Bródy Sándor: Két feleség

Lazi Kiadó

Bár a szociális problémákat merészen feszegeti, Bródy nem kapcsolódik semmiféle társadalmi vagy politikai mozgalomhoz. Világa az a részint demokratikus, részint liberális szellemű művészi és újságíróvilág, amely körülrajongja; életformája inkább a magányos bohémé, mint a felelős közéleti íróé. S ez visszahat írói szemléletére, munkásságára is. A Nyomor után – bár közben remekműveket is ír (A bölény, 1893; Kaál Samu, 1894) – csaknem két évtizednek kell eltelnie, hogy ismét forradalmian merész hangokat üssön meg. Pályafutásának 1885 és 1900 közötti periódusa sokkal inkább egy kísérletező s a maga igazi formáját, hangját nem lelő művésznek az arculatát mutatja, mint a beérkezett, magabiztos művészét. Rengeteget dolgozik, de munkásságának sehogy sincsen látható súlypontja, művészete sehogysem akar egésszé összeállni. Helyzetét a legpontosabban Mikszáth jellemzi: "A palotát még nem látja a szem; de a palotának való anyag mind megvan. Gazdag színek, pompás ötletek, meglepő gondolatok, értékes megfigyelések és finom hangulat árnyalatok váltakoznak dolgozataiban" (Bevezető A nap lovagjához, 1906. 4–5.).

Bródy ambíciói, nagyratörő művészi célkitűzései most sem kisebbek, mint a Nyomort megelőző időszakban. Folytonosan arra készülődik, hogy megírja élete "nagy regényét", s szinte minden évben egy új témába kezd, fontos problémákat, emberalakokat vázol fel, de a tüzetes, következetes művészi kidolgozásra nincs elég türelme. Ilyen izgalmas, de félresikerült kísérlet a Két asszony (1886) a Faust orvos (1888), Don Quijote kisasszony (1888). Bródy regényeiben is a nagyváros írója. Lengyel Dénes, a Faust orvos hőse például egy nagynevű orvosprofesszor, aki mintegy a legenda Faust doktorához hasonlóan, az élet titkának megfejtésére vállalkozik; kísérleti alanyul egy szép nőt választ ki magának. A kísérlet azonban nem sikerül: ő szerelmes lesz, a nő meghal. Bródy érezhetően nem tudja feloldani az ellentmondást, ami a megemésztetlen filozófiai és fiziológiai teóriák, valamint eleven, bőséges élettapasztalata között van. Ha ez utóbbi még elegendő volt is a novellához, a nagyobb ívű epikus koncepció már határozottabb, végiggondoltabb intellektuális karaktert kívánna, s ehhez nincs meg a kellő felkészültsége. A sokszor zseniális átélő képesség, probléma-érzékenység és gazdag, kifejező stílus birtokában levő író regényeiben olykor úgy szólal meg, mint egy naiv műkedvelő. S ez a naivitás egy darabig nemhogy csökkenne, hanem még föltűnőbb lesz, s egyszerre tölti meg kétségtelen bájjal és dilettantizmussal regényeit (Az egri diákok, 1891; A kétlelkű asszony, 1893; Hófehérke, 1894; Két szőke asszony, 1895; Az ezüst kecske, 1898).

Mint regényíró tulajdonképpen majd csak pályafutásának harmadik, 1900-ban kezdődő periódusában tud maradandót alkotni: akkor, amikor egy radikálisabb társadalmi és politikai program tudatos vállalása egy ideig határozottabb tartással telíti egyéniségét és művészetét.

Már kudarcba fulladó kísérleteiben is tulajdonképpen egy nagy központi téma izgatta: a karrier és a csalódás problémája.

Soha el nem múló szerelem, önfeláldozás és becsület drámája bontakozik ki Bródy Sándor regényeiből. A magyar Zolaként is emlegetett kiváló író magánéletében sem volt ismeretlen a két asszonyhoz tartozás. Előnyös külsejének, írói tehetségének és erős kisugárzásnak köszönhetően nagy sikere volt a nők körében. Írásai azt tükrözik, hogy jó ismerője a nők érzelmeinek, szeszélyeinek és praktikáinak is, amellyel mérhetetlen boldogságot vagy éppen határtalan szenvedést képesek okozni önmaguknak és a férfiaknak egyaránt.

A két feleség a vad, eszközökben nem válogató szerelmi hevület regénye, középpontjában egy konfliktusokkal teli házassággal, amelyre rávetül az első feleség árnyéka. Ellentétes érzelmek feszülnek itt egymásnak, és a szerelem megannyi formája - megsebzett és elfojtott, türelmes és hűséges, szenvedélyes és pusztító - vonul fel a műben, miközben a cselekmény megállíthatatlanul halad a drámai végkifejlet felé.

Bródy másik írásában, a Hófehérke címűben is két nő határozza meg a férfi életét és boldogságának alakulását. Balassa Imre útra kel, hogy megkeresse az ideálját, "Hófehérkét". Meg is találja, hamar el is jegyzi. Mikor azonban már minden készen áll az esküvőre, találkozik egy másik lánnyal... Lehet, hogy ő az igazi Hófehérke? "Józanság nemigen sok van az egész dologban" - véli Balassa, majd hozzáteszi: "Természetes, hogy nincs; ez a szerelem."

Mindkét történet a szenvedély és a halál szövedéke, legbelső valónk, a boldogságát holtáig hajszoló ember históriája.

Bródy szellemi atyja volt Ady nemzedékének és a forradalmak előkészítésének.

Bródy néhány tucat novellája a műfaj klasszikusai közé számít. Hófehérke című regénye a Jókai-típusú romantika végső, maradandó szép alkotása; az Ezüst kecske és A nap lovagja jelentékeny realista regények: a századforduló polgári világának kritikai képei. A századforduló után pedig új kifejezési formáját találta meg a drámában. Itt is igen romantikus az indulás: a Hófehérke színpadi változata és a magyar múltat lírai-anekdotisztikusan idéző Királyidillek még kísérleti időszakot mutatnak. De a későbbi drámákban is marad sok romantikus elem (Lyon Lea, A szerető), de ezen az úton, a maga sajátos naturalista programjával mégis eljut a jelentékeny realista drámákig. A dadában - talán legjobb drámai műve ez - szembefordul a népszínművek avult szellemével úgy, hogy a népszínművek paraszti világát mutatja be a maga igazi nyomorúságában, ahol áruvá válik a szegény leány. Ebben a drámában van ereje Bródynak tragédiáig vinni azt, ami tragikus. Gorkij Éjjeli menedékhelyének sötét színei is érződnek ebben a drámában, amely a kifosztott, megalázott cselédlány végzetes történetével mond ítéletet a polgári világ fölött. Soha többé ilyen következetes nem tudott lenni, mert bár áhította az igazságot, de ugyanígy áhította a közönség tapsait is. A tanítónőt úgy írta meg, hogy két befejezése van: az egyik a polgári közönség szájíze szerint, a másik a saját jó ízlése szerint; az egyik happy and-es, a másik kíméletlen kimenetelű; lehet válogatni, melyik színház hogyan akarja játszani. A medikus című dráma pedig két felvonáson keresztül bírálóan realista; itt is az eladott, a megvásárolt emberről van szó, de a harmadik felvonás hirtelen két boldog házassággal végződik. De azért ezek is jó drámák: nemzedékek tanultak belőlük színjátékot írni.

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com