj lapul. Ennek értékét Alaszka járadék formájában visszakapja. Tizenhárommilliárd dollár. Nincsenek állami adók, de minden alaszkai férfi és nő, gyermek, évi ezer dollárt kap az alaszkai kormánytól. Michael Palin ma is lát aranyásókat, akik egy jobb nyáron akár hatezer dollárt is megkeresnek.(

Lejjebb a parton egy Stan Cook nevű úriember tengervizet pumpál egy nagynyomású öntözőcsőbe, és azzal vájja ki a fövenyt. Már három méter hosszú, kígyózó csatornát ásott a parton. Stan és a másik fél tucat aranyásó magányos őrültnek tűnnek, de mindannyian találkoznak este a sörözőben, és jó nagyokat lódítanak egymásnak. Visszafelé menet  Michael Palin megáll a kihalt, roskadozó kalyibákkal, olajos hordókkal, ócska vödrökkel tarkított tájon egy sörre a Biztos Kikötő kocsmában, amelyet egy hölgy irányít, kétszínű, csoki-vanília hajjal. Dollárbankókat tapasztottak a plafonra, a mellékhelység ajtajain pedig ez áll: „Hölgyek” és „Állatok”.

Palin közzétett egy regényt is. Hemingway széke a címe. Tehát az elhíresült útleírásokat igazi író írta. A könyv élvezetesebb volt nekem. Az író figurája föléje nő a stábnak. Csak egy ecsetvonás a mellékszereplőkről:

Fraser azt mondta, hogy  tegnap éjjel rajtakapta az egyik rókát, amint éppen egy üveg pezsgőt próbált kinyitni, amit a sziklák közt hagyott hűteni. Scott lazacból, lapos halból, rizsből és zöldségből álló lakomát főz.

Valahol messzebb Ken fűrészel és kopácsol, jóval sötétedés után is.

Basil szerint korábbi látogatókat aprít fel.

 

 

By Rajkó Félix

 

 

Mindehhez persze szakszerű segítséget kapunk

 

Mit egyenek a kisállataim? (Dr. Fodor Kinga)

 

www.dunakiado.hu

 

titkarsag@dunakiado.hu

 

kiado2@dunakiado.hu

 

www.dunakiado.hu

 

 

 

Nézzünk egy példát:

 A kutya táplálkozási viselkedése

A kutyát alapvetően húsevő állatnak tekintjük annak ellenére, hogy háziasítása során táplálkozása sok tekintetben módosult, és ma már inkább a mindenevőkhöz áll közelebb. A háziasítást megelőző időkben falkában élt, amelyben minden egyes egyednek megvolt a csoporton belüli helyzete és szerepe. Annak ellenére, hogy a háziasítás során, az ember közbeavatkozásával újabb és újabb fajták születtek, születnek és fognak születni a kutya fajon belül, kedvencünk, viselkedését tekintve a mai napig egy kis „megszelídített” farkasnak tekintendő.
 A kutyának a húsevőkre jellemző tarajos zápfoga van, amely elsősorban a falat megragadására és szétmarcangolására alkalmas, a rágás szerepe elhanyagolható. Nagy méretű és tágulékony gyomrának köszönhetően egyszerre nagy mennyiségű táplálék elfogyasztására képes. A kutya hajlamos a habzsolásra és a felületes rágásra, ami nem neveletlenség vagy rossz szokás, ezért nem is tudjuk erről leszoktatni. Tudnunk kell, hogy a kutya nagyon könnyen, és viszonylag gyakran hány. Ez annak a jele, hogy hirtelen túl nagy mennyiségű táplálékot kebelezett be, vagy valamilyen számára emészthetetlen anyagtól (szőrök, csontdarabok) szeretne megszabadulni. A hányást megkönnyítendő, a kutya gyakran „legel”, azaz ösztönösen felkeresi és elfogyasztja azokat a növényeket, amelyek megkönnyítik a hányást. A takarmányfélék kutyák általi elfogadása szempontjából annak szaga az elsődleges számukra, ezt követi a takarmány hőmérséklete, minősége és végül az íze. A húsevő állatok — és a kutya — számára az állati eredetű, nagy fehérje- és zsírtartalmú táplálékok ízletesek. A közhiedelemmel ellentétben a kutya csak kevésbé érzékeli az édes ízt. Az édességkedvelő kutyák ízlése a nem megfelelő takarmányozásuk miatt vált a gazdájukhoz hasonlóvá. Amelyik eb kölyök- illetve növendék korában nem találkozik csokoládéval, cukorral és süteménnyel, később nem fogja azt elfogadni.

A kutyáknál leggyakrabban előforduló evési problémák:

Étvágytalanság, a takarmány visszautasítása (anorexia):

Kutyák étvágytalanságának több oka is lehet. Nem tekintendő kórosnak, ha csak időnként, és csak 1-2 napig tart, ha kan állat esetében a közelben tüzelő szuka található, ellés előtt és után pár napig, nem megfelelő minőségű táp etetésekor illetve nem kutya takarmányozására alkalmas „házi koszt” adása esetén. Ha több kutyát tartunk együtt előfordulhat, hogy a dominánsabb egyszerűen nem engedi enni a nála alárendeltebb társát, ilyenkor szükséges beavatkoznunk és az állatokat el kell különítenünk egymástól az étkezések idejére! Fontos tudnunk, hogy számos betegség tünete lehet az étvágytalanság, ezért ha ez társul levertséggel esetleg lázzal, haladéktalanul keressük fel az állatorvost!

A kutya túl keveset eszik:

amennyiben a kutyánk nem kórosan sovány, tekintete élénk, mozgékony és a fajtájára jellemző viselkedési formákat mutatja, nem kell aggódnunk. Minden kutya — az emberhez hasonlóan — egy önálló egyéniség. Az elfogyasztott takarmány mennyiségét bízzuk az étvágyára, ne mi akarjuk azt eldönteni!

A kutya túl sokat eszik (bulimia):

Egy felnőtt, egészséges, kifejlett ebnek naponta egy alkalommal kell ennie, éppen ezért nem helyes a takarmányt egész napra elérhetővé tenni a számára. Sok kutya ugyanis — az emberhez hasonlóan — szeret „nassolni” és unalomból enni, azonban az emésztőrendszerüket ez hosszú távon nagyon megterheli. Figyelnünk kell a kutya kondícióját: ha a megszokott minőségű és mennyiségű takarmány adása mellett súlya hirtelen megváltozik (hízik vagy fogyni kezd), azonnal vigyük el állatorvoshoz, mert ez jelenthet parazitás fertőzöttséget éppúgy, mint hormonzavart.

Kunyerálás:

A kunyeráló kutya egy családban nagyon kellemetlen tud lenni. Ez egy olyan rossz szokás, nevelési probléma, amelyről nagyon nehezen lehet leszoktatni az állatot. Éppen ezért a családi étkezések idejére a kutyát kiskorától kezdve a helyére kell szoktatni, vagy külön kell zárni!

„Perverz” étvágy, illetve hulladékok evése:

 A kutya számára emészthetetlen anyagok (papír, faágak, faltörmelék, sitt… stb.) felvétele mindenképpen kóros. Ha minden átmenet nélkül, egyik napról a másikra alakul ki, valószínűleg valamilyen emésztőszerv-rendszeri megbetegedés van a szervezetben kialakulóban, ezért elengedhetetlen az állatorvos felkeresése. Amennyiben azonban ez a viselkedés huzamosabb ideje fenn áll, vagy gyakran ismétlődik, a kutya táplálása nem kiegyensúlyozott, azaz valamilyen, számára szükséges tápanyagból nem kap eleget, ezért ösztönösen próbálja meg pótolni azt. Ebben az esetben változtatnunk kell a kutya takarmányán (pl. a házi koszt helyett egy számára megfelelő tápra való áttérés szükséges).

Bélsárevés:

A saját, vagy más kutyák (esetleg állatfajok) ürülékét fogyasztó ebek általában valamilyen emésztési-felszívódási zavarban, vagy tápanyaghiányban szenvednek. A nem megfelelően táplált kutyák között nagyon gyakran fordul elő. Megakadályozása csak akkor lehetséges, ha olyan takarmánnyal tápláljuk, amely számára az összes szükséges tápanyagot megfelelő mennyiségben és minőségben tartalmazza (pl. kutyatáp). A szoptató szukák a kölykeik ürülékét mindig elfogyasztják, ez azonban normális dolog, és nem tartozik a „bélsárevés” kategóriájába! A kutyák bélsár evését a fertőzések és a megbetegedések elkerülése érdekében meg kell akadályoznunk!

A leggyakoribb téveszmék a kutyák takarmányozásával kapcsolatban:

  • ·                     „A kutya nem ehet csontot”
  • ·                     „A kutyatáp mellé húst is kell adni kiegészítésként”
  • ·                     „A száraztápokat csak áztatva szabad etetni”
  • ·                     „Én vagyok a kutya gazdája, velem él együtt, ezért én tudom, hogy mit szeret a legjobban enni”
  • ·                     „Engedelmes, szófogadó kutya evés közben vadállattá válik, és a gazdájára is rátámad”
  • ·                     „A kutyának változatosságra van szüksége az étkezésben is”

A kutya táplálkozási viselkedése

 

A kedvenceink helyes táplálása sorozat harmadik kötete hasznos tanácsokkal, példamenükkel és receptekkel is szolgál az egészséges, és a beteg kis kedvenceink otthoni etetéséhez egyaránt. A könyvben a görény, degu, tengerimalac, csincsilla, nyúl, egér-, patkány- és hörcsögfélék, stb. és a ritkábban előforduló, cukormókus, sünfélék, majomfélék, ormányos- és mosómedve is említésre kerülnek. Az állatorvos szerző most is a lehető legalaposabban tekinti át a dietetika témakörét, így nem kerüli el a kisemlősök táplálásával kapcsolatban elterjedt téveszmék és hiedelmek felsorolását, magyarázatát, vagy cáfolatát sem.

 

Kerekes Tamás

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A magyar királyok és uralkodók

ÁRPÁD ÉS GÉZA FEJEDELMEK /MAGYAR KIRÁLYOK ÉS URALKODÓK

Tihanyi István

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

A sorozat lehet az idei Könyvhét egyik legnagyobb nyertese

Egy nép, mely holtan sem akart az ellenség fogságába kerülni

A magyar

Imára- Kerekes Tamás

Mérföldkő a magyar történetírás és ismeretterjesztés történetében és népszerűsítésében

Nem kell a megvásárlásához még könyvesbolt sem, megvehetjük az újságosunknál is.

Tihanyi úr példaértékű könyve egyformán elemzi a kül- és belpolitikai viszonyokat és a lelki tényezőket is. A hihetetlen tudás igazi szellemi ínyencségeket kínál. Pl. akkor, amikor a szerző arról ír, hogy kezdetben a nyestprém volt a hivatalos "pénznem", s ebből ered egyik szomszédunk, a horvát, mai napig használt pénznemének neve is, és másik  szomszédunkkal, a szlovákkal is mértéktartóan bánik, ahol bizonyítottnak véli a szlovák álláspontot, azt elismeri, ahol nem, akkor érvel. De az is rokonszenves, hogy a szerző nem ölti fel a mindentudó mágikus sapkáját. Több helyen kitér arra, hogy sok még a tisztázatlan kérdés. Az biztos, hogy Drakula ide, vagy oda, vérivásban megelőztük a románokat (vérszerződés).

Az is, hogy a Kazár Birodalomhoz való tartozásunk azt is jelentette egyben, hogy a magyarok felvették a Kazár Kaganátus zsidó államvallását, tehát előbb voltunk zsidók, mint keresztények, és ehhez képest kismiska, hogy Géza papucsférj volt-e, vagy nem, mint ahogy az is, hogy elég gazdagnak tartotta magát, hogy pogány is legyen, meg keresztény is. Üdítő olvasmányosság keveredik történészi elfogulatlansággal. Tipográfiailag kitűnő munka, remek illusztrációkkal, az olvasmányos részek külön, más színnel kiemelve, remekmű, mondhatom.

A könyv szakít a finnugor elmélettel és számos téren tabukat döntöget.

A kiadó

A könyvsorozat első kötete még nem királyokról szól. Érinti a magyar nép múltjának számos kérdőjelet felvető kezdeteit, a vándorlásokat, a letelepedést. Megismertet első, már név szerint emlegetett fejedelmünkkel, Álmossal, majd fiával, Árpád vezérrel, aki a honfoglalással behozta népünket a Kárpát-medencébe. Számba vesszük Árpád kevéssé ismert utódait, végül elérkezünk Gézához, Szent István apjához, aki még szintén "csak" fejedelem volt, de sokkal többet tett a jövendő magyar állam megalapításáért, mint az a köztudatban él.

Már a bevezető cím is izgalmas: A múlt tévelygő lovagjai. Alatta: Kik voltak őseink? Azonnal közli, hogy nem tudja minden kétséget kizáróan, kik voltak a magyarok ősei és honnan indultak el Nyugat felé. Lehet, hogy az említett forrásmunkák alapján Tihanyi István valóban nem tudja, pedig az utóbbi évtized fiatal kutatói - megerősítve mestereik kiváló gondolatait - kellő módon alátámasztották a magyar etnikum származását.

"Őseink keletről vándoroltak nyugatra, feltehetően nem önszántukból, hanem különféle más népek helyváltoztatása miatt, végső soron több ezer évig tartó, erőteljes nyomás, időszakos lökések hatására."

Tihanyi tudása szerint a magyarok eredetét kutató ásatásokra "jobbára csak Uráltól nyugatra, azaz már a legszélesebben értelmezett Európában" került sor.

A hatalmas füves pusztákon a hír majdnem úgy terjedt, mint egy rosszabb interneten. Pontosan tudták, hová mennek, tudták, hogy előttük már saját etnikumukhoz tartozó népek telepedtek le a Kárpát-medencében. Mindig szervezetten és tudatosan vonultak, másképp nem tartották volna őket híresen jó katonáknak, mondhatni harcművészeknek.

"A magyar fékezhetetlen, renitens nép lehetett már akkor is. A magyar akaratos fajta volt előbb is, és ha éppen nem zajlott háború, akkor egymással civakodtak a szomszédok is, hát még a más és más nemzetségek tagjai, férfiak és nők."

Megjegyzendő, hogy a magyarok átlagéletkora egyáltalán nem volt alacsonyabb, mint minden más európai népé. Álmos, Árpád, István öreg kort élt meg és mások is, ha nem estek el időnek előtte. A következő fejezet címe "Árpád színre lép. Álmos utáni örökségét a vezérségre (fejedelemségre) nem vonja ugyan kétségbe, . A honfoglalás (895-896-ban) már Árpád fejedelemsége alatt zajlott le. Árpád tudta, hogy a vándorlás végcélja a Kárpát-medencében van, hiszen eleiket követve ide indultak, itt van az utolsó valódi eurázsiai sztyep, a Nagyalföld, ami életmódjukhoz szükséges volt. Árpád megtelepedéséről Tihanyi így vélekedik: "Nem mintha annyival okosabb lett volna a többi magyarnál, hanem mert ő volt a vezér. Nyilván alacsony és erős férfi volt, mint az akkori magyarok túlnyomó többsége. Lehet, hogy kicsit „karikalábú” volt. talán az arcán még viselt ázsiai vonásokat: kiugró járomcsontot, mandulaszemet." .fontos volt az öröklődés szokásrendje, és a vezetőnek azt a képessége, hogy egy kézben tartsa a döntő információkat

A kötet utolsó fejezete "Géza, az ismeretlen" címmel indul, mert "kétszáz évvel később mit is tudhattak egy olyan emberről, aki nem is volt király, csak fejedelem, akit külföldön igen kevéssé ismertek, itthon pedig nem sok nyoma maradt működésének.": "A Géza névalakot eleve egy tévedés, egy félreértés szülte" - hivatkozik Kristó Gyulára és Makk Ferencre. Utóbbiak szerint a XIX. században olvasták rosszul a névformát és attól kezdve a Géza-név meggyökeresedett a Gyeücsa helyett. " Hogy milyen gondjai vannak Géza fejedelemmel? Talán, hogy az államalapításhoz szükséges feltételeket ő teremtette meg, és István fi a folytatta. Hogy megértette, Európában stabil helyzetet teremteni csak a nyugati típusú kereszténység felvételével lehet. Felesége, Sarolta és ő maga is megkeresztelkedett. A keresztségben az István nevet vette fel. Pénzt veretett, amelyen őt István királynak nevezik. Az ő fia veszi feleségül a bajor Gizella hercegnőt, és folytathatnánk. Géza egyes történészek szerint nagyságban és nemzeti stratégiában igen közel állt fiához, Istvánhoz.

"Nagy fába vágta fejszéjét a Duna International Könyvkiadó: 26 kötetes, "Magyar királyok és Uralkodók" sorozattal közreadja az összes magyar király és fejedelem történetét a kezdetektől az utolsó Habsburg uralkodóig. Nem száraz történelemkönyvekről, hanem izgalmas, könnyed stílusú olvasmányról van szó.

- Annyira, hogy ez az egyik legfontosabb törekvésünk: közérthető legyen, nagyon olvasmányos legyen, és a történelmi eseményeket követve tényszerű is legyen. Ugyanakkor életszagú legyen. Így megelevenedik az akkori világ, és így ismerjük meg a történelmi személyiségeket kapcsolatrendszerükkel, erényeikkel és hibáikkal együtt. De ezzel közösen küzdöttünk meg, a szerző, Tihanyi István és mi, a kiadó - foglalja össze Baráz Miklós, a kiadó igazgatója és Sipos Attila, a kiadó főszerkesztője.

Az Árpád és Géza fejedelmek című kötet a sorozat nyitó darabja.

- Ködös múltba vész a honfoglaló magyarság históriája. Nem tudjuk, hogyan éltek, milyen szervezettség fogta össze a nemzetségeket, törzseket. De megtudni a könyvből, hogy például Gézából hatvanéves korára papucsférj lett, felesége, úgy tűnik, korabeli amazonként nemcsak az országon, hanem rajta is keményen uralkodott. Ami pedig a legendás kalandozásokat:

a magyar lovasokat korabeli bérharcosokként használták tőlünk nyugatra. - Amikor például a kortárs német fejedelem valamely konfliktusát meg akarta oldani, számíthatott a magyar lovasokra, azok aztán elég jól meg is oldották.

Új, eddig kevésbé ismert információ a kereszténység felvételével kapcsolatos: - Tény, hogy nem István vezette be a kereszténységet Magyarországon. Meglehet, Géza erőszakosabb volt bizonyos értelemben István királynál. De mert István lett szentté avatva, és nem Géza, s Istvánt koronázták meg, nyilvánvalóan ez úgy ment át a köztudatba, hogy István tette le a keresztény állam alapjait... Ugyancsak tény, hogy Istvánról, halálát követően harminc-negyven évvel később olyan legendák születnek, melyek csak részben igazak. Ő lett a jó király, ő az, aki mindent megtesz a népért... pedig hát ő is erőszakkal terjesztette a kereszténységet, viszont belőle szentet kellett később csinálni politikai okokból. Ezért aztán átírták egy kicsit a történelmet.

Különösképpen színesítik a kötetet a kis keretesek, ahol olyan történeteket lehet olvasni, melyek a mondákhoz hasonlóan érdekesek, ám azokkal szemben, igazak, és a korabeli metszetek, tárgyfotók mellett pedig László János légi-felvételei is gazdagon illusztrálják a kötetet."

www.mixonline.hu

Fontos: a könyveket nem a könyvesboltokban, hanem az újságárusoknál kell keresni!

Kerekes Tamás

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kurt Tepperwein:

Betegségünk tükrei

 

Miről árulkodik arcunk?

A két világháború közti két, igen tehetséges nehézsúlyú ökölvívót a faji elsőbbségért folytatott hamis harc ringbe küldte őket. Az USA képviselője a néger Joe Louis volt, a Barna Bombázó. Ellenfele a bajor Max Bauer lett volna hivatott képviselni az árja faj magasabbrendűségét. Igen ám, de Max Bauer, ha hiszik, ha nem, okos és művelt ember volt és csellózott is. A meccs első menetében akkora ruhát kapott a négertől, hogy félő volt, hogy már az első menetben leléptetik technikai K.O.-val. Az első menetet még kibírta. Zihál a széken a szünetben, locsolják az edzők és biztatják. Ragyogó voltál Max. Meg sem tudott ütni.

Erre blazírtan válaszolt a flegmatikus német: Akkor figyeljék a bírót, mert valaki nagyon pofoz.

Mit árul el egy női arc? Dandy Warhool hazamegy, fogasra akasztja kabátját és megcsókolja becses nejét. Kérdi, hogyan telt el a délután. Az ifiasszony azt válaszolja. Egész délutánom Adyval töltöttem.

Dandy felnéz a fogasra, és azt mondja, látom, itt hagyta a kalapját. (Tonio Troger gyűjtése)

 

Testünk külső megjelenési formája belső lelki-szellemi állapotunk eredménye. Az ember élete és megélt tapasztalatai elsősorban az arcán tükröződnek. Itt jut élénken kifejezésre a szellem tisztasága, a gondolkodásmód tisztessége, érzelmi világunk hangulata és ingadozása. Így az arc nem csak lelkünk hű ábrázolása, hanem egészségi állapotunk cégére is. Kurt Tepperwein összegyűjtötte az idevágó pszichofiziognómiai tapasztalatokat, és egy könnyen érthető, gyakorlatias kézikönyvet ad kezünkbe, amely lehetővé teszi számunkra egészségügyi problémák szemmel látható felismerését.

 

 

Senki
nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd,
de ne próbálj
mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége
és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha készen állsz,
engedd, hogy „belső mestered” vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját ekképpen
fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van
!

 

„Testünk külső megjelenési formája belső lelki-szellemi állapotunk eredménye. Az ember élete és megélt tapasztalatai elsősorban az arcán tükröződnek. Itt jut élénken kifejezésre a szellem tisztasága, a gondolkodásmód tisztessége, érzelmi világunk hangulata és ingadozása. Így az arc nem csak lelkünk hű ábrázolása, hanem egészségi állapotunk cégére.”

A híres terapeuta, Kurt Tepperwein arra szólítja fel az olvasót, hogy az élet útjaként értelmezze a tudatot, melyen mindig járni kell. Könyvében felfedi az intelligencia, a gazdagság és a tökéletes egészség titkát. Meditációs gyakorlatokat mutat be, és felvonultatja az érzékelés edzésének módszereit, melyek fokozzák az átélés áramát, így az ember végül túlnő önmagán, és belemerül a mindent átfogó kozmikus energiamezőbe

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

 

 

„A problémák az élet becsomagolt ajándékai - az ajándék a fejlődésben rejlik,

amelyen átmegyünk, ha "kicsomagoljuk" a problémát”.

 

„Semmi nem teszi az embert igazán boldoggá, amit kívülről megszerezhet. A boldogságot nem lehet birtokolni. Mindaddig, amíg kívül keresem a szerencsémet, a boldogságomat, keresésem eredménytelen marad. A boldogságot csak magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre, s elfogadom olyannak, amilyen.

Valahányszor szenvedek, az azt jelenti, hogy valamiképpen nem fogadtam el az életet, és ezen kizárólag én tudok változtatni. Ha a szerencsémet, boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé, akkor minden helyzetben boldog lehetek.

Csakhogy már igen korán hozzászokunk ahhoz, hogy boldogságunkat valamilyen külső körülménytől tegyük függővé.

A kisgyerek azt hiszi: „Ha majd az óvodába mehetek, és mindennap együtt lehetek más gyerekekkel, akkor leszek boldog.”

Amikor pedig mindez megtörténik, azt mondja: „Ha majd nagy leszek, és iskolába mehetek, akkor leszek boldog.” Néhány év múlva pedig a következőket mondja „Ha már befejeztem az iskolát, akkor leszek boldog.” És ez így megy tovább, mígnem a „kisgyerek” hirtelen öreg lesz - és még mindig nem boldog. Míg arra várt, hogy boldog legyen, az élet elrohant mellette.

Ha azonban önfeltétel nélkül igent mond az életre, és elfogadja olyannak, amilyen, már ebben a pillanatban boldog lehet! Ez nem azt jelenti, hogy olyannak is kell maradnia, hiszen minden pillanatban lehetősége van arra, hogy életét megváltoztassa.

Ne tegye boldogságát valamely cél elérésétől függővé! Boldognak lenni valójában azt jelenti, hogy önmagammal és az élettel harmóniában vagyok, helyemet minden pillanatban optimálisan töltöm be. Így fűzöm egyik beteljesült pillanatot a másikhoz - és teljes életet élve boldog vagyok.”

Az evolúció törvénye azt jelenti, hogy minden állandó változásban van. Pantha rei, mondják a görögök, azaz minden folyik. A természetben és az egész kozmoszban uralkodó rend örökös fejlődésre, egy felsőbb létre utal. Az egész univerzumban nincs tehát két dolog, lény vagy jelenség, amely tökéletesen azonos volna. Minden egyszeri és egyedülálló, ez a pillanat is, amely még eddig soha nem volt, és ezután már soha nem lesz. Az egész teremtés egy örök premier.

Melyik ajkad vastagabb?

Ilyen emésztőrendszeri betegségekről árulkodik

A duzzadt alsó vagy felső ajak felhívhatja a figyelmedet bizonyos testen belüli gyulladásos folyamatokra.

Az ember ősi vágya, hogy látható külső jelekből a láthatatlan belsőkre következtessen. A fiziognómia tudománya szerint arcod nem csupán lelked ábrázolása, hanem egészségi állapotod cégére is.

Amikor Albert Camus azt mondja, a 30. életévétől kezdődően mindenkinek olyan az arca, amilyet megérdemel, ez nyilvánvalóan vonatkozik arra a számtalan fiziológiai jelre, mely utal a test gyenge pontjaira és betegségeire. Ha figyeled arcvonásaidat, azon belül is ajkaidat, időben felismerheted gyenge pontjaidat, illetve az örökletes betegségekre való hajlamodat.

 

Rejtélyes tünetek

Hátfájás »

Puffadás »

Fáradtság »

Izomgörcs »

Zsibbadás »

Erős vérzés »

Gyomorégés »

Hasi fájdalom »Röviden a fiziognómiáról

A test nem tud hazudni, mint a tükör, csak azt mutatja meg, ami valóban van. A szemekről, a bőrről, a kezekről, az ajkakról vagy éppen a nyelvről leolvasható, hogy vagy, illetve milyen egészségi állapotban vannak belső szerveid. Emberemlékezet óta próbálnak terapeuták a külső megjelenésből a belső viszonyokra következtetni.

Az első nyugati kísérletek, hogy az arc kifejezéseit megmagyarázzák, a régi görögökig nyúlnak vissza. Szókratész, Arisztotelész, Platón csak néhány azok közül, akik már ekkor foglalkoztak a fiziognómia tudományával. Egy évszázaddal később pedig dr. Henry Head londoni ideggyógyász volt az első, aki már tudományos eszközökkel vizsgálta, hogy a bőr bizonyos területei összefüggésben állnak a belső szervek működésével, gyulladásával. Ezek a területek a későbbiekben Head-zónákként váltak ismertté.

A 15 legjobb természetes gyulladáscsökkentőA 15 legjobb természetes gyulladáscsökkentő

Mit árul el a szád?

Az archoz viszonyított túlságosan kicsi száj hólyaggyengeségre utalhat. Ha ajkaid sápadtak, vértelenek, túlságosan keskenyek, a fiziognómia tudománya szerint ösztrogénhiányt jelezhetnek. A szederjes ajkak pedig szívelégtelenségre, keringési problémákra utalhatnak.

Előzd meg a bajokat!

Ahhoz, hogy minél nagyobb eséllyel kerülhesd el az emésztőrendszeri problémákat, elsőként a táplálkozásra kell nagyobb figyelmet fordítanod.

Egészséges táplálkozás a dietetikus szerint

Vajon mindent megteszel, hogy megóvd az egészséged? Hallgasd meg dietetikus szakértőnket, aki elmondja, minek érdemes még nagyobb figyelmet szentelned.

Duzzadt felső ajak

Nem véletlen, hogy a piros, vérrel teli ajkak évezredekkel ezelőtt is a nőiség szimbólumai és az egészség jelképei voltak. Az ajkakat érintő elváltozások, különösen a felső ajak formája, színe és íveltsége jellemzően a vér állapotára utal. Amennyiben a felső ajkad duzzadtabb, mint az alsó, az szervezeted túlsavasodására hívja fel a figyelmet. Ajkad felső része a gyomorral is összefüggésbe hozható, különösen annak felső szakaszával, ahol a gyomorsav termelődik. Ha felső ajkad duzzadtabb, nagyobb esélyed van a gyomorfekély kialakulására.

Duzzadt alsó ajak

A fiziognómia szerint alsó ajkad a hasi szervekkel - például a májjal, a léppel, a hasnyálmiriggyel - áll összefüggésben. Ezen szervek megbetegedései esetén az alsó ajak és a közvetlenül alatta elhelyezkedő szövet állománya is megváltozik. A vastag, duzzadt alsó ajak hólyag-, vese-, illetve májproblémákra hívja fel a figyelmet. Amennyiben alsó ajkad nem csupán vastag, de kifelé is fordul, székrekedésre való hajlamot, illetve a bélrendszer gombás fertőzéseit jelezheti.

A szájszeglet elváltozásai

A szájszeglet környékén megjelenő elváltozások is diagnosztikai értékűek lehetnek. Az itt megjelenő ráncok például máj- és epepanaszokra utalnak. Ha gyakran reped be a szájszegleted, az legtöbbször vashiányos vérszegénységet jelez. Amennyiben pedig pattanások jelennek meg ezen a területen, az nyombélgyulladásról, valamint máj- és epepanaszokról árulkodhat.

Cikkünk Kurt Tepperwein Betegségünk tükrei - Az arcolvasás művészete című könyv alapján készült.

”Az evolúció törvénye magában foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete, ami ugyancsak véget fog érni, hogy ismét valami újnak adjon életet, és ez így megy a végtelenségig. Ennek a megállapításnak ugyanis az ellenkezője is igaz: ha minden véget ér, ami valaha kezdődött, akkor az, aminek nincs kezdete, vége sincs: az egyetlen erőnek, az életnek, a létnek!
Az örök létezés, bár állandó változásban van, sem nem csökken, sem nem növekszik - van. Változtatja formáját, kifejeződését, és mégis állandó. Minden, ami van, az „Egyből" jött létre, és az „Egy" mindenben benne van. Minden része az egynek, és mégis egy egész”

Korreláció az ember és saját betegsége közt.

A betegség a szervezet segélykiáltása, hogy lélek és test újra harmóniába kerüljön s az egészség helyreálljon.

Már bizonyított: Minden embernek vannak olyan belső erőforrásai, amelyekkel nagy vagy egyedi dolgokat hozhat létre. Ám még nem mindenkinek megfelelő a kapcsolata a benne rejlő lehetőségekkel vagy valami megakadályozza abban, hogy azokat életében valóra tudja váltani.

Kurt Tepperwein  gyakorlati és módszertani tervet nyújt arra, hogyan tárhatjuk fel ezeket az erőforrásokat. Számba veszi és pontosan meghatározza az élet nagy kérdéseit, majd rámutat, hogyan bontakoztathatjuk ki önmagunkat a gondolataink, magatartásunk, hozzáállásunk segítségével. Hogyan tudjuk megváltoztatni nem kívánt érzelmeinket és tulajdonságainkat - a haragot, a félelmeket, a kétséget stb. - és hogyan juttathatjuk kifejezésre a velünk született vagy szerzett pozitív tulajdonságainkat. Tanácsait megszívlelve szilárd alapra építhetjük az életünket és "védőernyőt" boríthatunk föléje, ha már felépítettük.

A nyugati orvostudomány sokat tud az emberi test működéséről. Ha az meghibásodik, képes megjavítani. A baj csak az, hogy módszerei sokszor nem az okokat, hanem csupán a tüneteket szüntetik meg. Az utóbbi években azonban a gyógyítással foglalkozó szakemberek figyelme mindinkább az egész emberre – nem csak annak működésére – terelődött. Egyre többen hangoztatják, hogy a lelki tényezőknek döntő szerepe van az egyén sorsának, egészségének alakításában. A könyv psziché és szóma – lélek és test kölcsönhatását világítja meg. A szerző felfogása szerint testünk nem csupán azt mondja el nekünk, miben vétettünk az élet ellen, de mindig pontosan megmutatja azt is, mit kell tennünk ahhoz, hogy ismét teljes harmóniában, egészségben élhessünk

Öngyógyító erőink felébresztése annyit jelent, hogy tudatára ébredünk annak, egyedül csak mi magunk tudjuk meggyógyítani magunkat.

Ehhez viszont az kell, hogy legyőzzünk magunkban minden olyan belső erőt, amely ennek útjában áll. A betegség arra szólít fel minket, hogy felhagyjunk betegítő gondolatainkkal, rendbe tegyük az életünket, és változtassunk a tudatállapotunkon.

 

Kerekes Tamás

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nincs egészséges lelkű ember,

csak rosszul diagnosztizált elmebeteg.

Depresszió

Önsegítő program a negatív érzések leküzdéséhez

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

 

Rolf Merke: Depressziót. Soha többé

 

Jó a skizofrénnek, mert soha sincs egyedül

Ismeretlen elmebeteg orvos mondása,

aki nem ismerte a depresszióipart

By Link Floyd

Depresszió

 

Hippokratesz nem ismerhette még, s a leningrádi hosszú ostrom alatt sem jegyeztek fel egyetlenegy orosz depresszióst. Közben meg 900 napig zuhogtak a bombák. A szekereket nők húzták, mert a lovakat rég megették. Itt aztán túlórázhatott volna az a szakpszichológus, akinek orvosi filozófiája az volt, hogy, ha a beteg egerekkel álmodik, akkor álmodjon hozzá macskát is. Apám, aki orvostudományi egyetemet is végzett, s állítása szerit még soha nem látott depresszióst, verbálszuggesztióval gyógyította a neurózissal és más vegetatív idegrendszeri problémákkal összefüggő impotenciát, emígyen: „Csak csendes ágra száll a galamb” A kúra 90%-ban sikeres volt.

Pszichiátriai ismereteimet a világhírű Donnert cirkuszban szereztem, ahová hintáslegénynek jelentkeztem, de csimpáznak vettek fel. Tudják, ez az a cirkusz, ahol a bengáli tigris papagájt szült, és féllábú emberek számára is rendezett évente seggberúgó versenyt.

A nyolcvanas években szükség is volt rá. Az LSD (lizergilsav)-vel sikeresen kísérletező Timothy Learyt letartóztatják, a szert betiltják, s a depresszió és skizofrénia kezelésére szolgáló orvosságból partdrog lesz. Közben Leary versenybeszállt a kaliforniai kormányzóságért, ahol Ronald Reegan volt az ellenfele. Csak elképzelem, mi lett volna, ha nyer. Akkor Teller Ede csillagháborús projektjéből annyi marad, mint a drága Öveges professzor úr előadásaiból, amit a füstölgő Kékes televíziónkon néztünk: a konyhában a barackmagból is lehet hasadóanyagot előállítani.

Hoffmann(nem a diótörő) a lizergilsavat szintetikus módon állította elő, laboratóriumi kísérletek közt, amikor az anyarozs hatóanyagával pepecselt.

A gorbacsovi alkoholtilalom korszakában felhívtam az Interpool magyar képviselőinek és a Nemzetbiztonsági Hivatal erre „szakosodott” kokázatelemző bohócainak figyelmét, hogy hallucinogén anyagot- lsd. lizergilsav) lehet előállítani házilag is, mint a kecskesajtot Martfűn. Medvehagymás és kapros változatban. A gyakorlathoz mindössze egy zacskó kékhajnalkamag kellett(megkaptam) , egy flaska desztillált víz, és egy üveg zöld abszint.(megkaptam) A desztillált vizet felforraltam, összefőztem a magokkal, s az ampulla mehetett a laborba. Ott három óra múltán jelentették, hogy az ampullában LSD van. A kékhajnalkamagot nem lehetett volna felvenni a nemzetközi Pszichotrop Anyagok listájára, mint ahogy a favágó balta sem szerepel a tiltott kézifegyverek listáján. Kérdezték, hogy mire kellett az abszint, amit közben megittam? Arra- feleltem-hogyha nem fizetnek ki a szakértésért (Tervezés- Szervezés- Végrehajtás Kft. Bombart ’80, többségi tulajdonos: Kerekes Tamás)), akkor legalább tudjam, hogy került az örömömbe némi üröm.

Az idők változóban voltak. Felfedezték a pánikbetegséget, rájöttek ara, hogy a depresszió lehet bipoláris, és a szülés utáni felbukkanása különösen gyakori, mint pl. a Saint Paul-i elmegyógyintézetben kezelt Herbert esetében, akinél hat éve tartó rejtett terhességet állapítottak meg, és a dopaminszintet, és a korszerűtlen  barbiturátokat felváltotta a PROZAC nemzedék.

A könyv azonban olyan önsegítő mechanizmusokkal foglalkozik és írja őket lépésről lépésre, melyek segíthetnek abban, hogy mellékhatásukban káros gyógyszerekkel segítsen az orvos a hozzá forduló páciensen. Sajnos a tapasztalataim e téren rossza. A pszichoterapeuták csak azokat a betegeget veszik komolyan, akiknek tüneteik közt szerepel az ön, vagy közveszélyesség. És ez tulképp tragédia, ha van depresszióipar(Szendi Gábor), ha nem.

 

 

 

A kiadó:

 

 

Elegünk van a félelemből, nem kellenek a gondok, a bosszúság, a bűntudat és a kisebbrendűségi komplexusok, depresszív hangulatok! Mindenki rendelkezik olyan képességekkel, amelyek segítségével a kínzó problémákat leküzdheti, a személyiség belső szétesését és az abból következő rossz testi közérzetet megelőzheti. Ehhez nyújt segítséget a könyv.

Tudnunk kell, hogy önmagunk is túl tudunk-e lépni a depresszión, vagy szakember segítségére van szükségünk. Ebből a tesztből – amit főként Rolf Merkle könyve alapján állítottam össze (a forrásaim ITT találhatók) – nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy mennyire rontják az életminőségünket depressziós tüneteink. Egy ötös skálán értékeljük azt, hogy a felsorolt állítások „egyáltalán nem jellemzőek” (1) vagy „nagyon jellemzőek” (5) ránk.

Azóta ez a teszt a Zung-teszt elnevezést kapta a klinikai gyakorlatban-dr. Kerekes Tamás

 

1. Viszonylag nehezen alszom el, és reggel korán, fáradtan ébredek. Estére jobb lesz a közérzetem, reggel viszont összetörten térek magamhoz, és nappal is fáradt, levert vagyok.

 

2. Erősen lecsökkent az étvágyam. Néha erőltetnem kell az evést.

 

3. Gyakran kínoznak negatív gondolatok és érzések, nehezen tudom kikapcsolni őket.

 

4. Nehezen összpontosítok a feladataimra, elkalandozik a figyelmem, szétszórt vagyok, sőt olykor képtelennek érzem magam egy alapvető, egyszerű feladat ellátására is.

 

5. Nagyobb erőfeszítésembe telik elvégezni a munkámat, a házimunkát vagy egyéb feladataimat, mint korábban, és gyorsan elfáradok.

 

6. Többnyire lehangolt kedélyállapotban vagyok.

 

7. Gyakran érzem úgy, hogy kevesebbet érek másoknál, csökkent képességűnek, alkalmatlannak és a szeretetre méltatlannak érzem magamat.

 

8. Sokszor aggódom az egészségem miatt.

 

9. Néha megfordul a fejemben, hogy ártsak magamnak.

 

10. Nehezen tudok dönteni, inkább kitérek az ilyen helyzetek elől.

 

11. Lecsökkent az érdeklődésem embertársaim iránt.

 

12. Lecsökkent az érdeklődésem a szexualitás iránt, nem érzek gerjedelmet.

 

13. Gyakran kínoz bűntudat; visszapörgetek eseményeket, és ostorozom magam, hogy abban a helyzetben miért viselkedtem úgy.

 

14. Sokszor szidom és kritizálom magamat, olykor el is ítélem magam.

 

15. A korábbi örömforrásaim most valahogy nem okoznak akkora örömöt számomra, nehezen tudok kikapcsolódni, pláne önfeledten szórakozni.

 

16. A jövőmet illetően inkább borúlátó vagyok, nem bízom a pozitív változásokban.

 

17. Gyakran háborgok és ingerült vagyok.

 

18. Olykor feladom a reményt abban, hogy az állapotom valaha is javulni fog, vagy hogy valaki segíthet rajtam.

 

19. Lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy a környezetemnek mekkora terhet jelentek jelenlegi állapotomban, anyagilag, fizikailag és érzelmileg egyaránt.

 

20. Néha haragszom magamra amiatt, hogy a társadalom „gyengének” vagy „betegnek” bélyegez, és én belemegyek ebbe a játszmába, de úgy érzem, nem tudok tenni ez ellen.

 

 

Értékelés:
20-33 pont között: Semmi ok az aggodalomra, ezek a hangulatingadozások teljesen természetesek, könnyen leküzdhetők saját erőből.
34-46 pont között: A hangulatingadozások olykor befolyásolják a hétköznapokat.
47-60 pont között: Enyhe depresszió.
61-74 pont között: Közepes depresszió, a kezelés megfontolandó.
75-88 pont között: Súlyos depresszió, kezelést igényel.
89-100 pont között: Nagyon komoly, súlyos depresszió, kezelést igényel.

 

További depresszió tesztek:

http://www.psych.kutvolgyi.sote.hu/teszt/teszt_dep.htm

http://www.hazipatika.com/tests?nev=beck

http://www.webbeteg.hu/index.php?page=teszt_full&teszt_id=35

 

dr. Kerekes Tamás

okl. med.univ.

szakpszichiáter

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

John Bradshaw

A Földön élő 100 legbefolyásosabb spirituális tanító közt

a 67.

"A feltétel nélküli szeretet hiánya, a gyermeket a legmélyebb ínség elszenvedésére ítéli. A felnőttet, akinek megsebzett belső gyermeke van, mások világának csak halvány visszhangjai érik el. Soha nem hagyja megnyugodni, a szeretetigény..."/

 

John Bradshaw:

A  szeretet

 

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

 

 

Egy kosárlabda az én kezemben kb. 3000 forintot ér.

Michael Jordan kezében kb. 290 milliót.

Attól függ, kinek a kezében van.


Egy baseball-labda az én kezemben kb. 1000 forintot ér.

Ugyanez Thomas McGuire kezében kb. 130 milliót.

Attól függ, kinek a kezében van.


Egy teniszütő az én kezemben nem ér semmit.

Ha a teniszütőt Gabriella Sabattini fogja, akkor megnyeri a Világkupát.

Attól függ, kinek a kezében van.


Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat.

Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.

Attól függ, kinek a kezében van.


Egy parittya az én kezemben egy gyermekjáték.

Egy parittya Dávid király kezében hatalmas fegyver.

Attól függ, kinek a kezében van.


Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim.

Öt kenyér és két hal Jézus kezében jóllakat ezreket.

Attól függ, kinek a kezében van.


Szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madáretetőt.

A szögek Jézus kezében megváltást hoztak az egész világnak.

Attól függ, kinek a kezében van.


Ahogy már észrevehetted: "Attól függ, kinek a kezében van."

Tehát tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat,

a reményeidet, az álmaidat, az életed, a kapcsolataidat, a családodat

és az egyházadat az Isten kezébe,

Hiszen tudod:

ATTÓL FÜGG, KINEK A KEZÉBEN VAN!


„Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak.

Vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak.

Vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek.

Vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed.

Vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”


„A mindent megmételyező szégyen ütötte legmélyebb seb az,

hogy az ember képtelen értelmes, mély,

bensőséges emberi kapcsolatokat kialakítani.”

John Bradshaw


Bradshaw könyve túlmutat a hagyományos pszichológiai, méghozzá kommersz pszichológiai blablán, megmutatja, hogy a szeretet, amit másoknak adunk, épp bennünket tesz jobbá. Kissé azért érzem a könyvön az alkalmazkodás kényszerét, a közösség, mint abszolút ideál, egyeduralkodását. Én még úgy tanultam, hogy az önmegvalósítás a cél, lehet, engem rontottak el még anno kamaszkoromban, de kicsi a valószínűsége. Egyszerűen arról van itt szó, hogy Bradshaw angolszász. Innentől ez egy lefutott meccs...

Mindenkiben él az a vágy, érteni szeretné saját magát és érteni szeretné az embereket, akik fontosak neki, megismerni a viselkedésük legmélyebb mozgatórugóit. Ehhez szeretnék segítséget adni egy nagyszerű, amerikai író John Bradshaw segítségével. A gyermekkorban elszenvedett traumák, sérülések hatással vannak a mostani felnőttkori énünkre, méghozzá meghatározó módon. Viselkedés típusokat hoznak létre, ezeket fel kell tudni ismerni ahhoz, hogy a bennünk élő gyermeket megszabadíthassuk a dühtől, fájdalomtól, sikertelenségtől és elhagyatottságtól. A megtörtént események súlyossága és a feldolgozottsági foka szerint három csoportba sorolható a lelki probléma: súlyos, közepes és enyhe. A könyvében van teszt is, ahol ellenőrizhetjük saját és mások problémáinak súlyosságát. A könyvet el kell olvasni, a súlyos csoportba tartozóknak mindenképpen ajánlom, jobban járnak, ha nem egyedül próbálják megoldani a helyzetet. A típusok leírása után erre még visszatérek. Nagyon komoly mértékben tömörítettem a leírást, hogy beférjen egy internetes fórum keretei közé, de nagyon örülnék neki, ha valami nem teljesen érthető, akkor belekérdeznétek :-)

1. Függés ( ko-depedencia )

Társfüggést vagy külső tárgyi dologtól való függést jelent. Anyagiak hajszolása, alkohol, drog stb. Oka a kiszámíthatatlan szülői környezet, ahol a szülőtől kapott fenyítés, elfogadás, gyűlölet, harag és szeretet nem a gyerek viselkedésétől vagy teljesítményétől függ, hanem a szülő hangulatától. Tipikus az alkoholista szülő esetén, de a szülő más lelki betegsége is okozhatja pl. borderline. A gyermek nem tud kialakítani stabil, más személyektől, külső körülménytől ( pl. sikertől ) független stabil belső értékrendet. Saját megjegyzés: Az egyik társfüggő benne marad egy számára nagyon rossz kapcsolatban és kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a kapcsolat jobbítása érdekében, eredménytelenül, a másik teljesen beletörődik abba, hogy a helyzetén változtatni képtelen saját erejéből. Együtt marad egy alkoholista, agresszív férjjel például, élet helyett csak vegetál. A harmadik társfüggési tünet a partnerek cserélgetése, de szünet nélkül, sőt átfedésekkel. Képtelen huzamosabb ideig egyedül lenni, hogy feldolgozhassa annak a kapcsolatnak a tanulságait, amiből épp kilép, az elszenvedett lelki sérüléseket ezért beleviszi a következő kapcsolatába, ami nagy valószínűséggel, még rosszabb minőségű lesz.

2. Támadó viselkedés

Egyik ok a gyermekkorban átélt, nagyon intenzív félelem a szülőtől vagy más felnőttől. A gyermek fizikai, lelki és/vagy szexuális bántalmazást szenvedett el. Ha olyan dolog történik a felnőtt életében, ami felidézi a rettegett időszakot, átváltozik az agresszorrá, teljesen azonosul a támadóval.

Másik oka amikor a szülők annyira elkényeztetik a gyereket, hogy elhiszi, ő mindenkinél különb, neki tényleg mindent szabad. Minden jó és elfogadható amit tesz. Ezért felelősségérzete nem alakul ki. Amikor a felnőtt életében a környezete már nem ilyen, ezért ütközik az elvárása, akarata, akkor támadó magatartást vesz fel. Toleranciát, kompromisszum kötést nem tanult gyerekkorában.

3. Nárcizmus

Az egészséges lelki fejlődéshez alapvetően szükség van arra, hogy a szülő a gyermek tudomására hozza, hogy komolyan veszi, tudtára adja hogy mennyire fontos a számára. Elismeri és komolyan veszi az érzelmeit, problémáit, keretek között de engedi kibontakozni a gyermek akaratát. Ha ez az alapvető vágy - fontos vagyok - nem volt kielégítve, akkor sérül az ÉN VAGYOK érzése. Kialakul egy, a jelenben kielégíthetetlen szeretet és figyelem vágy. Mivel kielégíthetetlen, ezért minden kapcsolat bukásra van ítélve. A nárcista felnőtt mindig, mindenhol keresi a tökéletest, amit soha nem talál meg. A lelkében űr van, amit megpróbál kitölteni valamivel. Alkohol, drog, pénz hajszolás, teljesítménykényszer. Saját megjegyzésem, hogy ide sorolom pl. az internetes oldalakon folytatott társkeresőzési függést, mint jelenséget.

4. Túlellenőrzés

Oka szintén a kiszámíthatatlan szülői környezet, a gyermeknek állandóan készenlétben kell állnia és felkészülni a legrosszabbra. A gyermek úgy gondolja, ha mindent ellenőriz, nem fogják bántani. A kapcsolatokra két véglet szerint hat ez a magatartási minta, az egyik a teljes bizalmatlanság a másik a 100%-os naivság, hiszékenység.
A túlellenőrző semmilyen döntést nem akar átadni, mindig mindenről tudni akar, ő az, aki félóránként telefonon ellenőrizni szeretné a partnerét. A hiszékeny pedig még a legnyilvánvalóbb tényekkel sem akar szembenézni, mindenki tudja már hogy megcsalták, átverték, de ő csak hisz tovább, rendületlenül, gyanakvást teljes mértékben elfojtva. Saját megjegyzésem: ez megnyilvánul mint minta a spirituális tanítókkal, tanításokkal létrehozott kapcsolatokban is. A túlellenőrző szinte mániákusan járja a saját útját, minden figyelmeztetést azonnal hárít, ha szólnának, hékás, rossz felé mész... Ő jobban tudja. A hiszékeny pedig könnyű prédája bármelyik ál-gurunak, szektának. Neki is hiába szólsz :-)

5. Kiélés kifelé ( acting out )

Az érzelmeink a legfontosabb ösztönző erő az életünkben. A düh energiát ad a jogaink megvédéséhez, a félelem adja az erőt a meneküléshez ha a veszély túl nagy, a szomorúság és a könnyek segítenek meggyászolni és elengedni a veszteségeinket. Bármelyik érzelem energiája ebből a háromból ha el lett fojtva, nem lett megélve akkor abnormális viselkedésben fog kifejeződni. A kiélés kifelé azt jelenti, hogy újra játssza a felnőtt az eredeti szituációt, vakon bízva abban, majd felnőttként jól fogja megoldani. Ehelyett visszacsúszik az időben, gyerekként viselkedik, logikátlanul gondolkodik, hisztizik, nem megfelelő módon lázad stb.

6. Kiélés befelé

A felnőtt ugyanúgy bünteti saját magát, ahogy büntették gyermekkorában. Belső hangja gúnyos, erőszakos, lekicsinylő, pontos mása annak ahogy a szülő bánt vele gyermekkorában. Előfordul az is, hogy ha meg akarja büntetni magát, arcába vagy a falba öklöz, sokszor komoly fizikai sérülést okozva magának.
Másik tünetcsoport lehet ha a gyereknek a " rendesnek kell lenni " traumát okozták, ha minden önállóságot megtörtek benne, sőt a düh bármilyen módon történő kifejezését megtiltották a számára. Ő az, aki felnőttként képtelen életcélt kitűzni maga elé. Sodródik. Következmény a depresszió, a kedvetlenség, az alkalmatlanság érzése. Fizika betegségek kialakulása és baleset veszélyes helyzetek bevonzása a következmény.

Megoldási lehetőségeink mások kell legyenek, attól függően, a lelki sérülés mértéke mennyire súlyos. A súlyos esetnél külső segítség igénybevétele mindenképpen indokolt. Sajnos tény, hogy az ezoterikus irodalom egy része megtéveszti az embereket. Aki a tesztet elvégezve a súlyos kategóriában van, annak a tisztánlátása, a saját helyzetének a megítélése is alapjaiban sérült, nem tud a könyvből tanult öngyógyító módszerekkel meggyógyulni lelkileg.
Az önsorsrontó programok miatt a boldogság, gazdagság programozása csúfos kudarcra van ítélve, további frusztrációt okozva a lelki nyomort tovább mélyíti.

Terápiaként a Hellinger féle családállítást is nagyon jó megoldásnak tartom. Érdemes kipróbálni a kineziológiát, parapszichológusi kezelést. Nem vagyok ellene a hagyományos pszichológiai terápiáknak sem, de a gyógyulási folyamat sokkal hosszabb és jóval költségesebb, mint eljárni egy klubba.

Az általunk vezetett önismereti klub elsődleges célja az megismerő és öngyógyító technikák tanítása, kipróbálása. Felhasználva a legfőbb gyógyító eszközt a közösség támogatását, elfogadását és szeretetét. Mi csak olyan módszert ajánlunk és tanítunk, amit saját magunkon kipróbáltunk és ezért tudjuk hogy megbízhatóan működik :-)

(Domoszlai Kati)

http://www.johnbradshaw.com/products.aspx

A szeretetről című művében John Bradshaw legfontosabb kapcsolataink - a szülőkhöz és gyerekekhez, barátokhoz és munkatársakhoz, önmagunkhoz és Istenhez fűző kötődésünk - megértésének új módjával ismertet meg bennünket. Megmutatja, szó szerint hogyan "hipnotizálnak" bennünket a színlelt szeretet/szerelem múltbéli élményei, hogyan tudunk kitörni ezekből a pusztító sablonokból, és hogyan tudjuk megnyitni magunkat az igazi szeretet lélekgyógyító munkájának. John Bradshaw milliók életét érintette és változtatta meg Amerika-szerte közvetített tévésorozata és bestseller könyvei által. Előző munkája, a Vissza önmagunkhoz, óriási közönséggel ismertette meg a belső gyermek fogalmát. Most a "személyiségfejlődés következő lépcsőfokát" definiálja - miként teremthetünk jó hatású, szeretetteli kapcsolatokat életünk valamennyi területén. Ez a könyv életet megváltoztató mű: mindenkihez íródott, aki fájdalmas kapcsolatokkal viaskodott, és reményt s új irányt keres.


Eric Berne - a pszichológiában jól ismert tranzakcióanalízis elmélete szerint az egyénben rejlő három én-állapot (szülő, felnőtt és gyermek) - a különböző célok érdekében rejtett tranzakciók sorozatát indítja el. A felnőttkori magatartászavarok kialakulásában döntő szerepet játszik a gyermek-én - valahol a kettő és az ötéves kor között történt - sérülése, ezért ennek feltárása és meggyógyítása a lelki egészség helyreállításának és megőrzésének a feltétele. Főként Berne elméletére építve dolgozta ki terápiás módszerét az amerikai pszichológus, John Bradshaw. A pszichológiai és pszichiátriai szakrendeléseken jelentkezők nagy száma bizonyítja ,hogy sok embert gyötörnek lelki panaszok. Nem vagyunk egészségesek. John Bradshaw-t saját személyes sorsán túl ez is ösztönözte módszere kidolgozására. A szerző arra a pszichológia tudományban jól ismert elméletre - Eric Werner tranzakcióanalízisére - építi módszerét, amely szerint felnőttkori személyiségünk három részből áll: gyermeki, felnőtt és szülői énből. E részek kölcsönhatásban vannak egymással, alakítják egymást. A felnőttkori lelki zavarok a legtöbb esetben gyermekkori sérülésekre vezethetők vissza, ezért elsősorban annak megismerésére és meggyógyítására van szükség ahhoz, hogy felnőtt, illetve szülői énünk kiegyensúlyozott lehessen. Diszfunkcionális családnál a szabályok, szerepek rigidek, kaotikusak, és előfordulhatnak rejtett szabályok is. A diszfunkcionális családok a mérgező szégyen érzésére alapulnak. A természetes szégyenérzet veleszületett érzelem, rendeltetése az emberi korlátok jelzése. Ha az egyén elveszti személyi határait, a szégyen mérgezővé válik. Funkcionális családot csak olyanok tudnak létrehozni, akik kapcsolatban vannak természetes szégyenérzetükkel.

A diszfunkcionalitásnak léteznek prototípusai. A családfők inkompetenciája elhatárolódást és gyenge irányítást eredményez. Gyermekeik kevésbé képesek az önellátásra. Egyesek összeférhetetlenné válnak vagy megsértik a helyes magatartás alapvető szabályait. A családtagoknak komoly problémái alakulhatnak ki mind magatartásukkal, mind pedig másokkal való kapcsolataikkal.

Az alkoholizmus gyakran vezet diszfunkcionális család kialakulásához. A problémák tartóssá válhatnak és akár több nemzedéket is érinthetnek. Az alkoholizmus problémája megszűnhet, de egy generációt átugorva újra jelentkezhet. Hatással lehet az ún. belső gyermekre (John Bradshaw nyomán).

A bennünk élő belső gyermek felfedezése

„Tudom, hogy mit akarok igazából karácsonyra.
A gyermekkoromat akarom vissza. Senkitől nem fogom megkapni, tudom.
Tudom, hogy ennek nincs értelme, de elvégre ki beszél értelemről karácsonykor?
Egy régi-régi, távoli gyerekről van szó, és a jelen gyermekéről.
Benned és bennem laknak, szívünk ajtaja mögött várnak,
hogy valami csodálatos dolog történjék.”

Egyéni terápiában lassan 9 éve dolgozom a John Bradshaw által kidolgozott belső gyermek meditációkkal. (Szilágyi Betti)

Ezek a meditációk drámai hatásúak. Amikor az emberek először teremtenek kapcsolatot belső gyermekükkel, az élmény elsodró erejű.

Most egy tanfolyam keretében szeretném ezt az élményt megosztani veletek. Ez a 10 alkalomból álló tanfolyam segít feldolgozni feloldatlan gyermekkori bánatainkat. A természetes, belső csodagyermekünk, aki tele volt teremtő energiákkal az évek során elveszett, és észre sem vettük, hogy egy alkalmazkodó, megsebzett „felnőtt gyermekké” váltunk.

Ennek jelei:

  • másoktól való függés, másoknak való megfelelés, amikor az önbecsülésünk a környezet megerősítésétől függ…
  • szenvedélybetegség, kényszeres viselkedések…
  • támadó viselkedés, mások hibáztatása, amikor nem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért…
  • túlellenőrzés, bizalmatlanság, félelem, pánik…
  • önközpontúság, amikor csak önmagunkra tudunk gondolni…
  • intimitászavar…
  • amikor saját magunkon vezetjük le a múltban elszenvedett sérelmeket, magunkat büntetjük, bűntudattal vagy depresszióval…
  • túlzott érzelmi reakciók vagy dühkitörések…
  • mágikus hiedelmek pl.„Valahol létezik az Igazi, és nekem nem kell tennem mást, csak várnom, amíg rám talál” vagy „Ha lenne pénzem, minden más lenne!”…
  • üresség, fásultság…

 

Nem kispályás

John Bradshaw has been called "America's leading personal growth expert." The author of five New York Times bestsellers, Bradshaw On: The Family, Healing the Shame That Binds You, Homecoming, Creating Love, and Family Secrets, John's books have sold over four million copies in North America. His latest book is titled Reclaiming Virtue: How We Can Develop Moral Intelligence fo Do The Right Thing at the Right Time for the Right Reason. He created and hosted four nationally broadcast PBS television series based on his best-selling books. John pioneered the concept of the "Inner Child" and brought the term "dysfunctional family" into the mainstream. He has touched and changed millions of lives through his books, television series, and his lectures and workshops around the country

Összeállította

Kerekes Tamás

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szexhoroszkóp

Varázslat, boldogság, szerelem

Bogdán Tibor

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

Két biztos dolog van. Az adó és a halál.

Tutira sosem mehetünk, de ne legyünk nimolisták.

By Rajkó Félix

A „sárga szörnyeteg’” kifejezést Jack London lefoglalta az alkoholizmus számára. Innen jut eszembe, hogy a féltékenység emberi történelme olyan hosszú, hogy ha csak egy üveg whiskyvel lát az elbeszéléséhez az ember, mire végére ér, garantáltan másnapos lesz.

   Ezért a féltékenység - a zöld szörnyeteg - genetikai, evolúciós aspektusait vizsgálta

   David. M. Buss: Veszélyes szenvedély (szerelem, szex, féltékenység) című művében. Klinikai vizsgálatok is szerepelnek a műben, mesterséges helyzetek, noha ennek a veszélyére maga a szerző hívja fel a figyelmet, amikor elárulja, hogy egyik kísérletnél a szervező terapeutát a féltékeny férj kis híján agyonverte. Külön erénye a kötetnek, hogy a szerző nem restellte olyan kultúra-antropológus körmére nézni, mint a vitathatatlan szaktekintélynek örvendő Margarat Mead, az ő állítása szerint Szamoa szigetén nem ismerik e gyötrő érzést. Mint kiderül, az állatvilág is ismeri, noha a biológiai populáció mindössze 7%-a él promiszkuitásban

Mit szeret a pasi a szexben?

Csillagjegye megsúgja

Az újítások vagy a jól bevált technikák hozzák lázba?

 

Szerző: Bogdán Tibor Forrás: Duna International Kft

 

Úgy érzed, kiismerted már párod szexuális viselkedését és igényeit, akár még csak most ismerkedtetek meg, nem árt, ha tisztában vagy azzal, csillagjegyéből milyen sajátosságok adódnak, és ezek hogyan befolyásolják ágybéli stratégiáit.

 

 

 Ha nem tudod, mit vár tőled vagy mivel kísérletezz, hallgass a csillagokra, mert útjelzőként szolgálhatnak az ágyig vezető úton is. Választ adhatnak párod olykor érthetetlen viselkedésére, máskor meglepetéssel szolgálnak.

 

 

Kos (III. 21 - IV. 20.)

Igencsak energikus, lendületes, dinamikus természeténél fogva mindenekelőtt az akcióban gazdag szexuális kapcsolatokat keresi. Nem bánja, ha a testi érintkezés viharos, egy elszakadt lepedő, egy összerogyó kanapé nem akadály a beteljesülés útjában, sőt! Szüntelenül gondoskodj valamilyen meglepetésről a pásztorórák alatt, mert borzasztja őt, ha egy idő után úgy érzi, kívülről ismer. Ha más nem jut eszedbe, legalább a szeretkezés körülményein változtass!

 

Bika (IV. 21 - V. 20.)

Fontosak számára a helyszín, de gyakran tőled várja, hogy gondoskodj a megfelelő körítésről, és ne feledkezz meg a romantikus helyszínről vagy a szép szavakról! Ő hajlamos arra, hogy kényelembe süppedjen, így aztán hátradőlve várja, míg te mindent elrendezel. Híres türelméből adódóan a szeretkezésben sem szereti a kapkodást, viszont az újításoknak is gyakran ellenáll, és inkább ragaszkodik a régi, jól megszokott gyakorlathoz.

 

Ikrek (V. 21 - VI. 21.)

Az Ikrekre jellemző gyakori önellentmondások miatt nem könnyű kiigazodni rajta. Szexlapokat vásárol, de a benne található információk legalább annyira érdeklik elméleti, mint gyakorlati szempontból, és saját eszköztára bővítését is várja tőlük. A testi érintkezés alkalmával nem szereti a sötétséget. Sőt, azt sem bánja, ha található egy-két tükör az ágy közelében, netán a mennyezeten. Előszeretettel szeretkezik félmeztelenül - vagy félig felöltözve, nézőpont kérdése.

 

Rák (VI. 22 - VII. 22.)

Kedveli az erotikus játékokat, de csak azokat, amiket előzőleg már kipróbáltatok, illetve megbízható forrásból tudja, hogy beváltak. A hirtelen ötletekre és meglepő forgatókönyvekre nem vevő. A jegy vizes jellegéből adódóan szívesen szeretkezik vizes környezetben, zuhany alatt, tóparton vagy folyó mellett. Szemében jóvátehetetlen bűnt követ el az a partner, aki az együttlét közben elkalandozik vagy másra figyel. Az ilyesmit támadásnak értékelheti.

 

Oroszlán (VII. 23 - VIII. 22.)

Az Oroszlán óriási igényeit olykor nehéz kielégítenie egyetlen társnak. Talán ezért halmozza kapcsolatait, és mégoly szenvedélyes társ esetén is szívesen jár a tilosban. Ugyanakkor nem lehetetlen hűségre késztetni, melynek kulcsa a változatosság. Lényegében mindegy neki, mit találsz ki, csak tartson jó sokáig, és ne ugyanolyan legyen, mint tegnap volt. Mindennél jobban riasztja az aktus egyhangúsága - amennyiben társa nem képes újítani, ő változtat.

 

Szűz (VIII. 23 - IX. 22.)

Szereti, ha az apró részletek is a helyükön vannak, ami nagyon imponáló tulajdonság, amennyiben a figyelmességet szűrheted le belőle, viszont idegesítő, amikor kissé kényszeressé és teljesítménykérdéssé válik számára a szex. Szereti, ha azt látja, boldoggá tesz vagy élvezed, amit csinál, de néha ezt arra használja, hogy az egóját növelje vele. Bolondul az illatokért, egy kényeztető fürdővel vagy egy illatos masszázzsal könnyen leveheted a lábáról.

 

Mérleg (IX. 23 - X. 22.)

Az összes jegy közül talán ő a legkreatívabb a szexben. Legalábbis elméletben. Persze nem mindent valósít meg abból, amit kitervelt, de tény, hogy az ágyon kívül töltött ideje nagy részét hajlamos fantáziálással tölteni. Nem csoda, hogy a hálószobába érve már alig várja, hogy túlessen a formaságokon, és ha lehet, rövidre zárja vagy inkább átugorja az előjátékot. Viszont nehezen viseli, ha bármi is elvonja a figyelmét a szexről.

 

Skorpió (X. 23 - XI. 21.)

A szexet valamiféle rendkívüli ráhangoltságot feltételező művészetnek tartja. Veleszületett szexualitását viszont nem mindig sikerül teljes mértékben érvényre juttatnia. Számára a szex sohasem válik unalmassá, nem fárad bele a szerelmi játékba. Szereti a kihívást jelentő, kissé extrém pozíciókat. A sebesség megszállottja, de ez nála sosem válik kapkodássá. Lehet, hogy nehezen szokod meg, ahogy diktálja a tempót, ő viszont szereti, ha a kezében tartja az irányítást.

 

Nyilas (XI. 22 - XII. 21.)

A Nyilas által képviselt szexuális stílus gyakran hasonlít a testgyakorláshoz vagy egy-egy tornamutatványhoz. Ezért jó fizikai erőnlétben lévő partnert keres, aki bírja az iramot, beleértve azt is, ami a párnacsataszerű vagy üldözési jelenethez hasonló előjáték után következik. Persze mindezek előtt nem árt egy kiadós, közös vacsora sem, hogy legyen elég energiátok a továbbiakra. Elve, hogy inkább a partner legyen minőségi, mint az ágynemű. Nem sokat foglalkozik a körülményekkel és a helyszínnel.

 

Bak (XII. 22 - I. 20.)

Meggyőződése, hogy a szeretkezés nemcsak két test, hanem két lélek egymásra találása is. Hajlamos a hagyománytiszteletre, de nem zárkózik el attól sem, hogy új szexuális ismeretekre tegyen szert. A szexben igencsak odaadó, de ez ne tévesszen meg, mert ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz vele az ágyban. Meggyőződése, hogy a szex rendkívüli dolog, akkor is, ha mindennap sor kerül rá.

 

Vízöntő (I. 21 - II. 19.)

Mivel a Vízöntő főleg intellektuális típus, gondolkodó és álmodozó, néha a szexből is filozófiai kérdést csinál. Ne lepődj meg, ha visszafogottan és önmegtartóztatóan viselkedik veled - ez nem azért van, mert nem vonzódik hozzád, csak hajlamos megrémülni a heves érzelmektől. Odavan a simogatásokért és a finom mozdulatokért. Olykor bosszantó tud lenni látszólagos távolságtartása, máskor viszont hihetetlenül játékos és invenciózus.

 

Halak (II. 20 - III. 20.)

Szüntelen babusgatásra, simogatásra, bátorításra és kényeztetésre van szüksége. Az érzékiségben fontosnak tartja a tisztaságot, az emelkedettséget és a romantikát. Erotikus vágyát nemritkán művészi formában fejezi ki, a testi szerelmet szinte szent dolognak tartja, és elvárja, hogy partnere is ekként viszonyuljon hozzá. Általában taszítja a túl heves, erőszakos közeledés - viszont lehet, hogy  kiszámíthatatlanul viselkedik az ágyban.

Cikkünk Bogdán Tibor Szexhoroszkóp című könyve alapján készült.

www.femina.hu

Szerelmet hoz 2011?

Nők Lapja Cafe

Székelyhidi Ágnes

2010. 12. 07.

 4 hozzászólás Mit üzennek a csillagok a párban élőknek és a párra váróknak?

 

 Mi vár ránk 2011-ben?

 

2011-ben nagy találkozások, nagy szerelmek várhatóak. Minden jegy szerelembe eshet. Egyéni élethelyzettől függ, hogy ezzel a nagy érzelemmel mit kezd. Az is előre látható, hogy minden kapcsolatban lesz megtorpanás. Ez nemcsak törvényszerű, de hasznos is. Ugyanis ennek eredményeképpen mindenkinek lesz ideje végiggondolni, hogy mit akar, mit ad, és mit vár el a szerelemtől, a szerelmétől.

 

 

KOS március 21. – április 20.:

Párban élők: Azok a Kos-szülöttek, akik párkapcsolatban élnek, már 2011 első hónapjában nagy kísértésnek lesznek kitéve. Sok múlik azon, hogy belesodródnak-e egy titkos kapcsolatba, vagy képesek nemet mondani. Ha az előbbit választják, számítsanak féltékenységi jelenetekre! Az év hátralévő része szinte teljes mértékben ettől függően fog alakulni. Nyáron várható még egy flört. De ez csak egy könnyed szóbeli incselkedés lesz. Ősszel visszatalálhatnak a párjukhoz. A szenvedélyt vele élhetik meg. Év végére egy magasabb szinten folytatódhat a kapcsolat. Komoly elköteleződésre: összeköltözésre, eljegyzésre, esküvőre szánhatják el magukat.

Párra várók: A párkapcsolatot kereső Kosok 2011 januárjában jól nyissák ki a szemüket, mert ott lesz karnyújtásnyira az, akire régóta vágytak! A sors fintora, hogy a nagy ő vagy foglalt, vagy távol él. Emiatt sem szabad fejest ugraniuk egy olyan kapcsolatba, amiben a másik nincs még teljesen „készen”. Nyár elején utazások során is történhet érdekes találkozás. Ez könnyed flörtnek ígérkezik. Ezért ezt sem érdemes túl komolyan venni. Sokkal inkább azt, aki ősszel toppan be. Ő lassan, de kitartóan fog udvarolni. Érdekes módon egyszerre fogja vonzani, és taszítani a Kosokat. Ez az ellentmondásos érzés még izgatóbbá teszi a dolgot. De szerencsére az év vége meghozza a döntést.

 

BIKA április 21. – május 20.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Bikáknak a 2011 elég feszülten indul. Ennek nem a párjuk az oka, hanem a hivatásbeli változások. Elengedhetetlen, hogy ne vigyék haza a munkahelyi gondjaikat, de ezzel szabályosan megmérgezhetik a kapcsolatukat. Tavasszal egy titkos szerelem fogja elvarázsolni a Bikákat. Ez figyelmeztető jel arra, hogy valamit nem kapnak, nem élhetnek meg a párjukkal. Nyáron családi, ingatlanügyek fogják lekötni a figyelmüket. Ez megnyugtatja őket, és visszatereli a párjukhoz. Ősszel ismét beleszerethetnek a kedvesükbe. Ennek gyümölcse egy gyermek lehet. Előre fontolják meg, hogy készen állnak-e erre!

Párra várók: A párra váró Bika szülöttek 2011 legelején nem tudnak a szerelemre figyelni, mert minden idejüket a munkakeresés vagy a karrierépítés fogja lekötni. Ennek ellenére lesznek jelentkezők. Nem baj, ha őket könnyedén kezelik. Sőt kifejezetten vonzóvá válnak azok a Bikák, akik nem akarnak komoly kapcsolatot. A nyár otthoni ügyekkel fog telni. Ez sem zárja ki, hogy becsöngessen a szerelem. Megint bebizonyosodik, hogy a szerelmet nem kell keresni. Ha készen állnak rá a Bikák, akkor rájuk talál. Ősszel egy olyan emberbe botlanak, aki hozzájuk illik. Az összecsiszolódás minden korábbinál nagyobb feladat lesz. De az év végi ünnepeket szeretetben együtt tölthetik.

 

IKREK május 21. – június 21.:

Párban élő: A párkapcsolatban élő Ikrek-szülöttek 2011 év elején vigyék magukkal mindenhova a párjukat! Így elkerülhetik a féltékenységi jeleneteket. Hiszen nem az a megoldás, hogy otthon ülnek. Ahogy az sem, hogy hazatérve mindenről részletesen be kell számolniuk, mert mindez megmérgezheti a kapcsolatukat. Nyáron több kisebb utazásra lesz alkalmuk az Ikreknek. Ezek a közös élmények közelebb hozhatják őket a párjukkal. Ősszel trónörökös fogantatása lehetséges. Előre beszéljék meg, hogy ezt most be tudják-e vállalni, és ennek megfelelően járjanak el! Így nem lesz kérdés a későbbiekben, hogy mi a helyes. Az év csupa előremutató, biztató jellel búcsúzik.

Párra várók: A párra váró Ikrek-szülötteknek 2011 csábító lehetőségekkel indul. Olyan emberrel fognak találkozni, aki elvileg megfelel az elvárásaiknak. Kérdés, hogy a gyakorlat igazolja-e ezt. Ahhoz, hogy ez kiderülhessen, időre van szükség. Szóval ne siessenek! A nyári utazások több kalandot is ígérnek. Ezek nem lesznek hosszúak és komolyak. De jót fognak tenni az Ikrek önbizalmának. Arra ügyeljenek, hogy senkit se hitegessenek! Vagyis ne ígérjenek semmit! Így nem lesz utólag kínos, ha meggondolják magukat, és tovább „repülnek”. Ősszel sorsszerű, tehát elkerülhetetlen és „végzetes” szerelem vár az Ikrekre. Ne álljanak ellen, mert semmi esélyük! Az év vége is ennek hatása alatt fog telni…

 

RÁK június 22. – július 22.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Rák-szülöttek 2011 első három hónapjában féltékenyek lesznek. Ez egy őrjítő, lélekrágó és örvényszerűen lehúzó érzés. Ahhoz, hogy ez ne uralkodhasson el rajtuk, sokat kell beszélgetniük a párjukkal, és minél több közös programot csinálniuk. Mindez megnyugtatja őket. Kora nyáron érdekes módon a Rákok lesznek kísértésnek kitéve. Most megtapasztalhatják, milyen nehéz ellenállni. Így lesz meg az egyensúly, és valóban helyreállhat a harmónia. Ősszel költözés vagy lakásfelújítás fogja lekötni minden idejüket és figyelmüket. Remélhetőleg ez egyetértésben fog zajlani. Ettől is függ, hogy az év végi ünnepek milyen hangulatúak lesznek.

Párra várók: Azok a Rák-szülöttek, akik még keresik a párjukat, 2011 elején úgy érezhetik, hogy mindenki megtalálta már a szerelemet, csak ők nem. Ettől az irigység elkezdheti rágni a lelküket. Ezt gyorsan hagyják abba, mert egyre rosszabbul fogják érezni magukat! Jobb, ha egyelőre barátokkal keresik az élményeket. A szerelem nyár végén vagy ősszel léphet be. Teljesen váratlanul és szelíden fog közeledni, észrevétlenül, egy „ártatlan” beszélgetésből fog kialakulni. Kérdés, hogy az illető mennyire felel meg a Rákok magas elvárásainak. Nem szabadna túl sokat tesztelni a jelentkezőt, mert elmúlik a lelkesedése. Az év vége kettejük kitartásán és toleranciáján fog múlni.

 

OROSZLÁN július 23. – augusztus 22.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Oroszlán-szülötteknek a 2011-es év sorsszerű döntésekkel indul. Nem lehet tovább húzni az elköteleződést. Ezt a kapcsolatot vagy teljesen felvállalják, vagy befejezik. Egy gyermek fogantatása is sürgetheti a döntés meghozatalát. Nyáron a munkájukba menekülnek, hogy ne az otthoni nyomás határozza meg minden gondolatukat, ősszel fognak csak fellégezni. Ekkor visszatér az életkedvük és az életigenlésük. Ekkor jöhet az utód, ha úgy döntenek, hogy felvállalják. Az év vége tartogat még egy kisebb flörtöt. De vigyázzanak, ami ártatlannak indul, komollyá válhat! Ne játszanak senki érzelmeivel, és ne mondjanak olyasmit, amit később vissza kell vonni!

Párra várók: A párra váró Oroszlán-szülöttek 2011-ben a bőség zavarával fognak küzdeni. Folyamatosan lesznek jelentkezők. Ezek közül lesz, aki annyira komolyan gondolja a dolgot, hogy egy hét után összeköltözne. Az Oroszlánok ne hagyják magukat sürgetni! Nem nekik való ez a gyors elköteleződés, mert pár hét után arra fognak ébredni, hogy „én nem ezt akartam”. Nyáron a munkájuk annyi energiájukat le fogja kötni, hogy nem is lesz idejük a szerelemre. Ne feledjék, hogy jogukban áll eldönteni, hogy mi az éppen aktuális és fontos ügy! Az év legvégén, az ünnepek kapcsán össze fognak futni valakivel, aki el fogja varázsolni az Oroszlánokat. Ebből nagy szerelem lehet. Idővel kiderül…

 

SZŰZ augusztus 23. – szeptember 22.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Szűz-szülöttek 2011 első negyedében érzelmi hullámzáson fogak átmenni. Hol azt fogják érezni, hogy a párjuk a legcsodálatosabb ember, hol meg azt, hogy rosszul döntöttek. Tudniuk kell, hogy ez természetes. És azt is, hogy az év eleje nem alkalmas nagy döntések meghozatalára. Jobb, ha nyár végéig várnak ezzel. Ekkor kiegyensúlyozottak, öntudatosak és határozottak lesznek. Vagyis önmaguk. Ősszel vigyázzanak a szívükre, mert egy tiltott szerelem felkavarhatja őket, és kibillentheti az egyensúlyukból! A megoldás csak a távolságtartás lehet. Ha ez sikerül, az év vége békésen fog búcsúzni, az ünnepek kellemesen fognak telni.

Párra várók: A párra váró Szűz-szülöttek 2011 elején teljesen össze lesznek zavarodva. Nehéz lesz különbséget tenniük a barátok és az udvarlók között. Ahhoz, hogy ez ne okozzon kínos helyzetet, legjobb, ha mindenkit barátként kezelnek mindaddig, amíg a másik egyértelműen ki nem mondja, hogy ő többre vágyik. És még ekkor sem kell elsietni a döntést. Bőven elég, ha csak nyár végén mond igent vagy nemet minden Szűz. Ugyanis ekkor lesznek önmaguk. Ősszel saját érdekükben kerüljék a foglalt embereket! Nem lenne tanácsos olyan szerelembe keveredniük, ahol ők lennének egy kapcsolatban a titok. Év végén minden elcsendesedik, és annak lesz esélye, aki komoly és tisztességes.

 

MÉRLEG szeptember 23. – október 22.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Mérleg-szülötteknek 2011 csupa meglepetéssel kezdődik. A párjuk olyan javaslattal vagy kéréssel állhat elő, amire nem számítottak. Lényeges, hogy ne kapkodjanak! Nem kell azonnal válaszolniuk. Kérjenek és adjanak időt önmaguknak az átgondolásra! Nyáron egyre jobb passzba kerülnek. Ez segít, hogy a párkapcsolatukat derűsen és könnyedén vezessék. Közben jut idejük az otthonuk csinosítására is. Ez azért fontos, mert nem mindegy, hogy milyen körülmények között élnek. Ősszel vigyázzanak, mert annyi bókot fognak kapni, hogy észrevétlenül belesodródhatnak egy titkos viszonyba! Okosabb lenne ezt kihagyni. Így lehetnek az év végi ünnepek békések.

Párra várók: A párt kereső Mérleg-szülöttek 2011 elején ne köteleződjenek el! Lesz egy komoly jelentkező, de röviddel később jöhet még egy. Okosabb lenne megvárni, és utána dönteni. De az is lehet, hogy életükben először több vasat is tarthatnak a tűzben. Ez nem tisztességtelen, ha egyik helyen se ígérnek semmit. Most idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, ki az igazi, kire lehet hosszú távon számítani. Nyáron utazzanak külföldre! Ott várja őket egy nagy találkozás. Ősszel önmaguk lehetnek. Ekkor annyira fognak „ragyogni”, hogy több bókot fognak kapni, mint eddig bármikor. Év végén egy belföldi utazás vagy tanfolyam kapcsán ismerkedhetnek meg valakivel, akit érdemes lenne komolyan venni.

 

SKORPIÓ október 23. – november 21.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Skorpió-szülöttek 2011-ben kezdjék az évet azzal, hogy rendbe hozzák a családi „fészket”! Szó szerint és átvitt értelemben is. Vagyis újítsák fel az otthonukat, vásároljanak pár új posztert, függönyt, párnát, stb.! Ez jót fog tenni a hangulatnak és a párkapcsolatuknak is. Nyáron vegyenek ki szabadságot, és töltsék azt teljesen a párjukkal! Enélkül elfáradhat a kapcsolat, és egyre több vita lehet. Pedig ez könnyen megelőzhető a közös élményekkel. Ősszel is jó ötlet lenne egy utazás együtt. Itt valami sorsfordító dolog fog történni. Ennek hatása alatt telhetnek az év végi ünnepek. Érdemes és fontos lenne ebben is közös nevezőre jutni.

Párra várók: A párra váró Skorpió-szülöttek 2011 elején szabaduljanak meg a múlt kísértő árnyaitól! Addig nem fog, nem tud belépni az új kapcsolat, amíg a régit, sőt a régieket nem zárják le. Biztos, hogy visszaköszön pár emlék. De nosztalgiázás helyett tegyenek pontot a dolog végére, és nézzenek előre! Ennek sikerén múlik az egész év sikere is. Már nyár elején jöhet egy mindent elsöprő nagy szerelem. Ez olyan erővel fog berobbanni, ami elfeledteti az összes előzőt. Nemcsak a lendület lesz nagy, hanem a sürgetés is. Pedig ezt nem szabad hagyni. A Skorpiók elszaladnak, ha siettetik őket. Ősszel egy utazás is hozhat ismeretséget. Év végén csak akkor lesznek egyedül, ha erre vágynak.

 

NYILAS november 22. – december 21.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Nyilas-szülöttek 2011-et hatalmas lendülettel kezdik. Ennek köszönhetően már az első hónapban megfoganhat az utód. Előre meg kell állapodniuk, hogy ez aktuális-e, azért, hogy ne később kelljen ezen vitázni. Súlyos teher lenne a kapcsolatnak egy ilyen döntés. Nem biztos, hogy kibírná. A folytatás kellemesebb lesz. Nyáron az összhang és a szerelem is régi lesz. Minden rendben lesz. Persze nem ártana izgalmas kalandokat szervezni, hogy a közös élmények újabb kapocsként erősítsék a szövetségüket. Ősszel egy olyan csábító fog színre lépni, aki próbára fogja tenni a Nyilasok elköteleződését. A hűség most a legjobb út. Így az év végi ünnepek szépen fognak telni.

Párra várók: A párra váró Nyilas-szülöttek 2011 legelején szerelembe eshetnek. Ez az érzés nem lesz átlagos, és szerencsére nem lesz viszonzatlan. Hatalmas erővel fognak összesodródni. Kérdés, hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy együtt menjenek tovább. Az lényeges, hogy ne kapkodjanak, és figyeljenek egymásra! Most az illúziók jelentik a legnagyobb csapdát, vagyis ha nem a másikat, hanem az idealizált képmását szeretik. Nyárra ki fog tisztulni a kép. Ha nem ő, akkor egy új jelentkező fogja rabul ejteni a Nyilasok szívét. Ekkor az a feladat, hogy udvaroltassanak maguknak. Engedjék, hogy a másik kényeztesse őket! Ősszel ne keveredjenek fel nem vállalható kapcsolatba, így az év vége szerelmesen fog telni.

 

BAK december 22. – január 20.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Bak-szülöttek 2011 elején egyeztessenek a párjukkal! Mindig abból lesz vita, amit nem beszéltek meg előre, és az adott szituációban fog kiderülni, hogy másképp gondolkoznak. Ez teljesen feleslegesen terheli meg a kapcsolatukat. Tavasszal ingatlaneladás, -vétel vagy lakásfelújítás állítja őket kihívás elé. Ne legyenek ennek a szolgái! Menjenek szórakozni, utazni! A nyár is ennek jegyében teljen! Nem kell hatalmas összegeket költeni arra, hogy egy pár napot kimozduljanak. Ősszel a munkájuk, télen a titkos csábítások kivédése fog sok erőt kivenni a Bakokból. Mindkettő eltávolíthatja őket a párjuktól, pedig van visszaút. Az év végi ünnepek bebizonyítják.

Párra várók: A párra váró Bak-szülöttek 2011 első negyedévében annyi családi üggyel lesznek elfoglalva, hogy nem fog beleférni az idejükbe a párkeresés. Ha jót akarnak, akkor ne tegyenek maguknak szemrehányást emiatt! Be fog bizonyosodni, hogy nem kell a szerelmet keresni, mert az rájuk fog találni, ha valóban készen állnak rá. Erre nyáron több lehetőségük is lesz. Sőt a bőség zavarával fognak küzdeni. Annyi jelentkező lesz, hogy nehéz lesz dönteniük. Az a jó hír, hogy nem kell dönteni vagy választani. Ősszel olyan egyértelművé fognak válni a dolgok, hogy maguktól szelektálódnak a jelentkezők. Ennek következtében jó esély van rá, hogy az év végi ünnepek szerelemben teljenek.

 

VÍZÖNTŐ január 21. – február 19.:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Vízöntő-szülöttek 2011-ben nagy elánnal vetik bele magukat az újévbe. Ez dicsérendő. De csak akkor, ha ez nem jár azzal, hogy türelmetlenekké válnak. Nem szabad a párjukat semmiben sürgetni, mert ez állandó konfliktusforrás lesz. Tavasszal több utazás lehetősége fog a Vízöntők elé kerülni. Lehetőleg mindegyikre vigyék magukkal a párjukat! Ez közelebb fogja hozni őket, és helyreállítja a harmóniát. Ennek következtében nyáron jöhet a trónörökös. Kérdés, hogy készen állnak-e a fogadására. Jussanak közös döntésre! Ősszel a munkájuk sok idejüket elrabolhatja a magánélettől. Nem baj, ha az év végi ünnepekkor többet lesznek a párjukkal és a családjukkal.

Párra várók: A párra váró Vízöntő-szülöttek 2011-et szerelmes hangulattal indítják. Olyanok lesznek, mint az ipari mágnesek: vonzani fogják az embereket. Ezzel csak az a baj, hogy mindenféléket. Sajnos lesznek a jelentkezők között erőszakosak is, akik nem sokat törődnek azzal, hogy a Vízöntők mit is akarnak. Ebből gyorsan ki kell keveredni. Még mielőtt előkerül a gyűrű, meg a lakáskulcs. Tavasszal több utazás, vagy rendezvény is lehetőséget fog teremteni az ismerkedésre. Nyáron legyenek óvatosak, mert nem kívánt terhesség jöhet be! A védekezés most rendkívül aktuális. Ősszel nem sok idejük lesz a szerelemre. De év végén élhetnek magánéletet. Ekkor szelíd szerelem találhat rájuk.

 

HALAK február 20. – március 21:

Párban élők: A párkapcsolatban élő Halak szülöttek 2011 év elején annyi feladattal lesznek megterhelve, ami nem fog jót tenni a párkapcsolatuknak. A munka és a pénz körül fog minden gondolatuk járni, ezt nehezményezheti a párjuk. Jogosan. Hogy ebből ne legyen konfliktus, időnként fogják magukat, és menjenek el sétálni, vagy moziba, vagy koncertre! Nyáron lakásfelújítás válhat aktuálissá. Ez jó kis „csapatépítés” lesz. Ha ügyesen csinálják, akkor megerősödhet a szövetségük. Ősszel a hétvégék legyenek szentek! Akkor csak egymásra figyeljenek! Így elérhetik, hogy ne laposodjon el a szerelem. Így az év végi ünnepek szeretetben és egyetértésben fognak telni.

Párra várók: A párra váró Halak-szülöttek 2011 kezdetekor nem fognak ráérni keresni a párjukat. A munkájukban sok feladat és sok változás lesz. Ez annyira leköti az energiájukat, hogy másra nem fog maradni. Érdekes módon a szerelemet nem érdekli, hogy ki vannak-e sminkelve, vagy hogy fáradtak-e. Jön, amikor itt az ideje. Erre nyár végén vagy ősszel lesz a legnagyobb esély. A Halaknak nem kell semmit tenniük, mert teljesen egyértelmű lesz a szituáció. A kérdés csak az, hogy illető mennyire felel meg az előzetes elképzeléseknek. Az se baj, ha egészen más lesz. Az élet már csak ilyen. De egy szempont nem elhanyagolható: független legyen! Így az év szerelmes, szeretetteljes hangulatban fog búcsúzni.

 

 

 

 

 

 

Kínai szexhoroszkóp

.

 Több ezer éves hagyomány a kínai asztrológia, amely nem havi, hanem éves beosztáson alapul. Milyen a 12 kínai jegy egymáshoz való viszonya az ágyban? Most megtudhatod!

 

 

 

 

Kalkulátor    

Kínai horoszkóp

A kínai horoszkóp több, mint kétezer éves tudomány. Főszereplője más horoszkópokkal ellentétben a Hold.

 

 

Melyik évben születtél?

  2009 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 2009 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 

Még több kalkulátor Kalkulátor    

Kínai szexhoroszkóp

Tudni szeretnéd hogyan működik kapcsolatotok az ágyban? A kínai szexhoroszkóp elárulja az igazságot!

Forrás:: Tokaji Zsolt: Kínai szexhoroszkóp

 

Válaszd ki a nő kínai jegyét!

  Patkány Bivaly Tigris Nyúl Sárkány Kígyó Ló Kecske Majom Kakas Kutya Disznó

Válaszd ki a férfi kínai jegyét!

  Patkány Bivaly Tigris Nyúl Sárkány Kígyó Ló Kecske Majom Kakas Kutya Disznó 

Még több kalkulátor Minden asztrológiai rendszer, így a kínai is az emberek általános jellemzése, sorsanalízise mellett valamiféle útmutatásul szolgálhat, tanácsot ad döntéseinkkel kapcsolatban.

A párkapcsolat jelentse akár hosszú évek boldogságban töltött vagy viharoktól sújtott házasságát, akár egy-egy rövid életű flörtöt, a kínai asztrológia segítségével mélyebben feltárhatjuk az adott kapcsolat működésének lelki és spirituális okait és várható végkifejletét.

 

A kínai asztrológia tizenkét állatjegye ma már nálunk is legalább annyira elterjedt és jól ismert, mint a nyugati horoszkópé. Jól tudjuk, hogy a kínaiak nem a hónapok tagolta ciklusokat, hanem az éveket veszik a felosztás alapjául.

A horoszkóp kiszámításánál azonban az éves cikluson túl figyelembe veszik az öt elemet: a vizet, a fémet, a tüzet, a fát és a földet is, melyeket egy-egy bolygó tulajdonságával ruháznak fel. A víz megfelel a Merkúrnak, a fém a Vénusznak, a tűz a Marsnak, a fa a Jupiternek, a föld pedig a Szaturnusznak.

Megkülönböztetnek továbbá pozitív, férfias és negatív, nőies hatásokat, a jangot és a jint, valamint a születés kettős óráját, amelyet a kínai horoszkóp aszcendensének is szokás nevezni.

 

Vagyis: amikor a saját jellemzésünket vagy a kiválasztott partner jellemzését olvassuk, érdemes az aszcendenseket is figyelembe venni, amelyek nyilvánvalóan nem rendelkeznek olyan erős hatással, mint az alapjegyek, de a teljesebb jellemzés érdekében nem elhanyagolhatók. Nos tehát, a kínai aszcendenst – a nyugati horoszkóphoz hasonlóan – a születés órája határozza meg. Kiszámítása azonban jóval egyszerűbb. Azt kell tudni csupán, hogy ki melyik „kettős órában” született, hiszen ezek fölött is egy-egy állatövi jegy uralkodik. Ezek pedig a következők:

 

 

 Jegy Óra Jegy  Óra

 Patkány 23-1 Ló

 11-13

 Bivaly 1-3 Kecske

 13-15

 Tigris 3-5 Majom

 15-17

 

 Nyúl 5-7

 Kakas

 17-19

Sárkány

 7-9 Kutya

 19-21

 

Kígyó

 9-11

 Disznó

 21-23

 

A jelen elemzés nem egy adott nap, naptári év várható eseményeire korlátozódik, hanem általános párkapcsolati jellemzéseket tartalmaz, így a jövőben is bármikor nyugodtan használható, hiszen a benne foglaltak nem avulnak el, mint ahogy már több ezer év óta örök érvényűek.

 

Azért nem kolbászból van a kerítés

A „sárga szörnyeteg’” kifejezést Jack London lefoglalta az alkoholizmus számára. Innen jut eszembe, hogy a féltékenység emberi történelme olyan hosszú, hogy ha csak egy üveg whiskyvel lát az elbeszéléséhez az ember, mire végére ér, garantáltan másnapos lesz.

   Ezért a féltékenység - a zöld szörnyeteg - genetikai, evolúciós aspektusait vizsgálta

   David. M. Buss: Veszélyes szenvedély (szerelem, szex, féltékenység) című művében. Klinikai vizsgálatok is szerepelnek a műben, mesterséges helyzetek, noha ennek a veszélyére maga a szerző hívja fel a figyelmet, amikor elárulja, hogy egyik kísérletnél a szervező terapeutát a féltékeny férj kis híján agyonverte. Külön erénye a kötetnek, hogy a szerző nem restellte olyan kultúra-antropológus körmére nézni, mint a vitathatatlan szaktekintélynek örvendő Margarat Mead, az ő állítása szerint Szamoa szigetén nem ismerik e gyötrő érzést. Mint kiderül, az állatvilág is ismeri, noha a biológiai populáció mindössze 7%-a él promiszkuitásban.

  

   A szerző felfogása néhol bizarr:

   „Nem mindenki elmebeteg attól, hogy betegesen féltékenynek diagnosztizálják. Egy pár terápiára jelentkezett, a férj beteges féltékenységén akartak változtatni. A férj akkor kezdett féltékenykedni, amikor a felesége ismét munkába állt, fogyókúrázott, sokkal jobban öltözködött, egyszóval vonzóbb lett. Különös ugyan, de elengedte a feleségét a legjobb barátjával együtt egy floridai nyaralásra. Hazatértük után a barát elmondta, hogy bizony időként összefeküdt az asszonnyal. A férj nem tett szemrehányást a barátjának, ám annál inkább aprította a hűtlen feleséget. Elvette telefonját, autóját, és azzal vádolta, hogy sok más viszony is van a rovásán. Féltékenykedése tönkretette a házasságot.”

   

   A kötet szerint a féltékenység az evolúció védelmi stratégiája a betolakodás ellen, magva pedig vágyaink rejtett oldala, amelyet minden erőnkkel titkolunk: vonzalmunk mások iránt. A féltékenység adaptáció.

   Az ősember férfi szemszögéből nézve társa hűtlenségének egyetlen igazán káros, a génállomány fennmaradása szempontból megbocsáthatatlan formája a szexuális hűtlenség. A nő szexuális kilengése aláássa a férfi hitét abban, hogy genetikailag ő az apa. Így a felszarvazott férfi évtizedek energiáját fekteti be más fattyának felnevelésébe. A nők, ha férjük más asszonyhoz és annak gyermekeihez társul, elveszíti az általa élvezett biztonságot. Mivel e végzetes csapás legbiztosabb jele az érzelmi érintettség, a nő fokozott éberséggel figyel társa érzéseire.

   A férj egyéjszakás szexuális kilengése természetesen sokkoló, ám a legtöbb nő mégis azt tudakolja: „Szereted?”

   „A nők többsége könnyebben megbocsátja az egyszeri, érzelmektől mentes kilengést, mint azt a nyomasztó tényt, hogy egy másik nő birtokolja partnerük idejét és gyengéd szeretetét. Ősanyáink féltékenysége a szerelem fogytán tör ki, tetteik rugója a férfi elkötelezettségének biztosítása.”

  

   A féltékenység evolúciós védekezési mechanizmus annak érdekében, hogy a reproduktív sikertörténetben a legjobb körülmények közt történhessen a genetikai génállomány átörökítése. Ezért van az, hogy a félrelépő nők a tüszőérés idején lépnek gyakrabban félre, szexuális csúcsformájukhoz igazítva titkos találkáikat, férjükkel ezzel szemben a „biztonságos napokon” élnek szerelmi életet, mert nem teherbe akarnak esni, hanem férjnél akarnak maradni.

  

   A pszichiátriai skatulya: Othello szindróma, azaz házastársi paranoia esetei: Larry és Susan három éve éltek boldog házasságban. Larry mindig csíkos nyakkendőt kötött, amikor munkába indult. Valami rejtélyes oknál fogva Susan minden áldott reggel megfigyelte, hogy merre állnak a nyakkendő csíkjai. Egy este aztán döbbenten vette észre, hogy férje nyakkendőjén másképp állnak a csíkok, mint reggel, amikor dolgozni ment: tehát a nap folyamán valamikor le kellett vetkőznie.

   Victor egyik napról a másikra szenvedélyes Beethoven-rajongó lett. Felesége azonnal sejtette, hogy Victor viszonyba keveredett egy zenebaráttal.

   Egy férfi karácsony este kipillantott az ablakon. Látja ám, hogy a szemközti ház ablakának adventi fényei ugyanabban a ritmusban villognak, mint saját karácsonyfájuk izzói. Mérget mert volna rá venni, hogy felesége a szomszéd szeretője.

   Bármennyire is különbözőnek tűnek az esetek, van néhány közös vonásuk: mindegyik kapott pszichiátriai címkét az orvosnál, s mindegyik féltékeny házaspár gyanúja beigazolódott.    

    David. M. Buss: Veszélyes szenvedély (szerelem, szex, féltékenység) Vince Kiadó, Budapest

   

 

 

 

 

   A könyv fejezetei:

   A veszélyes szenvedély - A féltékenység mint paradoxon - Féltékenység a Marson és a Vénuszon - Az Othello-szindróma - Ha nem lehet az enyém, ne legyen senkié! - Titkok és hazugságok - Miért lépnek félre a nők? - Megküzdési stratégiák - Érzelmi bölcsesség

   (Fordította Ballér Piroska)

  

       

   Részlet a könyvből:

    A spermiumok versengenek egymással. Ez akkor is így van, ha két férfi ondója kerül be a nő szaporító szerveibe. A spermiumok akár hét napig is életképesek maradhatnak - nem pedig csupán egy-két napig, mint azt a kutatók korábban feltételezték. Sőt, munkatársaim azt is felfedezték, hogy a nők hüvelyének falában "kamrák" százai rejtőznek, melyekben a nők elraktározzák a hímivarsejteket, majd néhány nap múlva útnak indítják őket, mint maratoni futókat, petesejtjük felé. Ha egy nő két férfival szeretkezik egyetlen hét leforgása alatt, akkor a két férfi spermái versengeni és küzdeni kezdenek egymással: a győztes jutalmul megtermékenyítheti a petét. A spermaversennyel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a férfiak spermamennyisége - a testsúlyukhoz viszonyítva - kétszer annyi, mint más, monogámként számon tartott főemlősöké. [...] Ráadásul az emberi spermium többféle alakban létezik (polimorf), különféle funkciók ellátására. A legnagyobb számban az úgynevezett "petefogók" fordulnak elő; voltaképpen ők a főállású spermiumok: csúcsos fejűek, hosszú farkúak, született gyorsúszók, a spermavilág Mark Spitzei. A hímivarsejtek kisebb, de még mindig népes csoportja viszont a bunkós farkú: ezek az úgy nevezett "kamikaze"-spermák. Nem valami remek gyorsúszók, de nem is ez a dolguk. Amikor a női test laboratóriumában két férfi hímivarsejtjei kavarognak, akkor a kamikaze-spermák rávetik magukat az idegen petefogókra, és megsemmisítik őket, miközben ők maguk is elpusztulnak. Ezek az élettani megfigyelések hosszú evolúciós történet titkát tárják fel: a férfiak a szó legszorosabb értelmében küzdöttek egymással, még a nők testében is, hogy eljuthassanak a lényeghez: a petesejthez, amelynek oly nagy szerepe van a gének átörökítésében. (Veszélyes szenvedély)

 

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Megtévesztettek!

Erich Von Däniken

 

A mormon nem hormon

S a „pista” az egy félbevágott hegy az Andokban

 

Ecuador Csehországgal határos

By Rajkó Félix

 

 

 

Előhang:

A megtalált Paradicsom

Ali Ben Musztafa ópiumszívó barlangjában ücsörög sokat az a rosszarcú idegen, ki különböző, magukat régésznek kiadó, gyanús alakokkal, néhány raklap sörrel megtámogatva, a megtalált Paradicsomról, Édenkertről beszél a sűrű ópiumfüstben.
Szó van itt arról, hogy IV. Amenhotep, más néven Ehnaton azonos Mózessel, a héber nép vezérével, s a sémita Paradicsom a mai Közép-Arábiában lehetett. Vágni lehet a füstöt.
Az idegenek arról beszélgettek, hogy Hollywoodban mindent megfilmesítenek, amiben üzletet látnak, a földönkívüliektől, az űrhajókon át a Frigyládáig. Egyetlen témát azonban kerülnek: a Paradicsom keresésének kalandját.
Akinek szemmel láthatóan legjobban megártott az ópium, halkan motyogni kezdett magában: Kis töprengés után arra a megállapításra jutottam, hogy Hollywoodban nyilván rádöbbentek a felelősségre, mondván, „jobb nem piszkálni az alvó oroszlánt”. Ha a milliós közönség figyelmét felkeltenék a téma iránt, megindulna a nagy versengés a Paradicsomért: a héber, keresztény, muszlim szent helyért, egy szigorúan muszlim országban. Ezáltal Szaúd-Arábia bajba kerülne, és senki nem tudja megjósolni, hogy mindez hogyan végződne. KICSIT MÉG DÜNNYÖGÖTT ARRÓL, HOGY A TÖRTÉNELEM ANNYIRA VESZÉLYES, HOGY MAGUKAT A RÉGÉSZEKET IS MEGFIGYELIK, S FALNAK FORDULT.
Kiderült, hogy az alak könyvet írt Paul Thomas kutatásairól: (Paul Thomas: Az emberiség történetének legősibb rejtélye, A megtalált Édenkert, Magyar Könyvklub, Budapest, kötött, 232 OLDAL, 2490 FORINT.)
A törzsvendégek szerint a kutatások zöme az 1996-os évben folyt.
Az előzmények alapján kiderült, hogy az iszlám alapítója kapcsolatban állt a koptokkal, Mohamed valószínűleg látta az Édenkert közepének maradványait, Szemirámisz függőkertjei valószínűleg a Paradicsomot akarták utánozni.
A régészet Paul Thomas szerint legalább annyira izgalmas, mint Indiana Jones 23. kalandja: Brit régészek nemrégiben fölfedeztek egy mozaikpadlót Tell Amarnában, Ehnaton fáraó egykori fővárosában (aki a bibliai Mózes lehetett). Betont öntöttek alá, kiemelték az egész padozatot, és a kairói Egyiptomi Múzeumba vitték. A mozaik Ehnatont ábrázolja, amint kifeszíti az íját. A brit régészek a mozaik eltávolításával megsemmisítették az adatokat, nehogy feléledjen az Ehnaton-kultusz és a Pátriárkák völgye közti összefüggés hangoztatása.

A régészek egy része annyira megszállott, hogy körülmetélteti magát. Áttér az iszlám hitre, mindezt azért, hogy az elpusztult Paradicsomot a saját szemével láthassa, de az elborult Thomas is érdekes összefüggésekre bukkant az úgy nevezett paradicsomi állapotok és a szaúd-arábiai börtönök között, igaz, ópiumos lázálmában: Mire a régészek elérik céljukat, már szinte vágyakoznak vissza olyan, egyébként egyáltalán nem otthonos helyekre, mint amilyen egy szaúd-arábiai börtön.
A teljes terület, ahol az Édenkertet kell keresni, legalább 1400x1400 kilométer, a nehézséget az okozza, hogy a hajdani Paradicsomból nem maradt semmi mérhető, egyetlen sarok vagy torony sem, semmi.
A leletek legalább 85 ezer évesek, nem pedig 5600, ahogy a bibliai hagyománytól elvárhatnánk volna.
Ali motyogva a franciák egyiptomi hadjáratát tette felelőssé, majd a szabadkőműveseket szidta, közéjük került Herder és Goethe is.
Amikor arról motyogott Thomas, hogy London állította T. E. Lawrence-t osztrák ellenfele sarkába, mert Musil már kis híján célba ért, újra felfedezte a hajdani Paradicsomot, megfogadtam, hogy soha nem nyúlok az illatos ópiumlabdacshoz.
Azt is kinyilatkoztatta szegény, ahol az Isten megjelent Mózesnek, az vulkán volt, s ma egy egyszerű hegy, a Thadra el Bedr nevű hegy, s a későbbiekben arról motyogott, hogy újra felfedezte a Paradicsomot.
Ne nyúljanak ópiumhoz!
Inkább a meszkalin

 

Kerekes Tamás
 

 

 

Erich Von Däniken

Duna International Kiadó

Megtévesztettek

Erich von Däniken teóriája az, miszerint intelligenciánk, és technikai, kulturális, valamint szellemi fejlődésünk egy távoli, földöntúli civilizációnak köszönhetjük, és minderre számos történelmi és kulturál-antropológiai adat szinte meggyőzően utalhat. Egyesek szemszögéből ez egy radikális újrafogalmazása az emberiség eredetének, de tagadhatatlanul egy elterjedt kultuszt vont maga köré a világ minden részéről, egyes régiókban már-már része a folklórszokásoknak és popkultúrának, amint a klasszikus UFO hiedelem, és egy egzisztencialista teória lassan egybefonódik irodalom, hagyomány, és megszállottság miatt

 

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

 

A világ leglehetetlenebb könyvéről,

 Hénok kézírásos feljegyzéseiről és

egy rejtett, földalatti fémkönyvtárról

 

Fordító:  Kalmus Pál

Kiadó:  Duna International

Kiadás éve:  2010

 

Ki volt Hénok, akit annak idején tüzes kocsin röpítettek a Földről az ég felé? Kik a bukott angyalok, és kik az arkangyalok, akik gyorsíró vesszőt adtak Hénok kezébe és csillagokról szóló könyveket diktáltak neki? Hol vannak a Hénok által írott könyvek? EvD felelevenít egy titokzatos történetet is, amelyről 35 évvel ezelőtt egyszer már beszámolt. Ecuadorban, egy barlang-labirintusban állítólag találtak egy több ezer fémfóliára jegyzett rejtett könyvtárt. Vajon valóban létezik ez a hihetetlen kincs? Egész biztosan, állítja EvD. A csodálatos fémkönyvtár sok közös vonást mutat Hénok elveszett könyveivel, valamint a mormonok vallásával, akik évszázadok óta éppen e könyvtár után kutatnak, ez tartalmazza ugyanis ősapáik különös történetét. Peruban, a nazcai sivatagban rejtélyes vonalak húzódnak, amelyek a magasból leszállópályáknak látszanak. A régészet processziós útvonalakat lát bennük. Szűklátókörű gondolkodás!,- mondja EvD, és a legmodernebb természettudományos mérési eredményekkel döbbenti meg az elképedt olvasót

 

A magyar nyelvű vita egy szelete itt, kapunk hideget, meleget egyaránt, bár itt is

 

 

„Däniken, aki (legalább rész ben) azért olyan sikeres, mert az egyszerűsítésben messze túltéve az ismeretterjesztő irodalmon, azt állítja, hogy minden rejtélyes és megmagyarázhatatlannak tűnő dolog egyet len, roppant egyszerű okra vezethető vissza: a földönkívüliek látogatásaira. ők építették a piramisokat, róluk szól Ezékiel látomása, és ha az ünneplő kajapo indiánok különös öltözékét meg a Holdon sétáló űrhajósokat egymás mellé helyezzük, akkor már „kézzelfogható” bizonyítékunk is van. Hiszen a kajapók háncsruhája teljesen olyan, mintha szkafandert akarna utánozni… és így tovább. Ezzel az „elmélettel” és a formai hasonlóságok segítségével valóban mindenre magyarázatot lehet találni, de - többek között - éppen ez szól ellene. Ami kor az 1890-es években arról folyt a vita, van-e értelmes élet a Marson, akkor a „marshívők” arról beszéltek, hogy az ottaniak bármilyen feladat megoldására alkalmas technológiával rendelkeztek. Ezzel az érveléssel egyedül az a baj, hogy semmire nem jó, mert ekkor a szó szoros értelmében mindent a marsi technológiának lehet tulajdonítani. Akár egy vulkán kitörést is, vagy bármi mást. Mindeközben a „formai hason lóság” elmélete, kimondva- kimondatlanul, skrupulusok nélkül sugalmazhatja, hogy a tudósok összeesküdtek az emberiség ellen, hiszen a szemmel látható igazsággal sem hajlandók foglalkozni.”

(Galántai Zoltán, jövőkutató)

 

 

Stílus: maga az ember: avagy Däniken érvel

Azaz az istenek űrhajósok voltak

 

 

 

 

 

Hol az az Isten, aki ellentmondás nélkül illeszthető minden filozófiai iskolába? A Bibliában éppoly kevéssé találjuk, mint más szent és nem szent írásokban. Az asztrofizika az elmúlt évtizedekben az univerzum létrejöttéről és jellegéről több modellel is szolgált. A sok okos ember által kiagyalt összes teória ellentmondásos. Az einsteini formulák szerint az univerzum nem lehet nyugalmi állapotban; így jutott el 1948-ban George Gamow fizikus és asztronómus az ősrobbanás-elmélethez. Ez még az én iskolás koromban is megtámadhatatlan igazságnak számított, mivel az Edwin Powell Hubble-féle "vöröseltolódás" (az úgynevezett Doppler-hatás) alapján be lehetett bizonyítani. A galaxisok sebesen távolodnak egymástól. Ez addig tartott, amíg a tudósok fel nem fedeztek olyan nagy távolságra lévő galaxisokat, melyeket már nem lehetett ezen teória keretei közé illeszteni. Ráadásul a Doppler-hatás következtében az említett galaxisok közül néhány a fénynél nagyobb sebességet ért el, ami szintén ellentétben áll Einstein megállapításaival. Új teóriákra volt szükség. A Stanford Egyetemen működő Andrei Linde fizikus kifejlesztette a "buborék világegyetem"-teóriát. Akár egy kristályvízzel teli fürdőkádban, úgy képződnek egyre újabb buborékok - új ősrobbanások. A világegyetem állandóan robbanó és újraképződő buborékokból áll. Ez természetesen nem volt elegendő az univerzum megértéséhez, új dimenziókra volt hát szükség, és amennyiben ezek még nem álltak rendelkezésre, akkor matematikai alapon létrehozták őket. Valaha huszonöt térdimenzió volt az asztrofizika komplikált világában - hogy még inkább megkeverjék a dolgokat -, ám pillanatnyilag már megint beérik tízzel. Egy átlagpolgár számára ez a tíz sem hozzáférhető - csak a tudománnyal foglalkozók fejében és számítógépeiben léteznek. Oskar Klein asztrofizikus gondolta ki a fonalteóriát (a világegyetemet energiaszálak hálózzák be). Talán léteznek ezek a szálak - senki sem tudja bizonyosan -, de nem magyarázzák meg az univerzum felépítését. Így hát Edward Witten fizikus életre hívta a vibráló membránok elméletét. Ettől kezdve a világnak volt M-teóriája. Az M nemcsak membránt, hanem misztikát is jelent.

  Matematikai alapon fekete lyukakat számoltak ki, amik viszont más teóriákkal álltak ellentétben. Más asztrofizikusok nemcsak azon törik a fejüket, hogy hogyan jött létre, hanem hogy egyáltalán létrejött-e az univerzum. Mindig is létezett - állítják ők. Felfoghatatlan! Olyan szó ez, amely nem létezik az asztrofizikában. Ebben a tudományágban a legfelfoghatatlanabb dolog is lehetségessé válik. Az a fő, hogy az agytekervényeket új, gondolkozásra késztető feladat foglalkoztassa. És miből lett az, ami mindig is létezett? És hogy fog mindez végződni? Paul Davies [41] fizikus az ősrobbanás (Big Bang) mellett feltételez egy Big Chrunchot (nagy összeomlás) is. Ezt követően a világegyetem története újra elölről kezdődik. Erről már a régi indiaiak is tudtak. Utána lehet olvasni a védikus iratokban. Marad egy gigászi univerzum trilliószámra létező csillagokkal és bolygókkal, melyről időközben azt már megtudtuk, hogy végtelen, de azt még nem, hogy megújul-e állandóan és újjászületik-e valahol, vagy végezetül elnyeli saját energiáját. (Mely utóbbi természetesen ellentmond a fizika energiatörvényének.) Csak egy igazság vehető ki világosan. Mi, emberek ezen az aprócska bolygón olyanok vagyunk, akár a mikrobák egy hatalmas óceánban.

  Mégis annyira fontosnak tartjuk magunkat, hogy komolyan hisszük: a teremtés nagyszerű szelleme pusztán azért kezdett ebbe a gigantikus játszmába, hogy egy bűzlő, füstölő, lármás és veszélyes járművön meglátogassa mikroszkopikus méretű planétánkat. Azért, hogy az emberek közül kiemeljen magának egy makrancos, állandóan morgó népet, amelyik - legalábbis az Ótestamentum leírása szerint - még sokáig nem akart hinni ebben az Istenben. Azért, hogy a bolygón ocsmány tragédiát rendezzen, gyermekeket és népeket semmisítsen meg, és a jövőben is bárkit elítéljen, és büntetéssel sújtson. Mindezt azért, hogy az elbutult emberiség elismerje, higgyen benne és szeresse. Nem éppen keresztényi eljárás.

  Hol van azonban még hely ebben a modellben a "jó Isten" számára? Az őserőnek, hogy úgy mondjam, az ősszellemnek, amely minden keletkezés kezdete előtt létezett, az emberi nyelvben semleges neműnek kellett lennie: AZ, ami már az ősrobbanás előtt is létezett, a fekete lyukak és vonalak előtt, a buborékuniverzumok és minden általunk elgondolható gondolat előtt. Ezt az AZ-t megérteni, körülírni vagy akár kikalkulálni is lehetetlen az emberi értelem számára. Kivéve, ha ez az értelem egy napon egy ősibb intelligencia hatására kitágulna. Mégis szeretném ezt a megfoghatatlan AZ-t legalább modellszerűen bemutatni. Eszmecseréknél a következő gondolatmenettel próbálkozom:

Képzeljünk el egy száztrilliárd memóriaegységgel - szaknyelvben bitekkel - felszerelt számítógépet. Képzeljük el továbbá, hogy ez a számítógép kifejlesztette személyes öntudatát. Ez az öntudat azonban a trilliárdnyi bithez van kötve. Ha ez a számítógép kilőné magát a világegyetembe, személyes öntudata elpusztulna. Ezt természetesen a számítógép agya is tudja, hiszen a számítógép mindent tud. A mindentudás idővel unalmassá válik - függetlenül attól, hogy létezik-e egyáltalán az idő fogalma vagy sem. Elhatározza hát a számítógép, hogy véget vet az unalomnak, és új tapasztalatokat fog gyűjteni. Honnan vegye ezeket? Hiszen már mindent tud! Most a számítógép agya nekilát, hogy minden memóriaegységet megszámozzon és egy bizonyos sorrendben megjelöljön. És azután saját magát robbantja fel. Big Bang - ősrobbanás. Bitek trilliárdjait lövi ki méretüktől függően, eltérő sebességgel a világegyetem ürességébe. A számítógép kezdetben meglévő tudatossága megszűnt, nincs többé. De az eszes Önmegsemmisítő a robbanás utáni jövőt előre programozta. Minden megjelölt, az információk egy darabjával rendelkező bit újra meg fog érkezni valamikor a robbanás középpontjába. Minden memóriaegység újra elfoglalja majd eredeti helyét, a szuperagy személyes tudata ismét helyreáll - egyetlen lényeges különbséggel: minden egyes bit átélt valamit a robbanás pillanatától a visszatérésig. Történt valami. Egy, a szétválás előtt nem létező tapasztalattal több lesz a személyes tudat része. A számítógép mindentudása megnövekedett. Ez természetesen önellentmondás, ámde - megértésüket kérem! - ez végül is csak egy demonstrációs modell. A robbanás pillanatától kezdve a visszatérés másodpercéig egyetlen bit sem tudta, hogy valaha aprócska része volt egy nagyobb tudatnak. Ha a hosszú út alatt egy bit feltette volna magának a kérdést: "mi értelme és célja van a száguldásomnak", vagy "ki hozott létre engem?" "Honnan jövök?" - nem lett volna rá felelet. Kivéve, ha egy egész rakás memóriaegység összetalálkozott volna, és esetleg megsejtették volna, hogy a háttérben valami még nagyobb áll. Ennek ellenére minden bit egy művelet, egy bizonyos teremtési eljárás kezdete és vége volt egyben, melyet az új tapasztalati faktor megsokszorozott.

  Ha ez a leegyszerűsített hasonlat segíthet abban, hogy az AZ-jelenséghez közelebb kerüljünk, akkor sokat értem el. Mindnyájan részei vagyunk ennek az őserőnek, az AZ-nak. Csupán a legvégén Teilhard de Chardin (1881-1955) Omega-pontját [42] elérve fogjuk csak újra megérteni, hogy mi is egyesítjük magunkban a teremtés okát és eredményét. Számomra logikusnak tűnik, hogy az AZ-nak, mely az Isten-fogalom szinonimája, mindenféle ősrobbanás előtt léteznie kellett. Ezek a filozófiai képek nem újak, pusztán a jelenkori számítógép-hasonlat az új. Az a megbabonázó, hogy az ősrégről ránk hagyományozott iratok ismernek hasonló elképzeléseket. János evangélista így írja le a keletkezést:

  "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett." (Jn 1,1-3)

  Nem tudjuk, honnan vette János ezt a sziporkát. Csak az a szomorú, hogy két évezred alatt az Isten-fogalmat lehetetlen elképzelésekkel terhelték meg. Olyan gondolatokkal, melyek segítségével gyermekek és félvadak számára lehetséges egy elmesélhető történetet közvetíteni. Ha azonban az AZ-jelenség úgy határozott, hogy egy kevés időre anyaggá alakul át, akkor az AZ maga a teremtés és egyidejűleg saját teremtésének terméke. Miként a számítógépbitek, mi is egységben találunk újra egymásra. Más Napok és az összes anyag trillióival egyetemben mikroszkopikus nagyságú részei vagyunk az AZ-nak, és vissza fogunk találni a végtelen kozmologikus közösségbe. Valamennyi filozófia a "miért", "honnan", "mi okból" kérdésekkel kínozza magát, ámde - ahogy Pucetti professzor, a filozófus és teológus írja: "A tudást nem feltétlenül tudományos úton kell megtalálni." És valóban, az úgynevezett jelentős hitigazságok közül egyre sem tettek szert ily módon. [43]

 

 

 

Új évezred kezdődött... Milyen a dolgok állása?

 

 Az emberiség öt nagy vallásra és ezer rivalizáló szektára forgácsolódott szét.

 A genetika, az asztronómia és a kommunikációs eszközök sosem volt méretűvé tágították horizontunkat. Ennek a vége beláthatatlan.

 Előbb vagy utóbb kapcsolatba fogunk kerülni földön kívüli intelligenciával. Minden elmélet ellenére át fogjuk lépni a fénysebességet.

  Hogyan mutatkozunk be a földönkívülieknek? Azt akarjuk, hogy egy idegen intelligencia szellemileg alacsonyabb rendűként kezeljen minket, mert szombaton nem használjuk a villanykapcsolót (ortodox zsidók), mert nem eszünk disznóhúst (zsidók, muzulmánok), mert teheneket és kövér patkányokat tartunk szentnek (hinduk stb.). Vagy mert megkínoztuk Istenünk fiát, és iszonyú módon keresztre feszítettük.

  Én amellett vagyok, hogy a harmadik évezredbe való átlépéssel érjen véget a földön a sokistenhitűség. Azzal a különbséggel persze, hogy valamennyien annak a hatalmas AZ-nak vagyunk apró részei, amelyre a vallások az Istenfogalmat alkalmazzák. Ilyen nézőpontból a faji diszkrimináció is humbuggá válik. Mindnyájan az AZ-hoz tartozunk. És végtére is az akarnok, háborúzó és rémtetteket elkövető vallások vezettek minket ehhez a felismeréshez. A gondolkodásra késztető feladat megoldása éppen az lehetne, hogy a Biblia és más régi iratok ellentmondásait - erre még visszatérek - analizáljuk, hogy a feladat végén tisztán és világosan felismerhessük: bibliai megnyilatkozása alapján az ótestamentumi Isten nem metafizikai jellegű volt. A megoldás valahol máshol van. Odakünn az univerzumban. Mit kellene hát tenni? Romboljuk le a templomokat? Robbantsuk fel őket?

  Ahol az emberek összegyűlnek, és a teremtést dicsérik, erős és jóleső közösségi érzés uralkodik. Mintha a hangvilla megcsendülése inspirálna, a nagyszerűnek azon általános érzete lebeg a helyiségben, amit Istennek nevezünk. A templomok az eszmélkedés színhelyei, a meghatározhatatlan, az AZ, az univerzum hatalmas szelleme közös dicséretének helyei. Ezek a gyülekezőhelyek szükségesek maradnak. A többi meglehetősen felesleges.(EvD)

 

 Az ecuadori Moricz(a kiemelés tőlem ered. Kerekes Tamás)

 

Mit sem tudtam még Móriczról, Dél-Amerika magyarajkú indiánjairól, s az Andok gyomrában rejtőző titkos barlangrendszerről, amikor meghívást kaptam Ekvádorba.

2004. februárjában Indiában tartottam előadást a Vallások Világközössége által szervezett Human Integration konferencián, ott hallották szónoklatomat s zenémet a százezres hallgatóság között ekvádori testvérlelkek.

 

Az életreszóló barátság már az első pillanatban adott volt, mikor pár nappal később szembetalálkoztunk a lépcsőfeljárón: az egyik indián hölgyet támogatták, mert elesett, s kibicsaklott a bokája. Ősmagyar csontkovács vénám révén azonnal felajánlottam segítségemet, helyretettem a kificamodott lábat, s hozzá a gerinccsigolyáit is, miközben spanyolul énekeltem a dalaimból néhányat. Mikor hetekkel később kikísértem őket a reptérre, már határozottan éreztem, hogy valami rejtélyes rokonság lehet közöttünk. Később hallottam csak hírét Móricz megdöbbentő felfedezéseinek a magyarul beszélő indiánokról, ami mélyen megérintett, s egybecsengett a magyar nyelv vizsgálata terén szerzett felismeréseimmel, miszerint nyelvünk megőrizte az egy ősnyelv belső logikáját.

 

Megérkezés

 

Egy évvel később, 2005. tavaszán jutottam hozzá, hogy eleget tegyek a kedves meghívásnak. Április elején repültem Guayaquilbe, ahol nagy-nagy szeretettel vártak. Minden szabadkozásom ellenére a Hiltonban szállásoltak el s másnap hajóval egy kis csendes-óceáni szigetre vittek. Rettentő fáradt voltam, mivel az utóbbi hetekben szemhunyásnyit sem aludtam - az Üzenet Földanyától c. lemezem felvételén dolgoztam éjjel-nappal, valamint a szokásos tavaszi Földanya Dalfesztivál szervezése emésztette fel időmet az utazás előtt.

Érkezésemkor éppen kormánypuccs volt Ekvádorban, a népnek elege lett a hazug vezetőkből, lezártak minden utat az egész országban, s addig nem oldották fel a blokádot, míg a diktatórikus kormány le nem mondott. Ezt Jambeli szigetén vártuk ki, három napig a Csendes-óceán hullámainak suttogó énekét hallgatva...

 

Majd tengerre szálltunk a naplementében, s szárazföldet érve nekivágtunk a hosszú útnak. Dzsippünket egyszer állította meg egy fegyveres csoport, kiszállítottak, átvizsgálták a jármûvet, kötözködtek kicsit, de aztán nagy nehezen végül utunkra engedtek. Éjfél után érkeztünk volna meg éppen Cuencába, mikor egy hosszú, hegyi szerpentin végén egy keresztbeállított busz zárta el az utat. A kormány ugyan ígéretet tett előző nap, amit aztán nem tartott be, s a harcias nép (tanulhatnánk tőlük...) ismét lezárta az ország útjait. Kénytelenek voltunk járhatatlan hegyi utakon próbálkozni az éjszakában, míg aztán nem kis kalandok árán végre elértünk egy hegyi indián falut, mely közelében barátaimnak volt egy takaros kis farmja. A falu neve Tarqui (Tárki), melyről nekem az erdélyi Tarkő jutott eszembe, mely Balánbánya fölött található...

Ott éjszakáztunk, s csak másnap délben jutottunk be Cuenca városába, melynek lakói mind a mai napig "mórlakóknak" nevezik magukat. Ugyan nem tudják már az okát, de így szállt nemzedékről-nemzedékre a szokás: nem azt mondják, hogy cuencai, hanem mórlakó...

 

Ez a gyönyörű város egyébként Ekvádor művészeti központja, fellegvára - egészen más beállítottságú emberek lakják, mint az ország más vidékeit. A helyi szlengből csak egy példát hadd villantsak meg: ha folyóügy szüksége lepi meg őket, nem spanyolul kérdik, hol a toalett, hanem magyarul mondják, "pisir".

 

A hivatalos feljegyzések szerint 17 féle (egymástól különböző) népcsoport alkotja az ország lakosságát, szembeötlő eltérések vannak köztük. Népviseletük, hagyományaik, népművészetük, zenei világuk némelyiküknek a magyar-székely motívumokat idézi. Sajnos, ősi nyelvüket már nem beszélik (mely Móricz tapasztalatai szerint gyakorlatilag szinte teljesen megegyezik a magyarral), a spanyol az általánosan beszélt hivatalos nyelv, mellette vidéken - főleg falvakban, hegyi közösségekben - a kecsuát használják még (az inka hódítók által behozott nyelv), bár inkább csak az öregek, a fiatalság jobbára kólát iszik és imádja Amerikát. Egyébként jópár éve az USA dollár lett a hivatalos fizetőeszköz, a helyi nemzeti valuta megszûnt, s azóta az ország gazdaságilag hanyatlik, a lakosság egyre rosszabbul él.

Másik szembeötlő párhuzam az ekvádori és a magyar nép között, hogy ők is átéltek egy trianont: '95-ben Kolumbia és Peru elfoglalta az ország igen tekintélyes részét - az erősebb jogán... Az óceánparton pedig az amerikai hadsereg sajátított ki egy várost, a kormány meg erdőket vágatott ki, főleg egy bizonyos fafajtát, így óriási területek sivatagosodtak el. Indián testvérek azt a különleges, szárazságot tűrő fafajtát az emberhez hasonlítják...

Nagy küzdelem folyt a lakosság és a kormány között a kőolajvezeték megépítése miatt is. Többen még börtönbe is kerültek, amiért megkísérelték útját állni az esztelen erdőirtásnak.

A mondavilág területéről egy érdekesség: a székely nép mindmáig hazavárja Csaba királyfit, Atilla nagykirály fiát, aki az őshazába indult el a népemlékezet szerint...

...az indiánoknál pedig fennmaradt egy történet a távoli földrészről hajón érkezett törzsfőnökről, akinek neve: Csaba Kinga (királyfi). Ott élt köztük, bíztatva, lelkesítve őket élete példájával, majd idővel szeretett volna visszahajózni szülőföldjére, de közben eljárt fölötte az idő...

A természettel harmóniában élő nép jól ismerte az óceán áramlatait, melyek segítségével a beavatottak számára könnyű kis hajókkal is járható volt a tenger. Móricz 1970-ben bebizonyította, hogy kis balsafa tutajjal elérhető Ekvádorból akár Ausztrália is.

 

 

Tevékenységeim, szerepléseim

 

A következő hetem médiaszereplésekkel telt, TV és rádióműsorokban léptem fel, s megnyitottuk csontkovács rendelőmet is. Április 20-án koncertet adtam az Azuay-i filmfesztiválon. A helyi katolikus egyetem vezetőségét oly mélyen megérintette műsorom, hogy felkértek: az egyetemen is tartsak előadást. Másnap tanítás helyett a rendezvényterembe hívták az összes egyetemistát, ahol zenés oktatást tartottam békéről, lelki kiteljesedésről, s beleszőttem némi ősmagyar történelmet is...A program után a rektor kitüntetést adott át, s kinevezett az egyetem tiszteletbeli professzorává.

 

Azogues (Asszógesz) - saját megfejtésem szerint: AZ EGÉSZ SZÓ városa - különös hely, a Móricz által említett canari (kanyári) indiánok fővárosa. Székely népviselethez hasonló ruhákban járnak a helybéliek, teljesen elvegyültem köztük Erdélyországban varratott ingemben. Az öreg indiánok nagyon zárkózottak voltak, s mikor meglátták a videókamerát, pánikszerûen menekültek... Kísérőmmel napokig jártuk a környéket, filmet forgattunk a helyi indián hangszerekről, s többek közt egy nap Csorba nevű faluba is ellátogattunk. A canari indiánok színe: piros-fehér-zöld. Nagyon boldogtalannak, meggyötörtnek, reményvesztettnek láttam őket, mint akik már teljesen belefásultak az élet nyomorúságos küzdelmébe. A helyi rádió hullámain keresztül igyekeztem bíztatást, lelkesítést küldeni nekik.

 

Ápr. 27-én Cuencában, a "mórok városában" adtam koncertet.

 

28-án pedig Quitóban szerveztek békekonferenciát a tiszteletemre. Ott is elmondtam Móricz tézisét, miszerint Quito ősi neve, Kitus (Kítusz) a magyar KétÕs szó átirata. (Két ős, úgy akárcsak Hunor és Magyar...)

 

Pár napot töltöttem csak a fővárosban, az ottani lakosokkal valahogy nem sikerült közös hangot találni. A kapzsiság szelleme ült rajtuk, csak egy dolog érdekelte őket, hogy juthatnak minél könnyebben pénzhez. Még a békekonferencia szervezői is becsaptak, nem kis anyagi terhet téve ezzel szerény költségvetésünkre. Rossz szájízzel folytattuk utunkat hűséges kísérőmmel, a hercegnővel Santo Domingóba, ahol a colorados indiánok leszármazottai élnek, Móricz velük magyarul beszélt a 60-as években.

 

Az út egy dzsungeles szakaszán baleset miatt hosszan vesztegeltünk, míg egy szerencsétlenül járt buszt kiemeltek a szakadékból. Így éjjel érkeztünk meg Santo Domingóba, s elég volt egy órácskát sétálni vegetáriánus vacsora után kutatva (Quitóban éhenmaradtunk), lesújtó állapotokról szereztünk tapasztalatokat.

A kanyárikhoz képest az elkeseredettség még romlottsággal, züllöttséggel is párosult, ezt igen szomorú volt látnom lelki emberként. Másnap délelőtt még megpróbáltunk tárgyalóképes emberre akadni a kavargó-hangoskodó-bűzlő tömegben, összeszedtem minden lelkesedésemet, hogy az ősmagyar testvért meglássam bennük, de délutánra annyira elegem lett a cigarettafüstből és a mentális szmogból, szinte tapintható volt az indulatok kavargó felhője, hát felszedtük a sátorfánkat. Kijelentkeztünk a hotelból, s dzsippünkkel nekivágtunk a dzsungelnek. Néhány órás zötykölődés után egy kis indián kolóniára leltünk, egy harcidíszbe festett férfi 4 dollárt kért, hogy bemutatná ősi kultúrájukat. Filmre is vettem a néhány kunyhót, a kolorádó nyelvet viszont már elfelejtették...

Egy idős bennszülött asszonnyal csevegtünk az időjárásról, majd a nyelvről - miközben zsebből filmeztem. Sok eredménye nem volt, előkerült viszont egy indián fiú, aki a cayapas törzs leszármazottjaként lett bemutatva. Mivel Móricz is említette a kajapákat, hagytuk az asszonyt s a fiút környékeztük meg. Sajnos, csak szavakat tudott, nem beszélte összefüggően a nyelvet. Visszaültünk a terepjáróba, majd a dzsungelben egy szikár öregasszonyt hozott utunkba a sors. Megálltam, s elindítottam a hanyagul ölembe dobott kamerát, miközben kísérőm őt is a kolorádó és kajapa nyelvről faggatta. Hasonló szavakat mondott, mint a fiú, de egész mondatra őt sem sikerült rábírnunk. Továbbtessékeltem Grand Cheerokenkat a rettenetes földúton, már majd' kiértünk a rengetegből, mikor két terepjáróban japánok jöttek szembe. Útbaigazítást kértek, váltottunk is pár mondatot, sajnos később kapcsoltunk csak, hogy valószínû ugyanazon okból vannak ott, mint mi, s beszélni kellett volna velük (másokat is érdekel a rejtély)... Akkor viszont már az országúton száguldottunk az óceán felé. Útközben készítettem néhány képet.

 

San Joseban

 

Egyébként rengeteg külföldi telepedett le Ekvádor-szerte, szinte a világ minden tájáról... (ez is hasonló vonás, rendkívül vendégszeretőek, akárcsak mi magyarok)

 

Éjszaka érkeztünk San Joséba, ahol közvetlen az óceánparton egy bambuszból épített luxusvilla barátságos kényelmében lazíthattam pár napot, hódolva egyik kedvenc időtöltésemnek, az úszásnak. Az épület ősmagyar jurtára emlékeztetett, szerkezete akárcsak egy Makovecz-féle fatemplomé, mindez egy gyönyörû pálmaliget közepén, melynek végében a Csendes-óceán hullámzott ...

Sörreklám hindi ízzel, amerikai stílusban

 

Május 4-én Guyaquilbe autóztunk, de mivel blokád alatt volt útközben egy egész megye, többórás kerülőre kényszerültünk a sivatagon keresztül. Így már javában délután volt, mire bejutottunk a levéltárba, ahol Móricz anyagai után kutattunk. A közel 40 éves újságcikkeket gondosan lefilmeztem. Milyen furcsa, hogy pár évtized alatt teljes feledésbe merült az akkor igen nagy érdeklődést kiváltó magyar-téma...

Még aznap este Machalába kellett érnünk, ahol koncertem volt. Többórás ámokfutás következett, a dzsipp éhesen falta a mérföldeket, lóhalálban előztünk ha lehetett ha nem, vezetés közben öltöztem át... Egy órás késéssel vágtattunk be a városba, ahol még a kultúrházat is meg kellett találni. Akkor derült ki, hogy a koncertem nem ott, hanem még távolabb, Porto Bolivarban lesz. Nagy szerencsével egyből megtaláltuk a helyet, egy teleüveg terem bent az óceánon, minden oldalról a vízre néztek hatalmas üvegfalai. Spanyol, angol és magyar nyelven adott mûsorral igyekeztem a türelmetlen hallgatóságot kárpótolni a hosszas várakozásért

 

Újságcikkek Móricz felfedezéseiről

 

A következő nap visszaút Cuencába, ahol a betegeimmel foglalkoztam néhány napot. Majd ismét Quitóba vezérelt a sors, ahol egy rövid, de igen fontos találkozásban volt részem. A minisztériumban tárgyaltunk, hivatalos ügyeket intéztünk egész nap, majd este fáradtan beültünk egy pizzériába. Megrendeltük a vegetáriánus vacsorát, mikor a belső hangom szólt, hogy most azonnal menjünk onnan. Vendéglátóm, a Tarqui-i hercegnő meglepve jött utánam, de nem tudtam megmagyarázni, miért kellett hirtelen felállnunk az asztaltól... egy perc sem telt bele, mikor az út túloldalán rámutatott egy határozott, méltóságteljes léptekkel igyekvő indiánra: svár! - mondta izgatottan - ő kell ismerje Móriczot, a barlang térségéből való!

Különös ruhája volt a fiatalembernek, fejdísze is egyedi, s rendkívüli, tiszteletetparancsoló méltóság áradt belőle.

- Senor! Senor! - kiáltott oda neki, de az befordult egy hotelhez. Futva értük utol a bejáratnál. - Senor, kérem, várjon egy percre...!!! ez az úr itt Csaba Labant Magyarhonból, ő a béke utazó nagykövete és senor Juan Móricz nyomán keresi az ősnyelvet még ismerő indiánokat...

A meglepett indián méltóságteljes tekintettel visszafordult, kezet ráztunk, mondta rettentően siet, látogassuk meg valamikor otthonában, ő 4 falu törzsfőnöke. Szívesen vendégül lát, s ott majd beszélgethetünk. (Erre sajnos eleddig még nem tudtam sort keríteni. De legközelebb első utam hozzá vezet.)

 

A következő héten csontkovács szemináriumot tartottam Cuencában. A tanfolyamon részt vett egy minisztériumi vezető is, aki aztán beajánlott az oktatási miniszterhez, s felkértek, hogy a minisztérium dolgozóinak is tartsak továbbképzést. Erre június 3-án délelőtt került sor, aznap délután még a rendelőben csontkovácsoltam, este pedig éjszakába nyúló Földanya koncertet adtunk a Pacarinában dél-amerikai zenészcsillagokkal. Felejthetetlen élmény volt. A chilei indián zenészek úgy kísérték dalaimat ősi hangszereiken, mintha egész életükben ezt gyakorolták volna. (Videófilm is készült erről a csodás estről, mely DVD-n megrendelhető alapítványunknál.)

 

 

Móricz titkai

 

 

Másnap Guyaquilbe utaztam, ahol egy kutatóval tanácskoztunk egész nap. Õ már járt a rejtélyes barlangrendszerben, amit Móricz a Táltosok barlangjának nevezett el. Filmeket is mutatott Móriczról, s másolatokat a barlangban talált aranylemezekről.

Elmondta, milyen kemény harcok folynak mind a mai napig a barlang miatt, a legkülönbözőbb kutatócsoportok szeretnének bejutni az alsóbb szintekre. Felvételeket mutatott az expedícióról, megnéztem az indiánok tanúvallomását, melyben elmondták, hogy egy napon géppisztolyos, angolul beszélő katonák jöttek helikopterekkel, s hatalmas ládákban elhordták az évszázadokon keresztül gondosan őrzött kultúrkincseket, aranylemezeket, melyeken az emberiség valódi történelme volt rögzítve, még e civilizációnak nevezett romlás előtti időkből. Láttam Móriczot beszélni a képernyőn, ahogy elmesélte miként csapta be őt a világhírû író, Erich von Daniken, aki felhasználva az ő fotóit könyvet írt a barlangról, manipulált képet közölve le, melyen ő (Móricz) és Daniken a barlang bejáratánál vannak együtt, azonban - hangsúlyozta Móricz - Danikan soha életében nem járt ott, s a fotók montírozott képek, az eredetiket tőle lopta el a nagy nevû író.

 

Döbbenetes felvételt láttam egy 7 méter magas emberi csontvázról, én pedig elmeséltem nekik, hogy a magyar mondavilág szerves részét képezik az óriások, Erdélyben is sok legenda maradt fenn róluk. Másnap visszasiettem Cuencába, ahol minisztériumi felkérésre tananyagot állítottam össze egészséges életmódról, relaxációról, spirituális gyakorlatokról, amit aztán pedagógusoknak, orvosoknak, pszichológusoknak szeretnék, hogy oktassak. A mû elkészült folyamatos éjt-nappallá tévő csoportmunkával, a miniszteri engedélyt is megadták az oktatáshoz, a sors iróniája, hogy az emberfeletti munkával és lelkesedéssel felépített projektemet épp egy kanadai-magyar hölgy fúrta meg álnok módon. Ezzel nemcsak békemissziónkat de a további kutatást is megnehezítve, lévén az én sokrétû munkámból, s vendéglátóim áldozatos adományaiból finanszíroztunk minden költséget. Így viszont haza kellett jöjjek.

Végül még, összeköttetéseim révén eljutottam egy titkos helyre, ahol páncélszekrényben szigorúan bizalmas fotókat őriznek az aranylemezekről. Bár egy kormányember intézte nekem ezt a lehetőséget, de azt nyomatékosan értésemre adta, hogy hivatalosan nem tud(hat)nak semmit...

 

Tanulságok

Rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk mi, kárpát-medencei magyarok, hogy bár történelmünket alaposan megcsonkolták, identitászavarba kényszerítettek a finnugorizmussal, gazdaságilag, erkölcsileg padlóra tették nemzetünket, de van egy mindennél többet érő kincsünk: az édes anyanyelvünk! Még így, aláásva is erősek a gyökereink és táplálnak bennünket, ha az igaz ösvényen igyekszünk az örök cél felé.

 

A hozzánk ellenségesen viszonyuló világgal legyünk megértőek, szeretettel kell felülmúlnunk az ő vélt érdekeik motiválta álnok harcot. Ne ellenségként, hanem testvérként gondoljunk rájuk, hisz az idősebb, bölcsebb testvér akkor is kell szeresse öccseit, ha azok bántják őt. A történések mögött ne a felszínes indítékokat nézzük, hanem lássunk a dolgok mélyére, s azonmód felismerjük, hogy mindent az időtlen bölcsesség irányít.

 

Ha tiszta a lelkünk, akkor meghalljuk az események tanító üzeneteit, s egyre mélyebb alázat és megilletődöttség önti el szívünket az élet határtalan kegyének jelenlétét tapasztalva meg... A lelki fejlődésünknek van alárendelve minden, s ha befelé figyelünk, azzal elejét vehetjük rengeteg fájdalmas eseménynek. Ha önként tanulunk, azaz engedjük, hogy felszínre jöjjön bennünk ez elsüllyedt ősi bölcsesség, akkor olyan áldás kíséri éltünket, amiről még csak nem is álmodánk. E földi világ múlandó és látszólagos, akár egy röpke álom. Az örök értékekhez igazítsuk tetteinket, szavainkat, érzelmeinket-gondolatainkat - s világunk akkor örökké s kerekké válik.

Gyatra másolat az egyik aranylemezről, egy kisebb vagyonért vásárolta barátom Nekeresdországból. Nem lehet tudni, mennyire hiteles, de szemmel láthatóan silányabb, igénytelenebb a kivitelezése, mint azoké, amikről később a titkosszolgálatnál fotókat láttam. Ami azért világos, hogy a Nap uralja a képet, mondhatni egy Nap-embert ábrázol, (Nap fiai, magyarok!)

 

Ne higgyük, hogy a világ globalista vezetői rosszak, egyfajta kényszerpályán vannak, akiket az önzés, a hatalomvágy, a kapzsiság vak szelleme irányít. Az erőt hozzá mi adjuk mindnyájan a lustaságunkkal, a félelmeinkkel, kétségeinkkel, aggodalmainkkal, tudatalatti és tudatos gyengeségeinkkel. Váljunk a derû és a bizalom mestereivé, állítsuk életünket az igaz szeretet szolgálatába. Így leszünk képessé beteljesíteni földi küldetésünket, melynek végső célja maga az Ég.

 

Gyatra másolat az egyik aranylemezről, egy kisebb vagyonért vásárolta barátom Nekeresdországból. Nem lehet tudni, mennyire hiteles, de szemmel láthatóan silányabb, igénytelenebb a kivitelezése, mint azoké, amikről később a titkosszolgálatnál fotókat láttam. Ami azért világos, hogy a Nap uralja a képet, mondhatni egy Nap-embert ábrázol, (Nap fiai, magyarok!)

 

 

Ez jut eszembe Móriczról, s a távoli őseink által készített, majd évezredeken keresztül gondosan őrzött aranylemezekről. Ezt jelenti számomra magyarnak lenni, s ez jelenti nekem az igazi gazdagságot.

Kívánom és teljes szívemből imádkozom érte, hogy őseink nyomán fedezzük fel mind a benső Valóságot - mely nem statikus, hanem áramló természetű - s szolgáljunk szelíd, lelkesítő példával az emberség, s a kihívások nehéz arénájában. Vezessük ki életünket a vágyak, elvárások kötelékéből a bizalom nyílt kék tengerére, s ezzel a benső utazással segíthetjük elő, hogy a világ is kiszabaduljon végre a gonoszság és kapzsiság bűvköréből - s akkor bolygónk a szeretet és béke paradicsomi otthonává válik. Nap gyermekei, előre! Múltunk megismerése által nyerhetünk csak jövőt.

 

Kelt, 2006. július 24. Labant Csaba

 

 

 

 

Ki volt Móricz János? 

  Az ecuadori író?

 

 

1. Az első hírek

1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói ,,El Comercio" első oldalán hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól. Ebből a terjedelmes cikkből értesülünk első ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelőző időben az ott élő törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha-Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt. Móricznak J. Jijon y Caamano ,,El Equador Interadino y Occidental" című műve alapján végzett nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az első rendkívüli eredményt.

1965. október 25-én a ,,Frankfurter Allgemeine Zeitung" közli Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az összes eddigi ősi tételeket.

 

1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviseli előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki a az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva. Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte.

1966. július 23-án a guyaquili ,,El Telegrafe" vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok. Ezért - bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon - mégis képviselve van magyar testvéreinek kitűnő csapata által. Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hősi küzdelemre képesek a mi hajdani őspuhuráink, éppen ezért ,,elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és legősibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok" - írja a lap.

1966. augusztus 7-én az ,,El Telegrafe" teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek. Ebből a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Kara-öbölbe (Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az őshazába, a jelenlegi Ecuadorba. Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori őskutatás, mely a Kara törzs érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kitűnő jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az ,,ó" hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert előtte e hang helyett az ,,u" hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az ,,ó" helyett még mindig az ,,u"-t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino de Quito-Equador. 1946)

A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévő Mánta városkának a neve Jokay volt és csak a spanyolok változtatták Mántára. Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az első quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a püspökség területén élő népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát. A megfelelő fordításokat a spanyol papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak. Miután erről a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere végrehajtása.

Don Pedro de

 

la Gasca spanyol hódítót a spanyol udvar megbízta, hogy részletesen számoljon be a Habsburg uralkodónak, arról a népről és nyelvről, amelyet a spanyolok itt találtak. Ezt meg is tette, így tehát mind a spanyolok, mind az osztrák Ferdinánd császár tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy nem egy új földrészt, hanem a magyarság őshazáját találta meg Kolumbusz.

 

2. Megjelennek a hamisítók

Amikor Móricz János, 1966-ban, hogy kutatásait folytassa, visszatért Ecuadorba, arról értesült, hogy időközben a románok, akik tudomást szereztek a magyar-ecuadori rokonság felfedezéséről, több ecuadori tudóst és újságírót meghívtak Erdélybe, ahol hosszú hónapokon át nyaraltatták őket, persze minden költségüket megtérítve, átvállalva. Hogy miért kellett a románoknak meghívni az ecuadori Akadémia tagjait, akkor vált világossá, amikor az egyik tudós cikkében, amelyet Erdélyből küldött

- és az El Telegrafe leközölt - jelezte, hogy az erdélyi nép szokásai, népviselete stb. azonosak az ecuadori népével, vagyis itt nyilvánvaló rokonságról van szó: a román és az ecuadori nép rokonságáról.

Bár Móricznak sikerült ezt az újabb román hazugságot semlegesítenie, mégis figyelmeztet, hogy míg a magyarság fel sem ocsúdott az első meglepetéséből, a románok már javában dolgoztak az újabb történelemhamisításon.

 

3. Ébredj, magyar nép!

1966. augusztus 19-én az El Telegrafe közölte Jorge E. Blinkorn megrázó cikkét, amely ,,Hamupipőke az őstörténetben" címmel jelent meg. E cikkben a szerző megírja, hogy magukat civilizáltnak nevező emberek kezei által lett a hajdani ragyogó őskultúra tönkretéve, kirabolva. Ahol hajdan a magas kultúrájú nép várai és kegyhelyei ragyogtak a Nap első sugarának fényében, ott ma üszök és rom mered ránk, mint örök vádja az időnek, amely letörölhetetlenül mutatja az ide berontó vad spanyol hordáknak, mint ennek a barbárságnak a vak tetteit.

Legyen vége a sötét kornak - folytatja - és akiből a ,,tudósok" a történelem Hamupipőkéjét csinálták, az a világtörténelem legnagyobb kultúrahordozó népe volt és fénye beragyogta a az egész világot. Cikkét azzal fejezi be: Ébredj, szép alvó! Te nem vagy Hamupipőke! Ébredj és mutasd meg magad a népek előtt olyannak, amilyen valójában vagy: ragyogó tündér, kinek fénye ősidők óta beragyogta a világot kultúrájával! Ébredj, Ecuador történelme! Ébredj magyar nép!

1966. augusztus 26-án a quitói El Comercio közli Móricz kutatásainak újabb eredményeit. Ebből a cikkből tudjuk meg, hogy a jelenlegi Ecuador területén a világ legmagasabb tűzhányója létezett, amelynek a neve Capac-Urcu volt és az őslakosság a Hegyek Atyjának nevezte, ami jelentésben is megfelel az APA-ÚR-KO~-nek. A spanyolok változtatták meg a nevét El Nevada del Altal-ra, ugyanúgy, mint sok más ősi magyar nevét ennek az országnak.

Ugyanitt adja meg Móricz Quito és Guayaquil neveinek jelentését. Quito régi formája KIT-US. Így hívták a legrégibb őskorba visszanyúló királyságot is. KIT-US Két ős-t jelent, azaz Quito városa még ma is híven őrzi a magyarság KÉT-O~S atyjának, Góg és Magógnak (Nimród) emlékét.

Eredetileg nem Guayaquil, hanem Uaya volt a jelenlegi nagy kikötőváros neve. Az ,,U" ,,Ó"-t jelent, azaz régit, míg az ,,AYA" = Anya. Ugyanezen jelentéssel bírnak ezek a szavak egyébként több olyan törzsnél, amelyek megtartották régi magyar nyelvüket és ma is a hajdani KÉT-O~S királyság területén élnek, Ecuadorban.

Ebben a cikkben Móricz felszólítja az angolszász kutatókat, hogy mint a tiszta tudomány pártatlan műveli, jól tennék, ha tisztáznák, hogy miként került a nyelvükbe és mely nép közvetítésével a KING szó, amellyel mindenkori uralkodójukat nevezik. Ez a szó ugyanis ősidők óta létezik Amerikában ugyanazzal a fogalommal, ahol mindenkor KINGA-ként ejtették és csak a spanyolok erőszakos fordítása eredményezte az INKA vagy INGA szavakat. Ennek a cikknek óriási visszhangja volt mind a tudományos körökben, mind a nép között.

1966. szeptember 12-én a quitói El Comercio rendkívüli interjút közölt. Móricz ebben a Csaba legendát írja le és megemlékezik arról, hogy CHABU vagy CSABA visszatért Nagy-Szkítiába: Amerikába. Rámutat arra, hogy Csabát Chan-Chan-ban, Észak-Peru híres városában temették el, ahol aggkorában halt meg. Egyben tisztázza, hogy a magyar mitológiában ismert ,,Kán Opoz híres hajós", azonos Thor Heyerdahl által Kon-Tiki-nek nevezett mitológiai személlyel, akit a magyar mese és mondavilág még azokból az időkből őrzött meg, amikor a magyarság Kán Opoz vezetésével jajóra szállva áthajózott az Óperenciás tengeren (Csendes-óceán), hogy mint ,,az utolsók, akik Szkítiából jöttek", megérkezzenek a Kárpát-medencébe.

Ez a cikk olyan nagy hatást váltott ki, hogy még aznap délután egy franciskánus szerzetes felkereste Móriczot és közölte vele, hogy délben a rendfőnök felhívta a szerzeteseket, hogy erről a cikkről, valamint Móricz felfedezéseiről ne beszéljenek, mert mindez sérti a spanyolok ecuadori érdekeit. Később kiderült, hogy más rendeknél is hasonló tilalom hangzott el. Az említett szerzetes a legnagyobb felháborodásának adott kifejezést, mert így meggátolják őket abban, hogy az őskutatásból kivehessék a részüket. A szerzetes őslakos volt!

 

4. Rövid hírek

1966-ban az ecuadori Akadémia, mely több történészt bízott meg Ecuador történetének megírásával, a megbízást felfüggesztette, miután meggyőződött Móricz állításainak helyességéről. A történész csoportból kitűnt Guillermo Segarra, aki már magyarul is tanult és rendkívüli odaadással végezte az őshaza kutatását. Vele történt meg, hogy amikor még nem volt magyar szótára, felkereste Móriczot, hogy tisztázza vele az AZUNY tartományban sűrűn elforduló BALIN és BALHUG neveket, vajon az ősmagyar nevek közé kell-e sorolni ezeket. Móricz nagy örömmel közölte vele, hogy ezek a BÁLINT és a BALOGH családnevek megfelelői.

Az Instituto de Antropologia y Geografia del Ecuador (Ecuadori Antropológiai és Földrajzi Intézet) ugyancsak arra a megállapításra jutott, hogy a spanyolok önkénye által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Az intézet szaklapját, amely a ,,Llacta" néven jelenik meg, azért nevezték el így, mert a szó az ősnyelven ,,lakhelyet" jelent, tehát az újságot mai nyelvünkön ,,LAKTA"-nak nevezhetnénk.

Cuenca városa, amely a hajdani, híres MÓR helyén épült, Ecuador legelőkelőbb városa. Magas kultúréletükre büszkék Cuenca lakói. Az őslakosság azonban ma is egyszerűen MORLCOS-nak nevezi magát, azaz MÓRLAKÓ-nak, azaz móri lakosnak.

 

5. Rejtélyes, magyar nyelvű törzsek

A Saraguro törzs - mely bár szerepel krónikáinkban, ennek ellenére mégsem található meg teljes bizonyossággal a Kárpát-medencében - ma is nagycsaládként éli életét Ecuadorban.

A Santo Domingo de les Colorados közelében élő ,,vörös indiánok" nyelve ősmagyar volt, amelyet ma is beszélnek.

A kolumbiai határ közelében, a Santiago folyó felső folyásánál, az Onzole és Cayapas folyók közén élő ,,cayapas" törzs nyelve szintén ősmagyar nyelv, amit ma is beszélnek.

 

A Keleti Kordillerákon túli ősrengetegben (Amazonia) lakó törzsek is megtartották ősmagyar nyelvüket, bár a spanyol hódítók önkénye elől menekülve le kellett mondaniuk sok kultúrvívmányukról, hogy függetlenségüket megőrizhessék.

Nagyon könnyű lesz megállapítani a magyarországi törzsek és nagycsaládok eredetét, mivel bölcs előrelátással úgy válogatták össze az áttelepítendő családokat, hogy minden egyes családnak csak egy részét vitték át, hogy az őshazában a családfa ki ne vesszen.

Móricz sohasem használja a ,,hungaro" kifejezést, ami spanyolul magyart jelent, mindenkor magyarnak írja és mondja. Ez úgy belevésődött az ecuadoriakba, hogy egy alkalommal két úr kereste fel, hogy eldöntse a köztük felmerült vitát. ,,Kérem - mondta az egyik - képzelje el, hogy ez az úr azt meri állítani, hogy a hungarok azonosak a magyarokkal. Még több sem kellene, hogy a hungarokat, a világ legnagyobb népével, a magyarral összekeverjék! Tessék csak elképzelni!" ,,Kérem - szólt a másik - én nem állítottam azt, hogy azonosak, mert ez képtelenség. Én csak azt mondtam, hogy úgy tudom, valami közük mégis csak van a hungaroknak és a magyaroknak egymáshoz."

 

6. A KÉT-ŐS királyság népéhez

Amikor 1966. augusztusában a quitói rádió hullámain Móricz beszédet intézett a KÉT-ŐS királyság népéhez, kérte az ősi föld népét, hogy ne haragudjék a magyarságra, hogy ilyen sokáig nem tért vissza az őshazába, ,,de higgyétek el - mondta -, hogy ugyanúgy, mint Ti, édes testvéreim, mi is nagyon sokat szenvedtünk a Habsburgok vére terrorja alatt. Ma már tudom, hogy ti mireánk vártatok és helyettünk a spanyol hódítók önkénye jött. Az átvészelt sötét évszázadok elmosták az ide, az őshazába vezető utat, de lélekben mindig és mindenütt titeket kerestünk."

Quito város kultúrigazgatója a megindultságtól fátyolozott hangon vette át a szót és a rádió személyzete könnyes szemmel hallgatta hosszú méltatását. Amikor Móricz távozni akart, akkor vette észre, hogy az adás közben tömeg gyűlt össze és mindenki tudni akarta, hogy vannak-e rokonai és hol élnek.

Napokkal később Móriczot egy rögtönzött bizottság kereste fel, amely a rádió személyzetéből tevődött össze és arról értesítette, hogy a spanyolok kérték a kormányt, hogy Móricz többet ne beszélhessen a néphez. A kis bizottság pedig azért jött, hogy felkérjék, hogy megint a rádión keresztül intézzen Móricz lelkesítő szózatot, mert ők tovább már nem tűrik a spanyolok önkényét. Móricz ennek a lelkes kis csoportnak nehezen tudta megmagyarázni, hogy még nem érkezett el az idő arra, hogy ezt megtehesse.

 

7. A konkvisztádorok utódai

 

Móriczot később egy napon, egy nagyon előkelő és dúsgazdag konkvisztádor (hódító) utód, tárgyalásra hívta meg. A tárgyalásuk három napon át tartott. Ez idő alatt Móricz csak arra szorítkozott, hogy őt, kutatásaiban csak a tiszta tudomány érdekli. A spanyol konkvisztádorok, ma már nagyon előkelő, utódját végül is elhagyta a türelme, és azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy a magyarság egyszerűen lemondjon őseinek földjéről.

,,Egyébként Ön jól tudja - mondta -, hogy Ázsiában számtalan nép testvére a magyarnak és azt is tudja, hogy ez mit jelent!" Móricz ellenvetésére, hogy őt tisztán a tudományos kérdés érdekli, kijelentette, hogy ,,nem lehetséges, hogy egy nép kimondja saját maga halálos ítéletét. Az a nép ugyanis, amely csak azért keresi múltját, hogy azt megismerje, az a nép meghalt. Én ezt nem tudom feltételezni Önökről." Előtte az íróasztalon egy nagy pecsétes boríték feküdt, a spanyol külügyminisztérium bélyegzőjével ellátva. Tartalma sejthető.

A későbbiek folyamán Móricz több ajánlatot kapott, amelyeket személyére nézve méltatlannak talált és visszautasított. Az ajánlatok lényege az volt, hogy hagyja abba a kutatásait. Egy földbirtokos csoport azt ajánlotta, hogy azokat a birtokokat, amelyekre szerintük igényt tarthat Móricz, ,,visszaadják" neki, azzal a feltétellel, hogy mindenről hallgat és több magyar kutató nem jön ide. Ezek a földek azok, amelyek a Móri-urcu, azaz a Móri-Úr-Kő közelében vannak. Ahogy a korábbiakat, ezeket az ajánlatokat is visszautasította Móricz. Ezek után Móricz arról is értesült, hogy az egyik összejövetelen felmerült a gondolat, hogy Móriczot el kellene tenni láb alól, hogy ne tudjon többé zavarogni. Ez ellen, állítólag, egyesek azzal érveltek, hogy Móricznak nagy sajtója van, másrészt egy esetleges gyilkosság ráterelné Ecuadorra a magyarok figyelmét. Ezenkívül az őslakosság körében, a törzseknél, Móricznak az ily módon való eltüntetése, kiszámíthatatlan következményekkel járna. A legnyomósabb érv talán az volt, hogy Móricz ezentúl egy nagy kaliberű colttal járt, s bárki megtapasztalhatta volna, hogy milyen gyorsan használni is tudja azt.

 

8. Jugoszláv(!) indiánok

 

Egy ízben, egy Loja tartománybeli gazdag földbirtokos kereste fel Móriczot Guayaquilben és közölte vele, hogy ő sokkal hamarabb rájött arra, hogy az indiánok Európabeliek, de a nyelvük nem magyar, ahogy Móricz állítja, hanem jugoszláv nyelv. Tulajdonképpen azért jött, hogy ezt a felfedezést hivatalosan is bejelentse. Móricz kérdésére, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, elmondta, hogy a II. világháború után jött egy jugoszláviai munkás, akit ő a birtokán alkalmazott. Ez az ember mind a mai napig nem tanult meg spanyolul, de az első naptól kezdve kitűnően megértette magát a birtokon dolgozó őslakosokkal (indiánokkal), akiknek a nyelvét ő nem érti. Ebből tehát ő már régen megállapította, hogy az indiánok nyelve jugoszláv nyelv. Amikor arról értesült, hogy Móricz bejelentette a maga felfedezését, elhatározta, hogy ugyanezt fogja cselekedni, miután tisztázta, hogy az indiánok ugyan európaiak, de nem magyarok, hanem jugoszlávok. Móricz kérdésére, hogyan hívják azt az embert, a birtokos azt válaszolt, hogy KOVÁCS a neve. Móricz erre azt mondta neki, hogy a Kovács spanyolul Herrero-t jelent, azaz kovácsmesterséget. Kovács pedig nem a nem létező jugoszláv nyelven, hanem magyarul beszél az itteni testvéreivel. A meglepődött birtokos kijelentette, hogy lemond a ,,felfedezéséről", mert - úgymond - ha Móricz még azt is tudja, hogy a ,,kovács" spanyolul mit jelent, akkor nyilván tudósnak kell lennie. Rajta kívül ezt más nem tudta és ő is a Kovácstól tudta meg, aki ma is vígan él őshazabeli testvéreivel, spanyolul szinte semmit sem tud és a foglalkozása is kovács.

 

9. Csizmadia István, a tisztavérű indián

Ugyancsak Guayaquilben történt, hogy Alejandro Castro Benitez, El Oro tartománybeli ültetvényes felkereste Móriczot, és azt mondta neki: ,,Kérem itt van ez az úr. Nagyon szeretném hallani Önöket magyarul beszélni, mert szeretném tudni, hogy Ön tényleg tud-e magyarul!" Móricz meglepődve kérdi a másik férfitől, hogy magyar-e? ,,Igen, Csizmadia István vagyok." Erre olyan beszélgetés indult meg köztük, ami ilyen alkalmakkor szokott két idegenbe szakadt honfitárs között. A beszélgetést Benitez szakította félbe azzal, hogy meggyőződött, hogy Móricz tényleg beszél magyarul. Majd közölte Csizmadiával Móricz felfedezését, hogy az ecuadori indiánok magyarok, azaz a magyarság testvérei és még ma is vannak olyan törzsek köztük, akik magyarul beszélnek. Közben felsorolt néhány földrajzi nevet is, mire Csizmadia István elrohant. Benitez elmondta Móricznak, hogy Csizmadia az egyik legkiválóbb szakember Ecuadorban, az ő birtokán dolgozik, mint gépészmérnök. Igen nagy hangú ember és őt is naponta mindenféle vad indiánnak szokta nevezni. ,,Most azonban visszavágtam neki - tette hozzá - mert nem én vagyok az indián, hanem a büszke magyar, Csizmadia István!" Kis idő múlva visszaszáguldott Csizmadia is, aki a megdöbbenéstől felindulva megragadta Móricz karját és hadonászva mondta: ,,Ez az őshaza! Most látom csak! Eddig vak voltam! Itt minden magyar, mindennek magyar neve van! Én marha, hogy eddig erre nem jöttem rá! Mekkora felfedezést szalasztottam el!" Ekkor Benitez megkérdezte Csizmadiától, hogy kettejük közül ki az indián? ,,Én Csizmadia István, én vagyok a tisztavérű indián! Benitez, maga csak félvér! Érti? Félvér! Mesztic! A tiszta én vagyok!" Ezek után Benitez végleg lemondott arról, hogy Csizmadiával szembe neki valaha is igaza lehessen.

 

AZ IGAZSÁG

 

Az igazság előbb-utóbb kiderül. Ez történt 1965. júniusában, amikor Móricz János megtalálta a magyarság őshazáját. Azt az őshazát, amelyet a spanyol korona, a Habsburg-ház és mások is igyekeztek eltűntetni, hogy a magyarság soha ne ismerhesse meg őseinek dicső múltját.

 

KÉT-ŐS KIRÁLYSÁG

 

Nagyon kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre a spanyol hódoltság korából, annak ellenére, hogy Benalcazar konkvisztádor idejében, amikor 1533-ban Kitót vére harcok árán elfoglalta, ott még mindenki az ősmagyar nyelvet beszélte.

Hatalmas munkák jelentek meg az Inkák tündöklő birodalmáról, s a krónikások és utazók, akik az ,,Újvilág" minden zugát bejárták, megírták és megénekelték a hódítás legapróbb részleteit is. Csak a Kitói Királyságról hallgattak. Legfeljebb egy-egy mellékmondatban említik Kis-Kis kemény ellenállását vagy Rumi hős harcait. Még feltűnőbb ez a hallgatás, amikor a hajdani ősmagyar királyság területén hosszú évekig lakó fráterek és krónikások csak az Inka birodalmat írják le könyveikben, de egy szóval sem említik a Kitói Királyság létezését.

Az első hírek csak a XVIII. század végén és következő század elején jutnak nyilvánosság elé. Humboldt, a perui Limából 1802. november 25-i levelében a következőket írja Vilmos testvérének:

,,...Riobambai (Ecuador) tartózkodásunk alatt, ahol néhány napot időztünk Carlos de Montufar testvérének lakásán, ki ott a Corregidor, a véletlen által egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel. Nem tudják, hogy mi volt a kitói provincia helyzete Tupac Yupánki Inka meghódítása előtt, de az indiánok királya Leandro Zapla, aki Lican (Likán) lakik és ahhoz képest, hogy indián, nagyon csiszolt intelligenciával rendelkezik, őriz egy kéziratot, melyet ősei írtak a XVI. században. Ebben le van írva az inkák előtti kornak a története. Ezek a kéziratok Purunay nyelven íródtak. Ez volt hajdan Kitó általános nyelve, de idővel áttértek az inkák nyelvére, a kechuára, s ma már teljesen ismeretlen. Szerencsére Zaplának egy másik őse ezeket az iratokat lefordította spanyol nyelvre. Mi nagyon érdekes adatokat jegyeztünk ki belőle, különösen arra az emlékezetes korra vonatkozólag, amikor kitört a >Nevado del Altar<-nak nevezett vulkán. Ez a világ legmagasabb hegye kellett, hogy legyen egykor. Az indiánok úgy hívták >Capac Urcu< (Apa-úr-kő), a Hegyek Atyja. Akkor uralkodott az utolsó szabad király Licán. A papok megjósolták, hogy ez a csapás okozza majd a királyság vesztét, s úgy mondták: >A világ képe megváltozik, és más istenek fogják a mieinket elűzni, ne szálljunk szembe a végzettel.< Bekövetkezett. A peruiak bevezették a Napkultuszt abban az országban. A vulkán működése hét évig tartott és a zaplai kézirat szerint a földeső olyan erős volt, hogy hét évig tartott az éjszaka Licán."

(Hamy: Lettres americaias d' Alexandre de Humboldt, Paris, 1904. 134-134.o.)

 

JUAN DE VELASCO (1727-1792)

 

Velasco 1727-ben Riobambában (Ecuador) született. Jezsuita pap, aki a rend kiűzése után soha nem tér vissza Amerikába. Olaszországban (Faenza) telepedik le, ahol megírja a Kitói Királyság történetét.

Végrendeletében úgy rendelkezik, hogy kéziratát adják át az első előkelő kitóinak, aki majd Olaszországba érkezik. Ezt a rendelkezést P. Davalos teljesíti és átadja a kéziratot Donm Modesto Larreának.

A könyv első ismertetése 1837-ben jelent meg. 1840-ben egy párizsi kiadó folytatásokban kezdte közölni a művet, de az első hatvan oldal megjelenése után azt közlik, hogy bár meggyőződésük ellenére, de a nagy nyomás miatt, félbeszakítják a megjelenést. Remélik, hogy majd esetleg másnak nagyobb szerencséje lesz, és a világ megismerheti ezt az amerikai földrészre vonatkozó fontos ősi munkát. Az eredeti kézirat örököse, engedve az akkori ecuadori elnök kérésének, átadta a művet a Nemzeti Könyvtárnak, azzal a kikötéssel, hogy ha a kézirat egyetlen percre is elhagyná a könyvtárat annak minden joga visszaszáll az adományozóra, vagy örököseire. Az átadást követő napon az akkori kormány elnöke, Gabriel Garcia Moreno bement a Könyvtárba, magához vette a könyvet. Először hazavitte, majd később átadta a jezsuitáknak, akik titokban őrizték, majd kicsempészték a spanyolországi Chmartin de las Rosas-ba. Azóta a spanyolok ,,nagylelkűen" kiadtak Ecuadornak egy kópiát az eredeti könyvről. Azonban, ahogy ez már lenni szokott, ezt is meghamisították, átírták. Az eredeti helységneveket és királylistákat ,,átspanyolosították", megváltoztatták. Az eredetit soha senkinek nem mutatták meg. Ezt is, mint sok más magyar ősi okmányt, Spanyolország legtitkosabb levéltárában őrzik.

Ennek ellenér mégis közlök részleteket a műből, mert így meghamisítva is sok olyan érdekes adatot tartalmaz az ősrégi Kut-us (Két-ős) magyar királyságról. Valesco a Kitói Királyság történetét négy részre osztja:

1. Az általános vízözöntől - Kr.u. 1000-ig, amikor is a királyságot a Kara Scyrik hódítják meg.

2. A hódítástól kb. 1500-ig, Huayna Capac hódításáig.

3. Az ezt követő 46 év, a spanyolok megjelenéséig.

4. A perui polgárháborúk ideje.

 

 

Az európai magyar keresztény állam ezredik évében, 2000-ben Buenos Airesbe utaztam, mert március idusán, nemzeti ünnepünkön tettük le egy magyar emlékhely, a Plaza Hungria alapkövét, ahol immár egy diadalmas székely kapu hirdeti, hogy a magyarság örök. Életemben ekkor beszéltem először Badiny Jós Ferenccel.

 

Ottlétemnek a magyar közösség körén kívül is híre ment, hisz ekkor már a Magyarok Világszövetségének elnökjelöltje voltam. Fogadott az országnyi lakosságú főváros főpolgármestere, a negyvennyolcas szabadságharcunk legfiatalabb tábornoka, Czetz János alapította, és földi maradványait őrző Argentin Katonai Akadémia parancsnoka, és találkozót kért az Argentin Barlangászati Társaság elnöke. Ez utóbbi találkozóra sohasem került sor. Hiába mentünk el a megbeszélt találkahelyre. Napokkal később kaptuk a hírt: az elnököt elütötte egy autó, és a helyszínen belehalt sérüléseibe. Pedig nagy titkot hordozott magában: egy könyv kiadását szerette volna a Magyarok Világszövetségére bízni. Annak az Ecuador-i barlangnak a leírását, amelybe Móricz János vezette be őt, és amelyben saját szemével látta azt a mintegy harmincezer aranylemezt, amelyen egy különleges írás ismeretlen idők üzenetét tárolta. Döbbenet és tanácstalanság kerített hatalmába.

 

A Vitézi Rend Dél-amerikai törzskapitánya v. Ladányi Domokos, aki gyermekkora óta ismerte Móricz Jánost, sietett segítségemre. Elmesélte, hogy Móricz János elsőként őt kérte meg: kísérje el Ecuadorba, mert ott egy vérmes, bennszülött törzs - magyar nyelve alapján - őt bizalmába fogadta, és megmutatták neki az általuk féltve őrzött barlangot. Az argentin főváros Móricz által megszólított magyarjai közül senki sem vállalta a veszélyes utat, egyedül a Barlangászati Társaság baszk származású elnöke, aki elkísérte őt, és mindennek szemtanújává vált. Móricz János a kilencvenes évek elején tűnt el nyomtalanul, a szemtanú pedig 2000 márciusában...

 

Ez a megrázó élmény is hatott rám akkor, amikor hat éves szervezeti tusakodás árán, 2004 júniusában a Magyarok VI. Világkongresszusának egyik fő konferenciájává sikerült emelnünk A magyarság és a Kelet című őstörténeti konferenciát, Európa közepén - szívünkben Ázsia minden zsongásával! jelmondat alatt. Dr. Aradi Éva India-kutató professzor asszony vezetésével négy szekcióban kilencvenkét előadás hangzott el magyarul, angolul, oroszul - magyar, kazak, ujgur, baskír, csecsen, mongol, tatár, orosz, olasz, japán tudósoknak a magyarság múltjára, eredetére vonatkozó tudományos dolgozatai. A Régészet, írott források, történelem szekciót Dr. Erdélyi Mihály, az Élettudományok szekciót Dr. Béres Judit, a Nyelv, irodalom, kultúra, művészet szekciót Varga Csaba, a Hitvilág, mítoszok, legendák szekciót Molnár V. József vezette.

 

Összeállította Kerekes Tamás

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Égig érő lépcső

Civilizációnk külső eredetű, az istenek űrhajón érkeztek, s mielőtt ideértek volna, mi emberek olyan buták voltunk, hogy a cipőnket sem tudtuk bekötni - főleg, hogy még a cipő sem a mi ötletünk. Ilyen a világ Däniken szerint - vagy mégsem?
A tudomány, mint azt jól tudjuk, rendszerezett formába, sokszor matematikai modellekbe önti a világról szerzett tudásunkat, s egyben megszabja azon módszertani szabályokat is, melyek révén új ismereteket nyerhetünk. Sokszor azonban nem képes azonnali magyarázatokkal szolgálni, nem tud mindenre kiterjedő válaszokat adni, s a hiányzó tények, nyomok, bizonyítékok, a hibádzó kísérletek helyébe kénytelen billegő hipotéziseket alkotni, melyek természetszerűleg sokszor bumfordinak tűnnek, s nélkülözik a képzetünk számára mintegy elvárt esztétikumot. Sokan élnek köztünk, akiknek ez kevés, akik hisznek abban, hogy léteznek a tudomány terrénumán túlnyúló rejtélyek, melyekre a hivatalos tudomány nem tud, vagy ami még rosszabb, nem hajlandó magyarázatokat adni. Nos, többek között nekik írja könyveit Erich von Däniken, a modern kváziarcheológia legnagyobb hatású, legolvasottabb, bár őszintén szólva nem éppen eredeti művelője és szerzője. Lassan negyven éve publikálja, tulajdonképpen tiszteletre méltó monomániával, általában néhány, kivétel nélkül bizonyítottnak tekintett, ámde annál ingatagabb hipotézisre épülő műveit, miközben nem csupán a hivatásos tudomány térfeléről támadják vadul mint sarlatánt, de a "tudományos-fantasztikus realizmus" más művelői is rendre plágiummal és mások gondolatainak eltulajdonításával vádolják - aligha minden alap nélkül.(MANCS)

Hevenyészett tartalomjegyzék

Föld alatti rejtélyek Egyiptomban – Az isten-királyok rejtett kamrái – Piramisépítési projekt – A Kheopsz-piramis aknái – Egyiptom, az örök rejtély

III. A megalitok kora

Adatok az örökkévalóságnak? – Szenzáció a múzeum pincéjében – A megalit építmények rejtélye – Dolmenek, druidák és orákulumtálkák – Monolitok és istenmítoszok – Csillagokra nyíló kapu? – Újabb rejtélyek az Andok-fennsíkon – Az Andok titkai – Elfeledett tudás – San Lorenzo rejtélye – „Az ET-k másképpen kommunikálnak!”

IV. Örökké aktuális kérdések

Jó nyomon vagyunk! – A földönkívüliek hagyatéka a Baigong-hegyen – Égi kísértetek – A repülő üst – Az óriási sírok dzsámija – Catequilla, avagy a világ közepe – Paďtiti után kutatva – Égig érő lépcső – A mixték indiánok rejtélyes története – A John Frum-kultusz és a Dél-tenger istenei – Mindenre fel kell készülnünk

V. Az emberiség korszaka

Majomszerető! – Földön kívüli géneket hordozunk? – Flores mini-emberei – „Keveréklények” – az istenek alkotásai? – Őscsászárokról és keveréklényekről – Hajók a szivárványíven – Gesar – egy isteni ivadék a Földön – Mózes és az „égő csipkebokor” – A Grál-szentségtörés – Élő űrhajók és intelligens szauruszok

VI. Elérkezett a paleo-seti ideje

Ember vagy robot? – Semmi sem lehetetlen! – Idegen nyomok, avagy emberi normalitás? –

 Paleo-SETI: Felhívás széles körű kutatásra! – Élet a Marson?

www.erichvondaniken.lap.hu

 

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

 

Tabukat döngető régészet

A könyv magyar vitája itt található

A földönkívüliek, illetve az egykor létezett, de mára már eltűnt régi civilizációk nyomába szegődött jeles szerzőgárda – EvD vezetésével – az elmúlt évek legjelentősebb kutatási eredményeit foglalja össze szerte a világról. Ízelítőül: - Vajon Egyiptom föld alatti rejtélyei mind a fáraók művei? - Valóban tudták-e csökkenteni a sámánok a nehéz gránittömbök súlyát oly módon, hogy önkívületi állapotban kapcsolatba léptek a „kő szellemével”? - Az évezredekkel ezelőtt termékeny és nagy vízhozammal megáldott Szahara közepén, egy barlangrendszerben talált rajzok a Tejútnak olyan változásait rögzítették, melyek ebben a konstellációban csak 25 900 évenként fordulnak elő. A nagy rejtély: a Tejutat olyan perspektívából ábrázolták, mely a Földről egyáltalán nem látható… - Ecuadorban 3500 évvel ezelőtt prekolumbiai indiánok egy körsáncot építettek, amely megmutatja, hogy hol húzódik pontosan az Egyenlítő. Hogyan tudták az akkori őslakosok ilyen pontosan kiszámítani az Egyenlítő vonalát?

 

 

A szerző Pesten

 

Erich von Däniken egyből belecsapott előadásának közepébe, még azzal sem vesződött, hogy a magyar nézőket üdvözölje. A kivetítő hatalmas vásznán elsőként az indiai mitológiából ismert vimánák (repülő szerkezetek) jelentek meg, előbb csak állóképként, azután komputer-animációként, miközben az idegen lények már az első mondatból a nyakunkba szakadtak. A történelmi barangolás németül folyt, a fordítás meg-megszakította: így egy rövidített (ámde így is kétórás) előadást hallhattak az érdeklődők.

A svájci író az indiai mitológia repülőszerkezetei után a majákhoz ugrott át, és a palenquei kőtáblának a rajzát elemezte ki. Felvonultatott egyéb elméleteket is, amelyek mindegyike hihetetlenebb volt az övénél: tudniillik, hogy a kőtáblán nem űrhajó látható, hanem stilizált kukoricaszár a kukoricaistennel, vagy hogy a rajz az élet keresztjét ábrázolja, és az élet-halálszimbóluma. Ezzel együtt nem is inkább érvekkel, mint a világ máspontjairól származó párhuzamokkal, képekkel támasztotta alá Erich von Däniken a saját elméletét az űrhajós „istenről”. Egyébre nem is lehetett volna ideje: ha minden témába részletekig belemászik, a közönség a hajnali órákat is a Kongresszusi Központban tölti.

Mindezek után jöttek az inkák és az élekre vágott kőlapok. A bemutató meggyőző volt: a hatalmas kőtömbök, a kidolgozottság, a mérnöki precizitás valóban többet feltételez, mint egy kőkorszaki törzset, akiknek a hivatalos archeológia ezeket a kőlapokat tulajdonítja. Az inka fennsíkon ugyanábrázolások nem maradtak fenn, de Erich von Däniken biztosított mindenkit, ha ide ellátogat, akkor személyesen győződhet meg arról, hogy nem volt ember, aki ezeket a köveket a régmúltban így megmunkálhatta és mozgathatta volna. Számítógépes animációján aztán azt is megmutatta, hogy a kőtömbökből milyen épületet lehet „kirakni”.

Az előadás egyik legérdekesebb pontja az egyiptomi Kheopsz piramisról szólt, aminek kapcsán azt hihetnénk, hogy nagy meglepetések már nem fognak érni minket Däniken azonban kétérdekességet is feltálalt. Először is nyíltan megvádolta az egyiptomi régészetet az egész világ előtt elkövetett csalással.

Emlékezhetünk rá, hogy 2002 szeptemberében a National Geographic mekkoraszenzációként tálalta, hogy egy kis önjáró kocsit és kamerát küldenek be, először a világon, a Kheopsz piramis lélekcsatornájába. Nos, Erich von Däniken felvétellel bizonyította, hogy ezt évekkel megelőzően már volt egy ilyen kísérlet, amelyet egy német tudós, Rudolf Gantenbrink, vezetett le.

A tudós bemutatta a filmet is, amelyet a Gantenbrink-kocsi készített, és aminek a végén a csatornát lezáró ajtó is látható volt. Majd megmutatta a National Geographic hivatalos felvételét, ahol a folyosót lezáró ajtókon változás volt tapasztalható. Ha a mellékelt képen megnézzük a „fogantyúkat”, akkor láthatjuk, hogy az egyik hosszabb a másiknál. A Gantenbrink-felvételen a letört fémdarabra is rá lehetett bukkanni. A National Geographic filmjén a két fogantyú egyforma nagyságú, és sehol nincsenek a letört részek!

Erich von Däniken ezek után elmondta, hogy a három évvel ezelőtti felvételek máshogy tekintve sem az első behatolás képei voltak, és erre pont a fogantyúk szolgáltatnak bizonyítékot. Az egyiptomiak már előtte beküldték a járművet, hogy felmérjék a terepet, mielőtt az élő adásra sort kerítenek: semmit nem bíztak a véletlenre. Ezért is lehetett csupán Zahi Hawas, az egyiptomi régészeti hivatal vezetője jelen az eseménynél. A nagy piramis bizonyos dolgait csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha az beleillik a tudományos gondolkodásba. A lélekcsatornát lezáró ajtókat sorra megfúrták…állítólag, de hogy mi van mögötte, nem tudhatjuk meg.

Ugyanakkor a svájci tudós azt is állította, hogy mostani egyiptomi útján leereszkedett a piramis alsóvájatán. Azon, amelyik az építmény alatti sziklarétegbe nyúlik, sőt, az alá. Elbeszélése szerint a vízzáró rétegig lejutott, s a lejárat egyföldalatti tóban helyiséggé tágul. A víz felszíne alatt pedig egy nyitott szarkofág található, amelyből hiányzik a holttest. Ãm mivel ajáraton sem le, sem fölvinni nem lehet, nyilván van egy másik kijáratis.

 

Egyiptom után még elkalandoztunk elméletben a Nazca fennsík leborotvált tetejű hegyeihez és ábráihoz, majd kitekintettünk a gabonakörök világára. Az előadás végén az Ezékiel próféta ótestamentumi történetében olvasható járműről hallhattunk, így zárva keretbe a vimánákkal induló földön kívüli látogatásról szólóelméletet.

A svájci író ezek után kis reklámként megemlítette Mystery Parkját, melyet Interlakenben építtetett föl, s ajánlotta, ha valaki Svájcban jár, el ne mulassza felkeresni. Előadása után új és régi könyveit dedikálta a biztonsági emberek szakavatottnéző-terelgetése mellett. Ha valaki nem igyekezett, elég hosszú sort kellett kivárnia.

Az műsor hallgatósága jó volt: ahol kellett, ámult, ahol kellett, ott kuncogott. Talán méghihető is lett volna az előadás, ha apróbb hülyeségeken nem lehetett volna rajtakapni az előadót. Erich von Däniken aki évtizedek óta kutatja a témát, ugyanis néha mondott kisebb, de nem elhanyagolható butaságokat, amit szakavatottként nem szabadna megengednie magának. Például, hogy apalenquei kőtábláról és a helyiségről előbb le kellett verni a cseppköveket (sztalagtitokat és sztalagmitokat!), hogy a kőlaphoz hozzáférjenek. Nos, és ha ilyenekben téved, akkor hogyan hihetnők el atöbbi adatot, információt?

 

{mosgoogle}

 

„Eszerint az ember egy hülye majom, aki magától nem építhetett fel olyasmiket, mint a piramisok és hasonló csodák, hanem akkoriban itt sürögtek-forogtak az ufonauták, és ők szervezték meg a civilizációt. Az idegenek látogatásának másik bizonyítéka pedig az, hogy a különféle szent szövegek egyes részei értelmezhetők idegen járművek leírásaként is. Sőt, csakis úgy.

kalapács van a kezében, és mindent szögnek néz

A könyveihez képest Daniken budapesti előadása visszafogott, már-már defenzív volt: gondosan kerülte, hogy állításon kapják. "Én csak kérdéseket teszek fel", mondta többször, nem állítja ő, hogy így volt, ő csak megmutatja ezt a számítógépes animációt Ezékiel látomásáról. A videón Ezékiel bárgyú, majomszerű, lompos zsidóember, akit meglátogat egy helikopterbe ojtott bevásárlókocsi, négy propellerrel és négy gumikerékkel, és egy űrállomásra szállítja. Ugyanezt levezeti a maja kőtáblákról meg az indiai szent szövegekből is, merthogy a vallási dokumentumok már csak olyanok, hogy előfordulnak bennük égi látogatások.”(Tóta W. Áron)

Elmélete

Erich von Däniken a legismertebb fellépője a prae-astronautikának vagy a "Palaeo-SETI Hipotézisnek": földön kívüliek látogatták meg a Földet a prehisztorikus időben, és hatással voltak az emberiségre. A fejlettségük miatta az ősemberek isteneknek tartották őket. Ennek az elméletnek a hátterében a legkülönbözőbb dolgok állnak az ősi kultúrákból: egendák, épületek, faragványok, és megmagyarázhatatlan eredetű, funkciójú tárgyak. Miképpen tudta volna az általunk primitívnek tartott ősember létrehozni a gizehi piramisokat, a Húsvét-sziget kőszobrait, a Stonhenge-t vagy Piri Reis térképét? Az ókori kultúrák mind a semmiből virágzottak fel, majd ahogy jöttek, úgy el is tűntek. Daniken szerint a Bibliában Ezékiel próféta egy űrhajó földre szállását írja le, ami alapján a NASA egyik mérnőke tervrajzott készített.

 

Szervezetek

Erich von Däniken alapította az A.A.S.-t, "Ancient Astronaut Society",

ami olyan embereket hoz össze, akik szeretnék bizonyítani,

 hogy földön kívüli civilizáció látogatott a Földre.

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

Aminek a bizonyítéka vagyok én

 

l

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Élettusa

Négy világbajnoki csapat arany és egy csapat olimpiai bajnokság, mindez hatévi veretlenségbe, sőt verhetetlenségbe "csomagolva" - akár egész életére elég siker lehetne egy embernek... De nem úgy Móna Istvánnak, aki fontos és erős láncszeme volt a Balczó-Móna-Török legendás öttusa-triónak, majd hihetetlen energiája nagy részét - a civil ügyvédsége mellett - az öt közül csak az egyik sportágra, a vívásra fordítva az egész magyar vívósport utóbbi húsz évének legsikeresebb menedzsere lett: belevéve Nagy Tímea aranyait is! A fölöslegből pedig megírta ezt a könyvet.

Ki ne emlékezne Peterdi Pál sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író szlogenére

A láb mindig kéznél van

Az egész világ úgy tudja, hogy vannak jobbkezes emberek, és vannak

balkezesek.

Ez természetesen nem igaz.

Mert van Móna István, aki:

– jobb kézzel kanalazza a levest, de

– a kést és a villát már mindkét oldalról egyformán kezeli;

– bal kézzel teniszezik, viszont

– jobb kézzel ír;

– bal kézzel vívott, de

– jobb kézzel lőtt versenyző korában;

– bal kézzel dob, de – amennyiben tudna –

– jobb kézzel hegedülne;

– bal kézzel veszi elő a pénztárcáját, de

– csak jobb kézzel tudja előhalászni belőle a pénzeket;

– jobb kézzel húzza ki a dugót a palackból, de

– ballábas a fociban;

– jégkorongban balra koszorúzik és fordul, viszont

– jobb lábra dőlve fékez;

– a lovat viszont mindkét oldalról tudta pálcázni, aszerint hogy

melyik oldalra volt hajlamos kitörni.

Ő írta, és róla szól ez a könyv.

Nem könnyű eset.

(A szerk.)

 

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

Három nap alatt végigjárta az 1960-as olimpia helyszíneit az ötven évvel ezelőtt érmes magyar olimpiai csapat. A humorra még adalékok: „nem öregebb vagy, hanem vénebb” – hangzott el szinte nap mint nap a mondat. „Javítható a leves, de ne remélj túl sokat tőle” – értékelték a kosztot. „Annyira éhes voltál, hogy megrágtad a busz ülését” – mondta Dömötör Zoltán a csapatot kísérő orvosnak. „Jövök ide a nők közé, hiszen én is nő vagyok: Jenő” – Buzánszky Jenő örökbecsű mondása.

Hosszantartó súlyos betegség után elhunyt Dr. Móna István olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző, sportvezető.
Olimpiai bajnok öttusázónk 1940. szeptember 17-én, Nyíregyházán született. 1955-től 1970-ig a Budapesti Honvéd sportolójaként öttusázásban és párbajtőrvívásban versenyzett. 1962-től 1970-ig mindkét sportágban magyar válogatott volt. A hatvanas években kiemelkedően eredményes, Balczó András–Móna István–Török Ferenc összeállítású öttusa aranycsapat tagjaként négy világbajnoki, majd az 1968. évi nyári játékokon olimpiai bajnoki címet nyert. Legjobb egyéni eredménye az 1966. évi Melbourne-i világbajnokságon elért negyedik helyezés. Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza

Életrajzi könyvet jelentetett meg az öttusa egyik kiválósága, Móna István.

A hatvanas évek legsikeresebb öttusa-válogatottjának kiválósága, Móna István – akárcsak csapattársa, az örök bajnok Balczó András – nemrégiben önéletrajzi könyvvel örvendeztette meg szurkolóit

Az olimpiai bajnok öttusázó Dávid Sándor közreműködésével jelentette meg Élettusa – három tételben c. kötetét. A szerkesztő azonban a könyv bemutatásakor kijelentette: Balczó c. kötetével ellentétben nem ő adta a főszereplő szájába a szavakat, hanem maga Móna István meséli el a rá jellemző szókimondó és kritikus stílusában élettörténetét.

A Balczó András, Török Ferenc, Móna István trió sikereiről, sikertelenségeiről, a későbbi sportvezetői, menedzseri életről szóló könyv bemutatóján az olimpiai bajnok nem tudott megjelenni, mivel a közelmúltban agyműtéten esett át. A bemutatón nevelt fia, a világbajnok párbajtőrvívó Kulcsár Krisztián, valamint régi tanítványa, a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea prezentálta a művet.

 

A  szerző kórházban

69 éves Móna István, a legendás öttusa-aranycsapat tagja, a Honvéd vívószakosztályának elnöke a közelmúltban súlyos műtéten esett át. Szerencsére az állapota fokozatosan javul, s remélhetőleg az ünnepeket már családi körben töltheti. Ezért nem lehetett ott Élettusa három tételben című életrajzi könyve bemutatóján, amelyen Dávid Sándor, a kötet szerkesztője – a Balczó-könyv írója – elmondta, eredetileg arról volt szó, hogy Móna elmeséli neki az életét, ő pedig megírja. A verhetetlen Balczó András, Móna István, Török Ferenc aranycsapat tagja azonban maga kezdte el írni életének történetét, s kiderült, nem csupán sikeres sportvezető és ügyvéd, hanem az írás mestere is. A könyv az ő szellemi alkotása.

Az előszót a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea írta, aki húszévnyi ismeretség után tömören, de találóan mutatja be a szerzőt: „Senkit sem hagy hidegen a személyisége. Aki valaha kapcsolatban volt vele, az vagy megszerette vagy megutálta...

Ő az, aki minden követ megmozgatott, ha kellett, mindenkivel összeveszett vagy szövetséget kötött azért, hogy előbb Sydney-ben, majd négy évvel később Athénban is olimpiai bajnok lehessek. Ő az, aki kiabált velem, szidott vagy dicsért, megríkatott és megnevettetett. Összességében nehéz ember, aki megérdemli azt a sok szeretetet, amit azoktól kap, akik ismerik őt. Nem vagyunk túl sokan...”

Az élettusa nem szokványos önéletrajzi könyv, mert Móna István nem a saját szobrát faragja meg benne, hanem őszintén ír önmagáról és az elmúlt évtizedekről is. Nem hallgatja el a hibáit, a tévedéseit sem. Elmeséli például, hogy csempészés miatt miként tiltották el a tokiói olimpia előtt, s arról is vall, hogy 1982-ben hogyan keveredett egy vesztegetési ügybe.

„Az vesse rám az első követ – írja Móna – , aki sokkal jobb, hibátlanabb, tisztességesebb és bűntelenebb, feltételezve, hogy magába néz, és minden tettére pontosan emlékszik.

A könyv érdekes, humoros és sokszor megható olvasmány. Vitára adhat viszont okot a Te cézárnak hiszed magad című fejezet, amelyben Móna élesen odavág Kulcsár Győzőnek, aki szerinte edzőnek kitűnő, de nem való szövetségi kapitánynak. Ha igaza is van, ez a szakmai vita nem illik e remek életrajzi könyvbe. De Móna nem lenne Móna, ha engedett volna, s kihagyja ezt a részt. S végül is ez a könyv legnagyobb értéke, mert az írójánál senki sem ismeri jobban a sokszor sündisznómodorú, de hatalmas szívű Móna Istvánt.

 

Salánki Miklós

 

Gérecz Attila válogatott öttusázó verse

Van így néha

Az ég ma fátyolos,

mint egy könnyes lányszem,

de lehajlik kéken,

hogy dalomat kezdem

S mint te szoktál kedves

ajkamra, úgy alél

nyakamba fonódó

szűz karokkal a fény

Zárkám kopott falán,

nézd! nyüzsgő karnevál,

tréfás, víg álarcok

lekacagnak reám,

s a vasrácsok előtt

gomolygó porszemek

csillogó  bohókás

körtáncot lejtenek

Hej! ma meghempergős

jókedvembe vagyok,

szemem is másképpen,

kisfiúsan ragyog

Te se zokogj, kedves,

lásd, átszövik a kínt

minden valóságnál

igazabb álmaink!

(Gyüjtő, Kisfogház, 1954.aug.)

http://gereczattila.uw.hu/

Egy legenda elment

Elhunyt Móna István olimpiai bajnok öttusázó, vívó, edző, sportvezető. A legendás Balczó-Móna-Törk F. csapat tagja. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapszabály írója és alapító alelnöke. Az Élettusa három tételben című könyv szerzője. Temetéséről később intézkednek. 

Az utóbbi időben a Rudas-gőzből hiányzott, az egyébként törzsvendég Móna Pista. Eleinte azt hittük, hogy a készülő könyve miatt, de ma, már tudjuk, hogy más oka is volt.

Eleinte a vívó páston találkoztunk, de hamar rájöttem, hogy kevés keresnivalóm van a párbajtőrözők, nálam egy fejjel magasabb táborában: a Móna, Kulcsár, Schmidt, arról nem beszélve, hogy mennyivel tehetségesebbek voltak. A legendássá vált Balczó-Móna-Török F. öttusacsapat „vízhordója”, teljes mértékben alárendelte tehetségét a közös érdeknek.

A Nyírség számos remek sportolót adott az országnak, kiemelkedik a sorból Móna Pista olimpiai és négyszeres világbajnok – igazi csapattag – öttusázó.

Furcsa világ volt Magyarországon a ’60-as években. A sportolók kiváltsága – amennyiben hozták az eredményeket – az volt, hogy „elnézte” a hatalom, ha külföldről hazatérve „a szokásosnál nagyobb csomaggal” érkeztek. Aztán, ha valakire megnehezteltek, akkor alaposan megnézték a pakkot a határon, s jött a csempészet miatti eltiltás. Ezt számos sportoló megsínylette. Ezt az időszakot elevenítette föl életrajzi ihletésű Élettusa három tételben című könyvében, amelynek bemutatóján már nem tudott megjelenni.  

  

 

A nagy öttusa

Helyes, hogy fel kell akasztani mindenhol. Igazán üdítő olvasmány lesz például a Markó folyosóján, amíg az igazságügyi szakértő eldönti, a politikusi válasznak csak a leütésszáma, vagy a betűmérete és a sortávolsága is azonos-e az őt bíráló cikkel. A Svejk úgy kezdődik, hogy a Kehelyben Brettschneider felügyelő észreveszi, hogy őfelsége I. Ferenc József képét leszarták a legyek. Elgondolni is rémes, mi lesz Palivecz kocsmárossal, ha ezt is: A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Vagy erre: Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.

Míg Pozsgay preambulumozik, Orbán egyik főtanácsadója, Balogh öttusa-világbajnok, kidolgozhat egy forradalmi pentatlont. Úszásnak ott a Nagy Kormányos Nagy Ugrása utáni Nagy Úszás, amikor Mao a PB tagjaival átúszta a Jangcét, holott a Nagy Falat is megmászhatta volna. Erről verset is írt 1957-ben: Ittam ma a Csángsá vizét, / s ettem ma Vucsáng jóízű halát, / a hosszú Jangcén úszom át most, / s tágult szemem dél síkságára lát. De a méretkülönbség miatt a felcsúti Váli-patak is megfelel.

Ugyancsak ismert Mussolini 1922-es Nagy Futása, a Marcia su Romát Nagy Menetelésnek is nevezik, amikor híveivel Rómába siet, hogy III. Viktor Emánueltől kikényszerítse a kormányalakítást. Fellini Amarcordjából is ajánlom. Szóval nem valami magányos futás, ahogy Gyurcsány rótta a Parlament–Sziget távot ide-oda, hanem ott lihegne mögötte az egész Fidesz-elnökség, ha még van.

A Nagy Lövöldözést kihagynám, bár 1986-ban Lenesen hét óra alatt 8694 fácánt ejtettek, hét hajtásban. Az országos csúcsot ekkor állította fel Gáspár Sándor 1600 fácánnal. Kádár 600-at lőtt le, mivel a foglyok félreérthetők lettek volna. A szakszervezeti vezérnek egy töltő rakta a lőszert a csőbe, az első titkár viszont a kabátzsebben hordta. A Conducator három óra alatt csak 400 fácánt szedett le halála előtt két héttel.

A Nagy Lovaglásnak is vannak honi vonatkozásai, mikor XII. Károly 1714-ben megszökve a török porta fogságából Stralsund váráig lovagol, a Váci utcában is eltöltve egy éjszakát, amiről emléktábla tanúskodik. Persze a 16 nap alatt megtett 2620 kilométer kozmetikázott adat, ma közúton csak 2175, de Szászországban kitérőt tesz, és nem is Sztambulból indul, hanem Pitestiből, s nem szökik, a szultán engedi el. Ha túl fárasztó, a pónit ajánlanám. De Demszky távlovaglása is szóba jöhet, aki Bécstől már elügetett Pestig, s nem kizárt, hamarosan fordítva is megteszi a Kulcsár-ösvényen.

Marad a Nagy Vívás, ennek csak irodalmi gyökért találtam, amikor  d’Artagnan, Athos, Porthos és Aramis a királyné nyakékével a londoni Buckingham palotától a Párizsig tartó utat oda-vissza végigvívja, számos gárdistát kaszabolva le, bár emiatt a Jobbik ma tiltakozna

30 évig nem volt szabad kiejteni a forradalom szót, mégis az volt. Most kifüggesztik, ki tudja, hány évre, de attól még nem lesz. Ajánlom még Ránki György operáját, a Pomádé király új ruháját.

 

Farkasházy Tivadar

Összeállította Kerekes Tamás

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Sztálin magánélete

Lilly Marcou

 

DUNA INTERNATIONAL KÖNYVKIADÓ KFT.

www.dunakiado.hu 

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

 

by Rajkó Félix

Én még emlékszem a Koba a rettenetes (Kingsley Amis) Amis életrajzi regényre, melyben egy fotó az ukrajnai éhínség korában elevenített meg egy ukrajnai városka piacát. Komor, összeszorított fogakkal, halinacsizmás ukrajnai asszonyok a hajuknál fogva lóbálták eladásra a kezükben tartott gyermek-tetemeket, vagy épp egy megtermett muzsik szakállas fejét. S a szemek kidülledtek.

A rendszerváltás előtt Tiszaburán tanítottam egy Kárpát-Ukrajnából jött, magyar nyelvű tanítóval. Egyszer egy üveg vörösbor után elmesélte, hogy miért lett a keskeny nyomtávú orosz vasút olyan széles, amilyen. Az izgatott mérnökök a cár jóváhagyására vártak, amikor az egy reggel előjött előszobájából és komolyan erektált péniszét meglóbálva Azt mutatta mértéknek.

S közben hozzátette ez az ukrajnai férfi azt az orosz szólásmondást, hogy "sohase nézz a szomszédod fazekába."

A könyv helyenként a komikum fele hajlik-sőt kifejezetten hangsúlyozza, hogy Sztálinban jó adag humor volt a nélkülözések ellenére-, például a bolsevizmusról szóló viccek felelevenítésekor: "Milyen az igazi árja? Szőke, mint Hitler, magas, mint Goebbels és karcsú, mint Göring...", de ilyen a Hitler alakját felöltő Chaplin is, ami mindmáig ellenállhatatlan nevetést kelt.

Másképp nézve rémdráma ez a javából: "Genrih Jagoda után (akit 1938-ban agyonlőttek) Nyikolaj Jezsov lett a CSEKA főnöke (akit 1940-ben agyonlőttek), majd ő utána Lavrentyij Berija (akit 1953-ban agyonlőttek), és Iszaak Babel (akit 1940-ben agyonlőttek), valamint Oszip Mandelstam, aki úton Kolima felé 1938-ban megőrült."

A néhány éve megjelent kötetben (Értelmiségiek és a XX. század) egy másik szerző, Johnson arról ír, hogy a néptribunnak tartott Lenin fejbelövésekkel alapozta meg a szovjet diktatúrát. Martin Amis bolsevizmusról szóló könyvének fenti idézete szerint Sztálin nem torzította el a lenini téziseket, csak alkalmazta.

Az értelmiségiekről Lenin a következőképpen gondolkodott: "A munkások és parasztok szellemi ereje egyre növekszik a harcban, amelyet a burzsoázia és annak cselédei ellen vívnak, azok ellen a másodrangú entellektüelek és a kapitalizmus lakájai ellen, akik a nemzet agyának képzelik magukat. Nem a nemzet agya ők, hanem a nemzet szarai".

Lenin uralma alatt (1917 január 1 és 1923 január 1) az árak százmilliós nagyságrendben nőttek (megteremtette a lenini éhséget, melynek áldozata ötmillió halott), de ez nem a terrorból fakadt. Az foglalkoztatta, hogyan lehetne forradalmat csinálni kivégzések nélkül? Nála még eszköz volt. Koba volt az, ki strukturálisan összekapcsolta a kettőt. Nála már cél volt.

A könyv azt a folyamatot ábrázolja, ahogy Sztálin behelyezkedik a lenini diktatúra készen kapott elvei közé, és előbb a grúzok, majd a kommunisták, majd saját barátai, az ukránok, a tisztikar és a tudósok ellen fordult. Következtek volna a zsidók. Úgy tűnt, hogy a harmincas években csak egy barátja akadt, maga Hitler, és abban is csalódott.

 

Az 1937-es országos népszámlálási adatokkal elégedetlen Sztálin agyonlövette a Népszámlálási Bizottságot, az 1939-ben született eredményből Sztálin újra kivonta a Népszámlálási Bizottság tagjait. 1930 után mindenkit megölt, aki ismerte Trockijt.

Kétszer ment át az osztrák határon, hogy meglátogassa Lenint Krakkóban, de az 1915-ben, tíz év ismeretség után nem emlékezett a nevére. Tudósokat, írókat, grúzokat tört meg.

Tanácsai: "Ha van ember, van probléma", "Üss, üss és megint csak üss".

A nőkről: "egy gondolkodó nő...olyan, mint egy gondolkodó hering: csupa bőr és szálka."

A családról: amikor a második világháború alatt a németek Paulus tábornokot akarták kicserélni Jakov fiára azt válaszolta: "Nincs Jakov nevű fiam!" Egy másik változat szerint: "Nem adok tábornokot közlegényért".

A személyi kultusz idején egy ember tíz évet kapott, mert elsőként hagyta abba a tapsot. Az író szerint Sztálin leghosszabb beszédét gramofonra vették. A legenda alapján nyolc lemezt töltött meg, ám az utolsón nem volt más csak taps. A szerző kommentárja a következő:

"Most egy pillanatra csukják be ezt a könyvet, és képzeljék el, hogy ott ülnek Moszkvában, éjszaka, 1937-ben, és a nyolcadik oldalt hallgatják. Olyan lehetett, mint a közelgő iszonyat, mint a pszichózis zenéje, mint az állam tombolása."

 

 

A feljelentés intézménye: a regény

 

Sztálin alatt az írni ige új jelentést kapott: jelentést írni a Szerveknek. Minden ötödik ember így tett. Regénynek nevezték a Cseka által összeállított cirkalmas tanúvallomásokat. A feljelentésnek, mint közéleti műfajnak, Oroszországban Rettegett Ivánig visszanyúló történelme van: "Besúgó leszel vagy meghalsz."

A hamis feljelentőket, akik csak két évet kaptak, a Gulágon gyakori tízeshez, vagy negyedeshez (huszonöt év) képest, a foglyok egymás közt semmi-nek nevezték. A kollektivizálás idején a feljelentés intézménye ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A feljelentést alá sem kellett írni. Pénzjutalom járt a feljelentésért. Egy kommunista több mint száz embert jelentett fel négy hónap alatt.

Szó esik a legbámulatosabb feljelentőről, a nagy Nyikolajenkóról, Kijev réméről. Őt Sztálin külön megdicsérte: "egyszerű alacsony származású asszony", és mégis "igazi hőssé tudott válni". Kijevben kiürült az utca, amikor Nyikolajenkó kilépett a házából, jelenléte egy szobában mindenkit halálos rémülettel töltött el.

Fejébe szállt a siker, előbb Hruscsov helyettesét jelentette fel, majd Hruscsovot: "burzsoá nacionalizmus" miatt és Sztálin végül elismerte, hogy ütődött. Nyolcezer ember elpusztításában segített.

A sztálini diktatúra kiteljesedésével az állambiztonsági szervek is egyre nagyobb hatalomra tettek szert. A Kommunista Párt XVII. Kongresszusa után megkezdődtek a nagy tisztogatások. A munka oroszlánrésze természetesen az 1934-ben újraélesztett NKVD-ra (Belügyi Népbiztosság) hárult. Az NKVD akkori vezetője a kegyetlenségéről híres Genrih Jagoda volt, akit 1936-ban Nyikolaj Jezsov váltott fel. Jezsov szintén kitett magáért, méltó utódnak bizonyult, ő sem fordult tanácsadókhoz a brutalitás témakörében. Félreállításuk a szokásosnak mondható forgatókönyv szerint történt: Jagoda vallomásában elismerte, hogy a német, japán, lengyel hírszerzésnek dolgozik, sőt utódja ellen merényletet kísérelt meg. Jezsovnál már elég volt egy egyszerű összeesküvés-elmélet. A váltásra újabb két évet kellett várni, ekkor azonban a rendkívül ambiciózus Lavrentyij Pavlovics Berija került az NKVD élére. Elődjeitől eltérően Berija egészen Sztálin haláláig megőrizte pozícióját, végzetét azonban ő sem kerülhette el.

Munkáját jól szemlélteti egy adat, miszerint a Gulagon csak „ellenforradalmi tevékenység” miatt közel 3,5 millióan haltak meg.

.  

… rémdráma ez a javából: "Genrih Jagoda után (akit 1938-ban agyonlőttek) Nyikolaj Jezsov lett a CSEKA főnöke (akit 1940-ben agyonlőttek), majd őutána Lavrentyij Berija (akit 1953-ban agyonlőttek), és Iszaak Babel (akit 1940-ben agyonlőttek), valamint Oszip Mandelstam, aki úton Kolima felé 1938-ban megőrült."

A néhány éve megjelent kötetben (Értelmiségiek és a XX. század) egy másik szerző, Johnson arról ír, hogy a néptribunnak tartott Lenin fejbelövésekkel alapozta meg a szovjet diktatúrát. Martin Amis bolsevizmusról szóló könyvének fenti idézete szerint Sztálin nem torzította el a lenini téziseket, csak alkalmazta.

(Martin Amis Koba, a rettenetes c. könyvének ismertetőjéből;

a recenzió szerzője: Kerekes Tamás) .

Amikor egy gyufányi kenyérdarabka kétkilós vekninek látszik, az már éhség.

 

•          Esküvő – titokban

Sztálint egyik szállásadója, Alekszandr Szvanyidze mutatta be húgának, Jekatyerina Szvanyidzének, akit Sztálin 1904-ben, az illegalitás éveiben titokban vett feleségül: a rendőrség miatt, de azért is, mert az esküvőt egyházi keretek között tartották meg. Utóbbi titkolására azért volt szükség, mert – miként Trockij írta – „szinte alig volt olyan eset, hogy egy forradalmár értelmiségi hívő nőt vett volna feleségül”.

Jekatyerina azonban nem volt sem művelt, sem forradalmár. A hagyományos neveltetésű grúz asszonynak a házasság és a család jelentette az élet értelmét. Az ifjú házasok a bakui olajtelepen béreltek szobát, ahol a férj a letartóztatástól tartva csak ritkán és az éj leple alatt jelent meg. Házasságukból 1907 márciusában Jakov nevű fiúk született. Az asszony azonban nem sokkal később megbetegedett. Mivel orvosra sem volt pénzük, Sztálin Tifliszbe, annak családjához vitte feleségét. 1907 novemberében az asszony meghalt.

Jakovot anyja családja nevelte fel, Sztálin alig törődött fiával. Semmilyen kiváltságot nem élvezett, még a Sztálin nevet sem vehette fel. Felesége, Julia Melcer egy kislánnyal, Galinával ajándékozta meg. A háború alatt tartalékos tüzértisztként szolgált, azonban 1941 júliusában német fogságba esett. Sztálin kiválthatta volna a fiát, azonban árulónak tartotta, s nem válaszolt a németek ajánlatára. Jakov Sztálin német fogolytáborban halt meg, egyesek szerint két évvel fogságba esése után, mások szerint nem sokkal a háború vége előtt.

1907–1917 között kevés adatunk van Sztálin magánéletéről. Szibériai száműzetésekor gyakran írt leveleket elvtársainak, amelyekben pénzt és meleg holmikat kért tőlük. Ilyen leveleket írt akkori szerelmének, Tatyjana Alekszandrovnának is, aki, amiben tudott, segített neki. Ezek a levelek tudósítanak elsőként Sztálin szerelmi életéről.

Sztálin szolvicsegodszki tartózkodása idején felkeltette érdeklődését háziasszonyának lánya, Marija Bogoszlovszkaja, aki elvált asszonyként három gyerekével lakott anyjánál. Kapcsolatukat azonban hangos veszekedések és gyakori féltékenykedések kísérték.

Itt ismerkedett össze a szintén száműzött Horosenyinával, akivel közösen béreltek lakást. A fiatalasszony büntetése azonban hamarosan letelt; kapcsolatukat levelezéssel tartották fent, amely feltehetőleg 1911 nyarára teljesen megszakadt.

1909-ben, szintén szolvicsegodszki száműzetése alatt ismerkedett össze Tatyjána Szuhovával, a száműzött tanárnővel. Sztálin azonban hamarosan úgy döntött, hogy megszökik, amelyhez segítőtársra talált Tatyjana, Szergej Sparpetkin és Anton Bondarev személyében. 1909. június 24-én megszöktették Szolvicsegodszkból, ahova a három segítőtárs már nélküle tért vissza.

Sztálin száműzetésben és bujkálással töltött éveiben Petrovszkaja asszonnyal folytatott szerelmi kapcsolatáról Podolszkij csendőrhadnagy 1910. március 30-i jelentése tanúskodik. Pelageja Onufrijeva pedig a totymai női gimnázium hetedik osztályos tanulója volt, amikor elkezdődött kapcsolatuk Sztálinnal. Ám ekkorra a lány már Sztálin legjobb barátja, Pjotr Csizsikov élettársa volt, akihez a totymai szülői házból szökött meg néhány héttel korábban. Sztálin felbukkanását követően hármasban éltek Csizsikov albérletében Sztálin 1911. szeptember 6-i szökéséig. Bár egy ideig még leveleztek, néhány év múlva a levelek elmaradtak.

Sztálin 1911. január 10-én költözött a fiatal özvegyasszony, Marija Prekopjevna Kuzakova házába. Kapcsolatukról csak közvetett bizonyítékok vannak: Sztálin felemelkedése után az özvegy a fővárosban kapott lakást. Fia, Konsztantyin Sztyepanovics Kuzakov pedig elvégezte az egyetemet és mindig magas beosztásban dolgozhatott. A tisztogatási hullám azonban Kuzakovot is elérte; kizárták a Központi Bizottságból és a pártból. Erre levelet írt Sztálinnak, amelyet megtaláltak az ügy aktái között, rajta a megjegyzéssel: „Békén hagyni!” Ezt követően nem háborgatták Kuzakovot. (Mindamellett érdekes momentum, hogy Kuzakov űrlapján születési évként 1908 van feltüntetve, apja halálának éveként pedig 1905.)

•         

A második feleség

1917-ben a párt vezető négyesfogatának egyikeként részt vett a forradalom előkészítésében, majd a Nemzetiségügyi Népbiztosság vezetője lett. Ő kiáltotta ki Finnország függetlenségét Helsinkiben, majd 1918-ban elkészítette az első szovjet alkotmány tervezetét. A breszt-litovszki béke (1918) vitája során Leninnel együtt szavazott a mielőbbi béke érdekében, szembeszállva a Trockij vezette „baloldali bolsevikokkal”, akik „forradalmi háborút” hirdettek Németország ellen. 1918 júniusában, a polgárháborúban Caricint (a későbbi Sztálingrád) védte. Trockijjal szemben Vorosilovot és Bugyonnijt támogatta. A Trockijjal való későbbi nagy összecsapás gyökerei ide vezethetők vissza. 1919 májusában politikai komisszárként Pétervárt védte.

1919-ben újra nősült. Nagyezsda Allilujeva még gimnazista volt, amikor Sztálinnal, a nála 22 évvel idősebb férfival megismerkedett. Nagyezsda természete merőben eltért első feleségéétől. Kira Pavlovna Politkovszka így írt róla: „Allilujeva dédnagymama cigány volt. Mi valamennyien, füstös képűek olykor féktelenek, lobbanékonyak vagyunk. Azt mondják, Nagya nagyon vidám kislány volt, örökké nevetett. De amikor én megismertem, már nem ilyen volt. Amikor már mindenki látta, hogy ez az ember udvarol neki, többen is figyelmeztették, hogy az illető nagyon nehéz természetű. De ő szerelmes volt, és valami romantikus hőst látott benne”.

A figyelmeztetetések hatástalanok maradtak. Nagyezsda tizenhat évesen előbb titkárnője, majd kétévi együttélés után Sztálin felesége lett. Az asszony nagy hatással volt a Gazdára, hiszen „barna bőrével, bársonyos tekintetű barna szemével olyan volt, mint egy grúz leány” – írta anyjáról később lánya, Szvetlana. Házasságuk nem volt felhőtlen, hiszen mindketten erős személyiségek voltak. Nagyezsda több ízben is panaszkodott amiatt, hogy férje gyakran több napig sem szól hozzá, amin Nagyezsda lobbanékony természete sem segített. Házasságukból 1920-ban Vaszilij, 1926-ban pedig egy kislány, Szvetlána született.

•         

Mikor a gyerekek nevelése már nem kötötte le az asszonyt, beiratkozott az Ipari Akadémiára, ahol vegyészetet tanult. Itt ismerkedett meg Hruscsovval, akire felhívta Sztálin figyelmét. Hruscsov évekkel később magnetofonra mondta emlékeit Nagyezsdáról: „Nagyon sajnáltam, amikor meghalt. Éppen azelőtt zajlottak az októberi ünnepségek… Tartott a felvonulás. A Lenin-mauzóleumnál néztem egy csoport pártaktivistával. Allilujeva mellettem állt, beszélgettünk. Hűvös volt, s Sztálin katonazubbonyban állt a mauzóleum mellvédjén. Akkoriban mindig zubbonyban járt. Nem volt begombolva, és szétnyílt rajta. Erős szél fújt. Allilujeva ránézett, s azt mondta: Lám, az emberem nem vett sálat. Jól megfázik, aztán beteg lesz. Annyi otthonosságot árasztottak ezek a szavak! Nagyon nem illettek a vezérről kialakult képbe… Szóval Allilujevát tisztán emberileg is nagyon sajnáltam. Jó lélek volt… Kizárólag villamossal járt az [Ipari] Akadémiára. Másokkal együtt távozott. És sohasem tolta magát előtérbe, nem játszotta a nagy ember feleségét.”

Az Ipari Akadémián eltöltött évek megnyitották a világot Nagyezsda számára. Az asszony ekkor szerzett tudomást többek között az ukrajnai éhezésről. Politikailag mindinkább eltávolodott férjétől. Mindennapossá váltak a veszekedések és a kölcsönös sértegetések. Egy alkalommal Nagyezsda Orlov jelenlétében tört rá férjére: „Hóhér vagy! Halálra gyötröd a fiadat, a feleségedet, egész népedet halálra gyötörted!” 1932. november 9-én bekövetkezett a tragédia: az asszonyt holtan találták szobájában. Halála körülményei tisztázatlanok maradtak, s okaként öngyilkosságot jelöltek meg.

•         

A gyerekek

Sztálin nem sokat törődött fiával, Vaszjával, aki apja nyomására elvégezte a repülőtiszti főiskolát, majd Luberciben repülő tanfolyamon vett részt. Oktatója V. Cukanov tehetséges pilótának tartotta, de megjegyezte, hogy „az italozás miatt mindig kellemetlenségei lesznek”. Miután első fia, Jakov fogságba esett, Sztálin nem engedte, hogy Vaszilij repüljön, s repülési felügyelőnek nevezte ki. De a fiút nem kötötte le a munka, az alkoholba és a társasági életbe menekült. Egyre többet ivott, majd egy sérülésekkel végződött italozás után Sztálin a frontra küldte. Bevetéseit csak erős fedezettel hajthatta végre, ennek ellenére tábornokként fejezte be a háborút. Háromszor nősült: első felesége Galina Burdonszkaja volt, akit Kapitalina Vasziljeva követett, válásuk után pedig Tyimosenko marsall lányát vette feleségül. Sztálin halála után Vaszilijt leszerelték, nem sokkal később letartóztatták és bebörtönözték, ahonnét csak 1961-ben szabadult. Szabadulása után Kazanyba száműzték, ahol 1962 márciusában halt meg.

•         

Szvetlana Sztalinovát apja a rajongásig szerette; ahogy azonban növekedett, úgy romlott meg apa és lánya korábban felhőtlen viszonya. A végső szakítást Szvetlanának Alekszej Kaplerrel folytatott szerelmi románca váltotta ki. Szvetlana 1944-ben házasodott meg először. Férje egy Morozov nevű zsidó mérnök volt, akit Sztálin a származása miatt nem kedvelt. Házasságukból Joszif nevű fiuk született. Második házasságában már a diktátor akarata érvényesült: a leningrádi párttitkár, Andrej Zsdanov fiával Szvetlana 1949-ben kelt egybe. Mivel a második szülésbe majdnem belehalt, második házassága is véget ért.

Apja halála után Szvetlana lemondott a Sztálin névről és helyette anyja nevét vette fel. 1963-ban hozzáment Bradjasha Singh indiai újságíróhoz, aki nem sokkal később meghalt. A férje temetését követő néhány hónapot Szvetlana Indiában töltötte, majd Amerikába szökött. Megkapta az amerikai állampolgárságot és újból megházasodott, amelyet válás követett. Ebből a házasságból egy Olga nevű lány született.

Két önéletrajzi ihletésű könyvet írt: a Twenty letters to a friend (Húsz levél a baráthoz), illetve az Only One Year (Egyetlen esztendő) címmel, amelyek dollármilliomossá tették. 1984-ben váratlanul visszatért Moszkvába, de pénzének elvesztése és csalódásai miatt 1996-ban ismét Amerikába távozott.

•         

Az ismeretlen feleség?

Nagyezsda halála után nincs megbízható adatunk a Sztálin életében felbukkanó további asszonyokról. Ezért már életében elindultak a találgatások: hírbe hozták Lazar Mojszejev Kaganovics húgával, Roza Kaganoviccsal, a balerina Szemjonovával, illetve Alla Taraszovával. Egyesek az 1936 óta Sztálin dácsájában szobalányként dolgozó Valecska Isztominával kötött házasságát is emlegették.

A diktátor már kómában volt, amikor 1953. március 4-én megérkezett Regina Szversnyikova levele Malenkovhoz. Ebben megemlítette, hogy anyja, Anna Rubinstein Joszif Dzsugasvili felesége volt. Sztálinhoz már nem jutott el a levél, de a kutatások elindultak. A gyermekes, elvált asszony feltehetően 1912–1918 között találkozott és házasodott össze Sztálinnal. A kapcsolat megszakadásának körülményeiről nincs adat. Az asszony és lánya Leningrádban élt, ahol a blokád ideje alatt sem nélkülöztek. Anyja 1950-ben bekövetkező halálakor Regina férjével és kisfiával Moszkvában, egy úgynevezett „sztálini” házban kapott lakást, s 1989-ben hunyt el.      

www.eletestudomany.hu

A levél írója, bizonyos Regina Szversnyikova, lánykori nevén Kosztyukovszkaja)  azt állította, hogy édesanyja, Anna Rubinstejn, egykor Joszif Dzsugasvili felesége volt és Sztálin gyerekkorától ismerte őt. Erre való hivatkozással kérvényezte a találkozót a haldokló diktátorral.

 

Nyikolaj Dobrjuha e levél alapján kezdett nyomozásba. Adatai szerint Anna, az eltitkolt hitves, 1890. körül született. 1911-ben kötötte első, rövid életűnek bizonyult házasságát, amelyből Regina született.

 

A cikk szerzője szerint Anna 1912. és 1918. között találkozhatott Dzsugasvilivel. A későbbi diktátor 1912. áprilisában, majd szeptembertől 1913. február 23-ig, szibériai száműzetéséig tartózkodott Szentpéterváron. Előfordulhatott azonban, hogy 1917. tavaszán, Sztálin száműzetésből való visszatérte után találkozhattak és léphettek frigyre.

 

A szerző e titkos házasság bizonyítékaként értékeli, hogy Sztálin  ugyan 1917-ben találkozott Nagyezsda Alilujevával, de csupán 1919-ben törvényesítette kapcsolatukat.

 

Nyikolaj Dobrjuha felkutatta Anna rokonait. Mint kiderült, Sztálin esetleges felesége az 1950-es évek közepén bekövetkezett haláláig Leningrádban élt. Lánya, Regina 1950-ben költözött át férjével és fiával Moszkvába, ahol az egyik új építésű, úgynevezett "sztálini" házban kapott lakást - ott, ahol ma az újsütetű milliomosok vásárolnak otthont. 1989-ben hunyt el.

 

A szerző írása végén kéri mindazok segítségét, akik bármilyen információval szolgálhatnak Sztálin esetleges harmadik feleségéről, hogy segítsék a további nyomozást.

 

Forrás: MTI

 

Lilly Marcou, a szerző a kötet ajánlójában ezt írja: „Ez a munka (...) Sztálint, az embert tanulmányozza. Rehabilitálni próbálja talán? Semmiképpen sem."

Érdekes, nekem nem így tűnik. Ennyi szépet és jót már rég olvastam Sztálinról, mint ebben a kötetben. Pedig egy tucatnyi könyvet elolvastam, ami vele foglalkozik. Itt van először is a Kirov-gyilkosság. A rendszerváltás után megjelent kötetekben mindenhol azt olvastam, hogy egyértelműen Sztálin áll a háttérben. Itt ez olvasható az esettel kapcsolatban: „Az eljárás módja és Sztálin szerepe a történetben számos szóbeszédet keltett életre. Noha a nyomozóknak leginkább fogalmuk sem volt arról, milyen személyes okok, érzelmek vagy féltékenység késztethetnek valakit arra, hogy egy ilyen tettet elkövessen. A XX. Kongresszus után az ellenzék - így maga Hruscsov is - egyre inkább Sztálin személyében, a terror szítójában látta a gyilkosság valódi felbujtóját. Mind tévedtek: a túl egyszerűnek és banálisnak tűnő igazságot mellőzték, képtelenek voltak elhinni azt."

Mi van? Tettem fel magamban a kérdést egy hétköznap este, lefekvés előtt, amikor szívesen olvasgatom a kommunisták rémtetteit. Jó program, mi tagadás. Szolzsenyicin, A Gulag szigetvilág című klasszikus alkotásába viszont beletörött az olvasószemüvegem - csak hogy egy jó kis képzavarral bezavarjak, hányingert kaptam szó szerint. Szóval a Kirov-gyilkosság. Tizenegynéhány könyvben ennek az ellenkezőjét olvastam. De ez csak egy. A kötet szerzője néhol úgy festi le a diktátort, hogy ha elbambulok, még elkezdem sajnálni is. Ír a száműzetéseiről, hogy szegény Sztálin mennyit szenvedett, éhezett, fázott, viszketett a talpa. Romantikus hőst képzelek el a kötetet olvasva, ha megfeledkezem magamról. Persze, természetesen ez az ember se volt csecsemőkora óta egy mániákus gyilkos, de azzá vált, egy politikai gengszterré, és eddig ilyen ámulatba ejtő sztorikat nem igazán olvastam róla. Ebből a szempontból üde színfolt a kötet, nem azt olvashatom, mint eddig, hogy Sztálin maga volt az ördög. Arra viszont nem kapunk választ, hogy gonoszsága honnan ered. Második felesége, Nagyezsda halála mindenképp fordulópont, Sztálin maga is így nyilatkozik a legenda szerint: „Nagya halálával minden emberi érzés kihalt belőlem." Az biztos, be is bizonyítja ezt az elkövetkezendő évtizedek alatt. De a kötetben sok szó esik valódi szabotőrökről, kémekről, szervezkedőkről, akikre Sztálin milyen jó, hogy lecsapott. Nyilván lehettek ilyenek is. Ketten-hárman a milliókból. Több fejezet is taglalja, hogy Sztálin, mint elkötelezett kommunista hogyan vette fel a harcot a nép ellenségeivel. A szerző persze elismeri, hogy voltak, lehettek túlkapások is. Még jó.

A kötetből természetesen nem hiányoznak a Sztálin valós, illetve valósnak vélt nőügyei sem. Érdekes, ezeknek a diktátoroknak mind problémájuk volt a nőkkel. Vagy aberráltak voltak, vagy pedig aszexuális, hideg bábuk. Sztálint a kötet egyik véglethez sem sorolja, itt is próbálja kimenteni őt a szerző, de azért olvashatunk a nőkhöz fűződő különös viszonyáról. Nyílt és őszinte semmiképpen sem volt. A szexualitást a „hanyatló nyugat ópiumának tekintette", persze csak a hálószobáján kívül. Találgatásokról lehet olvasni a kötetben, sok a talán és az esetleg. Színésznők, énekesnők, cselédek. A konkrétum viszont kevés. Édesanyjáról is szó esik, tetszett, amikor arról ír a szerző, hogy Sztálin gyermekei, amikor meglátogatják az idős Kekét, elcsodálkoznak, milyen egyszerűen, mondhatni rossz körülmények közt él a nagyanyjuk.

Szó van még Sztálin antiszemitizmusáról is, amely öregkorára csúcsosodott ki, de Lilly Marcou idéz például Molotovtól, aki szerint Sztálin egyáltalán nem volt antiszemita. „A zsidó népet több szempontból is elismerte: a munkabírás, az összetartás, a politikai dinamizmus." Bármilyen érzéseket is táplált Sztálin a zsidók iránt, azért a könyv leírja, hogy részt vett a zsidóüldözésben, amely az 1950 körüli időszakban sokakban felélesztette az antiszemita érzeteket. De ott az orvosper is, amikor koholt vádak alapján zsidó orvosokat állítottak bíróság elé, miszerint el akarták tenni Sztálint láb alól. Persze, hogy ezek után alig találtak orvost, aki hozzá mer érni az agyvérzést kapott, földön fekvő kommunista istenhez. A visszaemlékezések szerint a „szerencsés" doki keze úgy remegett, hogy alig tudta megvizsgálni a magatehetetlen diktátort. Tény, hogy Sztálin halálával milliók menekültek meg a halál elől, hiszen ürügye mindig is volt a tömegek lemészárlásához, amit talpnyalói, Jagoda, Jezsov és Berija, sőt, még az ifjú Hruscsov is, örömmel, sokszor saját kezűleg is elkövettek. A kötet nem hozza a várt élményt, hiába Sztálin magánélete a címe, kemény dió egy olyan zárkózott emberről írni, aki teljesen más arcát mutatta a tömegek felé. Ha Sztálin valódi arcáról szeretnék olvasni, akkor ott van Marta Shaad Sztálin lánya című kötete. Szvetlána visszaemlékezései is színesítik a nagyszerű könyvet. Igen, nehéz egy lezárt életről újat írni, esetleg úgy lehet, hogy mondjuk, homlokegyenest mást jegyzünk meg, mint azok az elődök, akik Sztálin életével behatóbban foglalkoztak. Lilly Marcou kötete nem az lesz, amit majd újra és újra elolvasok, ha Sztálinnal szeretnék foglalkozni. Meg különben is, miért érdekel engem ennyire ez az ember? Talán a biztonságérzet miatt. A kellemes borzongásért, mint a horrorfilmeknél. Hogy az csak film, hogy ez meg már elmúlt, és nem ismétlődhet meg. Hogy nincs ilyen. Vagy legalábbis remélem, hogy nincs, azaz nem lesz még egyszer lehetősége egy politikai vezetőnek ilyen méretű hatalmat összpontosítania, amit aztán embermilliók kiirtására használ fel. Bár bizonyosan naiv vagyok. Hinni szeretném, hogy nem.

Lilly Marcou: Sztálin magánélete. Ford.: Kovács Veronika, Perlaki Róza.

Duna International, 2010.

 

Hartay Csaba

 

A kremnilógus tudós elsősorban egyetemi hallgatói számára írta ezt a dokumentarizmusában felülmúlhatatlan, de mégis emberi morzsákból építkező módszertani kézikönyvet. Noha nem említi a hölgy, tudomásom szerint először az angolok zártak politikai célból elkülönítve táborba ellenfeleiket a búr háború kapcsán, míg Gereben Ágnes ezt egészen korai időszakra, 1918-ra teszi Oroszországban. Azt állítja, hogy a szándék már Lenin és Trockíj ez évben történt levelezésében megvolt. Egyébként minden tudós más ismérv szerint jelöli ki a koncentrációs tábor kifejezést. A hagyományok a pravoszláv cárizmus kancsukával megalapozott ideológiájában és gyakorlatában megvolt, Szahalin szigetén, melyről Csehov után a magyar Dallos György írt megrázó szociográfiát, 14 kilós vastalicskához láncolták a nap 24 órájában az elitélteket. Külön szubkultúra alakult itt ki, péniszimplantátumokat készítettek aluminium-kanalakból, a fejüket azért borotválták le, hogy bármiféle alkoholos hatású szer azonnal támadásba vehesse a központi idegrendszert. Míg Sztálin csak 1936-ban iktatta az alkotmányba a kannibalizmus elítélését, a köztörvényes foglyok, a húsz-harminc évre ítéltek rá-rá beszéltek a közös szökésre egy-egy pirospozsgás lengyel,ukrán, vagy épp moszkovita elitéltet, akit aztán részenként fogyasztottak el szökés közben. Egy orosz tábornok beszámolt róla, hogy egyszer két hétig verték. Húsz év múlva is azt mondta róla, hogy ma is fáj tőle minden csontja, és magánzárkából való kiszabadulása után egy gyufaskatulyányi kenyeret akkorának látott, mint más egy két kilós veknit. Gereben Ágnes beszélgetéseinek az a pikantériája és ereje, amit ez a mondás fejez ki: „Egy ember halála tragédia, hat millióé statisztika". A hölgy leült beszélgetni az egykori elítéltekkel, akiket aztán, mint kiderül, nem is szabad egységes tömbként kezelni, mert a zsidófaló pánszláv visszajön ukrán-amerikai pénzzel a FAK-ba Zsirinovszkíjt éltetni, mások meg úgy végzik, mint Litvinenko, vagy Georg Markov. A Gabo Kiadónál jelent meg egy híres szovjet átállt hírszerző vastag emlékirata a szovjet hírszerzés belső titkairól. Az illető húsz éven át készült rá, és minden munkanapján azért túlórázott hajnalig, hogy kézzel lemásolhassa a titkos iratokat és minden nap halálfélelem közepette hagyta el KGB-s munkahelyét. Szóval csak azt akartam mondani, hogy nincs kétféle elítélt. Míg Gereben Ágnes a szovjet megtorló mechanizmus korhű, hiteles dokumentációját adja, ezt egyedi személyes életsorsokon keresztül adja, akik közt meggyőződéses demokrata éppúgy van, mint az alkoholizmusba tébolyult volt orosz playboy.

Már a cári Oroszország is használt kényszermunkatáborokat (oroszul каторга / katorga) politikai ellenségeinek száműzetésére, ezek legtöbbje Szibériában működő kényszermunkatábor volt.

Az 1917-es bolsevik forradalom után Lenin börtönbe záratta, illetve szintén száműzette politikai ellenségeinek jelentős részét.

Az Ulág, mint a munkatáborok igazgatósága, a politikai rendőrség, az (OGPU) egyik ágaként 1930. április 15-én jött létre. Még az év novemberében megkapta a központi jelzőt, ezután GULAG-nak nevezik. A táborrendszer Sztálin rendszere alatt gyorsan nőtt. Az 1931-es 200 000 főnyi létszám 1935-re a legszerényebb becslések szerint is 1 millióra emelkedett. Az 1937-es nagy tisztogatás során egyesek szerint nyolcmillióan éltek a munkatáborokban, de még a legszerényebb becslések is kétmillióra teszik az ott dolgozó elítéltek számát.

A táborok lakossága rendkívül változatos körülmények közül került ki. A cári Oroszország nemessége, az értelmiség mellett óriási számban kerültek ki teljesen ártalmatlan, a kommunizmusban szinte fanatikusan hívő parasztok, munkások is, akiket sokszor apró bűntettek vagy rosszakarójuk feljelentése miatt ítéltek kényszermunkára. Sztálin rajtuk kívül sok, őt nem támogató (volt) kommunista vezetőt is ide záratott.

A II. világháború során a körülmények tovább romlottak. Egyrészt azért, mert több százezer megbízhatóbb rabot (azaz nem politikai foglyokat) mindenféle kiképzés nélkül a frontra küldtek, másrészt mert a táborokban maradottak ellátására egyre kevesebb jutott, miközben munkájukra még nagyobb szükség lett.

Egy 1943. április 14-én hozott új törvény tette lehetővé, hogy a hadifoglyokat is 15-20 év kényszermunkára ítélhessék.

Amikor 1943 őszén megkezdődik a német hadsereg kiszorítása a Szovjetunió sűrűn lakott nyugati területeiről, illetve Kelet-Európából, ismét jelentősen megnövekedett a táborban élők létszáma. A németek által korábban megszállt nyugati terültek lakosságának nagy százalékával, a hadifoglyokkal, és a szovjet Vörös Hadsereg által felszabadított és megszállt területekről (Lengyelország, NDK, Csehszlovákia, Magyarország, Románia) elhurcoltakkal növekedett a táborok lakossága.

A Gulag-rendszer felbomlásáról Sztálin 1953. márciusi halála után lehetett csak szó. 1954-ben megindult a politikai foglyok felszabadítása, ez azonban csak a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956-os XX. Kongresszusa után vált széleskörűvé, amikor is a szovjet vezetés elhatárolódott a sztálinizmustól.

A GULAG intézményt 1960. január 25-én szüntették meg, a politikai megfélemlítés azonban később is tovább élt, immár a KGB hatásköre alá rendelve.

A Gulagoknak óriási hatása volt a Szovjetunióban élőkre, a lakosság nagy százaléka folyamatosan börtönben vagy munkatáborban lakott, és ennek a sorsnak a veszélye mindenki felett ott lebegett. A szovjet lakosság megfélemlítésben élt.

A "GULAG-irodalom" legismertebb szerzője Alekszandr Szolzsenyicin, akinek egyik legfontosabb műve A Gulag-szigetcsoport.

A lenini időszak munkatáborainak elsősorban a politikai ellenfelek semlegesítése volt a célja.

A sztálini tervgazdaság óriási irányszámai rengeteg olcsó munkaerőt igényeltek, amelyet többek között a Gulagban élők kihasználásával tudtak elérni. Mindemellett a Gulagba kerülés veszélye az egész szovjet lakosságot fenyegette. A rendszer többek között megfélemlítésre hagyatkozott. Szándékosan halálra fagyasztott emberek tetemeit vaskampóval szedik ki a vagonokból.

Az óriási termelési irányszámok, az őrök brutalitása, az éhezés és a rossz időjárás miatt a halálozási arány sok táborban a 80%-ot is elérte. A rabok napi 10-12 órán át rendkívül kemény fizikai munkát végeztek.

A Gulagban dolgozók fő feladata bányászat, út-, vasútépítés, illetve fakitermelés volt. Egy bányásznak a tervszámok szerint napi 13 tonnát (? legfeljebb mázsa) kellett kibányásznia. Ha valaki nem teljesítette a kvótát, kevesebb élelmet kapott, így fokozatosan csökkent a teljesítőképessége, és ez sokszor odáig vezetett, hogy az illető megnyomorodott. Őket a доходяга (ejtsd kb. dohogyága) névvel illették. Ez az orosz szó nagyjából vézna, girhes vagy kimerült, összeomlott embert vagy állatot jelent.

A foglyok sokszor embertelen körülmények között dolgoztak. A szibériai hidegben megfelelő öltözék, táplálék és orvosi ellátás hiányában szinte mindegyikük valamilyen súlyos betegségben szenvedett. A leggyakoribb a skorbut volt, amely a vitaminszegény táplálkozás miatt alakult ki. Egy táborban lakóra mindössze 1200 kalória jutott (leginkább száraz kenyér - pajka, пайка - formájában), szemben az ott végzett fizikai munkához szükséges 3100-3900 kalóriával.

A tábori személyzet sokszor megdézsmálta a tábori készleteket (ruhák, gyógyszerek, élelmiszer), ezzel a foglyokra hárítva a hiány pótlását. A rabok sokszor az őrök kegyetlenségének áldozatává váltak. Nemritkán került sor ok nélküli kivégzésre is.

Földrajzi elhelyezkedés

Az első időszakokban a foglyok izolálása volt a cél. A városoktól távol eső kolostorok, illetve a cári Oroszország fogolytáborai tökéletesen megfeleltek ennek a feladatnak. A legnagyobb, még az 1910-es évek végén kiépülő táborrendszer a Szoloveckij-szigeteken, a Fehér-tenger területén épült ki, és a köznyelvbe csak mint Szolovki épült be. Az itt élők nagy része az értelmiséghez tartozott, a 20-as években külön újságot is adtak ki a területen (Szoloveckij Szigetek). A sztálini időszakban a többi munkatábor szintjére süllyedt le a színvonala.

Az iparosítás során a kényszermunkákra ítéltek mindenhol dolgoztak, ahol szükség volt olcsó mukaerőre. Így a moszkvai metró, a Moszkvai Állami Egyetem, a Belomorkanal (fehér-tengeri csatorna) is az elítéltek munkájából született.

A munkatáborok nagy része teljesen lakatlan területre került. Rengeteg működött Szibériában, ezek közül a leghírhedtebbek a Kolima folyó környékiek (azok közül is a Malenkij nevezetű). A mai Kazahsztán területén is sok tábor volt.

A Szovjetunión kívül, szovjet mintára, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Bulgária, Románia, és Mongólia is működtetett munkatáborokat. Kubában mind a mai napig működnek ilyen munkatáborok, az első ilyen tábort Ernesto Che Guevara hozta létre.

Szovjet munkatábor a Szovjetunió határain kivűl egyedül Mongóliában müködött. Itt 50 000 fogoly dolgozott 1947 és 1953 között a Nauski - Ulánbátor (Transzmongol vasútvonal) építésén.

Magyar vonatkozás

Magyarországon a Gulag fogalma 1945-ben jelent meg. A megszálló szovjet hadsereg felkereste mindazokat, akiket a hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek vélt. Ennek során volt miniszterelnököket, minisztereket , képviselőket, nagyköveteket, katonatiszteket, papokat, tanárokat, diplomatákat hurcoltak el, köztük Raoul Wallenberg svéd diplomatát is. Ezenkívül rengeteg munkaképes, fiatal nőnek és férfinak kellett elhagynia az országot, hogy szovjet munkatáborban dolgozzanak. Átlagéletkoruk a húsz évet se érte el. 1945-ben a munkaszervezőnek nevezett magyarok kezdték meg a fiatalok összegyűjtését, sokan a német koncentrációs táborokból egyből a szovjet Gulagokba kerültek. A Magyarországon összeszedett embereket először gyűjtőtáborokba vitték. A legnagyobb gyűjtőtábor Kistarcsán működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. A gyűjtőtáborokból román átmenőtáborokba (Máramarossziget, Foksány, Brassó, Temesvár) kerültek a foglyok. Innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére.

A Gulag-táborokba azok a rabok kerültek, akiket a magyar hatóságok közreműködésével a szovjet hadbíróságok ítéltek el háborús bűntett vádjával, legtöbbször alaptalanul. A szovjet hadifogságba esett mintegy 500 ezer magyar katona és a polgári internáltak többsége ugyanakkor az 1939-ben létrehozott GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága, Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Intyernyirovannih), vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került. A magyar foglyok mintegy 2000 táborban szóródtak szét.

Összesen mintegy 700 ezer magyar állampolgár került szovjet munkatáborba, közülük csak körülbelül 400 ezren tértek haza. A deportálás során és a munkatáborokban tehát nagyjából 300 ezer magyar állampolgár vesztette életét, akik közül mintegy 10 ezer fő a Gulag büntetőtáboraiban halt meg. [1] Hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették a lelkileg (sokszor testileg is) megtört embereket. A GULAG-világ legjelentősebb magyar krónikásakánt tartják számon Rózsás János írót, a "magyar Szolzsenyicint". Szalkai Zoltán dokumentumfilmsorozatot készített a gulág-táborok mai helyszíneiről.

Magyarországon is működtek munkatáborok. A legnagyobb Recsken volt, ahol egyszerre mintegy 10 000 fogoly tartózkodott. Jelentős volt még a tiszalöki munkatábor, ahol a rabok vízerőművet építettek.

Különleges táborok

Saraska (шарашка, „elszúró"): Sztálin által megszüntetett különleges táborfajta, ahol az elfogott (sokszor nagynevű) tudósok (természetesen név nélkül) új technológiákat fejlesztettek ki.

Pszikuska (психушка): Elmegyógyintézetbe való bezárás és gyógyszeres kezelés. A Gulag-rendszer felszámolásával vált elterjedtté.

Léteztek továbbá különleges táborok kisgyerekes anyák, gyerekek, illetve mozgássérültek számára. Bár ezek a táborok a termelésben nem vettek részt, a megfélemlítésben fontos szerepük volt.

A szovjet atomprogram keretében több ezer fogoly vett részt a kísérleti atomrobbantások (Novaja Zemlja, Szemipalatyinszk) előkészítésében és a sugárfertőzött területek megtisztításában

 

Az első nagyobb szerkezeti egység a Gulag kialakulásáról szól, a Lenini időktől Hruscsovig. Rögtön cáfolva azt a vélekedést, ami a lágervilágot a sztálini terror időszakához köti, mintegy a szép és magasztos eszme elhajlásának, a diktátor torz személye folyományának és nem a bolsevizmus termékének állítva be a Gulag brutalitását. A szerző tételesen bizonyítja, hogy a terror a kezdetektől, az az 1917. októberi hatalomátvételleltől jelen volt a bolsevik rendszerben. Lenin már egy 1918. januári feljegyzésében helyeselte az első- vagy másodosztályú vasúti kocsikon ülő, azaz módos, burzsuj utasok letartóztatását. Továbbá javasolta, hogy rögtön "ítéljék is őket bányában végzendő fél esztendei kényszermunkára". Gereben idézi, hogy Lenin, az 1918. augusztus 9-én írt, Penza kommiszárjának küldött táviratában használja a "koncentrációs tábor" kifejezést, miközben "tömeges terror" alkalmazására szólít fel.

A Gulag nem túlzó, vagy egyszerűen barbár módja volt az igazságszolgáltatásnak, hanem az állami terror és megfélemlítés eszköze, sokszor értelmetlennek tűnő kegyetlenséggel. A Vojkov lengyelországi szovjet merénylő elleni, magányos merénylő által elkövetett gyilkosság után 18 956 ártatlan embert tartóztattak le és deportáltak országszerte.

A Beszélgetések a Gulagról második része a kollektív megtorlással, az ártatlanok meghurcolásával foglalkozik, cáfolva azt azt a nézetet, hogy a Gulagnak nem volt célja etnikai, vagy vallási közösségek megsemmisítése. Nem mintha a társadalmi osztályok - így a polgári személyek, értelmiségiek vagy a kulákság - likvidálása ennél kisebb bűn lenne.

Több fejezet foglalkozik a volgai németek és a krími tatárok sorsával. Összesen 17 népet ítéltek teljes és 55-öt részleges deportálásra. Több fejezet foglalkozik az üldözött keresztény kisközösségek, így a pünkösdisták üldöztetésével.

Ahogy Gereben felhívja rá a figyelmet, az ortodoxiától elforduló közösségek üldözésében töretlen volt a folytonosság a cári és a szovjeturalom között. A szovjet terror a gyerkeket sem kímélte. Éppúgy társadalomra veszélyesnek minősítette a az 1917-18 alatt elárvultakat, mint az "osztályellenségek" gyermekeit. Golyó végzett a Trockíj, Kamenyev és Zinovjev gyermekeivel is. 1917 után a "burzsujok" 16 és 25 év közötti leányait kiutalták "szocializálásra" a bolsevik hatalom képviselőinek. A börtönökben és a Gulagon bevett gyakorlat volt a nemi erőszak, a köztörvényések részéről éppúgy, mint a frissen érkezettek közül válogató őrökéről. A táborokban szokásban állt az osztályellenségeket - férfiakat és nőket egyaránt - büntetésül a köztörvényesek közé zárni egy éjszakára "használatra". A szadista nemi erőszakot csak kevesen élték túl.

A Beszélgetések a Gulagról legnehezebben megemészthető, legjobban felkavaró része a szerző Gulag-túlélőkkel készített beszélgetéseiből áll. Azok után a büntető törvénykönyv lágereket szabályozó, hirhedt 58-as paragrafusának, vagy a lágerek típusainak felsorolása és azok magyarázata levezetésnek számít. Külön elismerés illeti a ritkaságnak számító gazdag képanyagot.

Be kell vallanom, a kötetet letenni és felvenni éppúgy nehéz, az ember úgy érzi tiszteletlenség lenne az áldozatokkal szemben, miközben nem akar szembesülni a terror részleteivel. Furcsa rosszérzés hajtja az olvasót oldalról oldalra, miközben zúg a feje, többször a könnye is potyog, vagy éppen indulatok feszítik szét. Utoljára az Auschwitz-Birkenau-i emlékmúzeum és Andrzej Wajda Katyń filmje után éreztem így magam.

A könyv bemutatóján valaki feltette a kérdést:

- Honnan lehetett ezt mind összeszedni? Ezek nem titkok még mindig?

Gereben Ágnes válasza megdöbbentő volt:

- Putyin Oroszországa előrébb jár a multtal való szembenézéssel mint a magyar közvélemény.

 

Kerekes Tamás

thomaskerekes@msn.com

 

 

A Gulág

Huszonegy napig tartó verés. Még harminc év múlva is fáj. Éheztetés: a foglyot egy hónapig tartják 10 dekás fejadagon. Alvásmegvonás, melytől az ember elveszti a személyiségét. A belek kiürítése nyilvános. A rablók úgy kártyáznak, hogy egymás szeme a tét. Mínusz harmincöt foknál nehézzé válik a légzés.

A kórházbarakkba kerülni akarók magukkal hozzák önkezűleg levágott lábaikat. A raboknak, mert olyan szorosan zsúfolták őket, hogy nem tudták mozdítani karjukat, a szájukkal kellett elkapni a behajított jégdarabokat, akárcsak a pingvineknek. Hetvenkét óra a sötétzárkában örökre tönkreteszi a térdet, a kolimai aranybánya három hét alatt egy erős ember egészségét is egy életre meg tudta törni.

 

A vég

Március 1. Szélütés, összerondítja pizsamáját, fekszik az ebédlő padlóján, mellette egy üveg ásványvíz és egy Pravda. Beszélni nem tud. Az összes kremli orvost börtönben kínozzák, személyes orvosa, Vinogradov, vasra van verve.

Öt napig szívják a piócák a vérét a füle alatt, de március ötödikén meghal. Temetése napján emberek hatalmas tömegei hömpölyögtek Moszkvába, veszélyesen összezsúfolódva. Azon a napon több mint száz ember halt fulladásos halált Moszkva utcáin.

Egy újabb Sztálin-életrajz? Ez a munka nem tisztán akadémiai hangvételén túlmenően kiindulópontjával is megkülönbözteti magát a többitől. Sztálint, az embert tanulmányozza. Rehabilitálni próbálja talán? Semmiképpen sem. Problémafelvetésében semmilyen kétértelműség nincs. Lilly Marcou fel akar rázni bennünket, azt szeretné, ha az olvasó elutasítaná a történelem leegyszerűsítő elbeszéléseit. Vállalkozása: a szörnyetegben élő ember leleplezése.

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Berecz János

Kádár élt

 

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

kiado2@dunakiado.hu

www.dunakiado.hu

 

Tévedni persze emberi, így történészi dolog is. Ebbe a hibába, csapdába én is jócskán beleestem munkásságom során. Minden esetben a személyes elfogultság volt a fő ok. Azokat akkor nem voltam képes elkerülni. Most, amikor még nagyobb a kísértés, minden erővel, tudatos figyelemmel igyekszem kikerülni a buktatókat, a csapdákat. Minden figyelmemmel arra törekszem, hogy sikerüljön. Erre a szemléletre oktatott a kiváló magyar történész, Kosáry Domokos: "Azzal is számolnunk kell, hogy Magyarország történetében különösen meghatározó volt a nemzetközi erőviszonyok játéka. Az egész 20. század története napnál világosabban tükrözi ezt, ellentétben olyan feltételezésekkel, amelyek kizárólag a belső társadalmi mozgásból magyarázták meg a nemzetközi helyzetet is, mint hogyha a farok csóválná a kutyát. Rendszerint inkább a kutya csóválja a farkát, ha jókedve van." Bölcs útmutatás!

 

 

Aki Titótól sem fogadott el öngyújtót

 

 

 

Lírai előhang a Kádár rendszerről

Kerekes Tamás

 

Édesapám rendkívül takarékos volt.  A hatvanas-hetvenes évekbeli kortársai szintén. Kenyeret nem dobtunk el, megszárítottuk, ledaráltuk, abból lett a prézli, a kenyérmorzsa. Ha megsavanyodott a tej, tüllzacskóba rakta, felakasztotta, abból lett a túró, legrégebbi játékaim babzsákok voltak. Ma már nem is ismerik a gyerekek ezt a kifejezést. Vadászott az árleszállításokra, mindenen takarékoskodott, amin csak tudott. Így volt ez a környezetemben mindenkivel. Édesanyám maga kötötte nekünk pulóvereinket. A nagymama pedig befőtteket tett el. A kor, melyben felnevelkedtem, nem ismerte a tékozlást. Nem voltak hajléktalanok, rokkantak voltak, azokat ismertem is, számláikat kifizették, tévére nem telt, kártyáztak, velünk, gyerekekkel. Nem volt munkanélküliség sem, de igazán gazdag embereket sem ismertem. Kiszámíthatósága volt a múltam legjellemzőbb vonása. Édesapám igyekezett engem is takarékosságra szoktatni, rendkívül kevés sikerrel. Mondogattam is neki, hogy kuporgatásból nem lehet meggazdagodni. Két és fél diplomámat ingyen szereztem, sőt a harmadiknál be sem fizettem a tandíjat, s a filozófiai doktorim sem került pénzbe. Áldja meg az Isten Almási Miklós  akadémikus urat, máshelyt megírtam már ezt a történetet. Egy liter tej három forintba került, ma 180. Természetesen a jövedelmem nem emelkedett hatvanszorosára. A gyermekkorom szegényei nem utaztak, nem jártak színházba, de olcsó lecsóra nyáron mégis futotta, ünnepnap pedig a vasárnapi fröccsre. A rendszerváltás előtt érezni lehetett, hogy nem ér semmit a pénzünk. Egy középiskola kollégiumában tanítottam, ahová líbiai diákok jártak be. Jó, ha délben bejöttek a suliba, nyugati kocsijuk ott parkolt az iskola előtt, rendkívül jól öltöztek és nagy sikereik voltak a lányoknál. Az igazi bajok, amelyek engem is érintettek, az első gazdasági megszorító intézkedésekkel egy időben történtek. Egyre nehezebben kaptam állást. Egy munkanélküli periódusomban, mely egy évig tartott, annyi adósságot halmoztam fel, hogy el kellett adnom lakásom és bérlakásba költöztem. Baj bajt szül, mert jelzálogfedezet nélkül nem ad kölcsönt a bank, és ráadásul, ha egyedül öregszem meg, nyugdíjas otthonba sem kerülhetek, mert, ennek is feltétele a felajánlott öröklakás. Jelenleg egy műemlékké nyilvánított, klassz lakásban lakom, adósságaim nincsenek. Utazásra, színházra, lakásfelújításra nem telik. A dohányzást és a kemény ivást már korábban abba hagytam. Most gondolkodnom kell, mert újabb megszorítások várhatók, hogy miről mondjak le? Egyre nehezebb. A heti egy lottó-szelvényemről, a napi kávémról, mely mellett átfuthatom a szomszédos kávézóban a napilapokat? Kortársaim szintén rendkívül nehezen élték át az elmúlt időket. Tizedelte őket öngyilkosság. A válás általában (mely rendre követte a munka elvesztését) gazdasági lecsúszással is járt. Jött az alkohol, a lerongyolódás, a fogak elvesztése, a magánéletről való lemondás. Egy barátommal találkoztam, akivel együtt jártunk gimnáziumba. Ez alatt a négy év alatt vesztette el édesapját. Amikor Szolnokon, talán tíz éve találkoztam vele, szembejött velem az utcán, Egy pillanatig azt hittem, hogy az édesapja, de rögtön eszembe jutott, hogy az már meghalt. Ő volt az, soványan, ráncosan, kopasz fejjel, fogatlanul, Azt mondta, már csak nyolc évig akar élni. Nem tudom, hogy sikerült-e neki. Amikor gyermek voltam, akkor az áldozatokat a szocialista béketábor érdekeiért hoztuk, tizenöt éve pedig a NATO, az Európai Unió mézesmadzagja az, mely a terheket az egyedül megsarcolható középosztályra hárítja át, noha jól megmondta az Erdélyből jött Tamás Gáspár Miklós, hogy az újabb megszorításoknak semmi értelme. Egekbe emelkedett a benzinár, újabb elbocsátások várhatók, nem sorolom az újabb terheket. Az viszont érdekel, hogy a barátaim hogyan akarják átvészelni. Fogadkoznak, hogy lemondanak a cigarettáról, a piáról. Tapasztalatból tudom, hogy ez ezerszer könnyebb, ha belső elhatározásból fakad. A pénztelenség tartós deprimáltsághoz vezet, mely vonzani fogja az alkoholt. Legkönnyebben a nyaralásról mondanak le. Azt is a bőrömön érzem, hogy mennyire megvisel, hogy tíz éve nem tudtam nyáron, vagy télen elmenni Szolnokról két hétre. Nincs a feltöltődésnek semmi lehetősége. Aztán a tévé előfizetés lemondását tanácsolják, majd az otthoni internet- használatot. Elvileg lemondhatok róla, hogy aztán végképp vegetáló véglényként asszisztáljak a neoliberalizmus iskolapéldájaként. Barátaim azonban elmaradoznak, nincs pénzük kifizetni a szauna-bérletet, vagy uszodabérletet, ami jó alkalom, hogy összejöhessünk. És a sörözések is megritkultak. Van azonban olyan barátom, aki semmit nem vesz észre a közelgő viharfelhőkről. Tibi az, aki átszellemült arccal mesél arról, hogy éh-halála előtt egy brabanti zenész, milyen gyönyörű Mária -planctust szerzett. Aztán négy nap múlva éhen halt. Tibit, aki nyomorog, végképp nem érdekli az egész. Új mániája köti le. Átszellemülten mesél róla, mi pedig lesütjük szemünket. Koprofág lett. Most boldog. Kratowice mellett részt vett egy nemzetközi találkozón, díjat, érmet, plakettet nyert. Szárnyal, suhan a föld felett. Glóriája repül. Boldogan dicsekszik, hogy 36 mintából, bekötött szemmel, íz alapján felismerte a sajátját.

Kerekes Tamás

A szerző most megjelent első, majd a következő második kötetében, mint talán a leghitelesebb tanú teszi közkinccsé Kádár életéről és munkásságáról szerzett benyomásait, élményeit saját tapasztalataira alapozva.

A  sorozat harmadik kötetének főszereplője ismét Kádár János. Mint Berecz János előző két könyvében, itt is a maga életének eseményeit, találkozásait, fordulatait mesélve is újra meg újra visszakanyarodik Kádár személyéhez, új meg új vonásokkal árnyalva portréját.
Érdekes emberekről rajzol arcképet, rabbiról és papról, külföldi államfőkről, kémekről, - gáláns kalandok és egy-egy vaskos epizód fűszerezi az elbeszéléseket.
Ugyanakkor felelevenednek előttünk a kádári korszak ismert személyiségei, Biszku Bélától Komócsin Zoltánon, Péter Jánoson, Münnich Ferencen keresztül Aczél Györgyig, Horn Gyuláig.
Színes, olvasmányos könyv, felelős és szenvedélyes.

 A szemtanú szavai.

 

 

Második levonás: Gough könyve Kádárról

 

 

 

 

Az ember, akit Kádár János néven Magyarország vezetőjeként ismertek meg, Csermanek Jánosként született Fiuméban -a mai horvátországi Rijekában. Édesanyja félig szlovák volt, az apja családi neve pedig német. Roger Gough, jó néhány évet eltöltött a levéltárakban, mire összehozta ötszáz oldalas életrajzát e kétarcú politikai vezetőről.

 

 

Eltekintve a magyarul megjelent, ám rossz emlékezetű Gyurkó László által írt életrajztól, s a Csaplár Vilmos féle politikai blődlinek sem nevezhető fércműtől, még angol nyelven sem létezik korszerű Kádár-életrajz. Vélhetőleg tehát a legmodernebb életrajzot tarthatja kezében az olvasó a jlx. Kiadó jóvoltából (www.jlx.hu), melynek külön politikai pikantériája és tárgyilagossága, hogy nem magyar szerző tollából való. Kétségkívül egy magas-nyasszaföldi is hitelesen tud írni Theodore Rooseweltről, tulajdonképp egy tükröt tart elénk a szerző: így látja az ÚNIÓ Kádárt. Témáját alaposan ismeri, tudja, hogy az életrajz mögött az ország drámája sejlik fel, hisz az ő Magyarországa volt az, ami a reformkommunizmus kísérleti gyakorlóterepévé vált, azé a kísérleté, mely a marxista-leninista állam főbb dogmáinak elhagyása nélkül próbálta megnyesegetni a sztálinista vadhajtásokat. „Ez az erőfeszítés-melynek lényegét elsősorban a megkülönböztetett magyar gazdasági modell képezte -továbbá annak bukása főszerepet játszott az európai kommunizmus bukásában” -jelöli ki témáját a szerző.

 

 

 

A kezdés nehéz volt. A mama, Borbála, írástudatlan volt, de elég bátor volt ahhoz, hogy szülőfalujától messze keressen állást. „Több szem, többet lát” alapon, jó, hogy a könyvet külföldi szerző írta meg (hacsak nem Esterházy Péter, Németh Gábor, Garaczi László, vagy más posztmodern nagyság rejlik az író álnév mögött), mert a főhős 1912-es születéséhez azonnal hozzáfűzi, hogy a kései Monarchiában született, melyet az elnyomás és kiegyezés kettős hatása formálta s ez a kettősség Kádár életrajzában is folyton-folyvást kimutatható. Hazánk politikai vezetőjét már kiskorában traumatikus élmények érték. A vélhető apa családja (Keizengerék) szóba sem akartak állni a leányanyával, a haragos Borbála a sövényre helyezte a kisfiút, figyelte, hogy kijön-e valaki a házból. Miután erre a vélhető apa családja nem reagált, tíz kilométerrel odébb gyalogolt a karján a kis Jánossal, Kapolyra. Ott sikerült megegyeznie egy Bálint nevű családdal, hogy gondoskodnak kisfiáról, ő pedig Budapestre ment munkát keresni. A befogadó házban azonnal munkára fogták, de első „marxista” tanítását is a Bálint családnak köszönheti:„A szegény ember gyerekének mindig dolgoznia kell”.  Hat éves lett, mire édesanyja megengedhette, hogy Budapesten összeköltözzön a család.  A vidéken felnőtt kisfiúnak idegen volt a nagyváros, megérkezése órájában meglopták a villamoson, s hogy valami emlékeztesse Kapolyra, kakast tartott a budapesti lakásban. A helyzetet nehezítette, hogy féltestvére született, Jenő, aki szintén apa nélkül nőtt fel, s az édesanyja elvesztette munkáját.

 

 

 

János szombatonként villanyt kapcsolgatott a vallásos zsidó családoknál. Igazi kenyérharc volt. A kisfiú focizott, majd írógépszerelőnek tanult, ami rendkívül frekventált szakma volt akkor Magyarországon. Jellemében az introveltság keveredett a jellem szilárdságával, vonja le a következtetéseket a biográfus. Egy sakkversenyen nyeri élete első marxista művét, elérte a világválság, így került kapcsolatba a kommunistákkal. Sztrájkba keveredett, megverték, de végre azonosulni tudott a mobilizálható tömeggel. Barna János álnéven lett a Kommunista Ifjúsági Szövetség Szverdlov szakosztályának tagja 1930-ban. Közeli munkatársa- Aczél György- a könnyű azonosulást azzal magyarázta, hogy a mozgalomban nem kellett szégyenkeznie fattyú származása és írástudatlan anyja miatt. Első cikke után nem sokkal novemberben le is tartóztatják, de februárban szabadul. Ekkor felajánlották neki, hogy tanulhat Moszkvában a Lenin-intézetben, de ezt nem vállalta, arra hivatkozva, hogy édesanyját és kistestvérét nem akarja magára hagyni. Júniusban újra letartóztatták, még a bilincsben is verekedni próbált. A kihallgatások alatt megtört, ám vallomását visszavonta. Két év felfüggesztett börtönt kapott. Ide -oda helyezték, a szegedi Csillagban együtt raboskodott a későbbi pártfőtitkárral, Rákosi Mátyással.

 

 

 

A börtönben kapta az ötletet, hogy a szociáldemokratákhoz csatlakozzon, amit követett. Hatékony beszivárgó lett belőle. Az az állhatatosság, amellyel újra szert tett a mozgalomban korábbi elfoglalt pozíciójára, ékesen tanúsította, hogy a politika és a párt mennyire központi szerepet játszik az életében. A szegénység persze maradt. E korszakából származik az a kijelentése, miszerint minden vágya egy ágy, amelyben egyedül alhat és egy pár olyan cipő, ami télen nem ázik be. Noha már kezdetben hatékony szónok volt, inkább a prózai politizálást favorizálta és elhárította azt a kérést, hogy vegyen részt a spanyolországi harcokban. A későbbi politikai ellenféllé vált Demény Pál így jellemzi a fiatal Kádárt: visszafogott, introvertált, mérsékelt ivó, ígéretes sakkjátékos, aki képes arra, hogy tartós benyomást gyakoroljon  a kommunista nőmozgalom fiatalabb tagjaira.”

 

 

 

A német megszállás alatt illegalitásba vonul, egy éjszakát, későbbi feleségével, „konspiratív” okokból egy barlangban töltenek. 1942 a fordulópont, ekkor kerül a kommunista párt vezetőségébe, nemsokára azonban az a veszély fenyegeti, hogy a párt eljelentéktelenedik. Ügyes, de sokat vitatott húzás a részéről, hogy egy négytagú vezetőség élén (szerepelt benne Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság később rettegetté vált vezetője) kimondták a párt feloszlatását, és Békepárt néven dolgoztak tovább. A döntés természetesen ellenezték a moszkoviták (élükön Rákosival). Jóvátenni mindezt úgy akarja, hogy részt vesz a párt Katonai Bizottsági ülésein, és át akar szökni Jugoszláviába, hogy kapcsolatot teremtsen Tito partizánjaival. Lupták János tizedes néven lépte át a jugoszláv határt, aholis azonnal letartóztatták Igazi személyazonosságára nem derült fény(az lett volna a rosszabb). A hadbíróság két és fél év börtönre ítélte. A börtönből Komáromba akarják vinni, ám ő sejti, hogy a végállomás Dachau lenne. Nyergesújfalunál, kihasználva utolsó esélyét, megszökik, az a legenda, miszerint egy gerendával a vállán sétált fel Pestig, s senki nem tartóztatta le, tévesnek bizonyult, ám ott találjuk az oroszok által felszabadított Budapesten, ahol döntő szerepet vállal a fiatal, nép demokrácia kialakításában. A többit ismerjük?

 

 

 

A könyv dokumentarista. Szenvtelen, elemző hangnemben íródott. Sokat támaszkodott személyes forrásokra is. A dokumentumokat összevetette többször is, s az ellentmondásokra sűrűn rákérdez. Külön erényének tartom a kötetnek, hogy nem száll bele abba a kérdéskörbe, hogy „jobban éltünk-e Kádár alatt?”. Egész egyszerűen eddig a legjobban dokumentált, legrészletesebb, leghiggadtabb Kádár-életrajzot veheti kezébe az olvasó.

 

 

 

A kiadó előszava

 

A hazai tollforgatók valami módon ódzkodtak attól, hogy Kádárt, szellemét, életművét annak rendje és módja szerint "felboncolják". Aki arra vállalkozik, hogy Kádár Jánosról könyvet írjon, egyben arra is kísérletet tesz, hogy tükröt tartson Magyarország 1956 és 1989 közti társadalma elé. És az abban feltáruló kép nem mindig irigylésre méltó. Sokan voltak jó elvtársai Kádár Jánosnak. Azt az embert, aki nem tart attól, hogy magára zúdítsa a jó elvtársak haragját, Roger Gough-nak hívják. Az angol történész a minden oldalról megjelent, Kádárral foglalkozó műveket felhasználva helyezi új megvilágításba az egykori kommunista vezér személyét, szélesre nyitva közelmúltunk ablakát, friss levegőt engedve be abba a fojtogatóan fülledt intimszférába, amely nem csak a jelzett korszak Magyarországának, de részben még az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyarországnak is a sajátja.

 

Berecz János Kádár könyvének több utánozhatatlan erénye van. Az egyik a személyiség, a közvetlenség, hisz a biográfia szerzője közvetlen munkatársa volt Kádárnak. Sok benne a humor, a csipkelődés, amit Berecz mindig képes a kor bel és külpolitikai viszonyaival érthetővé tenni. Berecz sokkal jobban otthon volt a kádári rendszer bel és külpolitikájában, mint Gough, ezért Kádár minden döntését képes autentikusan magyarázni. Nézzünk egy példát. Kádárt kérdőre vonták, hogy a román diktátorral nem elég kemény. Erre Kádár azt mondta, hogy „ Nézzék, én három perc alatt úgy  összeveszek Caucescu-val, de úgy, hogy maguk harminc évig nem tudnak kibékülni vele.

Zárszóként egy személyes megfigyelés: az utolsó apánk Kádár volt. Utána sem a rendszerváltást levezénylő első miniszerelnök, Antall József, sem Medgyessy, sem Gyurcsány, sem Orbán nem volt „apánk”.(Kerekes Tamás)

 

 Nézzük, mások, hogy látják a kötetet

 

Dalia László

168 óra

egy más világ

 

Roger Gough angol történész volt addig az egyetlen kívülálló az életrajzírók közül, s ő III. Richárdhoz hasonlította Kádárt. A rendszerváltás óta már mondták őt Machbethnek, Learnek és Übü királynak is, és visszatérő vád, hogy Magyarország még nem számolt el (vagy nem számolt le) a Kádár-rendszerrel. Nemrégiben a köztársasági elnök is azzal szembesítette (sértegette?) a politikai elitet, hogy a Kádár-érában szocializálódott, és ezt nem tudja levetkőzni.

Nehéz persze megítélni utóbb egy rendszert, ha annak még a vezetőjét sem tudjuk tárgyilagosan leírni. És ez igaz a Kádár-könyvekre is. A portrék többsége elfogult, elnagyolt, hiányoznak belőlük a főszereplő vallomásai. „Az ő verziója.” Visszaüt, hogy Kádár nem szeretett nyilatkozni, még egy igazi televíziós interjú sem készült vele, hiába próbálták a munkatársai rábeszélni. Persze furcsa is lett volna, ha annak a doboznak nyilatkozik, amiből neki nem volt otthon.

Fokhagymás pirítós

Méltánytalan volna Gyurkó László könyvéről (Arcképvázlat történelmi háttérrel) komolyan megemlékezni, hiszen az még Kádár életében íródott (1982), és – ha hinni lehet a mendemondának – mindössze három találkozáson alapult. Gyurkó jobb író volt annál, hogy ne érezze: a lehetetlenre vállalkozott. Ezért is biggyesztette oda, hogy „arcképvázlat”, amely nem létező műfaj, legfeljebb grafikusok vagy festők készítenek effélét. Gyurkót a szerencse fiának nevezte az egyik kritikus, hogy ezt a könyvet megírhatta, pedig az az író, aki Jancsóval és Hernádival a 25. Színházban a rendszer határait próbálgatta, nagyon jól tudta, hogy ’56 nélkül nincs Kádár-portré. Kádár sosem vezethette volna az országot, ha nem adja a nevét a forradalom leveréséhez.

Huszár Tibor könyve nyitotta meg a sort (Kádár. A hatalom évei, 1956–1989). Miután már kiadott egy kötetet a volt első titkár levelezéséből, és egy kétkötetes életrajzot, maga is érezte, hogy érdemes a kutatásait összefoglalni. Nehezen olvasható könyv, de hiteles. Huszár nem próbálja meg kiegészíteni a hiányos mondatokat, nem spekulál. És amit a kritikusai is a javára írnak, hogy ódzkodik a Kádár-sztereotípiáktól, nem ragad le a krumplilevesnél és a puritán élet képénél. Ámbár azt megtudjuk, hogy Kádár kedvence a káposztás kocka, a tepertős pogácsa és a fokhagymás pirítós volt. Ebédre hideget evett az irodában, s hozzá egy nagy bögre rumos teát.

Huszár minden momentumot pontosan idéz, mintha így oldalanként megoldana egy rejtélyt, pedig mi sem áll távolabb a kutatótól: ő csak leltároz. Hosszasan idézi a Marosán-ügyet, taglalja annak a kivételes esetnek a részleteit is, amely Kádár egyetlen nyilvános ütközete volt egy pártvezetőtársával.

 

Ki ölje meg?

Marosán nem kevesebbet állított ugyanis Kádárhoz intézett levelében, mint hogy személyi kultusz van a pártban. „Belátták, hogy mi már csak úgy haladhatunk előre életünk minden vonalán, hogy egyedül Kádár elvtárs tud mindent. Belátták, hogy az a helyes, ha már egyedül Kádár elvtárs gondolkodik...” Huszár itt sem találgat, de pontosan levezeti, amit a többi Kádár-életrajz írója elmulaszt bemutatni: miért maradt hatalmon oly sokáig a többek által leszólt politikus.

Marosán is alábecsülte Kádár taktikai érzékét, ravaszságát, pedig másfél évtizede ismerte őt. Kádár úgy intézte, hogy a politikai bizottság ne Marosán jelenlétében tárgyalja meg a beadványát, és két emberét (Tömpe Andrást és Szurdi Istvánt) is ügyesen leszerelte, sőt maga mellé állította. Kádár tehát ezúttal is győzött, de Huszár szerint ez pirruszi győzelem volt. („Konzerválódtak a vezetésben kialakult egészségtelen állapotok, saját emberi gyengéi is.”)

Moldova Györgyöt saját bevallása szerint tizenöt éve győzködték, hogy írja meg Kádár életrajzát, de mindig kitért előle, mert tudta, hogy az tízéves meló, ő pedig már elmúlt hetven. Végül mégis megírta, pedig a kritikusok szerint jobban tette volna, ha ellenáll a kísértésnek. Egyikük szerint a Negyven prédikátor szerzője ezúttal a közhelyekkel és saját szelektív memóriájával sem tudott megküzdeni. E sorok írójának hajdan azt mondta a szerző, hogy azért is félt ettől az életrajztól, mert csak négyszer-ötször találkozott Kádárral, de amikor megtudta, hogy a többi történetíró még annyiszor sem – még Gyurkó is csak háromszor beszélhetett vele, pedig arról a könyvről párthatározat volt –, meggondolta magát.

 

Moldova nagyon messzire került ’57-es énjétől, amikor mocsok bérencnek, muszkavezérnek nevezte Kádárt. „A főiskolán arról beszéltünk, hogy ki ölje meg, ma viszont azt mondom, hogy a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt. Ne felejtse el, amikor a legnépszerűbb magyarokról szavaztak, Kádár harmadik lett.” Moldovának ez volt az alapállása, és ez meglátszik a könyvön. Miközben a maga remek stílusában leírja az ismeretlen kommunistát, nem is akar objektív lenni. „Nevetnek rajtam, amikor azt mondom, hogy szobrot fognak majd neki állítani.” S attól sem félt, hogy az ’56-os forradalom 50. évfordulóján provokátornak tartják majd, mert előállt egy pozitív Kádár-életrajzzal, amelyben többek között azt állítja, hogy ’56 nem forradalom, hanem felkelés volt.

Egy angol történész is csatlakozott a Kádár-életrajzok íróihoz. Roger Gough imponáló ismeretanyaggal és rengeteg interjúval készült a feladatra. Az egyik magyar kritikus meg is jegyezte a könyvről (Kádár János, a jó elvtárs?): „Módfelett boldogok lennénk, ha minden, a magyar történelmet tárgyaló külföldi szerző ily felkészültséggel fogna az íráshoz.”

Furcsa, de az angol azelőtt nem foglalkozott a magyar történelemmel, egy lábjegyzet vezette el Kádárhoz. E sorok írójának elárulta, hogy húsz éve olvasott egy könyvet III. Richárdról, s abban az írónő azt állította: az volt a pechje az angol királynak, hogy csak két évig volt uralkodó. És egy lábjegyzetben közölte: III. Richárd modern kori megfelelője Kádár János magyar politikus.

 

Gough kötete üdítő olvasmány. Nem elfogult, nem zavarják szubjektív benyomások, és miután rendesen utánaolvasott, és sokakat kikérdezett (Aczél Györggyel már nem sikerült beszélnie), nem téved el a magyar történelem erdejében. Az árnyalatokon néhol talán lehetne vitatkozni, a könyv szerkesztőjeként magam is jeleztem, hogy például túl nagy hitelt ad Dubèek visszaemlékezésének, aki azt állította: Kádár nem segített neki, inkább Brezsnyevet képviselte. Holott Kádár többször is figyelmeztette a csehszlovák politikust, elviselte, hogy a varsói tanácskozáson úgy néztek a magyar küldöttségre, mint a leprásokra, mert találkozott Dubèekkel. Kétségtelen, hogy sokkal többet nemigen tehetett, húzta az időt, amíg lehetett, aztán ő is feladta. Gough viszont azt állítja, hogy megtévesztette Dubèeket, amikor „sokkal függetlenebbnek állította be magát annál, amilyen volt”. Azt ugyanis utóbb Dubèek is elismerte, hogy amikor a komáromi vasútállomáson a többi pártra panaszkodott, Kádár visszakérdezett: „De hát ismeri őket, nem?”

Az angol történésztől az akkori magyarországi brit nagykövet megkérdezte, hogy változott-e Kádárról a véleménye írás közben. „Meglepődött, amikor azt válaszoltam, hogy erkölcsi szempontból csökkent a csodálatom, viszont politikusi erényeit felértékeltem.” S ez a szál fut végig a könyvön is: egy nagy politikust rajzol meg, aki ravasz, pragmatikus, de a jó elvtárs, a jó kommunista kegyetlen is, ha úgy hozza a sorsa.

A reform leáll

Berecz Jánosra még Moldova sem mondhatná, hogy csak háromszor találkozott Kádárral. Berecz mostanra már a második kötetét írta meg a Kádár élt... című könyvének, s kár, hogy nem az alcím (Munkatársa voltam) került felülre, mert találóbb, jellemzőbb lett volna. Igaz, a szerző egy pillanatig sem hagy bennünket kétségek között vergődni, hiszen mottóként Petőfitől idéz, a Felhők ciklusból: „Hogy van, hogy titeket a törpe világ / Mindig kicsínyeknek kiált?... / Természetes! hiszen a tölgy a bérceken / Kisebbnek tetszik, mint a fűzfa idelenn.” A könyv egyébként legalább annyira szól Bereczről, mint Kádárról. Néhol már az az érzésem, hogy Kádár csak hívószó. Ugyanakkor Berecznek nincsenek kétségei, a Petőfitől vett mottóhoz végig hű marad.

A prágai tavasz értékelésénél azt emeli ki Zdenìk Mlynáø visszaemlékezéseiből: „Mind politikai, mind emberi értelemben messze kimagaslott e társaságból Kádár János.” És miközben a csehszlovák politikus sorait hosszabban is idézi, azzal kommentálja, hogy lám, „az elűzött csehszlovák vezető mély szimpátiával és nagyobb elismeréssel emlékszik Kádár János történelmi szerepére, mint több magyar értelmiségi kispolgár”.

Az angol történész megpróbálta Kádár ’68-as szerepét értelmezni, Berecz erre nem vállalkozik. Õ csak azokat az érveket sorakoztatja fel, amelyek Kádár mellett szólnak. Persze, igazságtalan lennék, ha nem ismerném el, hogy egyetlen oldalon foglalkozik az új gazdasági mechanizmus lefékezésével is, amikor Kádár a kb 1972. november 14–15-i ülésén néhány mondatban leállította az árreformot.

 

„...úgy seggbe rúgom...”

Máskülönben élvezetes ez a könyv, bár annak, aki a Kádár-korszakról ír, aligha érdemes keresni ebben a kötetben tényeket. Anekdotákat bőven találhat benne, és azok is nagyon jól jellemzik a rendszert s magát Kádárt.

Kedvenc történetem Mária néniről, Kádár feleségéről szól. Kadhafit várták Ferihegyen, s Berecz emlegette Ceauºescut. Mária néni átvette a szót, és szidta rendesen a kondukátort, többek között elmesélve, hogy az asztalnál az abrosz sarkába törölte a száját, aztán belemelegedve, már a magyarok üldözéséről beszélt. A külügyi apparátus élvezettel hallgatta az első titkár feleségét. Ám később, amikor szót váltottak, Kádár közölte Bereczcel: „Ha a feleségem előtt még egyszer kiejti a Ceauºescu nevet, magát úgy seggbe rúgom, hogy messzire elszáll.”

Utólag átlapoztam még egyszer Berecz könyvét, mert kíváncsi voltam, hogy melyik a legkritikusabb mondata Kádárról. Nos az egy ’57-es vicc: „Kevés a hordónk, mert csak egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik

 

 

Kerekes Tamás

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bús Anikó:

Szemfény-vesztők

 

 

www.dunakiado.hu

Duna International Kiadó

kiado@dunakido.hu

titkarsag@dunakiado.hu

 

„Ki is vagyok én? Egy név? A tanulmányaim, a diplomák? Vagy a "szerepeim", amelyeket utam során rám szabott az élet? Talán egy holnapi szerep? Egy arc? De melyik? A riadt szemű gyermek? Az útját kereső kamasz? A nő? Az anya? Vagy amelyikre barázdákat szánt majd az idő? A változás vagyok. A tegnap emlékei, a jelen történései, a holnap ígéretei formálnak szüntelenül az utolsó történésig, az utolsó képig. 

Ezen az úton születnek a történeteim. Emlékekből, tapasztalatokból, örömökből, bánatokból. Néha egyszerűen csak szembejönnek az utcán, vagy felbukkannak egy álomképben. Beleköltöznek a lelkembe, s nem tehetek mást, mint hogy leírom őket, remélve, hogy bekopogtatnak és bebocsáttatnak az Olvasó lelkébe is.

Bús Anikó"

 

.)

Ráadásul a feminizmus

a világháború után bontakozott ki teljes erővel, talán Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Erich Fromm tanulmányai nyomán. Köztudott, hogy franciaországi hatvannyolcas eseményekre milyen felszabadító hatással voltak a már akkor sem fiatal Marcuse professzor nézetei, aki azonban nem ezekkel a gondolatokkal hatott igazán rám, hanem azzal a könyvével, mellyel cáfolta valósággal filiszter módjára megbékélő Wilhelm Friedrich Hegel alakját.

Magyar nyelvterületen nem is akadtam aztán virtigli feminista teoretikusra. Néhány éve annak a nyomait kerestem, hogy az 1914-es magyar nyelvű lapokban és magazinokban érződött-e nyoma az első világháború kitörésének. Ekkor került a kezembe egy női lap, mely 1914 nyarán hagyta el a nyomdát, címlapján egy hatalmas fotó szerepelt a következő aláírással:

"Megvadult szüfrazsettek az angol király hintaja elé vetették magukat az epsomi derbyn."

Amikor kezembe került az 1970-ben angolul megjelent The Female Eunuch magyar fordítása 2004-ben, egy magyar, vidéki élelmiszerboltban, a leértékelt mosóporok között, a bolti tizedére csökkentett árával, úgy éreztem magam, mint Márquez híres ezredese, ki most nem az esőben tévedt el, hanem az időben, mint Rip Wan Winkle.

Csak remélhetem, hogy a román, francia, svéd stb. olvasók időben jutottak hozzá e híres munkához és nem pislognak, mint magyar határőr a Vlad Tepes névre kiállított magyarigazolványra (itt jut eszembe az a tájékozatlan amerikai turista, kinek a római zsibvásáron eladták Caesar eredeti beszédeit CD-n, vagy az a hebrencs személyi titkár, aki nemrégiben tudatta Putyinnal Churchill fultoni beszédét). a modern női lét elemzésében, ennek megértésében nagyban segítségemre volt Ildiko von Kürthy – a Stern főszerkesztője, ki roman-jaival rendre a német bestsellerlisták élén található – ki egy halhatatlan regényében a férfi-nő különbséget a történelem folyamán abban vélte megragadni, hogy a nő a saját mamutját akarja elejteni.(Elnézést: a recenzens ismétli önmagát: by Rajkó Félix)

Bocs:: Az évek során kiderült, a szerzőnek alapvetően az alávetettséggel van baja, hisz maga a kötet cáfolata is elkészült Greer tollából. Az alaposan elkésett mű ma csak kordokumentumként olvasható, abból a korból," amelyben a reiszolás is mért annyit, mint a baxás"(Greer: )

Az amerikai írók adataival óvatosan kell bánnunk: „Az amerikai írónak megbízhatatlan az életrajza, és többnyire hamisított az anyakönyvi kivonata. Az úgynevezett középkorú amerikai író életkora éppoly bizonytalan, mint az úgynevezett középkorú amerikai színésznőé.” - írja Gore Vidal az Írók, gengszterek, professzorok c. kötetében.

A metaforikus szójátékkal indított kötet (Duna International Kiadó) - melynek magyar szerzője közismert - tágas asszociációs és szemantikai holdudvarral indít, mely szó és gondolatalakzat egyben. Ez a stiláris bravúr, melyben a lírai én visszfénye csillog, a kiindulópont, a lírai startvonal. Ez az origó, az a közös nevező, melyben a felek (alkotó és befogadók) egyetértenek abban, hogy az út fontosabb, mint a cél. S a haza közelebb esik lelkileg, mint egy névtelen tábor a sivatagban. Fényből, árnyból, tradíciókból s tagadásokból szőtt , társadalmi, nemi szerepekből szőtt történetei vezethetnék a Spiegel bestseller-listáját, Ildikó von Kürthy sírva könyörögne a receptért, mert szerinte csak az a fontos a modern nő számára, hogy mamutját maga ejtse el. Bús Anikó nagy mesélő, a magyar kortárs prózai kánonba bizonyára nem azért fog bevonulni, mint Mary Quant, aki szív alakúra borotválta szeméremszőrzetét, és mellette kitalálta a miniszoknyát.

 

„Útkeresők, mint ahogyan mindannyian

azok vagyunk.

Utunk során, ami nem más, mint maga

az életünk, ragyogást gyújtunk vagy fényt

oltunk ki mások szemében, míg a saját

szemünkbe is fényt gyújtanak mások, s

megint mások miatt kialszik szemünkből

a fény.”

 

Az írónő próbál vigaszt is adni – különösen nőknek – akiknek zátonyra futott az életük, vagy éppen valamilyen lelki, családi problémával küszködnek, „szemfényvesztőknek” ahogy az írónő mondja, mintegy magyarázva a címet.

Jeles online magazin is foglalkozik a kötettel(www.prae.hu) itt

Az első történet, A lista vége egy olyan nőről szól, aki édesanyja halála után – egyedüli szoros kapcsolat csak hozzá fűzte, felnőtt fia már régen eltávolodott tőle –, képes mindent maga mögött hagyni, és új életet kezdeni, bárhol, idegen földön.

A Látomásban egy férfit sajnálhatunk, aki egy látomást él át, saját temetése után látja a családját, felesége, gyerekei, szülei sorra veszik az arcképét, és mindegyik azt siratja, hogy nem töltött el velük elegendő időt, mert mindig a hivatásának, a munkájának volt a rabja. A látomás után, itt is megjelenik az erős nő, aki nem kíván többet az örökké dolgozó férj felesége lenni, és elhagyja.

A Megvetettenben egy tiszta és ártatlan asszony felemelkedéséről olvashatunk, akit lelkipásztor férje megalázott, meggyalázott a családja és egy egész közösség előtt.

A Menedékben egy fiatal férfi a világgal és a kedvesével is egy évre megszünteti a kapcsolatot, elzárja magát a képmutatásokból, műmosolyokból, műbarátságokból álló világtól – fejfájásokra és hallucinációkra hivatkozva – közben a féltékenység volt az igazi ok –, és ez az elzártság szellemi és fizikai leépüléshez vezeti, egyszerűen megöregszik. Persze itt is a régi kedves, aki már meg is szülte közös gyereküket, a nő, megmenti a férfit egy év után.

A Túl későben a szigorú apát a sors súlyos betegséggel „bünteti” amiért hamis rágalmakkal elszakította gyerekeit az anyjuktól. Itt is a nő győzedelmeskedik, csak a férfi marad a tolókocsihoz kötve.

A Visszaútban nincs női szereplő, itt a gyermeki ártatlanság képviseli azt a pozitív erőt, amivel egy életunt és a világtól elzárt férfi – régen sikeres volt – visszatalál önmagához, és egy tartalmasabb, értékesebb életet kezd építeni magának. (www.prae.hu)

A hölgyet számon tartja a kortárs próza: pl itt

„Bús Anikó tulajdonképpen öt éves korától alkot. Eleinte csak fejben, a betűvetés elsajátítása után pedig lapra vetve, eleinte lírát, később főképpen prózát alkotott. Az évek multával egyre többet írt, aminek eredményeként a két megjelent kötete (Légvárépítők, Szemfény-vesztők) mellett már a harmadik gyűjteménybe is belekezdett. Egyre jelentősebb elismertségét mutatja, hogy nemrég egy televíziós csatorna kereste meg azzal az ötlettel, hogy egyik novellájából rövid filmet készítene. Bár Anikó egyelőre nemet mondott, válasza nem jelenti azt, hogy további könyvek megjelentetése után a jövőben elzárkózna az ilyen lehetőségek elől. Írói jellegzetességeivel kapcsolatban kifejtette, hogy szövegeiben a szereplők, a cselekmények valóságosak, hiszen az ihletet maga az élet adja. Az ő dolga csupán annyi, hogy figyelje, megfigyelje a körülötte élő embereket, a különböző történetekből pedig izgalmas elbeszéléseket „faragjon”. Míg első kötetének általános hangulata tragikus volt, addig a Szemfény-vesztők novelláinak többsége a reményt jeleníti meg. Írójuk hisz abban, hogy mindenki megtalálja bennük az erkölcsi, morális tanulságot, az olvasásélmény mellett gazdagodva így mentális értékekkel is. „

A hivatalosság (listakészítés) és a személyes hangvétel és gyötrelmek közt feszülő ellentét az első írás (A lista vége) kompozíciójának architektonikus alapzata. Az értékvesztést, a halált, ennek ellenére kívülről láttatja. Ez az írástechnikai eljárás, mely egyben dichotómia, alkalmas arra, hogy a szerző az „életvilágát”- die Lebensfeld -érzékletesen megragadhassa. Beteljesül Kundera imperatívusza: az írás egyetlen erkölcse a megismerés.

Az epikus ív a történetben nem más, mint egy képlet, egy matematikai egyenlet, melynek minden konkrét feladatához (temetés, halál) az értékvesztés és a gyötrelem különböző intenzitású kategóriái társulnak, akár egy grafikon esetében. Ám rendkívül nehéz az alkotó és az olvasó csillapíthatatlan igénye, hogy előbb ítélkezzék, mint megértene. Az emberi lét megismerhetetlen és egyedi titka eltűnik a modern épület mögött, amelynek Ügyvédi Kamara a neve. És egy teljes élet lezárására is csak egy hónap adatik. Ám a múlt sohasem problémamentes:

Annyiszor tört össze a szíve, hogy már nem lehetett

összeilleszteni. Egy-egy vita után összegörnyedve,

kezét a szívére szorítva kuporgott

szép emlékei romjain, egyre közelebbrõl érezve

a halál fagyos érintését, a jeges szorítást a mellkasában.”

 

Amiből az fakad, hogy Bús Anikó képes indigóval írni a halált.

 

A látomás c. írás vágy az íróasztal illatú parfüm iránt, mely virtuális halálba torkollik. Tanúság, hogy egyetlenegy eszme, cél sem alapozhatja meg az emberi élet értelmét, hisz az önmagában és nem másban hordozza értelmét. Nincs sok értelme annak az életnek, melyet nem hívhatunk másnak, mint a későbbi temetés céljára felvett előlegnek. Majd szenvedésből fakad a művészet, gyermekarcokból készít tapétát (Megvetetten), ami már olyan allegorikus, hogy a kötet egyik legszebb és legmegrázóbb entitása, ám, ne feledjük, hogy ezt, anélkül, hogy valóban megtörtént volna, szinte teljességgel lehetetlen íróilag kitalálni. Nincs beteljesülés, csak magunkra találás:

 

„Amíg haragszunk, amíg vétkest keresünk,

addig fogva tart minket a múlt. A harag minket

emészt, bennünk rombol, nem érinti azt, akire

irányul. Nem a mi dolgunk igazságot tenni és

ítélkezi. Csak a saját életünkért felelünk. A mi

dolgunk ennek a szoros köteléknek a megtartása,

és a ránk szabott elkövetkező életünk beteljesítése

a saját mércénk szerint. A többi nem a mi

dolgunk, hiszen tudjuk, hogy „Isten nem siet, és

nem is késlekedik”.

 

A mentőöv c. írás egy profi személyiségfejlesztő tréner profilját rajzolja meg, aki professzionalista módon degradálja és alázza meg fizikailag és lelkileg társát, aki már a saját nevét sem meri vállalni. Igaza volt Tolsztojnak, amikor az Anna Karenina elején azt írta, hogy csak a jó házasságok hasonlítanak egymáshoz. A tönkretevéshez ezer út vezet. S „Iskolai jegyzetek” c. dosszié tartalmazza a pokol bugyrait. Amikor családunknál látogatást tett Thomas Szasz, az antipszichiátria atyja, s látta szüleim elhidegülését, akkor megkérdezte apámat, aki szintén orvos volt. A hippokratészi esküt tett apám azt válaszolta, hogy „gyilkosságra gondoltam már, de válásra nem.”

Az Álom-világ. c. írás a császár álma, aki pillangónak hiszi magát álmában és fel sem akar ébredni. Ha hihetünk dr. Freudnak, akkor az álmunkban az elfojtott én uralkodik a tudatos énen. Ha én álmomban Woody Allan lehetnék, lehet, hogy fel sem akarnék ébredni. Noha a pszichiáterekkel jó lesz vigyázni, mert tudható, hogy nincs lelkileg egészséges ember, csak rosszul diagnosztizált elmebeteg. Ám az álom nem pszichotrop jelenség. Bús Anikó szuverén alkotó, nem jár kitaposott ösvényen. Mert.

Harminc évvel ezelőtt olvastam egy sci-fi antológiát, melynek Csillagűzött szerető volt a címe. Abban szerepelt egy írás, amely egy kamaszszerelemről szólt, amit szétroncsolt a felnőtt lét. S a felek elszakadtak egymástól. Ám évek múltán, amikor már mindkét fél mással élte boldog/és vagy/ boldogtalan életét, közösen eldöntötték, hogy a Mars egy csodálatos szigetén fognak találkozni álmukban. Szívem szerint örülök, hogy Bús Anikó (akinek paripája csodaszép pejkó) a történet rá jellemző, egyedi lezárását választotta a sztereotípia helyett.

Menedék: izgalmas párkapcsolati, lélektani kísérlet, a kötet egyik tartópillére. Megkapó történet, ám sejtelmes is egyben. Maga az író sem rak elénk kórházi zárójelentést, és nem közli velünk a teljes laborvizsgálat eredményét. Így hát elgondolkodhatunk, hogy egy eredményében megrázó emberi kísérlet zajlott le, vagy egy szintén megrázó szklerózis multiplex nevű betegségről olvashatunk. Már tudom, hogy Bús Anikóban húsz író lakik.

 

Kerekes Tamás

 

 

Részlet:

Megvetetten

 

A kis gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt. Valami meghatározhatatlan nyomás, valamiféle kellemetlen izgalom érződött a levegőben, a feszültség szinte tapinthatóvá vált. A pásztorra várakozó emberekre vészjósló csend telepedett.

Az első sorban ült a pásztor felesége, aki egyben helyettese is a hétvégenkénti összejövetelek megtartásában, a gyülekezet egyben tartásában. Mellette ültek kamasz gyerekei, egy fiú és egy lány.

Az asszony szemében nem látszott a régi tűz, megtört arcát a lelke felé fordítva imádkozott.

A gyülekezeti pásztor az emelvényre lépett. A férfi szemben állt az emberekkel, s alig több mint karnyújtásnyira a feleségétől és a gyerekeitől. Az asszony arcára torz grimaszt rajzolt a fájdalom.

A férfi szépen zengő szavai szétterítették a vádakat, a szégyent, a mocskot. Az emberek meghemperegtek a lelkükkel a gyalázkodásban, ki döbbenten, ki kárörömmel, ki közömbösen. Ha voltak is együtt érzők, elvesztek a tömegben.

Az asszony tágra nyílt szemekkel, dermedt döbbenettel meredt a gyalázkodó szónokra. Az előző esti vita után szép szavakat, megbánást remélt.

„Ez az asszony nem méltó arra, hogy a gyülekezet tagja legyen, nem méltó arra, hogy a társam legyen, hogy anya legyen. Erkölcstelen, bűnös viszonyt, viszonyokat folytat, becstelen életet él. Elűzöm a gyerekeim és magam mellől, és elűzöm a gyülekezetből is. Állj fel és menj innen.” Csontos ujját a nőre szegezte, aki nem híve saját fülének, kétségbeesetten forgatta a fejét jobbra, balra, előre hátra, segítséget, támaszt keresve. Senki nem szólt, senki nem mozdult. „Ki innen” – hallotta újra. A gyerekei keze felé nyúlt, akik fejüket leszegve, szégyenkezve meredtek maguk elé.

Lassan állt fel. A férjére nézett, akinek nemrég még szeretett arcát gonosz, gúnyos , önelégült érzései formálták idegenné.

Elindult az ajtó felé. A sorok között régi, igaznak hitt barátok ültek. Itt is, ott is megállt egy-egy barát előtt reménykedve, de senki sem kelt a védelmére, senki sem kiáltott megálljt. Lassan, nagyon lassan ment végig a sorok között a dermesztő csendben. A kijárat mellett ült a legrégibb, legkedvesebb, legfontosabb barát. Megállt mellette, nézte csendben, szeme megváltásért könyörgött. Sokáig állt így, nézte a szeretett arcot, várt egy bátorító érintést, egy segítő szót. A barát megrázta a fejét és alig hallhatóan ennyit suttogott: „élni kell”.

Élni kell, azaz hallgatni, meghunyászkodni, gyáván, hazugul, minden áron.

Megsemmisülve, önmaga árnyékaként hagyta maga mögött a férjét, a gyerekeit, a barátait, a gyülekezetét. Az életét.

Tíz éve már, hogy megvesszőzték a lelkét, hogy meggyalázták és megalázták.

Évek alatt építette újra önmagát, az életét. Szülei rettegve nézték, hogyan emészti magát, hogyan marad teljesen magára ebben a gyalázatos világban. Olykor oly közel járt hozzá a halál, hogy szinte hallotta a dermesztő hívó szót, kezében tartotta a megváltást ígérő önként választott vég eszközei. A végső lépés előtt azonban mindig megállt, így harcolt hite éveken át az elkeseredéssel, a megadással.

Végig kellett élnie a válás stációit, a kisemmizést, a gyerekek elveszítését, a kivetettséget. Akadtak néhányan, akik nagyritkán felkeresték, hogyléte felől érdeklődtek, de nyilvánosan senki nem állt szóba vele.

A hatalmas üzleti birodalomból, amelyet- önkéntes egyházi munkája mellett a férje az alatt a tizenöt év alatt épített, amíg ő a gyerekeket nevelte, a háttér volt, a biztos pont, a meleg vacsora, a tiszta ing, a társ, aki meghallgat, erőt ad – nos, ebből neki semmi sem jutott. Az igazság és a jog időnkén külön utakon járnak.

A csodálatos otthonból, a pazar villából csak a személyes holmiját, s gyerekei régi rajzait, ajándékait vihette el. A kis, kétszobás lakás magánya úgy fojtogatta, úgy gyötörte, hogy az estékre már elérte a torkát a fájdalom, a megszokott családi vacsora időpontjaiban erőlködve, gyötrődve hajolt a mosdókagyló fölé, s csak hányt. Hányt akkor is, amikor már nem volt mit, öklendezve fuldoklott vagy egy sarokba kuporogva, mozdulatlanná dermedve nézett a semmibe.

Nem volt miért felébrednie, felkelnie, léteznie. Ő, aki egy nagycsalád hétköznapjait és ünnepeit szervezte és bonyolította oly sok éven át, felesleges lett, szeretetlen, kivetett.

Sok idő után megszállottként kezdett kapaszkodni egy álomba. A gyerekei szobáját álmodta újra a kicsi kétszobás lakás egyik szobájába. Visszaidézett minden szegletet, bútorokat, függönyöket, lámpákat és ámokfutóként járta a várost, s apránként kicsi hálószobája mellé odavarázsolta a régen látott gyerekszobát. Minden ugyan olyan lett, mint a régi otthonbeli. Nem volt lehetősége két külön szobát berendezni, a két gyerek birodalmát egy függönnyel választotta el. Csak a falak nem hasonlítottak az eredetihez.

Amikor az utolsó bútordarab is a helyére került, amikor a két szoba kisebb változatban már teljes hasonlóságában elkészült, akkor következtek a falak.

Kiválogatta a legkedvesebb, legszebb emlékeit megörökítő fényképeket a gyerekei születésétől addig a pillanatig, amíg együtt volt a család. Az első napos fényképektől az óvodáskoron át a kamaszkorig sorakoztak előtte a múlt csodás képei. Egy fénymásoló irodába vitte őket, ahol minden képet lemásoltatott kis és nagy méretben egyaránt, majd papír tapétát és vegyszert vásárolt, s szinte evés és alvás nélkül dolgozott, amíg elkészült a különleges falburkolat. A másolatokat a tapétára borította, majd átdörzsölte a vegyszerrel, s a csodás gyermekarcok, az őt ölelő gyermekkarok és szép pillanatok átvarázsolódtak a tapétára, majd a falakra kerültek. A kettéosztott gyermekszobát beborították a múlt emlékképei, ám a gyerekeit nem varázsolgatta vissza az életébe.

A hónapokig lendületet adó álom valóra vált, s ott kuporgott a múlt és a jelen között lebegve, újra céltalanul, feladattalanul. Ám már nem zuhant vissza olyan mélyre, mint az első időkben, s bármennyire is hihetetlennek és elképzelhetetlennek tűnt önmaga számára, elkezdődött valamiféle létezés. Agya különös módon működött. Amikor a gyermekei, korábbi élete vagy bármely emlékkép és hiány utat tört az elméjébe, tudatosan és óriási akarattal szorította vissza. – Ne most, ne még – most még nem bírom végiggondolni – nyomta el magában az elviselhetetlen fájdalmat. Fásult lett, örömtelen, de élt.

Tudomásul kellett vennie, hogy amíg ő dermedt visszavonultságban tengődött, az élet ment tovább. Jöttek a számlák, a felszólítások, amelyeket idős szülei próbáltak megbirkózni egyre sikertelenebből. Nem nézhette tovább tétlenül a két idős ember miatta megélt aggódó fájdalmait és a rájuk rakott anyagi nehézségek alatti gyötrődést.

Munkát kellett keresni, gyorsan, hogy legalább teherré és nyűggé ne váljon. De közel húsz éve már feleség, anya, háttér, segítő volt a férje mellett, mögött az üzleti és az egyházi világban egyaránt. És előtte? Volt élet előtt? Az esküvő, a gyerekek születése, a szép évek előtt?

Vissza kellett nyúlni a múltba és emlékeiből előhívni az egyetem kemény éveit, hiszen tanulmányai alatt el kellett tartania magát. Felidézte a rajzórákat, amelyeken először mint diák, majd mint tanársegéd varázsolta papírra és vászonra az álmait. Aztán jött a szerelem, a házasság, a gyerekek és a rajfüzet hosszú évekig nem nyílt ki, a festőállvány nem állt a fény felé fordítva. Az ecsetek nem kerültek elő a dobozból, s a festékek is rég beszáradtak már.

Családról, gyerekekről tud gondoskodni, háztartást tud vezetni – gondolta, de hogy vállaljon munkát házvezetőnőként, hogy vigyázhatna más gyerekeire? Nem bírt volna létezni családi légkörben, más gyerekeiről gondoskodva, elszakítva a saját szeretteitől.

Maradt a rajzolás. Megkereste megmaradt eszközeit, pótolta a tönkrementeket és a hiányzókat, de nem álmokat varázsolt a rajzlapra, hanem feladatokat tűzött maga elé. Régen, egy másik létidőben irodalmi művekhez készített illusztrációi megjelentek egy neves irodalmi havilapban. Vajon van e helye még ennek a művészi megnyilvánulásnak ennyi év után is?

Mit veszíthetett? Amit elveszíthetett, azt már elveszítette. Legrosszabb esetben visszautasítják vagy válasz nélkül hagyják. A rajzolástól elszokott kezei lassan találtak vissza a régi mozdulatokba, s a tétova, darabos vonalak lassan finomodtak és váltak egyre biztosabbá. Napokig keményen dolgozott, majd megcímezte a hatalmas borítékot, belecsúsztatta a rajzokat és a kísérő levelet.

Megint teljesített egy feladatot, s már a tétlenség első pillanataiban dübörögtek elméjében az emlékek, a fájdalma. Ne, még ne, még nem bírom – mondogatta hangosan magának és megint elnyomta a rettegett érzéseket.

Már a második év végéhez közeledett a családtalan állapot szerinti időszámítás, amikor megszületett benne egy gondolat, amely csak nőtt és erősödött és a megvalósulás felé tört. Ekkor történt, hogy a szokásos gyülekezeti napon szépen felöltözött, a haját összetűzte és a gyülekezeti terem felé indult. Nem volt benne félelem. Már nem volt annyira magányos, új életébe felbukkant egy-egy ismerős, még nem barát, hiszen a barátot közel kell engedni és arra még nem volt képes.

Utolsónak lépett a gyülekezeti terembe, felemelt fejjel és leült az üres utolsó sor közepén lévő egyik székre. Minden fej feléje fordult, halk moraj futott végig a termen, de semmi nem történt. A gyerekei az első sorból hátra-hátra fordultak. A belépő pásztor azonnal érzékelte a jelenlétét, arcán átsuhant a gúny, jelentőségteljesen végigpásztázta tekintetével a családját: két kamasz gyerekét, az új feleséget és a mózeskosárban mellette alvó új jövevényt. De nem tett semmit, nem voltak mocskolódó szavak, úgy döntött, nem vesz tudomást a jelenlétéről. Miért is tenné! Már mindent elvett, amit elvehetett, már minden hazugságot és mocskot kiborított, amire céljaihoz szükség volt.

Az asszony a hátsó sorból elsőként távozott, de ott volt a következő s az azt követő alkalmakkor is. Ugyan ott ült hétről hétre, az utolsó sor közepén, s nem ült mellé soha senki, de már nem fordultak felé a fejek, nem súgtak össze körülötte.

Már a negyedik alkalommal hallgatta egyedül az utolsó sorban a gyülekezeti pásztor szavait, amikor halkan nyílt mögötte az ajtó és kétfelől két alak közeledett felé. Alig előtte érkezett, még nem érzékelte, hogy a gyerekei nem ülnek a szokott helyükön az első sorban. A két felől érkező két jövevény leült mellé és a kezéért nyúltak. Lehunyta a szemét, körülfogta ujjaival a kezében fekvő kezeket, amelyek tapintásához semmilyen más boldogság nem hasonlítható. Szeméből csendesen csorogtak az öröm könnyei és gondolatban mélységes hálát rebegett el a megélt csodáért.

A beszéd vége felé a gyerekek felálltak, megsimogatták a kezét és elhagyták a termet. Nem estek közöttük szavak, de a kezeik mindent elmondtak egymásnak.

Hogy várta a következő heti találkozót! Mennyi erőt kapott, hogyan ragyogott a szeme egész héten át! S ugyan így történt a következő két alkalommal is. Vagy mégsem ugyan így? A gyerekek már nem utolsóként érkeztek és úgy ültek anyjuk mellé. Az első sorból álltak fel és két oldalról mellé ültek. Az első alkalmakkor még a figyelem középpontjába kerültek, majd ezt is megszokták és szó nélkül vették tudomásul az emberek, mint ahogy korábban az anya újbóli megjelenését a gyülekezeti teremben.

S valamikor a harmadik alkalommal együtt álltak fel a beszéd végén, együtt indultak el, úgy, mintha mindez természetesen lenne, mintha sohasem történt volna és nem is történhetne másképp.

Óvatosan, félve, bizonytalanul keresték és találták meg a szavakat áthidalva a fájdalomtól és a különtöltött időtől mélyült látszólagos távolságot.

Tétova beszélgetés indult, az anya az új otthona felé vezette a gyerekeit, akik nem titkolták, hogy ismerik a járást.

- Gyakran jártunk erre esténként biciklivel – hallotta a fiú szavait, aki nélküle vált tizennyolc éves felnőtté. – Egy levelet írtunk neked, hogy semmit ne felejtsük ki - nyújtott oda a kislány egy gondosan összehajtott papírlapot.

A konyhában ültek le, mindhárman izgatottan, feszülten, várakozással tele.

A levelet felváltva írhatták a gyerekek, mert kétféle írású kusza sorok mosódtak össze a könnyein át olvasó anya szemei előtt.

 

Megkérte őket, hogy a másik, a nagyobb szobában várják meg, amíg végez az olvasással.

 

Drága Anya!

Felnőtt lettem, néhány napja töltöttem be a tizennyolcadik évemet. Tudom, velem voltál gondolatban ezen a napon, s hiszem, hogy te is érezted, hogy én is veled voltam.

Már nem kell azt tennem, amit mondanak, már nem kell ott élnem, ahol nem akarok élni. Bocsáss meg, hogy gyáva voltam, bocsáss meg, hogy nem álltam melléd abban a rettenetes helyzetben. Féltem apámtól, az emberektől és nagyon össze voltam zavarodva. Tudtam, hogy azok a szörnyűségek nem lehetnek igazak, amelyek azon a napon a gyülekezeti teremben elhangzottak. Tudtam, mert hallottalak előző este benneteket apámmal beszélgetni. Hallottam, amikor elmondta, hogy el akar hagyni, mert egy másik nő vár tőle gyereket. Csúnya szavakkal illetett, megalázott emberségedben, nőiségedben, hogy tettét igazolni lássa. Szégyelltem magam minden férfi nevében, amikor ezekről a hálószobai titkokról fennhangon, gúnyolódva, vádolva kiáltozott.

A te hangodat alig hallottam. Tudhattad a viszonyát, mert gyakran láttalak szomorúnak, éjszakánként gyakran hallottam, hogy a gyógyszeres fiókban fejfájás elleni gyógyszert, altatót keresgélsz! De az, hogy gyereke lesz és válni akar, nagyon meglephetett és összetörhetett. Emlékszem, ahogy kérdezted: hogy állsz így a gyerekek elé, hogy nézel a gyülekezet szemébe? Hogy beszélsz szeretetről, tisztességről, amikor a társadnak hosszú időn át hazudtál és még tisztességesen lezárni sem tudod a házasságunkat, csak gyalázkodva, vádaskodva, hazugul, méltatlanul.

- Majd meglátod, ki nem tud a gyerekei és a gyülekezet szemébe nézni – hallottam apám gúnyos hangját, aki becsapta maga mögött az ajtót, s már a látszatra sem adva nem töltötte otthon az éjszakát. Másnap megalázott téged mindenki előtt és ahogy elvitted a ruháidat, dolgaidat, aznap már a közös ágyatokban aludt a nő, akit a válás után azonnal feleségül vett, s aki – ahogy a kívülállókkal elhitették – nemrég „ koraszülött” kisfiút szült.

Velünk eleinte jól bánt, de minden nap hallhattuk, hogy az utcán fogjuk végezni csavargóként, ha szóba állunk veled és mindenki megvet majd minket is. Szégyellem, Anya,hogy eddig vártam, szégyellem, hogy gyerekként nem mertem kiállni melletted. Kérlek, bocsáss meg.

Anyucikám! Ne haragudj, csak tizennégy éves voltam és nagyon megijedtem. Semmit nem értettem abból, amit akkor este Neked apa mondott, és nagyon szégyelltem magam akkor, ott, a gyülekezet előtt. Nem miattad, egy pillanatra sem hittem el, hogy bármi igaz lehet a vádakból. Szégyelltem, hogy mivé lett a családunk. Kicsit mindig lenéztem azokat a családokat, ahol elváltak a szülők, azt hittem, hogy ez velünk sosem történhet meg. S nemhogy megtörtént, még kirakatba is került az életünk, hazugságokkal és a Te megaláztatásoddal.

Nem akarok tovább ott élni, nem akarok úgy tenni, mintha semmi nem tudnék, mintha mindent elhinnék. Veled és a bátyámmal akarok élni és hinni akarok abban, hogy egyszer majd minden kiderül és mindenki megtudja, mi az igazság.

Nagyon szeretünk, Anya és kérünk, ne haragudj ránk. „

A két aláírást már teljesen elmosták a könnyei. Nem számított már a megaláztatás, a két évi szenvedés, sem az álmatlan vagy altatók kábulatában töltött éjszakák és élettelen nappalok. Semmi nem számított, csak az a két csodálatos lény, akik a másik szobában képről képre idézték fel az emlékeiket, s egyik tárgytól a másikig csodálkoztak rá az újraálmodott gyerekszobák mására.

- Köszönöm – lépett be hozzájuk az anya. - Mindent hivatalosan intézünk majd. Te felnőtt vagy, szabadon dönthetsz, hugi ügyét pedig ügyvédre bízzuk. Már van pénzem ügyvédre. Van munkám. Rendszeresen jelennek meg rajzaim és hamarosan önálló kiállításom is lesz. Már adtam el képeket, el tudlak tartani benneteket.

Körülülték a konyhaasztalt, s ezer terv született a közös életről, a jövőről.

Tudták, hogy nem lesz könnyű csata, de nem kételkedtek abban, hogy senki és semmi nem akadályozhatja meg őket abban, hogy ők hárman újra egy család legyenek.

Az ezt követő évek a közös örömök és gondok, nehézségek és sikerek természetes váltakozásával teltek el. A gyerekek felnőttek és ki-ki a maga útját járja, nem szakítva el, de még csak nem is lazítva e szoros hármas köteléket.

Az apa egyre távolabb került az új család bűvöletében a felnőtt gyerekeitől, s a ritka közös ebédeken kerüli a tekintetüket. Még mindig sikeres, még mindig ott áll hétről hétre a gyülekezet előtt.

A felnőtté vált gyerekek örömmel fogadták el anyjuk új társát, aki a válás után nyolc évvel lépett az életébe. Sok idő kellett, hogy a sebek beforrjanak, hogy a félelem és a bizalmatlanság kemény páncélja meggyengüljön, majd a hétköznapok és ünnepnapok egymásutániságában darabjaira hulljon.

Nemrég, közel tíz évvel azután a rettenetes nap után, egy csendes családi vacsorán ki-ki felidézte a történtekhez kapcsolódó emlékeit és érzéseit. Könnyes, szomorú este volt, a jelen harmóniáját átlengte a múlt, mert az elnyomott, kimondatlan szavak ki akartak törni, s kimondva valóban múlttá akartak válni.

Az anya minden elnyomott és tíz éve őrzött fájdalmát szerettei elé terítette. Most már végig tudom gondolni, ki merem mondani – és vége – zárta le a múltat végérvényesen.

S a vétkesekkel mi lesz? Apánkkal és a gyávákkal, az igaztalan barátokkal, akiknek többet ért az érdek, akiknek csak az számított, hogy „élni kell”?

Hányszor tették már fel a gyerekei ezt a kérdést önmagukba, s ezúttal hangosan is. S nem lehetett megkerülni a választ sem.

„Amíg haragszunk, amíg vétkest keresünk, addig fogva tart minket a múlt. A harag minket emészt, bennünk rombol, nem érinti azt, akire irányul. Nem a mi dolgunk igazságot tenni és ítélkezi. Csak a saját életünkért felelünk. A mi dolgunk ennek a szoros köteléknek a megtartása, és a ránk szabott elkövetkező életünk beteljesítése a saját mércénk szerint. A többi nem a mi dolgunk, hiszen tudjuk, hogy „Isten nem siet és nem is késlekedik.”

 

Most már érthető a kiadó

előszava:

Az írások hangulata Csáth Géza, Hajnóczy Péter és Géczi János világát idézi, XXI. századi, katarzisra törekvő, optimista, de nem mindig feloldozó történetvezetéssel, néhol meglepő megoldásokkal, de mindig egyértelműen a kor – napjaink – éles kritikájával. A női perspektíva igen hangsúlyos – de nem kizárólagos – mégsem beszélhetünk „női irodalomról”. Késő esti olvasmány, de ügyeljünk arra, hogy mindig érjünk az adott történet végére elalvás előtt, különben – feloldozás híján – nehéz éjszakánk lesz.

 

Összeállította

Kerekes Roadmovie Tamás

 

 

 

 

 

 

 

 

1
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Palkovics György: Kakpuszta

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

 

Szexuális felvilágosítás Hirshler dr. ábrája segítségével:

„Na mondom hát sok mindent gondoltam és álmodtam én erről, de ezt nem. A legjobban a Bajmi hentesnél a falon lógó kép egyes részleteire hasonlított. Arra ez volt írva: „A baconsertés robbantási rajza”

 

A vég:

In medias res

Kihalt Kakpuszta is

 

30 rendőr kereste azt az idős kakpusztai asszonyt, akinek eltűnését hétfőn este jelentették. A rokonai szombaton látták utoljára a Nagybajom melletti faluban élő asszonyt. Éjszaka megtalálták, de az életét már nem tudták megmenteni. A 80 éves asszony volt az utolsó kakpusztai lakos.

 

Az idős néni egy lakókocsiban élt. A gyerekei látták el, gyakran látogatták. Horváth Teri néni már nem akart elköltözni otthonából. Egy tavalyi műsorban, a Kapos Televízióban így beszélt: - Elvitt már egyszer Böhönyére a lányom, de visszajöttem egy hónap múlva. Hát a család azt eszik, amit ő kíván, vagy szeret, eszik a kövesztett szalonnát, énnekem nem muszáj azt enni. A 80 éves asszonyt szombaton látták utoljára, de csak hétfőn jelentették az eltűnését. A rendőrök terepjárókkal fésülték át a környéket. Bíró Gábor, hadnagy, megyei rendőr-főkapitányság: - A kollégáim közel 30 fővel vonultak ki az idős asszony lakhelyére és rendőrkutyákkal megkezdték a keresését. A keresés 5 órától este 10-ig tartott. A közeli erdőben találták meg a nénit. Legyengülten, kihűlt állapotban leltek rá. Napok óta nem evett, a gyógyszereit sem szedte be. Nem sikerült újraéleszteni, a mentőben életét vesztette. Halálával lakatlanná vált egy újabb somogyi település

Kedvcsináló: Miska bácsi

Mert Manci a lóerő mértékegysége, a szabvány

„Tudod fiam, Lembergben hosszú ideig állomásoztunk. A zsoldbul sokan bejártak a Frejlájnokhoz. Tudod hová, oda a lámpás házba. Öt pöngő vót az ára. Nem kevés pénz vót az fiam, sajnáltam is rá nagyon. Én gyűjtögettem a zsoldomat, hogy majd ha hazaérek, vöszek rajta egy csikót. De eccör engömöt is rávitt a lélök, hát elmöntem a kamerádjaimmal. Kiválasztottam egy tenyeres-talpas, csöcsös-faros mönyecskét, aszt mondom neki: „Frajlájn, kommenzi her, kamera, priccs…” Gyütt is mingyá, aszt bevitt a kamerába. Komótosan nekivetkőzök, aszt elkezdöm tönni a dógomat. Tudod fiam, jó méllen és hosszan ha má ennyi pénzt kifüzettem. Riszáta is a farát, mög nyikogott is öleget. Tetszött a büdösnek.

Aztán, amikor végzök, őtőzködök főfelé, má a kardomat kötöm föl, amikor mögszólal: Vitész úr! Visszaadom az öt pöngőt, tögye be mégeccör."

Az apa

a). Apa aztán kiállt a veranda elé, hogy fogadja testvérét. Ahogy közeledik egyre élesebben látja és amikor romlott szemének három méteres fókuszába ér meglepve szól: „Nanicám olyan szarul nézöl ki!”.

Nanica mosolyogva vette öccsének bókját és mivel kardos asszony volt azonnal elrendelte: „Gyura öcsém neköd szömüveg köll."

 

b). "Jön ám haza apám kora délután Bajomból a lovas kocsival, és amikor beér abba a szögbe ahonnét belátni a nyiladékba, felüvölt mint egy megsebzett oroszlán. Mit csinyáltak a kőriserdőmmel? Ki tötte ezt? Közben fölért az udvarba az istálló elé. Én mint az „istenek által beavatott” elmondtam mi történt. Óvatosan, három-négy méterre álltam tőle, nehogy az ostorral mérgében engem üssön meg. Hát nem adtam volna sokat az életükért, ha akkor még ott vannak. Aztán kissé lecsillapodva azt mondta „na fiam ha má paraszt nem akarsz lönni, ilyen marha mérnök aki egy kű miatt kivágattya az erdőmet még belüled is löhet.”

Az anya:

Soha semmilyen járművet nem vezetett. Biciklizni sem tudott, mert lánykorában egyszer elesett és nagyon megijedt. Kakpusztáról is alig járt ki, így lovaskocsival is keveset közlekedett. Mégis autóbalesetben halt meg. Tél volt. Frissen hullott tíz centis hó. A gondozónő négy órakor elment, mi még dolgoztunk az irodában. Nővéremnek rossz érzése támadt, és hazaszaladt megnézni. Furcsállottam, hogy jó idő múlva sem jön.

Aztán egyre erősödő zajokat hallottam. Valaki berobbant az irodába. „Az édesanyját a kaputól 250 méterre elütötte egy autó.” Azonnal a kocsiba ugrottam és rohantam. Az út szélén már csődület állt. Ő az árokban feküdt hanyatt, bal lába térdben félig leszakadva. Odaguggoltam mellé és a karjaimba öleltem filigrán kis testét. A szája váratlanul megmozdult, kerekre nyílt, és egy pattanó „pöh” hangot hallottam. A teste már fél órája halott volt. De a lelke megvárta a Kisfiát.

Másnap, ahogy kicsit megnyugodtunk, utána néztünk mi történt pontosan. Az erkélyajtót belülről ki tudta nyitni. Pizsamájára meleg ruhákat vett, és kendőt kötött. Sokszor mondta, hogy ő szeretne visszamenni Kakpusztára. Mi elütöttük tréfával a kérést. Hát elindult maga, az út jobb oldalán, a helyes irányba. Egyenesen Kakpuszta felé.

Az iskola:

Nyelvtanból tanultuk a nevek kezdőbetűiből képzett betűszavakat. Hogy a Kovács Aladár az KA, a Fáncsi József az FJ, és így tovább. Volt az osztályunkban egy három nevű fiú. Hortobágyi Papp Ferencnek hívták. A tanító néni felszólítja: nos, te hogy mondanád Ferikém a kezdőbetűkkel a nevedet? Feri zavarba esik, irul-pirul, majd nyökögve kivágja: Hö-Pö-Fö!

 

Kakpuszta történeteit el kell mesélni, meg kell ismertetni az olvasóval. Palkovics György novelláskötete egy olyan világnak állít emléket, amely a történelem malmain szertefoszlott, a semmibe veszett.
Az elbeszélések szerzője Belső-Somogyban született, itt élte gyermekkorát, itt érett felnőtté. Szülőfaluja, Kakpuszta a magyar paraszti létforma esszenciáját hordozta, s ez olyan élményszerűen tárul elénk a könyv lapjain, hogy szereplőit közeli ismerősnek érezzük, és velük együtt éljük át, hol mosolyogva, hol könnyeinkkel küszködve sorsuk fordulóit.
Az íróból katartikus tisztasággal kívánkoznak ki ezek a történetek. Szeretni való emberekről mesél, megőrzött gyermeki szeretettel, gördülékeny stílusban, ízesen anekdotázva. S miközben a paraszti világról elemi erővel adja át fiatalkori élményeit, és a néprajz, a kultúra, a földművelés, a vadászat területeiről is sok mindent megtudunk, tanúi leszünk egy formátumos személyiség kibontakozásának.
Ízig-vérig magyar történet, megkapóan tiszta és fergetegesen mulatságos. Családrege, szerelem, háború, helytörténet, gyönyörű természeti képek. Letehetetlen olvasmány.
– Dr. Torda István művelődéstörténész

Kakpuszta az életre nevel

Egy koranyári akácvirágos hajnalon „vonyigózzuk” a szalmát a szérűskertben a nagy kazalból. Már süldőgyerek voltam. Egyszer csak lódobogást hallunk a Nadalos felől vezető útról. Almásderes lován az „Öspörös Úr” üget hazafelé Bajomba. Jókedvűen énekel. „Szőrös lábú kismacska, hol jártál az éjszaka…”. Én addig Őt kis templomunkban csak hittől, és pátosztól sugárzó arccal láttam, ahogy predikál könnyező népének. Kíváncsi arccal édesapámra néztem. Ő rejtelmes mosollyal „motyogott” valamit, majd megszólalt „Jó kedve van fiam az Öspörös Úrnak. Tegnap lakodalom vót Nadalosba, alighanem a tanítónéninél hálhatott…”

A fóradalom:

Egész nap a Szabad Európát hallgatták apámmal. Aztán Washington-tól várták a csodát, a segítséget. Eleinte „Vashintónak” értettem, és sehogy sem fért a fejembe, hogyan tudna az segíteni a szegény pestieken. A karhatalom szó különösen sokszor hangzott el. Én csak apám izmos karjaira tudtam gondolni, melyekkel a hatalmat gyakorolta felettünk, vagy a lovakon, amikor az istállóban néha végigcsapott az oldalukon a vasvella hátuljával.

Egyre nőtt a zűrzavar az elmémbe. A lehallgatás, és a kihallgatás szavakon is sokat gondolkodtam. Végül az a kép állt össze a fejemben, hogy este amikor már elülnek a verebek, a ház hátuljától a fal mellett előrelopakodik valaki, és az ablak alá guggolva hallgatja ki, mit beszélnek apámék bent a szobában.

Amikor Nagy Imre miniszterelnök lett, apám arca napokig ragyogott. „Ez jó lössz nekünk is” mondta a testvérének, Nanicának. Később hívták Nagybajomba a „Ruszki szobor”, az orosz hősi emlékmű lerombolására. Okos és előrelátó ember lévén visszaüzent, hogy beteg, és nem tud menni. „Egy paraszt nem fóradalmazik Nanicám. Akár micsinyának ezök Pestön, ez a kis főd mögtermi amiből mögél a család. A Rákosit is kibírtuk...

Itt a karhatalom, bejött a ruszki

Ahogy kilépek a szobaajtón látom ám, hogy szemben az asztalnál öreganyám fejőszékén egy 150 kg körüli ember féle alak ül, és jókedvűen szeleteli a sonkát. A fején egy sötétkék tányérsapka, melyet körben világoskék paszomány díszit. Nagy siltje görbe sas orra fölé nyúlik. A kékesszürke egyenruha feszül hatalmas pocakján. A válszíjjas bőr derékövön egy nagy pisztolytáska lóg, melyből kikandikál a pisztoly markolata. Nagy, kerek hasán a nyakába akasztott szíjon egy dobtáras géppisztoly lóg, melyet akkor már mi gyerekek is ismertünk az újságokból, az orosz katonákról készült képekről. Két nagy, vastag karja méteresen feszíti szét az egyenruhát.

Kommunikációs zavar, mielőtt a végrehajtók jönnek

Másnap csöpörgött az eső, és nem tudtak a mezőn dolgozni. Apám szólított: gyere fiam, elvisszük a rádiót a „Mukucshoz”, az majd mögcsinyálja. Ismertem ezt a bácsit, Löncsömben laktak. Csúfnevét egy mókusról kapta, melyet gyerekkorában nevelgetett, és mindenkinek azzal dicsekedett, milyen okos az ő „mukucsa”. A nyáron, amikor masinálás alatt a Hoffer traktor a Héjasék szérűskertjében elromlott, azt is ő javította meg. A faluban csak úgy mondták „menánikus embör”. A szót persze nem értettem, de gondoltam, ha „menánikus” akkor nem csak a traktorokhoz ért!...

Megérkeztünk édesapámmal. A nyári konyha egyik ablaka előtt berendezett kis műhelyébe vezetett bennünket. Faggatta apámat, pontosan mi történt, amikor elromlott? „Eccör csak beszéd közbe ehalgatott, asztán többet nem szót egy mukkot se”, mondta apám. Tátott szájjal figyeltem, ahogy a csavarokat kiszedi, és leveszi a hátlapot. Benyúlt a sok drót közé kis görbe hegyű fogójával, és a madzagok végeit rángatta. Féltem nagyon, hogy végleg elront mindent, és nem lesz többé rádiónk. Az egyik „gyertyát” kicsavarta, és hosszan vizsgálta a homlokára tett szemüvegen át. Én is odadugtam a fejemet, de félre tolta. „Ez nem gyeröknek való”. Kotorászott az asztalfiókjában, és egy másik, hasonlót vett elő. A rádió megszólalt. Úgy éreztem magam, mintha nem ezen a földön, hanem a „csodák birodalmában” lennék.

Kakpuszta:

részlet

„Eltűnt egy puszta Nagybajom mellől, amit fél évszázada még hatszázan laktak. Egykor Zrínyi küldött ide segítségül katonákat. Ami a töröknek nem sikerült, azt bevégezte az idő és a tolvajok; a település teljesen elpusztult, mára már az épületek köveit is elhordták.

Belső-Somogy Koppány birtoka volt. Jól választott, mert halban, vadban gazdag vidék. Földrajzilag is különleges terület. Észak-déli irányban patakok tucatjai szelik át az Aranyos patakban egyesülve, hogy az éger-lápos mocsarakba tisztára szűrve vizüket a Balatonba igyekezzenek. Tavasszal itt tömegével virít a tőzike, később a gólyahír, majd a tavaszi erdők-rétek sok színes virága. Az égerlápos erdők kis vízgyűjtő patakjaiban méltóságteljes lassúsággal folyik a kristálytiszta víz, mint a parasztember ereiben a vér.

Egy 16. századból származó térképen fedeztem fel, hogy e település az akkori írásmóddal Chak-nak írva már létezett. Kaktól délkeleti irányba 5-6 kilométerre állt Korokna vára, melyet a krónikások szerint a török is ostromolt. A vár felmentésére Szigetből Zrínyi is küldött erőket.

Gyerekkoromban a falu menti nagyerdőt Nagysáncnak hívták. A parasztok ekéi néha régi pénzeket, cserepeket forgattak ki a közelében fekvő földekből.

Korokna várának romjait széthordták. Néhány faragott oszlopfő a Kaposvári Múzeumban még megtekinthető. Ez a világ eltűnt. Már csak kövek, helynevek és cserépdarabok beszélnek róla.

Aztán jöttek új századok, új idők, új emberek. Szembeszálltak a természet erőivel. Az erdők egy részét kiirtották, az irtásokat szántóföldi művelésbe fogták, a patakokon halastavakat építettek és új kultúrát honosítottak meg. Sorra építették sárból és szalmából vertfalú talpas házaikat, és boldogan, vagy boldogtalanul élték mindennapi életüket. Szegény jobbágyok, zsellérek, parasztok, és favágók éltek itt századokon át. Gyenge termőképességű, homokos földjeiket művelték szorgalmasan, vagy az erdőre jártak dolgozni. Megélt belőle a család. Zárt közösség volt. A parasztok nem tűrték maguk között a lusta, dologtalan embereket. Kiközösítették őket. Megbíztak egymásban, és az adott szavuk „Szentség” volt. Segítették egymást, ahogy tudták. Példamutató közösségi életet éltek.

Teljesen kihalt a település

Őseim, a 800-as évek legelején a Dráva túlsó oldaláról indultak el. Öreganyám elmondása szerint a Dráván hajtották át teheneiket, lovaikat, birkáikat és indultak észak felé jobb hazát keresni. Kakpuszta kies tája megtetszett nekik, és letelepedtek.

Nagybajomtól Somogyfajsz-Mesztegnyő vonaláig ezt a területet szinte összefüggő erdők borítják. Ennek kellős közepén feküdt a hatvanas években még 600 lelket számláló szórt település hosszan elnyúlva a szekérutak mentén. Nagybajom hét pusztája közül ez volt a legnagyobb. Néhol utcaszerűen, máshol szórtan fehérre meszelt házak sorakoztak, mint egy aggastyán hiányos fogsorai.

A falu az én gyerekkoromban élte virágzásának tetőfokát. Volt saját templomunk, boltunk, kocsmánk, osztatlan tanyasi iskolánk. Gyerekkoromban még egy gőzgépet is csodálhattam, amely a kovács fújtatóit és gépeit hajtotta. Az ötvenes, hatvanas években a tanító vezetésével színjátszó- és néptánc kör is működött sikeresen egy évtizeden át. Télen a szomszéd falvakba is átjártunk lovas kocsival, és a kis rögtönzött színpadokon szavaltunk, táncoltunk, színdarabot játszottunk.

A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején indult országos nagy útépítés és villamosítás elkerülte Kakpusztát. Így sorsa megpecsételődött. A hatvanas évek végén a falu lakói kezdtek elköltözni a közeli-távoli falvakba, ahol kövesút, villany, buszjárat volt. Az új alakuló kultúra velejárói. A hetvenes évek végére a falu elnéptelenedett. A házak értékesebb részeit lebontották, és elvitték, a vályogfalak pedig nem sokáig tudtak küzdeni az idővel. A házhelyeket ma már csak a gyümölcsfákról, út menti virágzó cserjékről lehet felismerni.
A nyolcvanas évek végén a száztizenhét korábbi házból már csak három-négy állt. Az egyikben Bözsi néni lakott. Ő nem volt hajlandó elmenni családjával, és kitartott szülőhelye mellett. Havonta gyalog járt be a tíz kilométernyi távolságra eső Nagybajomba bevásárolni. Aztán a település önkormányzatától havi rendszeres szociális segélyt utaltak ki neki. Ezt ő első alkalommal nem volt hajlandó felvenni. Csodálkozva állt a tanácsházán és azt mondta: „Édös gyerökeim! Nekem nem jár nyugdíj, én az uram mellett sosem vótam állásba.” Aztán elfogadta a pénzt. Ezt követően, amikor jött járandóságát felvenni, mindig hozott valamit termelvényei közül. Hol mézet, hol csibét, hol tojást. Ezt cserébe otthagyta a tanácsházán. Így már rendbe volt becsületes, szorgos lelkében a dolog. Hát ilyen emberek laktak Kakpusztán.
Chak másodszor is megsemmisült. És most már kövek sem maradtak belőle. Csak az emlékek. Ezek még tisztán, és határozott kontúrokkal élnek lelkemben. Hogy kiket érdekelnek ezek az emlékek, történetek nem tudom. De azt tudom, hogy az ifjak között is mindig vannak, akik érdeklődnek és tudják, hogy a múltba nyúlnak vissza gyökereik.
És tudják azt is, hogy gyökerek nélkül csak „gyökértelen” életet élhetünk. A Világok a Gondolatban születnek és Gondolatként halnak meg, amikor az utolsó szemtanúk lelkében is kialszik a gondolat, az emlékezés.”

 

Kerekes Tamás


 [m1]

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Jézus, a humorista, dr. Jog, aki mellette  dr. Messiás is

Az Evangelista Club leendő sztárja, Mózes, Jónás, és David Beckham elődje

S tehetős agglegény

 

Egy összeesküvés áldozata

 

MÉDIASZEMÉLYISÉG

(Aki az emberiség cehhét kifizette)

(LKajafás főpincér)

 

Kerekes Tamás

 

 

1. T. Bradford

Duna International Kiadó

www.dunakiado.hu

kiado@dunakiado.hu

titkarsag@dunakiado.hu

 

Sok olyan kérdést tehetünk fel Jézusról, az emberről, amit nehéz megválaszolni. Mi lehetett Jézusban, ami annyira ingerelte a zsidóság vezető rétegeinek nagyon is eltérő csoportjait – a farizeusokat (a zsidók törvényeinek elkötelezett tanítóit) csakúgy, mint a Heródes pártiakat (zsidókat, akik a pogány római hatalmat támogatták) – hogy ezek akár szövetkezni is hajlandóak voltak ellene? Egy szigorúan irányított társadalomban, hogyan tehette meg Krisztus, hogy két alkalommal is kiűzze a Templomból a hivatalos pénzváltókat és az áldozati állatok árusait anélkül, hogy a templomőrség letartóztatta volna? Ki volt Jézus földi atyja, József, és milyen hatást fejtett ki élete Krisztuséra? A rendelkezésre álló adatok hiányossága sok szerzőt késztetett már arra, hogy maga álljon elő különféle elképzelésekkel Jézusról – mármint az „igaziról”. Lehetséges-e az azonban, hogy a Krisztus személyére vonatkozó tények, ha rejtve is, de mindig is ott voltak az evangéliumokban?” – A szerző előszavából

Bradford tisztafejű szerző, orvos, mint Rabelais volt, de argumentumait legszívesebben etimológiai érvekre alapozza, ami segít bennünket, hogy egy konkrét személyt: dr. Jog (Jézus) a maga konkrét környezetében megérthessünk. Az úgynevezett racionalista bibliamagyarázat egyik értelmezője ritkán hivatkozik más, tudós szerzőkre, sui generis fejti ki mondanivalóját, közérthetően. Jézus tinédzserkori vallási ismereteit taglalva azt írja, hogy felbukkanása olyan hitet keltett zsidó körökben, mintha felbukkant volna köztük David  Beckham, az Evangelista Club leendő sztárja az első edzésen.

Az első olyan kötet életemben, amely Jézus néhány mondását képes humoros megvilágításban tálalni. Ez a könyv egyik ritka adottsága és pikantériája.

Noha nevéhez fűződik a történelem leghíresebb árulása, azonban ebben a kontextusban nem az elárult személy vallási, netán politikai titulusa volt fontos, hanem a zsidó nép reménysége, hogy megszületett és tanít az a férfi, aki újra képes értelmezni a mózesi törvényeket. Olyan szerepet töltött be korában, ami a nyugati társadalmakban elképzelhetetlen volt-világít rá a szerző. Kihagyások voltak(eltűnése gyermek korában a templomban) vagy , rokonánál, Keresztelő Szent Jánosnál, aki kis híján karrierjét szakítja meg, amit a vállára galamb képében odaszálló Szentlélek csak megerősít  később és nyilvánosan, tanúk előtt. A szerző minden racionalizmusa ellenére állítja, hogy a 40 nap a pusztában, harc az ördöggel, s a győzelem, egy új, magasabb nívójú, spirituálisan érett Jézust formált a pusztában, amire a szárított sáskán és erdei mézen alapuló, divatos paleolit étrend tett lehetővé.( Norbi update)

A szakirodalomban páratlan, ahogy a szerző néha megvilágítja: Jézus is lőtt néha öngólt. Különösen azokban a vitákban, amelyekben a különböző zsidó csoportok erejétől, azaz hitelességétől akarták megfosztani. Az ellene egyre jobban összefogó csoportok mindenképp le akarták járatni, mint a hidegháború korában a CIA a mézesmadzag politikával. Erről jut eszembe a hatvanas évek vicce, amikor egy híres tudós bejelentette, hogy egy akadémiai társulati ülésen ellopták a kabátját. Ő bejelentette. Aztán, amikor a Kossuth-díj odaítéléséről volt szó, akkor kigolyózták, mert „belekeveredett valami kabátlopási ügybe”. Ez Jézus életében a házasságtörő asszony megkövezésének megakadályozása volt. Igazi 22-es csapdája -hangsúlyozza joggal a szerző. Jézus kezéből az események irányítása mégsem csúszik ki. Van energiája humorosan visszavágni Heródesnek és a rókát nőneműnek nevezi(Heródiás), Heródes felesége, aztán, mint Doc Holliday, Thombstone megyében, elhagyja Jézus azt a vidéket, amely területen „körözési parancsot” ad ki ellene a Szanhedrin. Már-már technicolor színben látom őt, Charles Bronson játszhatná, még olyan korában, amikor Lee Marvin-nal volt kóristafiú egy litván templom fiúkarában. Spielberg és Andy Wayna összeborul. Snitt.

Ám azt kinyilatkoztatta, hogy templomból nem lehet piac, személyes okokból, Lázár miatt visszamegy Júdeába, a különböző csoportok most már más fogást keresnek rajta: a vád: Messiásnak, Istennek tartja magát, s elindul a végzetes összeesküvés, a kereszt botránya.

Okos, realista, az aktuális vallási, politikai viszonyokat kitűnően ismerő és azokat kiaknázó könyvnek tartom, mely ugyan ellentmond nehány sztereotípiának, de sok új, érdekes vonással gazdagítja a Jézus-recepciót.

Kerekes Tamás

 

Jézus Krisztus nem szegény ácsmester, hanem nagy hatalmú, jómódú és magasan képzett építész fia volt – állítja új könyvében, a Jézus felfedezésében dr. Adam Bradford történész és bibliakutató. A tudós ráadásul állítja: a keresztények által megváltóként és Isten fiaként tisztelt názáreti nem jászolban született, és 30 éves kora előtt a zsidó állam egyik vezető rabbija volt.

Bradford szerint a csaknem kétezer éven át elterjedt tévedések a görög és a héber nyelvű biblia alapvető félrefordításaiból erednek, amelyek alapján Jézust a nincstelen kétkezi munkás, József fiaként fogadták el, holott Krisztus kora egyik legbefolyásosabb embere volt – jóval 30 éves korában történt megkeresztelkedése és a zsidó egyházzal történt szembefordulása előtt.

Jézus Krisztus a legmagasabb vallási iskolákat végezte

– A görög tekton szót, amely a bibliában Jézus apjának mesterségét jelölte, alaposan félrefordították – írja könyvében a kutató. – A helyes értelmezése nem egyszerű ács, hanem magasan képzett építész, így jómódban éltek. Józsefnek tehát minden lehetősége megvolt arra, hogy fiát taníttassa, így Jézus már fiatalon nagy tudású és befolyásos ember volt.

Bradford állítja: sikerült megfejtenie azt is, mit csinált a későbbi megváltó 12 és 30 éves kora között, a „titkos években", amelyekről a bibliában kevés említés esik. A kutató kiderítette: legmagasabb vallási iskolákat végezte el a papok védőszárnyai alatt.

– Ha Jézus valóban egy nincstelen ács fia lett volna radikális eszmékkel, senki nem hallgatott volna rá – magyarázza a könyvben Bradford. – De mivel egyike volt a legbölcsebb és legtanultabb zsidóknak, hatalmas befolyása volt kora társadalmára, és büntetlenül hirdette vadonatúj igéit, amelyekért szegény, tanulatlan emberként börtön vagy korbácsolás járt volna.

K. Á.

Blikk.hu

 

„És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Lukács evangéliuma

A napokban egy nagyon érdekes okfejtés látott napvilágot, ami a mi figyelmünket se kerülte el, miszerint Jézus nem egy szegény (vagy inkább közrendű) ács volt, hanem gazdag építőmester. Jézus Krisztus nem szegény ácsmester, hanem nagy hatalmú, jómódú és magasan képzett építész fia volt – állítja új könyvében, a Jézus felfedezésében dr. Adam Bradford történész és bibliakutató. A tudós ráadásul állítja: a keresztények által megváltóként és Isten fiaként tisztelt názáreti nem jászolban született, és 30 éves kora előtt a zsidó állam egyik vezető rabbija volt. (milyen kár hogy erről eddig senki nem tudott eddig, fel sem merült ez senkiben, köszönjük dr. Bradford, hogy kivezettél minket a sötétségből)

Bradford szerint a csaknem kétezer éven át elterjedt tévedések a görög és a héber nyelvű biblia alapvető félrefordításaiból erednek.  Bár valóban előfordulhat félrefordítás a Bibliában, de elég meredek dolog, egyetlen szóra alapozni egy ilyen súlyos kérdést.  Arról nem is beszélve, hogy több evangéliumban is előfodul, hogy Jézus ennek pontosan az ellenkezőjét mondja, mint ahogy az a fenti idézetben is látható), amelyek alapján Jézust a nincstelen kétkezi munkás, József fiaként fogadták el, holott Krisztus kora egyik legbefolyásosabb embere volt – jóval 30 éves korában történt megkeresztelkedése, és a zsidó egyházzal történt szembefordulása előtt. (Ez több szempontból is érdekes, a kereszteléseket Keresztelő Szent János végezte, és Jézussal egy időben folytatta tevékenységét, tehát  ha 30 éves kora előtt történt is ilyen, annyira jóval előtte nem történhetett az esemény, mert Keresztelő  János is ifjú, netán gyermek lett volna.)

Jézus Krisztus a legmagasabb vallási iskolákat végezte – A görög tekton szót, amely a bibliában Jézus apjának mesterségét jelölte, alaposan félrefordították – írja könyvében a kutató. – A helyes értelmezése nem egyszerű ács, hanem magasan képzett építész, így jómódban éltek. Józsefnek tehát minden lehetősége megvolt arra, hogy fiát taníttassa, így Jézus már fiatalon nagy tudású és befolyásos ember volt. (Mintha az intellektuális képesség, és a pénz kéz a kézben járnának, arról nem is beszélve, hogy egy ács abban az időben, egészen bizonyosan nem a szegények táborát erősítette, de nem is a dúsgazdagokét) Bradford állítja: sikerült megfejtenie azt is, mit csinált a későbbi megváltó 12 és 30 éves kora között, a „titkos években", amelyekről a bibliában kevés említés esik. A kutató kiderítette: legmagasabb vallási iskolákat végezte el a papok védőszárnyai alatt. – Ha Jézus valóban egy nincstelen ács fia lett volna radikális eszmékkel, senki nem hallgatott volna rá – magyarázza a könyvben Bradford.

Természetesen ebből kiindulva, minden próféta gazdag, befolyásos és jóképű volt, mint ahogy Keresztelő János is, szintén a gazdagsága miatt tudott volna keresztelni. Bradford bácsinak nem ártott volna az érveit legalább egyszer ütköztetni valakivel, mielőtt papírra veti őket.)

– De mivel egyike volt a legbölcsebb és legtanultabb zsidóknak, hatalmas befolyása volt kora társadalmára, és büntetlenül hirdette vadonatúj igéit, amelyekért szegény, tanulatlan emberként börtön vagy korbácsolás járt volna.(Hát persze, a végére maradt a legjobb, Jézus -ha jól emlékszem- kereszthalál terhe mellett terjesztette az akkor új hitet, nyilván nem tudta kifizetni az óvadékot, annyira azért mégse volt gazdag. Ezek mellett reméljük, hogy Bradford se lett gazdagabb fantasztikus könyve bevételeivel.)

Moonlight

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Jordan Belfort: A Wall Street farkasa

Hogy kerül gyertya a seggbe?

Kiadó: Tericum Kiadó
Kiadás éve: 2008
Fordító(k): Kovács Kristóf
Kategória: szórakoztató irodalom

Eredeti cím: The Wolf of Wall Street

Oldalszám: 477

Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu

 

Igaz történet az amerikai tőzsdecápa hirtelen felemelkedéséről és mélyzuhanásáról. Jordan Belfort 26 évesen multimillomos volt, 36 évesen elítélték tőzsdecsalásért és pénzmosásért. 20 hónapot töltött börtönben, egy hónapot drog- és alkoholelvonó intézetben. Jelenleg Los Angelesben él. A regényszerűen megírt, tényfeltáró önéletrajzban a modern kor egyik legnagyobb tőzsdemanipulátorának élete rajzolódik ki. A könyvből hamarosan film kerül a mozikba Martin Scorsese rendezésében és Leonardo DiCaprio főszereplésével.

1987-et írunk. A Wall Street a világtőzsde epicentruma, ahol a zabolátlan mohóság és az ócska csillogás közepette tucatjával bukkantak fel és tűntek el a milliomosok. Ebből a talmi yuppie közegből indult Jordán Belfort, aki a kilencvenes évek amerikai pénzügyi világának leghírhedtebb figurája lett. Belfort a válság hamvaiból építette fel saját brókercégét, amely egy atombomba hatékonyságával gyűrte maga alá egész Amerikát. A Stratton Oakmond maga volt a megtestesült hatalom, amelynek legtetején Jordán Belfort ült. Ő lett a Wall Street farkasa – annyi pénzt keresett és annyit költött luxusautókra, jachtokra, drogokra, nőkre, amennyit földi halandó elképzelni se tud. A fiatal tőzsdeügynökök istenítették, és vakon teljesítették utasításait. Jordán Belfort lentről indult – „lejjebb voltam a legalsó pocsolyaféregnél” -, és nagyon magasra jutott, ahonnan mélyre zuhant. Csalás és pénzmosás vádjával 20 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

www.jablonszkailaszlo.eu

 

 

Egy fiatal, tehetséges srác sikertörténete attól a pillanattól, hogy belép egy brókercéghez, ahol kőkemény munkával lépdel fel a ranglétrán, míg végül a világ egyik leghatalmasabb és legelismertebb vezetője lesz. Kiváló elemzések, megérzések, és üzleti bizalmas, titkos információk megszerzésének know-how-ja.
Valami ilyesmit vártam a könyvtől, és szerintem az emberek nagy része is efféle történetet olvasna szívesen. Helyette drog- és alkoholmámorban úszó közönséges csaló(k)ról szóló, helyenként a szenny kategóriát megütő önéletrajz. Fogaikat próbálgató tőzsdecápáknak azért hordoz némi tanulságot.

A Wall Street farkasa // Mitolvasol.hu

Jordan Belfort könyve nem egy összecsapott munka, az biztos, olyan, mint egyfajta vezeklés. Le is írja, hogy többek között a gyerekeinek ajánlja ezt a könyvet, hogy megtudják, milyen szörnyeteg volt az apjuk. Ezt erős túlzásnak éreztem már rögtön az elején, de ahogy haladtam előre a könyvben, rájöttem: igaza van. Egy szörnyeteg volt, egy igazi szemét, aljas, hazug, csaló féreg. Ám ez a féreg milliárdos lett pillanatok alatt az internet hajnalán, akkor, amikor a tőzsdére éppen csak beférkőztek a modern technika vívmányai. Tehetséges volt abban, hogyan vegyen rá másokat a módszere átvételére, a vak követésre és arra, hogyan kell kihasználni a pénzes alakok szerencsevadász-hajlamait.

Pillanatok alatt lett kokainista, prostituáltakat marokszám fogyasztó, gerinctelen alak, aki befolyásos, napi tízmilliót keres –ne felejtsük, ez a nyolcvanas években történt-, mocskos szájú és még mocskosabb lelkű figurája a Wall Streetnek. Testközelből ismerhetjük meg ezt a szűk világot, azt, hogy milyenek a valódi Gordon Gekkók-ugye, mindenki látta a filmet?

Tökéletes ajándék a fa alá a pasinknak, férjünknek, esetleg apánknak, csak ne felejtsük el mi is elolvasni. Én nem tudtam letenni, bár nem az irodalmi érték vagy a főszereplővel való azonosulás vett rá erre. Egyszerűen tudni akartam, mikor bukik már bele a trükkökbe ez a ronda alak.

Kiadja a Tericum.

www.bezs.hu

 


Jordan Belfort neve Magyarországon nem nagyon ismert, legalábbis a leglátogatottabb keresőoldal is kevesebb, mint 500 magyar oldalt talál a nevére és ennek jelentős része erről a könyvről szól.
Viszont amit tudni érdemes róla: a Wall Street egy meghatározó személyisége volt a 90-es években, aki 26 évesen már multimilliomosnak mondhatta magát, 36 évesen pedig elítélt „bűnözőnek”, aki 20 hónapot töltött börtönben.

Őszintén megmondva, amikor kezembe vettem a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy nagyon vastag, és a második sem volt sokkal pozitívabb, hiszen úgy gondoltam, hogy „már megint egy olyan történet, ami egy hollywood-i film forgatókönyve is lehetne és nincsen sok köze a valósághoz”. Ezzel nem is tévedtem túl nagyot (legalábbis a mondat első felével kapcsolatban), mert kiderült a könyv oldallécéből, hogy Martin Scorsese filmet fog forgatni (vagy talán már meg is tette) és a főszereplő nem kisebb sztár lesz, mint Leonardo DiCaprio. Viszont a gondolatom második részében, miszerint a történet nem valós, csúnyán tévedtem, hiszen ez egy önéletrajzi könyv, amit az egyik legnagyobb tőzsdemanipulátor írt meg a saját életéről.

Ennyi információ nekem elég is volt, hogy érdeklődést váltson ki belőlem, és hogy elkezdjem elolvasni ezt a remek könyvet. Igen, mert ez egy remek könyv, legalábbis nekem ez a véleményem.

Jordan Belfort pályafutását 1987-ben kezdte el, mint „tárcsázó”, azaz a ranglétra legalsó fokán helyezkedett el, vagyis ahogy az akkori főnöke megfogalmazta: „Nyomorultabb vagy, mint egy féreg a pocsolyában”. Ha valaki így kezdi saját önéletrajzi könyvét, az mindenképpen felkelti az ember érdeklődését.
Az író stílusa nem szokványos (vagyis igen nehezen tudnék itt megfelelő szót találni, ami ténylegesen és korrekten fejezi ki, hogy milyen is pontosan), de egyben biztos vagyok lebilincselő és szórakoztató. Nekem azok a szövegrészek tetszettek a legjobban, ahol szinte tételesen leírja, hogy milyen drogok és egyéb szerek voltak a szervezetében.

Nem, nem azért, mert bármi ilyen jellegű szernek a fogyasztója volnék, hanem azért, mert mélyen legbelül szinte elismerésre méltó, hogy ez az ember ezek után képes arra, hogy megírjon egy könyvet (vagy akár az, hogy élő embernek mondhatja magát). Viszont a könyv lényege nem (vagy legalábbis nemcsak) a drog, hanem egy érdekes ember hihetetlen életpályája (legalábbis egy része).

Aki olvasta Po Bronson Bankvilág vitriolban című könyvét és tetszett, annak garantálom, hogy ez a mű is tetszeni fog, akinek viszont egyikhez sem volt még szerencséje, annak ajánlom, hogy olvassa el valamelyiket...

Németh István

www.Ekultura.hu

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Régebbiek | Végére »

Címkefelhő

@hm belfold @hm bulvar @hm gazdasag @hm kulfold @hm kult @hm sport @hm tech a Abdulin Ad aforizma aforizmák Alan Alcotgt államtitkár alternatív amerikanisztika András anekdota Angliaregény angol anna Antikrisztus antropológia árnyékháború árvalányhaj Aszlányi átirat atomfizika Attac Austen autóipar autótörténelem AVH ÁVH az b bABONAHIEDELEMKEREKES Bakos ballada Baumgarten Béla Berki Berson Bertalan bestseller bibliakritika biográfia blog bloggervilág BM Book Borges Bourbon bÖHME Böll Bródy Brown bukanér burleszk Butor Caesar Canaris Chaplin Churchill cigánylidérc Corvina Cravan Csaba császár Csáth Cserna Szabó Csikszentmhályi Csikszentmihályi csoport Csurgai Dan Daniel dArgenson de Dean debreceni Defoe diáklázadások díj diktatúra Dovlatov dr Drábik Dtsingisz EA EAPoe éghajlatkutatás Ehrman Einstein elbeszélések életmód életvezetés életvitel elit Elkes Ellis Elmebetegek első emigráció Emőd epika építészet építészeti eposz Ernő est eszkatológia Eszmélet etikett Eubook Európa európai évértékelés Exuperx ezoterika F Fábri Falak fantasy Faulkner Faulner fegyver Fekete félreértések feminizmus fenomenológia Ferenc film filmgyártás filozófia fitnesztalajtorna Fitzgerald flow fóbiák foci folyóirat Foster Fouché főzés Francois Frankl Fuller füveskönyv Gábor Garbo Gárdonyi Gaskell Gáspár gasztronómia Gáti genetika Geopen geostratégia Géza gnózis goethe Gold Gomorra Gond gótika Greer Grisham grushin Gucci Guido Habe háború hadtörténelem Haffner hagyomány halál halálos Hans Hardy Hari hatz Hegel Heine hELLER Hemingway Herbert hevenyvédelmi Highes hírszerzés Hölderlin Hrabák humor Huxley HVG Ida II Imre indián inernacionális ír irodalmi irodalmu irodalom iskola Isserman István iszlám ítélet JACOB Jaksity Jane János Jarry Jasper játék jézus jogrendszer John jOSEPH Júlia Julius kaja Kalligramm kalóz kamat kamatos Kaminer kán karcolat Karinthy Károly katasztrojka Kati katonai Kázmér kémelhárítás Kemény Kende Kenedli Ker Kerekes Kessler kézikönyve Kiadó kinai Kisecset kmb knédlim kocsmafolyóirat Kolesznyikov kommentelni kommunikáció kor Kowalski költészet könyörület Könyvek Közel kelet közgazdaság Krausz krimi kulinária kulturantropológia kultúrhistória Kun Lacan láncreakció Larsson László Lászlótól Le Lea legendák Lénárd lények Leo Leonardo Librum List Lively logger LSD Lukács Lukáts maffiamagyar Magellán magyar manicheizmus Mann Márai Márffy Mária Marquez Marton másként Mata Mátrai Mauriac Max Médiablog meleg memoire Mennyes meridiánok Mérő mesemorfológia Metternich MI5 Miklós Miksa Milner Mitrohin modern Molnár Monde Moravia morfium múlt Murakami Nadler nagy nagykövete naplóKerekes nem nietzsche Nobel díj Novalis nőhódítás nőiség OBrian Onagy ontológia orgyilkosság orosz orvosmeterológia Orwell Ottó Ödön ősiségsmaragdtáblák paleológia Pankovszkíj paradigma parafrázis pártállam Partvonal Petelei Péter Pilátus plágium Plath Poe politika politikai politológia Pollner Polner prikézsia privatér pszichiátria publicisztika Quincey Rajk Rákosi recepció regény regénye rejtély rendszerváltás Révai Ridley rizs Róbert romantika Runner Salazar sam Sándor Sarolta Sartre Saviano Schönburg Scott Selby Shulman siker sikerrecept Simon skandináv Skorzeny skót Smoley sorozatgyilkos sör Svejksör Sylvia szabadkomuvesek Szabó szaké számmisztika Szasa Szász század századi Szecsődy szegénység szerelemfelfogása szeretet szerzői szociológia Szomory szökésKerekes Sztogoff szushi Szűcs tábornok Tamás tárca társaságok TB Ted templomosok teológia teozofia teozófia teremtett térképek Terricum thriller Tilger Tiszavárkony titkos tollalhu Tormay történelem történelmi tőzsde transindexkerekes tudok Ugron Ujszászi Ungvári USA útirajz ütletvitel üzlet vadászírók Vadnyugat vallás Vámos Váncsa várostervezés Vaszary Vay vegyi Vermeer vígjátéka viktorianus viktoriuánus Vila Matas világháború von vonatrablás Walker Wass Weber Wermacht Wharton William wwwsolyomluxhu wwwtollalhu XIX XX Yucatán Zsolna Zsolt