marlon brandy
"Úrinőtől kapott tripper nehezebben gyógyul"

Nolblog Saját blogom Segítség

Rómában mindig történt valami

 

Márai a diktatúráról

 

Helikon Kiadó

Az éjjel azt álmodtam, hogy hajnalban akasztanak.

Egy magánrádió pr-munkatársa voltam, s reggel négykor tették nyakamba a kötelet.

Az eseményen ott voltak a sajtómunkások, korábbi barátaim, szerelmeim.

Legcsinosabb kolléganőm, miután a csuklya fejemre került, így szólt:

Milyen helyes kis hóhér! Nős?

 

Jóllehet a világ mintegy százötven államában több ember él diktatúra alatt, mint demokráciában, Márai a diktatúra egyik sapektusát boncolja.Egyfelől a történelemformálást a támogatók és ellenzők részéről, másfelől boncasztalra kerül a diktátor idolum, őskép: Julius Caesar, aki a regény kezdetekor meghalt, így hát csak közvetve értesülünk arról, hogy milyen gondosan pozícionált véleményformálók alakítják a róla formált történelmi képünket az aktuális Rómában. Igaui pörgős , de korabeli spin-doktorok kutatják, hogy a vele való szembeszállás felmutatása révén milyen közvetlen és hosszú távú előnyöket lehetséges a dologból „kihozni.”

A zsarnokság, az önkényuralom, az elnyomás mindig élénken foglalkoztatta az írókat. A diktatúránál azonban érdekesebb a diktátor. Az író számára az igazi kihívás az, hogy sikerül-e megragadnia a személyesben a személytelent, a zsarnok egyéni jellemvonásaiban a társadalmi berendezkedés általános szabályszerűségeit.

Márai Sándor több mint huszonöt esztendeig dolgozott Rómában történt valami című regényén, melyet 1971-ben már az öreg kontinensen fejezett be. Európába való visszatérésének évében, 1967-ben végrendeletet készített, melyben művei magyarországi kiadását két feltételhez kötötte: a szovjet csapatok kivonulásához és a szabad, demokratikus választások kiírásához. Olaszországban, Salernóban telepedtek le. Még ezen a nyáron szakított a Szabad Európa Rádióval. Ezekben az években egymás után jelentek meg történelmi tárgyú regényei az Ítélet Canudosban, a Rómában történt valami, az Erősítő, a Harminc ezüstpénz.

Az önvizsgálat „kosztümös” írásai ezek: mindegyre azt a kérdéskört járja körül, hogy miképpen lehet megfelelni az elvárásoknak az üldözés és üldöztetés, az árulás és elárultatás véresen fojtó légkörében. „Az elmúlt 2000 évben ritka volt az a korszak, amikor a Diktátor emléke nem kísértette az írókat” – írja az utószóban. Minden században, minden műfajban életre keltették: született róla dráma és óda, értekezés és regény.

A szűkre szabott regény-időben Márai azokat az órákat cselekményesíti, amelyek Julius Caesar meggyilkolása és temetése között teltek el. Az akkori római élet jellegzetes alakjai – kurtizánok, heréltek, a császár kegyeiért tülekedő írók, kiszolgált katonák, rabszolgák – azon mesterkednek, hogy a meggyilkolt császárhoz fűződő viszonyukat gyökeresen átformálják, és mielőbb feltétlen hűségükről biztosítsák a lázadókat. Az efféle „történelemcsinálás” leírásában Márai a maró gúny és a metsző szellemesség eszközével él. (duna.tv.)

Az ezek után nem lehet meghökkentő, hogy az írónak sem a népről, sem a lovagokról, udvari ékszerészekről, szenátorokról nincs jó véleménye. A kötet megjelenését mi sem teszi izgalmassá, hogy Gyurcsány Ferenc távozása után jelent meg a kötet, ami a korabeli Rómában nemhogy kormányfőváltással ért föl. Most kíváncsian olvasom Márait, hogy az eddigi támogatók a kormányfő távozása után magukat politikailag hogyan pozícionálják.(Ugye milyen finom voltam?)

Az már csak hab a tortán, hogy Márai 1971-es víziójában lehetségesnek tartja egy diktatúra bukásá t(ahogy a magyar értelmiség ezt nem látta a brezsnyevi pangás éveiben), de nemcsak a bukás lehetőségét vázolja fel, de már azt is, hogy az utána következő korszak sem, mert a következő korszakot ugyanazok a gazdasági, politikai, irodalmi stb. főszereplők irányítják.

 

Kerekes Tamás

sajto@helikon.hu

A regény a Julius Caesar halála utáni órákat beszéli el: ki hogyan értelmezi az eseményt, mit von le a maga számára következtetésként. A mű mintegy tablóként értelmezhető: bemutatja egy társadalom minden rétegét uralkodójuk, a diktátor halála után s egyben ítéletet is mond felettük, hiszen a maga módján gyakorlatilag mindenkiről kiderül, hogy kiszolgálta a zsarnok halála előtti rendszert. A nép egy korsó olajért, egy marék gabonáért vagy egy cirkuszban töltött délutánért eladja magát. Különösen sokat sejtető a Caesart kiszolgáló írók párbeszéde a regényben; taktikának az elvonulást, várakozást választják, aztán készen állnak arra, hogy leleplező írásokat, monográfiát jelentessenek meg az elmúlt diktatúráról és diktátorról... a filozófiai kongresszus alkalmával kétszer Athénba küldött államköltségen... Erre gondolsz?... Nem tudod, hogy mindez áldozat volt részemről? Beértem ilyen kevéssel, eltűrtem, hogy az irodalmi kegyencek, akik a talpát nyalták, silány versekért zsíros aranyakat zsebeljenek be, amíg én itt kucorogtam vidéki magányomban, Baiae-ban vagy a római hivatalszobában, fogcsikorgatva írtam néha a zsarnok tiszteletére egy üdvözlő ódát vagy egy születésnapi pamfletet... Most is érzem az undort!

PIM

 
0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Blogkritika

 

Nívós könyvet hozott számomra a posta. Az Ad Librum kiadójától.

E-book, avagy válogatás a kortárs naplóírók munkáiból címmel.

Bialko László Gergő szerkesztésében mintegy 370 oldalon keresztül régi, és új ismerőseim sorait olvashattam örömmel.

Egyetértek a főszerkesztővel: Minden napló őszinte, még akkor is, ha magunkat akarjuk becsapni.

 De mit kezdjen a kritikus, akit a főszerkesztő csap be?

Mert az előzetes írásbeli egyeztetés ellenére sem találni a nívós, olvasmányos, jól megszerkesztett kötetben Rajkó Félix, Dandy Waarhool, Timur Link, Marlon Brandy, Link Floyd, Szasa Kolesznyikov egyetlen kötőszavát sem. Biztos nem tűnt fel neki, hogy az Amerikai Népszava Irodalmi Kerekasztalánál csalfa trillákat hangásztam olykor.

Körömre nézés és reklám után visszajövünk

  

 Török Szultán

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 tiltakozó levél A lépcsőház-felelőstől Bill Gates-ig mindenkinél lehet tiltakozni - kedvencünk mégis az a sztori, amikor egy temesvári elítélt beperelte Istent, amiért az nem tudta megmenteni őt a gonosztól. (transindex.ro)marlonbrandy 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Művész?

Nem író

  

Joseph Joubert Montinagcban született 1754-ben. És hetven esztendőre hunyt el. Sosem írt könyvet, csak készült. Elszántan kereste a könyv megírásához szükséges megfelelő körülményeket, Aztán erről a szándékáról megfeledkezett. Joubert pontosan a könyv megírásához szükséges körülmények közben lelte meg azt a varázslatos környezetet, ahol kedvére írhat, és a végén egyáltalán nem írt. Szinte gyökeret vert a keresésben. Kereste a teret, ahol írhat. A fényt, amelynek abban a térben kellene megjelennie, rendre olyan hangulatba került, hogy bárminemű tisztességes irodalmi tevékenységre alkalmatlanná vált. Joubert a legelső modern írók egyike volt, akinek fontosabb volt a középpont megtalálása, mint a kör, ő feláldozta az eredményeket a feltételek megtalálása érdekében, ő nem írta az egyik könyvet a másik után, inkább iparkodott megragadni a pontot, ahonnan szerinte minden könyv származik, s amelyet, ha sikerül elérnie, akkor már írnia sem kell.

Noha egyetlen könyvet nem írt, ő már nagyon korán az a fajta volt, akit csak az vonzott, az érdekelt, amit mások írtak. Már nagyon fiatalon élénk érdeklődést tanűsított a megírásra váró könyvek világa iránt. Közel állt Diderot-hoz, és később szinte minden jelentős íróhoz. Az összes barátja híres író volt, s ők, mivel ismerték barátjuk hallatlan tehetségét, folyton biztatták, hogy törjön ki végre a hallgatásból.

Chateaubriand, aki igen nagy hatást gyakorolt rá, egyszer odament hozzá és így szólt hozzá:

-Szólj már rá a benned rejtező tehetségre, a termékeny íróra, hogy hagyjon fel a rengeteg előítélettel! Megteszed?

Ám Joubert akkorra már  eltévedt a keresésben, nem lelt rá arra a forrásra, ahonnan minden könyv fakad, és világosan látta, ha sikerül is, egyáltalán ráakadni arra a forrásra, akkor bizonyára írnia sem kell többé.

 

Vila Matas

Cervantes díjas

  
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Jaksity György: A pénz természete       Kultúrveszély! Szerző: Kerekes Tamás    Jaksity György A pénz természete című művének előszavában cáfolja azt a hasonlatot, miszerint a tőzsde olyan, mint a kaszinó, mégpedig a következőkkel: a kaszinóban a krupié nyúlja le a pénzünket, a tőzsdén pedig a másik befektető, vagyis a recept egyszerű: mindig a másik oldalon kell állni. A neves szakíró magára vállalja, hogy segít ebben dönteni.  „Mi egy bankrablás egy jó kis bankalapításhoz képest”? Bertoldt Brecht    Kohn és Grün találkozik New Yorkban a Hetvennyolcadik utca környékén. Kohn nagyon elegáns, Hugos Boss öltönyben feszít, lábán Gucci cipő, míg Grün kolbászt sütöget egy bádoghordóból kialakított szabadtéri tűzhelynél, az utcai járókelőknek. Természetesen megbeszélik, hogy kinek hogy megy. Kohn dicsekszik, elmondja, hogy övé egy bankház, Grün panaszkodik, sokan a hot dogot választják. Grün fejében támad egy mentőgondolat. - Mondd, Kohn, nem tudnál kölcsönadni? -„Van egy megállapodásom a bank konzorciumával - válaszolja Kohn -, én nem adok kölcsön, ők nem sütnek kolbászt.”  Jaksity György A pénz természete című művének előszavában cáfolja azt a hasonlatot, miszerint a tőzsde olyan, mint a kaszinó, mégpedig a következőkkel: a kaszinóban a krupié nyúlja le a pénzünket, a tőzsdén pedig a másik befektető, vagyis a recept egyszerű: mindig a másik oldalon kell állni. A neves szakíró magára vállalja, hogy segít ebben dönteni.  Nehogy azt gondoljuk, hogy az embereket, pusztán azért mert nincs vagy kevés a pénzük, nem érdekli a tőzsde. Egy százezres nagyságrendű város, mint például Szolnok, is elbír három-négy brókert, irodát, magam is láttam egy ilyet, egy kávéháznyi ember ülve az asztaloknál figyelte a tévé monitorát amely csak az árfolyamokat rögzítette és lehetett közben fogadni…  Híres könyv, jó, hogy elolvashattam. A szerző fölmondja egy brókerképző tanfolyam tananyagát, de csak a hetvennegyedik oldalon szerepel benne az első egyenlet. Tehát olvasmányos munkát tett az asztalra a neves szakíró. Előszava Az igazságos kaszinó címet viseli, a kötet végig tartja ezt az olvasmányos tempót, de az sem károsul, ki a diszkontérték, vagy a váltóleszámítolás, netán a kamatos kamat képletére kíváncsi.  „A néhai Nathan Rotschild még a vér látványától is irtózott. Mégis, amikor híre kelt, hogy Napóleon visszatért Elba szigetéről, a frankfurti gettó gyermekéből Európa legbefolyásosabb bankházának vezetőjévé lett pénzember sietve útra kelt a kontinensre, hogy az angol sereget követve saját szemével győződjön meg a harci helyzetről, mely teljes vagyonát befolyásolta. A bankár azonban nemcsak a pénzhez értett - még a döntő csata előtt rájött, hogy Napóleonnak nem sok esélye van, és költséget nem kímélve indult vissza Londonba. A harcmező látványa helyett pedig szeme előtt a tőzsde harctere lebegett. A Csatornán a viharos időben alig talált valakit, aki átvitte volna, de végül pár ezer font megtette. Hulla fáradtan érkezett haza, mégis másnap reggel már ott állt a szokásos helyén a tőzsde egyik oszlopának támaszkodva. Az alkuszok az ellentmondásos harci hírek és Wellington esetleges csatavesztésének rémképétől rettegve nyomták lefelé az árfolyamokat. Miközben a halottfehér Rotschild és vagyona teljes összeomlásáról szóló vélekedések jártak körbe a parketten, ő maga, ügynökei révén csendben felvásárolta az értékpapírokat, és mire másnap megérkeztek a hírek a waterlooi győzelemről, már hatalmas mennyiségű befektetést halmozott fel rendkívül alacsony áron. Nem véletlen, hogy akkoriban azt mondták, hogy a szövetségesek megnyerték ugyan a waterlooi csatát, de igazából Rotschild nyerte meg.”  Az angol Rotschild bankház megalapítója ekkor még nem gondolta volna, hogy ezzel és más hasonló pénzügyi műveletekkel a későbbi századok egyik legbefolyásosabb bankár dinasztiájának alapjait rakta le. Az pedig meg sem fordult a fejében, hogy a waterlooi ütközet kimeneteléről egy nappal előbb értesülvén - mai kifejezéssel élve-bennfentes kereskedelmet folytatott, amiért manapság Angliában , de bárhol máshol is, ahogy egy régi vágású ügyész mondaná, „ sittre vágnák, mint a taknyot.”  Mindez semmi ahhoz képest, és valószínűleg a sárga irigység harapdálná és a sírjában forogna, ha tudná, hogy Soros György, egyfajta modern Robin Hoodként, egymilliárd angol fontot akasztott le az angol népről ,vagyis fejenként 17 fontot a font elleni spekulációjával, közel két évszázaddal később. Életében talán először ekkor szerzett róla tudomást a világ közvéleménye, pedig Soros saját bevallása szerint ebben az időben már rég leadta portfoliómenedzserének, de elsősorban Stanley Druckenmillernek a befektetési döntéseket.  Persze a tőzsdéről nemcsak a nagy nyerések jutnak az ember eszébe, annál is inkább, mert gyakran amit az egyik megnyer, azt mások elvesztik. Így aztán az ember a százméteres síkfutáshoz hasonlóan a tőzsdéről is kérdezhetné, hogy ha csak a nyertesek kapnak érmet, akkor a többi minek fut. Nos, úgy tűnik, hogy a válasz mindkét esetben ugyanaz: hisznek a valószínűségelméletben.  Pályaválasztási tanácsadó: „Édes fiam, ne menj bankárnak, a legjobb, ami történhet, hogy visszakapod a pénzed.”  Számos hasonló kötet után is találtam a könyvben új dolgokat. Nem tudtam például eddig, hogy ott is volt infláció, ahol nincs is pénz, és korábban úgy gondoltam, hogy a papírpénz a francia forradalom előtti assignata használatából fejlődött ki, s e kötetben olvastam, hogy Kínában rég használták már.  A könyv tükrözi egy hasonló pénzügyi, közgazdasági kötet szerkezetét, foglalkozik a pénz történetével, a modern tőzsde kialakulásával, szóval a pénzpiacok megjelenésével, a befektetés elméletével, értékpapírfajtákkal, a portfolio-kezeléssel stb.  Ami mindenképp új, az olvasmányos stílus és az, hogy a műben nemcsak a hagyományos tudomány, de a kognitív pszichológia és a játék-és döntéselmélet eredményei is tükröződnek.  Tételezzük fel, hogy legszebb álmunkból felébredve se tévesztjük össze a Dow Jones indexet s BUX (Budapesti Értéktőzsde) - számaival, habos kakaó közben is sikerül egy váltóleszámítolás, lombardművelet, diszkontálás, betéve tudjuk a hatszáz oldalas kötet összes pénzügyi képletét, az eddiginél hatékonyabb üzleti tervet dolgoztunk ki Románia és Magyarország pénzügyi mutatóinak javítására, megpályáztuk-tegyük hozzá, sikerrel! - a pénzügyminiszteri posztot, akkor sürgősen felejtsük el a következő sorokat:  „egy bekötött szemű majom a The Wall Street Journal részvényárfolyamokat tartalmazó oldalára nyilakat (dart) dobálva jobb eredményeket érhet el, mint a jól fizetett portfoliókezelők többsége.”  Jaksity György: A pénz természete Alinea Kiadó, 2003 624 oldal  
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hirdetéseink, apróban Gáti István: „Hozott szalonnával…” Templom egere esti cincogáshoz csinos egérkislányt keres.” Kalandozások a magyar újsághirdetésekben 1900 és 2000 között. Mióta tudjuk, hogy Ditrichstein poloskát, de drámát Shakespeare írt a legjobban, azóta a líraiság visszavonulóban van a marketingkommunikációban, mely pozicionál, brandformálásra esküszik és talán még agyon is szegmentálja magát a célközönség előtt.  Lankadatlan figyelemmel nézi a célközönségét. Talán Szép Ernő volt az utolsó, ki reklámüzenetét így juttatta kifejezésre egy budai kisasszonynak kinek édesapja sánta suszter volt: A Maga papája biceg a legszebben Budán.” A Gáti István által összeállított apróhirdetés kollekcióban talán némileg kevesebb a költészet, de az önismeret több. Kivételre itt is akadunk? Valutában forint a kincsSidol nélkül ragyogás nincs Bár a hangyaszorgalommal összeállított görbetükrünk nem nélkülözi a költészetet, néhol a József körút tájékáról hangzik fel a körúti ének, a bús férfi panasza:József-kőrútról budai lakásáig kísért szépségtől „Zátony” jeligére kér levelet e lap kiadóhivatalába bámulója, ki Józsefkörúti lépcsőházban réveteg megilletődéssel köszöntötte a pitymalló tavasz fenséges istenasszonyát. Bocsásson meg, Szépséged, ha követésem terhére volt, de és szívriadt önfeledtséggel, észveszejtve rohantam a mesevilág tündérének imbolyogva tovasuhanó boka után, Kézcsókkal. 56711A has és sérvkötők, bajuszpödrők, keserűvízek, kínálata mellett azt néha a századelőn is felsejlett a poézis? Itt most nem olyan egyszerű dologra gondolok, mint a halfogyasztás népszerűsítésére megalkotott plakát:  ”Mondja marha, miért oly bús, olcsóbb a hal, mint a hús”, hanem az igazi poézis feltörésére a társkereső hirdetések garmadája között. A különböző őskeresztény, illetve izr.(izraelita) hirdetők közt bájos hirdetmény az alábbi, ki gyöngyveretes szavain kívül mindössze korát adta meg.) Ja, Az Avlon cég is azt mondja: Mi nem árukat értékesítünk, hanem álmokat szolgálunk ki.)A poézis két apróhirdetés közt van eldugva Pester Loyd 1925-ös számában. Szibériából hazatért hadifogoly által hozott három fehérróka privátnak eladó. Még jön egy olcsó zeneszekrény, egy huszonhét éves erdőmérnök huszonkétmilliós vagyonnal, de ami most jön, az ellen nincs apelláta.(Rudolph Valentino modorában)Kin már a kor férge rág,De érző szíve íme, még tág,Vágyik oly szelíd ibolyáraKinek ő lenne a párja Lám épp ezen okok folytán,Nem akar még ülni lomhán.Szeretne ürülni, búsulni párjávalS védeni őt árnyas ágával. Remélem, van íly lány talánDe ez még előttem talány.Mert csak az ifjúság a kedvemBár a hajam őszül s évem negyven Ki engem választ férjülAzt veszem feleségül.„Anyagiakra gondja ne legyenJeligémnek ezt teszem.Lehetett vásárolni vadászfegyvert) Frommer a legnagyobb biztonság!), erdőbirtokot, nemesi címet, adoptálást, örökbefogadást, urasági bútort, vulkanit fogsort, dictálógépet, fogvizet, erőtápport, antiuspermint(fogamzásgátló volt) automobilra szerelt omnibuszt, féderes kocssit. Kerestek masamódlányt, leinformálható mustkereskedőt, légszeszt, s nagy volt a felhozatal a kóser háztartásban jártas házvezetőkben is, csakúgy, mint a társalkodónőkben. Aztán a háború miatt előtérbe kerültek a kötszerek, érmelegítők, és az amerikai rendszerű művégtagok. Boldog idő lehetett: egy lidói(olaszországi fürdőhely!) tulajdonosa azt állította, hogy a Lídón nincsenek szúnyogok! Aztán jött az infláció, a napi húsz milliós jövedelem sem volt rendkívüli, viszont a Váci utcában a rák már állandóan kapható volt. Békebeli minőségben. Aztán a mai korunk, melyben a húszéves, kiéhezett, ápolt cica azt írja: A Mercedes nem luxus, hanem követelmény”, s a mai korunk apróhirdetései is megmutatják arculatunkat.(Ne a tükröt átkozd ha a képed ferde)Ja, Ditrichstein konkurrensének, Shakespeare- k még valamiben igaza volt: Eladó az egész világ

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Skandinávia tudatunkban már messze esik a Knut Hamsun által megírt kollektív éhség világától, de a bűnözéstől még nem. A Kihantolt bűnök c. regény, melynek a kiadó saját mappát talált: skandináv krimik, mintha a thrillereket lehetne alfajokra is osztani: terroristák, daraboló láncfűrészesek, sorozatgyilkosok, maszáj detektívregények stb., de fő- és mellékszereplők mindennapisága, az emberi közeg, melybe a szerző történetét illeszti, mégis kivívja magának ezt a megkülönböztető jelzőt. Gondolom, Magas- Nyasszaföldön és Szváziföldön, Grönlandtól a dél-amerikai esőerdőig ugyanúgy hasítja fel áldozatát egy pszichopata ágyéktól a torok utolsó csigolyájáig, és a torok fültől-fülig való elmetélése se sokban különbözhet a dél-franciaországi mintától, s hasonlóságot mutat egy belfasti, jól megtervezett, mesteri módon kivitelezett rablógyilkosságától. De Quincey, ki könnyed tollal írta meg előremutató esszéjét e témakörben: Gyilkosság, mint a szépművészetek egyike, már elemezhette a reneszánsz mesterien, egy condottiere-re, egy nagy formátumú művészekre jellemző, csak a legnagyobb műgonddal dolgozó ötvösökre jellemző, ínyencek számára alkotott gyilkosságokat, korunkban a jóléti társadalomban is fel-fel bukkanó, de emberi léptékkel mérhető gyilkosságokat veszi szemügyre az Animus Kiadó által útra bocsátott Skandináv krimik könyvsorozata. No, ne gondoljuk, hogy Edgar Allan Poe, Sherlock Holmes kalandjait élvezhetjük a Baker Street-i klubban, óportóit, sherryt szopogatva, különleges szivarfüstben és pipadohányban pácolódva, csak az egészet a gleccserek és fjordok világában helyezik majd el a szerzők.

Az első lapokon az emberi bordacsontot a pikniken szopogató kislány győz meg bennünket arról, hogy erőszakból, kegyetlenségből és bűnből ez esetekben sem lesz hiányunk. Borzongásban ez alkalommal sem szűkölködünk, ha csak a kiindulópontra gondolunk, melynek kapcsán az arra járó szereplő, egy építkezés kapcsán egy földből kimeredő kézfejet talál. A meginduló nyomozás során a történet két szálra válik szét. Az egyik, mint Oidipus, a múlt felé fordulva keres magyarázatot a tragédiára, a másik szál a főszereplő detektív családi drámáját boncolja, s közben arról is kiokosodhatunk, hogy terem-e a ribizli vadon Izlandon.

Kényszerházasság, családon belüli nemi- és másféle erőszak, kábítószeres szubkultúra, szökés a családból, magánnyomozás, kórházi haldoklás, a detektív családi gondjai, egy mítosz arról, hogy hogyan hatott szexuálisan a Halley-üstökös közeledése egy skandináv mikrokultúrára, tömeges bacchanália. A ráérősen gördülő mondatok lassan állnak össze összefüggéssé és majdani vádirattá. A regény sűrűn váltogatja a találgatásait, végig feszültségben tartja az olvasót, s amikor már tudható, hogy nem is egy csontvázat találtak, hanem kettőt, nos, akkor kezdődik IGAZÁN a regény.

Kerekes Tamás

Egy külvárosi építkezésen rejtélyes csontvázat találnak. Erlendur, a nyomozó először arra gondol, hogy csupán az Izlandon szokásosnak mondható történet áll a haláleset hátterében: valaki eltűnik egy hóviharban, s évek, évtizedek múltán rátalálnak. Ám a körülményekben van valami nyugtalanító. Ott van először is a csontváz különös testtartása... Aztán nem messze tőle, az a négy, szabályosan ültetett ribiszkebokor, a semmi közepén. Mintha egyszer már laktak volna itt... Erlendur nem is sejti, milyen mélyre kell ásnia a múltban, hogy fény derüljön a rég elhantolt igazságra.
Arnaldur Indriđason ezzel a regényével elnyerte a brit krimi írók szövetségének (Crime Writers' Association) Gold Dagger (Arany Tőr) nevű díját. A több évtizedes múltra visszatekintő, tekintélyes elismerés történetében ő az első, nem angolszász szerző.

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

EGY DÉVAJ FEMINISTA
Germaine Greer: A kasztrált

Dühödt kultúrkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó – feminista írásmű azoknak, akik "a vaginát problémának tekintik".

 

HIRDETÉS

 





Jóllehet nem múltak el nyomtalanul John Steinbeck intő szavai, miszerint a második világháború utáni amerikai férfitársadalom többet tudott a Ford T-modell karburátoráról, mint a csiklóról, feminizmussal való találkozásom eddig esetleges volt. (A leszbikus mozgalommal az is maradt, amióta kiderült, hogy legalább úgy kívánom a nőt, mint ők.)


Ráadásul a feminizmus

a világháború után bontakozott ki teljes erővel, talán Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Erich Fromm tanulmányai nyomán. Köztudott, hogy franciaországi hatvannyolcas eseményekre milyen felszabadító hatással voltak a már akkor sem fiatal Marcuse professzor nézetei, aki azonban nem ezekkel a gondolatokkal hatott igazán rám, hanem azzal a könyvével, mellyel cáfolta valósággal filiszter módjára megbékélő Wilhelm Friedrich Hegel alakját.

A Salon.com portréja Greerről

Magyar nyelvterületen nem is akadtam aztán virtigli feminista teoretikusra. Néhány éve annak a nyomait kerestem, hogy az 1914-es magyar nyelvű lapokban és magazinokban érződött-e nyoma az első világháború kitörésének. Ekkor került a kezembe egy női lap, mely 1914 nyarán hagyta el a nyomdát, címlapján egy hatalmas fotó szerepelt a következő aláírással:


"Megvadult szüfrazsettek az angol király

hintaja elé vetették magukat az epsomi derbyn." Amikor kezembe került az 1970-ben angolul megjelent The Female Eunuch magyar fordítása 2004-ben, egy magyar, vidéki élelmiszerboltban, a leértékelt mosóporok között, a bolti tizedére csökkentett árával, úgy éreztem magam, mint Márquez híres ezredese, ki most nem az esőben tévedt el, hanem az időben, mint Rip Wan Winkle.

Csak remélhetem, hogy a román, francia, svéd stb. olvasók időben jutottak hozzá e híres munkához és nem pislognak, mint magyar határőr a Vlad Tepes névre kiállított magyarigazolványra (itt jut eszembe az a tájékozatlan amerikai turista, kinek a rómi zsibvásáron eladták Caesar eredeti beszédeit CD-n, vagy az a hebrencs személyi titkár, aki nemrégiben tudatta Putyinnal Churchill fultoni beszédét).

a modern női lét elemzésében, ennek megértésében nagyban segítségemre volt Ildiko von Kürthy – a Stern főszerkesztője, ki roman-jaival rendre a német bestsellerlisták élén található – ki egy halhatatlan regényében a férfi- különbséget a történelem folyamán abban vélte megragadni, hogy a a saját mamutját akarja elejteni.

A női nemi szervek rejtélybe burkolóznak.
Úgy szokták gondolni, hogy a nagy részük belső, rejtett, de azokat a részeket is homály fedi, melyek kívül helyezkednek el. Amikor a kislányok kérdezősködni kezdenek, szerencsés esetben anyjuk szörnyű ábrákat ad a kezükbe a nemi szervrendszerről, melyeken a gyönyör szervei kevésbé szembeötlőek, mint a vezetékek és petefészkek útvesztője.

Greer: A kasztrált (Corvina Kiadó, 2004, fordította Gács Anna)

Amúgy A kiadó nem spórolta ki a Greer-kötet

fülszövegéből a mézesmadzagot: "Germaine Greer Ausztráliában született, ott járt egyetemre, majd Cambridge-ben szerzett PhD-t angol irodalomból, 1970-ben A kasztrált megjelenésével egy csapásra világhírű lett, a könyv felkerült a bestsellerlistákra, számtalan nyelvre lefordították, szerzője pedig azóta is rendszeresen szerepel tévéműsorokban, nyilvános vitákban, publikációi és szereplései szenvedélyes, személyeskedő és komolyan érvelő viták sorát váltották és váltják ki.


"A nőgyűlölő ",

a "dévaj feminista, akit még a férfiak is szeretnek" első könyvével egyszerre tudta megszólaltatni a tudósokat, a nőmozgalmi aktivistákat és az otthonülő háziasszonyokat. Persze a mű még akkor íródott, amikor "a reiszolás is ért annyit, mint a baszás" (lásd a kötet 307. oldalát).

Greer példáit a filozófia-, pszichológia-és irodalomtörténet kötelező olvasmányaiból és a női magazinok hasábjairól, olcsó románcokból, a hatvanas évek popdalaiból meríti. A könyv műfaja hasonlóképpen elegyes: egyszerre dühödt kultúrkritika, éles szemű irodalomkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó.


A kasztrált mára fogalommá vált és klasszikussá távolodott.

A feminizmus történetének e klasszikusa mégsem csupán a nemi szerepek kritikájával foglalkozó szakemberek számára megkerülhetetlen mű: izgalmas, provokatív olvasmány lehet mindazok számára, akik szívesen gondolkodnak el rajta, hogy mit jelent és mit jelenthet nőnek – és férfinak lenni."

A kislányokat nem biztatják rá, hogy felfedezzék nemi szervüket, azonosítsák alkotó szöveteit, vagy hogy megértsék a nedvesedés, illetve az erekció mechanizmusát. Még a puszta gondolata is ízléstelen.

Germaine Greer

Amúgy Az irodalomtörténészi véna sokszor azonosítható a szövegben, Greer nem hagyja ki a lepattanó labdákat. "– Nem is olyan régen Edmund Wilson azzal próbálta megkérdőjelezni Hemingway férfiasságát, hogy azt állította, gyér a mellszőrzete" olvashatjuk a 34. oldalon, vagy amikor az előítéletektől mentes közbeszéd fontos dokumentumainak nevezi Sylvia Plath menstruáció-verseit.


A meghökkentő állítások

közé tartozik Greer megjegyzése: "A pina a legjobb esetben kicsi és észrevétlen: a pénisz nagyságával kapcsolatos szorongást kiegyenlíti a pina kicsiségét illető aggodalom."

A tudós hölgy elítéli a nemileg tájékozott, az erogén zónákra is figyelő, az előjátékra gondot fordító férfiakat, mert ez a felfogás azt impikálja, hogy "létezik egy statisztikailag ideális baszás, mely minden esetben kielégítő, ha a megfelelő procedúrát követjük, ami fölöttébb elkeserítő és félrevezető."

A legmeghökkentőbb azonban Greer, akkor, amikor a ma is létező atavisztikus félelem legelterjedtebb és legjelentősebb megnyilvánulásának a menstruációhoz való általános viszonyt tartja. A történelmi levezetéssel egyet lehet érteni, ám a feloldással aligha. "Ha azt hiszed magadról, hogy emancipált vagy, játssz el a gondolattal, hogy megkóstolod a menstruációs véred – ha rosszul leszel tőle, még hosszú út áll előtted, kisanyám. " (46.old.).


A szerző optimista. Állítja,

ki lehet törni a csapdából: "A brit kereskedelem az ötletek és szakértelem exportján alapul, és a férfiaknak egyikre sincs monopóliumuk. E tulajdonságok a nőiességgel sem összeegyeztethetetlenek, hiszen még Mary Quant is szív alakúra borotváltatta szeméremszőrzetét odaadó férjével. " (115.old.)

A kötet általában értelmes és szellemes elemzések csokra, a szerzőnek tulajdonképpen és alapvetően az alávetéssel és a méltósággal van baja és ezt nagy erudícióval fejti ki. Az irodalomtörténeti anyagból vett argumentáció a szerző legfőbb erőssége, s talán a leggyengébb, amikor a már említett atavisztikus félelmet szeretné oldani:


"A vaginát problémának tekintik,

mely akadályozza a közélet kellemességét. A vegyi összetevőket tartalmazó tusfürdők használata valójában károsan hat a hüvelyben lévő organizmusok természetes egyensúlyára, mégsem meri egyetlen orvos sem elítélni.

Azok a nők, akik szeretnének kibékülni magukkal, és meg akarják érteni, milyen messze is vannak még ettől, gondolják meg, milyen érzéseket kelt bennük az a gondolat, hogy megkóstolják saját hüvelyi váladékukat az ujjukon, vagy hogy megízleljék magukat frissen, szerelmük ajkáról." (215.old.)

 
0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A lényeg

 

Lukács, amikor tanítványai körében, akik boldogan hallgatták és a Mester is boldogan elemezte Hegel szellem fenomenológiájának úr és szolga fejezetét, végighallgatta, ahogy dicshimnuszokat zengtek előadásáról. Lukács azonban borongós arckifejezéssel megjegyezte, hogy „Igen, igen, de most jövök rá, hogy a lényeget nem értettem meg.” „És mi a lényeg?”- kérdezték álmélkodó tanítványai. Mire ő azt felelte, hogy „Az a baj, hogy nem tudom”

Timur Link

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
összeállította: Kerekes Tamás
SZÁMHÁBORÚZTAK
Országértékelők: a nemzeti felelősség és a hantaméter


Gyurcsány Ferenc kormányfő és Orbán Viktor, a Fidesz elnöke évértékelése. Egy transznacionális médiakonszern roadshowjának elemeit sem nélkülöző belpolitikai beszámolók követték egymást a héten Magyarországon.


HIRDETÉS







A miniszterelnök és a pártelnök (a grimasz-fotókat a Disputa Politikai fotók c. topikjából válogattuk)

Ismeretes, hogy az elmúlt évben kicserélődött a miniszterelnök személye, Gyurcsány Ferenc lett a magyar kormány miniszterelnöke. Offenzív politikai kommunikációja révén egy időre úgy tűnt, az ellenzék elbizonytalanodott. A mostani évértékelő beszéd lett az alkalom arra, hogy a kormánypárt és az ellenzék összemérhesse erejét.

A miniszterelnök beszéde az alkotmányosságot reprezentáló Országházban történt, Orbán Viktor beszédének a hatalmas Sportcsarnok adott helyt, az adjutánsaként felvonuló, a pártelnöknek egy kamaszlány


csillapíthatatlan kíváncsiságával alákérdező,

ma már inkább csak a hatvanasok-hetvenesek üdvöskéjének számító Kudlik Júliával. A miniszterelnök beszédét a magyar közszolgálati televízió, a pártelnökét a Hír Tv közvetítette élőben.

Gyurcsány Ferenc "szabályos" évértékelést nyújtott, Orbán Viktor viszont csak beszédének első részét szentelte ennek, a második részében a lakosság kérdéseire válaszolt. Mindkét beszéd központi kérdése azonban az volt, hogy felmérjék, jó irányba halad-e az ország.

A sikertelen kettős népszavazási kezdeményezés üzenetét megértettük. Konkrét lépéseket kell tennünk a Kárpát-medencei térség gazdasági fejlesztése érdekében, hogy mindenki boldogulhasson szülőföldjén. Jogszabályi és intézményi változtatásokkal méltányossá, egyszerűvé tesszük a bevándorlási, letelepedési és honosítási folyamatot. Bevezetjük a határátlépést megkönnyítő nemzeti vízumot. Közjogi tartalmat adunk a határon túli magyarság fogalmának, és útlevelet adunk a határon túli magyaroknak.
Gyurcsány országértékeléséből


Könnyen kitalálható, hogy ilyenkor a kormánypárt felmondja az eredményeit, az ellenzék pedig keveselli azt, a megtett utat szembesíti a választási ígéretekkel. A mérce a mihez képest standardja lett, mire a populizmustól se mentes Orbán Viktor egy új, ám a politikai kommunikációban ismeretlen mértékegységet talált ki: a


hantamétert, amely pregnánsan jelzi,

hogy az ellenzék tényszerűen is vitatja a hatalmon lévő kormány számszaki eredményeit. A verbális politikai harc alaptörvénye, hogy az első megszólaló van hátrányban, a második már könnyebben talál "fogást" és talál réseket a felvázolt politikai jövőképen. Tavaly azonban fordítva volt... A miniszterelnök szerint egy megújult baloldal áll szembe a kádári rendszert visszasíró politikai jobboldallal.

Az már csak hab a tortán, hogy a miniszterelnök bázisát alkotó MSZP csak deklaráltan szocialista, markánsan a nagytőke pártja, újbaloldali frázisokkal, míg a jobboldalon a számos politikai piruettet kecsesen, sportosan bemutató Orbán Viktor áll, folyamatosan a növekvő szavazótábor igényeit kielégítendő, most éppen baloldalira átfestett szociális programjával.

Legyen szó december 5-ről, amikor nem nyitottuk ki sem a szívünket, sem a kapunkat a határon túli magyarok előtt, vagy legyen szó az Európában egyik legalacsonyabb gyermekszületési átlag kérdéséről. Nincs itt valami mélyebben ülő lelki baj? (...) Arra jutottam, hogy Magyarországon ma nagyon sokan vannak – nem állítom, hogy a többség, – de nagyon sokan úgy gondolják, hogy az a jó, ha kevesebben vagyunk. (...) vannak, akik azt gondolják, hogy a másik magyar ember, az valójában neki nem támaszuk, nem biztos hátterük, nem segítőjük, hanem ellenfelük.
Az Orbán-beszéd részlete

Gyurcsány Ferenc beszédének központjában négypontos programja állt. Beszéde szerint öt éve, az Orbán-kormány óta tart a politika mélyrepülése, a baloldal azonban megújult, látszanak a változás jelei. Helyzetértékelése szerint a jobboldal visszasírja a Kádár-korszakot, és kerékkötője a fejlődésnek.


A miniszterelnök az adó- és felsőoktatási

reformot, a nemzeti felelősséget és a nemzeti fejlesztési tervet tartotta elsőrangúnak. A miniszterelnök önnön beszédét egy új Magyarország új politikájaként deklarálta. Megszólításában szerepelt a "határainkon innen és túl kitétel" is.

Leszögezte, hogy a parlamentben ülő, különböző pártállású honatyák egyformán demokraták és hazafiak is. Ez nem gátolta meg azonban, hogy politikai ellenfeleit "hamis adatokkal házaló politikai kereskedőknek" minősítse.


Trianon problémájával

kapcsolatban megjegyezte, hogy azt közjogi rendelkezéssel kell megoldani, természetesen a kormány szülőföld programját tartva megoldásnak. Továbbá igyekezett megvédeni vatikáni látogatását is.

Majd a kormány eredményeinek felsorolása következett: nőtt a családi támogatás mértéke, csökkentek az adók, bővült a lakástámogatás rendszere, és azt is hangsúlyozta, hogy maga a támogatás rendszere is igazságosabbá vált, mint elődje korában volt. Az ezután következő politikai oratio lényege az a felsorolás, hogy a mostani kormány mit adott Magyarországnak, illetve a különböző társadalmi rétegeknek.

Három út van: vagy növeljük az adókat, csökkentjük a nyugdíjakat és jövedelmeket, vagy elfogadjuk, hogy kiadásunk egy részét hitelekből finanszírozzuk, nincs negyedik út. Illetve, ami van, az félmegoldás, félrevezetés, a szédelgés útja, a meghaladott kádárizmus hamis illúziójának útja. Én erre az útra nem lépek.
Gyurcsány beszédéből

A felvett hitelekről szólva elmondta, hogy az a megépült autópályák révén a lakosság zsebében van és. Két területen, az egészségügy és a gázáremelés kapcsán védekezett. Irány- és sebességváltást jósolt, kicserélendő politikusokat: a folyamat célja egy új, megújult Magyarország.


Orbán Viktor sportcsarnoki beszéde

A pártelnök (a grimasz-fotókat
a Disputa Politikai fotók
c. topikjából válogattuk)
két nappal később hangzott el. A pártelnök elsősorban az eredményeket vitatta, ellenvetésében számszerű adatokat használt. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az Orbán-kormány alatt az emberek jobban éltek. Jobb volt a bérszínvonal, a jövedelmek, nyugdíjak vásárlóértéke. Firtatta az államadósság növekvő mértékét, a kórházprivatizációt stb.

Évértékelő beszédnek a bevezetése rövid volt, de a lakossági kérdésekre adott válaszok felölelték az ország gondjait és azt is, hogy mennyiben és miként képzeli el a Fidesz vezető politikusa a problémákra adott válaszokat.

Ma az a problémánk, hogy miután mindenki látja, hogy a magyar gazdaság gyengén működik, ezért ma nem tudjuk kedvező kamatozású hitelekre elcserélni a régieket. Egyre rosszabb föltételekkel kapunk már csak hiteleket. (...) ehhez az szükséges, hogy az egész gazdaságpolitika megváltozzon, nem egyszerűen csak egy eleme, hogy miként kezeljük másképpen az államadósságot, hanem egy teljesen új gazdaságpolitikára lesz majd szükségünk.
Orbán beszéde

Természetesen a problémák megoldásának egyik lehetőségeként a gyors, zökkenőmentes, azonnali kormányváltást említette, mely még a tapasztalt politikai kurzusközönség soraiban is derültséget keltett. Egyébként is igyekezett régi formájában tündökölni, a schlágfertig, a vidám, friss, fiatalos rendszer-és kormányváltó portréját felmutatni.


Beszédének nóvumai

közé tartozik, ahogy a falu problémáját – összhangban a mezőgazdasági termelőkével – megoldhatónak tartja. Érdekesen és elgondolkodtatóan látta másképp a közlekedés, a vasútfejlesztés, az infrastruktúra és e megújítandó Budapest problémáját, mint ahogy az adóelképzelések is pregnánsan újszerűek voltak.

Orbán a családi adózás továbbfejlesztését szorgalmazta, abban látta az állami bevételek rendbetételének lehetőségét: elgondolása szerint a több gyereket vállaló családok a jövőben kevesebb adót fizetnének.


0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A katedrális kövei

 

“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

     

Lazi Kiadó

 A Kis herceg kapcsán valószínűleg csak a legutolsó esetben jutna eszünkbe, hogy írójuk kiváló riporter volt, de a déli futárgép írója tudta mindazt mesterségben, mint egy déli futár közkedvelt blog, de Exupery tudósításai egyrészt a legközvetlenebb formában (tehát epikus szerkezet, jellemek nélkül) tárják elénk az író gondolatait, másrészt bizonyos tudósításai a magvat jelentik későbbi fontos írásainak. Minden írónak egy nagy regénye, témája van. A magyar Exuperxy recepció most jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a legnagyobb morálfilozófiai munkái szoros összefüggést mutatnak kisebb prózai alkotásaival, s ez összefüggések sorába illeszkednek bele ezek az írások is, ha arra gondolunk ,hogy itt is felbukkan az ember tisztelete, a halál, az odaadás, az igazság, a rend s könyörületesség, vagy az ember kertészének fogalma , melyek át-meg átszövik az író rövidre sikeredett életművét..
Elsősorban az ismertebb francia lapok felkéréseit fogadja el: L’Intrasigeant, Paris Soire. Jár Egyiptomban, Szovjetúnióban, Spanyolországban, Patagóniában. Kevesen tudják, hogy milyen bátor ember volt. Egy sérülése kapcsán gyönyörű boliviai feleségét arra kéri, hogy ne látogassa meg, mert a műtétig szokatlan lenne számára a férj, akinek a homloka lecsűszott az álláig- Ekkor érti meg, már a Hadirepülő konklúzióját:

 A legyőzötteknek hallgatniuk kell.

    „Ami a lényeges, az nem a hamuban mutatkozik meg. Ne időzz hát el tovább e tetemeknél. Nincs itt egyéb, mint a kocsisok híján örökre sárba ragadt kocsik.” -De hát akkor, kitől tanuljak? Atyám így felelt:” A karaván lényegét akkor fedezed fel, amikor a karaván elenyészik. Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omlékony a homok keress másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik. Vitatkoznak. Aztán másikat kerítenek, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, mely ura az akaratának.”Nem Jorge Louis Borges, Almássy László, de nem is Potrien őrmester vagy Troppauer Hümér szavai ezek a sivatagról, tudásról, erkölcsről, hanem a levegőben otthonosan mozgó Exupery öntötte etikai nézeteit ebbe a formába.Az olvasó megtalálja benne az író minden nagy témáját, egyesek azt is feltételezik, hogy Exupery regényei mintegy a Citadella illusztrációi, de a bökkenő, hogy a regények és ez a moralizáló, leginkább Pascalra emlékeztető munka párhuzamosan épült. Az újszerűség meglepő, írja a kötetről fordítója, Pődör László. A mű koncepciója és hangneme ugyanis eltér az előzményektől, didaktikussá válik, minduntalan bibliai rezonanciák ütik meg fülünket.Cselekmény nincs, csak példázat és elmélkedések.De az alapgondolat és a cél ugyanaz: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben, s mindezek túlhaladásában egy náluk is magasabb rendű nagyságba emelő erőfeszítés segítségével. Ez az erőfeszítés, ez az igyekezet nem feltétlenül a legnagyobb dolgokban nyilvánul meg. A lényeg: veszendő életünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a himzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma. Az elcserélődés a mesterségben, mások és a közösség szolgálatában: minduntalan visszatérő gondolata a Citadellának, de Exupery egész írói működésének  

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként.

Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának a tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.

Első meséje L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier-Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.

Emléktábla Saint-Exupéry Québec-i lakásán1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.

1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Suncin Sandoval Zeceña of Gómezt, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. A házasságuk elég viharos volt, mivel Saint-Exupéry gyakran volt távol és több viszonyba bonyolodott.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec City-ben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rajna-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.

 Exupery füveskönyvéből  

Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.

   

Szabadság

Félelem 

Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

     

Szomorúság

Lélek 

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

 

Bölcsesség 

Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek.

    

Sors

Társadalom 

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

 

Mindennapok 

Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

    

Gyermek 

Győzelem... Vereség... Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít. Egy győzelem gyöngévé tesz egy népet, egy vereség föltámaszt egy másikat.

 

Háború 

Nem arra törekszünk, hogy örökkévalók legyünk, hanem arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk azonnal értelmüket.

Akkor megmutatkozik a semmi, amely körülvesz minket.

   

Élet 

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

 

Búcsú 

Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.

    

Kapcsolatok 

Tudod, milyen a nászlakoma a vendégek és a szerelmespár távozása után. A hajnali szürkület pellengérre állítja az otthagyott rendetlenséget. Az összetört kőedények, az összevissza dobált asztalok, a kihunyt parázs, mind egy mozdulatlanságba merevedett kavargó forgatag nyomait őrzi. De hiába próbálsz olvasni e nyomokban - mondotta atyám -, a szerelemről semmit sem fogsz megtudni belőlük.

A felnőttek maguktól soha semmit nem értenek meg, a gyermekeknek pedig fárasztó mindent újra meg újra megmagyarázni nekik.

 

Ekkor kezdődik a haldoklás, amely nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez.

 

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a hímzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma

  

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.nepszava.com

  A kötetben található írások:
-Szeretet, barátság
-Szerelem
-Gyermekkor, gyermeki lélek, nevelés
-Múlt, jelen, jövő
-Háború és béke
-Az élet dolgai
-Halál
-Isten, hit, imádság
-Szertartások, szokások, ünnepek
-Az élet értelme
-Kultúra, civilizáció, műveltség
-Adni és kapni
-Közösség, testvériség, felelősség
-Szabadság
-Igazságok, eszmék, célok
-Írás, alkotás
-Nyelv, beszéd, ellentmondás
-Az emberi természet
-Önmagunk kiteljesítése
  

info@lazikiado.hu

 

A katedrális kövei

 

“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

     

Lazi Kiadó

 A Kis herceg kapcsán valószínűleg csak a legutolsó esetben jutna eszünkbe, hogy írójuk kiváló riporter volt, de a déli futárgép írója tudta mindazt mesterségben, mint egy déli futár közkedvelt blog, de Exupery tudósításai egyrészt a legközvetlenebb formában (tehát epikus szerkezet, jellemek nélkül) tárják elénk az író gondolatait, másrészt bizonyos tudósításai a magvat jelentik későbbi fontos írásainak. Minden írónak egy nagy regénye, témája van. A magyar Exuperxy recepció most jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a legnagyobb morálfilozófiai munkái szoros összefüggést mutatnak kisebb prózai alkotásaival, s ez összefüggések sorába illeszkednek bele ezek az írások is, ha arra gondolunk ,hogy itt is felbukkan az ember tisztelete, a halál, az odaadás, az igazság, a rend s könyörületesség, vagy az ember kertészének fogalma , melyek át-meg átszövik az író rövidre sikeredett életművét..
Elsősorban az ismertebb francia lapok felkéréseit fogadja el: L’Intrasigeant, Paris Soire. Jár Egyiptomban, Szovjetúnióban, Spanyolországban, Patagóniában. Kevesen tudják, hogy milyen bátor ember volt. Egy sérülése kapcsán gyönyörű boliviai feleségét arra kéri, hogy ne látogassa meg, mert a műtétig szokatlan lenne számára a férj, akinek a homloka lecsűszott az álláig- Ekkor érti meg, már a Hadirepülő konklúzióját:

 A legyőzötteknek hallgatniuk kell.

    „Ami a lényeges, az nem a hamuban mutatkozik meg. Ne időzz hát el tovább e tetemeknél. Nincs itt egyéb, mint a kocsisok híján örökre sárba ragadt kocsik.” -De hát akkor, kitől tanuljak? Atyám így felelt:” A karaván lényegét akkor fedezed fel, amikor a karaván elenyészik. Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omlékony a homok keress másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik. Vitatkoznak. Aztán másikat kerítenek, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, mely ura az akaratának.”Nem Jorge Louis Borges, Almássy László, de nem is Potrien őrmester vagy Troppauer Hümér szavai ezek a sivatagról, tudásról, erkölcsről, hanem a levegőben otthonosan mozgó Exupery öntötte etikai nézeteit ebbe a formába.Az olvasó megtalálja benne az író minden nagy témáját, egyesek azt is feltételezik, hogy Exupery regényei mintegy a Citadella illusztrációi, de a bökkenő, hogy a regények és ez a moralizáló, leginkább Pascalra emlékeztető munka párhuzamosan épült. Az újszerűség meglepő, írja a kötetről fordítója, Pődör László. A mű koncepciója és hangneme ugyanis eltér az előzményektől, didaktikussá válik, minduntalan bibliai rezonanciák ütik meg fülünket.Cselekmény nincs, csak példázat és elmélkedések.De az alapgondolat és a cél ugyanaz: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben, s mindezek túlhaladásában egy náluk is magasabb rendű nagyságba emelő erőfeszítés segítségével. Ez az erőfeszítés, ez az igyekezet nem feltétlenül a legnagyobb dolgokban nyilvánul meg. A lényeg: veszendő életünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a himzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma. Az elcserélődés a mesterségben, mások és a közösség szolgálatában: minduntalan visszatérő gondolata a Citadellának, de Exupery egész írói működésének  

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként.

Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának a tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.

Első meséje L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier-Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.

Emléktábla Saint-Exupéry Québec-i lakásán1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.

1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Suncin Sandoval Zeceña of Gómezt, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. A házasságuk elég viharos volt, mivel Saint-Exupéry gyakran volt távol és több viszonyba bonyolodott.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec City-ben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rajna-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.

 Exupery füveskönyvéből  

Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.

   

Szabadság

Félelem 

Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

     

Szomorúság

Lélek 

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

 

Bölcsesség 

Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek.

    

Sors

Társadalom 

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

 

Mindennapok 

Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

    

Gyermek 

Győzelem... Vereség... Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít. Egy győzelem gyöngévé tesz egy népet, egy vereség föltámaszt egy másikat.

 

Háború 

Nem arra törekszünk, hogy örökkévalók legyünk, hanem arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk azonnal értelmüket.

Akkor megmutatkozik a semmi, amely körülvesz minket.

   

Élet 

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

 

Búcsú 

Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.

    

Kapcsolatok 

Tudod, milyen a nászlakoma a vendégek és a szerelmespár távozása után. A hajnali szürkület pellengérre állítja az otthagyott rendetlenséget. Az összetört kőedények, az összevissza dobált asztalok, a kihunyt parázs, mind egy mozdulatlanságba merevedett kavargó forgatag nyomait őrzi. De hiába próbálsz olvasni e nyomokban - mondotta atyám -, a szerelemről semmit sem fogsz megtudni belőlük.

A felnőttek maguktól soha semmit nem értenek meg, a gyermekeknek pedig fárasztó mindent újra meg újra megmagyarázni nekik.

 

Ekkor kezdődik a haldoklás, amely nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez.

 

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a hímzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma

  

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.nepszava.com

  A kötetben található írások:
-Szeretet, barátság
-Szerelem
-Gyermekkor, gyermeki lélek, nevelés
-Múlt, jelen, jövő
-Háború és béke
-Az élet dolgai
-Halál
-Isten, hit, imádság
-Szertartások, szokások, ünnepek
-Az élet értelme
-Kultúra, civilizáció, műveltség
-Adni és kapni
-Közösség, testvériség, felelősség
-Szabadság
-Igazságok, eszmék, célok
-Írás, alkotás
-Nyelv, beszéd, ellentmondás
-Az emberi természet
-Önmagunk kiteljesítése  

info@lazikiado.hu

 

A katedrális kövei

 

“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

     

Lazi Kiadó

 A Kis herceg kapcsán valószínűleg csak a legutolsó esetben jutna eszünkbe, hogy írójuk kiváló riporter volt, de a déli futárgép írója tudta mindazt mesterségben, mint egy déli futár közkedvelt blog, de Exupery tudósításai egyrészt a legközvetlenebb formában (tehát epikus szerkezet, jellemek nélkül) tárják elénk az író gondolatait, másrészt bizonyos tudósításai a magvat jelentik későbbi fontos írásainak. Minden írónak egy nagy regénye, témája van. A magyar Exuperxy recepció most jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a legnagyobb morálfilozófiai munkái szoros összefüggést mutatnak kisebb prózai alkotásaival, s ez összefüggések sorába illeszkednek bele ezek az írások is, ha arra gondolunk ,hogy itt is felbukkan az ember tisztelete, a halál, az odaadás, az igazság, a rend s könyörületesség, vagy az ember kertészének fogalma , melyek át-meg átszövik az író rövidre sikeredett életművét..
Elsősorban az ismertebb francia lapok felkéréseit fogadja el: L’Intrasigeant, Paris Soire. Jár Egyiptomban, Szovjetúnióban, Spanyolországban, Patagóniában. Kevesen tudják, hogy milyen bátor ember volt. Egy sérülése kapcsán gyönyörű boliviai feleségét arra kéri, hogy ne látogassa meg, mert a műtétig szokatlan lenne számára a férj, akinek a homloka lecsűszott az álláig- Ekkor érti meg, már a Hadirepülő konklúzióját:

 A legyőzötteknek hallgatniuk kell.

    „Ami a lényeges, az nem a hamuban mutatkozik meg. Ne időzz hát el tovább e tetemeknél. Nincs itt egyéb, mint a kocsisok híján örökre sárba ragadt kocsik.” -De hát akkor, kitől tanuljak? Atyám így felelt:” A karaván lényegét akkor fedezed fel, amikor a karaván elenyészik. Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omlékony a homok keress másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik. Vitatkoznak. Aztán másikat kerítenek, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, mely ura az akaratának.”Nem Jorge Louis Borges, Almássy László, de nem is Potrien őrmester vagy Troppauer Hümér szavai ezek a sivatagról, tudásról, erkölcsről, hanem a levegőben otthonosan mozgó Exupery öntötte etikai nézeteit ebbe a formába.Az olvasó megtalálja benne az író minden nagy témáját, egyesek azt is feltételezik, hogy Exupery regényei mintegy a Citadella illusztrációi, de a bökkenő, hogy a regények és ez a moralizáló, leginkább Pascalra emlékeztető munka párhuzamosan épült. Az újszerűség meglepő, írja a kötetről fordítója, Pődör László. A mű koncepciója és hangneme ugyanis eltér az előzményektől, didaktikussá válik, minduntalan bibliai rezonanciák ütik meg fülünket.Cselekmény nincs, csak példázat és elmélkedések.De az alapgondolat és a cél ugyanaz: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben, s mindezek túlhaladásában egy náluk is magasabb rendű nagyságba emelő erőfeszítés segítségével. Ez az erőfeszítés, ez az igyekezet nem feltétlenül a legnagyobb dolgokban nyilvánul meg. A lényeg: veszendő életünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a himzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma. Az elcserélődés a mesterségben, mások és a közösség szolgálatában: minduntalan visszatérő gondolata a Citadellának, de Exupery egész írói működésének  

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként.

Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának a tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.

Első meséje L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier-Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.

Emléktábla Saint-Exupéry Québec-i lakásán1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.

1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Suncin Sandoval Zeceña of Gómezt, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. A házasságuk elég viharos volt, mivel Saint-Exupéry gyakran volt távol és több viszonyba bonyolodott.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec City-ben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rajna-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.

 Exupery füveskönyvéből  

Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.

   

Szabadság

Félelem 

Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

     

Szomorúság

Lélek 

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

 

Bölcsesség 

Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek.

    

Sors

Társadalom 

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

 

Mindennapok 

Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

    

Gyermek 

Győzelem... Vereség... Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít. Egy győzelem gyöngévé tesz egy népet, egy vereség föltámaszt egy másikat.

 

Háború 

Nem arra törekszünk, hogy örökkévalók legyünk, hanem arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk azonnal értelmüket.

Akkor megmutatkozik a semmi, amely körülvesz minket.

   

Élet 

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

 

Búcsú 

Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.

    

Kapcsolatok 

Tudod, milyen a nászlakoma a vendégek és a szerelmespár távozása után. A hajnali szürkület pellengérre állítja az otthagyott rendetlenséget. Az összetört kőedények, az összevissza dobált asztalok, a kihunyt parázs, mind egy mozdulatlanságba merevedett kavargó forgatag nyomait őrzi. De hiába próbálsz olvasni e nyomokban - mondotta atyám -, a szerelemről semmit sem fogsz megtudni belőlük.

A felnőttek maguktól soha semmit nem értenek meg, a gyermekeknek pedig fárasztó mindent újra meg újra megmagyarázni nekik.

 

Ekkor kezdődik a haldoklás, amely nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez.

 

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a hímzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma

  

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.nepszava.com

  A kötetben található írások:
-Szeretet, barátság
-Szerelem
-Gyermekkor, gyermeki lélek, nevelés
-Múlt, jelen, jövő
-Háború és béke
-Az élet dolgai
-Halál
-Isten, hit, imádság
-Szertartások, szokások, ünnepek
-Az élet értelme
-Kultúra, civilizáció, műveltség
-Adni és kapni
-Közösség, testvériség, felelősség
-Szabadság
-Igazságok, eszmék, célok
-Írás, alkotás
-Nyelv, beszéd, ellentmondás
-Az emberi természet
-Önmagunk kiteljesítése  

info@lazikiado.hu

 
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 Név, rendfokozat: Kenedli Tamás r. százados

Beosztás: kiemelt főreferens (bűnelemző)

Munkahely: Országos Rendőr-főkapitányság Elemző és Koordinációs Igazgatóság

Telefonszám: 0620/556-3836, BM: 13-888. A szervezett bűnözés új típusú fenyegetés-értékelése Bevezetés 

Az Európai Uniót alapító Maastrichti Szerződés már 1992-ben deklarálta az unió (benne valamennyi akkori tagállam) nemzeti biztonságához fűződő alapvető érdekeit, és azok védelmében döntött egy EU szintű közös rendőrségi hivatal létrehozásáról (továbbiakban: Europol), amely fő feladata a több tagállamot érintő szervezetten elkövetett súlyos bűncselekmények és a szervezett bűnözés elleni fellépés.[1] Az ilyen csoportok ellen történő fellépés kormányközi szinten alkalmazott eszköze az Europol szakértelmének igénybevétele, amely információs bázisa és elemző apparátusa révén képes közvetlen aktív támogatást nyújtani az egyes tagállami nyomozásokhoz, továbbá segíti a hatékony információcserét, koordinálja az együttműködést. Tevékenységének egyik elemzői végterméke az uniós szervezett bűnözés helyzetének értékeléséről szóló jelentés elkészítése. Ez a jelentés a korábbi években 2005-ig egy passzív (követő) típusú beszámoló volt European Union Organized Crime Report (OCR), amely a regisztrált bűnszervezetek számának, összetételének, belső és külső hierarchiájának és bűnös tevékenységének utólagos összesítésére, helyzetértékelésére helyezte a hangsúlyt. Az Európai Unió Tanácsa 2005-ben a Hágai Program (The Hague Programme) keretében felszólította az Europolt, hogy 2006. január 1-jei hatállyal a szervezett bűnözés súlyos formáira vonatkozó – bűnüldözési operatív információkon alapuló – proaktív fenyegetés-értékeléssel váltsa fel a korábbi, szervezett bűnözés állapotáról szóló helyzetjelentését. Ennek az igénynek eleget téve az elmúlt évben tagállami közreműködéssel kialakították az értékelés új módszerét, elvégezték az első ilyen típusú elemzéseket és elkészítették annak végtermékét Organised Crime Threat Assessment (továbbiakban: OCTA) néven. Írásunk alapvető célja bemutatni, milyen igények megfogalmazásával, milyen út vezetett az OCTA elkészítéséhez. Továbbá milyen jogi, technikai és humán erőforrás bázis szükségesek annak megalkotásához, illetve milyen a rendészeti területen újonnan alkalmazott elemzési technológiával végezhető el az értékelés. Mindezek mellett megismerve az uniós gyakorlatot, szükségesnek tartjuk annak lehetőségének vizsgálatát, hogy az új modell bevezetésének milyen lehetőségei vannak a hazai gyakorlatban.

  A szervezett bűnözés értékelésének összetevői            Jogi minősítése

Az Európai Uniós értékelés szerint bűnszervezet megállapításához figyelembe vesszük az Európai Tanács Szervezett Bűnözés Büntetőjogi és Kriminológiai Kérdéseivel Foglalkozó Szakértői Csoportja (továbbiakban: PC-S-CO) által meghatározott kriminológiai ismérveket:

 

Kötelező kritériumok

  1. három, vagy több személy együttműködése,
  2. hosszú távú, vagy meghatározatlan időre szóló együttműködés,
  3. súlyos bűncselekmények gyanúja, vagy azok elkövetése,
  4. anyagi haszonszerzési, és/vagy hatalmi pozícióba kerülési cél.
 

Esetleges kritériumok

  1. minden egyes résztvevőnek meghatározott feladata, vagy szerepe van,
  2. valamely belső fegyelemi, vagy ellenőrzési forma használata,
  3. megfélemlítés céljából erőszak, vagy egyéb eszközök alkalmazása,
  4. befolyás kiterjesztése a politikusokra, a médiára, közigazgatásra, a rendészeti szervekre, az igazságszolgáltatásra, illetve a gazdasági élet szereplőire korrupció, vagy bármely más módszer alkalmazásával,
  5. kereskedelmi, vagy üzleti jellegű struktúrák felhasználása,
  6. részvétel a pénzmosásban,
  7. nemzetközi szinten történő működés.
 

Az uniós értelmezés szerint a négy kötelező kritérium mellett, további két esetleges ismérv megléte szükséges az adott szervezett bűnözői csoport bűnszervezetként történő meghatározásához. Figyelembe véve az előbbieket, a hagyományos értelemben vett „szervezett bűnöző csoport” kifejezés egyre problémásabb lehet. Az Európai Tanács definíciója [2] egyebek közt tartalmazza a stabilitásra és potenciális tartósságra vonatkozó kritériumot. Ez a definiálási mód, bár szükséges, kizárhatja a bűnözői együttműködés több formáját is, amelyek egyébként megfelelnének a hagyományos szervezett bűnözési kritériumoknak.

Idehaza a hatályos 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. § 8. pontja szerint „bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.” A jogalkotó büntetni rendeli azt a személyt, aki bűnszervezetben részt vesz (Btk. 263/C. §), valamint, az (1) bekezdés utolsó fordulata szerinti támogatót is (aki csak a bűnszervezeten kívül álló személy lehet). A jogszabályi hierarchia legmagasabb fokán álló törvényen kívül több norma, nemzetközi, uniós ajánlás és tudományág is meghatározza a szervezett bűnözés ismérveit. Összetett társadalmi jelenségként többféleképpen leírható és mérhető az emberi létezés, magatartás, életmód ezen formája. Jellemezhető így például a szociológia, a kriminológia, de egyéb interdiszciplináris tudomány eszközeivel is.

 

Gyakorlati tapasztalataink szerint a magyar jogszabályi kötelmek alkalmazásán túlmenően, a bűnöző csoportok szervezett bűnöző csoportként történő beazonosításának pontosabb meghatározása érdekében szükséges a PC-S-CO által ajánlásként megfogalmazott kriminalisztikai ismérvek – 1-3 pont megegyezik a magyar gyakorlattal – és kiegészítő kritériumok figyelembe vétele is. Az időben történő észlelés és bűnszervezetként kezelés a felderítő szervek számára olyan helyzetet teremthet, melyben adottságaikat és bűnügyi pozícióikat kihasználva idejekorán hatékonyan zilálhatják szét a szervezeteket.

 Szervezeti keretek, nemzetközi együttműködés 

A jogszabályi keretek megalkotásán túl a bűnszervezetek elleni küzdelem meghatározó lépcsőfoka a szükséges szervezeti keretek létrehozása és összehangolt működtetése. Ennek a törekvésnek keretében az Európai Uniót alapító Maastrichti Szerződés rendelkezik az Europol 1998. október 1-jén történő létrehozásáról, mely széleskörű jogosultságokkal rendelkező EU intézmény lett és az egyes tagállamokra, így a közösség egészére is kiemelt veszélyt jelentő biztonsági kockázati tényezők ellen lép fel. Jelenleg a szervezett és az ún. súlyos bűnözési formák egész sorára kiterjed a hatásköre, amennyiben azok legalább két tagállam érdekeit sértik.[3] Az Europol kiemelt felelősségi területei azonosak az EU szempontjából legsúlyosabb kihívást jelentő bűnözési formákkal. Úgymint a nemzetközi kábítószer bűnözés; globális terrorizmus; szervezett illegális migráció és embercsempészés; számítógépes bűnözés; pénz és egyéb fizetőeszköz, valamint okirat hamisítás; nemzetközi szervezett bűnözés. Tevékenységét alapvetően az Eurojusttal és a rendőrségi vezetők munkacsoportjával (Police Chiefs Task Force) együttműködésben végzi.

 A hazai gyakorlatban a legjelentősebb szervezeti fejlesztés a szervezett bűnözés elleni küzdelem eredményességének növelését a bűncselekmények felderítésében feladatot ellátó állami szervek együttműködésének hatékonyabbá tételét célozta. Ennek egy új kormányzati szintű intézmény a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (továbbiakban: SZBEKK) 2001. január 31–i létrehozásával[4] tett eleget a jogalkotó. Fő feladata a hazai szervezett bűnözésre vonatkozó titkos információ gyűjtésekből[5] és nyílt büntetőeljárásokból keletkező adatok központosítása és elemzés-értékelés útján történő feldolgozása. A SZBEKK 10 együttműködő partnere a törvényben meghatározott adatkörben köteles a meghatározott bűncselekményi körben[6] adatszolgáltatást teljesíteni. Megalakulás óta fő információszolgáltató a Rendőrség, amely SZBEKK-nél összesített információk jelentős mennyiségéből részesül.[7] Az elemzési „termékek” hasznosítása minden esetben a hatékonyságot segítő koordináció útján a Rendőrség központi, területi és helyi szinteken kezdeményezett eljárásokban, műveleti szinten, konkrét ügyekben valósul meg. 

A szervezett bűnözés működését biztosító gazdasági háttér elvonására irányuló Rendőrségi intézkedések a megfelelő szakmai kompetencia birtokában garantálhatók. Ebben kiemelt szerepet játszik a 2004. július 1-jén az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának átalakításával, fejlesztésével életre hívott Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). Az NNI, mint a szervezett bűnözés elleni országos hatáskörű, műveleti intézkedések terén központi felderítő szerv a SZBEKK által feldolgozott információk egyik legfőbb felhasználója, miközben saját elemző és értékelő háttérbázissal is rendelkezik.

 

Kifejezetten az Nemzeti Biztonsági Stratégia (továbbiakban: NBS) vonatkozó elvárásának felel meg a 2005. július 1-i hatállyal az NNI Pénzügyi Nyomozó Főosztályán felállításra került Vagyonfelderítő Osztály, melynek kiemelt feladata a bűnszervezetek gazdasági hátterének bomlasztása az illegális vagyoni elemek felderítése. Tevékenysége a Magyarországon működő bűnszervezetek pénzügyi-gazdasági feltérképezésén alapul.

 

A jogszabályi és intézményi lehetőségek mellett fontos a felderítő szolgálatok számára megfelelő technikai ellátottság biztosítása, amely az NBS szerint szintén fontos összetevője a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek. Ennek az alapvető igénynek tesz eleget az ORFK Bűnügyi Ellátó Igazgatósága a technikai és humán hírszerzési kapacitásának segítségével. Ez a kérdés szorosan összefügg az érdekelt szervezeti egységek közötti gyors információcserével, az együttműködés elmélyítésének lehetőségével. Csupán az informatika területét figyelembe véve is levonható a következtetés. Napjainkban a csúcstechnológiát alkalmazó szervezett csoportok elleni harcban, legalább ugyanilyen felkészültséggel van esély az eredményességre. Ennek a törekvésnek teremti meg alapjait az ORFK Elemző és Koordinációs Igazgatóság a megfelelő adatbázisok működtetésével az onnan kinyerhető adatok szakmai igényeknek megfelelő elemzésével. A rendőri felderítő szervek és egyéb érdeket szervezetek közreműködésével, minden évben az igazgatóság végzi el a hazai szervezett bűnözés összefoglaló értékelését is.

 

A nemzetközi együttműködés a szervezett bűnözés határokon átnyúló jellegének megítélésénél és az eredményesebb hazai fellépés tekintetében is kulcstényező. A Rendőrség bűnügyi szervei széleskörűen és eredményesen működnek együtt mindenek előtt az Europol és az Interpol intézményeivel, munkacsoportjaival, szakértői bizottságaival, valamint az egyes tagországok bűnüldöző szerveivel. Az ORFK Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ szakmai közreműködésével, a vonatkozó jogszabály[8] alapján zajló információcsere haszna nem csupán a konkrét ügyekben, de a legjobb gyakorlatok megismerésében és innovatív alkalmazásában is megmutatkozik. Miért szükséges ez? A fenyegetések a globalizáció folytán, a határok megnyitásával felnagyítódnak (nemzetközivé válnak), a távolságnak már nincs akkora jelentősége, mint korábban. Az eddig idehaza sikeresen alkalmazott megelőzési technikák, nemzetközi viszonylatban megállják ugyan a helyüket, de az eredményességen még szükséges javítani. Az elkövetők esetenként külföldön élnek és szervezik kapcsolataikat, dinamikusan követik a változásokat, alkalmazkodnak. Egy lokálisan – nemzeti szinten – működő bűnüldöző szervnek fel kell mérni adottságait és lehetőségeit, mindezek birtokában, ugyanazon cél mentén kell partneri viszonyt kiépítenie más országok hatóságaival és az EU központi intézményeivel. A korai fellépés és aktív konfliktus-megelőzés kizárólag így valósulhat meg.

  Információcsere, információfeldolgozás 

A Hágai Program már 2004-ben önálló fejezetben rendelkezett az unión belül és a tagországok közötti információcsere javításának ösztönzése érdekében. Ennek kapcsán leszögezi, hogy „a szabadság, biztonság és igazság erősítése innovatív megközelítést igényel a határon átnyúló rendvédelmi célú információcseréhez.” Mit jelent mindez? Elsősorban azt, ha egy információ átlépi a határokat, többé ne legyen lényeges kérdés, hogy azt más arra jogosult állam bűnüldöző szerve is megismerhesse. A jelenlegi törekvések azt vetítik előre, hogy a jövőben egy jól működő információs rendszernek a nap minden órájában a felhasználásra jogosultak rendelkezésére kell állnia. Ez az elv az adott államban folyó nyomozások minél teljesebb információellátását hivatott szolgálni. Teszi ezt oly módon, amikor egy nyomozáshoz a rendvédelmi tisztnek más tagállamban keletkezett információra van szüksége, a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésére bocsátja azt. Természetesen a rendelkezésre bocsátás szigorú – eddig is alkalmazott – szabályai továbbra is mérvadóak. Az újonnan alkalmazott technológiáknak, a tagállamoknál alkalmazott különböző rendszerek miatt, alkalmazkodni kell az információ minden típusához. A rendőri együttműködés során újra és újra megfogalmazott feladatok ugyancsak egy megbízhatóan működő, információtartalmát és minőségét tekintve szakmailag hasznosítható és a bűnüldöző szervek részére minden időpontban hozzáférhető információs háttér meglétét igénylik és teszik szükségessé.

 

Felderítő szerveink egyik feladata az volna a jövőben, hogy a nyílt vagy operatív képességeikkel beszerzett információkat ne csupán saját eljárásaikban használják fel, hanem a közösség más szegmenseit fenyegető veszélyekkel szemben, más országok belbiztonságának védelmében is hasznosítsák.

 

Az info-kommunikációs törekvések tökéletesítésére vonatkozó utalással az európai biztonsági stratégia végrehajtásának folyamatában is találkozhatunk. Többek között erről is számot adott a Külügyi Bizottság, 2005. évben, az Európai Parlament számára készített jelentésében,[9] visszautalva a hágai programban meghatározott rendelkezésre állási elvre. E szerint „…az egyik tagállam szolgálata számára rendelkezésre álló információkat a másik tagállam megfelelő szolgálata számára is hozzáférhetővé kell tenni.” Ebben a folyamatban kap különös jelentőséget az Europol és az általa végzett koordinációs tevékenység, így nyer értelmet az elemzés és elemző munkafájlok[10] alkalmazása is. A tagállami elemző egységek és az Europol között történő információcserét az Europol Magyar Összekötő Iroda bonyolítja az ORFK NEBEK közreműködésével.

 

Hazánk részéről az információcsere alapvetően a következő négy területen valósul meg. Az Europol és/vagy a tagországok adatbázisaiban történő ellenőrzés, az Europol által üzemeltetett Információs Rendszerbe (IS) történő adatbevitel és törlés. A figyelemfelhívás céljából új módszerek, új elkövetői kör, szállítási útvonal, újonnan alkalmazott eszközök (stb.) ismertetése a közzététel céljából. Végezetül a legkomplexebben hasznosuló adatszolgáltatást említeném, az elemző fájlokban való közreműködés, ami a későbbi bűnelemzési célú feldolgozásokat támogatja.

 Az elemzés szükségszerűsége 

Az elemzés az információ feldolgozás nemzetközileg elfogadott és gyakorlatként alkalmazott folyamatában válik a nyomozásokat, operatív műveleteket hatékonyan elősegítő eszközzé. A folyamatban a projekttervezés, az információk gyűjtése, értékelése, egységesítése, elemzése, műveleti információk és elemzési termékek előállítása, terjesztése egymást kiegészítve jelennek meg. A folyamatos visszacsatolással lehetővé válik egy projekt céljainak újragondolása, esetleges kiegészítése és a folyamat ciklikusan megismételhető. Az Europol elemző rendszere, egy számos különleges eszközzel és szoftverrel rendelkező, saját fejlesztésű rendszer. A segítségével történő bűnelemzői feldolgozás rugalmas, garantálja az adatok magas fokú védelmét, támogatja a nemzeti nyomozásokat, valamint európai szintű áttekintést nyújt. A bűnelemzői tevékenység orientálni igyekszik a hazai nyomozásokat, rámutat az információhiányra, a tények mögé láttat, hipotéziseket állít fel, valamint segítséget nyújt a célcsoportok azonosításában is. A bűnszervezetek feldolgozása során lehetőség van nagy mennyiségű adat feldolgozására (pl. híváslista-elemzés, kapcsolati ábrák) több nyelven, így magyarul is. Az elemző munka segítségével szervezeti felépítést, egyéni szerepeket, útvonalakat, jellemző elkövetési módszereket (modus operandi) kereshetünk, állapíthatunk meg.

 Uniós trendek a szervezett bűnöző csoportok értékelésében 

A bűnszervezetek elleni fellépés nemzeti és uniós érdek is egyidőben, kölcsönösségen alapuló egymást kiegészítő, kooperatív tevékenységet kíván. A fellépés módjának folyamatos átformálását érzékelteti, az a mozzanat, amikor az Európai Unió Tanácsa 2005. október 12-én elfogadta következtetéseit a bűnüldözési operatív információin alapuló rendőri tevékenységről és a szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelésről (OCTA)[11]. Az Europol jelenleg a műveleti hatékonyság fejlesztését tartja prioritásnak. A bűnügyi hírszerzési vezetésen alapuló biztonságpolitika nagy lehetőséget látott az OCTA-ra való átállásban, mivel a szervezett bűnözés elleni területen nem teljesülnek az elvárható eredmények. Reményük szerint az OKTA egyfajta általános bűnügyi hírszerzési modell és módszertani útmutató lesz majd, mely a tagállamok által beküldött felmérések értékelésével készül el.

 

Az Europol 2005. évben több értekezleten a tagállamok delegáltjainak részvételével megvitatta az értékeléshez szükséges tagállami hozzájárulások lehetőségét, annak főbb kérdéseit. Ennek eredményeként az OCTA-hoz szükséges kérdőívek összeállítását is végrehajtották, ami a későbbiekben az adatszolgáltatások kapcsán gyakorlatban alkalmazásra került. A szervezett bűnözés mérésének tudományos megalapozottsága érdekében a kidolgozó munkába részt vett a Tilburg Egyetem büntetőjogász professzora (dr. Petrus van Duyne) is. A kérdőív megalkotására az információk egységesítése miatt volt szükség, így már nem fordulhatott elő, hogy az egyes tagállamok nem egységesen értelmezett adatokra, információkra, fogalmakra épített, hanem eltérő felfogású jelentéseket küldjenek. Az OCTA minőségének fenntartása és folyamatos javítása, a rövid-, közép- és hosszú távú feladatok megfogalmazása érdekében tagállami szakértőkből álló alcsoportok alakultak. Ilyen a Fogalmi Modellt Kialakítók Alcsoportja, amely a társadalomban bekövetkezett változások hatásait vizsgálja a legális és illegális piac szempontjából. Felmérik a bűnszervezetek reakcióit, a velük kapcsolatos kockázati tényezőket, az általuk alkalmazott ellenintézkedéseket. Próbálnak tipizálni a bűnszervezetek között, megállapítják a főbb fenyegetési irányokat. Az Adatgyűjtési Terv Készítők Alcsoportja felelős a megalkotott kérdőívek folyamatos aktualizálásáért. A beérkező jelentések alapján, a bűnözési területeknek megfelelően átdolgozzák, ha szükséges továbbfejlesztik, és magyarázatokkal látják el azokat. A harmadik működő egység a Hosszú távú kérdések, kár, behatás Alcsoport, amely együttműködésben az elsőként említett alcsoporttal, annak megállapításait elemzi-értékeli, hosszú távú prognózisokat készít.

 

Az OCTA információbázisának létrehozásában a tagállami jelentések (hozzájárulások) mellett fontos szerepet kap a fent említett kérdőíves állapotfelmérés adattartalma. A felmérés két kérdéscsoportban folytat vizsgálódást. Az első csoport előre megadott kiválasztási kritériumok alapján, egyes aktív szervezett bűnöző csoportokra vonatkozik (18 kérdés), a másik pedig néhány – az Europol Egyezményben is megjelölt – bűncselekményfajtára (15 kérdés). Ez utóbbiak inkább kriminológiai, általános értelemben vett megnevezéssel szerepelnek. A kérdőívek szakszerű hazai alkalmazása érdekében az Europol Egyezmény kihirdetéséről szóló 2006. évi XIV. tv. Mellékletébe felvett egyes bűncselekményfajták megfeleltetésre kerültek a hatályos Btk. tényállásoknak, így kiküszöbölve az eltérő értelmezésből adódó problémákat. Itt kell megemlítenünk, hogy a legfrissebb értékelés tapasztalatai alapján az Európai Unió Tanácsa a meglévő bűnözési területek közé újabb kritériumként a pénzmosás felvételét javasolta.[12]

 A kérdőív az aktív szervezett bűnöző csoportokkal kapcsolatban az eddig megszokott ismérveken túl vizsgálat alá vonja például a belső határrégiókon átívelő kapcsolatokat, az egyes jól elkülöníthető vezetői szinteket, a feladatmegosztásból következő résztevékenységek alapos ismertetését. A későbbi operatív pozíciók kiépítése szempontjából rendkívül fontos a csoportok kapcsolatrendszerének minél teljesebb megismerése, a kapcsolatok jellegének és okainak felkutatása. Későbbi bomlasztásuk végett, rendkívül fontos részletesen megismerni és bemutatni, a szervezetet összetartó alkotóelemeket. Az eddigieknél részletesebben valósul meg az etnikai hovatartozás vizsgálata, melynek áttekintése során keresni kell a kapcsolatot a hovatartozás és a bűnözési piacon betöltött szerep között. Kiemelném, hogy számos részletes magyarázat fűződik még a legitim és inlegitim üzleti struktúrák alkalmazásához, a nem bűnözői környezet felhasználásához, a pénzügyi tranzakciókban történő részvétel ismertetéséhez.  Érdekes változás az is, hogy a csoportok által kifejtett erőszakot nem csak annak irányultsága, hanem az erőszak tárgya[13] szempontjából is vizsgálja. A bűncselekményfajtákkal foglalkozó kérdőív már nem az egyes bűnszervezetek bemutatására törekszik, hanem az aktuális átfogó bűnügyi helyzetre vonatkozik. Kitöltésénél az Europol által fontosnak ítélt és az unió egésze szempontjából szignifikáns bűncselekményeket szükséges értékelni, de az egyes tagországok szempontjából jelentősnek ítélt bűncselekmény-típusok is értékelhetők. Ezek 2006-ban az alábbiak voltak: kábítószer-kereskedelem; csalás, beleértve az áfa-csalást és a nyilvános pályázatok során elkövetett csalásokat; alkohol-, és cigaretta-csempészet; hamisítás, beleértve az euróhamisítást és termékek hamisítását; emberek kizsákmányolása és embercsempészés; illegális migráció elősegítése. Fontos azonban, hogy ezek közül valamennyi kötődjön a szervezett bűnöző csoportok tevékenységéhez. Az eddigi adatszolgáltatással szemben itt már elengedhetetlen az olyan hírszerzésen alapuló információtartalom megjelenítése, ami bizonyítékként nem használható fel. Az új alapokon megvalósuló gondolkodásmódot igazolja, hogy a kérdőívet összeállító team már gondolt a bűnözői tevékenységet erősítő jelenségek[14] vizsgálatára, érzékelve, hogy ez sokkal közvetlenebbül kapcsolódik a bűnözői tevékenységhez, mint például a környezeti feltételek. Mindezek ellenére a környezeti tényezők áttekintése ugyanolyan fontos, mint korábban. Általa válik megismerhetővé az állami folyamatokban bekövetkező változások bűnözési piacra gyakorolt hatása. Ilyen lehet például az áruk adóztatási mértékének változása, a politikai vagy gazdasági helyzet gyökeres átalakulása, a geográfiai helyzet megváltozása. Összességében elmondható, amennyiben a feltett kérdésekre a megfelelő homogenitású és részletességű adattartalom kerül rögzítésre, lehetővé válik a bűnözői tevékenységek döntő jellemzőinek megfelelő mélységű megismerése.  

Az Europolhoz beérkező célirányosan összegyűjtött adatok közvetlenül segítik az OCTA sikeres összeállítását. Készítői törekszenek a bűnszervezetek jövőorientált felmérésére, prognózisok elkészítésére. Szándékuk szerint hatást gyakorolnak: a döntéshozókra a stratégiai prioritások meghatározásában (súlyos bűncselekmények értékelése által); elősegítik a műveleti célok meghatározását, az egyes bűnügyi hírszerzési eljárások kezdeményezését; a helyi szintű és közösségi rendészeti tevékenység racionalizálását. Megállapításaikban a közösségi érdekeken és célokon túl regionális értékelést is végeznek, ugyanis Európa földrajzi kiterjedése és az ott élő népek történelme, kultúrája, szokásai és szociális különbségei különböző megközelítést, és fellépést igényelnek.

 

A fenyegetés-értékelés többforrású megközelítésen alapul, ideértve a rendészeti és a nem rendészeti forrásokat. Ezek a források a különböző európai hivatalos ügynökségeket és a magánszektort foglalják magukba. Az értékelés külön hangsúlyt fektet a köz- és magánszféra partneri viszonyából eredő előnyök és hasznok kidolgozására. A magánszektor jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, amikor olyan területeket vizsgálunk, amelyek a bűnszervezetek károsultjává váltak (elsősorban anyagi veszteségek). Az ilyen magánszereplők szívesen szolgáltatnak releváns információkat az új tendenciózus jelenségekkel kapcsolatban. Ennek egyik oka az, hogy olyan érdekeik sérülnek a folyamat során, amelyek növelik az üzleti szektoron belüli sebezhetőségüket. Az így szolgáltatott információk főként azért hasznosíthatóak, mert más megközelítésbe helyezik a rendészeti szervek által beszerzett és bűnügyi szemmel értékelt információkat.

 

Az értékelés alapját képező információs folyamatot az alábbi ábrán követhetjük nyomon:

   

                                                                                                                  

           Rövidítések: OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal); ECB (Európai Központi Bank); FRONTEX (Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség); EUROJUST (Európai Igazságügyi Együttműködési Egység); NGO (nem kormányzati szervezet). A fenyegetés-értékelés megvalósítása 

Az átrendeződő nemzetközi rendszer sajátossága, hogy abban egyszerre vannak jelen a hagyományos biztonsági kockázatok és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű fenyegetések. Az új típusú fenyegetések és kihívások változatosabbak, kevésbé láthatók és előre jelezhetők. Jellemző tendencia a külső és belső kockázati tényezők közötti határvonal elmosódása. A kockázati tényezők globális, regionális és belső szinten, de általában nem egymástól elkülönülten, hanem egyszerre és egymást erősítve jelentkeznek. Mindezek együttesen okozták azt, hogy változtatni kellett a bűnszervezetek értékelési metódusain. Új eddig bűnügyi területen nem alkalmazott elemzési technika meghonosítására volt szükség.

 

Mindenek előtt a problémakör értelmezéséhez szükséges fogalomrendszert kellett megalkotni vagy más szakterületekről átvenni azt. Ezek közé tartozik a kár (sérelem, kihatás, következmény); fenyegetés; sebezhetőség; kockázat, valószínűség. E fogalmak egyike-másika nemcsak, hogy szinonimái egymásnak, de szoros kapcsolatban is vannak egymással. A fenyegetés lényegében létező okot ismertet meg velünk, melyben ott rejlik a károsodás lehetősége. Ezen túlmenően pedig mindig  képes kihasználni egy létező sebezhetőséget. A sebezhetőség, olyan gyengeségeket hordoz, amely lehetővé teszi, hogy a létező fenyegetés kárt idézzen elő. E fogalmak kölcsönhatásai adják alapját mindennemű vizsgálódásunknak. Segítségükkel az alábbi logikai keretrendszert tudjuk megalkotni. A potenciális bűnöző és az általa elkövetett bűncselekmények létrehoznak egy alapvető fenyegetést. Ez a fenyegetés mindig egy bizonyos sebezhetőségi pont kihasználására törekszik, ami kockázati tényezőket hordoz magába. A sebezhető területeken keresztül megteremtődnek a lehetséges célpontok, melyek eredményes támadása által valamilyen károkozás történik, legyen ez akár anyagi, akár erkölcsi, fizikai stb. értelemben vett is. A folyamatba beavatkozni hathatós ellenintézkedésekkel lehetséges melyek eredményességük fokához mérten csökkenthetik a bekövetkező kár nagyságát, a sebezhető területek számát. Így közvetetten hatást gyakorolhatnak a bűnözők tevékenységére, az általuk elkövetett cselekmények gyakoriságára. Az elemzés során – a kérdőívnek megfelelően – a csoportok által megjelenő fenyegetés értékelését végezzük el. Kiindulópontnak a bűnszervezetek tevékenységéből nyilvánvaló szándékot kell tekintenünk, amely a vággyal és elvárásokkal párosulva a károkozás irányába hat. Megismerve a csoportok szándékait és főbb jellemzőit olyan mérési mutatókat alkothatunk (pl. szervezeti felépítés, nemzetközi dimenzió stb.), melyek segítségével meglévő ismereteinket és erőforrásainkat alkalmazva növelni tudjuk elhárító képességeinket, a kár csökkentése vagy megszüntetése irányába. A kár csökkentése a bűnszervezet tevékenységének korlátozását és szétzilálását is jelentheti. A bűnszervezet károkozási képességének erőssége hatást kell, hogy gyakoroljon az ellene történő fellépés dinamizmusára.

 

A szervezett bűnöző csoportok által fenntartott bűnözési piacon megjelenő bűncselekmények képzik az elemzés másik jellemző területét. Az egyes bűncselekménytípusok behatással vannak a támadott területek kialakult viszonyaira, azok sebezhetőségének kihasználásával. A meglévő ellenintézkedések hatékony alkalmazásához és az alkalmazott technikák továbbfejlesztéséhez szükséges azonban egyfajta előjelző képesség szintetizálása. Lehet ez akár a döntéshozatal legfelsőbb szintjén, a politika területén vagy a társadalom egyes szereplői által, sőt közvetlenül a károkozás helyszínén is. Segítségükkel felmérhető a bűnszervezet területi dominanciája, prognosztizálhatóak jövőbeli fejlődési irányai. Az elemzés során azonosítani tudjuk a bűnöző csoportok legfőbb tényezőit, amelyek megjelölik számunkra a legfontosabb fenyegetettségeket. Ezek jelenleg a nemzetközi dimenzió jelenlétével, a hatékony csoportfelépítés megjelenésével, az üzleti struktúrák használatával, a befolyásolási képességekkel, az erőszak alkalmazásával, a „szakosodás” megjelenésével, ellenintézkedések alkalmazásával vannak összefüggésben. A nemzetközi dimenzió jelenléte nem honos bűnszervezet működésére utal, aminek vannak honos tagjai is, akik partneri viszonyban állnak egymással, viszont annak vezetése más országban, vagy az EU-n kívül található.  A felszámolásukat nehezíti, hogy vagyontárgyaikat más országban vagy az unió határain kívül tartják és kapcsolatrendszerükkel nemzetközi műveletek végrehajtására képesek. A modern bűnszervezetek sejtszerű kapcsolatrendszerben épülnek fel, tevékenységük szervezése során alkalmai hálózatokat alkothatnak. Törekszenek a legális üzleti struktúrákba történő befektetésre, igyekeznek tulajdont szerezni, beszivárogni a meglévő cégekbe, tisztességtelen versenyhelyzetet teremtenek összeköttetéseik által. A bűnözési piacok felosztása miatt szakosodnak, a szakterületüknek megfelelően szakértőket (pénzügyi, jogi, építésügyi stb.) alkalmaznak, az általuk forgalmazott termékek szállításához, raktározásához szolgáltatókat vesznek igénybe. Kapcsolatrendszerükön keresztül befolyásszerzésre törekszenek az üzleti életben, a rendőri és bírói gyakorlatban a vád elkerülése érdekében, a közigazgatásban előnyös információk megszerzése végett, a köztisztelet kivívása érdekében politikai döntéshozók szintjén. Hírnevük fenntartása miatt elsősorban a csoporton belül, de amennyiben szükséges azon kívül is erőszakot alkalmaznak, megfélemlítik a lakosságot, ha céljuk úgy kívánja. Tevékenységük sikeres hosszú távú bonyolításához ellenintézkedéseket alkalmaznak a rendvédelmi szervek felderítő tevékenységével szemben. Ha szükséges korrumpálnak, különböző pénzpiaci műveletekkel eltüntetik vagyonukat, áltársaságokat alapítanak, bűnös tevékenységük során megfelelő technológiákat felhasználva konspirálnak.

 Az Europol elemző egysége az információk felmérésére, a csoportok tevékenységének hatásvizsgálatára PEST és SWOT elemzést is alkalmaz. A két elemzési forma kapcsolatban van egymással, de alapvetően a PEST elemzés nyújt lehetőséget a későbbi SWOT analízis elvégzésére. A PEST(EL)[15] analízis a szervezett bűnözésre hatással lévő azt körülölelő környezet vizsgálatához nyújt segítséget, a politikai, gazdasági, szociális és technológiai mutatók megállapításai által. Az elemzés folyamatában ehhez párosul a SWOT elemzés, amely az egyes bűnöző csoportok felépítését, tevékenységét vizsgálva azok erősségeit és gyengeségeit igyekszik meghatározni, segítségével láthatóvá válnak az egyes csoportok lehetőségei és valós fenyegetései. Kérdéseivel a bűnözők bűnelkövetési hajlandóságára és képességére, valamint a tevékenységük során megjelenő piaci feltételekre összpontosít. Az uniós szinten bevezetett új értékelési modell megfelelő iránymutatást jelöl a tagállami és közösségi fenyegetettségi szint vizsgálatára, a felderítő szervek által már detektált és bűnszervezetnek minősített szervezett bűnözői csoportok működési mechanizmusának, hazai és nemzetközi szintű kapcsolódásainak, gazdasági és politikai törekvéseinek, támadási pontjainak, védekezési módszereinek bemutatására. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy nem minden szervezett bűnöző csoport működése ítélhető meg az elemzés ilyen formáival, vannak olyan szervezetek, amelyek – tevékenységüknél fogva – kívül esnek a PEST analízis területén. 

Az elemzés folyamata és kölcsönhatásai:

              Az OCTA-ban megjelenő elemzési eredmények 

Mivel az OCTA minőségi felmérés, konkrét kritériumok alkalmazásával lehetővé tette a legrelevánsabb bűnügyi jelenségek előszűrését. Más típusú, általánosabb megközelítés nem biztosította volna a legfontosabb kérdéskörökre történő összpontosítást. Az elemzés végtermékében az elemző jelentésben (ez esetben OCTA) ismertetésre kerül az Európai Unióban aktuális szervezett bűnözői környezet a bűnszervezetek bemutatásán keresztül. Segítségükkel megismerhetőek a bűnözési piac szegmensei, a velük kapcsolatos általános megfigyelések eredményei. A megfigyelések értékelése során azonosították a csoportok működéséből fakadó legfőbb veszélyeket, melynek segítségével tipizálni lehetett a legveszélyesebb szerveződéseket. Egy ilyen tipológia használata a szervezett bűnözés fenyegetésének jövőbeli elemzését nagyban segíti azáltal, hogy a jövőbeli információgyűjtés során fogalmi fókuszpontként szolgálhat. Feltérképezték a szervezetek tevékenységét leginkább elősegítő körülményeket. Mindezek alapján következtetéseket fogalmaztak meg a fentiekkel kapcsolatban megjelölve a regionális sajátosságokat, elősegítő tényezőket, bűnügyi területeket főbb bűnügyi prioritásokat. Az OCTA a kiemelt prioritások meghatározásával, rávilágított azokra a pontokra, amelyeket a megfelelő rendészeti eszközökkel hatékonyan lehet kezelni. Az OCTA segít áthidalni a szakadékot a stratégiai megállapítások és a műveleti tevékenységek között. Stratégiai prioritásokat javasol, de fel kell ismerni, hogy az OCTA önmagában nem eléggé részletes ahhoz, hogy hajszálpontosan jelöljön meg konkrét bűnügyi nyomozásokat.

 Összefoglalás 

Azokon a területeken, ahol az OCTA a fenyegetés magas szintjét határozta meg, konkrét felméréseket kell elvégezni, amelyek alkalmas eszközök lesznek arra, hogy a stratégiai prioritásokat részletesebb műveleti ajánlásokra fordítsák le. Mindezek mellett az értékelésből kitűnik az is, hogy a transznacionális és transzkontinentális jelleget öltő szervezett bűnözés felderítése minden eddiginél dominánsabban szükségessé teszi a határellenőrzési és a vámügyekben érintett szervek bevonását is. A szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűncselekmények számára vonatkozó „felderítetlen”, látens adatok meglehetősen magasak. A felderítő tevékenység során, a megbízható információk számának növelésével törekedni kell az adathézagok kiküszöbölésére, ugyanis az elemzések csak ez esetben lehetnek sikeresek és hiteles képet is így kaphatunk majd. Elemzési szempontból még érdekesebb lehet, megvizsgálni és összehasonlítani azokat az eseteket, amiket nem lehet statisztikai kimutatásban szerepeltetni, ugyanakkor azok részletes ismertetése közelebb vihet a probléma természetének megismeréséhez. A szervezett bűnözés modern kutatásának figyelme a bűnözői kollektíváról (szervezetekről, hálózatról) egyre inkább áttevődik a „szervezett bűnözőre”. Az elemzések nagyon rugalmas kapcsolati rendszereket találtak az egyes bűnözők között. A jövőben a szervezett bűnözés funkcionális oldalának vizsgálata kell, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. A bűnszervezetek vagy hálózatok létezését nem lehet adottnak tekinteni, inkább arra kell figyelmet fordítani, hogy milyen feltételek mellett jönnek létre és állnak fenn a társulások. Ez a megközelítés növelheti annak esélyét, hogy sikeresebbek legyünk a bűnszervezetek felszámolása és szétzilálása terén az unió minden tagállamában.

 

Idehaza jelenleg egymás mellett alkalmazzuk a statikus követő értékeléseket [42/2000. (XII. 29.) ORFK intézkedés] és uniós jelentési kötelezettségünknél fogva a reaktív jelentési modellt. A párhuzamok elkerülése okán, az OCTA tapasztalatait felhasználva, célszerűnek tűnik egy új típusú értékelés meghonosítása. Ennek az aktuális helyzet feltérképezésén alapuló, a fenyegetettséget és a főbb kockázati tényezőket szakmai alapossággal feltáró, elemező és értékelő háttérmunkán alapuló stratégiai irányokat meghatározó beszámoló elkészítésében kell összpontosulni.

 Felhasznált irodalom ·        1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről.·        1999. évi LIV. törvény az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről.·        2000. évi CXXVI. törvény a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról.·        2006. évi XIV. törvény az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) és Jegyzőkönyveinek kihirdetéséről, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról.·        A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiája, http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/Nemzeti_biztonsagi_strategia.htm·        A Secure Europe in a Better World. European Security Strategy. Government at the European Council, Brussels, 12 December 2003.·        Az Európai Unió Tanácsa 10180/4/05 sz. Dokumentum, CRIMORG 56 ENFOPOL 75.·        Az Európai Unió Tanácsa 7547/1/07 sz. Dokumentum, CRIMORG 57 ENFOPOL 50.·        Az Európai Unió Tanácsa 6204/2/97 sz. Dokumentum, ENFOPOL 35 rev2.·        EU Organised Crime Threat Assessment (OCTA), Europol, 2006. http://www.europol. europa.eu/publications/OCTA/OCTA2006.pdf·        Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének elősegítése az Európai Unióban, Az Európai Unió Tanácsa 13993/04 LIMITE JAI 408, Brüsszel, 2004. október 27.·        Jelentés az európai biztonsági stratégiáról, Európai Parlament Külügyi Bizottság (2004/2167(INI)), 2005. 03. 23.·        Maastricht Treaty, Provisions amending the treaty estabilishing the European economic community with a view to estabilishing the european community, Maastricht, 7 February 1992. http://www.eurotreaties.com/maastrichtec.pdf    


[1] 1995. július 26-i tanácsi aktus: Egyezmény az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról (Europol Egyezmény), HL C 316., 1995.11.27., 2. o.
[2] 6204/2/97 sz. Dokumentum, Enfopol 35 rev2.
[3] Részletesen lásd: 2006. évi XIV. törvény az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt Egyezmény (Europol Egyezmény) és Jegyzőkönyveinek kihirdetéséről (melléklet).

[4] 2000. évi CXXVI. törvény a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról.

[5] A Rendőrség titkos információgyűjtő feladatait az 1994. évi XXXIV. törvény VII. fejezete szabályozza.

[6] 2000. évi CXXVI. tv. 4 §-ban felsorolt bűncselekményi kör.

[7] Az adatátadási kötelezettséggel érintett bűncselekmények 80-85%-a a Rendőrség nyomozóhatóságainak hatáskörébe tartozik.

[8] Bővebben lásd: az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény.

[9] Jelentés az európai biztonsági stratégiáról, 2005. március 03. 12. o.

[10] Az Europol által létrehozott bűnelemző munkafájl (Analyst Work File).

[11] 10180/4/05 sz. Dokumentum, CRIMORG 56 ENFOPOL 75.

[12] 7547/1/07 sz. Dokumentum, CRIMORG 57 ENFOPOL 50. 3.o.

[13] Az erőszak alkalmazásának célpontjára utal. Például a rendvédelmi és igazságügyi területen cél lehet a vizsgálat vagy a bizonyítás akadályozása, elkerülése. (stb.)

[14] Például: irathamisítás, személyazonosság meghamisítása, technológia, szállítási szektorral visszaélés, pénzügyi szektor kizsákmányolása, globalizáció és a határok.

[15] Az évek során tovább finomították az elemzési módszereket, nemrég belefoglalták a környezeti és a jogi szempontokat is, így PESTEL-re változott a rövidítés.

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Roma fiatalok megalázása

37 civil szervezet és 600 egyéni aláíró nyílt levélben szólította fel lemondásra Robert Kaliňák belügyminisztert, Ján Packa országos rendőrfőkapitányt és Juraj Bukušt, a Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság vezetőjét.

Tovább gyűrűzik a kassai roma fiatalok megalázásának ügye. 37 civil szervezet és 600 egyéni aláíró nyílt levélben szólította fel lemondásra Robert Kaliňák belügyminisztert, Ján Packa országos rendőrfőkapitányt és Juraj Bukušt, a Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság vezetőjét.
Csütörtökön az Amnesty International emberjogi szervezet és a Romák Európai Emberjogi Központja követelte nyílt levélben, hogy állítsák bíróság elé és ítéljék el az egy hónappal ezelőtt roma kis- és fiatalkorúakat megalázó kassai rendőröket. Az aktivisták azonnali és részrehajlás nélküli vizsgálatot követelnek az ügyben.
Március 21-én rendőrök arra kényszerítettek egy kassai rablótámadás miatt előállított roma fiatalokat, hogy egymást pofozzák és meztelenre vetkőzzenek. Minderről videofelvételt is készítettek, amely később a Sme napilap birtokába jutott. Az üggyel kapcsolatban hat rendőrt elbocsátottak, egy menesztése pedig folyamatban van. További négy rendőrt a tisztségéből mozdítottak el.

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tünetek: a nemzetközi kapcsolatok szabályozásának megszűnése, az Egyesült Nemzetek Szervezete azon fáradozása, hogy beindítsa a libanoni szétválasztó erőket, akárcsak a Washington és szövetségesei által folytatott politika, „a terrorizmus elleni háború” csak súlyosbítja a konfliktusokat; Irán a maga részéről kihívást intéz a Biztonsági Tanácshoz, „komoly tárgyalásokat” javasolva a nukleáris erőről. A világ napról napra válik bizonytalanabbá. Újabb szereplők tűnnek fel, főleg Ázsiában, egyre nyomasztóbbak a kérdések: társadalmi igazságtalanság, szegénység, állandó vándorlás, kereskedelem, környezeti problémák. A globalizációnak nevezett folyamat, úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett.

Fellobbanó nyári tragédiák a világ legrégebbi állandó tűzfészkében, ellenségeskedések Gázában és Libanonban, a maguk módján mutatják az új világrend jellemzőit, öt évvel a szeptember 11-i merényletek után. Ebből kiindulva és egy földrajzi vázlattal szeretnénk segíteni az aktuális útvesztők felismerésében, ezért álljon itt néhány általános megjegyzés és tíz rövid következtetés.

Az első általános megjegyzés

Korszakunk központi jelensége, a gazdasági globalizáció, a jelek szerint nem hat közvetlenül ezekre a közel-keleti összeütközésekre. Nem robbantotta ki, nem szította és nem is csendesítette le azokat. Ez két feltételezést támasztana alá: ennek a háborúnak az archaikus jellegét, amelyben, mint a XIX. században, keverednek a területi viták, a nemzeti görcsök és vallási szenvedélyek; továbbá a liberális ideológia tévedése, miszerint a kereskedelem növekedése automatikusan létrehozza a békét.

A második általános megjegyzés

Az a tény, hogy a Közel-Kelet ismét a médiák érdeklődésének középpontjába került, nem felejtetheti el Ázsia stratégiai fontosságát, ahol a XXI. század sorsa nagyrészt eldől. A két óriás, India és Kína növekvő súlyának tudatában ezt jól láthatjuk. És látnunk kell, hogy az összeütközések veszélye nem elhanyagolható Kína és Tajvan, Japán és Észak-Korea, vagy India és Pakisztán között. Nem hanyagolhatjuk el a szubszaharai Afrikát sem, ahol, mintegy nyomás alatt levő edényben, minden rendű és rangú probléma összegyűlik (köztük az extrém nyomor és az illegális migráció), amely végül a gazdag országok számára jelenthet majd robbanást.

A harmadik általános megjegyzés

A nukleáris háború újra a világot fenyegető két fő veszedelem egyikévé vált (a másik az ökológiai katasztrófa). Izrael, amely a közelmúltbeli harcok során hagyományos katonai eszközökkel igyekezett győzni, rendelkezik a végső fegyverrel is, de nem csatlakozott a nukleáris fegyverek elterjedését tiltó egyezményhez, hasonlóan a két másik nukleáris riválishoz, Indiához és Pakisztánhoz. Ettől a területtől nem messze három katonailag elkötelezett atomhatalom található, amelyek kudarcoktól szenvednek: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország. A két előző Irakban és Afganisztánban, utóbbi Csecsenföldön. Ráadásul, a legfontosabb katonai szervezet, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO), melynek Franciaország is tagja (maga is atomhatalom) szintén harcol Afganisztánban.

Bár a nukleáris sokk veszélye máshol is létezik - a Koreai-félszigeten és a Tajvani-szorosban [1] - abban az övezetben, amely India nyugati határaitól a Szuezi-csatornáig terjed, minden idők leghatalmasabb katonai arzenálja halmozódott fel. Kína kivételével minden nagyhatalom jelen van katonailag ebben a térségben. Egy kis szikra elegendő a robbanáshoz... Ez az oka annak, hogy a bekövetkező válságok megoldása szakértelmet igényel, amelyhez csak az Egyesült Nemzetek Szervezetén át vezet az út. Mégis, amint az Libanonban is kiderült, jelenlegi formájában az ENSZ egyidejűleg nélkülözhetetlen és hatástalan, ha szembe kell nézni az aktuális nagy konfliktusokkal. Ami az Európai Uniót illeti, saját háborús történelmi hagyományai folytán a legjobb közvetítő lehetne... ha nem folytatna egy alacsony színvonalú politikát. .

A negyedik általános megjegyzés

Hogy megérthessük a ma forgalomban levő stratégiákat érdemes jól megkülönböztetni azt a három színteret, ahol a jövőnk játszódik.
-  a katonai, ahol a nemzetállamok dominálnak, amelyeket a területi tényezők és rövid választási ciklusok határoznak meg (ez teszi ezeket alkalmatlanná arra, hogy a hosszútávú és globális problémákkal foglalkozzanak). Ezen a területen az Egyesült Államok elsőbbsége vitathatatlan, így az ő akaratuk szerint a világ egypólusú módon fejlődik;
-  a gazdasági és kereskedelmi, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által meghatározott globalizáció logikája érvényesül... Itt a magántársaságok és a pénzügyi csoportok uralkodnak a kereskedelmi forgalom megtöbbszöröződés révén, ami előrevetíti egy multipoláris világ távlatait;
-  a környezet és a társadalom, ahol a problémák három szinten is felhalmozódnak. Ilyen a környezet (klímaváltozás, üvegházhatás, szennyeződés, erdők pusztulása, ivóvíz, biodiverzitás problémái). Ilyen az új nemzetközi szabályozások iránti igény (harc a világrend igazságtalanságai ellen, a migráció befolyásolása, a génmanipulált szervezetek használata, a szellemi tulajdon, a genetikai kutatások, az adók előli menekülés, a modern bűnözés) . És végül itt a Föld népeinek a sorsa (Afrika, járványok, nyomor, túlnépesedés, megapoliszok, éhezés, munkaügy, természeti katasztrófák). Ezen a területen a szegénység, a rendetlenség, az aggodalom és a káosz uralkodik. Ezek között a területek között a súlypontok véletlenszerűen alakulnak ki. Gyakran evidensek, néha nem léteznek, bizonyos esetben kérdésesek. Ezeken az általános megjegyzéseken kívül néhány óvatos következtetés levonható a jelenlegi közel-keleti válságból.

Első következtetés

Ez az új fellobbanás egy jellegzetes geopolitika megerősítését hozza magával: ez a lőporos hordós régió jelenti a világ jelenlegi zavargásainak gócpontját az 1991-ben lezajlott Öböl-háború óta. 1914-től a hidegháború végéig ez a gócpont Európában helyezkedett el. Azóta ez magában foglal egy olyan földrajzi térséget, ahol az iszlám az uralkodó vallás és ahol a nagy konfrontációk jelentős része található: Kasmir, Afganisztán, Csecsenföld, a Kaukázus, Kurdisztán, Irak, Libanon, Palesztína. Szomália, Darfúr... Ez az övezet erős nemzetközi feszültségeket akkumulál: viszály Pakisztán és India között Kasmir ügyében, fenyegetés Iránnal szemben, melyről azt feltételezik, hogy nukleáris fegyverhez akar jutni; orosz nyomás a Kaukázusontúlon, Törökország félelme az iraki Kurdisztánnal kapcsolatban; számos vita az édesvíz ellenőrzése ügyében; állandóan szított vágyak egy óriási háromszög közepén, amelyet az Öböl, Irán és a Fekete-tenger alkot, ahol a fő szénhidrogén-tartalékok találhatóak.

Második következtetés

Ha vitathatatlan is, hogy Izraelnek joga van magát megvédeni, a palesztin és libanoni civileket sújtó mértéktelen büntetés paradox módon nem eredményez mást, csak egyfajta őrült tehetetlenséget. Egyszerű okok miatt, amelyeket maguk az amerikaiak is kezdenek megérteni és amelyet a korábbi elnök, William Clinton így fejezett ki: „Nem ölhetjük meg minden ellenségünket (2)”. Márpedig Izraelnek légiónyi ellensége van ebben a régióban. Egy aszimmetrikus háborúban egy elsöprő katonai fölény önmagában nem garantálja a győzelmet. Az Egyesült Államok erről újabb keserű tapasztalatokat szerezhet. „Attól félek, nehogy Irak a legrosszabb szerencsétlenségünkké váljon számunkra Vietnam óta” aggódik a korábbi külügyminiszter, Madeleine Albright (3). A túlzott militarizmushoz folyamodás nem visz közelebb a politikai megoldáshoz, vagy a békéhez - ami az egyedüli garancia Izrael biztonsága számára - nem nyerhető meg. És a béke mindig az ellenséggel való tárgyalásokon születik meg.

Harmadik következtetés

A média frontvonalai meghatározóbbnak látszanak, mint valaha. Az információs kontextus azonban átalakult. Az elektromos erőművek, a telefonközpontok és a TV-állomások elleni tüzérségi támadások izraeli részről (különösen az Al-Manar ellen [4]), amelyek arra irányulnak, hogy süketté, vakká és némává tegyék az ellenfél egész kommunikációs rendszerét, hatástalannak bizonyultak. A hordozható, miniatürizált kamerák és a harcolók vagy a szemtanúk blogjai, immár lehetővé teszik a leleplező képek szinte azonnali eljuttatását a világ minden részébe. Bármennyire intenzívek legyenek is, a bombázások nem képesek tönkretenni az Internet hálózatát, amely arról is ismert, hogy nukleáris támadással szemben is ellenálló. Továbbá az izraeliek nem tanultak az amerikaiak iraki kudarcaiból, amelyek az Abu Ghraib-i és más nyilvánosságra került tények megismeréséből keletkeztek. Abból sem, hogyan omlott össze az Egyesült Államokról alkotott kép a világ közvéleményében [5].

Negyedik következtetés

Ebben a régióban az a demokrácia, amelyet Washington mindenütt meg akar valósítani [6] nem jelent semmiféle védelmet Izrael támadásai ellen, amely maga is demokratikus állam... A palesztinok által szaván fogva - akik a libanoniakkal együtt az egyetlen olyan nép a Közel-Keleten, amely 2006 januárjában demokratikusan szavazhattak, megválasztva a Hamászt, a Bush-adminisztráció félrenézett, hagyta elpusztítani a (rossz) demokratákat és bebörtönözni a választott képviselőiket Gázában. „Egy olyan hadművelet, amelynek során megölnek öt lázadót, kifejezetten kontraproduktív, ha ez ötven új lázadót toboroz” - mondotta William Pfaff [7]. Ez a túlzás végül annak a kialakulásához vezet, amiről Mao Ce-tung azt mondta, hogy ez „a tenger, amelyben a gerillaharcosok úsznak”. Ahogyan Palesztínában és Libanonban, a „zavargások gócaiban”, a radikális iszlamizmus tovább terjed. Különböző irányzatok alatt és minden fenntartás ellenére, amelyet kelt, ez az a fő politikai erő, amely szembeszáll az Egyesült Államok katonai dominanciájával. És mint a jövő sikerét ígérő messianisztikus ideológia, amelyből a militánsok erőt merítenek, hogy életüket is feláldozzák, a radikális iszlamizmus részben átvette azt a szerepet, amelyet például a XIX. és XX. században az anarchizmus és a kommunizmus játszott. Még akkor is, ha ez az összehasonlítás sokkolónak tűnik... A politikai erőszak egyébként új erőre kapott [8] Afganisztánban, ahol a tálibok visszatértek és a NATO-erők defenzívában vannak, Szomáliában, Irakban, Palesztínában és Libanonban pedig a szalafista* áramlat szele dagasztja a vitorlákat.

Ötödik következtetés

A nem állami jellegű szervezetek hatalma fokozatosan nő. Ezek közül különösen ki kell emelni a humanitárius, ökológiai, szociális vagy jogi nem-kormányzati szervezeteket, amelyek néha politikusok eszközeivé válnak, de nem mindig érdektelenné. A „zavaros gócokban” azonban ezek a nem állami fegyveres mozgalmak különösen elszaporodnak, és meghatározó szerepet játszanak a különböző konfliktusokban. Ezt tanúsítja a Hamász fegyveres szárnyának június 25-i és a Hezbollah libanoni milíciáinak július 12-i vakmerő akciója, amely kihívta Izrael ellencsapását. Megjegyzendő: ennek a zónának bármely része az Egyesült Államok 1. számú közellenségének, az Oszama bin Laden által irányított Al-Káida fegyveres iszlamista szervezetnek a hatása alatt áll, amely vállalta a felelősséget a 2001. szeptember 11-i merényletekért. És amellyel szemben Washington elindította a „végnélküli háborút a nemzetközi terrorizmus ellen”.

Hatodik következtetés

Ezek a szeptember 11-i események ténylegesen egy új korszakba vezettek át bennünket. George W. Bush amerikai elnök és környezete úgy ítélte meg, hogy az ez által a tragédia által okozott kollektív félelem biankó csekket adott a kezükbe ahhoz, hogy régi geopolitikai őrültségeket próbáljanak megvalósítani. Három ilyenre emlékeztetünk: az Egyesült Államok „birodalmi” szerepének visszakövetelésére a világ ügyeinek irányításában; minden nemzeti ellenállási mozgalom (köztük a Hamász és a Hezbollah) harcának „terrorizmussá” minősítése; az állampolgárok általános ellenőrzésére formált igény azok szabadságának árán (lásd: „Permanens szükségállapot”) Ennek a doktrinának a nevében a CIA-t és más hírszerző szolgálatokat felhatalmazták arra, hogy „likvidáljanak” gyanúsítottakat vagy elrabolják azokat, hogy a mindenütt meglevő titkos börtönökbe szállítsák. A genfi egyezmények figyelmen kívül hagyásával és minden jogi keret mellőzésével a guantanámói börtönt úgy alakították ki, hogy oda bezárjanak és bántalmazzanak olyanokat, akiket az Al-Káidával való kapcsolatokkal gyanúsítottak... Hazugságokra alapozva (valójában azzal a céllal, hogy rátegyék a kezüket az olajra) megszállták Irakot, amelynek semmi köze nem volt a szeptember 11-i merényletekhez és nem rendelkezett semmiféle „tömegpusztító fegyverrel”. Washington wilsoni lendülettel jelentette ki, hogy kész megtervezni a „Nagy Közel-Keletet”. Nem kevesebbet. Láthatjuk, hová vezettek ezek az abszurd ambíciók. A világ ma sokkal veszélyesebb. És egy újabb nagy merénylet nem valószínűtlen. Ami a félelmetes katonai gépezetet illeti, az belesüllyedt az iraki mocsárba, csapdába esve egy elvesztett aránytalan háborúban, akcióképessége csökkent, vagy utat nyitott az atrocitások számára (civilek elrablása, gyilkosságok, rendszeres kínzások [9]), amely a vietnami tekintélyvesztés óta először áll úgy, hogy ez megismétlődhet [10].

A politikai kudarc még világosabb. Irán, az Egyesült Államok fő helyi ellensége megszabadult riválisaitól: az afganisztáni tálib rendszertől és Szaddam Huszein iraki rezsimjétől [11]. És Teherán mostantól azért fegyverkezhet, hogy megvédje saját magát. Másfelől, mialatt Washington lekötötte magát ebben a régióban, Latin-Amerikában, a saját hátsó udvarában régi ellenfelei profitálhattak ebből, hogy demokratikusan hatalomra kerüljenek, Venezuelában, Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, Chilében, Panamában, a Dominikai Köztársaságban, Bolíviában... Egy soha nem látott rózsaszín és vörös dagály, ami ráadásul természetesen támogatja Kubát. Ezekben az években Bush azt hitte, hogy a világ összes problémája visszavezethető a terrorizmusra és hogy elegendő a terrorizmus ellen pusztán fegyveres eszközökkel fellépni. Tévedett. És olyan mértékben negligálta az alapelveket, sértette meg a jogokat, hogy Noam Chomsky odáig ment, hogy „az amerikai történelem legveszélyesebb rezsimjéről” beszél és nem habozott saját országát a Föld „fő terrorista államának” [12] minősíteni.

Hetedik következtetés

Az iraki háború igen sokba kerül. 2005-ben az Egyesült Államok katonai költségvetése elérte az 500 milliárd dollárt [13], ami annyi, mint a világ összes többi országáé együttvéve. Ez hatalmas összeg. Főleg, mivel a globalizáció következtében gazdasági rendszere többé nem saját termelő kapacitásán, hanem a fogyasztásán alapszik. Amerika úgy működik, mint egy pénzügyi pumpa, amely évente 700-800 milliárd dollár tőkét szív fel. Olyan tőkét, amely a fogyasztási javak importját finanszírozza. A rendelkezésre álló globális pénzek ilyen elszivattyúzása egy fenntarthatatlan helyzetet teremt. Az amerikai kereskedelmi deficit ránehezedik a nemzetközi pénzpiacokra és azt kockáztatja,hogy bekövetkezik a dollárárfolyam esése, a kamatok emelése, egy tőzsdekrach [14] és egy világméretű recesszió. Ez egyike a mai korszak legfőbb (egyelőre láthatatlan) problémáinak.

Nyolcadik következtetés

A közel 700 milliárdra becsült amerikai deficitből a kétkezi munkaerőben bővelkedő országok profitálnak. Ezek közül is elsősorban Kína [15], de más feltörekvő országok is (India, Dél-Korea, Tajvan, Brazília, Mexikó) amelyeknek a gazdasági expanziója kezdi aggasztani a domináns hatalmakat. Jelentős mértékben nőtt a fő alapanyagok (köztük az olaj) ára, ebből a legfőbb haszna Oroszországnak, Kazahsztánnak, Venezuelának, Chilének, Algériának van... Ezeknek az országoknak a vállalatai egyre fenyegetőbb konkurenciát jelentenek. Már ma is létezik vagy huszonöt globális multinacionális vállalat a Dél államaiban, és számuk hamarosan eléri a százat. A látványos felvásárlási ajánlatok, mint a kínai National Offshore Oil-é az amerikai Unocalra, amelyet ez utóbbi visszautasított, vagy az a sikeres próbálkozás, amelyet az indiai Mittal Steel tett az európai Arcelor acélipari céggel, a jövőben gyakoribbá válnak [16]. Az ember tehát biztos lehet abban, hogy a globalizáció jelenlegi ciklusa a végéhez közeledik. A most induló folyamatok fenyegethetik a régi nagyhatalmak uralkodó pozícióit. Nem lehet tehát kizárni egy új protekcionista korszakot.

Kilencedik következtetés

Az Izrael és Libanon közötti harcok miatt közel 1.2 millió embert (900 ezer libanonit és 300 ezer izraelit) kellett elköltöztetni otthonából. Ezeknek a háború következtében történt kényszerű költözéseknek a száma pontosan meghatározható. Ezzel szemben, a kétkezi munkát végzők migrációja strukturális jellegű és 175 millió embert érint. Márpedig a termelékenység emelkedése miatt a gazdasági növekedés, amikor éppen van, gazdagságot teremthet, de munkalehetőséget kevésbé. Még Kínában is, amely évi 9 %-os növekedéssel büszkélkedhet, csak 10 millió munkahely születik évente - ez fele annyi, mint az ottani munkaerőpiacra lépők száma [17]... A többieknek vagy el kell viselniük a szegénységet, vagy emigrálnak. De titokban. Mert, ahogy Eric Hobsbawn történész megállapítja, „a piacgazdaság minden termelőeszköz szabad áramlásának kedvez. Kivéve a munkaerőt, amely nagyrészt az állam ellenőrzése alatt marad” [18]. Emberek seregei, gyakran fiatalok és egészségesek, próbálnak meg életük veszélyeztetésével (amint azt Melillánál vagy a Kanári-szigeteken látjuk) bejutni a Föld ritka prosperáló szigeteire. Több, mint 20 milliónak sikerült ezt megtennie az Egyesült Államokba [19], ahol, akárcsak Európában, az okmány-nélküliek problémáját mostantól nemzetbiztonsági kérdésként kezelik. Az illegális bevándorlás bombája egyelőre mégsem robbant fel. Ez a nagy emberi dráma súlyos megpróbáltatást fog jelenteni minden fejlett társadalom számára.

Tizedik következtetés

2006. július 14-én az izraeli légierő bombázta egy Bejrúttól délre fekvő elektromos erőmű tartályait, amelyekből közel 15 ezer tonna pakura ömlött a tengerbe. Augusztus elején a fekete dagály elérte a libanoni strandok egyharmadát, eljutott a szíriai partokig és fenyegeti Ciprust, Szíriát, Törökországot, Görögországot és... Izraelt [20]. Ez az ökológiai katasztrófa, az ellenségeskedések „mellékterméke” felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti problémák nagyban stratégiaivá válhatnak. A Gleneagles-i G8 csúcson, 2005 júliusában, a Föld felmelegedése elleni harc már az értekezlet egyik témájává vált. A tengerszint emelkedése előre nem látható katasztrófákhoz vezethet. Ez drasztikus korrekciókat kényszeríthet ki. Közelíteni kell ahhoz, hogy ne tudjunk többé elegendő szénhidrogént kitermelni - melynek fogyasztása súlyosbítja az üvegházhatást - hogy megfeleljünk a kívánalomnak. Ebben az új világrendről szóló rövid áttekintésben, ezek a tétek - riadó a klímaváltozással kapcsolatban és az olajkorszak vége - úgy vetődik fel, mint a két fő kihívás az emberiség számára

IGNACIO RAMONET.

*szalafizmus - az iszlámnak az az irányzata, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti

A terrorizmus elleni háború öt éve - cikkekben

Un nouvel état du monde, írta Philippe Rekacewicz („Egy új világrend”) Un nouvel état du monde, írta Ignacio Ramonet („Egy új világrend”) Cinq années de « guerre au terrorisme » („A terrorizmus elleni háború öt éve”) Comment les talibans ont repris l’offensive, írta Syed Saleem Shahzad („hogyan képesek a tálibok újra támadni”) Comment les talibans ont repris l’offensive (hosszú változat), írta Syed Saleem Shahzad Pourquoi Israël s’acharne sur le Liban, írta Georges Corm („Miért támadja Izrael Libanont”) A Tel-Aviv, l’état-major n’échappe plus à la tourmente, írta Amnon Kapeliouk („Tel-Avivban a vezérkar nem tud többé kimászni a zavarból”) Un allié décevant... („Egy kiábrándító szövetséges...”) Un sénateur isolé alertait contre la guerre d’Irak („Egy szenátor elszigetelten lépett fel az iraki háború ellen”) L’engrenage („A hajtómű”) Liaisons dangereuses de Washington en Somalie, írta Gérard Prunier („Washington veszélyes kapcsolatai Szomáliában”) Une commission parlementaire américaine : 237 mensonges officiels („Egy amerikai parlamenti bizottság szerint: 237 hivatalos hazugság”) Verbatim Fissures chez les néoconservateurs aux Etats-Unis, írta Hubert Védrine („Szakadás az amerikai neokonzervatívoknál”)

Hivatkozások:

(1) 2005 július 15-én, Csu Cseng Hu tábornok,a pekingi nemzetvédelmi intézet felelős vezetője nem zárta ki, hogy Kína nukleáris csapást intézzen az Egyesült Államok ellen, ha az Tajvannal kapcsolatos érdekeit fenyegeti. l. Martine Bulard, « La Chine bouscule l’ordre mondial », Le Monde diplomatique, 2005 augusztus. („Kína felforgatja a világrendet”) (2) Le Monde, 2005 augusztus 10. (3) Newsweek, New York, 2006. július 24. (4) A libanoni síita Hezbollah tévélánca. (5) International Herald Tribune, Párizs, 2006 június 14. (6) A neokonzervatívok számára kedvező követelmény nevében a demokráciák között nem lesz háború. Ez feltételezi, hogy Izrael békésen együtt létezne egy demokratikus Palesztínával. Tel-Aviv mégis az ellenkezőjét mutatja. A tények azt bizonyítják, hogy Washington a legrosszabb „autokrata barátokhoz” (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Azerbajdzsán, Pakisztán) szívesen alkalmazkodik, sohasem tekinti őket a „zsarnokság előretolt bástyáinak”, de a népeiket kiteszi az elszegényedésnek, elnyomásnak és annak, hogy a korrupcióba belefáradva a radikális iszlamista szervezetek befolyása alá kerüljenek. (7) Le Monde, 2006. július 19. (8) A « XXI. századi háború és béke », amelyet a Brit Columbiai Egyetem Human Security Center-e (Vancouver, Canada) publikált, a konfliktusok számának csökkenését állapította meg a hidegháború vége óta. Az Európai Unióban, a két leggyilkosabb fegyveres szervezet, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és a baszk ETA döntött úgy, hogy felhagy a fegyveres harccal. Az IRA 2005 július 28-án elrendelte, hogy harcosai „helyezzék letétbe a fegyvereket”, míg az ETA 2006. árcius 22-én egy „állandó tűzszünetet” hirdetett. (9) A Human Rights Watch egyik jelentése szerint „az iraki foglyok megkínzását az amerikai hadsereg engedélyezte”. Le Monde, 2006 július 25. (10) A Los Angeles Times leleplezte 2006. augusztus 6-i számában, hogy „az amerikaiak által Vietnamban elkövetett kegyetlenkedések száma jóval több volt, mint gondoltuk”. (11) Joe Klein, « The Iran factor », Time, New York, 2006 július 24. (12) Le Point, Paris, 2006 július 20.. (13) A fejlesztésre csak 18 milliárdot, vagyis a bruttó nemzeti termék 0.16 %-át áldozzák ! (14) A központi bankok egyszerű ijedelme, amely kamatemeléssel járt 2006. május 21-én egy látványos zuhanást idézett elő a világ főbb tőzsdéin. (15) 2005-ben az Egyesült Államok 47,8 milliárd dollár értékben exportált Kínába, míg exportja onnan elérte a 201,6 milliárd dollárt, ami 153,8 milliárdos többletet jelent Peking számára, amely további 320 milliárdnyi értékpapírt tart amerikai bankokban. (16) Capital, Paris, 2006 augusztus. (17) Le Figaro, Párizs, 2006. június 20. (18) L’Express, Párizs, 2006 június 8. (19) International Herald Tribune, Párizs, 2006. június 29. (20) Cf. Caroline Pailhe, « Israël, Palestine, Liban. Le chemin le plus long vers la paix », Groupe de recherche et d’information sur la paix et la sécurité (GRIP), Bruxelles, 2006 augusztus 8. Lásd még az olvasói leveleket 2006 novemberi számunkban.


Eredeti cikk elérhetősége: Honlap: www.monde-diplomatique.fr

Tünetek: a nemzetközi kapcsolatok szabályozásának megszűnése, az Egyesült Nemzetek Szervezete azon fáradozása, hogy beindítsa a libanoni szétválasztó erőket, akárcsak a Washington és szövetségesei által folytatott politika, „a terrorizmus elleni háború” csak súlyosbítja a konfliktusokat; Irán a maga részéről kihívást intéz a Biztonsági Tanácshoz, „komoly tárgyalásokat” javasolva a nukleáris erőről. A világ napról napra válik bizonytalanabbá. Újabb szereplők tűnnek fel, főleg Ázsiában, egyre nyomasztóbbak a kérdések: társadalmi igazságtalanság, szegénység, állandó vándorlás, kereskedelem, környezeti problémák. A globalizációnak nevezett folyamat, úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett.

Fellobbanó nyári tragédiák a világ legrégebbi állandó tűzfészkében, ellenségeskedések Gázában és Libanonban, a maguk módján mutatják az új világrend jellemzőit, öt évvel a szeptember 11-i merényletek után. Ebből kiindulva és egy földrajzi vázlattal szeretnénk segíteni az aktuális útvesztők felismerésében, ezért álljon itt néhány általános megjegyzés és tíz rövid következtetés.

Az első általános megjegyzés

Korszakunk központi jelensége, a gazdasági globalizáció, a jelek szerint nem hat közvetlenül ezekre a közel-keleti összeütközésekre. Nem robbantotta ki, nem szította és nem is csendesítette le azokat. Ez két feltételezést támasztana alá: ennek a háborúnak az archaikus jellegét, amelyben, mint a XIX. században, keverednek a területi viták, a nemzeti görcsök és vallási szenvedélyek; továbbá a liberális ideológia tévedése, miszerint a kereskedelem növekedése automatikusan létrehozza a békét.

A második általános megjegyzés

Az a tény, hogy a Közel-Kelet ismét a médiák érdeklődésének középpontjába került, nem felejtetheti el Ázsia stratégiai fontosságát, ahol a XXI. század sorsa nagyrészt eldől. A két óriás, India és Kína növekvő súlyának tudatában ezt jól láthatjuk. És látnunk kell, hogy az összeütközések veszélye nem elhanyagolható Kína és Tajvan, Japán és Észak-Korea, vagy India és Pakisztán között. Nem hanyagolhatjuk el a szubszaharai Afrikát sem, ahol, mintegy nyomás alatt levő edényben, minden rendű és rangú probléma összegyűlik (köztük az extrém nyomor és az illegális migráció), amely végül a gazdag országok számára jelenthet majd robbanást.

A harmadik általános megjegyzés

A nukleáris háború újra a világot fenyegető két fő veszedelem egyikévé vált (a másik az ökológiai katasztrófa). Izrael, amely a közelmúltbeli harcok során hagyományos katonai eszközökkel igyekezett győzni, rendelkezik a végső fegyverrel is, de nem csatlakozott a nukleáris fegyverek elterjedését tiltó egyezményhez, hasonlóan a két másik nukleáris riválishoz, Indiához és Pakisztánhoz. Ettől a területtől nem messze három katonailag elkötelezett atomhatalom található, amelyek kudarcoktól szenvednek: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország. A két előző Irakban és Afganisztánban, utóbbi Csecsenföldön. Ráadásul, a legfontosabb katonai szervezet, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO), melynek Franciaország is tagja (maga is atomhatalom) szintén harcol Afganisztánban.

Bár a nukleáris sokk veszélye máshol is létezik - a Koreai-félszigeten és a Tajvani-szorosban [1] - abban az övezetben, amely India nyugati határaitól a Szuezi-csatornáig terjed, minden idők leghatalmasabb katonai arzenálja halmozódott fel. Kína kivételével minden nagyhatalom jelen van katonailag ebben a térségben. Egy kis szikra elegendő a robbanáshoz... Ez az oka annak, hogy a bekövetkező válságok megoldása szakértelmet igényel, amelyhez csak az Egyesült Nemzetek Szervezetén át vezet az út. Mégis, amint az Libanonban is kiderült, jelenlegi formájában az ENSZ egyidejűleg nélkülözhetetlen és hatástalan, ha szembe kell nézni az aktuális nagy konfliktusokkal. Ami az Európai Uniót illeti, saját háborús történelmi hagyományai folytán a legjobb közvetítő lehetne... ha nem folytatna egy alacsony színvonalú politikát. .

A negyedik általános megjegyzés

Hogy megérthessük a ma forgalomban levő stratégiákat érdemes jól megkülönböztetni azt a három színteret, ahol a jövőnk játszódik.
-  a katonai, ahol a nemzetállamok dominálnak, amelyeket a területi tényezők és rövid választási ciklusok határoznak meg (ez teszi ezeket alkalmatlanná arra, hogy a hosszútávú és globális problémákkal foglalkozzanak). Ezen a területen az Egyesült Államok elsőbbsége vitathatatlan, így az ő akaratuk szerint a világ egypólusú módon fejlődik;
-  a gazdasági és kereskedelmi, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által meghatározott globalizáció logikája érvényesül... Itt a magántársaságok és a pénzügyi csoportok uralkodnak a kereskedelmi forgalom megtöbbszöröződés révén, ami előrevetíti egy multipoláris világ távlatait;
-  a környezet és a társadalom, ahol a problémák három szinten is felhalmozódnak. Ilyen a környezet (klímaváltozás, üvegházhatás, szennyeződés, erdők pusztulása, ivóvíz, biodiverzitás problémái). Ilyen az új nemzetközi szabályozások iránti igény (harc a világrend igazságtalanságai ellen, a migráció befolyásolása, a génmanipulált szervezetek használata, a szellemi tulajdon, a genetikai kutatások, az adók előli menekülés, a modern bűnözés) . És végül itt a Föld népeinek a sorsa (Afrika, járványok, nyomor, túlnépesedés, megapoliszok, éhezés, munkaügy, természeti katasztrófák). Ezen a területen a szegénység, a rendetlenség, az aggodalom és a káosz uralkodik. Ezek között a területek között a súlypontok véletlenszerűen alakulnak ki. Gyakran evidensek, néha nem léteznek, bizonyos esetben kérdésesek. Ezeken az általános megjegyzéseken kívül néhány óvatos következtetés levonható a jelenlegi közel-keleti válságból.

Első következtetés

Ez az új fellobbanás egy jellegzetes geopolitika megerősítését hozza magával: ez a lőporos hordós régió jelenti a világ jelenlegi zavargásainak gócpontját az 1991-ben lezajlott Öböl-háború óta. 1914-től a hidegháború végéig ez a gócpont Európában helyezkedett el. Azóta ez magában foglal egy olyan földrajzi térséget, ahol az iszlám az uralkodó vallás és ahol a nagy konfrontációk jelentős része található: Kasmir, Afganisztán, Csecsenföld, a Kaukázus, Kurdisztán, Irak, Libanon, Palesztína. Szomália, Darfúr... Ez az övezet erős nemzetközi feszültségeket akkumulál: viszály Pakisztán és India között Kasmir ügyében, fenyegetés Iránnal szemben, melyről azt feltételezik, hogy nukleáris fegyverhez akar jutni; orosz nyomás a Kaukázusontúlon, Törökország félelme az iraki Kurdisztánnal kapcsolatban; számos vita az édesvíz ellenőrzése ügyében; állandóan szított vágyak egy óriási háromszög közepén, amelyet az Öböl, Irán és a Fekete-tenger alkot, ahol a fő szénhidrogén-tartalékok találhatóak.

Második következtetés

Ha vitathatatlan is, hogy Izraelnek joga van magát megvédeni, a palesztin és libanoni civileket sújtó mértéktelen büntetés paradox módon nem eredményez mást, csak egyfajta őrült tehetetlenséget. Egyszerű okok miatt, amelyeket maguk az amerikaiak is kezdenek megérteni és amelyet a korábbi elnök, William Clinton így fejezett ki: „Nem ölhetjük meg minden ellenségünket (2)”. Márpedig Izraelnek légiónyi ellensége van ebben a régióban. Egy aszimmetrikus háborúban egy elsöprő katonai fölény önmagában nem garantálja a győzelmet. Az Egyesült Államok erről újabb keserű tapasztalatokat szerezhet. „Attól félek, nehogy Irak a legrosszabb szerencsétlenségünkké váljon számunkra Vietnam óta” aggódik a korábbi külügyminiszter, Madeleine Albright (3). A túlzott militarizmushoz folyamodás nem visz közelebb a politikai megoldáshoz, vagy a békéhez - ami az egyedüli garancia Izrael biztonsága számára - nem nyerhető meg. És a béke mindig az ellenséggel való tárgyalásokon születik meg.

Harmadik következtetés

A média frontvonalai meghatározóbbnak látszanak, mint valaha. Az információs kontextus azonban átalakult. Az elektromos erőművek, a telefonközpontok és a TV-állomások elleni tüzérségi támadások izraeli részről (különösen az Al-Manar ellen [4]), amelyek arra irányulnak, hogy süketté, vakká és némává tegyék az ellenfél egész kommunikációs rendszerét, hatástalannak bizonyultak. A hordozható, miniatürizált kamerák és a harcolók vagy a szemtanúk blogjai, immár lehetővé teszik a leleplező képek szinte azonnali eljuttatását a világ minden részébe. Bármennyire intenzívek legyenek is, a bombázások nem képesek tönkretenni az Internet hálózatát, amely arról is ismert, hogy nukleáris támadással szemben is ellenálló. Továbbá az izraeliek nem tanultak az amerikaiak iraki kudarcaiból, amelyek az Abu Ghraib-i és más nyilvánosságra került tények megismeréséből keletkeztek. Abból sem, hogyan omlott össze az Egyesült Államokról alkotott kép a világ közvéleményében [5].

Negyedik következtetés

Ebben a régióban az a demokrácia, amelyet Washington mindenütt meg akar valósítani [6] nem jelent semmiféle védelmet Izrael támadásai ellen, amely maga is demokratikus állam... A palesztinok által szaván fogva - akik a libanoniakkal együtt az egyetlen olyan nép a Közel-Keleten, amely 2006 januárjában demokratikusan szavazhattak, megválasztva a Hamászt, a Bush-adminisztráció félrenézett, hagyta elpusztítani a (rossz) demokratákat és bebörtönözni a választott képviselőiket Gázában. „Egy olyan hadművelet, amelynek során megölnek öt lázadót, kifejezetten kontraproduktív, ha ez ötven új lázadót toboroz” - mondotta William Pfaff [7]. Ez a túlzás végül annak a kialakulásához vezet, amiről Mao Ce-tung azt mondta, hogy ez „a tenger, amelyben a gerillaharcosok úsznak”. Ahogyan Palesztínában és Libanonban, a „zavargások gócaiban”, a radikális iszlamizmus tovább terjed. Különböző irányzatok alatt és minden fenntartás ellenére, amelyet kelt, ez az a fő politikai erő, amely szembeszáll az Egyesült Államok katonai dominanciájával. És mint a jövő sikerét ígérő messianisztikus ideológia, amelyből a militánsok erőt merítenek, hogy életüket is feláldozzák, a radikális iszlamizmus részben átvette azt a szerepet, amelyet például a XIX. és XX. században az anarchizmus és a kommunizmus játszott. Még akkor is, ha ez az összehasonlítás sokkolónak tűnik... A politikai erőszak egyébként új erőre kapott [8] Afganisztánban, ahol a tálibok visszatértek és a NATO-erők defenzívában vannak, Szomáliában, Irakban, Palesztínában és Libanonban pedig a szalafista* áramlat szele dagasztja a vitorlákat.

Ötödik következtetés

A nem állami jellegű szervezetek hatalma fokozatosan nő. Ezek közül különösen ki kell emelni a humanitárius, ökológiai, szociális vagy jogi nem-kormányzati szervezeteket, amelyek néha politikusok eszközeivé válnak, de nem mindig érdektelenné. A „zavaros gócokban” azonban ezek a nem állami fegyveres mozgalmak különösen elszaporodnak, és meghatározó szerepet játszanak a különböző konfliktusokban. Ezt tanúsítja a Hamász fegyveres szárnyának június 25-i és a Hezbollah libanoni milíciáinak július 12-i vakmerő akciója, amely kihívta Izrael ellencsapását. Megjegyzendő: ennek a zónának bármely része az Egyesült Államok 1. számú közellenségének, az Oszama bin Laden által irányított Al-Káida fegyveres iszlamista szervezetnek a hatása alatt áll, amely vállalta a felelősséget a 2001. szeptember 11-i merényletekért. És amellyel szemben Washington elindította a „végnélküli háborút a nemzetközi terrorizmus ellen”.

Hatodik következtetés

Ezek a szeptember 11-i események ténylegesen egy új korszakba vezettek át bennünket. George W. Bush amerikai elnök és környezete úgy ítélte meg, hogy az ez által a tragédia által okozott kollektív félelem biankó csekket adott a kezükbe ahhoz, hogy régi geopolitikai őrültségeket próbáljanak megvalósítani. Három ilyenre emlékeztetünk: az Egyesült Államok „birodalmi” szerepének visszakövetelésére a világ ügyeinek irányításában; minden nemzeti ellenállási mozgalom (köztük a Hamász és a Hezbollah) harcának „terrorizmussá” minősítése; az állampolgárok általános ellenőrzésére formált igény azok szabadságának árán (lásd: „Permanens szükségállapot”) Ennek a doktrinának a nevében a CIA-t és más hírszerző szolgálatokat felhatalmazták arra, hogy „likvidáljanak” gyanúsítottakat vagy elrabolják azokat, hogy a mindenütt meglevő titkos börtönökbe szállítsák. A genfi egyezmények figyelmen kívül hagyásával és minden jogi keret mellőzésével a guantanámói börtönt úgy alakították ki, hogy oda bezárjanak és bántalmazzanak olyanokat, akiket az Al-Káidával való kapcsolatokkal gyanúsítottak... Hazugságokra alapozva (valójában azzal a céllal, hogy rátegyék a kezüket az olajra) megszállták Irakot, amelynek semmi köze nem volt a szeptember 11-i merényletekhez és nem rendelkezett semmiféle „tömegpusztító fegyverrel”. Washington wilsoni lendülettel jelentette ki, hogy kész megtervezni a „Nagy Közel-Keletet”. Nem kevesebbet. Láthatjuk, hová vezettek ezek az abszurd ambíciók. A világ ma sokkal veszélyesebb. És egy újabb nagy merénylet nem valószínűtlen. Ami a félelmetes katonai gépezetet illeti, az belesüllyedt az iraki mocsárba, csapdába esve egy elvesztett aránytalan háborúban, akcióképessége csökkent, vagy utat nyitott az atrocitások számára (civilek elrablása, gyilkosságok, rendszeres kínzások [9]), amely a vietnami tekintélyvesztés óta először áll úgy, hogy ez megismétlődhet [10].

A politikai kudarc még világosabb. Irán, az Egyesült Államok fő helyi ellensége megszabadult riválisaitól: az afganisztáni tálib rendszertől és Szaddam Huszein iraki rezsimjétől [11]. És Teherán mostantól azért fegyverkezhet, hogy megvédje saját magát. Másfelől, mialatt Washington lekötötte magát ebben a régióban, Latin-Amerikában, a saját hátsó udvarában régi ellenfelei profitálhattak ebből, hogy demokratikusan hatalomra kerüljenek, Venezuelában, Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, Chilében, Panamában, a Dominikai Köztársaságban, Bolíviában... Egy soha nem látott rózsaszín és vörös dagály, ami ráadásul természetesen támogatja Kubát. Ezekben az években Bush azt hitte, hogy a világ összes problémája visszavezethető a terrorizmusra és hogy elegendő a terrorizmus ellen pusztán fegyveres eszközökkel fellépni. Tévedett. És olyan mértékben negligálta az alapelveket, sértette meg a jogokat, hogy Noam Chomsky odáig ment, hogy „az amerikai történelem legveszélyesebb rezsimjéről” beszél és nem habozott saját országát a Föld „fő terrorista államának” [12] minősíteni.

Hetedik következtetés

Az iraki háború igen sokba kerül. 2005-ben az Egyesült Államok katonai költségvetése elérte az 500 milliárd dollárt [13], ami annyi, mint a világ összes többi országáé együttvéve. Ez hatalmas összeg. Főleg, mivel a globalizáció következtében gazdasági rendszere többé nem saját termelő kapacitásán, hanem a fogyasztásán alapszik. Amerika úgy működik, mint egy pénzügyi pumpa, amely évente 700-800 milliárd dollár tőkét szív fel. Olyan tőkét, amely a fogyasztási javak importját finanszírozza. A rendelkezésre álló globális pénzek ilyen elszivattyúzása egy fenntarthatatlan helyzetet teremt. Az amerikai kereskedelmi deficit ránehezedik a nemzetközi pénzpiacokra és azt kockáztatja,hogy bekövetkezik a dollárárfolyam esése, a kamatok emelése, egy tőzsdekrach [14] és egy világméretű recesszió. Ez egyike a mai korszak legfőbb (egyelőre láthatatlan) problémáinak.

Nyolcadik következtetés

A közel 700 milliárdra becsült amerikai deficitből a kétkezi munkaerőben bővelkedő országok profitálnak. Ezek közül is elsősorban Kína [15], de más feltörekvő országok is (India, Dél-Korea, Tajvan, Brazília, Mexikó) amelyeknek a gazdasági expanziója kezdi aggasztani a domináns hatalmakat. Jelentős mértékben nőtt a fő alapanyagok (köztük az olaj) ára, ebből a legfőbb haszna Oroszországnak, Kazahsztánnak, Venezuelának, Chilének, Algériának van... Ezeknek az országoknak a vállalatai egyre fenyegetőbb konkurenciát jelentenek. Már ma is létezik vagy huszonöt globális multinacionális vállalat a Dél államaiban, és számuk hamarosan eléri a százat. A látványos felvásárlási ajánlatok, mint a kínai National Offshore Oil-é az amerikai Unocalra, amelyet ez utóbbi visszautasított, vagy az a sikeres próbálkozás, amelyet az indiai Mittal Steel tett az európai Arcelor acélipari céggel, a jövőben gyakoribbá válnak [16]. Az ember tehát biztos lehet abban, hogy a globalizáció jelenlegi ciklusa a végéhez közeledik. A most induló folyamatok fenyegethetik a régi nagyhatalmak uralkodó pozícióit. Nem lehet tehát kizárni egy új protekcionista korszakot.

Kilencedik következtetés

Az Izrael és Libanon közötti harcok miatt közel 1.2 millió embert (900 ezer libanonit és 300 ezer izraelit) kellett elköltöztetni otthonából. Ezeknek a háború következtében történt kényszerű költözéseknek a száma pontosan meghatározható. Ezzel szemben, a kétkezi munkát végzők migrációja strukturális jellegű és 175 millió embert érint. Márpedig a termelékenység emelkedése miatt a gazdasági növekedés, amikor éppen van, gazdagságot teremthet, de munkalehetőséget kevésbé. Még Kínában is, amely évi 9 %-os növekedéssel büszkélkedhet, csak 10 millió munkahely születik évente - ez fele annyi, mint az ottani munkaerőpiacra lépők száma [17]... A többieknek vagy el kell viselniük a szegénységet, vagy emigrálnak. De titokban. Mert, ahogy Eric Hobsbawn történész megállapítja, „a piacgazdaság minden termelőeszköz szabad áramlásának kedvez. Kivéve a munkaerőt, amely nagyrészt az állam ellenőrzése alatt marad” [18]. Emberek seregei, gyakran fiatalok és egészségesek, próbálnak meg életük veszélyeztetésével (amint azt Melillánál vagy a Kanári-szigeteken látjuk) bejutni a Föld ritka prosperáló szigeteire. Több, mint 20 milliónak sikerült ezt megtennie az Egyesült Államokba [19], ahol, akárcsak Európában, az okmány-nélküliek problémáját mostantól nemzetbiztonsági kérdésként kezelik. Az illegális bevándorlás bombája egyelőre mégsem robbant fel. Ez a nagy emberi dráma súlyos megpróbáltatást fog jelenteni minden fejlett társadalom számára.

Tizedik következtetés

2006. július 14-én az izraeli légierő bombázta egy Bejrúttól délre fekvő elektromos erőmű tartályait, amelyekből közel 15 ezer tonna pakura ömlött a tengerbe. Augusztus elején a fekete dagály elérte a libanoni strandok egyharmadát, eljutott a szíriai partokig és fenyegeti Ciprust, Szíriát, Törökországot, Görögországot és... Izraelt [20]. Ez az ökológiai katasztrófa, az ellenségeskedések „mellékterméke” felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti problémák nagyban stratégiaivá válhatnak. A Gleneagles-i G8 csúcson, 2005 júliusában, a Föld felmelegedése elleni harc már az értekezlet egyik témájává vált. A tengerszint emelkedése előre nem látható katasztrófákhoz vezethet. Ez drasztikus korrekciókat kényszeríthet ki. Közelíteni kell ahhoz, hogy ne tudjunk többé elegendő szénhidrogént kitermelni - melynek fogyasztása súlyosbítja az üvegházhatást - hogy megfeleljünk a kívánalomnak. Ebben az új világrendről szóló rövid áttekintésben, ezek a tétek - riadó a klímaváltozással kapcsolatban és az olajkorszak vége - úgy vetődik fel, mint a két fő kihívás az emberiség számára

IGNACIO RAMONET.

*szalafizmus - az iszlámnak az az irányzata, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti

A terrorizmus elleni háború öt éve - cikkekben

Un nouvel état du monde, írta Philippe Rekacewicz („Egy új világrend”) Un nouvel état du monde, írta Ignacio Ramonet („Egy új világrend”) Cinq années de « guerre au terrorisme » („A terrorizmus elleni háború öt éve”) Comment les talibans ont repris l’offensive, írta Syed Saleem Shahzad („hogyan képesek a tálibok újra támadni”) Comment les talibans ont repris l’offensive (hosszú változat), írta Syed Saleem Shahzad Pourquoi Israël s’acharne sur le Liban, írta Georges Corm („Miért támadja Izrael Libanont”) A Tel-Aviv, l’état-major n’échappe plus à la tourmente, írta Amnon Kapeliouk („Tel-Avivban a vezérkar nem tud többé kimászni a zavarból”) Un allié décevant... („Egy kiábrándító szövetséges...”) Un sénateur isolé alertait contre la guerre d’Irak („Egy szenátor elszigetelten lépett fel az iraki háború ellen”) L’engrenage („A hajtómű”) Liaisons dangereuses de Washington en Somalie, írta Gérard Prunier („Washington veszélyes kapcsolatai Szomáliában”) Une commission parlementaire américaine : 237 mensonges officiels („Egy amerikai parlamenti bizottság szerint: 237 hivatalos hazugság”) Verbatim Fissures chez les néoconservateurs aux Etats-Unis, írta Hubert Védrine („Szakadás az amerikai neokonzervatívoknál”)

Hivatkozások:

(1) 2005 július 15-én, Csu Cseng Hu tábornok,a pekingi nemzetvédelmi intézet felelős vezetője nem zárta ki, hogy Kína nukleáris csapást intézzen az Egyesült Államok ellen, ha az Tajvannal kapcsolatos érdekeit fenyegeti. l. Martine Bulard, « La Chine bouscule l’ordre mondial », Le Monde diplomatique, 2005 augusztus. („Kína felforgatja a világrendet”) (2) Le Monde, 2005 augusztus 10. (3) Newsweek, New York, 2006. július 24. (4) A libanoni síita Hezbollah tévélánca. (5) International Herald Tribune, Párizs, 2006 június 14. (6) A neokonzervatívok számára kedvező követelmény nevében a demokráciák között nem lesz háború. Ez feltételezi, hogy Izrael békésen együtt létezne egy demokratikus Palesztínával. Tel-Aviv mégis az ellenkezőjét mutatja. A tények azt bizonyítják, hogy Washington a legrosszabb „autokrata barátokhoz” (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Azerbajdzsán, Pakisztán) szívesen alkalmazkodik, sohasem tekinti őket a „zsarnokság előretolt bástyáinak”, de a népeiket kiteszi az elszegényedésnek, elnyomásnak és annak, hogy a korrupcióba belefáradva a radikális iszlamista szervezetek befolyása alá kerüljenek. (7) Le Monde, 2006. július 19. (8) A « XXI. századi háború és béke », amelyet a Brit Columbiai Egyetem Human Security Center-e (Vancouver, Canada) publikált, a konfliktusok számának csökkenését állapította meg a hidegháború vége óta. Az Európai Unióban, a két leggyilkosabb fegyveres szervezet, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és a baszk ETA döntött úgy, hogy felhagy a fegyveres harccal. Az IRA 2005 július 28-án elrendelte, hogy harcosai „helyezzék letétbe a fegyvereket”, míg az ETA 2006. árcius 22-én egy „állandó tűzszünetet” hirdetett. (9) A Human Rights Watch egyik jelentése szerint „az iraki foglyok megkínzását az amerikai hadsereg engedélyezte”. Le Monde, 2006 július 25. (10) A Los Angeles Times leleplezte 2006. augusztus 6-i számában, hogy „az amerikaiak által Vietnamban elkövetett kegyetlenkedések száma jóval több volt, mint gondoltuk”. (11) Joe Klein, « The Iran factor », Time, New York, 2006 július 24. (12) Le Point, Paris, 2006 július 20.. (13) A fejlesztésre csak 18 milliárdot, vagyis a bruttó nemzeti termék 0.16 %-át áldozzák ! (14) A központi bankok egyszerű ijedelme, amely kamatemeléssel járt 2006. május 21-én egy látványos zuhanást idézett elő a világ főbb tőzsdéin. (15) 2005-ben az Egyesült Államok 47,8 milliárd dollár értékben exportált Kínába, míg exportja onnan elérte a 201,6 milliárd dollárt, ami 153,8 milliárdos többletet jelent Peking számára, amely további 320 milliárdnyi értékpapírt tart amerikai bankokban. (16) Capital, Paris, 2006 augusztus. (17) Le Figaro, Párizs, 2006. június 20. (18) L’Express, Párizs, 2006 június 8. (19) International Herald Tribune, Párizs, 2006. június 29. (20) Cf. Caroline Pailhe, « Israël, Palestine, Liban. Le chemin le plus long vers la paix », Groupe de recherche et d’information sur la paix et la sécurité (GRIP), Bruxelles, 2006 augusztus 8. Lásd még az olvasói leveleket 2006 novemberi számunkban.


Eredeti cikk elérhetősége: Honlap: www.monde-diplomatique.fr

Tünetek: a nemzetközi kapcsolatok szabályozásának megszűnése, az Egyesült Nemzetek Szervezete azon fáradozása, hogy beindítsa a libanoni szétválasztó erőket, akárcsak a Washington és szövetségesei által folytatott politika, „a terrorizmus elleni háború” csak súlyosbítja a konfliktusokat; Irán a maga részéről kihívást intéz a Biztonsági Tanácshoz, „komoly tárgyalásokat” javasolva a nukleáris erőről. A világ napról napra válik bizonytalanabbá. Újabb szereplők tűnnek fel, főleg Ázsiában, egyre nyomasztóbbak a kérdések: társadalmi igazságtalanság, szegénység, állandó vándorlás, kereskedelem, környezeti problémák. A globalizációnak nevezett folyamat, úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett.

Fellobbanó nyári tragédiák a világ legrégebbi állandó tűzfészkében, ellenségeskedések Gázában és Libanonban, a maguk módján mutatják az új világrend jellemzőit, öt évvel a szeptember 11-i merényletek után. Ebből kiindulva és egy földrajzi vázlattal szeretnénk segíteni az aktuális útvesztők felismerésében, ezért álljon itt néhány általános megjegyzés és tíz rövid következtetés.

Az első általános megjegyzés

Korszakunk központi jelensége, a gazdasági globalizáció, a jelek szerint nem hat közvetlenül ezekre a közel-keleti összeütközésekre. Nem robbantotta ki, nem szította és nem is csendesítette le azokat. Ez két feltételezést támasztana alá: ennek a háborúnak az archaikus jellegét, amelyben, mint a XIX. században, keverednek a területi viták, a nemzeti görcsök és vallási szenvedélyek; továbbá a liberális ideológia tévedése, miszerint a kereskedelem növekedése automatikusan létrehozza a békét.

A második általános megjegyzés

Az a tény, hogy a Közel-Kelet ismét a médiák érdeklődésének középpontjába került, nem felejtetheti el Ázsia stratégiai fontosságát, ahol a XXI. század sorsa nagyrészt eldől. A két óriás, India és Kína növekvő súlyának tudatában ezt jól láthatjuk. És látnunk kell, hogy az összeütközések veszélye nem elhanyagolható Kína és Tajvan, Japán és Észak-Korea, vagy India és Pakisztán között. Nem hanyagolhatjuk el a szubszaharai Afrikát sem, ahol, mintegy nyomás alatt levő edényben, minden rendű és rangú probléma összegyűlik (köztük az extrém nyomor és az illegális migráció), amely végül a gazdag országok számára jelenthet majd robbanást.

A harmadik általános megjegyzés

A nukleáris háború újra a világot fenyegető két fő veszedelem egyikévé vált (a másik az ökológiai katasztrófa). Izrael, amely a közelmúltbeli harcok során hagyományos katonai eszközökkel igyekezett győzni, rendelkezik a végső fegyverrel is, de nem csatlakozott a nukleáris fegyverek elterjedését tiltó egyezményhez, hasonlóan a két másik nukleáris riválishoz, Indiához és Pakisztánhoz. Ettől a területtől nem messze három katonailag elkötelezett atomhatalom található, amelyek kudarcoktól szenvednek: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország. A két előző Irakban és Afganisztánban, utóbbi Csecsenföldön. Ráadásul, a legfontosabb katonai szervezet, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO), melynek Franciaország is tagja (maga is atomhatalom) szintén harcol Afganisztánban.

Bár a nukleáris sokk veszélye máshol is létezik - a Koreai-félszigeten és a Tajvani-szorosban [1] - abban az övezetben, amely India nyugati határaitól a Szuezi-csatornáig terjed, minden idők leghatalmasabb katonai arzenálja halmozódott fel. Kína kivételével minden nagyhatalom jelen van katonailag ebben a térségben. Egy kis szikra elegendő a robbanáshoz... Ez az oka annak, hogy a bekövetkező válságok megoldása szakértelmet igényel, amelyhez csak az Egyesült Nemzetek Szervezetén át vezet az út. Mégis, amint az Libanonban is kiderült, jelenlegi formájában az ENSZ egyidejűleg nélkülözhetetlen és hatástalan, ha szembe kell nézni az aktuális nagy konfliktusokkal. Ami az Európai Uniót illeti, saját háborús történelmi hagyományai folytán a legjobb közvetítő lehetne... ha nem folytatna egy alacsony színvonalú politikát. .

A negyedik általános megjegyzés

Hogy megérthessük a ma forgalomban levő stratégiákat érdemes jól megkülönböztetni azt a három színteret, ahol a jövőnk játszódik.
-  a katonai, ahol a nemzetállamok dominálnak, amelyeket a területi tényezők és rövid választási ciklusok határoznak meg (ez teszi ezeket alkalmatlanná arra, hogy a hosszútávú és globális problémákkal foglalkozzanak). Ezen a területen az Egyesült Államok elsőbbsége vitathatatlan, így az ő akaratuk szerint a világ egypólusú módon fejlődik;
-  a gazdasági és kereskedelmi, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által meghatározott globalizáció logikája érvényesül... Itt a magántársaságok és a pénzügyi csoportok uralkodnak a kereskedelmi forgalom megtöbbszöröződés révén, ami előrevetíti egy multipoláris világ távlatait;
-  a környezet és a társadalom, ahol a problémák három szinten is felhalmozódnak. Ilyen a környezet (klímaváltozás, üvegházhatás, szennyeződés, erdők pusztulása, ivóvíz, biodiverzitás problémái). Ilyen az új nemzetközi szabályozások iránti igény (harc a világrend igazságtalanságai ellen, a migráció befolyásolása, a génmanipulált szervezetek használata, a szellemi tulajdon, a genetikai kutatások, az adók előli menekülés, a modern bűnözés) . És végül itt a Föld népeinek a sorsa (Afrika, járványok, nyomor, túlnépesedés, megapoliszok, éhezés, munkaügy, természeti katasztrófák). Ezen a területen a szegénység, a rendetlenség, az aggodalom és a káosz uralkodik. Ezek között a területek között a súlypontok véletlenszerűen alakulnak ki. Gyakran evidensek, néha nem léteznek, bizonyos esetben kérdésesek. Ezeken az általános megjegyzéseken kívül néhány óvatos következtetés levonható a jelenlegi közel-keleti válságból.

Első következtetés

Ez az új fellobbanás egy jellegzetes geopolitika megerősítését hozza magával: ez a lőporos hordós régió jelenti a világ jelenlegi zavargásainak gócpontját az 1991-ben lezajlott Öböl-háború óta. 1914-től a hidegháború végéig ez a gócpont Európában helyezkedett el. Azóta ez magában foglal egy olyan földrajzi térséget, ahol az iszlám az uralkodó vallás és ahol a nagy konfrontációk jelentős része található: Kasmir, Afganisztán, Csecsenföld, a Kaukázus, Kurdisztán, Irak, Libanon, Palesztína. Szomália, Darfúr... Ez az övezet erős nemzetközi feszültségeket akkumulál: viszály Pakisztán és India között Kasmir ügyében, fenyegetés Iránnal szemben, melyről azt feltételezik, hogy nukleáris fegyverhez akar jutni; orosz nyomás a Kaukázusontúlon, Törökország félelme az iraki Kurdisztánnal kapcsolatban; számos vita az édesvíz ellenőrzése ügyében; állandóan szított vágyak egy óriási háromszög közepén, amelyet az Öböl, Irán és a Fekete-tenger alkot, ahol a fő szénhidrogén-tartalékok találhatóak.

Második következtetés

Ha vitathatatlan is, hogy Izraelnek joga van magát megvédeni, a palesztin és libanoni civileket sújtó mértéktelen büntetés paradox módon nem eredményez mást, csak egyfajta őrült tehetetlenséget. Egyszerű okok miatt, amelyeket maguk az amerikaiak is kezdenek megérteni és amelyet a korábbi elnök, William Clinton így fejezett ki: „Nem ölhetjük meg minden ellenségünket (2)”. Márpedig Izraelnek légiónyi ellensége van ebben a régióban. Egy aszimmetrikus háborúban egy elsöprő katonai fölény önmagában nem garantálja a győzelmet. Az Egyesült Államok erről újabb keserű tapasztalatokat szerezhet. „Attól félek, nehogy Irak a legrosszabb szerencsétlenségünkké váljon számunkra Vietnam óta” aggódik a korábbi külügyminiszter, Madeleine Albright (3). A túlzott militarizmushoz folyamodás nem visz közelebb a politikai megoldáshoz, vagy a békéhez - ami az egyedüli garancia Izrael biztonsága számára - nem nyerhető meg. És a béke mindig az ellenséggel való tárgyalásokon születik meg.

Harmadik következtetés

A média frontvonalai meghatározóbbnak látszanak, mint valaha. Az információs kontextus azonban átalakult. Az elektromos erőművek, a telefonközpontok és a TV-állomások elleni tüzérségi támadások izraeli részről (különösen az Al-Manar ellen [4]), amelyek arra irányulnak, hogy süketté, vakká és némává tegyék az ellenfél egész kommunikációs rendszerét, hatástalannak bizonyultak. A hordozható, miniatürizált kamerák és a harcolók vagy a szemtanúk blogjai, immár lehetővé teszik a leleplező képek szinte azonnali eljuttatását a világ minden részébe. Bármennyire intenzívek legyenek is, a bombázások nem képesek tönkretenni az Internet hálózatát, amely arról is ismert, hogy nukleáris támadással szemben is ellenálló. Továbbá az izraeliek nem tanultak az amerikaiak iraki kudarcaiból, amelyek az Abu Ghraib-i és más nyilvánosságra került tények megismeréséből keletkeztek. Abból sem, hogyan omlott össze az Egyesült Államokról alkotott kép a világ közvéleményében [5].

Negyedik következtetés

Ebben a régióban az a demokrácia, amelyet Washington mindenütt meg akar valósítani [6] nem jelent semmiféle védelmet Izrael támadásai ellen, amely maga is demokratikus állam... A palesztinok által szaván fogva - akik a libanoniakkal együtt az egyetlen olyan nép a Közel-Keleten, amely 2006 januárjában demokratikusan szavazhattak, megválasztva a Hamászt, a Bush-adminisztráció félrenézett, hagyta elpusztítani a (rossz) demokratákat és bebörtönözni a választott képviselőiket Gázában. „Egy olyan hadművelet, amelynek során megölnek öt lázadót, kifejezetten kontraproduktív, ha ez ötven új lázadót toboroz” - mondotta William Pfaff [7]. Ez a túlzás végül annak a kialakulásához vezet, amiről Mao Ce-tung azt mondta, hogy ez „a tenger, amelyben a gerillaharcosok úsznak”. Ahogyan Palesztínában és Libanonban, a „zavargások gócaiban”, a radikális iszlamizmus tovább terjed. Különböző irányzatok alatt és minden fenntartás ellenére, amelyet kelt, ez az a fő politikai erő, amely szembeszáll az Egyesült Államok katonai dominanciájával. És mint a jövő sikerét ígérő messianisztikus ideológia, amelyből a militánsok erőt merítenek, hogy életüket is feláldozzák, a radikális iszlamizmus részben átvette azt a szerepet, amelyet például a XIX. és XX. században az anarchizmus és a kommunizmus játszott. Még akkor is, ha ez az összehasonlítás sokkolónak tűnik... A politikai erőszak egyébként új erőre kapott [8] Afganisztánban, ahol a tálibok visszatértek és a NATO-erők defenzívában vannak, Szomáliában, Irakban, Palesztínában és Libanonban pedig a szalafista* áramlat szele dagasztja a vitorlákat.

Ötödik következtetés

A nem állami jellegű szervezetek hatalma fokozatosan nő. Ezek közül különösen ki kell emelni a humanitárius, ökológiai, szociális vagy jogi nem-kormányzati szervezeteket, amelyek néha politikusok eszközeivé válnak, de nem mindig érdektelenné. A „zavaros gócokban” azonban ezek a nem állami fegyveres mozgalmak különösen elszaporodnak, és meghatározó szerepet játszanak a különböző konfliktusokban. Ezt tanúsítja a Hamász fegyveres szárnyának június 25-i és a Hezbollah libanoni milíciáinak július 12-i vakmerő akciója, amely kihívta Izrael ellencsapását. Megjegyzendő: ennek a zónának bármely része az Egyesült Államok 1. számú közellenségének, az Oszama bin Laden által irányított Al-Káida fegyveres iszlamista szervezetnek a hatása alatt áll, amely vállalta a felelősséget a 2001. szeptember 11-i merényletekért. És amellyel szemben Washington elindította a „végnélküli háborút a nemzetközi terrorizmus ellen”.

Hatodik következtetés

Ezek a szeptember 11-i események ténylegesen egy új korszakba vezettek át bennünket. George W. Bush amerikai elnök és környezete úgy ítélte meg, hogy az ez által a tragédia által okozott kollektív félelem biankó csekket adott a kezükbe ahhoz, hogy régi geopolitikai őrültségeket próbáljanak megvalósítani. Három ilyenre emlékeztetünk: az Egyesült Államok „birodalmi” szerepének visszakövetelésére a világ ügyeinek irányításában; minden nemzeti ellenállási mozgalom (köztük a Hamász és a Hezbollah) harcának „terrorizmussá” minősítése; az állampolgárok általános ellenőrzésére formált igény azok szabadságának árán (lásd: „Permanens szükségállapot”) Ennek a doktrinának a nevében a CIA-t és más hírszerző szolgálatokat felhatalmazták arra, hogy „likvidáljanak” gyanúsítottakat vagy elrabolják azokat, hogy a mindenütt meglevő titkos börtönökbe szállítsák. A genfi egyezmények figyelmen kívül hagyásával és minden jogi keret mellőzésével a guantanámói börtönt úgy alakították ki, hogy oda bezárjanak és bántalmazzanak olyanokat, akiket az Al-Káidával való kapcsolatokkal gyanúsítottak... Hazugságokra alapozva (valójában azzal a céllal, hogy rátegyék a kezüket az olajra) megszállták Irakot, amelynek semmi köze nem volt a szeptember 11-i merényletekhez és nem rendelkezett semmiféle „tömegpusztító fegyverrel”. Washington wilsoni lendülettel jelentette ki, hogy kész megtervezni a „Nagy Közel-Keletet”. Nem kevesebbet. Láthatjuk, hová vezettek ezek az abszurd ambíciók. A világ ma sokkal veszélyesebb. És egy újabb nagy merénylet nem valószínűtlen. Ami a félelmetes katonai gépezetet illeti, az belesüllyedt az iraki mocsárba, csapdába esve egy elvesztett aránytalan háborúban, akcióképessége csökkent, vagy utat nyitott az atrocitások számára (civilek elrablása, gyilkosságok, rendszeres kínzások [9]), amely a vietnami tekintélyvesztés óta először áll úgy, hogy ez megismétlődhet [10].

A politikai kudarc még világosabb. Irán, az Egyesült Államok fő helyi ellensége megszabadult riválisaitól: az afganisztáni tálib rendszertől és Szaddam Huszein iraki rezsimjétől [11]. És Teherán mostantól azért fegyverkezhet, hogy megvédje saját magát. Másfelől, mialatt Washington lekötötte magát ebben a régióban, Latin-Amerikában, a saját hátsó udvarában régi ellenfelei profitálhattak ebből, hogy demokratikusan hatalomra kerüljenek, Venezuelában, Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, Chilében, Panamában, a Dominikai Köztársaságban, Bolíviában... Egy soha nem látott rózsaszín és vörös dagály, ami ráadásul természetesen támogatja Kubát. Ezekben az években Bush azt hitte, hogy a világ összes problémája visszavezethető a terrorizmusra és hogy elegendő a terrorizmus ellen pusztán fegyveres eszközökkel fellépni. Tévedett. És olyan mértékben negligálta az alapelveket, sértette meg a jogokat, hogy Noam Chomsky odáig ment, hogy „az amerikai történelem legveszélyesebb rezsimjéről” beszél és nem habozott saját országát a Föld „fő terrorista államának” [12] minősíteni.

Hetedik következtetés

Az iraki háború igen sokba kerül. 2005-ben az Egyesült Államok katonai költségvetése elérte az 500 milliárd dollárt [13], ami annyi, mint a világ összes többi országáé együttvéve. Ez hatalmas összeg. Főleg, mivel a globalizáció következtében gazdasági rendszere többé nem saját termelő kapacitásán, hanem a fogyasztásán alapszik. Amerika úgy működik, mint egy pénzügyi pumpa, amely évente 700-800 milliárd dollár tőkét szív fel. Olyan tőkét, amely a fogyasztási javak importját finanszírozza. A rendelkezésre álló globális pénzek ilyen elszivattyúzása egy fenntarthatatlan helyzetet teremt. Az amerikai kereskedelmi deficit ránehezedik a nemzetközi pénzpiacokra és azt kockáztatja,hogy bekövetkezik a dollárárfolyam esése, a kamatok emelése, egy tőzsdekrach [14] és egy világméretű recesszió. Ez egyike a mai korszak legfőbb (egyelőre láthatatlan) problémáinak.

Nyolcadik következtetés

A közel 700 milliárdra becsült amerikai deficitből a kétkezi munkaerőben bővelkedő országok profitálnak. Ezek közül is elsősorban Kína [15], de más feltörekvő országok is (India, Dél-Korea, Tajvan, Brazília, Mexikó) amelyeknek a gazdasági expanziója kezdi aggasztani a domináns hatalmakat. Jelentős mértékben nőtt a fő alapanyagok (köztük az olaj) ára, ebből a legfőbb haszna Oroszországnak, Kazahsztánnak, Venezuelának, Chilének, Algériának van... Ezeknek az országoknak a vállalatai egyre fenyegetőbb konkurenciát jelentenek. Már ma is létezik vagy huszonöt globális multinacionális vállalat a Dél államaiban, és számuk hamarosan eléri a százat. A látványos felvásárlási ajánlatok, mint a kínai National Offshore Oil-é az amerikai Unocalra, amelyet ez utóbbi visszautasított, vagy az a sikeres próbálkozás, amelyet az indiai Mittal Steel tett az európai Arcelor acélipari céggel, a jövőben gyakoribbá válnak [16]. Az ember tehát biztos lehet abban, hogy a globalizáció jelenlegi ciklusa a végéhez közeledik. A most induló folyamatok fenyegethetik a régi nagyhatalmak uralkodó pozícióit. Nem lehet tehát kizárni egy új protekcionista korszakot.

Kilencedik következtetés

Az Izrael és Libanon közötti harcok miatt közel 1.2 millió embert (900 ezer libanonit és 300 ezer izraelit) kellett elköltöztetni otthonából. Ezeknek a háború következtében történt kényszerű költözéseknek a száma pontosan meghatározható. Ezzel szemben, a kétkezi munkát végzők migrációja strukturális jellegű és 175 millió embert érint. Márpedig a termelékenység emelkedése miatt a gazdasági növekedés, amikor éppen van, gazdagságot teremthet, de munkalehetőséget kevésbé. Még Kínában is, amely évi 9 %-os növekedéssel büszkélkedhet, csak 10 millió munkahely születik évente - ez fele annyi, mint az ottani munkaerőpiacra lépők száma [17]... A többieknek vagy el kell viselniük a szegénységet, vagy emigrálnak. De titokban. Mert, ahogy Eric Hobsbawn történész megállapítja, „a piacgazdaság minden termelőeszköz szabad áramlásának kedvez. Kivéve a munkaerőt, amely nagyrészt az állam ellenőrzése alatt marad” [18]. Emberek seregei, gyakran fiatalok és egészségesek, próbálnak meg életük veszélyeztetésével (amint azt Melillánál vagy a Kanári-szigeteken látjuk) bejutni a Föld ritka prosperáló szigeteire. Több, mint 20 milliónak sikerült ezt megtennie az Egyesült Államokba [19], ahol, akárcsak Európában, az okmány-nélküliek problémáját mostantól nemzetbiztonsági kérdésként kezelik. Az illegális bevándorlás bombája egyelőre mégsem robbant fel. Ez a nagy emberi dráma súlyos megpróbáltatást fog jelenteni minden fejlett társadalom számára.

Tizedik következtetés

2006. július 14-én az izraeli légierő bombázta egy Bejrúttól délre fekvő elektromos erőmű tartályait, amelyekből közel 15 ezer tonna pakura ömlött a tengerbe. Augusztus elején a fekete dagály elérte a libanoni strandok egyharmadát, eljutott a szíriai partokig és fenyegeti Ciprust, Szíriát, Törökországot, Görögországot és... Izraelt [20]. Ez az ökológiai katasztrófa, az ellenségeskedések „mellékterméke” felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti problémák nagyban stratégiaivá válhatnak. A Gleneagles-i G8 csúcson, 2005 júliusában, a Föld felmelegedése elleni harc már az értekezlet egyik témájává vált. A tengerszint emelkedése előre nem látható katasztrófákhoz vezethet. Ez drasztikus korrekciókat kényszeríthet ki. Közelíteni kell ahhoz, hogy ne tudjunk többé elegendő szénhidrogént kitermelni - melynek fogyasztása súlyosbítja az üvegházhatást - hogy megfeleljünk a kívánalomnak. Ebben az új világrendről szóló rövid áttekintésben, ezek a tétek - riadó a klímaváltozással kapcsolatban és az olajkorszak vége - úgy vetődik fel, mint a két fő kihívás az emberiség számára

IGNACIO RAMONET.

*szalafizmus - az iszlámnak az az irányzata, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti

A terrorizmus elleni háború öt éve - cikkekben

Un nouvel état du monde, írta Philippe Rekacewicz („Egy új világrend”) Un nouvel état du monde, írta Ignacio Ramonet („Egy új világrend”) Cinq années de « guerre au terrorisme » („A terrorizmus elleni háború öt éve”) Comment les talibans ont repris l’offensive, írta Syed Saleem Shahzad („hogyan képesek a tálibok újra támadni”) Comment les talibans ont repris l’offensive (hosszú változat), írta Syed Saleem Shahzad Pourquoi Israël s’acharne sur le Liban, írta Georges Corm („Miért támadja Izrael Libanont”) A Tel-Aviv, l’état-major n’échappe plus à la tourmente, írta Amnon Kapeliouk („Tel-Avivban a vezérkar nem tud többé kimászni a zavarból”) Un allié décevant... („Egy kiábrándító szövetséges...”) Un sénateur isolé alertait contre la guerre d’Irak („Egy szenátor elszigetelten lépett fel az iraki háború ellen”) L’engrenage („A hajtómű”) Liaisons dangereuses de Washington en Somalie, írta Gérard Prunier („Washington veszélyes kapcsolatai Szomáliában”) Une commission parlementaire américaine : 237 mensonges officiels („Egy amerikai parlamenti bizottság szerint: 237 hivatalos hazugság”) Verbatim Fissures chez les néoconservateurs aux Etats-Unis, írta Hubert Védrine („Szakadás az amerikai neokonzervatívoknál”)

Hivatkozások:

(1) 2005 július 15-én, Csu Cseng Hu tábornok,a pekingi nemzetvédelmi intézet felelős vezetője nem zárta ki, hogy Kína nukleáris csapást intézzen az Egyesült Államok ellen, ha az Tajvannal kapcsolatos érdekeit fenyegeti. l. Martine Bulard, « La Chine bouscule l’ordre mondial », Le Monde diplomatique, 2005 augusztus. („Kína felforgatja a világrendet”) (2) Le Monde, 2005 augusztus 10. (3) Newsweek, New York, 2006. július 24. (4) A libanoni síita Hezbollah tévélánca. (5) International Herald Tribune, Párizs, 2006 június 14. (6) A neokonzervatívok számára kedvező követelmény nevében a demokráciák között nem lesz háború. Ez feltételezi, hogy Izrael békésen együtt létezne egy demokratikus Palesztínával. Tel-Aviv mégis az ellenkezőjét mutatja. A tények azt bizonyítják, hogy Washington a legrosszabb „autokrata barátokhoz” (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Azerbajdzsán, Pakisztán) szívesen alkalmazkodik, sohasem tekinti őket a „zsarnokság előretolt bástyáinak”, de a népeiket kiteszi az elszegényedésnek, elnyomásnak és annak, hogy a korrupcióba belefáradva a radikális iszlamista szervezetek befolyása alá kerüljenek. (7) Le Monde, 2006. július 19. (8) A « XXI. századi háború és béke », amelyet a Brit Columbiai Egyetem Human Security Center-e (Vancouver, Canada) publikált, a konfliktusok számának csökkenését állapította meg a hidegháború vége óta. Az Európai Unióban, a két leggyilkosabb fegyveres szervezet, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és a baszk ETA döntött úgy, hogy felhagy a fegyveres harccal. Az IRA 2005 július 28-án elrendelte, hogy harcosai „helyezzék letétbe a fegyvereket”, míg az ETA 2006. árcius 22-én egy „állandó tűzszünetet” hirdetett. (9) A Human Rights Watch egyik jelentése szerint „az iraki foglyok megkínzását az amerikai hadsereg engedélyezte”. Le Monde, 2006 július 25. (10) A Los Angeles Times leleplezte 2006. augusztus 6-i számában, hogy „az amerikaiak által Vietnamban elkövetett kegyetlenkedések száma jóval több volt, mint gondoltuk”. (11) Joe Klein, « The Iran factor », Time, New York, 2006 július 24. (12) Le Point, Paris, 2006 július 20.. (13) A fejlesztésre csak 18 milliárdot, vagyis a bruttó nemzeti termék 0.16 %-át áldozzák ! (14) A központi bankok egyszerű ijedelme, amely kamatemeléssel járt 2006. május 21-én egy látványos zuhanást idézett elő a világ főbb tőzsdéin. (15) 2005-ben az Egyesült Államok 47,8 milliárd dollár értékben exportált Kínába, míg exportja onnan elérte a 201,6 milliárd dollárt, ami 153,8 milliárdos többletet jelent Peking számára, amely további 320 milliárdnyi értékpapírt tart amerikai bankokban. (16) Capital, Paris, 2006 augusztus. (17) Le Figaro, Párizs, 2006. június 20. (18) L’Express, Párizs, 2006 június 8. (19) International Herald Tribune, Párizs, 2006. június 29. (20) Cf. Caroline Pailhe, « Israël, Palestine, Liban. Le chemin le plus long vers la paix », Groupe de recherche et d’information sur la paix et la sécurité (GRIP), Bruxelles, 2006 augusztus 8. Lásd még az olvasói leveleket 2006 novemberi számunkban.


Eredeti cikk elérhetősége: Honlap: www.monde-diplomatique.fr

Tünetek: a nemzetközi kapcsolatok szabályozásának megszűnése, az Egyesült Nemzetek Szervezete azon fáradozása, hogy beindítsa a libanoni szétválasztó erőket, akárcsak a Washington és szövetségesei által folytatott politika, „a terrorizmus elleni háború” csak súlyosbítja a konfliktusokat; Irán a maga részéről kihívást intéz a Biztonsági Tanácshoz, „komoly tárgyalásokat” javasolva a nukleáris erőről. A világ napról napra válik bizonytalanabbá. Újabb szereplők tűnnek fel, főleg Ázsiában, egyre nyomasztóbbak a kérdések: társadalmi igazságtalanság, szegénység, állandó vándorlás, kereskedelem, környezeti problémák. A globalizációnak nevezett folyamat, úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett.

Fellobbanó nyári tragédiák a világ legrégebbi állandó tűzfészkében, ellenségeskedések Gázában és Libanonban, a maguk módján mutatják az új világrend jellemzőit, öt évvel a szeptember 11-i merényletek után. Ebből kiindulva és egy földrajzi vázlattal szeretnénk segíteni az aktuális útvesztők felismerésében, ezért álljon itt néhány általános megjegyzés és tíz rövid következtetés.

Az első általános megjegyzés

Korszakunk központi jelensége, a gazdasági globalizáció, a jelek szerint nem hat közvetlenül ezekre a közel-keleti összeütközésekre. Nem robbantotta ki, nem szította és nem is csendesítette le azokat. Ez két feltételezést támasztana alá: ennek a háborúnak az archaikus jellegét, amelyben, mint a XIX. században, keverednek a területi viták, a nemzeti görcsök és vallási szenvedélyek; továbbá a liberális ideológia tévedése, miszerint a kereskedelem növekedése automatikusan létrehozza a békét.

A második általános megjegyzés

Az a tény, hogy a Közel-Kelet ismét a médiák érdeklődésének középpontjába került, nem felejtetheti el Ázsia stratégiai fontosságát, ahol a XXI. század sorsa nagyrészt eldől. A két óriás, India és Kína növekvő súlyának tudatában ezt jól láthatjuk. És látnunk kell, hogy az összeütközések veszélye nem elhanyagolható Kína és Tajvan, Japán és Észak-Korea, vagy India és Pakisztán között. Nem hanyagolhatjuk el a szubszaharai Afrikát sem, ahol, mintegy nyomás alatt levő edényben, minden rendű és rangú probléma összegyűlik (köztük az extrém nyomor és az illegális migráció), amely végül a gazdag országok számára jelenthet majd robbanást.

A harmadik általános megjegyzés

A nukleáris háború újra a világot fenyegető két fő veszedelem egyikévé vált (a másik az ökológiai katasztrófa). Izrael, amely a közelmúltbeli harcok során hagyományos katonai eszközökkel igyekezett győzni, rendelkezik a végső fegyverrel is, de nem csatlakozott a nukleáris fegyverek elterjedését tiltó egyezményhez, hasonlóan a két másik nukleáris riválishoz, Indiához és Pakisztánhoz. Ettől a területtől nem messze három katonailag elkötelezett atomhatalom található, amelyek kudarcoktól szenvednek: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország. A két előző Irakban és Afganisztánban, utóbbi Csecsenföldön. Ráadásul, a legfontosabb katonai szervezet, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO), melynek Franciaország is tagja (maga is atomhatalom) szintén harcol Afganisztánban.

Bár a nukleáris sokk veszélye máshol is létezik - a Koreai-félszigeten és a Tajvani-szorosban [1] - abban az övezetben, amely India nyugati határaitól a Szuezi-csatornáig terjed, minden idők leghatalmasabb katonai arzenálja halmozódott fel. Kína kivételével minden nagyhatalom jelen van katonailag ebben a térségben. Egy kis szikra elegendő a robbanáshoz... Ez az oka annak, hogy a bekövetkező válságok megoldása szakértelmet igényel, amelyhez csak az Egyesült Nemzetek Szervezetén át vezet az út. Mégis, amint az Libanonban is kiderült, jelenlegi formájában az ENSZ egyidejűleg nélkülözhetetlen és hatástalan, ha szembe kell nézni az aktuális nagy konfliktusokkal. Ami az Európai Uniót illeti, saját háborús történelmi hagyományai folytán a legjobb közvetítő lehetne... ha nem folytatna egy alacsony színvonalú politikát. .

A negyedik általános megjegyzés

Hogy megérthessük a ma forgalomban levő stratégiákat érdemes jól megkülönböztetni azt a három színteret, ahol a jövőnk játszódik.
-  a katonai, ahol a nemzetállamok dominálnak, amelyeket a területi tényezők és rövid választási ciklusok határoznak meg (ez teszi ezeket alkalmatlanná arra, hogy a hosszútávú és globális problémákkal foglalkozzanak). Ezen a területen az Egyesült Államok elsőbbsége vitathatatlan, így az ő akaratuk szerint a világ egypólusú módon fejlődik;
-  a gazdasági és kereskedelmi, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által meghatározott globalizáció logikája érvényesül... Itt a magántársaságok és a pénzügyi csoportok uralkodnak a kereskedelmi forgalom megtöbbszöröződés révén, ami előrevetíti egy multipoláris világ távlatait;
-  a környezet és a társadalom, ahol a problémák három szinten is felhalmozódnak. Ilyen a környezet (klímaváltozás, üvegházhatás, szennyeződés, erdők pusztulása, ivóvíz, biodiverzitás problémái). Ilyen az új nemzetközi szabályozások iránti igény (harc a világrend igazságtalanságai ellen, a migráció befolyásolása, a génmanipulált szervezetek használata, a szellemi tulajdon, a genetikai kutatások, az adók előli menekülés, a modern bűnözés) . És végül itt a Föld népeinek a sorsa (Afrika, járványok, nyomor, túlnépesedés, megapoliszok, éhezés, munkaügy, természeti katasztrófák). Ezen a területen a szegénység, a rendetlenség, az aggodalom és a káosz uralkodik. Ezek között a területek között a súlypontok véletlenszerűen alakulnak ki. Gyakran evidensek, néha nem léteznek, bizonyos esetben kérdésesek. Ezeken az általános megjegyzéseken kívül néhány óvatos következtetés levonható a jelenlegi közel-keleti válságból.

Első következtetés

Ez az új fellobbanás egy jellegzetes geopolitika megerősítését hozza magával: ez a lőporos hordós régió jelenti a világ jelenlegi zavargásainak gócpontját az 1991-ben lezajlott Öböl-háború óta. 1914-től a hidegháború végéig ez a gócpont Európában helyezkedett el. Azóta ez magában foglal egy olyan földrajzi térséget, ahol az iszlám az uralkodó vallás és ahol a nagy konfrontációk jelentős része található: Kasmir, Afganisztán, Csecsenföld, a Kaukázus, Kurdisztán, Irak, Libanon, Palesztína. Szomália, Darfúr... Ez az övezet erős nemzetközi feszültségeket akkumulál: viszály Pakisztán és India között Kasmir ügyében, fenyegetés Iránnal szemben, melyről azt feltételezik, hogy nukleáris fegyverhez akar jutni; orosz nyomás a Kaukázusontúlon, Törökország félelme az iraki Kurdisztánnal kapcsolatban; számos vita az édesvíz ellenőrzése ügyében; állandóan szított vágyak egy óriási háromszög közepén, amelyet az Öböl, Irán és a Fekete-tenger alkot, ahol a fő szénhidrogén-tartalékok találhatóak.

Második következtetés

Ha vitathatatlan is, hogy Izraelnek joga van magát megvédeni, a palesztin és libanoni civileket sújtó mértéktelen büntetés paradox módon nem eredményez mást, csak egyfajta őrült tehetetlenséget. Egyszerű okok miatt, amelyeket maguk az amerikaiak is kezdenek megérteni és amelyet a korábbi elnök, William Clinton így fejezett ki: „Nem ölhetjük meg minden ellenségünket (2)”. Márpedig Izraelnek légiónyi ellensége van ebben a régióban. Egy aszimmetrikus háborúban egy elsöprő katonai fölény önmagában nem garantálja a győzelmet. Az Egyesült Államok erről újabb keserű tapasztalatokat szerezhet. „Attól félek, nehogy Irak a legrosszabb szerencsétlenségünkké váljon számunkra Vietnam óta” aggódik a korábbi külügyminiszter, Madeleine Albright (3). A túlzott militarizmushoz folyamodás nem visz közelebb a politikai megoldáshoz, vagy a békéhez - ami az egyedüli garancia Izrael biztonsága számára - nem nyerhető meg. És a béke mindig az ellenséggel való tárgyalásokon születik meg.

Harmadik következtetés

A média frontvonalai meghatározóbbnak látszanak, mint valaha. Az információs kontextus azonban átalakult. Az elektromos erőművek, a telefonközpontok és a TV-állomások elleni tüzérségi támadások izraeli részről (különösen az Al-Manar ellen [4]), amelyek arra irányulnak, hogy süketté, vakká és némává tegyék az ellenfél egész kommunikációs rendszerét, hatástalannak bizonyultak. A hordozható, miniatürizált kamerák és a harcolók vagy a szemtanúk blogjai, immár lehetővé teszik a leleplező képek szinte azonnali eljuttatását a világ minden részébe. Bármennyire intenzívek legyenek is, a bombázások nem képesek tönkretenni az Internet hálózatát, amely arról is ismert, hogy nukleáris támadással szemben is ellenálló. Továbbá az izraeliek nem tanultak az amerikaiak iraki kudarcaiból, amelyek az Abu Ghraib-i és más nyilvánosságra került tények megismeréséből keletkeztek. Abból sem, hogyan omlott össze az Egyesült Államokról alkotott kép a világ közvéleményében [5].

Negyedik következtetés

Ebben a régióban az a demokrácia, amelyet Washington mindenütt meg akar valósítani [6] nem jelent semmiféle védelmet Izrael támadásai ellen, amely maga is demokratikus állam... A palesztinok által szaván fogva - akik a libanoniakkal együtt az egyetlen olyan nép a Közel-Keleten, amely 2006 januárjában demokratikusan szavazhattak, megválasztva a Hamászt, a Bush-adminisztráció félrenézett, hagyta elpusztítani a (rossz) demokratákat és bebörtönözni a választott képviselőiket Gázában. „Egy olyan hadművelet, amelynek során megölnek öt lázadót, kifejezetten kontraproduktív, ha ez ötven új lázadót toboroz” - mondotta William Pfaff [7]. Ez a túlzás végül annak a kialakulásához vezet, amiről Mao Ce-tung azt mondta, hogy ez „a tenger, amelyben a gerillaharcosok úsznak”. Ahogyan Palesztínában és Libanonban, a „zavargások gócaiban”, a radikális iszlamizmus tovább terjed. Különböző irányzatok alatt és minden fenntartás ellenére, amelyet kelt, ez az a fő politikai erő, amely szembeszáll az Egyesült Államok katonai dominanciájával. És mint a jövő sikerét ígérő messianisztikus ideológia, amelyből a militánsok erőt merítenek, hogy életüket is feláldozzák, a radikális iszlamizmus részben átvette azt a szerepet, amelyet például a XIX. és XX. században az anarchizmus és a kommunizmus játszott. Még akkor is, ha ez az összehasonlítás sokkolónak tűnik... A politikai erőszak egyébként új erőre kapott [8] Afganisztánban, ahol a tálibok visszatértek és a NATO-erők defenzívában vannak, Szomáliában, Irakban, Palesztínában és Libanonban pedig a szalafista* áramlat szele dagasztja a vitorlákat.

Ötödik következtetés

A nem állami jellegű szervezetek hatalma fokozatosan nő. Ezek közül különösen ki kell emelni a humanitárius, ökológiai, szociális vagy jogi nem-kormányzati szervezeteket, amelyek néha politikusok eszközeivé válnak, de nem mindig érdektelenné. A „zavaros gócokban” azonban ezek a nem állami fegyveres mozgalmak különösen elszaporodnak, és meghatározó szerepet játszanak a különböző konfliktusokban. Ezt tanúsítja a Hamász fegyveres szárnyának június 25-i és a Hezbollah libanoni milíciáinak július 12-i vakmerő akciója, amely kihívta Izrael ellencsapását. Megjegyzendő: ennek a zónának bármely része az Egyesült Államok 1. számú közellenségének, az Oszama bin Laden által irányított Al-Káida fegyveres iszlamista szervezetnek a hatása alatt áll, amely vállalta a felelősséget a 2001. szeptember 11-i merényletekért. És amellyel szemben Washington elindította a „végnélküli háborút a nemzetközi terrorizmus ellen”.

Hatodik következtetés

Ezek a szeptember 11-i események ténylegesen egy új korszakba vezettek át bennünket. George W. Bush amerikai elnök és környezete úgy ítélte meg, hogy az ez által a tragédia által okozott kollektív félelem biankó csekket adott a kezükbe ahhoz, hogy régi geopolitikai őrültségeket próbáljanak megvalósítani. Három ilyenre emlékeztetünk: az Egyesült Államok „birodalmi” szerepének visszakövetelésére a világ ügyeinek irányításában; minden nemzeti ellenállási mozgalom (köztük a Hamász és a Hezbollah) harcának „terrorizmussá” minősítése; az állampolgárok általános ellenőrzésére formált igény azok szabadságának árán (lásd: „Permanens szükségállapot”) Ennek a doktrinának a nevében a CIA-t és más hírszerző szolgálatokat felhatalmazták arra, hogy „likvidáljanak” gyanúsítottakat vagy elrabolják azokat, hogy a mindenütt meglevő titkos börtönökbe szállítsák. A genfi egyezmények figyelmen kívül hagyásával és minden jogi keret mellőzésével a guantanámói börtönt úgy alakították ki, hogy oda bezárjanak és bántalmazzanak olyanokat, akiket az Al-Káidával való kapcsolatokkal gyanúsítottak... Hazugságokra alapozva (valójában azzal a céllal, hogy rátegyék a kezüket az olajra) megszállták Irakot, amelynek semmi köze nem volt a szeptember 11-i merényletekhez és nem rendelkezett semmiféle „tömegpusztító fegyverrel”. Washington wilsoni lendülettel jelentette ki, hogy kész megtervezni a „Nagy Közel-Keletet”. Nem kevesebbet. Láthatjuk, hová vezettek ezek az abszurd ambíciók. A világ ma sokkal veszélyesebb. És egy újabb nagy merénylet nem valószínűtlen. Ami a félelmetes katonai gépezetet illeti, az belesüllyedt az iraki mocsárba, csapdába esve egy elvesztett aránytalan háborúban, akcióképessége csökkent, vagy utat nyitott az atrocitások számára (civilek elrablása, gyilkosságok, rendszeres kínzások [9]), amely a vietnami tekintélyvesztés óta először áll úgy, hogy ez megismétlődhet [10].

A politikai kudarc még világosabb. Irán, az Egyesült Államok fő helyi ellensége megszabadult riválisaitól: az afganisztáni tálib rendszertől és Szaddam Huszein iraki rezsimjétől [11]. És Teherán mostantól azért fegyverkezhet, hogy megvédje saját magát. Másfelől, mialatt Washington lekötötte magát ebben a régióban, Latin-Amerikában, a saját hátsó udvarában régi ellenfelei profitálhattak ebből, hogy demokratikusan hatalomra kerüljenek, Venezuelában, Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, Chilében, Panamában, a Dominikai Köztársaságban, Bolíviában... Egy soha nem látott rózsaszín és vörös dagály, ami ráadásul természetesen támogatja Kubát. Ezekben az években Bush azt hitte, hogy a világ összes problémája visszavezethető a terrorizmusra és hogy elegendő a terrorizmus ellen pusztán fegyveres eszközökkel fellépni. Tévedett. És olyan mértékben negligálta az alapelveket, sértette meg a jogokat, hogy Noam Chomsky odáig ment, hogy „az amerikai történelem legveszélyesebb rezsimjéről” beszél és nem habozott saját országát a Föld „fő terrorista államának” [12] minősíteni.

Hetedik következtetés

Az iraki háború igen sokba kerül. 2005-ben az Egyesült Államok katonai költségvetése elérte az 500 milliárd dollárt [13], ami annyi, mint a világ összes többi országáé együttvéve. Ez hatalmas összeg. Főleg, mivel a globalizáció következtében gazdasági rendszere többé nem saját termelő kapacitásán, hanem a fogyasztásán alapszik. Amerika úgy működik, mint egy pénzügyi pumpa, amely évente 700-800 milliárd dollár tőkét szív fel. Olyan tőkét, amely a fogyasztási javak importját finanszírozza. A rendelkezésre álló globális pénzek ilyen elszivattyúzása egy fenntarthatatlan helyzetet teremt. Az amerikai kereskedelmi deficit ránehezedik a nemzetközi pénzpiacokra és azt kockáztatja,hogy bekövetkezik a dollárárfolyam esése, a kamatok emelése, egy tőzsdekrach [14] és egy világméretű recesszió. Ez egyike a mai korszak legfőbb (egyelőre láthatatlan) problémáinak.

Nyolcadik következtetés

A közel 700 milliárdra becsült amerikai deficitből a kétkezi munkaerőben bővelkedő országok profitálnak. Ezek közül is elsősorban Kína [15], de más feltörekvő országok is (India, Dél-Korea, Tajvan, Brazília, Mexikó) amelyeknek a gazdasági expanziója kezdi aggasztani a domináns hatalmakat. Jelentős mértékben nőtt a fő alapanyagok (köztük az olaj) ára, ebből a legfőbb haszna Oroszországnak, Kazahsztánnak, Venezuelának, Chilének, Algériának van... Ezeknek az országoknak a vállalatai egyre fenyegetőbb konkurenciát jelentenek. Már ma is létezik vagy huszonöt globális multinacionális vállalat a Dél államaiban, és számuk hamarosan eléri a százat. A látványos felvásárlási ajánlatok, mint a kínai National Offshore Oil-é az amerikai Unocalra, amelyet ez utóbbi visszautasított, vagy az a sikeres próbálkozás, amelyet az indiai Mittal Steel tett az európai Arcelor acélipari céggel, a jövőben gyakoribbá válnak [16]. Az ember tehát biztos lehet abban, hogy a globalizáció jelenlegi ciklusa a végéhez közeledik. A most induló folyamatok fenyegethetik a régi nagyhatalmak uralkodó pozícióit. Nem lehet tehát kizárni egy új protekcionista korszakot.

Kilencedik következtetés

Az Izrael és Libanon közötti harcok miatt közel 1.2 millió embert (900 ezer libanonit és 300 ezer izraelit) kellett elköltöztetni otthonából. Ezeknek a háború következtében történt kényszerű költözéseknek a száma pontosan meghatározható. Ezzel szemben, a kétkezi munkát végzők migrációja strukturális jellegű és 175 millió embert érint. Márpedig a termelékenység emelkedése miatt a gazdasági növekedés, amikor éppen van, gazdagságot teremthet, de munkalehetőséget kevésbé. Még Kínában is, amely évi 9 %-os növekedéssel büszkélkedhet, csak 10 millió munkahely születik évente - ez fele annyi, mint az ottani munkaerőpiacra lépők száma [17]... A többieknek vagy el kell viselniük a szegénységet, vagy emigrálnak. De titokban. Mert, ahogy Eric Hobsbawn történész megállapítja, „a piacgazdaság minden termelőeszköz szabad áramlásának kedvez. Kivéve a munkaerőt, amely nagyrészt az állam ellenőrzése alatt marad” [18]. Emberek seregei, gyakran fiatalok és egészségesek, próbálnak meg életük veszélyeztetésével (amint azt Melillánál vagy a Kanári-szigeteken látjuk) bejutni a Föld ritka prosperáló szigeteire. Több, mint 20 milliónak sikerült ezt megtennie az Egyesült Államokba [19], ahol, akárcsak Európában, az okmány-nélküliek problémáját mostantól nemzetbiztonsági kérdésként kezelik. Az illegális bevándorlás bombája egyelőre mégsem robbant fel. Ez a nagy emberi dráma súlyos megpróbáltatást fog jelenteni minden fejlett társadalom számára.

Tizedik következtetés

2006. július 14-én az izraeli légierő bombázta egy Bejrúttól délre fekvő elektromos erőmű tartályait, amelyekből közel 15 ezer tonna pakura ömlött a tengerbe. Augusztus elején a fekete dagály elérte a libanoni strandok egyharmadát, eljutott a szíriai partokig és fenyegeti Ciprust, Szíriát, Törökországot, Görögországot és... Izraelt [20]. Ez az ökológiai katasztrófa, az ellenségeskedések „mellékterméke” felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti problémák nagyban stratégiaivá válhatnak. A Gleneagles-i G8 csúcson, 2005 júliusában, a Föld felmelegedése elleni harc már az értekezlet egyik témájává vált. A tengerszint emelkedése előre nem látható katasztrófákhoz vezethet. Ez drasztikus korrekciókat kényszeríthet ki. Közelíteni kell ahhoz, hogy ne tudjunk többé elegendő szénhidrogént kitermelni - melynek fogyasztása súlyosbítja az üvegházhatást - hogy megfeleljünk a kívánalomnak. Ebben az új világrendről szóló rövid áttekintésben, ezek a tétek - riadó a klímaváltozással kapcsolatban és az olajkorszak vége - úgy vetődik fel, mint a két fő kihívás az emberiség számára

IGNACIO RAMONET.

*szalafizmus - az iszlámnak az az irányzata, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti

A terrorizmus elleni háború öt éve - cikkekben

Un nouvel état du monde, írta Philippe Rekacewicz („Egy új világrend”) Un nouvel état du monde, írta Ignacio Ramonet („Egy új világrend”) Cinq années de « guerre au terrorisme » („A terrorizmus elleni háború öt éve”) Comment les talibans ont repris l’offensive, írta Syed Saleem Shahzad („hogyan képesek a tálibok újra támadni”) Comment les talibans ont repris l’offensive (hosszú változat), írta Syed Saleem Shahzad Pourquoi Israël s’acharne sur le Liban, írta Georges Corm („Miért támadja Izrael Libanont”) A Tel-Aviv, l’état-major n’échappe plus à la tourmente, írta Amnon Kapeliouk („Tel-Avivban a vezérkar nem tud többé kimászni a zavarból”) Un allié décevant... („Egy kiábrándító szövetséges...”) Un sénateur isolé alertait contre la guerre d’Irak („Egy szenátor elszigetelten lépett fel az iraki háború ellen”) L’engrenage („A hajtómű”) Liaisons dangereuses de Washington en Somalie, írta Gérard Prunier („Washington veszélyes kapcsolatai Szomáliában”) Une commission parlementaire américaine : 237 mensonges officiels („Egy amerikai parlamenti bizottság szerint: 237 hivatalos hazugság”) Verbatim Fissures chez les néoconservateurs aux Etats-Unis, írta Hubert Védrine („Szakadás az amerikai neokonzervatívoknál”)

Hivatkozások:

(1) 2005 július 15-én, Csu Cseng Hu tábornok,a pekingi nemzetvédelmi intézet felelős vezetője nem zárta ki, hogy Kína nukleáris csapást intézzen az Egyesült Államok ellen, ha az Tajvannal kapcsolatos érdekeit fenyegeti. l. Martine Bulard, « La Chine bouscule l’ordre mondial », Le Monde diplomatique, 2005 augusztus. („Kína felforgatja a világrendet”) (2) Le Monde, 2005 augusztus 10. (3) Newsweek, New York, 2006. július 24. (4) A libanoni síita Hezbollah tévélánca. (5) International Herald Tribune, Párizs, 2006 június 14. (6) A neokonzervatívok számára kedvező követelmény nevében a demokráciák között nem lesz háború. Ez feltételezi, hogy Izrael békésen együtt létezne egy demokratikus Palesztínával. Tel-Aviv mégis az ellenkezőjét mutatja. A tények azt bizonyítják, hogy Washington a legrosszabb „autokrata barátokhoz” (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Azerbajdzsán, Pakisztán) szívesen alkalmazkodik, sohasem tekinti őket a „zsarnokság előretolt bástyáinak”, de a népeiket kiteszi az elszegényedésnek, elnyomásnak és annak, hogy a korrupcióba belefáradva a radikális iszlamista szervezetek befolyása alá kerüljenek. (7) Le Monde, 2006. július 19. (8) A « XXI. századi háború és béke », amelyet a Brit Columbiai Egyetem Human Security Center-e (Vancouver, Canada) publikált, a konfliktusok számának csökkenését állapította meg a hidegháború vége óta. Az Európai Unióban, a két leggyilkosabb fegyveres szervezet, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és a baszk ETA döntött úgy, hogy felhagy a fegyveres harccal. Az IRA 2005 július 28-án elrendelte, hogy harcosai „helyezzék letétbe a fegyvereket”, míg az ETA 2006. árcius 22-én egy „állandó tűzszünetet” hirdetett. (9) A Human Rights Watch egyik jelentése szerint „az iraki foglyok megkínzását az amerikai hadsereg engedélyezte”. Le Monde, 2006 július 25. (10) A Los Angeles Times leleplezte 2006. augusztus 6-i számában, hogy „az amerikaiak által Vietnamban elkövetett kegyetlenkedések száma jóval több volt, mint gondoltuk”. (11) Joe Klein, « The Iran factor », Time, New York, 2006 július 24. (12) Le Point, Paris, 2006 július 20.. (13) A fejlesztésre csak 18 milliárdot, vagyis a bruttó nemzeti termék 0.16 %-át áldozzák ! (14) A központi bankok egyszerű ijedelme, amely kamatemeléssel járt 2006. május 21-én egy látványos zuhanást idézett elő a világ főbb tőzsdéin. (15) 2005-ben az Egyesült Államok 47,8 milliárd dollár értékben exportált Kínába, míg exportja onnan elérte a 201,6 milliárd dollárt, ami 153,8 milliárdos többletet jelent Peking számára, amely további 320 milliárdnyi értékpapírt tart amerikai bankokban. (16) Capital, Paris, 2006 augusztus. (17) Le Figaro, Párizs, 2006. június 20. (18) L’Express, Párizs, 2006 június 8. (19) International Herald Tribune, Párizs, 2006. június 29. (20) Cf. Caroline Pailhe, « Israël, Palestine, Liban. Le chemin le plus long vers la paix », Groupe de recherche et d’information sur la paix et la sécurité (GRIP), Bruxelles, 2006 augusztus 8. Lásd még az olvasói leveleket 2006 novemberi számunkban.


Eredeti cikk elérhetősége: Honlap: www.monde-diplomatique.fr
Hrabák Andár cikke az Attac honlapján
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Alaszka eladása óta - volumenében - nem volt ekkora gazdasági lehetősége az oroszoknak, amikor Gorbacsov uralma megrendült és a széthullott államszocializmus romjain a jogfejlődést megelőzve, valami új gazdasági élet kezdett kialakulni, amit immár nem az állam irányított.

Az orosz eseményekről történelmet író D. E. Hofman hihetetlen alapossággal ásta be magát az orosz privatizáció történetébe. Ez a másfél évtized egybeesett azzal az átalakulással, ahogy a pártállam kezéből kicsúszott a hatalom, az irányítás és a demokratikus Oroszország jelszavával az iparbárók kezébe került a vagyon és az állam, az ország minden áron el akarta felejteni az általunk is ismert hiánygazdaságot, amikor egyfajta szürke szappan létezett csak, s az ember azt vásárolt a boltban, amit kapott, nem azt, amit akart.

A könyv arról is beszámol, hogyan következik be a jelcini éra utolsó éveiben az állam és az oligarchák összecsapása, miként erősödik meg a KGB nómenklatúrával megerősített Kreml hatalma az oligarchák felett, s lép színre Putyin.

A magyar olvasók a fináncoligarchia kifejezést értik az oligarcha kifejezés alatt, olyan nem törvényes összefonódást pénz és politikai tőke közt, mint amit József Attila állapít meg egy másik összefonódásról: tőke és fasizmus jegyesek.

Gyakorlatilag az egész könyv hat életrajzot tartalmaz, azokét, akik leginkább befolyást gyakoroltak az orosz gazdaságra a sorsdöntő tizenöt év alatt, s az iparmágnások politikai hatalommá válásának folyamata tartalmazza az állammal, az elnökkel való szembefordulást, s arra nézve is találunk elemzést, hogy ebből a hatalmi vákuumból hogyan nőhetett ki a rosszakarói szerint máris "putyin-jugendnek" nevezett gazdasági-politikai konglomerátum.

A hétszáz oldalas kötetben (iszonyú munka és szívósság van a kötet mögött, s nagyon nagy korrektség) robban néhány bomba, székházakat vesz körül valamelyik testőrség, néhány ember eltűnik, ezek főleg újságírók, személyi testőrségek kapnak egymással hajba, még arra is van példa (Korzsakov), amikor egy-egy testőr hatalma indokolatlanul megnő, mindez nagyon ismerős abból a régi, de ismert korból, amikor a testőröket még praetoriánusoknak hívták.

Hofman igyekezett mértéktartókönyvet írni, nem botránykrónikát, noha az is kikerekedhetett volna dolgozatából.

Pénzügyi elemzései inkább Paul Lendvai, Timothy Gordon Ash publikációira hasonlítanak, mintsem a bestseller-listavezető thrillerek vérfürdőire. Ez a mértéktartás lett Hofman erkölcsi zsinórmércéje, annak ellenére, hogy már az előszóban láttatja velünk, hogy törvénysértés és erőszak is jellemezte az átmeneti tizenöt évet:

"Felvásárolták az orosz tömegkommunikációt, elsősorban a televíziókat. Nemcsak gyárakat szereztek meg, hanem hatalmukba kerítették az állam fő erőforrásait is beleértve a költségvetést, a jogrendet és a Kreml vezetését. A korai orosz kapitalizmus fölött gyakorolt gátlástalan uralmukat titkolózás, hazugság és nemegyszer durva erőszak jellemezte."

"Oroszországot egy, a Szovjetunió összeomlását követő kritikus döntés is különlegessé tette. Jelcin maga köré gyűjtött egy csapat radikális fiatal reformert, köztük Csubajszt is, akik - abban a hitben, hogy kevés az idejük - nekiláttak a régi rend szétverésének. Nem számított milyen áron. Mindenekelőtt felszabadították az árakat és a tulajdont, a piacgazdaság szabályozásának és intézményeinek megteremtése csak későbbre maradt. Ennek eredményeképpen az orosz kapitalizmus légüres térben született meg, olyan, hatékony törvények nélküli vákuumban, ahol a gyenge állam még a meglévő törvényeknek sem tudott érvényt szerezni. Időnként felmerültek bizonyos kérdések a hatok ügyével kapcsolatban. Legálisak voltak vagy illegálisok? De a kérdéseket nem lehet könnyen megválaszolni, mert a játékosok olyan világban mozogtak, amelyből teljesen hiányoztak az érett nyugati társadalmak jogi és morális korlátai. Ezekben az években Oroszország nem működött jogállamként. A hazugság, a lopás, a csalás mindennaposnak számított, és az erőszakot, a brutalitást, a fizikai kényszert gyakran a kereskedelem eszközének tekintették. Nem akarom felmenteni bérgyilkosság, a nyilvánvaló lopás vagy harácsolás bűne alól az orosz kapitalista forradalom vezetőit, amikor azt állítom, hogy az egész folyamat spontán, előre nem látható módon zajlott le. Az egyik orosz iparmágnás 2000 nyarán szomorúan vallotta be nekem, hogy a szovjet időkben dédelgetett reményei a szabadpiacot, a magántulajdont és a jogállamiságot illetően túlzott leegyszerűsítésnek bizonyultak. Sokkal tovább tartott a folyamat, mint hittük, - mondta -, és túl sokan haltak bele." (A kiemelések tőlem - Kerekes Tamás)

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Aki szeretnék lenni

Flann O'Brien
A harmadik rendőr

De Selby, a fantaszta

   

Micket langyos szél fogadta, mögötte a tenger zúgása aláfestőzeneként, amikor bekanyarodott kerékpárjával abba az utcácskába, amely a Vico Road felé vezetett és a sziklás fürdő-öbölhöz. Szép reggel volt, békés, késő nyártól duzzadó.
Teague McGettigan kocsija ott volt a bejáratnál, lova orra a zabostarisznyában turkálta a reggelijét. Mick lement a lépcsőn és kézlendítéssel üdvözölte a társaságot. De Selby enyhe undorral fürkészett egy pulóvert, amelyet az imént vetett le. Hackett ülve kuporgott teljes díszben és cigarettáját szívta, míg McGettigan koszos esőkabátjában mély gonddal ügyködött a pipájával. De Selby biccentett. Hackett dörmögött egy ’Aggyisten’-t, McGettigan pedig kiköpött.
– Gyermekeim az úrban – mondta McGettigan halkan vén, sovány, borostás képéből -, ma megkapjátok az áldást a nyakatokba. Ronggyá fogtok ázni.
– Tekintve, hogy nemsoká fejest ugrunk abba a vízbe – felelt Hackett -, nem vitatom a jóslatodat, Teague.
– Nem azt mondom. Nézz már az égre, te.
– Sehol egy felhő – jegyezte meg Mick.
– A Krisztusát, arra nézz Wicklow fele, hát.
Ott, ahová mutatott, afféle tengerhomály látszott, mögötte pedig épphogy sejteni lehetett a nagy hegységet. Mick hanyagul legyintett.
– Talán ha fél órát leszünk a víz alatt, azt hiszem – mondta Hackett -, vagy legalábbis ezt mondta Mr De Selby. Hableányokkal randevúzunk, vagy mi.
– Kapja fel a fürdőruháját, Hackett – mondta De Selby türelmetlenül. – Maga is, Mick.
– Majd hallgattok ti énrám – dörmögte Teague -, mikor kigyüttök, oszt meglássátok, hogy a flancos cókmókotokat péppé verte a zuhé.
– Nem tudja betenni a nyamvadt szekerébe? – förmedt rá De Selby. Szemmel láthatóan harapós kedvében volt.
Mindenki elkészült. Teague egy kőszirten ült filozofikusan, és dohányzott, miközben olyan képet vágott, mint egy elnéző nagypapa, aki játszadozó gyerekeket bámul. Talán jogosan. Amikor mindhárman készen álltak a fürdésre, De Selby bizalmas megbeszélésre intette őket össze. A felszerelés egy laposféle kövön volt kiterítve.
– Most jól figyeljenek. Ez az apparátus, amelyet fel fogok magukra szerelni, alkalmas a lélegeztetésre víz alatt és szárazon. A szelep automata, nem kell beállítani, nem is lehet. A levegő sűrített és fél órára elég a hagyományos értelemben vett idő szerint.
– Hála istennek, uram, hogy az időről szólő elméletei nem érintik a levegőkészletet – jegyezte meg Hackett.
– Az apparátus a hallást is lehetővé teszi. Az enyém kissé különböző. Minden eddigire alkalmas, de emellett tudok benne beszélni és engem is hallanak. Követnek?
– Elég világosnak látszik – értett egyet Mick.
– Amikor felkapcsolom a maszkokat a helyükre, a légzőkészülék máris működik – hangsúlyozta. – Szárazon és vízen lehet vele lélegezni.
– Még szép – mondta Hackett udvariasan.
– Most figyeljenek – folytatta De Selby -, én megyek elöl, mutatom az utat arra balra, a barlangnyíláshoz, amelyet most ellep a víz. Csak néhány méterről van szó, és nincs mélyen. A dagály már majdnem tetőzik. Kövessenek szorosan. Amikor odaérünk a sziklaüregbe, üljenek le, ahová tudnak, és maradjanak veszteg. Eleinte sötét lesz, de nem fognak fázni. Akkor megsemmisítem a földi légkört és az időillúziót azáltal, hogy aktiválok egy részecske DMP-t. Minden világos? Meg ne próbáljanak most marhaságokat mondani, vagy kérdezni.
Hackett és Mick némán jelezték, hogy minden világos.
– Odalent valószínűleg találkoznak egy személyiséggel, aki a mennyekben lakik, aki hallatlanul bölcs, minden nyelvet és nyelvjárást beszél, és tud, illetve hatalma van tudni mindent. Ilyen útra eddig még nem vittem magammal senkit, és remélem, az események nem fognak bonyolódni.
Mick hirtelen nagy izgalomba jött.
– Elnézést, hogy megkérdezem – buggyant ki belőle -, de ismét Keresztelő János lesz az?
– Nem. Legalábbis, remélem. Kérni kérhetek, de nem parancsolhatok.
– Lehet ... akárki? – kérdezte Hackett.
– Csak a halottak.
– Jóságos ég!
– Ez mégsem teljesen igaz. Azok is megjelenhetnek, akik még sohasem éltek.
Ez a kis beszélgetés hajmeresztő volt. Mintha a bakó csevegett volna kedélyesen az áldozatával fönt az emelvényen.
– Úgy érti, angyalok, Mr De Selby? – érdeklődött Mick.
– Deisztikus lények – kaffogta a másik. – Ne mozogjon, amíg ezt odakötöm.
Felvette a légzőmaszkot, hátára pedig a tartályt a szíjakkal.
– Én megyek ön után – motyogta Mick -, Hackett pedig hátul.
Meglepően rövid idő alatt teljes menetfelszerelésben voltak a tenger alatti utazáshoz a másvilág, vagy éppenséggel az előző világ felé. Búvárszemüvegén keresztül Mick látta, amint Teague McGettigan egy vasárnap reggeli újságot tanulmányoz, nyilvánvalóan az utolsó oldalt, ahol a lóversenyeredmények voltak. Nyugodt volt, csöppet sem érdekelték a természetfeletti dolgok. Talán irigylésre méltó. Hackett higgadtan állt, akár egy Apolló-űrhajós. De Selby utolsó igazításokat végzett a szíjain, majd intett a többieknek és elindult az alsó part felé.
Fejest ugrani a hideg vízbe korán reggel megrázó a leggyakorlottabbak számára is. Azonban Mick esetében ez az élmény a fejében kavargó gyanúköd, a csalódástól való félelem, ráadásul a levegőadagoló halk sziszegése miatt rövidnek, de elképesztőnek bizonyult. Bőséges fényben követte De Selby rugdaló sarkait, és a mögötte jól láthatóan felkavart víz azt jelezte, hogy Hackett a nyomában van. Ha átkozódik is, senki sem hallja.
A „terembe” való behatolás kezdőkhöz képest egész jól ment. Ha nem is túl ügyesen. De Selby azonnal megtalálta a nyílást, majd a többiek egyenként utánaindultak fölfelé, félig kalimpálva, félig úszva. Egyszercsak kiértek a vízből, és Mick arra ocsúdott, hogy egy üregben kuporog a kövekkel és néhány kagylóval teleszórt göröngyös padozaton. Minden sötét volt, és a távoli susogás bizonyára a tengerből hallatszott, amelyet az imént hagytak maguk mögött. A társaság a víz alatt volt, és bizonyára belélegezhető légkörben, bár már csak rövid ideig. Ideig? Igen, a szót talán érdemes megismételni.
De Selby maga után intette Micket, ő pedig Hackettet maga mögött. Azután megálltak. Mick lekuporodott, majd végül egy kerekded kőre telepedett le; De Selby volt tőle balra, így hárman valamiféle nyugalmi helyzetet vettek fel. Hackett oldalba bökte Micket, bár az utóbbi nem tudta, hogy ez együttérzést, bátorítást, vagy csipkelődést jelent.
Mozdulataiból a homályban is bizonyos volt, hogy  De Selby valami technikai manipulációval volt elfoglalva. Mick nem látta, mit csinál, de kétségtelenül éppen egy morzsányi DMP-t detonált (vagy akármi is legyen az a szó).
Vizes volt, mégsem fázott, azonban nyugtalanságot, zavart, kíváncsiságot érzett. Hackett itt volt mellette, de nem mozdult.
Halvány fény kelt, távoli derengés. Fokozatosan erősödött, mígnem kivehetővé váltak a sötét barlang körvonalai, amely így váratlanul tágasnak és furcsán száraznak tűnt.
Azután Mick meglátott egy alakot, egy jelenést, messze magától. Mintha ült volna, és kissé lumineszkált. Lassanként egyre tisztábban kivehető volt, de továbbra is megmagyarázhatatlanul távoli maradt, és amiről azt gondolta, hogy egy jó hosszú áll profilból, szinte bizonyosan szakáll. A fantom valami sötét anyagból szőtt köpenyt viselt. Furcsa, de a szellem nem ijesztette meg, ám amikor De Selby ismerős hangja szinte felbömbölt mellette, azt hitte, hanyattesik.
– Fogadd köszönetemet, amiért eljöttél. Itt van velem két tanítványom.
A hang, amely válaszként érkezett, halk volt, távoli, de tökéletesen tiszta. Eltéveszthetetlen dublini akcentussal beszélt. A rendkívüli szózat itt csupán tipológiailag különböztethető meg.
– Á, nincs mit öregem.
– Jól vagy, mint általában, gondolom?
– Nem panaszkodhatom, hálistennek. És te hogy vagy, illetve szerinted hogy vagy?
– Tűrhetően, de a kor kezd meglátszani rajtam.
– Ha-ha. Nevetnem kell.
– Miért?
– Az, amit ti időnek neveztek, pusztán a bomlás zavaros mértékegysége. Emlékszel arra az ifjúkorodra, amit nem is ismertél?
– Igen. De én a te ifjúságodról akartam beszélgetni. Ha ifjúkori életed természetét összehasonlítjuk szentéletű öregségeddel, azok egész bizonyosan szöges ellentétben állnak egymással, az áhítatba való emelkedés hirtelen, sőt ijesztő.
– Agyoxigénhiányra célzol? Talán.
– Beismered, hogy fiatalemberként züllött voltál és aljas?
– Pogánynak nem voltam a legrosszabb. Egyébként talán az ír vér ütközött ki rajtam.
– Ír vér?
– Igen. Az apámat Patricknak hívták. És igazi szájhős volt.
– Beismered, hogy a nők kora vagy színe nem számított, ott, ahol a kérdéses tranzakció a koitusz volt?
– Nem ismerek be semmit. Ne feledd el, kérlek, hogy nagyon rövidlátó voltam.
– Minden párzási szertartásod heteroszexuális volt?
– Heterobaromság! Nincs ellenem más bizonyíték, csak amit magam írtam. Túl megbízhatatlan. Őrizkedj gondosan az ilyen fajta vicctől. Semmit csak feketén, vagy fehérben.
– Az én hivatásom a kutatásban és a tettben áll, nem az irodalomban.
– Szomorúan tapasztalatlan vagy. El sem képzelheted a kort, amelyben éltem, a szokásait, sem azt az afrikai napot nem tudod megítélni.
– A hőség, mi? Sokat olvastam az eszkimókról. A szerencsétlen nyomorultak egész életükben kínlódnak, tetőtől talpig fagydaganat meg jégcsap, de ha fókát fognak – á, az nekik a nagy nap! A bőréből meleg ruhát csinálnak, mohón belakmároznak a húsból, aztán az olajat hazaviszik az igluba, s ott a lámpában és a kályhában égetik. Akkor kezdődik a hajcihő. Nanuknak ott fönn északon bizony szíve csücske a Nanuk-luk.
– Elítélem a bujaságot akár véletlen, akár szándékos.
– Most már igen, te poszt-gnosztikus! Bizonyára elpirulsz, ha eszedbe jut fiatalkorod feslett bimbózása, tekintve hogy most meg egyházatya vagy.
– Rossebet. Brahiból találtam ki obszcén bravúrokat, nehogy ártatlannak, vagy gyávának higgyenek. Csőcselékkel jártam Babilon utcáit, arcomat a bujaság tüze izzasztotta. Amikor Karthágóban éltem, mindig cipeltem magammal egy üstnyi még megvalósítatlan züllöttséget. Isten magasztosságában kísértésnek tett ki. De Vallomásaim második könyve csupa megdöbbentő túlzás. Saját durva koromnak megfelelően éltem. És megtartottam hitemet, nem úgy, mint sokkal többen a népemből Algériában, akik most ütődött arabok, és az iszlám rabjai.
– Nézd csak, mennyi időt elkódorogtál szexuális fantáziád bugyrában, ahelyett, hogy azt az Írás tanulmányozásának szentelted volna. Fajtalan, förtelmes faragatlan fráter!
– Gyenge voltam akkoriban, de a leereszkedésed sértőnek találom. Az Atyákat említed. Mit szólsz ahhoz az anti-niceánus balfékhez, az alexandriai Órigenészhez? Ő mit csinált, amikor rájött, hogy a nők utáni sóvárgás elvonja a figyelmét a szentes firkászástól? Majd én megmondom. Felállt, kirohant a konyhába, fogott egy konyhakést és – sutty! – egy suhintással megfosztotta magát személyiségétől. Na?
– Igen. Nevezzük ezt hősies meggondolatlanságnak.
– Hogy lehet Órigenész Bárminek is az Atyja, ha nincs meg neki a fütyköse? Ezt mondd meg nekem.
– Fel kell tételeznünk, hogy a spirituális ivarmirigyei épen maradtak. Ismered?
– Nem mondhatnám, hogy egyszer is találkoztunk ideát.
– De a francba, ott van? Nem tudsz-e mindent?
– Nem. Tudhatnám, de a legfőbb bölcsesség az, hogy néha nem kell tudni. Gondolom, megkérdezhetem a Poliarchát.
– Ki a csuda az a Poliarcha?
– Nem csuda, és ismét csak nem tudom. Azt hiszem Krisztus Mennyei Helytartója.
– Vannak még más furcsa bentlakók?
– Túlságosan is sok, ha engem kérdezel. Nézd meg azt az okostojást, akit Xavéri Ferencnek hívnak. Ott tivornyázik, meg a lotyókat hajhássza Párizs sikátoraiban Kálvinnal, meg a Loyolai Ignáccal olyan kuplerájokban, amikben hemzseg a patkány, a féreg, a besúgók, meg a szifilisz. Xavéri Ferenc nagy világcsavargó volt, kavart Etiópiában, Japánban, kvaterkázott buddhista majmokkal, és azt tervezte, hogy egyedül téríti meg Kínát. És Loyola? Nekem beszélsz, mikor annak a szivarnak a fiatalkori szent élete majdhogynem inkább nemi élet volt? Alamizsnások szent serege tábornagyának kiáltotta ki magát, de talán uzsorások lett volna a megfelelő szó. Hát nem betiltotta XIV. Kelemen pápa a rendet, mert képtelenek voltak felhagyni a nyerészkedéssel és a politikai kártyák keverésével? A jezsuiták a legkörmönfontabb, legagyafúrtabb és leghamisabb csirkefogók, akik valaha is leselkedtek a mit sem sejtő keresztényekre. Az Inkvizíció már a nyomában volt Ignácnak. Tudtad ezt? Kár, hogy nem kapták el. De volt egyvalaki, aki hallani sem akart a pápa Betiltó Brévéjéről. A muszka cárnő. Hát erre mit lősz?
– Érdekes, hogy az apád neve Patrick. Szent ő?
– Erről jut eszembe. Van nálatok egy Binchy professzor a dublini egyetemi kócerájotokban, és az a szegény pára már gyerekkora óta arról ír és prédikál, hogy az egész Szent Patrik sztori hamis, és hogy igazából két Szent Patrik volt. Na, ennek a Binchynek is van baja.
– Miért?
– Két Szent Patrik? Négy ilyen szarházi van ideát, és hányingerem van a lóheréiktől, meg a svindlijeiktől, meg a süket hadovájuktól.
– És még ki? Mi van Szent Péterrel?
 Ó, ő megvan épen és egészségben. Kicsit olyan pancserféle, az igazat megvallva. Gyakran testet ölt.
– Mit mondasz?
– Testet ölt magára, mint én most a te kedvedért. Hogy is tudna a magadfajta bármit is megkülönböztetni egy végtelen gáztömegben? Péter most is éppen elment valahova a kulcsaival villogni, hetvenkedni, és mindenkinek az agyára megy ezzel. Hát érkezett már egy-két panasz miatta a Poliarchához.
– Felelj erre. A Megváltó így szólt: „Te vagy Péter, és erre a kősziklára alapítom én az Egyházamat.” Van-e igazság abban a gúnyban, hogy Jézus az egyházát egy szóviccre alapozta, csak mert a petrosz „kősziklát” jelent?
– Nem könnyű megmondani. A Petrosz mint név nem fordul elő a klasszikus, a mitológiai, sem a bibliai görögben, eltekintve az apostol barátunktól, az utódjától és későbbi névrokonoktól – kivéve Bereniké (Heródes Agrippa anyja) egy szabadosa, akit Josephus említ a Zsidók Története 18, 6, 3 bekezdésében, ahol Tiberius uralkodásának késői éveiről ír, azaz a Kr. u. harmincas évekről. Petro, mint római cognomen szerepel Suetonius Vespasianus történetének 1. könyvében, illetve Petra mint női név Tacitus Annalesében, 11, 4.
– És te nem is igen törődsz vele?
– A fiúk ideát, amikor ő valahol testet öltve kódorog és a kulcsait villogtatja, nem tudják megállni, hogy bosszantsák, és kakaskukorékolással mennek a nyomában.
– Értem. Ki még? Júdás ott van nálatok?
– Ez megint fejfájást okoz a Poliarchának. Péter megállított valamelyik nap és megpróbált megetetni valami süket sztorival, hogy ott kakaskodott Júdással a Kapuban. Kakaskodott, érted? Jó, mi?
– Nagyon vicces. Anyád, Mónika ott van?
– Várjunk csak! Ne próbálj innen alám vágni. Ne engem hibáztass. Ő itt volt már előttem.
– Hogy lehűtsd bujaságod és romlottságod rotyogó katlanát, elvettél, vagy ágyasoddál tettél egy tisztességes fiatal afrikai lányt, és a kisfiút, akit vele nemzettél, Adeodatusnak nevezted. De ezzel együtt sem tudja senki a feleséged nevét.
– Ez ma is az én titkom.
– Miért adtál ilyen nevet a fiadnak, mikor magad még züllött pogány voltál, sőt meg sem voltál keresztelve?
– Vegyük úgy, hogy ez a mama műve – Mónikáé.
– Később elűzted magadtól kis feleségedet, ő elvetődött a vadonba, gondolom vissza a szolgaságba, de megesküdött, hogy örökké hű marad hozzád. Nem száll vissza ennek a szégyene a fejedre?
– Te csak ne törődj azzal, mi száll vissza az én fejemre, én csak szót fogadtam a mamának, és mindenki – te is – szót kell, hogy fogadjon a mamának.
– És rögtön utána, ahogy elmeséled a Vallomásaid hatodik könyvében, vettél egy másik feleséget, így egyidőben követtél el bigámiát és házasságtörést. Végül pedig kirúgtad őt, a Tolle Lege ördögűző hókuszpókuszaid után, amikor megettél egypár lopott körtét. Még magát Évát sem vádolták több, mint egyetlen alma miatt. Mindeme gyalázatos viselkedés mögött ismét Mónika ujjait kell keresni?
– Kétségtelenül. És Istenét is.
– Mónika tud arról, hogy te ilyen példátlanul nyílt vagy velem?
– Tud-e? Valószínűleg itt van ő is testetlenül.
– Te elárultál és tönkretettél két tisztességes nőt, csúfot űztél Isten nevével, hogy egy fattyú nevébe keverted, és mindezt a gazságot anyádra kened. Nem helyénvaló lenne-e, ha téged érzéketlen szélhámosnak neveznélek?
– Nem. Nevezz szent szélhámosnak.
– Ki van még a birodalmatokban? Júdás ott van?
– Pál itt van nálunk, gyakran ölt testet és állandóan Lukács, az orvosa kezeli: dunsztkötéseket rak a rossz nyakára. Amikor Pál túlságosan el van telve magától, ez a nagy szószátyár a gyatra görögséggel írt leveleivel, ez a krónikus csaló, néha utánaordítom: „Most nem a damaszkuszi országúton vagy!” Ez helyreteszi. Mindegy, ez a Tolle Lege incidens nem szemfényvesztő trükk volt, hanem csoda. Az első könyv, ami kezembe került, Pálé volt, és abban ezek a sorok ütötték meg a szememet: „nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm. 13.13 – 14.). De tudja, mit, az egész brancsban a legnagyobb franc a Szent Vianney.
– Sosem hallottam róla.
– Dehogynem. Jean-Baptiste. Jobban eszébe jut úgy, hogy Ars plébánosa.
– Ja, igen. Egy francia szent ember.
– Szent iszonyat, talán. Gondol egyet fiatal korában, beáll papnak, buta, mint a kocsirúd, a latinról meg a számtanról azt sem tudja, eszik-e, vagy isszák, elblicceli a sorozást, amikor Napóleon francia legényeket keres levágatni az orosz fronton, és az üldözőkkel a sarkában napi tizenhat-tizennyolc órát gubbaszt a gyóntatófülkében – nem ő gyón, hanem gyóntat – és aztán elkezd csodát tenni, a semmiből is pénzt csinál, majd segédet vesz fel jövendőmondásra. Ne is mondjad. Ördögi egy boszorkánymester.
– A házad táján bőven akadnak furcsaságok.
– Még ideát is folytatja a csodatételeket. Álhullákba lehel életet, és meg sem kottyan neki, hogy feltámasszon halottaiból egy műmúmiát.
– Megismétlek egy kérdést, amelyet már korábban feltettem: Júdás házad táján lakozik?
– Szerintem a Poliarcha nem örülne, ha sokat beszélnék Júdásról.
– Ő különösen érdekel. Az evangélium a fellegekbe emeli a szeretetet és az igazságszolgáltatást. Péter gőgből, hiúságból és talán félelemből tagadta meg mesterét. Júdás valami hasonlót tett, de átlátható indokból. Azonban Péternek a haja szála sem görbült ezért. És Júdás?
– Júdás, mivel halott, örökkévaló.
– De hol van?
– A halottak nem rendelkeznek holléttel. Nekik állapotuk van.
– Elnyerte Júdás a Paradicsomot?
– Pulchritudo tam antiqua at tam nova sero amavit.
– Te csűrsz-csavarsz és köntörfalazol. Felelj igennel vagy nemmel erre: volt-e aranyered?
– Igen. Ez az egyik oka, hogy nem szívesen öltök testet.
– Volt Júdásnak valamilyen testi baja?
– Nem olvastad a munkáimat. Nem én építettem Isten Városát. Legföljebb is csupán szerény városi kerületi tanácsnok lehettem, sosem főjegyző. Hogy Júdás megboldogult-e az Úrban, olyan kérdés, amellyel kapcsolatban értesíteni kellene a Poliarchát.
– De Quincey azt tartotta, Júdás azért követte el az árulást, hogy így késztesse Mesterét istenségének hivatalos kinyilvánítására. Mit gondolsz erről?
– De Quincey is szedett narkotikumokat.
– Majd minden, amit tanítottál, vagy írtál, híjával van a Descartes-i precizitásnak.
– Descartes recitalista volt, vagy formulista, amiről azt hitte, gyakran tévesen, hogy igazi tudás. Ő maga semmi újat nem állított fel, még olyan rendszert sem, amely újfajta kutatásmódszertant alapoz meg. Nagyon szeretitek idézgetni tőle, hogy Cogito ergo sum. Olvasd el a munkáimat. Onnan lopta. Lásd dialógusomat Evodiussal a De Libero Arbitrio, azaz a Döntésszabadság kérdéséről. Descartes túl sok időt töltött ágyban annak az állandó képzelődésnek kitéve, hogy gondolkodik. Te sem vagy mentes egy hasonló kóros elváltozástól.
– Elolvastam az Egyházatyák összes filozófiai műveit Nicaea előtt és után: Krizosztómot, Ambrust, Atanázt.
– Ha olvastad is Atanázt, nem értetted meg. A tanulmányaid eredményét talán nevezhetjük patrisztikus süketológiai korpusznak.
– Köszönöm.
– Szívesen.
– Az elsődleges dolgok – létezés, idő, istenség, halál, paradicsom, a sátán pokla, ezek absztrakciók. A kijelentéseid ezekre vonatkozóan értelmetlenek, és az értelmetlenség magában nem áll össze.
– A diskurzus a szavakban létezik, és lehetséges nevet adni annak is, ami nem érthető, sem fel nem fogható az emberi értelem számára. Az a kötelességünk, hogy Isten felé törekedjünk gondolatban és szóban. De legvégső kötelességünk  az, hogy higgyünk, hogy legyen hitünk és tápláljuk azt.
– Úgy veszem észre, néhány kijelentésed eretnek és gonosz. A bűnről azt mondtad, szükséges az univerzum tökéletességéhez, és a jótettek annál inkább fénylenek a sötét mellett. Azt mondod, nem Isten az oka gonosz cselekedeteinknek, hanem a szabad akarat az oka. Isten mindentudásából és előrelátásából következik, hogy tudja, az ember vétkezni fog. Hogyan létezhet hát szabad akarat?
– Istennek nincs előzetes tudomása. A tudás az övé, ő a tudás maga.
– Az ember tettei eleve elrendeltetettek, ezért nem lehet szabad akarata. Isten teremtette Júdást. Gondoskodott neveltetéséről, taníttatásáról, üzleti sikeréről. Azt is ő rendelte, hogy Júdás árulja el Isteni Fiát. Hogyan lehet akkor Júdás bűnös?
– Attól még, hogy ismerte a szabad akarat kimenetelét, Isten nem korlátozta, vagy irtotta ki azt.
– A fény-árnyékos úriember, akit valaha úgy tiszteltél, Mani azt állította, hogy Káin s Ábel nem Ádám és Éva gyermekei, hanem Éváéi és a Sátánéi. Akárhogy is legyen ez, az édenkerti bűn elképzelhetetlenül távoli korban történt, éonokkal ezelőtt az időszámítás világi rendszere szerint. Ugyane rendszer szerint a Megtestesülés és a Megváltás tana nincs egészen kétezer éves. Vajon a számlálatlan milliók és milliók, akik a Teremtés és a Megváltás között születtek, mind elveszettnek számítanak-e, hiszen bár személy szerint bűntelenek, az eredendő bűnben haltak meg, és eleve kárhozatra vannak ítélve?
– Ha ismernéd Istent, ismernéd az időt. Isten az idő. Isten az örökkévalóság szubsztanciája. Isten nem különbözik attól, amit mi évekként fogunk fel. Istennek nincs múltja, nincs jövője, nincs jelene az ember röpke életének mértéke szerint. A különbség, amelyről a Teremtés és a Megváltás között beszéltél, annyira nem létezett, hogy kifejezhetetlen.
– Ez az az okfejtés, amelyet én „porhintésnek” neveznék, de feltételezve, hogy az emberi lélek halhatatlan, a lélek geometriája bizonnyal körkörös, és, miként Istennek, ennek sem lehetett kezdete. Egyetértesz ezzel?
– Kegyelettanilag érvelhetünk így.
– Tehát a lelkeink léteztek, mielőtt a testünkbe kerültek volna?
– Mondhatjuk.
– Akkor hol voltak?
– Csakis a Poliarcha a megmondhatója.
– Fel kell tételeznünk, hogy létezik valahol egy végtelen tára a még testet nem öltött lelkeknek?
– Az idő nem avatkozik bele az isteni teremtésbe. Isten képes olyasmit teremteni, amely rendelkezik az öröktől fogva létezés tulajdonságával.
– Van értelme annak, ha kikérdezlek téged Plótinosz és Porfiriusz művei iránti egykori lelkesedésedről?
– Nincs. De a manicheus fény-sötétség, jó-gonosz dualizmusnál messze helytállóbb volt Plótinosz értelem-anyag dualizmusa. Emanációs tanában Plótinosz csak alig tévedett. Plótinosz jó fej volt.
– 372 körül, amikor te tizennyolc voltál, felvetted a manicheizmust, és nem vetetted el a furcsa hitvallást, csak tíz év múlva. Mit gondolsz most erről a babilóni kozmológia és buddhizmus kotyvalékáról, a fényről-sötétségről szóló kísérteties elméletekről, a Kiválasztottról és a Hallgatókról, meg azokról a parancsokról, hogy tartózkodj a vörös hústól, a kétkezi munkától és az asszonyokkal való érintkezéstől? Vagy Mani állításáról, hogy ő nem más, mint Paraklétosz?
– Miért most kérdezel, amikor már elolvashatod az eretnekség elleni traktátusomat, amit 394-ben írtam? Ami pedig magát Manit illeti, talán vesd össze az én álláspontomat a perzsa királyéval 376-ban. Elevenen megnyúzatta Manit és keresztre feszíttette.
– Hamarosan mennünk kell.
– Igen. A levegőtök már majdnem elfogyott.
– Akkor még egy kérdés egy olyan témáról, amely mindig is zavart engem és amelyről semmilyen forrás sem tőled, sem mástól nem ad felvilágosítást. Néger vagy?
– Római vagyok.
– Gyanítom, a római neved kérkedés, vagy álca. Berber családból vagy, Numídiában születtél. Azok az emberek nem fehérek voltak. Sokkal inkább van közöd Karthágóhoz, mint Rómához, és még a latinságodban is vannak pun korrupciók.
– Civis Romanus sum.
– A szülőfölded népét ma araboknak nevezik. Az arabok nem fehérek.
– A berberek szőke, fehér bőrű emberek voltak, gyönyörű kék szemekkel.
– Minden valódi afrikai, tekintet nélkül a kontinensen lévő rassz-egyvelegre bizonyos mértékben néger. Noé fiától, Hámtól származnak.
– Nem szabad figyelmen kívül hagyni az afrikai napsütést. Olyan ember voltam, aki könnyen lesült.
– Milyen érzés a mennyekben élni a teljes örökkévalóságig?
– Teljes örökkévalóság? Úgy gondolod tehát, hogy vannak töredékes, vagy átmeneti örökkévalóságok?
– Ha megkérlek, megjelensz nekem holnap?
– Számomra nincs holnap. Vagyok. Számomra csak a mostság létezik.
– Akkor majd várunk. Köszönöm és viszlát.
– Viszlát. Óvatosan a sziklákon. Isten veled.
Némi kapálózás után, Hackettel az élen, hamarosan rátaláltak a vízre és visszatértek a való világba.

Csizmadia Gábor fordítása

   

Flann O'Brien
A harmadik rendőr

De Selby, a fantaszta

   

Micket langyos szél fogadta, mögötte a tenger zúgása aláfestőzeneként, amikor bekanyarodott kerékpárjával abba az utcácskába, amely a Vico Road felé vezetett és a sziklás fürdő-öbölhöz. Szép reggel volt, békés, késő nyártól duzzadó.
Teague McGettigan kocsija ott volt a bejáratnál, lova orra a zabostarisznyában turkálta a reggelijét. Mick lement a lépcsőn és kézlendítéssel üdvözölte a társaságot. De Selby enyhe undorral fürkészett egy pulóvert, amelyet az imént vetett le. Hackett ülve kuporgott teljes díszben és cigarettáját szívta, míg McGettigan koszos esőkabátjában mély gonddal ügyködött a pipájával. De Selby biccentett. Hackett dörmögött egy ’Aggyisten’-t, McGettigan pedig kiköpött.
– Gyermekeim az úrban – mondta McGettigan halkan vén, sovány, borostás képéből -, ma megkapjátok az áldást a nyakatokba. Ronggyá fogtok ázni.
– Tekintve, hogy nemsoká fejest ugrunk abba a vízbe – felelt Hackett -, nem vitatom a jóslatodat, Teague.
– Nem azt mondom. Nézz már az égre, te.
– Sehol egy felhő – jegyezte meg Mick.
– A Krisztusát, arra nézz Wicklow fele, hát.
Ott, ahová mutatott, afféle tengerhomály látszott, mögötte pedig épphogy sejteni lehetett a nagy hegységet. Mick hanyagul legyintett.
– Talán ha fél órát leszünk a víz alatt, azt hiszem – mondta Hackett -, vagy legalábbis ezt mondta Mr De Selby. Hableányokkal randevúzunk, vagy mi.
– Kapja fel a fürdőruháját, Hackett – mondta De Selby türelmetlenül. – Maga is, Mick.
– Majd hallgattok ti énrám – dörmögte Teague -, mikor kigyüttök, oszt meglássátok, hogy a flancos cókmókotokat péppé verte a zuhé.
– Nem tudja betenni a nyamvadt szekerébe? – förmedt rá De Selby. Szemmel láthatóan harapós kedvében volt.
Mindenki elkészült. Teague egy kőszirten ült filozofikusan, és dohányzott, miközben olyan képet vágott, mint egy elnéző nagypapa, aki játszadozó gyerekeket bámul. Talán jogosan. Amikor mindhárman készen álltak a fürdésre, De Selby bizalmas megbeszélésre intette őket össze. A felszerelés egy laposféle kövön volt kiterítve.
– Most jól figyeljenek. Ez az apparátus, amelyet fel fogok magukra szerelni, alkalmas a lélegeztetésre víz alatt és szárazon. A szelep automata, nem kell beállítani, nem is lehet. A levegő sűrített és fél órára elég a hagyományos értelemben vett idő szerint.
– Hála istennek, uram, hogy az időről szólő elméletei nem érintik a levegőkészletet – jegyezte meg Hackett.
– Az apparátus a hallást is lehetővé teszi. Az enyém kissé különböző. Minden eddigire alkalmas, de emellett tudok benne beszélni és engem is hallanak. Követnek?
– Elég világosnak látszik – értett egyet Mick.
– Amikor felkapcsolom a maszkokat a helyükre, a légzőkészülék máris működik – hangsúlyozta. – Szárazon és vízen lehet vele lélegezni.
– Még szép – mondta Hackett udvariasan.
– Most figyeljenek – folytatta De Selby -, én megyek elöl, mutatom az utat arra balra, a barlangnyíláshoz, amelyet most ellep a víz. Csak néhány méterről van szó, és nincs mélyen. A dagály már majdnem tetőzik. Kövessenek szorosan. Amikor odaérünk a sziklaüregbe, üljenek le, ahová tudnak, és maradjanak veszteg. Eleinte sötét lesz, de nem fognak fázni. Akkor megsemmisítem a földi légkört és az időillúziót azáltal, hogy aktiválok egy részecske DMP-t. Minden világos? Meg ne próbáljanak most marhaságokat mondani, vagy kérdezni.
Hackett és Mick némán jelezték, hogy minden világos.
– Odalent valószínűleg találkoznak egy személyiséggel, aki a mennyekben lakik, aki hallatlanul bölcs, minden nyelvet és nyelvjárást beszél, és tud, illetve hatalma van tudni mindent. Ilyen útra eddig még nem vittem magammal senkit, és remélem, az események nem fognak bonyolódni.
Mick hirtelen nagy izgalomba jött.
– Elnézést, hogy megkérdezem – buggyant ki belőle -, de ismét Keresztelő János lesz az?
– Nem. Legalábbis, remélem. Kérni kérhetek, de nem parancsolhatok.
– Lehet ... akárki? – kérdezte Hackett.
– Csak a halottak.
– Jóságos ég!
– Ez mégsem teljesen igaz. Azok is megjelenhetnek, akik még sohasem éltek.
Ez a kis beszélgetés hajmeresztő volt. Mintha a bakó csevegett volna kedélyesen az áldozatával fönt az emelvényen.
– Úgy érti, angyalok, Mr De Selby? – érdeklődött Mick.
– Deisztikus lények – kaffogta a másik. – Ne mozogjon, amíg ezt odakötöm.
Felvette a légzőmaszkot, hátára pedig a tartályt a szíjakkal.
– Én megyek ön után – motyogta Mick -, Hackett pedig hátul.
Meglepően rövid idő alatt teljes menetfelszerelésben voltak a tenger alatti utazáshoz a másvilág, vagy éppenséggel az előző világ felé. Búvárszemüvegén keresztül Mick látta, amint Teague McGettigan egy vasárnap reggeli újságot tanulmányoz, nyilvánvalóan az utolsó oldalt, ahol a lóversenyeredmények voltak. Nyugodt volt, csöppet sem érdekelték a természetfeletti dolgok. Talán irigylésre méltó. Hackett higgadtan állt, akár egy Apolló-űrhajós. De Selby utolsó igazításokat végzett a szíjain, majd intett a többieknek és elindult az alsó part felé.
Fejest ugrani a hideg vízbe korán reggel megrázó a leggyakorlottabbak számára is. Azonban Mick esetében ez az élmény a fejében kavargó gyanúköd, a csalódástól való félelem, ráadásul a levegőadagoló halk sziszegése miatt rövidnek, de elképesztőnek bizonyult. Bőséges fényben követte De Selby rugdaló sarkait, és a mögötte jól láthatóan felkavart víz azt jelezte, hogy Hackett a nyomában van. Ha átkozódik is, senki sem hallja.
A „terembe” való behatolás kezdőkhöz képest egész jól ment. Ha nem is túl ügyesen. De Selby azonnal megtalálta a nyílást, majd a többiek egyenként utánaindultak fölfelé, félig kalimpálva, félig úszva. Egyszercsak kiértek a vízből, és Mick arra ocsúdott, hogy egy üregben kuporog a kövekkel és néhány kagylóval teleszórt göröngyös padozaton. Minden sötét volt, és a távoli susogás bizonyára a tengerből hallatszott, amelyet az imént hagytak maguk mögött. A társaság a víz alatt volt, és bizonyára belélegezhető légkörben, bár már csak rövid ideig. Ideig? Igen, a szót talán érdemes megismételni.
De Selby maga után intette Micket, ő pedig Hackettet maga mögött. Azután megálltak. Mick lekuporodott, majd végül egy kerekded kőre telepedett le; De Selby volt tőle balra, így hárman valamiféle nyugalmi helyzetet vettek fel. Hackett oldalba bökte Micket, bár az utóbbi nem tudta, hogy ez együttérzést, bátorítást, vagy csipkelődést jelent.
Mozdulataiból a homályban is bizonyos volt, hogy  De Selby valami technikai manipulációval volt elfoglalva. Mick nem látta, mit csinál, de kétségtelenül éppen egy morzsányi DMP-t detonált (vagy akármi is legyen az a szó).
Vizes volt, mégsem fázott, azonban nyugtalanságot, zavart, kíváncsiságot érzett. Hackett itt volt mellette, de nem mozdult.
Halvány fény kelt, távoli derengés. Fokozatosan erősödött, mígnem kivehetővé váltak a sötét barlang körvonalai, amely így váratlanul tágasnak és furcsán száraznak tűnt.
Azután Mick meglátott egy alakot, egy jelenést, messze magától. Mintha ült volna, és kissé lumineszkált. Lassanként egyre tisztábban kivehető volt, de továbbra is megmagyarázhatatlanul távoli maradt, és amiről azt gondolta, hogy egy jó hosszú áll profilból, szinte bizonyosan szakáll. A fantom valami sötét anyagból szőtt köpenyt viselt. Furcsa, de a szellem nem ijesztette meg, ám amikor De Selby ismerős hangja szinte felbömbölt mellette, azt hitte, hanyattesik.
– Fogadd köszönetemet, amiért eljöttél. Itt van velem két tanítványom.
A hang, amely válaszként érkezett, halk volt, távoli, de tökéletesen tiszta. Eltéveszthetetlen dublini akcentussal beszélt. A rendkívüli szózat itt csupán tipológiailag különböztethető meg.
– Á, nincs mit öregem.
– Jól vagy, mint általában, gondolom?
– Nem panaszkodhatom, hálistennek. És te hogy vagy, illetve szerinted hogy vagy?
– Tűrhetően, de a kor kezd meglátszani rajtam.
– Ha-ha. Nevetnem kell.
– Miért?
– Az, amit ti időnek neveztek, pusztán a bomlás zavaros mértékegysége. Emlékszel arra az ifjúkorodra, amit nem is ismertél?
– Igen. De én a te ifjúságodról akartam beszélgetni. Ha ifjúkori életed természetét összehasonlítjuk szentéletű öregségeddel, azok egész bizonyosan szöges ellentétben állnak egymással, az áhítatba való emelkedés hirtelen, sőt ijesztő.
– Agyoxigénhiányra célzol? Talán.
– Beismered, hogy fiatalemberként züllött voltál és aljas?
– Pogánynak nem voltam a legrosszabb. Egyébként talán az ír vér ütközött ki rajtam.
– Ír vér?
– Igen. Az apámat Patricknak hívták. És igazi szájhős volt.
– Beismered, hogy a nők kora vagy színe nem számított, ott, ahol a kérdéses tranzakció a koitusz volt?
– Nem ismerek be semmit. Ne feledd el, kérlek, hogy nagyon rövidlátó voltam.
– Minden párzási szertartásod heteroszexuális volt?
– Heterobaromság! Nincs ellenem más bizonyíték, csak amit magam írtam. Túl megbízhatatlan. Őrizkedj gondosan az ilyen fajta vicctől. Semmit csak feketén, vagy fehérben.
– Az én hivatásom a kutatásban és a tettben áll, nem az irodalomban.
– Szomorúan tapasztalatlan vagy. El sem képzelheted a kort, amelyben éltem, a szokásait, sem azt az afrikai napot nem tudod megítélni.
– A hőség, mi? Sokat olvastam az eszkimókról. A szerencsétlen nyomorultak egész életükben kínlódnak, tetőtől talpig fagydaganat meg jégcsap, de ha fókát fognak – á, az nekik a nagy nap! A bőréből meleg ruhát csinálnak, mohón belakmároznak a húsból, aztán az olajat hazaviszik az igluba, s ott a lámpában és a kályhában égetik. Akkor kezdődik a hajcihő. Nanuknak ott fönn északon bizony szíve csücske a Nanuk-luk.
– Elítélem a bujaságot akár véletlen, akár szándékos.
– Most már igen, te poszt-gnosztikus! Bizonyára elpirulsz, ha eszedbe jut fiatalkorod feslett bimbózása, tekintve hogy most meg egyházatya vagy.
– Rossebet. Brahiból találtam ki obszcén bravúrokat, nehogy ártatlannak, vagy gyávának higgyenek. Csőcselékkel jártam Babilon utcáit, arcomat a bujaság tüze izzasztotta. Amikor Karthágóban éltem, mindig cipeltem magammal egy üstnyi még megvalósítatlan züllöttséget. Isten magasztosságában kísértésnek tett ki. De Vallomásaim második könyve csupa megdöbbentő túlzás. Saját durva koromnak megfelelően éltem. És megtartottam hitemet, nem úgy, mint sokkal többen a népemből Algériában, akik most ütődött arabok, és az iszlám rabjai.
– Nézd csak, mennyi időt elkódorogtál szexuális fantáziád bugyrában, ahelyett, hogy azt az Írás tanulmányozásának szentelted volna. Fajtalan, förtelmes faragatlan fráter!
– Gyenge voltam akkoriban, de a leereszkedésed sértőnek találom. Az Atyákat említed. Mit szólsz ahhoz az anti-niceánus balfékhez, az alexandriai Órigenészhez? Ő mit csinált, amikor rájött, hogy a nők utáni sóvárgás elvonja a figyelmét a szentes firkászástól? Majd én megmondom. Felállt, kirohant a konyhába, fogott egy konyhakést és – sutty! – egy suhintással megfosztotta magát személyiségétől. Na?
– Igen. Nevezzük ezt hősies meggondolatlanságnak.
– Hogy lehet Órigenész Bárminek is az Atyja, ha nincs meg neki a fütyköse? Ezt mondd meg nekem.
– Fel kell tételeznünk, hogy a spirituális ivarmirigyei épen maradtak. Ismered?
– Nem mondhatnám, hogy egyszer is találkoztunk ideát.
– De a francba, ott van? Nem tudsz-e mindent?
– Nem. Tudhatnám, de a legfőbb bölcsesség az, hogy néha nem kell tudni. Gondolom, megkérdezhetem a Poliarchát.
– Ki a csuda az a Poliarcha?
– Nem csuda, és ismét csak nem tudom. Azt hiszem Krisztus Mennyei Helytartója.
– Vannak még más furcsa bentlakók?
– Túlságosan is sok, ha engem kérdezel. Nézd meg azt az okostojást, akit Xavéri Ferencnek hívnak. Ott tivornyázik, meg a lotyókat hajhássza Párizs sikátoraiban Kálvinnal, meg a Loyolai Ignáccal olyan kuplerájokban, amikben hemzseg a patkány, a féreg, a besúgók, meg a szifilisz. Xavéri Ferenc nagy világcsavargó volt, kavart Etiópiában, Japánban, kvaterkázott buddhista majmokkal, és azt tervezte, hogy egyedül téríti meg Kínát. És Loyola? Nekem beszélsz, mikor annak a szivarnak a fiatalkori szent élete majdhogynem inkább nemi élet volt? Alamizsnások szent serege tábornagyának kiáltotta ki magát, de talán uzsorások lett volna a megfelelő szó. Hát nem betiltotta XIV. Kelemen pápa a rendet, mert képtelenek voltak felhagyni a nyerészkedéssel és a politikai kártyák keverésével? A jezsuiták a legkörmönfontabb, legagyafúrtabb és leghamisabb csirkefogók, akik valaha is leselkedtek a mit sem sejtő keresztényekre. Az Inkvizíció már a nyomában volt Ignácnak. Tudtad ezt? Kár, hogy nem kapták el. De volt egyvalaki, aki hallani sem akart a pápa Betiltó Brévéjéről. A muszka cárnő. Hát erre mit lősz?
– Érdekes, hogy az apád neve Patrick. Szent ő?
– Erről jut eszembe. Van nálatok egy Binchy professzor a dublini egyetemi kócerájotokban, és az a szegény pára már gyerekkora óta arról ír és prédikál, hogy az egész Szent Patrik sztori hamis, és hogy igazából két Szent Patrik volt. Na, ennek a Binchynek is van baja.
– Miért?
– Két Szent Patrik? Négy ilyen szarházi van ideát, és hányingerem van a lóheréiktől, meg a svindlijeiktől, meg a süket hadovájuktól.
– És még ki? Mi van Szent Péterrel?
 Ó, ő megvan épen és egészségben. Kicsit olyan pancserféle, az igazat megvallva. Gyakran testet ölt.
– Mit mondasz?
– Testet ölt magára, mint én most a te kedvedért. Hogy is tudna a magadfajta bármit is megkülönböztetni egy végtelen gáztömegben? Péter most is éppen elment valahova a kulcsaival villogni, hetvenkedni, és mindenkinek az agyára megy ezzel. Hát érkezett már egy-két panasz miatta a Poliarchához.
– Felelj erre. A Megváltó így szólt: „Te vagy Péter, és erre a kősziklára alapítom én az Egyházamat.” Van-e igazság abban a gúnyban, hogy Jézus az egyházát egy szóviccre alapozta, csak mert a petrosz „kősziklát” jelent?
– Nem könnyű megmondani. A Petrosz mint név nem fordul elő a klasszikus, a mitológiai, sem a bibliai görögben, eltekintve az apostol barátunktól, az utódjától és későbbi névrokonoktól – kivéve Bereniké (Heródes Agrippa anyja) egy szabadosa, akit Josephus említ a Zsidók Története 18, 6, 3 bekezdésében, ahol Tiberius uralkodásának késői éveiről ír, azaz a Kr. u. harmincas évekről. Petro, mint római cognomen szerepel Suetonius Vespasianus történetének 1. könyvében, illetve Petra mint női név Tacitus Annalesében, 11, 4.
– És te nem is igen törődsz vele?
– A fiúk ideát, amikor ő valahol testet öltve kódorog és a kulcsait villogtatja, nem tudják megállni, hogy bosszantsák, és kakaskukorékolással mennek a nyomában.
– Értem. Ki még? Júdás ott van nálatok?
– Ez megint fejfájást okoz a Poliarchának. Péter megállított valamelyik nap és megpróbált megetetni valami süket sztorival, hogy ott kakaskodott Júdással a Kapuban. Kakaskodott, érted? Jó, mi?
– Nagyon vicces. Anyád, Mónika ott van?
– Várjunk csak! Ne próbálj innen alám vágni. Ne engem hibáztass. Ő itt volt már előttem.
– Hogy lehűtsd bujaságod és romlottságod rotyogó katlanát, elvettél, vagy ágyasoddál tettél egy tisztességes fiatal afrikai lányt, és a kisfiút, akit vele nemzettél, Adeodatusnak nevezted. De ezzel együtt sem tudja senki a feleséged nevét.
– Ez ma is az én titkom.
– Miért adtál ilyen nevet a fiadnak, mikor magad még züllött pogány voltál, sőt meg sem voltál keresztelve?
– Vegyük úgy, hogy ez a mama műve – Mónikáé.
– Később elűzted magadtól kis feleségedet, ő elvetődött a vadonba, gondolom vissza a szolgaságba, de megesküdött, hogy örökké hű marad hozzád. Nem száll vissza ennek a szégyene a fejedre?
– Te csak ne törődj azzal, mi száll vissza az én fejemre, én csak szót fogadtam a mamának, és mindenki – te is – szót kell, hogy fogadjon a mamának.
– És rögtön utána, ahogy elmeséled a Vallomásaid hatodik könyvében, vettél egy másik feleséget, így egyidőben követtél el bigámiát és házasságtörést. Végül pedig kirúgtad őt, a Tolle Lege ördögűző hókuszpókuszaid után, amikor megettél egypár lopott körtét. Még magát Évát sem vádolták több, mint egyetlen alma miatt. Mindeme gyalázatos viselkedés mögött ismét Mónika ujjait kell keresni?
– Kétségtelenül. És Istenét is.
– Mónika tud arról, hogy te ilyen példátlanul nyílt vagy velem?
– Tud-e? Valószínűleg itt van ő is testetlenül.
– Te elárultál és tönkretettél két tisztességes nőt, csúfot űztél Isten nevével, hogy egy fattyú nevébe keverted, és mindezt a gazságot anyádra kened. Nem helyénvaló lenne-e, ha téged érzéketlen szélhámosnak neveznélek?
– Nem. Nevezz szent szélhámosnak.
– Ki van még a birodalmatokban? Júdás ott van?
– Pál itt van nálunk, gyakran ölt testet és állandóan Lukács, az orvosa kezeli: dunsztkötéseket rak a rossz nyakára. Amikor Pál túlságosan el van telve magától, ez a nagy szószátyár a gyatra görögséggel írt leveleivel, ez a krónikus csaló, néha utánaordítom: „Most nem a damaszkuszi országúton vagy!” Ez helyreteszi. Mindegy, ez a Tolle Lege incidens nem szemfényvesztő trükk volt, hanem csoda. Az első könyv, ami kezembe került, Pálé volt, és abban ezek a sorok ütötték meg a szememet: „nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm. 13.13 – 14.). De tudja, mit, az egész brancsban a legnagyobb franc a Szent Vianney.
– Sosem hallottam róla.
– Dehogynem. Jean-Baptiste. Jobban eszébe jut úgy, hogy Ars plébánosa.
– Ja, igen. Egy francia szent ember.
– Szent iszonyat, talán. Gondol egyet fiatal korában, beáll papnak, buta, mint a kocsirúd, a latinról meg a számtanról azt sem tudja, eszik-e, vagy isszák, elblicceli a sorozást, amikor Napóleon francia legényeket keres levágatni az orosz fronton, és az üldözőkkel a sarkában napi tizenhat-tizennyolc órát gubbaszt a gyóntatófülkében – nem ő gyón, hanem gyóntat – és aztán elkezd csodát tenni, a semmiből is pénzt csinál, majd segédet vesz fel jövendőmondásra. Ne is mondjad. Ördögi egy boszorkánymester.
– A házad táján bőven akadnak furcsaságok.
– Még ideát is folytatja a csodatételeket. Álhullákba lehel életet, és meg sem kottyan neki, hogy feltámasszon halottaiból egy műmúmiát.
– Megismétlek egy kérdést, amelyet már korábban feltettem: Júdás házad táján lakozik?
– Szerintem a Poliarcha nem örülne, ha sokat beszélnék Júdásról.
– Ő különösen érdekel. Az evangélium a fellegekbe emeli a szeretetet és az igazságszolgáltatást. Péter gőgből, hiúságból és talán félelemből tagadta meg mesterét. Júdás valami hasonlót tett, de átlátható indokból. Azonban Péternek a haja szála sem görbült ezért. És Júdás?
– Júdás, mivel halott, örökkévaló.
– De hol van?
– A halottak nem rendelkeznek holléttel. Nekik állapotuk van.
– Elnyerte Júdás a Paradicsomot?
– Pulchritudo tam antiqua at tam nova sero amavit.
– Te csűrsz-csavarsz és köntörfalazol. Felelj igennel vagy nemmel erre: volt-e aranyered?
– Igen. Ez az egyik oka, hogy nem szívesen öltök testet.
– Volt Júdásnak valamilyen testi baja?
– Nem olvastad a munkáimat. Nem én építettem Isten Városát. Legföljebb is csupán szerény városi kerületi tanácsnok lehettem, sosem főjegyző. Hogy Júdás megboldogult-e az Úrban, olyan kérdés, amellyel kapcsolatban értesíteni kellene a Poliarchát.
– De Quincey azt tartotta, Júdás azért követte el az árulást, hogy így késztesse Mesterét istenségének hivatalos kinyilvánítására. Mit gondolsz erről?
– De Quincey is szedett narkotikumokat.
– Majd minden, amit tanítottál, vagy írtál, híjával van a Descartes-i precizitásnak.
– Descartes recitalista volt, vagy formulista, amiről azt hitte, gyakran tévesen, hogy igazi tudás. Ő maga semmi újat nem állított fel, még olyan rendszert sem, amely újfajta kutatásmódszertant alapoz meg. Nagyon szeretitek idézgetni tőle, hogy Cogito ergo sum. Olvasd el a munkáimat. Onnan lopta. Lásd dialógusomat Evodiussal a De Libero Arbitrio, azaz a Döntésszabadság kérdéséről. Descartes túl sok időt töltött ágyban annak az állandó képzelődésnek kitéve, hogy gondolkodik. Te sem vagy mentes egy hasonló kóros elváltozástól.
– Elolvastam az Egyházatyák összes filozófiai műveit Nicaea előtt és után: Krizosztómot, Ambrust, Atanázt.
– Ha olvastad is Atanázt, nem értetted meg. A tanulmányaid eredményét talán nevezhetjük patrisztikus süketológiai korpusznak.
– Köszönöm.
– Szívesen.
– Az elsődleges dolgok – létezés, idő, istenség, halál, paradicsom, a sátán pokla, ezek absztrakciók. A kijelentéseid ezekre vonatkozóan értelmetlenek, és az értelmetlenség magában nem áll össze.
– A diskurzus a szavakban létezik, és lehetséges nevet adni annak is, ami nem érthető, sem fel nem fogható az emberi értelem számára. Az a kötelességünk, hogy Isten felé törekedjünk gondolatban és szóban. De legvégső kötelességünk  az, hogy higgyünk, hogy legyen hitünk és tápláljuk azt.
– Úgy veszem észre, néhány kijelentésed eretnek és gonosz. A bűnről azt mondtad, szükséges az univerzum tökéletességéhez, és a jótettek annál inkább fénylenek a sötét mellett. Azt mondod, nem Isten az oka gonosz cselekedeteinknek, hanem a szabad akarat az oka. Isten mindentudásából és előrelátásából következik, hogy tudja, az ember vétkezni fog. Hogyan létezhet hát szabad akarat?
– Istennek nincs előzetes tudomása. A tudás az övé, ő a tudás maga.
– Az ember tettei eleve elrendeltetettek, ezért nem lehet szabad akarata. Isten teremtette Júdást. Gondoskodott neveltetéséről, taníttatásáról, üzleti sikeréről. Azt is ő rendelte, hogy Júdás árulja el Isteni Fiát. Hogyan lehet akkor Júdás bűnös?
– Attól még, hogy ismerte a szabad akarat kimenetelét, Isten nem korlátozta, vagy irtotta ki azt.
– A fény-árnyékos úriember, akit valaha úgy tiszteltél, Mani azt állította, hogy Káin s Ábel nem Ádám és Éva gyermekei, hanem Éváéi és a Sátánéi. Akárhogy is legyen ez, az édenkerti bűn elképzelhetetlenül távoli korban történt, éonokkal ezelőtt az időszámítás világi rendszere szerint. Ugyane rendszer szerint a Megtestesülés és a Megváltás tana nincs egészen kétezer éves. Vajon a számlálatlan milliók és milliók, akik a Teremtés és a Megváltás között születtek, mind elveszettnek számítanak-e, hiszen bár személy szerint bűntelenek, az eredendő bűnben haltak meg, és eleve kárhozatra vannak ítélve?
– Ha ismernéd Istent, ismernéd az időt. Isten az idő. Isten az örökkévalóság szubsztanciája. Isten nem különbözik attól, amit mi évekként fogunk fel. Istennek nincs múltja, nincs jövője, nincs jelene az ember röpke életének mértéke szerint. A különbség, amelyről a Teremtés és a Megváltás között beszéltél, annyira nem létezett, hogy kifejezhetetlen.
– Ez az az okfejtés, amelyet én „porhintésnek” neveznék, de feltételezve, hogy az emberi lélek halhatatlan, a lélek geometriája bizonnyal körkörös, és, miként Istennek, ennek sem lehetett kezdete. Egyetértesz ezzel?
– Kegyelettanilag érvelhetünk így.
– Tehát a lelkeink léteztek, mielőtt a testünkbe kerültek volna?
– Mondhatjuk.
– Akkor hol voltak?
– Csakis a Poliarcha a megmondhatója.
– Fel kell tételeznünk, hogy létezik valahol egy végtelen tára a még testet nem öltött lelkeknek?
– Az idő nem avatkozik bele az isteni teremtésbe. Isten képes olyasmit teremteni, amely rendelkezik az öröktől fogva létezés tulajdonságával.
– Van értelme annak, ha kikérdezlek téged Plótinosz és Porfiriusz művei iránti egykori lelkesedésedről?
– Nincs. De a manicheus fény-sötétség, jó-gonosz dualizmusnál messze helytállóbb volt Plótinosz értelem-anyag dualizmusa. Emanációs tanában Plótinosz csak alig tévedett. Plótinosz jó fej volt.
– 372 körül, amikor te tizennyolc voltál, felvetted a manicheizmust, és nem vetetted el a furcsa hitvallást, csak tíz év múlva. Mit gondolsz most erről a babilóni kozmológia és buddhizmus kotyvalékáról, a fényről-sötétségről szóló kísérteties elméletekről, a Kiválasztottról és a Hallgatókról, meg azokról a parancsokról, hogy tartózkodj a vörös hústól, a kétkezi munkától és az asszonyokkal való érintkezéstől? Vagy Mani állításáról, hogy ő nem más, mint Paraklétosz?
– Miért most kérdezel, amikor már elolvashatod az eretnekség elleni traktátusomat, amit 394-ben írtam? Ami pedig magát Manit illeti, talán vesd össze az én álláspontomat a perzsa királyéval 376-ban. Elevenen megnyúzatta Manit és keresztre feszíttette.
– Hamarosan mennünk kell.
– Igen. A levegőtök már majdnem elfogyott.
– Akkor még egy kérdés egy olyan témáról, amely mindig is zavart engem és amelyről semmilyen forrás sem tőled, sem mástól nem ad felvilágosítást. Néger vagy?
– Római vagyok.
– Gyanítom, a római neved kérkedés, vagy álca. Berber családból vagy, Numídiában születtél. Azok az emberek nem fehérek voltak. Sokkal inkább van közöd Karthágóhoz, mint Rómához, és még a latinságodban is vannak pun korrupciók.
– Civis Romanus sum.
– A szülőfölded népét ma araboknak nevezik. Az arabok nem fehérek.
– A berberek szőke, fehér bőrű emberek voltak, gyönyörű kék szemekkel.
– Minden valódi afrikai, tekintet nélkül a kontinensen lévő rassz-egyvelegre bizonyos mértékben néger. Noé fiától, Hámtól származnak.
– Nem szabad figyelmen kívül hagyni az afrikai napsütést. Olyan ember voltam, aki könnyen lesült.
– Milyen érzés a mennyekben élni a teljes örökkévalóságig?
– Teljes örökkévalóság? Úgy gondolod tehát, hogy vannak töredékes, vagy átmeneti örökkévalóságok?
– Ha megkérlek, megjelensz nekem holnap?
– Számomra nincs holnap. Vagyok. Számomra csak a mostság létezik.
– Akkor majd várunk. Köszönöm és viszlát.
– Viszlát. Óvatosan a sziklákon. Isten veled.
Némi kapálózás után, Hackettel az élen, hamarosan rátaláltak a vízre és visszatértek a való világba.

Csizmadia Gábor fordítása

   

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Úgy látom, elég sok lelket feldúlt Mark Penn a tegnapi Wall Steet Journalban megjelent cikke, az America's Newest Profession: Bloggesr for Hire (Amerika legújabb szakmája: a bérblogolás.)

A szerző különféle forrásokkal és adatokkal zsonglőrködve azt állítja, hogy
*      az Egyesült Államokban 452.000 ember él blogolásból *      egy havi 100.000 egyedi látogatót vonzó bloggal évi 75.000 dollárt lehet keresni *      a "mezítlábas" bloggerek 75-200 dollárt kapnak egy bejegyzésért *      a vállalati bloggerek 45.000 - 200.000 dollárt keresnekA felhördülésnek nyilván az az oka, hogy a cikket olvasók saját tapasztalataik alapján máshogy látják a dolgokat. Penn úgy tünteti fel, mintha a bérblogolás valami nagyon "cool" dolog volna, a valóságban azonban a legtöbb vállalati- és termékblogger,  külsős blogger-újságíró napi 10-12 órában elég rosszul fizetett kulimunkát végez.(Természetesen nem a Forrester, vagy a Gartner tanácsadó-bloggereire gondolok.) Egyetlen reménységük, hogy egyszer majd felfedezi valaki őket. (Nick Denton szövegíró-rabszolgái közül többeknek sikerült is, azokról pedig ritkán esik szó, akik belerokkannak ebbe a munkába.)

Penn adatain vitatkozzanak az amerikai bloggerek. Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy már a "blogolásból él" kifejezés jelentése is nehezen értelmezhető.
Az él bloglásból, aki a blogján elhelyezett reklámok bevételeiből fizeti a számláit? Vagy csak az, aki pénzért ír bejegyzéseket? (Nyilván ide számítanak a szponzorált bejegyzések is.) Mi a helyzet azokkal, akik közvetlenül nem kapnak pénzt blogjukért, de annak segítségével adják el termékeiket, szolgáltatásaikat? Ilyen esetben hogyan mérjük, mennyi bevételt termel egy blog?

Nem tudom, Amerikában mekkora lehet a valós igény a vállalati "belsős" és bérbloggerekre, itthon még nem találkoztam ilyen szakembereket kereső hirdetésekkel. Nem hiszem, hogy a kommunikációs szakok végzősei a jövőben ezen a pályán tudnának kibontakozni.

polner
 
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Bartleby és társaiEnrique Vila-Matas

Cervantes-díjas

Timur Link

 

Upton Sinclair szokása ellenére részegen tántorgott be az egyetemre kreatív írástechnikai előadásába belekezdeni, és kérdést intézve szónokian tette fel nyitókérdését?

-Ki akar itt írni?

Kezek erdeje.

-Akkor miért nem mennek haza írni-kérdezte a mester és ledübörgött a pulpitusról.

Bizonyos emberek dicsősége vagy érdeme abban rejlik, hogy jól írnak; másoké meg abban, hogy nem írnak." Jean de la Bruyere

Szép pillanata volt az életemnek, amikor a nemzeti baloldal prominens nagy öregje elcsuklott az üldöztetéstől, és harminc, az átkosban megjelent kötete ellenére az előzékenyen a sarokba tett homokkal teli tűzoltóvödörbe hányt, majd miután még harminc monográfiát íratott magáról: a csalogány elhallgatott. Néha jobb nem elbeszélni: 1956 novemberében az egyetemisták, mielőtt átlépnének a határon, összekaparnak egy marék anyaföldet a hajnali szürkületben. Fagyott, kietlen, morzsás, de a haza földje. Kicsordul a könny, kegyetlen a hideg határ. Aztán már Ausztriában az első melegedőben megolvad a zsebkendőben az anyag, és erős, de félreérthetetlen lószarszag támad. Hiszen ki jár a senki földjén? A szél és a határőrlovak(Kerekes Tamás)

d

Geopen Kiadó

babucse@geopen.hu

kukan@geopen.hu

info@geopen.hu

 

Enrique Vila-Matas spanyol író szellemes esszéregénye egy rendhagyó irodalomtörténet. A regény főhőse a Nem irodalmát, Bartleby és társainak irodalmát kezdi kutatni. Bartleby archetípusa Melville egyik elbeszélésének tollnok főhőse, "akit sohasem látni olvasni...csak bámul kifelé...aki sehova nem jár...aki sohasem árulta el, hogy kicsoda... ha esetleg arra kérik, meséljen valamit magáról, akkor mindig így felel: - Inkább nem tenném."

A Bartleby-szindróma az irodalom területén is "negatív késztetést, vagy a semmi iránti vonzódást" jelent, "amitől bizonyos alkotók, ha mégoly igényes irodalmi tudattal rendelkeznek is (vagy tán éppen ezért), sohasem jutnak el odáig, hogy írjanak. Vagy ha írnak is egy-két könyvet, utána lemondanak az írásról; vagy miután zökkenőmentesen hozzáfognak művük megírásához, irodalmi szempontból tekintve egy adott pillanatban örökre megbénulnak." A különleges regény elgondolkodtató eszmefuttatás, a tagadás olyan művészeiről, mint Robert Musil, Arthur Rimbaud vagy J. D. Salinger.

 

Murci (troppauer@gmail.com mértékadó véleménye:

Tulajdonképpen annyi írót vesz számba (és mind igen röviden), hogy ezt a könyvet kijegyzetelni ide feleslegesnek tűnik: képzeld el azt, hogy a 19-20. század valamennyi nagyobb írója szerepel itt... A cím miatt azért H. Melville-t kitettem. (86 fejezet, és fejezetenként átlag 4-6 író...) *a recik meg a fordító is regénynek mondja, de ez túlzás: van ugyan egy pár oldalas fiktív bevezetése, az elbeszélő mondja a fenti idézetet is, de ez a szál soha többé nem kerül elő, elhal, ezért én csak rövid esszé- ill. karcolatgyűjteménynek nevezném a világirodalomról... Pontosabban érdekes életrajzi adalékok híres és kevésbé híres írókról... Vagy: szerepel benne egy - talán kitalált - könyvtár, ahol a kiadók által visszautasított kéziratokat gyűjtik... Vagy olyan híres írók, akik nem írtak soha semmit..   Borges:

Mondottam, hogy Ménard látható életművét könnyű elsorolni. Gondosan átvizsgálva magánirattárát, megállapítottam, hogy a következő darabokból áll:

Egy szimbolista szonett, amely kétszer is megjelent (eltérésekkel) a La Conque című folyóiratban (az 1899. márciusi és októberi számban).) Monográfia egy költészeti szótár összeállításának lehetőségéről, olyan fogalmakból, amelyek nem informatív köznyelvi fogalmak szinonimái vagy körülírásai, "hanem konvenció teremtette eszményi objektumok, és legelsősorban költői szükségletek fedezésére hivatottak" (Nîmes, 1901).) Monográfia Descartes, Leibniz és John Wilkins gondolatvilágának "bizonyos összefüggéseiről és rokon vonásairól" (Nîmes, 1903).) Kézírásos jegyzék versekről, amelyek a központozásnak köszönhetik hatásukat.

Eddig tart (nem hagytunk ki egyebet, csak néhány homályos alkalmi szonettet Madame Henri Bachelier vendégszerető - vagy inkább mohó - emlékkönyve számára) Ménard látható életműve, a keletkezés időrendjében. Most áttérek a másikra: a föld alattira, a mérhetetlenül hősire, a példátlanra. És egyben - ó, emberi lehetőségek! - befejezetlenre. Ez a mű, talán a legjelentősebb korunkban, a Don Quijote első részének kilencedik és harmincnyolcadik fejezetéből és a huszonkettedik fejezet egy részletéből áll. Tudom, hogy egy ilyen állítás ostobaságnak tűnik; ennek az "ostobaságnak" az igazolása e jegyzetek elsőrendű célja.[2]

Két különböző értékű szöveg ösztönzött erre a vállalkozásra. Egyik Novalisnak az a filológiai töredéke - a drezdai kiadásban a 2005-ös számot viseli -, amely egy meghatározott szerzővel való teljes azonosulás témáját körvonalazza. A másik azoknak az élősdi könyveknek egyike, amelyek Krisztust egy bulvárra, Hamletet a Cannebière-re, Don Quijotét a Wall Streetre helyezik. Mint minden jó ízlésű ember, Ménard utálta ezeket a fölösleges bohóckodásokat, amelyek csak arra jók, mondta, hogy a plebejusnak megszerezzék az anakronizmus élvezetét, vagy pedig (ami rosszabb) elgyönyörködtessenek bennünket azzal a lapos gondolattal, hogy minden korszak egyforma, vagy hogy nagyon is különböző. Érdekesebbnek - bár megvalósításában ellentmondásosnak és felszínesnek - találta Daudet híres célkitűzését: egy alakban, mint Tartarin, egyesíteni az Elmés Nemes Lovagot és fegyverhordozóját... Akik azzal gyanúsították meg Ménard-t, hogy egy kortárs Don Quijote megírásának szentelte életét, rágalmazzák fényes emlékét.

Nem más Don Quijoté-t akart papírra vetni - ami könnyű -, hanem a Don Quijoté-t. Szükségtelen hozzáfűzni, hogy sohasem tervezte az eredeti gépies átírását; nem állt szándékában lemásolni. Bámulatos becsvágya az volt, hogy olyan lapokat alkosson, amelyek - szóról szóra és sorról sorra - egybevágnak a Miguel de Cervanteséivel.

"Szándékom csupán meghökkentő - írta nekem 1934. szeptember 30-án Bayonne-ból. - Egy teológiai vagy metafizikai bizonyítás végeredménye - a külvilág, Isten, az okozatiság, az egyetemes formák - nem kevésbé kitervelt és szokványos, mint az én kibeszélt regényem. Az az egyetlen különbség, hogy a filozófusok tetszetős kötetekben adják közre munkájuk közbeeső állomásait, én pedig elhatároztam, hogy eltüntetem őket." Valóban, nem maradt egyetlen piszkozat sem, amely erről a sokesztendei munkáról tanúskodna.

Az elgondolt kezdeti módszer viszonylag egyszerű volt. Jól tudni spanyolul, visszanyerni a katolikus hitet, harcolni a mórok vagy a török ellen, elfelejteni Európa 1602 és 1918 közötti történelmét, Miguel de Cervantesnek lenni. Pierre Ménard-t foglalkoztatta ez az eljárás (tudom, hogy már elég ügyesen kezelte a tizenhetedik századi spanyol nyelvet), de elvetette, mivelhogy könnyű. Talán inkább mert képtelenség! - mondhatja az olvasó. Helyes, de a vállalkozás eleve képtelen volt, és véghezvitelének valamennyi képtelen módja közül ez volt a legkevésbé érdekes. Tizenhetedik századbeli népregényírónak lenni a huszadik században - ezt lekicsinylésnek érezte. Valamiképpen Cervantesnek lenni és eljutni Don Quijotéhoz, ezt kevésbé vesződségesnek - tehát kevésbé érdekesnek - vélte, mint megmaradni Pierre Ménard-nak, és így jutni el Don Quijotéhoz, Pierre Ménard tapasztalatai révén. (Mellesleg szólva, ez a meggyőződés vétette ki vele a Don Quijote második részének önéletrajzi bevezetőjét. Bevenni ezt az előszót annyi lett volna, mint újabb személyt teremteni - Cervantest -, de azt is jelentette volna, hogy Don Quijotét ettől a személytől, nem pedig Pierre Ménard-tól függően ábrázolja. Ezt a könnyű megoldást természetesen elutasította.) "Vállalkozásom lényegében nem nehéz", olvasom levelében más helyütt. "Ahhoz, hogy véghezvigyem, elég volna halhatatlannak lennem." Bevalljam-e: sokszor elképzelem, hogy befejezte, és úgy olvasom a Don Quijoté-t - az egész Don Quijoté-t -, mintha Ménard gondolta volna ki? A XXVI. fejezet böngészésével töltött estéken (ő sohasem rugaszkodott neki ennek) ráismertem barátunk stílusára és mintegy hangjára is ebben a pompás mondatban: a folyók nimfáit, a bánatos és nedves Echót. Egy morális és egy fizikai jelző e hatásos összekapcsolása a Shakespeare-verssort juttatta eszembe, amelyről egy délután beszélgettünk:

Miért éppen a Don Quijoté-t?, kérdezheti olvasónk. Spanyol ember esetében ez a választás nem lett volna megmagyarázhatatlan, ám kétségtelenül az egy nîmes-i szimbolistánál, ama Poe követőjénél, aki Baudelaire-t nemzette, aki Mallarmét nemzette, aki Valéryt nemzette, aki Edmond Teste-et nemzette. A már idézett levél megvilágítja ezt a kérdést. "A Don Quijote - magyarázza Ménard - mélységesen érdekel, de nem látom - hogy is mondjam? - elkerülhetetlennek. Nem tudom elképzelni a világmindenséget Edgar Allan Poe kitörése:

vagy a Le bateau ivre vagy a The Ancient Mariner nélkül, de a Don Quijote nélkül hajlandó vagyok elképzelni. (Persze csak a magam személyes hajlandóságáról beszélek, nem a művek történelmi visszhangjáról.) A Don Quijote esetleges mű, a Don Quijote szükségtelen. Eltervezhetem a megírását, meg is írhatom anélkül, hogy tautológiát követnék el. Tizenkét-tizenhárom éves fejjel elolvastam, talán egészében. Azután figyelmesen újraolvastam néhány fejezetet, azokat, amelyekkel most nem foglalkozom. Úgyszintén áttanulmányoztam a közjátékokat, a színműveket, a Galateá-t, a Példás elbeszélések-et, Persiles és Segismunda kétségtelenül fáradságos kalandjait és a Parnasszusi utazás-t... A Don Quijote emléke, amelyet egyszerűsített a felejtés és a közöny, teljesen egyenértékű bennem egy meg nem írt könyv bizonytalan előképével. Ezt a képet feltételezve (amit jószerével senki sem tagadhat meg tőlem) nem vitás, hogy problémám sokkal nehezebb, mint a Cervantesé. Szívélyes elődöm nem utasította el a véletlen közreműködését: kissé a la diable alkotta meg halhatatlan művét, a nyelv és a lelemény tehetetlenségétől vezettetve. Én arra a rejtelmes feladatra vállalkoztam, hogy betű szerint visszaállítsam az ő spontán művét. Két sarkalatos törvény irányítja magányos játékomat. Az első megengedi, hogy formai és lélektani jellegű változatokkal kísérletezzem; a második arra kényszerít, hogy feláldozzam ezeket az »eredeti« szövegnek, s megdönthetetlen érvekkel igazoljam megsemmisítésüket... Ezekhez a mesterséges béklyókhoz még egy eredendőt is sorolhatunk. Megírni a Don Quijoté-t a tizenhetedik század elején ésszerű, szükséges, talán sorsszerű vállalkozás volt; a huszadik elején majdnem lehetetlen. Nemhiába telt el háromszáz esztendő, telezsúfolva roppant bonyolult dolgokkal. Hogy csupán egyet említsek közülük: éppen a Don Quijoté-val."

E három akadály ellenére Ménard töredékes Don Quijoté-ja a finomabb a Cervantesénél. Ez otromba módon szülőföldje szegényes vidéki valóságát állítja szembe a lovagi képzelgésekkel; Ménard a Carmen földjét választja "valóságul" Lepanto és Lope századában. Micsoda spanyolosságra sarkallta volna ez a választás Maurice Barrèst vagy Rodríguez Larreta doktort! Ménard magától értetődő természetességgel mellőzi az ilyesmit. Művében nincsenek cigányok, sem konkvisztádorok, sem misztikusok, sem II. Fülöp, sem autodafék. Elhanyagolja vagy száműzi a couleur locale-t. Ez a megvetés a történelmi regény új irányát jelzi. Ez a megvetés megfellebbezhetetlenül elítéli a Salammbô-t.

 Ha mégis írni akarnak, akkor jobb , ha elküldik a Brautigan Múzeumnak, mely minden meg nem jelent írást elfogad és megőriz. Visit John Barber's Web site on Richard Brautigan to learn more about the writer's life and works.What: Richard Brautigan: Inspirations for Literary Diversity, a presentation by Nataliya Shpylova.
When:
7 to 8:30 p.m. Wednesday, Oct. 1.
Where:
Clark County Historical Museum, 1511 Main St., Vancouver.
Cost: Free.
Information: 360-993-5679.
  

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.usanepszava.com

 

thomaskerekes@msn.com

  Bartleby és társaiEnrique Vila-Matas

Cervantes-díjas

Timur Link

 

Upton Sinclair szokása ellenére részegen tántorgott be az egyetemre kreatív írástechnikai előadásába belekezdeni, és kérdést intézve szónokian tette fel nyitókérdését?

-Ki akar itt írni?

Kezek erdeje.

-Akkor miért nem mennek haza írni-kérdezte a mester és ledübörgött a pulpitusról.

Bizonyos emberek dicsősége vagy érdeme abban rejlik, hogy jól írnak; másoké meg abban, hogy nem írnak." Jean de la Bruyere

Szép pillanata volt az életemnek, amikor a nemzeti baloldal prominens nagy öregje elcsuklott az üldöztetéstől, és harminc, az átkosban megjelent kötete ellenére az előzékenyen a sarokba tett homokkal teli tűzoltóvödörbe hányt, majd miután még harminc monográfiát íratott magáról: a csalogány elhallgatott. Néha jobb nem elbeszélni: 1956 novemberében az egyetemisták, mielőtt átlépnének a határon, összekaparnak egy marék anyaföldet a hajnali szürkületben. Fagyott, kietlen, morzsás, de a haza földje. Kicsordul a könny, kegyetlen a hideg határ. Aztán már Ausztriában az első melegedőben megolvad a zsebkendőben az anyag, és erős, de félreérthetetlen lószarszag támad. Hiszen ki jár a senki földjén? A szél és a határőrlovak(Kerekes Tamás)

d

Geopen Kiadó

babucse@geopen.hu

kukan@geopen.hu

info@geopen.hu

 

Enrique Vila-Matas spanyol író szellemes esszéregénye egy rendhagyó irodalomtörténet. A regény főhőse a Nem irodalmát, Bartleby és társainak irodalmát kezdi kutatni. Bartleby archetípusa Melville egyik elbeszélésének tollnok főhőse, "akit sohasem látni olvasni...csak bámul kifelé...aki sehova nem jár...aki sohasem árulta el, hogy kicsoda... ha esetleg arra kérik, meséljen valamit magáról, akkor mindig így felel: - Inkább nem tenném."

A Bartleby-szindróma az irodalom területén is "negatív késztetést, vagy a semmi iránti vonzódást" jelent, "amitől bizonyos alkotók, ha mégoly igényes irodalmi tudattal rendelkeznek is (vagy tán éppen ezért), sohasem jutnak el odáig, hogy írjanak. Vagy ha írnak is egy-két könyvet, utána lemondanak az írásról; vagy miután zökkenőmentesen hozzáfognak művük megírásához, irodalmi szempontból tekintve egy adott pillanatban örökre megbénulnak." A különleges regény elgondolkodtató eszmefuttatás, a tagadás olyan művészeiről, mint Robert Musil, Arthur Rimbaud vagy J. D. Salinger.

 

Murci (troppauer@gmail.com mértékadó véleménye:

Tulajdonképpen annyi írót vesz számba (és mind igen röviden), hogy ezt a könyvet kijegyzetelni ide feleslegesnek tűnik: képzeld el azt, hogy a 19-20. század valamennyi nagyobb írója szerepel itt... A cím miatt azért H. Melville-t kitettem. (86 fejezet, és fejezetenként átlag 4-6 író...) *a recik meg a fordító is regénynek mondja, de ez túlzás: van ugyan egy pár oldalas fiktív bevezetése, az elbeszélő mondja a fenti idézetet is, de ez a szál soha többé nem kerül elő, elhal, ezért én csak rövid esszé- ill. karcolatgyűjteménynek nevezném a világirodalomról... Pontosabban érdekes életrajzi adalékok híres és kevésbé híres írókról... Vagy: szerepel benne egy - talán kitalált - könyvtár, ahol a kiadók által visszautasított kéziratokat gyűjtik... Vagy olyan híres írók, akik nem írtak soha semmit..   Borges:

Mondottam, hogy Ménard látható életművét könnyű elsorolni. Gondosan átvizsgálva magánirattárát, megállapítottam, hogy a következő darabokból áll:

Egy szimbolista szonett, amely kétszer is megjelent (eltérésekkel) a La Conque című folyóiratban (az 1899. márciusi és októberi számban).) Monográfia egy költészeti szótár összeállításának lehetőségéről, olyan fogalmakból, amelyek nem informatív köznyelvi fogalmak szinonimái vagy körülírásai, "hanem konvenció teremtette eszményi objektumok, és legelsősorban költői szükségletek fedezésére hivatottak" (Nîmes, 1901).) Monográfia Descartes, Leibniz és John Wilkins gondolatvilágának "bizonyos összefüggéseiről és rokon vonásairól" (Nîmes, 1903).) Kézírásos jegyzék versekről, amelyek a központozásnak köszönhetik hatásukat.

Eddig tart (nem hagytunk ki egyebet, csak néhány homályos alkalmi szonettet Madame Henri Bachelier vendégszerető - vagy inkább mohó - emlékkönyve számára) Ménard látható életműve, a keletkezés időrendjében. Most áttérek a másikra: a föld alattira, a mérhetetlenül hősire, a példátlanra. És egyben - ó, emberi lehetőségek! - befejezetlenre. Ez a mű, talán a legjelentősebb korunkban, a Don Quijote első részének kilencedik és harmincnyolcadik fejezetéből és a huszonkettedik fejezet egy részletéből áll. Tudom, hogy egy ilyen állítás ostobaságnak tűnik; ennek az "ostobaságnak" az igazolása e jegyzetek elsőrendű célja.[2]

Két különböző értékű szöveg ösztönzött erre a vállalkozásra. Egyik Novalisnak az a filológiai töredéke - a drezdai kiadásban a 2005-ös számot viseli -, amely egy meghatározott szerzővel való teljes azonosulás témáját körvonalazza. A másik azoknak az élősdi könyveknek egyike, amelyek Krisztust egy bulvárra, Hamletet a Cannebière-re, Don Quijotét a Wall Streetre helyezik. Mint minden jó ízlésű ember, Ménard utálta ezeket a fölösleges bohóckodásokat, amelyek csak arra jók, mondta, hogy a plebejusnak megszerezzék az anakronizmus élvezetét, vagy pedig (ami rosszabb) elgyönyörködtessenek bennünket azzal a lapos gondolattal, hogy minden korszak egyforma, vagy hogy nagyon is különböző. Érdekesebbnek - bár megvalósításában ellentmondásosnak és felszínesnek - találta Daudet híres célkitűzését: egy alakban, mint Tartarin, egyesíteni az Elmés Nemes Lovagot és fegyverhordozóját... Akik azzal gyanúsították meg Ménard-t, hogy egy kortárs Don Quijote megírásának szentelte életét, rágalmazzák fényes emlékét.

Nem más Don Quijoté-t akart papírra vetni - ami könnyű -, hanem a Don Quijoté-t. Szükségtelen hozzáfűzni, hogy sohasem tervezte az eredeti gépies átírását; nem állt szándékában lemásolni. Bámulatos becsvágya az volt, hogy olyan lapokat alkosson, amelyek - szóról szóra és sorról sorra - egybevágnak a Miguel de Cervanteséivel.

"Szándékom csupán meghökkentő - írta nekem 1934. szeptember 30-án Bayonne-ból. - Egy teológiai vagy metafizikai bizonyítás végeredménye - a külvilág, Isten, az okozatiság, az egyetemes formák - nem kevésbé kitervelt és szokványos, mint az én kibeszélt regényem. Az az egyetlen különbség, hogy a filozófusok tetszetős kötetekben adják közre munkájuk közbeeső állomásait, én pedig elhatároztam, hogy eltüntetem őket." Valóban, nem maradt egyetlen piszkozat sem, amely erről a sokesztendei munkáról tanúskodna.

Az elgondolt kezdeti módszer viszonylag egyszerű volt. Jól tudni spanyolul, visszanyerni a katolikus hitet, harcolni a mórok vagy a török ellen, elfelejteni Európa 1602 és 1918 közötti történelmét, Miguel de Cervantesnek lenni. Pierre Ménard-t foglalkoztatta ez az eljárás (tudom, hogy már elég ügyesen kezelte a tizenhetedik századi spanyol nyelvet), de elvetette, mivelhogy könnyű. Talán inkább mert képtelenség! - mondhatja az olvasó. Helyes, de a vállalkozás eleve képtelen volt, és véghezvitelének valamennyi képtelen módja közül ez volt a legkevésbé érdekes. Tizenhetedik századbeli népregényírónak lenni a huszadik században - ezt lekicsinylésnek érezte. Valamiképpen Cervantesnek lenni és eljutni Don Quijotéhoz, ezt kevésbé vesződségesnek - tehát kevésbé érdekesnek - vélte, mint megmaradni Pierre Ménard-nak, és így jutni el Don Quijotéhoz, Pierre Ménard tapasztalatai révén. (Mellesleg szólva, ez a meggyőződés vétette ki vele a Don Quijote második részének önéletrajzi bevezetőjét. Bevenni ezt az előszót annyi lett volna, mint újabb személyt teremteni - Cervantest -, de azt is jelentette volna, hogy Don Quijotét ettől a személytől, nem pedig Pierre Ménard-tól függően ábrázolja. Ezt a könnyű megoldást természetesen elutasította.) "Vállalkozásom lényegében nem nehéz", olvasom levelében más helyütt. "Ahhoz, hogy véghezvigyem, elég volna halhatatlannak lennem." Bevalljam-e: sokszor elképzelem, hogy befejezte, és úgy olvasom a Don Quijoté-t - az egész Don Quijoté-t -, mintha Ménard gondolta volna ki? A XXVI. fejezet böngészésével töltött estéken (ő sohasem rugaszkodott neki ennek) ráismertem barátunk stílusára és mintegy hangjára is ebben a pompás mondatban: a folyók nimfáit, a bánatos és nedves Echót. Egy morális és egy fizikai jelző e hatásos összekapcsolása a Shakespeare-verssort juttatta eszembe, amelyről egy délután beszélgettünk:

Miért éppen a Don Quijoté-t?, kérdezheti olvasónk. Spanyol ember esetében ez a választás nem lett volna megmagyarázhatatlan, ám kétségtelenül az egy nîmes-i szimbolistánál, ama Poe követőjénél, aki Baudelaire-t nemzette, aki Mallarmét nemzette, aki Valéryt nemzette, aki Edmond Teste-et nemzette. A már idézett levél megvilágítja ezt a kérdést. "A Don Quijote - magyarázza Ménard - mélységesen érdekel, de nem látom - hogy is mondjam? - elkerülhetetlennek. Nem tudom elképzelni a világmindenséget Edgar Allan Poe kitörése:

vagy a Le bateau ivre vagy a The Ancient Mariner nélkül, de a Don Quijote nélkül hajlandó vagyok elképzelni. (Persze csak a magam személyes hajlandóságáról beszélek, nem a művek történelmi visszhangjáról.) A Don Quijote esetleges mű, a Don Quijote szükségtelen. Eltervezhetem a megírását, meg is írhatom anélkül, hogy tautológiát követnék el. Tizenkét-tizenhárom éves fejjel elolvastam, talán egészében. Azután figyelmesen újraolvastam néhány fejezetet, azokat, amelyekkel most nem foglalkozom. Úgyszintén áttanulmányoztam a közjátékokat, a színműveket, a Galateá-t, a Példás elbeszélések-et, Persiles és Segismunda kétségtelenül fáradságos kalandjait és a Parnasszusi utazás-t... A Don Quijote emléke, amelyet egyszerűsített a felejtés és a közöny, teljesen egyenértékű bennem egy meg nem írt könyv bizonytalan előképével. Ezt a képet feltételezve (amit jószerével senki sem tagadhat meg tőlem) nem vitás, hogy problémám sokkal nehezebb, mint a Cervantesé. Szívélyes elődöm nem utasította el a véletlen közreműködését: kissé a la diable alkotta meg halhatatlan művét, a nyelv és a lelemény tehetetlenségétől vezettetve. Én arra a rejtelmes feladatra vállalkoztam, hogy betű szerint visszaállítsam az ő spontán művét. Két sarkalatos törvény irányítja magányos játékomat. Az első megengedi, hogy formai és lélektani jellegű változatokkal kísérletezzem; a második arra kényszerít, hogy feláldozzam ezeket az »eredeti« szövegnek, s megdönthetetlen érvekkel igazoljam megsemmisítésüket... Ezekhez a mesterséges béklyókhoz még egy eredendőt is sorolhatunk. Megírni a Don Quijoté-t a tizenhetedik század elején ésszerű, szükséges, talán sorsszerű vállalkozás volt; a huszadik elején majdnem lehetetlen. Nemhiába telt el háromszáz esztendő, telezsúfolva roppant bonyolult dolgokkal. Hogy csupán egyet említsek közülük: éppen a Don Quijoté-val."

E három akadály ellenére Ménard töredékes Don Quijoté-ja a finomabb a Cervantesénél. Ez otromba módon szülőföldje szegényes vidéki valóságát állítja szembe a lovagi képzelgésekkel; Ménard a Carmen földjét választja "valóságul" Lepanto és Lope századában. Micsoda spanyolosságra sarkallta volna ez a választás Maurice Barrèst vagy Rodríguez Larreta doktort! Ménard magától értetődő természetességgel mellőzi az ilyesmit. Művében nincsenek cigányok, sem konkvisztádorok, sem misztikusok, sem II. Fülöp, sem autodafék. Elhanyagolja vagy száműzi a couleur locale-t. Ez a megvetés a történelmi regény új irányát jelzi. Ez a megvetés megfellebbezhetetlenül elítéli a Salammbô-t.

 Ha mégis írni akarnak, akkor jobb , ha elküldik a Brautigan Múzeumnak, mely minden meg nem jelent írást elfogad és megőriz. Visit John Barber's Web site on Richard Brautigan to learn more about the writer's life and works.What: Richard Brautigan: Inspirations for Literary Diversity, a presentation by Nataliya Shpylova.
When:
7 to 8:30 p.m. Wednesday, Oct. 1.
Where:
Clark County Historical Museum, 1511 Main St., Vancouver.
Cost: Free.
Information: 360-993-5679.
  

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.usanepszava.com

 

thomaskerekes@msn.com

  Bartleby és társaiEnrique Vila-Matas

Cervantes-díjas

Timur Link

 

Upton Sinclair szokása ellenére részegen tántorgott be az egyetemre kreatív írástechnikai előadásába belekezdeni, és kérdést intézve szónokian tette fel nyitókérdését?

-Ki akar itt írni?

Kezek erdeje.

-Akkor miért nem mennek haza írni-kérdezte a mester és ledübörgött a pulpitusról.

Bizonyos emberek dicsősége vagy érdeme abban rejlik, hogy jól írnak; másoké meg abban, hogy nem írnak." Jean de la Bruyere

Szép pillanata volt az életemnek, amikor a nemzeti baloldal prominens nagy öregje elcsuklott az üldöztetéstől, és harminc, az átkosban megjelent kötete ellenére az előzékenyen a sarokba tett homokkal teli tűzoltóvödörbe hányt, majd miután még harminc monográfiát íratott magáról: a csalogány elhallgatott. Néha jobb nem elbeszélni: 1956 novemberében az egyetemisták, mielőtt átlépnének a határon, összekaparnak egy marék anyaföldet a hajnali szürkületben. Fagyott, kietlen, morzsás, de a haza földje. Kicsordul a könny, kegyetlen a hideg határ. Aztán már Ausztriában az első melegedőben megolvad a zsebkendőben az anyag, és erős, de félreérthetetlen lószarszag támad. Hiszen ki jár a senki földjén? A szél és a határőrlovak(Kerekes Tamás)

d

Geopen Kiadó

babucse@geopen.hu

kukan@geopen.hu

info@geopen.hu

 

Enrique Vila-Matas spanyol író szellemes esszéregénye egy rendhagyó irodalomtörténet. A regény főhőse a Nem irodalmát, Bartleby és társainak irodalmát kezdi kutatni. Bartleby archetípusa Melville egyik elbeszélésének tollnok főhőse, "akit sohasem látni olvasni...csak bámul kifelé...aki sehova nem jár...aki sohasem árulta el, hogy kicsoda... ha esetleg arra kérik, meséljen valamit magáról, akkor mindig így felel: - Inkább nem tenném."

A Bartleby-szindróma az irodalom területén is "negatív késztetést, vagy a semmi iránti vonzódást" jelent, "amitől bizonyos alkotók, ha mégoly igényes irodalmi tudattal rendelkeznek is (vagy tán éppen ezért), sohasem jutnak el odáig, hogy írjanak. Vagy ha írnak is egy-két könyvet, utána lemondanak az írásról; vagy miután zökkenőmentesen hozzáfognak művük megírásához, irodalmi szempontból tekintve egy adott pillanatban örökre megbénulnak." A különleges regény elgondolkodtató eszmefuttatás, a tagadás olyan művészeiről, mint Robert Musil, Arthur Rimbaud vagy J. D. Salinger.

 

Murci (troppauer@gmail.com mértékadó véleménye:

Tulajdonképpen annyi írót vesz számba (és mind igen röviden), hogy ezt a könyvet kijegyzetelni ide feleslegesnek tűnik: képzeld el azt, hogy a 19-20. század valamennyi nagyobb írója szerepel itt... A cím miatt azért H. Melville-t kitettem. (86 fejezet, és fejezetenként átlag 4-6 író...) *a recik meg a fordító is regénynek mondja, de ez túlzás: van ugyan egy pár oldalas fiktív bevezetése, az elbeszélő mondja a fenti idézetet is, de ez a szál soha többé nem kerül elő, elhal, ezért én csak rövid esszé- ill. karcolatgyűjteménynek nevezném a világirodalomról... Pontosabban érdekes életrajzi adalékok híres és kevésbé híres írókról... Vagy: szerepel benne egy - talán kitalált - könyvtár, ahol a kiadók által visszautasított kéziratokat gyűjtik... Vagy olyan híres írók, akik nem írtak soha semmit..   Borges:

Mondottam, hogy Ménard látható életművét könnyű elsorolni. Gondosan átvizsgálva magánirattárát, megállapítottam, hogy a következő darabokból áll:

Egy szimbolista szonett, amely kétszer is megjelent (eltérésekkel) a La Conque című folyóiratban (az 1899. márciusi és októberi számban).) Monográfia egy költészeti szótár összeállításának lehetőségéről, olyan fogalmakból, amelyek nem informatív köznyelvi fogalmak szinonimái vagy körülírásai, "hanem konvenció teremtette eszményi objektumok, és legelsősorban költői szükségletek fedezésére hivatottak" (Nîmes, 1901).) Monográfia Descartes, Leibniz és John Wilkins gondolatvilágának "bizonyos összefüggéseiről és rokon vonásairól" (Nîmes, 1903).) Kézírásos jegyzék versekről, amelyek a központozásnak köszönhetik hatásukat.

Eddig tart (nem hagytunk ki egyebet, csak néhány homályos alkalmi szonettet Madame Henri Bachelier vendégszerető - vagy inkább mohó - emlékkönyve számára) Ménard látható életműve, a keletkezés időrendjében. Most áttérek a másikra: a föld alattira, a mérhetetlenül hősire, a példátlanra. És egyben - ó, emberi lehetőségek! - befejezetlenre. Ez a mű, talán a legjelentősebb korunkban, a Don Quijote első részének kilencedik és harmincnyolcadik fejezetéből és a huszonkettedik fejezet egy részletéből áll. Tudom, hogy egy ilyen állítás ostobaságnak tűnik; ennek az "ostobaságnak" az igazolása e jegyzetek elsőrendű célja.[2]

Két különböző értékű szöveg ösztönzött erre a vállalkozásra. Egyik Novalisnak az a filológiai töredéke - a drezdai kiadásban a 2005-ös számot viseli -, amely egy meghatározott szerzővel való teljes azonosulás témáját körvonalazza. A másik azoknak az élősdi könyveknek egyike, amelyek Krisztust egy bulvárra, Hamletet a Cannebière-re, Don Quijotét a Wall Streetre helyezik. Mint minden jó ízlésű ember, Ménard utálta ezeket a fölösleges bohóckodásokat, amelyek csak arra jók, mondta, hogy a plebejusnak megszerezzék az anakronizmus élvezetét, vagy pedig (ami rosszabb) elgyönyörködtessenek bennünket azzal a lapos gondolattal, hogy minden korszak egyforma, vagy hogy nagyon is különböző. Érdekesebbnek - bár megvalósításában ellentmondásosnak és felszínesnek - találta Daudet híres célkitűzését: egy alakban, mint Tartarin, egyesíteni az Elmés Nemes Lovagot és fegyverhordozóját... Akik azzal gyanúsították meg Ménard-t, hogy egy kortárs Don Quijote megírásának szentelte életét, rágalmazzák fényes emlékét.

Nem más Don Quijoté-t akart papírra vetni - ami könnyű -, hanem a Don Quijoté-t. Szükségtelen hozzáfűzni, hogy sohasem tervezte az eredeti gépies átírását; nem állt szándékában lemásolni. Bámulatos becsvágya az volt, hogy olyan lapokat alkosson, amelyek - szóról szóra és sorról sorra - egybevágnak a Miguel de Cervanteséivel.

"Szándékom csupán meghökkentő - írta nekem 1934. szeptember 30-án Bayonne-ból. - Egy teológiai vagy metafizikai bizonyítás végeredménye - a külvilág, Isten, az okozatiság, az egyetemes formák - nem kevésbé kitervelt és szokványos, mint az én kibeszélt regényem. Az az egyetlen különbség, hogy a filozófusok tetszetős kötetekben adják közre munkájuk közbeeső állomásait, én pedig elhatároztam, hogy eltüntetem őket." Valóban, nem maradt egyetlen piszkozat sem, amely erről a sokesztendei munkáról tanúskodna.

Az elgondolt kezdeti módszer viszonylag egyszerű volt. Jól tudni spanyolul, visszanyerni a katolikus hitet, harcolni a mórok vagy a török ellen, elfelejteni Európa 1602 és 1918 közötti történelmét, Miguel de Cervantesnek lenni. Pierre Ménard-t foglalkoztatta ez az eljárás (tudom, hogy már elég ügyesen kezelte a tizenhetedik századi spanyol nyelvet), de elvetette, mivelhogy könnyű. Talán inkább mert képtelenség! - mondhatja az olvasó. Helyes, de a vállalkozás eleve képtelen volt, és véghezvitelének valamennyi képtelen módja közül ez volt a legkevésbé érdekes. Tizenhetedik századbeli népregényírónak lenni a huszadik században - ezt lekicsinylésnek érezte. Valamiképpen Cervantesnek lenni és eljutni Don Quijotéhoz, ezt kevésbé vesződségesnek - tehát kevésbé érdekesnek - vélte, mint megmaradni Pierre Ménard-nak, és így jutni el Don Quijotéhoz, Pierre Ménard tapasztalatai révén. (Mellesleg szólva, ez a meggyőződés vétette ki vele a Don Quijote második részének önéletrajzi bevezetőjét. Bevenni ezt az előszót annyi lett volna, mint újabb személyt teremteni - Cervantest -, de azt is jelentette volna, hogy Don Quijotét ettől a személytől, nem pedig Pierre Ménard-tól függően ábrázolja. Ezt a könnyű megoldást természetesen elutasította.) "Vállalkozásom lényegében nem nehéz", olvasom levelében más helyütt. "Ahhoz, hogy véghezvigyem, elég volna halhatatlannak lennem." Bevalljam-e: sokszor elképzelem, hogy befejezte, és úgy olvasom a Don Quijoté-t - az egész Don Quijoté-t -, mintha Ménard gondolta volna ki? A XXVI. fejezet böngészésével töltött estéken (ő sohasem rugaszkodott neki ennek) ráismertem barátunk stílusára és mintegy hangjára is ebben a pompás mondatban: a folyók nimfáit, a bánatos és nedves Echót. Egy morális és egy fizikai jelző e hatásos összekapcsolása a Shakespeare-verssort juttatta eszembe, amelyről egy délután beszélgettünk:

Miért éppen a Don Quijoté-t?, kérdezheti olvasónk. Spanyol ember esetében ez a választás nem lett volna megmagyarázhatatlan, ám kétségtelenül az egy nîmes-i szimbolistánál, ama Poe követőjénél, aki Baudelaire-t nemzette, aki Mallarmét nemzette, aki Valéryt nemzette, aki Edmond Teste-et nemzette. A már idézett levél megvilágítja ezt a kérdést. "A Don Quijote - magyarázza Ménard - mélységesen érdekel, de nem látom - hogy is mondjam? - elkerülhetetlennek. Nem tudom elképzelni a világmindenséget Edgar Allan Poe kitörése:

vagy a Le bateau ivre vagy a The Ancient Mariner nélkül, de a Don Quijote nélkül hajlandó vagyok elképzelni. (Persze csak a magam személyes hajlandóságáról beszélek, nem a művek történelmi visszhangjáról.) A Don Quijote esetleges mű, a Don Quijote szükségtelen. Eltervezhetem a megírását, meg is írhatom anélkül, hogy tautológiát követnék el. Tizenkét-tizenhárom éves fejjel elolvastam, talán egészében. Azután figyelmesen újraolvastam néhány fejezetet, azokat, amelyekkel most nem foglalkozom. Úgyszintén áttanulmányoztam a közjátékokat, a színműveket, a Galateá-t, a Példás elbeszélések-et, Persiles és Segismunda kétségtelenül fáradságos kalandjait és a Parnasszusi utazás-t... A Don Quijote emléke, amelyet egyszerűsített a felejtés és a közöny, teljesen egyenértékű bennem egy meg nem írt könyv bizonytalan előképével. Ezt a képet feltételezve (amit jószerével senki sem tagadhat meg tőlem) nem vitás, hogy problémám sokkal nehezebb, mint a Cervantesé. Szívélyes elődöm nem utasította el a véletlen közreműködését: kissé a la diable alkotta meg halhatatlan művét, a nyelv és a lelemény tehetetlenségétől vezettetve. Én arra a rejtelmes feladatra vállalkoztam, hogy betű szerint visszaállítsam az ő spontán művét. Két sarkalatos törvény irányítja magányos játékomat. Az első megengedi, hogy formai és lélektani jellegű változatokkal kísérletezzem; a második arra kényszerít, hogy feláldozzam ezeket az »eredeti« szövegnek, s megdönthetetlen érvekkel igazoljam megsemmisítésüket... Ezekhez a mesterséges béklyókhoz még egy eredendőt is sorolhatunk. Megírni a Don Quijoté-t a tizenhetedik század elején ésszerű, szükséges, talán sorsszerű vállalkozás volt; a huszadik elején majdnem lehetetlen. Nemhiába telt el háromszáz esztendő, telezsúfolva roppant bonyolult dolgokkal. Hogy csupán egyet említsek közülük: éppen a Don Quijoté-val."

E három akadály ellenére Ménard töredékes Don Quijoté-ja a finomabb a Cervantesénél. Ez otromba módon szülőföldje szegényes vidéki valóságát állítja szembe a lovagi képzelgésekkel; Ménard a Carmen földjét választja "valóságul" Lepanto és Lope századában. Micsoda spanyolosságra sarkallta volna ez a választás Maurice Barrèst vagy Rodríguez Larreta doktort! Ménard magától értetődő természetességgel mellőzi az ilyesmit. Művében nincsenek cigányok, sem konkvisztádorok, sem misztikusok, sem II. Fülöp, sem autodafék. Elhanyagolja vagy száműzi a couleur locale-t. Ez a megvetés a történelmi regény új irányát jelzi. Ez a megvetés megfellebbezhetetlenül elítéli a Salammbô-t.

 Ha mégis írni akarnak, akkor jobb , ha elküldik a Brautigan Múzeumnak, mely minden meg nem jelent írást elfogad és megőriz. Visit John Barber's Web site on Richard Brautigan to learn more about the writer's life and works.What: Richard Brautigan: Inspirations for Literary Diversity, a presentation by Nataliya Shpylova.
When:
7 to 8:30 p.m. Wednesday, Oct. 1.
Where:
Clark County Historical Museum, 1511 Main St., Vancouver.
Cost: Free.
Information: 360-993-5679.
  

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.usanepszava.com

 

thomaskerekes@msn.com

  
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Magyar Internet Média és Web Díj 2009    Vajon ki hirdet ilyen béna névvel versenyt? Hát persze, hogy régi ismerőseink a Neumann Társaság, a Gábor Dénes Főiskola és barátaik.Reszkethetnek a Webby szervezői, a Az Év Honlapja után itt egy újabb komoly szakmai hátterű, a győzteseket az egekbe emelő megmérettetés Jelentkezni a barátságos  http://www.mediadij.hu/component/option,com_artforms/formid,2/itemid,42/ címen lehet, de a szervezőket ismerve minden bizonnynal elfogadják a faxon és a postai levében küldött jelentkezéseket.  (A szervezők nyitottságát mutatja, hogy szeretettel várják további  szponzorok és partnerek jelentkezését.)

Polner

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ágnes asszony a patakban

Fehér bugyogóját mossa,

Rózsaszínű ki csiklóját

A piranja elkapdossa

 

Odagyűl az utcagyermek

Ágnes asszony, mit mos kelmed?

„csitt te, csibém vére

fogta össze a gyolcsleplet

 

Összefutnak a szomszédnők

Ágnes Asszony, hol a férjed?

„ Trockíj Leó, ott benn alszik,

Ne menjünk be, mert felébred.”

Óh, irgalom atyja, ne hagyja el.

 

Jön a csendőr, s bizony isten

A sötétje rémtől rémes

Egy nőgyógyász magát innen

Kikaparni sohse képes

Óh, irgalom atyja ne hagyj el!

 

Ágnes asszony nap-nap után

Ül egy kis cigánnyal szemben  

Ám a gonosz vásott lurkó

Köpi nap-nap után szembe

 

Ím azonban időtelve

Börtönének zárja nyílik

Óh, irgalom atyja ne hagyj el!

 

„Fiam, Ágnes mit műveltél?”

Szörnyű a bűn, terhes a vád

Nyisd ki végre a pofádat

Ne hallgass, a morva anyádat!”

 

Méltóságos nagy uraim!

Nézzen Istent kegyelmetek

Babot ettem tegnap éjjel

Most hát hogyan szellenthetek?

Óh! Irgalom atyja ne hagyja el!

Összenéz a bölcs törvényszék

Hallatára ily panasznak

Orruk, szájuk be van fogva

Csupán a szemek szavaznak.

 

„eredje haza, szegény asszony

Mosd fehérre mocskos segged

Nagy a büdős, adjon Isten

Erőt hozzá és kegyelmet.

 

S, Ágnes asszony a patakban

Bugyogóját újra mossa

Lábaszárárát, s kis csiklóját

A piranja elkapdossa

 

És ez így megy évről-évre

Télen-nyáron szünet nélkül,

Míg a modern elmeosztály

Tíz év alatt fel nem épül

 

Őszbe fordul a zilált haj,

Már nem holló, nem is ében

Bár egy kissé ünneprontó,

Hogy rák van a tüdejében.

 

Kerekes-Várhelyi

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

SCHUH, ANGELA

BIOKLÍMA - TUDÁSTÁR

Corvina Kiadó

Előhang Alig múlik el nap anélkül, hogy ne esne szó az újságokban és a híradásokban az éghajlatról és az éghajlatváltozásokról. Miért változik a klíma? Az emberiség a felelős érte? Tehetünk-e valamit a felmelegedés ellen? Ezek a kérdések ma rendszeresen előtérbe kerülnek. A kötet az éghajlat úgynevezett antropogén -azaz az ember által okozott-változásaival szeretné megismertetni  olvasóját. Egyúttal bemutatja az éghajlat alakulását meghatározó alapelveket, továbbá a földi klímát irányító természeti erőketMinden földi éghajlati folyamat motorja a Nap. A napsugárzás erőssége, a napsugarak hajlásszöge és bolygónk felszínéről való visszaverődése befolyásolja Földünk éghajlatát. Mindamellett fontos tényező a légkör összetétele is. A Nap által besugárzott energia elosztását a szél és a víz végzi: a szárazföldek és az óceánok között fújó szelek egymástól távol eső régióban is kicserélik a meleg és a hűvös légtömegeket. Földünket ugyanakkor viszonylag jól elkülöníthető övezetekre lehet osztani- az Egyenlítő közelében terül el a forró trópusi öv, a sarkon a hideg, poláris övezet, és a kettő közt helyezkedik el a mérsékelt égöv, amelyben mi is élünk.A klímakutatók arra is kíváncsiak, hogy évmilliárdokkal ezelőtt, milyen volt az éghajlat a Földön. A klíma ugyanis mindig változik és változott: meleg és hideg időszakok váltották egymást, amit az éghajlat tanúi, mint például a fosszíliák és más kőzetek, felfednek előttünk. Minél alaposabban ismerjük a földtörténeti múltban bekövetkezett klímaváltozási folyamatokat, annál könnyebben értjük meg, hogy az éghajlat kialakulása és változása milyen kölcsönhatásoknak köszönhető.

 

 

1)

az orvosmeteorológia csak része a bioklímakutatásnak

2)3003-as hőségjárványban “csak” 40 ezer halálesetet regisztráltak Európában.

 Egy új-mexikói kutató úgy véli, megtalálta a módszert, amivel visszaszoríthatjuk a globális felmelegedés egyre inkább fenyegető hatásait. Oliver Wingenter módszere rendkívül egyszerű, az óceánok trágyázása révén elszaporítaná a planktonokat.

Ezt a módszert azért tarthatja hatásosnak a kutató, mert a planktonoknak igen fontos szerepük van az óceán-légkör kölcsönhatásban. A légkörben lévő szén-dioxidnak bizonyos százalékát elnyelik az óceánok. A tengerek felületén belépő szén-dioxidot a planktonok és más vízi élőlények bonyolult kémiai folyamatok során cukorrá alakítják. Miután elpusztulnak, az egész lesüllyed a tenger fenekére.

A legújabb kutatások szerint a planktonoknak a felhőképződésben is fontos szerepük lehet. Amikor a Nap káros ultraibolya sugárzása eléri a víz felszíni rétegeit, a planktonok nagy tömegben károsodnak. A károsodott élőlények ilyenkor dimetil-szulfo-proprionátot (DMSP) termelnek és bocsátanak ki. A környezetbe kerülő anyag jelentős részét a baktériumok dimetil-szulfiddá (DMS) alakítják. A dimetil-szulfid pedig a légkörben reakcióba lép az oxigénnel. Az így létrejött oxidált kénszármazékoknak a levegővel és a dimetil-szulfiddal való kölcsönhatásából kis aeroszolrészecskék jönnek létre. Ezek felszíne megköti a légkör víztartalmát, így a részecskék felszínére kikondenzálódik a víz, amelyek így felhőcseppeket képeznek. Ha ez valóban igaz, a planktonok a felhőképződés elősegítésével képesek meggátolni a Nap káros sugarainak felszínre jutását.

 

Azonban a planktonok elszaporodásának lehetnek káros hatásai is. A túl sok plankton oxigénhiányos környezetet hozhat létre a vízben, ami a vízi élőlények kipusztulásához vezethet.

 

A világ országai mind azon igyekeznek, hogy megtaláljak a megfelelő módszert, amelynek segítségével megelőzhetik vagy legalábbis lassíthatják a klímaváltozás lehetséges hatásait. Az eddigi próbálkozások csak korlátozottan voltak sikeresek, habár a kutatók támogatták a kormányokat, hogy megtegyék a szükséges lépéseket.

 

Wingenter elmondása szerint igaz, hogy módszere fáradságos munkát igényel, és nehéz harcot kell majd vívnia, hogy támogatást kapjon a kutatásaihoz. Ha azonban a Föld éghajlata melegszik, Wingenter szerint módszerével időt nyerhetünk, hogy komoly társadalmi lépéseket is tegyünk az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére.

 

Ken Caldeira kaliforniai szakértő véleménye szerint Wingenter ötlete működhet, de óvatosnak kell lenni és még sok kutatást kell elvégezni, hogy megértsük, a tengervíz trágyázásának milyen hatásai lehetnek a légkörre és magára az óceánokra nézve.

 

ICI Interaktív Meteorológia

 

„A dolgok jelenlegi állását summázza rövid könyvecskéjében Angela Schuh német professzor, amikor egy viszonylag új tudományágról (orvosi klimatológia), és annak részterületéről, az orvosmeteorológiáról ír.

Germán alapossággal veszi sorra a tudnivalókat, legyen szó az időjárás elemeiről, ciklonról, anticiklonról, légnyomásról, és a többi.
Aztán testünk fizikai válaszait ismerteti a megszokottnál hidegebb vagy melegebb időben. Részletesen tárgyalja a „következményeket”, a fejfájástól egészen a halálesetig. Megtudjuk miért télen távoznak többen az árnyékvilágba, és miért vagyunk álmosabbak.

A sorozat általam eddig olvasott részeihez képest egyetlen gyengéje van a könyvecskének: a szerző kissé szárazan fogalmaz, kivált a kötet második felében éreztem így. Az olvasmányos ismeretterjesztéshez nélkülözhetetlen „oldottság” terén nem ér fel például  A tatárjárással.

Ettől függetlenül nem csak a hipochonderek forgathatják haszonnal, hanem minden, a frontátvonulásra, tavaszi fáradságra, légszennyezésre, satöbbire érzékeny ember is.”

Galgóczi Tamás

Kerekes Tamás

Marlon Brandy

 

 

 

Az emberek több mint fele érzékenyen reagál az időjárási hatásokra. A balesetet, sérülést szenvedők és azok, akik műtéten vagy súlyos betegségen estek át, még inkább. Könyvünk az időjárás és az egészség kapcsolatát elemzi, leírja a megelőzés módjait és a terápiás módszereket, de nem feledkezik meg az időjárásnak az egészségre gyakorolt pozitív hatásairól sem.A könyv szerzője, Angela Schuh az orvosi klimatológia szakértőjeként a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Egészség- és Rehabilitációtudományi Intézetének professzora.  
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
 Mi történt a damaszkuszi úton?A történet végét, a hipotézist közölni :poéngyilkosság lenne.Gondolkozzanak! Az még nem ártott senkinek.Corvina KiadóLena Einhorn„Aki hitét szeretné megerősíteni, nos, annak nem biztos, hogy a legjobb útravaló Lena Einhorn könyve, mert a „Nyomozás a valóságos názáreti Jézus után” alcímmel ellátott könyv inkább kételyeket fogalmaz meg az Újszövetséggel kapcsolatban, mintsem, hogy felvértezné az olvasót a hit adományával.”www.corvina.hucorvina@lira.hu  Kérdések és kételyek(Timur Link, Marlon Brandy és Link Floyd válogatása)1.     Létezett-e Jézus?2.     Meghalt-e Jézus a kereszten?3.     Mikor keletkeztek az evangéliumok, és kik írták?4.     Ki volt Márk, Máté, János és Lukács?5.     Miért írja Máté és Lukács, hogy Jézus Bethlehemben született?6.     Írnak-e Jézusról a korabeli történetírók?7.     Mit is mond Josephus Flavius Jézusról?8.     Jézus volt Teudás, illetve az „Egyiptomi”?9.     Miért nem található a Talmudban sehol Jézus létének a tagadása?10.  Hogy lett Jézusból az ácsból, Jézus, az ács? Ha Őn az első 10 kérdésre helyesen felelt, gratuálunk, más nem is szükséges végigolvasnia a könyvet, ön már tudja, hogy mi történt a damaszkuszi úton. 

Einhorn nem akar versenyezni azokkal a teológusokkal és történészekkel, akik komoly filológiai és történészi elemzésekkel álltak a nyilvánosság elé, ő inkább csak összegzi az összes eddigi publikált anyagot, mely a kétely nevű képzeletbeli polcon porosodott. 
Persze, nem könnyű vitatkozni számos állításával. Például azzal, hogy ahhoz képest, hogy Jézus mindössze kétezer évvel ezelőtt élt, egy jól dokumentált korban, az evangéliumokon kívül alig maradt fenn forrás, mely róla szólna. Hogy a kor 42 ismert történetírója nem említi Jézust. 
Ráadásul a négy evangélium jórészt Jézus utolsó éveit tárgyalja, gyerek és ifjú koráról szinte semmit nem tudunk. Igaz, hogy a Máté evangéliumát kivéve az összes szöveg görög nyelven íródott, miközben Jézus és tanítványai arámi nyelven beszéltek. Ez persze semmit nem jelent, ahogy az sem adhat táptalajt Jézussal, mint isteni személlyel kapcsolatban, hogy egyik szöveget sem írták akkor, amikor Jézus élt, sőt nagy valószínűleg minimum 30 évvel Jézus feltámadása után keletkeztek. 
Einhorn sok esetben sugalmaz, mintsem hogy alátámasztaná felvetéseit. Szerinte például Jézus Egyiptomban mágikus tudásra tett szert, amit aztán később kamatoztatott. Ez elég eléképesztő, de azon agyalni, hogy Márknál Jézus „ács, Mária fia”, Máténál pedig „az ács fia” – nos, már inkább felesleges időtöltés. Miért ne lehetne mindkét állítás helytálló. Miért ne lehetne ács ő is, ahogy az apja is az? 
Aki hitét nem kősziklára építette, az elbizonytalanodhat, amikor azt olvassa, hogy Márk nem ismerte jól az Újszövetség helyszíneit. Utána leírja Einhorn, hogy lehet, hogy az adott kor földrajzi ismerete nem volt kielégítő, de már a kisördög már beleköltözött a bizonytalan olvasók agyába. Einhorn a legtöbb esetben így érvel: „sokak szerint”. Ez bizony nem éppen tudományos megközelítés. Flavius Josephus Jézusról szóló részeket a zsidók életéről szóló munkájában "sokan betoldásnak tartják". És ha sokan betoldásnak tartják? Mások meg nyilván nem tartják annak. De mit tudhatunk Lena Einhornról, akinek élete viszont jól dokumentált. Nos, svéd orvos, és filmrendező, tehát nem történész, nem teológus.

(Magyarországi Evangélikus Egyház?)

  

A kiadó:

Lena Einhorn svéd író, orvos, filmrendező felfedezőútra invitálja az olvasót. Az Újszövetség könyveiben, az ókori és középkori történetírók és teológusok írásaiban keresi a választ a kutatókat évszázadok óta foglalkoztató kérdésre: ki volt a valóságos Jézus, ki volt a valóságos Pál apostol, hogyan lehet elhelyezni életútjukat a történelemben. A szövegek összehasonlítása, az adatok egybevetése, a forráskritika, a régészeti leletek gondos számbavétele mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kutatóútja közben megfogalmazzon egy lélegzetelállítóan merész hipotézist, ami történelmi tárgyú esszéjét regényszerűen izgalmas olvasmánnyá teszi. 
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Szilárd Leó tízparancsolataCorvina Kiadó 

Hogyan szabadalmaztatta a nukleáris láncreakciót ?

Aki legyőzte a rákot

 

Szilárd Leó a berlini Műszaki Egyetemre beiratkozva egyszerre érezhette magát a világ tudományos élvonalában és tapasztalhatta meg, hogy senki sem tévedhetetlen. Az egyik alkalommal a híres Erwin Schrödinger váratlanul felállt és kijelentette, hogy a számításokat a bemutatott módszereknél sokkal egyszerűbben is el lehetne végezni, ha a háromatomos molekulákban a három atom egy síkban helyezkedne el. Döbbent, néma csönd lett, majd kitört a harsány nevetés, hisz a három atom nem helyezkedhet el másként, csak egy síkban. Szilárd Leónak még doktorátusa sem volt, amikor a fizika isteneivel kommunikált a berlini kollokviumok kapcsán. Planckhoz ezekkel a szavakkal fordult Szilárd Leó: ”Csak a fizikai adatokra van szükségem, az elméletet majd magam dolgozom ki”.

 Egy ismert történet arról szól, hogy egyszer az autóját rosszul javították meg. Ezt ő öt percen belül észrevette. Szilárd visszahajtott a javítóműhelybe, és ezt kiáltotta oda nekik: "Menjetek a fenébe, kérem szépen!"

1939 és 1945 között ez a generáció segített a világ újraformálásában. Ezúttal egy sokkal közismertebb világét: a hadseregét, az emberekét, az ideológiákét. Először azzal, hogy megmutatták, hogy az atombomba megépíthető, majd az érveléssel, hogy meg kell építeni az Egyesült Államokban, végül a bomba megépítésével. Egyike volt a századfordulós Budapest híres zsidó-magyar tudósainak, akik közé Erdős Pál, Teller Ede, Neumann János és Szilárd Leó is tartozott, utóbbi vált talán legközelebbi felnőttkori barátjává. Neumann iskolatársa és tanácsadója is volt, róla később így írt: „a legokosabb ember, akit ismertem a Budapesten született az akkori Osztrák–Magyar Monarchiában. 1902-ben még nem ismerték a relativitáselméletet és a kvantummechanikát. A legjobb tudósok is a fizikát egy majdnem befejezett tudománynak gondolták, amelyben minden fontos dolgot felfedeztek, és amelyben már csak pár apró részletet kell jobban kidolgozni. 11 évesen tuberkulózisa volt, és hat hetet az osztrák hegyekben kellett töltenie anyjával egy szanatóriumban. Amúgy a gyermekkora többnyire boldog volt. A szülei harmonikus házasságban éltek, és nagyon szerette a lánytestvéreit. Sokat szeretett sétálni kiskorában. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban Rátz Lászlótól, az odaadó tudóstól és tanártól tanulhatott matematikát, aki Neumannt is tanította. Fizikából a neves tanár, Mikola Sándor tanította. Miután elvégezte a gimnáziumot, 1920-ban beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, de 1921-től a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. (Ma Berlini Műszaki Egyetem.) Lényegesebb, hogy a Német Fizikai Társulat szerda esti beszélgetéseit is látogatta, melyeken résztvettek olyan nagy tudósok, mint Max Planck, Max von Laue, Rudolf Ladenburg, Werner Heisenberg, Walther Nernst, Wolfgang Pauli és – nem utolsósorban – Albert Einstein. Szilárd Leóval is találkozott a kollokviumokon. Szilárd szinte azonnal az egyik legjobb barátjává lett, bár személye mindvégig rejtély maradt számára. A Corvina kötete azonban közelebb hozza ezt a rejtélyt.

Egy alkalommal előadásának végén a hallgatóság egyik tagja jelentkezett, hogy feltegyen egy kérdést. Miután meghallgatta, majd ezt válaszolta: „A nevem Mr. Szilárd". A kérdező meglepetten, de elismételte a kérdését. Ugyanazt a választ kapta: „A nevem Mr. Szilárd". Végül a patthelyzetet sikerült valakinek feloldania, azzal hogy rámutatott, milyen zavarban is volt mivel nem tudta a hallgató nevét. Túl udvarias volt ahhoz, hogy megkérdezze, így bemutatkozott annak a reményében, hogy megtudhatja.
Formális és kötetlen tudományos találkozókon, amikor valaki előhozakodott valamivel, gyakran megállította egyszerűen azzal: „Nem értem!". Sose volt elbizakodott, sose félt, hogy bolondnak nézik.
Tudós létére meglehetősen babonás volt, nem állhatta, ha 13 számla volt a zsebében, és ha jó hírt hallott, azonnal lekopogta valamilyen fából készült tárgyon.

Korunk legnagyobb fizikusainak sorában feltűnően sok magyar származású tudóst találunk. Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő s még néhány, magyar földről tengerentúlra vándorolt atomfizikus nevét világszerte ismerik,  — Mivel magyarázható vajon, — kérdezték egyszer Szilárd Leótól -, hogy a XX. század legkiválóbb fizikatudósai között a magyarok arányszáma a legmagasabb?Szilárd Leó eltűnődött.— Tulajdonképpen mi nem is vagyunk magyarok, — mondta aztán —, mi egy idegen galaktikáról, a KIBERNETIKA bolygóról származtunk ide a Földre. A KIBERNETIKA bolygón megbízóinktól azt az utasítást kaptuk, hogy maradjunk illegalitásban, s adjuk ki magunk magyaroknak, azokból úgyis elég található a földkerekén mindenütt...— Csak az a bökkenő, — tette hozzá kis szünet után kesernyés mosollyal —, hogy megbízatásunk hosszú ideje tart már, s lassanként magunk is elhisszük, hogy magyarok vagyunk...

Komolyabban: Wigner Jenő Szilárd Leóról:

„Tudósok között eltöltött hosszú életem során sohasem találkoztam fantáziadúsabb, eredetibb, függetlenebb gondolkodású és véleményű emberrel, mint Szilárd Leó. Tudósként a statisztikus fizikában, a magfizikában és a biológiában alkotott. Mérnökként a fémfolyadékok pumpálásának módszerét fejlesztette ki, dolgozott a nukleáris láncreakció gyakorlati megvalósításán, elsők közt ismerte fel annak széles körű alkalmazhatóságát. Állampolgárként a hasadási folyamatok hasznosításával éppúgy hozzájárult mint sokan mások - vagy talán még inkább, mint akárki más - az Egyesült Államok óriási erőfeszítéséhez, amely végülis elvezetett a nukleáris fegyverek előállításához. Állampolgárként legalább két társaságot alapított, hogy befolyásolja annak az országnak a politikáját, amely befogadta őt. A politikára éppúgy erős hatással volt, mint kollégáinak gondolkodására. Írt egy kedves kicsi könyvet, A delfinek hangját, amelyet hat nyelvre fordítottak le.

 

Szilárd Budapesten született 1898-ban. Keveset beszélt szüleiről, de ha édesanyjáról esett szó, ritkán fordult elő, hogy nem fejezte ki ragaszkodását a maga teljességében. A középiskola után beiratkozott a budapesti Műegyetemre, tanulmányait azonban megszakította az első világháború. Az osztrák-magyar hadseregben hivatalnokként szolgált, sohasem járt a harcmezőn. Néhány nappal a front összeomlása előtt tért vissza Budapestre. A háború után a Berlini Műegyetemen folytatta tanulmányait. Eleinte elektromérnök akart lenni, de érdeklődése fokozatosan az elméleti fizikához vonzotta. A szerző a Technische Hochschule Fizikai Kémiai Intézetében találkozott vele először, amikor Szilárd rövid ideig ezzel a témával kacérkodott.

 

Amint tisztázódott Szilárd számára, hogy valójában a fizika érdekli, az őt nagyon is jellemző direktséggel bemutatta magát Albert Einsteinnek. Hiszem, hogy nagyrészt Szilárdnak köszönhető Einstein szemináriuma a statisztikus fizikáról, amelyen többek között Szilárd Leó, Gábor Dénes és a szerző is résztvett. Einstein csodálatos virtuozitása nem csak az igazán fontos megoldatlan kérdések felismerésében mutatkozott meg, de előre megnyilvánultak az elmélet eredményei és szelleme is. A szeminárium felejthetetlen élmény volt a legtöbb résztvevőnek. Meggyőződésem, hogy ez is inspirálta Szilárd doktori disszertációját (1922).

 

Szilárd disszertációja, és a hozzácsatlakozó tanulmány, amelyet 1929-ben publikált, tartalmazott néhány ötletet, amely a jelenlegi információelmélet alapja. Ezeknek az ötleteknek nyilvánvaló értékei ellenére Szilárd mégsem érezte magát egészen otthon az elméleti fizikában. Tudta, hogy a matematikai képességei nem mérhetők kollégái képességeihez, így idejének java részét H. Markkal közösen végzett röntgensugár-kísérletekkel, valamint mérnöki ötleteinek kivitelezésével töltötte.

 

Hitler hatalomátvételekor, 1933-ban, Szilárd elhagyta Berlint és Angliába költözött. Ekkor történt először, hogy politikai jellegű aktivitásba kezdett. Ugyanazzal az egyenességgel-erőszakossággal, ami minden tevékenységét jellemezte, Szilárd megkörnyékezte Sir William Beveridge-t. Rávette, hogy alapítsa meg az Akadémiai Segélyező Tanácsot (az Academic Assistance Councilt). E szervezet célja az volt, hogy segítse a Németországot elhagyni kényszerülő nem-árja (rendszerint zsidó) származású tudósok letelepedését egy másik országban, és anyagilag támogassa őket a kezdeti nehézségek legyűrésében. Az alapítvány pénze részben adományokból jött össze, részben azoknak a Németországból jött tudósoknak önmagukra kivetett adójából, akiknek már sikerült megállapodniok valahol. (Az Akadémiai Segélyező Tanács történetét teljesebben Edward Shil írta le Szilárd megemlékezésében, amely az Encounter 1964. decemberi számában jelent meg.)

 

Szilárd Angliába menetele egyben a nukleáris fizika iránti aktív érdeklődésének kezdete is. Londonban felfedezte a modus operandit, amely leginkább illett egyéniségéhez és tehetségéhez: munkacsoportot alakított ki egy ifjabb kollégával, ebben az esetben T. A. Chalmers-szel. A közösen fogant ötleteket az ifjú kolléga kivitelezte, ezzel időt hagyott Szilárd képzeletének, hogy bebarangolja a még nem feltérképezett területeket. Néhány, az akkori időben nagyon fontos, lassú neutron kísérlet datálódik erre a periódusra, valamint az a technika is, amely lehetővé teszi azon atommagok kémiai szétválasztását, amelyek egy vegyületből lökődnek ki neutronelnyelést követően. Ez a technika - a Szilárd-Chalmers-reakció - manapság is széles körben használt.

 

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a legfontosabb esemény Szilárd életében Angliában történt. Ekkor alakult ki benne az a meggyőződés, hogy nukleáris láncreakció lehetséges, és hogy ennek alapján atombomba kifejleszthető. Szilárd meggyőződésének eredeti változatáról bebizonyosodott, hogy téves volt, de ő szilárdan ragaszkodott az ötlethez. A gondolat végülis beérett, amikor 1939-ben felfedezték a maghasadást, ami a megvalósításhoz hiányzó kulcsot adta. Valószínűleg Szilárd volt az első, aki arra gondolt, hogy a hasadással neutronkibocsátás is együttjárhat, hogy a folyamatban kibocsátott neutronok száma meghaladhatja az 1-et, és ezáltal lehetségesnek kell lennie az energiatermelő láncreakció kialakulásának.

 

Szilárd saját szavai szerint csaknem első látásra szerelmes lett Angliába. Amikor azonban 1938-ban a Müncheni Egyezmény következtében kétségessé vált számára a jövő Angliában, véglegesen az Egyesült Államokba költözött. (1943-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot.) Eleinte Szilárd a Columbia Egyetemen dolgozott. Amint meghallotta a nukleáris hasadás hírét, azon nyomban hozzáfogott, hogy meghatározza a hasadás azon jellemzőit, amelyek lehetővé tehetik a láncreakció kialakulását. Ezeket a kísérleteket W. H. Zinn-nel együttműködve végezte, vele párhuzamosan Anderson és Fermi is hasonló kísérleteken dolgozott. E kísérletek sikere előkelő helyet biztosított Szilárdnak abban a laboratóriumban, amelyet 1942-ben A. H. Compton vezetésével Chicagóban állítottak fel, és amelynek valódi célja a láncreakció kifejlesztése, egy nagyteljesítményű láncreakció-egység tervezése volt. Tény, hogy a Generális, ahogyan Szilárdot barátai és ellenfelei nevezték, nagyon nagy hatást gyakorolt a munkára. Nemcsak Szilárd töméntelenül sok technikai ötlete miatt - amelyek közül csak néhányat használtak fel - de sokkal inkább azáltal, hogy Szilárd előre látta a továbbiakban felbukkanó problémákat, és méréseket javasolt azok megoldására. A munka azonban a Metallurgiai Laborban (ez volt a Dr. Compton által vezetett intézet fedőneve) nem elégítette ki.

 

Amint Dr. Compton csapatának sikere meggyőzőnek kezdett látszani, Szilárd érdeklődése a nukleáris láncreakció és a termelt robbanóanyag távolabbi alkalmazásai felé csúszott. A tenyésztő reaktornak (annak a reaktornak, amely több üzemanyagot termel, mint amennyit beletettek) az elve ezekben a napokban született. Ugyanakkor a réginél néhány milliószor hatékonyabb új robbanóanyag nehéz politikai kérdéseket is felvetett. Ez foglalta el őt 1949-ig, amikor 51 éves korában a biológia felé fordult érdeklődése.

 

A biológiában Szilárd végre teljes potenciálját realizálhatta. Élvezte a Chicagoi Egyetem professzori állásának biztonságát és szabadságát, éppúgy, mint tehetséges és rokonszellemű munkatársát, Aaron Novickot. A kísérleti eszközök egyszerűsége, a téma összetettségének relatív hiánya tökéletesen megfelelt temperamentumának. Mind a hét cikk, amit e 1948-1955-ös periódusban publikált, tartalmazott néhány releváns és új információt. Legfontosabb talán a chemosztát kifejlesztése volt, ami egy olyan eszköz, amely időben változatlan körülményeket biztosít egy szaporodó baktériumpopuláció fenntartására. Így a baktériumok szaporodása ellenére a térfogategységre jutó baktériumok száma változatlan marad. Ez az eszköz Szilárd és Novick számára lehetővé tette például azt, hogy tanulmányozzák az időegységenként bekövetkező mutációk számát különböző szaporodási gyorsaságok mellett. Azt találták, hogy a mutáció gyakoriság független a szaporodási gyorsaságtól (az időegységenkénti sejtosztódások számától). Ezen időszak terméke az öregedés Szilárd-féle elmélete, amely igencsak megkérdőjelezhető, de kétségtelenül széles körben inspirálta a további kutatást.

 

Szilárd utolsó éveiben megint a politikának szentelte magát. Egészében véve, az ő esetében a homo scientiarum alig választható el a homo polilcustól. Nagyon erősen hatott rá Platon, különösen az elit által való kormányzás elve. Szilárd kedvenc mondása volt, hogy egy buta ember éppoly gyakran dönthet helyesen, mint egy okos, de két buta ember sokkal gyakrabban dönt hibásan, mint két okos; az előbbieknek nem szabadna egymással a nemzeti politikáról olyan sokat beszélgetniök, mint az utóbbiaknak. Akárhogyan is, Szilárd jószándéka mindannyiuk iránt, beleértve a butákat is, mindig teljes szívű volt, ezért rosszmájúsága miatt soha senki nem vádolta.

 

Szilárdot 1961-ben megválasztották a Nemzeti Akadémia tagjává. Az Einstein-díjat, amit Lewis Strauss alapított, 1958-ban kapta meg, és az Atom a békéért díjat pedig 1959-ben. 1964-ben halt meg.

 

 

TÍZPARANCSOLAT

 

Ismerd fel a dolgok kapcsolatát és az emberek cselekedeteit vezérlő törvényszerűségeket, hogy tudhasd, mit akarsz csinálni.

Vezessenek ténykedéseid méltó cél felé, de soha ne kérdezd, hogy eléred-e e célokat. Azok modellül és példaképül szolgáljanak számodra, nem pedig eszközül.

Úgy szólj minden emberhez, mint tenmagadhoz, és ne légy tekintettel a hatásra, amit kiváltasz, tehát ne zárd ki őket a te világodból. Ha nem így viselkedsz, az élet értelmének egyedülvalósága eltűnik a szemed elől, és elveszítheted a teremtés tökéletes voltába vetett hited.

Ne rombold le, amit meg nem alkothatsz.

Ne nyúlj a tál lencséhez akkor sem, ha éhes vagy. (Rühre kein Gericht an, es sei denn, dass Du hungrig bist.)

Ne kívánd, amit nem kaphatsz meg.

Ne hazudj szükségtelenül.

Tiszteld a gyermekeket. Figyelj szavukra, és végtelen szeretettel szólj hozzájuk.

Végezd munkádat 6 éven át, de a hetedik évben vonulj el magányba vagy menj idegenek közé, hogy barátaid elvárásai ne akadályozza meg annak kiteljesítését, ami valójában vagy.

Könnyed kézzel kormányozd életed, és légy készen eltávozni, amikor elhangzik a hívó szó.

Szilárd Leó

 

Kerekes Tamás

Az Amerikai Népszava

www.nepszava.com

 

___________________________

 
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Kik lopják az írásaidat? Egyesek tévesen értelmezik a  webes tartalom ingyenességére vonatkozó elvet. Az ugyanis a tartalom fogyasztásának, nem pedig felhasználásának ingyenességét hirdeti. Sokan tehát lopják a webre kirakott anyagokat, ahogy csak bírják.  Akik pénzt fizetnek a tartalom előállításért, érthetően zokon veszik, hogy mások az ő rovásukra potyáznak.

A web mérete és a "kölcsönzések" száma miatt az eddigi módszerek (keresés, ügyvédi felszólítás) már nem működnek. A cikkek vándorlásának követésére az utóbbi időben több eszköz is született. Közülük az egyik legígéretesebb az Attributor , ami nem csak a bitorolt tartalmak felkutatásában, hanem a rend helyreállításában is segít.

Az Attributor segítségével az első lépésben megtalálhatod, hol bukkannak fel drága pénzen gyártatott anyagaid. Sokfelé. A cég saját kutatásai szerint az általad előállított tartalmat (szöveg, fotó, videó) idegen helyen 140 százalékkal többen fogyasztják, mint nálad, "otthon".  (Mindez természetesen az eredeti tartalmat finanszírozók számára komoly bevételkiesést jelent. )

Az Attributor anyagaid felkutatása után 3 lehetőséget kínál a "kölcsönzőnek":
*      együttműködés (fizetés a tartalom felhasználásáért) *      hivatkozás a forrásra (ha az anyagért nem pénzt, hanem forgalmat akarsz) *      felszólítás az engedély nélküli anyag levételéreA szoftver használatával mindez renkívül gyorsan, automatikusan, mindenféle látványos jelentésekkel kísérve történik.

Nem tudom, vajon itthon alkalmaz-e valaki ilyen eszközöket. Tartok tőle, hogy a kicsi piac és a hírlopást engedő médiatörvény miatt nem sok értelme lenne. Érdekes lehet viszont kipróbálni az Attributor ingyenes "kistestvérét" A FairShare -t. Ennek a programnak a segítségével követheted, hogy ki, hogyan használja Creative Commons alatt publikált  anyagaidat.

Kipróbáltam, nagyon tanulságos. A kapott jelentésekből kiderül, melyik oldal vett át a Médiablogtól szöveget, az eredeti bejegyzés hány százalékát, pontosan hány szót használt fel, rakott-e ki linket és pakolt-e hirdetést a tőlem kölcsönzött" anyagok mellé. Érdekes.
Polner

Mégdiablog

Kik lopják az írásaidat? Egyesek tévesen értelmezik a  webes tartalom ingyenességére vonatkozó elvet. Az ugyanis a tartalom fogyasztásának, nem pedig felhasználásának ingyenességét hirdeti. Sokan tehát lopják a webre kirakott anyagokat, ahogy csak bírják.  Akik pénzt fizetnek a tartalom előállításért, érthetően zokon veszik, hogy mások az ő rovásukra potyáznak.

A web mérete és a "kölcsönzések" száma miatt az eddigi módszerek (keresés, ügyvédi felszólítás) már nem működnek. A cikkek vándorlásának követésére az utóbbi időben több eszköz is született. Közülük az egyik legígéretesebb az Attributor , ami nem csak a bitorolt tartalmak felkutatásában, hanem a rend helyreállításában is segít.

Az Attributor segítségével az első lépésben megtalálhatod, hol bukkannak fel drága pénzen gyártatott anyagaid. Sokfelé. A cég saját kutatásai szerint az általad előállított tartalmat (szöveg, fotó, videó) idegen helyen 140 százalékkal többen fogyasztják, mint nálad, "otthon".  (Mindez természetesen az eredeti tartalmat finanszírozók számára komoly bevételkiesést jelent. )

Az Attributor anyagaid felkutatása után 3 lehetőséget kínál a "kölcsönzőnek":
*      együttműködés (fizetés a tartalom felhasználásáért) *      hivatkozás a forrásra (ha az anyagért nem pénzt, hanem forgalmat akarsz) *      felszólítás az engedély nélküli anyag levételéreA szoftver használatával mindez renkívül gyorsan, automatikusan, mindenféle látványos jelentésekkel kísérve történik.

Nem tudom, vajon itthon alkalmaz-e valaki ilyen eszközöket. Tartok tőle, hogy a kicsi piac és a hírlopást engedő médiatörvény miatt nem sok értelme lenne. Érdekes lehet viszont kipróbálni az Attributor ingyenes "kistestvérét" A FairShare -t. Ennek a programnak a segítségével követheted, hogy ki, hogyan használja Creative Commons alatt publikált  anyagaidat.

Kipróbáltam, nagyon tanulságos. A kapott jelentésekből kiderül, melyik oldal vett át a Médiablogtól szöveget, az eredeti bejegyzés hány százalékát, pontosan hány szót használt fel, rakott-e ki linket és pakolt-e hirdetést a tőlem kölcsönzött" anyagok mellé. Érdekes.
Polner

Mégdiablog

Kik lopják az írásaidat? Egyesek tévesen értelmezik a  webes tartalom ingyenességére vonatkozó elvet. Az ugyanis a tartalom fogyasztásának, nem pedig felhasználásának ingyenességét hirdeti. Sokan tehát lopják a webre kirakott anyagokat, ahogy csak bírják.  Akik pénzt fizetnek a tartalom előállításért, érthetően zokon veszik, hogy mások az ő rovásukra potyáznak.

A web mérete és a "kölcsönzések" száma miatt az eddigi módszerek (keresés, ügyvédi felszólítás) már nem működnek. A cikkek vándorlásának követésére az utóbbi időben több eszköz is született. Közülük az egyik legígéretesebb az Attributor , ami nem csak a bitorolt tartalmak felkutatásában, hanem a rend helyreállításában is segít.

Az Attributor segítségével az első lépésben megtalálhatod, hol bukkannak fel drága pénzen gyártatott anyagaid. Sokfelé. A cég saját kutatásai szerint az általad előállított tartalmat (szöveg, fotó, videó) idegen helyen 140 százalékkal többen fogyasztják, mint nálad, "otthon".  (Mindez természetesen az eredeti tartalmat finanszírozók számára komoly bevételkiesést jelent. )

Az Attributor anyagaid felkutatása után 3 lehetőséget kínál a "kölcsönzőnek":
*      együttműködés (fizetés a tartalom felhasználásáért) *      hivatkozás a forrásra (ha az anyagért nem pénzt, hanem forgalmat akarsz) *      felszólítás az engedély nélküli anyag levételéreA szoftver használatával mindez renkívül gyorsan, automatikusan, mindenféle látványos jelentésekkel kísérve történik.

Nem tudom, vajon itthon alkalmaz-e valaki ilyen eszközöket. Tartok tőle, hogy a kicsi piac és a hírlopást engedő médiatörvény miatt nem sok értelme lenne. Érdekes lehet viszont kipróbálni az Attributor ingyenes "kistestvérét" A FairShare -t. Ennek a programnak a segítségével követheted, hogy ki, hogyan használja Creative Commons alatt publikált  anyagaidat.

Kipróbáltam, nagyon tanulságos. A kapott jelentésekből kiderül, melyik oldal vett át a Médiablogtól szöveget, az eredeti bejegyzés hány százalékát, pontosan hány szót használt fel, rakott-e ki linket és pakolt-e hirdetést a tőlem kölcsönzött" anyagok mellé. Érdekes.
Pollner

Mégdiablog

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Frankl Júlia LeveseiCorvina Kiadó 

Könnyen belátható, hogy nélküle, akárcsak barátok nélkül,

félfarú óriás az ember.

 

http://leves.lap.hu/

http://www.tutireceptek.hu/levesek

http://www.gasztrostudio.hu/receptek/levesek.htm

http://www.fo.hu/hu/lira/gasztro/levesek_frank_julia_konyhaja_100_recept

 

Nem minden leves nevezhető egészségesnek. Attól, hogy van benne egy-két darab zöldség, egy leves  még nem egészséges. A magyar levesek többsége vagy rántást vagy habarást igényel, vagy tésztát főzünk bele – ezek nem igazán tesznek jót az egészségünknek. Az egészséges levesek sorozatukban olyan recepteket gyűjtünk össze, amelyek egyszerűek, finomak és laktatók, ugyanakkor kimondottan jót tesz a szervezetünknek..

 Elkészítés

Az egészséges levesekben nem használunk lisztet, tejszínt, tejfölt ill állati zsiradékot (maximum vajat, de moderálva).  De nem kell pánikolni, kedvenc leveseinket egészségesebbé tehetjük, ha rántás helyett turmixszolunk, tejföl helyett kefirt vagy joghurtot alkalmazunk, zsír helyett pedig olíva olajjal főzünk. Álatalában szükség van valamilyen alaplevesre, ez  is egészségesebb, ha magunk készítjük - érdemes több litert egyszerre készíteni és kisebb adagokban lefagyasztani. Lásd alaplevesek.

A levesek elkészítése általában gyors és egyszerű, bár az ázsiai levesekre néha több időt kell fordítani (főleg a hozzávalók beszerzésére). A leves remek előétel, de főételként is tálalható. A téli kiadósabb leveseseket és a krémleveseket fogyasszuk teljes kiőrlésű kenyérrel, vagy alacsony GI értékű zsömlével (mit pl az árpás pogácsa, vagy rozs, tönköly zsömle).  

Leves - egészség

Leveseket leginkább télen eszünk, mert a szervezetünk kívánja a meleget, azonban a nyári leveseknek nagyon kellemes és frissítő a hatásuk. A levesek tele vannak vitaminnal, így gyógyító hatással is rendelkeznek, Ázsiában és Afrikában a mai napig leves-kúrákkal gyógyítanak számtalan betegséget. Tipp: állítólag a húsleves a legjobb kúra a megfázásra!

Ne feledjük, hogy a leves sok folyadékot tartalmaz, és hozzájárul a napi ajánlott 2L folyadékfogyasztáshoz. Éppen ezért gyerekek számára nagyon fontos a leves, hiszen egyszerre több fontos táplálkozási kategóriát is kipipálhatunk egy tányér levessel! Terhes és szoptatós kismamák diétájában is nélkülözhetetlen a rendszeres leves-fogyasztás! A legtöbb férfi nem eszik elég zöldséget és gyümölcsöt  - egy kiadós levessel ez bepótolható!

   

A recenzensnek a maga felé húz a kanala:

  Hozzávalók:1/2 kg fejtőbab1 szál fehérrépa zöldjével1 szál sárgarépa1-1 1/2 liter húsleves2 babérlevél1 kicsi ág tárkony2 dkg vaj1 marék csipetke
bors
tárkonyos fehérborecet
1/2 pohár tejföl1 evőkanál keményítő
A babot kifejtjük, a répákat megpucoljuk és felkarikázzuk. A fehérrépa zöldjét megmossuk és csomóba kötjük, amit majd a levesbe teszünk.
A vajat megolvasztjuk, majd a zöldségeket pár percig pároljuk. Ezután a húslevessel felöntjük, a fűszereket valamint a petrezselymet beletesszük, és puhára főzzük.Amikor már majdnem kész, a csipetkét is beletesszük és továbbfőzzük.Eközben a keményítőt a tejföllel kikeverjük, és amikor már a csipetke is megfőtt, akkor a tejföllel behabarjuk.Tálaláskor friss tárkonyt vágunk rá.Szerintem csodálatos könnyű, nyári zöldségleves.  

Váncsa István levese

Édesburgonya (más néven: kumara, camote, batata, satsuma-imo)

Gyökérzöldség, húsának színe lehet fehér, narancssárga, vörösessárga vagy piros. Színének függvénye a béta karotin tartalma, de említésre méltóan sok C-vitamint is tartalmaz. Ezenkívül magas a fehérjetartalma, aminek összetétele a tojáséhoz hasonló. Délkelet Ázsiában zsenge leveleit és hajtásait is fogyasztják, amelyekben még több tápanyag van.  

A trópusi Amerikában őshonos, manapság Afrika Egyenlítő és Baktérítő közti területein, Indiában, Óceániában, Kínában, Japánban és Amerika déli államaiban a legelterjedtebb és a legsokoldalúbb a konyhai felhasználása. A legtöbb zöldséget Brazíliában termelik, ahol erjesztéssel alkoholt is előállítanak belőle.

Csípős édesburgonya leves (4 adag)

1 nagy édeskrumpli (kb. 35 dkg)

1 liter alaplé vagy 2 bio kockából készült forró leves

3 ek frissen facsart narancslé és egy fél narancs héja

1/2 tk őrölt fehérbors

1-2 chilipaprika

2,5 dl tejszín

2 ek apróra vágott petrezselyem

Az alaplében puhára főzöm a felkockázott krumplit. Amint készen van, összepürésítem, majd visszateszem a lángra. Hozzáadom a narancs levét és héját, a fehérborsot, a felaprított (és aki kevésbé csípősen szereti annál kimagozott) chilit és a tejszínt. Egyet forralok rajta, majd a tűzről lehúzva beleszórom a petrezselymet. Azon forrón tálalom, ha úgy van kedvem krutonnal vagy pirítóssal.

A kiadó

Magyar konyha leves nélkül nem létezik, a magyar ember eszik leggyakrabban levest a világon. Ugyanakkor számos országban egyáltalán nem alakult ki a levesevés szokása. Régen talán az lehetett a leves elterjedtségének oka hazánkban, hogy kevés alapanyagból is lehet sok levest főzni, azzal pedig megtölteni a gyomrot. Ma már más ok miatt fogyasztunk levest. Legyen tél vagy nyár, a leves - hidegen, melegen - „megágyaz" az utána következő fogásoknak. Vagyis felkelti az étvágyat. Fogyasztásának megvan a maga táplálkozás-élettani jelentősége is, éppen ezért vált étkezésünk első fogásává. A legelterjedtebb leves a kellően fűszerezett, forró húsleves, amely sok kivonatanyagot tartalmaz, ezek pedig serkentik a gyomormirigyek működését. A forró folyadék kitágítja a gyomorfal ereit, ami a fokozott vérkeringés révén ugyancsak serkenti az emésztőnedv-elválasztást. A levessel elfogyasztott folyadékra pedig szükség van az emésztőmirigyek működéséhez. A fokozott emésztőnedv-elválasztás a leves után következő fogások könnyebb emésztését szolgálja. Kellemetlen, nyirkos, téli időben az ember egyszerre vágyik forró levesre és tartalmas ételre. Ennek tesz eleget a leveses-húsos, laktató egytálétel, ami után már nem kívánjuk a második fogást, hacsak az nem valamilyen sütemény, sült-főtt tészta vagy gyümölcsös édesség. Viszont ha harminc fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, nincs jobb nyelet egy jéghideg gyümölcslevesnél! Illetve van, mégpedig az ugyancsak jéghidegen tálalt zöldségleves. E levesek egy részét főzni sem kell, elkészítésükhöz csak turmixgépre van szükség.

   Kerekes Tamás

Frankl Júlia Levesei

Corvina Kiadó 

Könnyen belátható, hogy nélküle, akárcsak barátok nélkül,

félfarú óriás az ember.

 

http://leves.lap.hu/

http://www.tutireceptek.hu/levesek

http://www.gasztrostudio.hu/receptek/levesek.htm

http://www.fo.hu/hu/lira/gasztro/levesek_frank_julia_konyhaja_100_recept

 

Nem minden leves nevezhető egészségesnek. Attól, hogy van benne egy-két darab zöldség, egy leves  még nem egészséges. A magyar levesek többsége vagy rántást vagy habarást igényel, vagy tésztát főzünk bele – ezek nem igazán tesznek jót az egészségünknek. Az egészséges levesek sorozatukban olyan recepteket gyűjtünk össze, amelyek egyszerűek, finomak és laktatók, ugyanakkor kimondottan jót tesz a szervezetünknek..

 Elkészítés

Az egészséges levesekben nem használunk lisztet, tejszínt, tejfölt ill állati zsiradékot (maximum vajat, de moderálva).  De nem kell pánikolni, kedvenc leveseinket egészségesebbé tehetjük, ha rántás helyett turmixszolunk, tejföl helyett kefirt vagy joghurtot alkalmazunk, zsír helyett pedig olíva olajjal főzünk. Álatalában szükség van valamilyen alaplevesre, ez  is egészségesebb, ha magunk készítjük - érdemes több litert egyszerre készíteni és kisebb adagokban lefagyasztani. Lásd alaplevesek.

A levesek elkészítése általában gyors és egyszerű, bár az ázsiai levesekre néha több időt kell fordítani (főleg a hozzávalók beszerzésére). A leves remek előétel, de főételként is tálalható. A téli kiadósabb leveseseket és a krémleveseket fogyasszuk teljes kiőrlésű kenyérrel, vagy alacsony GI értékű zsömlével (mit pl az árpás pogácsa, vagy rozs, tönköly zsömle).  

Leves - egészség

Leveseket leginkább télen eszünk, mert a szervezetünk kívánja a meleget, azonban a nyári leveseknek nagyon kellemes és frissítő a hatásuk. A levesek tele vannak vitaminnal, így gyógyító hatással is rendelkeznek, Ázsiában és Afrikában a mai napig leves-kúrákkal gyógyítanak számtalan betegséget. Tipp: állítólag a húsleves a legjobb kúra a megfázásra!

Ne feledjük, hogy a leves sok folyadékot tartalmaz, és hozzájárul a napi ajánlott 2L folyadékfogyasztáshoz. Éppen ezért gyerekek számára nagyon fontos a leves, hiszen egyszerre több fontos táplálkozási kategóriát is kipipálhatunk egy tányér levessel! Terhes és szoptatós kismamák diétájában is nélkülözhetetlen a rendszeres leves-fogyasztás! A legtöbb férfi nem eszik elég zöldséget és gyümölcsöt  - egy kiadós levessel ez bepótolható!

   

A recenzensnek a maga felé húz a kanala:

  Hozzávalók:1/2 kg fejtőbab1 szál fehérrépa zöldjével1 szál sárgarépa1-1 1/2 liter húsleves2 babérlevél1 kicsi ág tárkony2 dkg vaj1 marék csipetke
bors
tárkonyos fehérborecet
1/2 pohár tejföl1 evőkanál keményítő
A babot kifejtjük, a répákat megpucoljuk és felkarikázzuk. A fehérrépa zöldjét megmossuk és csomóba kötjük, amit majd a levesbe teszünk.
A vajat megolvasztjuk, majd a zöldségeket pár percig pároljuk. Ezután a húslevessel felöntjük, a fűszereket valamint a petrezselymet beletesszük, és puhára főzzük.Amikor már majdnem kész, a csipetkét is beletesszük és továbbfőzzük.Eközben a keményítőt a tejföllel kikeverjük, és amikor már a csipetke is megfőtt, akkor a tejföllel behabarjuk.Tálaláskor friss tárkonyt vágunk rá.Szerintem csodálatos könnyű, nyári zöldségleves.  

Váncsa István levese

Édesburgonya (más néven: kumara, camote, batata, satsuma-imo)

Gyökérzöldség, húsának színe lehet fehér, narancssárga, vörösessárga vagy piros. Színének függvénye a béta karotin tartalma, de említésre méltóan sok C-vitamint is tartalmaz. Ezenkívül magas a fehérjetartalma, aminek összetétele a tojáséhoz hasonló. Délkelet Ázsiában zsenge leveleit és hajtásait is fogyasztják, amelyekben még több tápanyag van.  

A trópusi Amerikában őshonos, manapság Afrika Egyenlítő és Baktérítő közti területein, Indiában, Óceániában, Kínában, Japánban és Amerika déli államaiban a legelterjedtebb és a legsokoldalúbb a konyhai felhasználása. A legtöbb zöldséget Brazíliában termelik, ahol erjesztéssel alkoholt is előállítanak belőle.

 

Csípős édesburgonya leves (4 adag)

1 nagy édeskrumpli (kb. 35 dkg)

1 liter alaplé vagy 2 bio kockából készült forró leves

3 ek frissen facsart narancslé és egy fél narancs héja

1/2 tk őrölt fehérbors

1-2 chilipaprika

2,5 dl tejszín

2 ek apróra vágott petrezselyem

Az alaplében puhára főzöm a felkockázott krumplit. Amint készen van, összepürésítem, majd visszateszem a lángra. Hozzáadom a narancs levét és héját, a fehérborsot, a felaprított (és aki kevésbé csípősen szereti annál kimagozott) chilit és a tejszínt. Egyet forralok rajta, majd a tűzről lehúzva beleszórom a petrezselymet. Azon forrón tálalom, ha úgy van kedvem krutonnal vagy pirítóssal.

A kiadó

Magyar konyha leves nélkül nem létezik, a magyar ember eszik leggyakrabban levest a világon. Ugyanakkor számos országban egyáltalán nem alakult ki a levesevés szokása. Régen talán az lehetett a leves elterjedtségének oka hazánkban, hogy kevés alapanyagból is lehet sok levest főzni, azzal pedig megtölteni a gyomrot. Ma már más ok miatt fogyasztunk levest. Legyen tél vagy nyár, a leves - hidegen, melegen - „megágyaz" az utána következő fogásoknak. Vagyis felkelti az étvágyat. Fogyasztásának megvan a maga táplálkozás-élettani jelentősége is, éppen ezért vált étkezésünk első fogásává. A legelterjedtebb leves a kellően fűszerezett, forró húsleves, amely sok kivonatanyagot tartalmaz, ezek pedig serkentik a gyomormirigyek működését. A forró folyadék kitágítja a gyomorfal ereit, ami a fokozott vérkeringés révén ugyancsak serkenti az emésztőnedv-elválasztást. A levessel elfogyasztott folyadékra pedig szükség van az emésztőmirigyek működéséhez. A fokozott emésztőnedv-elválasztás a leves után következő fogások könnyebb emésztését szolgálja. Kellemetlen, nyirkos, téli időben az ember egyszerre vágyik forró levesre és tartalmas ételre. Ennek tesz eleget a leveses-húsos, laktató egytálétel, ami után már nem kívánjuk a második fogást, hacsak az nem valamilyen sütemény, sült-főtt tészta vagy gyümölcsös édesség. Viszont ha harminc fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, nincs jobb nyelet egy jéghideg gyümölcslevesnél! Illetve van, mégpedig az ugyancsak jéghidegen tálalt zöldségleves. E levesek egy részét főzni sem kell, elkészítésükhöz csak turmixgépre van szükség.

   Kerekes Tamás
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Tehát ön úgy véli, nincsen Isten?
-- Nem, én úgy vélem, egészen valószínű, hogy van.
-- Akkor miért?...
Mustapha Mond közbevágott:

-- De ő különböző módon nyilvánítja ki önmagát különböző embereknek. A premodern időkben úgy nyilatkoztatta ki magát, mint az a lény, amely le van írva ezekben a könyvekben. Ma pedig...

-- Hogyan nyilatkoztatja ki magát ma? -- kérdezte a Vadember.

-- Nos, ma úgy nyilatkoztatja ki magát, mint hiány; mintha egyáltalán nem is lenne.

-- Ez a maguk hibája.

-- Nevezze a civilizáció hibájának. Isten nem férhet össze a gépekkel és a tudományos gyógyászattal és az egyetemes közboldogsággal. Az embernek választania kell. A mi civilizációnk a gépeket és a gyógyászatot és a boldogságot választotta. Ezért kell nekem ezeket a könyveket páncélszekrénybe zárva tartani. Szennyesek. Az emberek megbotránkoznának, ha...

A Vadember félbeszakította:

-- De hát nem természetes dolog, ha azt érezzük, van Isten?

-- Azt is megkérdezhetné, természetes dolog-e, ha felhúzzuk a cipzárt a nadrágunkon -- mondta az ellenőr gúnyosan. -- Maga emlékeztet engem egy másik ilyen öreg fickóra, akit Bradleynek hívtak. Ő úgy határozta meg a filozófiát, mint amely megleli a téves okot ahhoz, amit ösztönösen hiszünk. Mintha bármit is ösztönösen hinnénk! Az ember azért hisz bizonyos dolgokban, mert úgy kondicionálták, hogy higgyen bennük. Rossz indokokat találunk olyasmihez, amiben ösztönösen is hiszünk -- ez a filozófia. Az emberek azért hisznek Istenben, mert úgy kondicionálták őket, hogy higgyenek Istenben.

-- De akkor is -- makacskodott a Vadember -- természetes dolog, hogy hiszünk Istenben, amikor egyedül vagyunk, egészen egyedül, éjszaka, és a halálra gondolunk...

-- De az emberek manapság soha nincsenek egyedül -- mondta Mustapha Mond. -- Meggyűlöltetjük velük a magányt, és úgy rendezzük el az életüket, hogy szinte lehetetlen is egyedül lenniük.

A Vadember gyászosan bólogatott. Malpaisban attól szenvedett, hogy kizárták a puebló közösségi tevékenységeiből, a civilizált Londonban pedig attól, hogy soha nem szökhetett meg a közösségi tevékenységek elől, sosem tudott nyugodtan egyedül lenni.

-- Emlékszik arra a részre a Lear királyban? -- kérdezte meg végül a Vadember. -- „Az ég igazságos, mert kéjeinkből csinál, bennünket ostorozni, eszközt: a bűnös és setét hely, hol fogantál, szemeibe került.” És erre Edmund azt feleli: „Jól szóltál: való, megfordult a kerék, s én itt vagyok.” Emlékszik, amikor Edmund megsebesült, és már haldoklik. Hát most hogy van ez? Vajon nincs most Isten, aki elrendezze a dolgokat, büntessen és jutalmazzon?

-- Nos, hát van? -- kérdezte meg most az ellenőr. -- Az ember akárhányszor vétkezhet is egy terméketlen nővel, és nem kockáztatja, hogy a fia szeretője kivájja a szemét. „Megfordult a kerék, s én itt vagyok.” De vajon hol lenne ma Edmund? Légpárnás székben üldögélne, átölelve egy lány derekát, szexhormonos rágógumit szopogatva és gyönyörködve a tapiban. Az ég igazságos. Minden bizonnyal. De a törvénykönyvét végsősoron azok az emberek fogalmazzák meg, akik megszervezik a társadalmat; a Gondviselés végszavát az emberektől kapja.

-- Biztos ebben? -- kérdezte a Vadember. -- Biztos benne teljesen, hogy a légpárnás széken üldögélő Edmund nem bűnhődik éppen olyan súlyosan, mint a megsebesült és elvérző Edmund? Az ég igazságos. Nem csinál kéjeiből eszközt, hogy lealacsonyítsa?

-- Lealacsonyítsa, s vajon milyen helyzetből? Mint boldog, szorgalmasan dolgozó, árukat fogyasztó állampolgár ő tökéletes. Persze ha más mértékkel akarja mérni, mint a mienk, akkor talán mondhatja, hogy lealacsonyodott. De ragaszkodnunk kell valamelyik posztulátum-rendszerhez. Nem lehet elektromágneses golfot játszani a centrifugális labdajáték szabályai szerint.

-- De az érték nem az egyes emberek akaratában rejlik -- mondta a Vadember. -- Az érték nagysága és méltósága magában az értékben és az értékelőben rejlik.

-- Ugyan, ugyan! -- tiltakozott Mustapha Mond. -- Ez egy kissé messze vezet, nemde?

-- Ha megengednék maguknak, hogy Istenre gondoljanak, nem engednék meg maguknak, hogy a kéjek lealacsonyítsák önöket. Lenne okuk arra, hogy a dolgokat türelmesen viseljék el, hogy bátran cselekedjenek. Láttam ezt az indiánok között.

-- Bizonyára -- mondta Mustapha Mond. -- De hát mi nem vagyunk indiánok. A civilizált embernek nincs szüksége arra, hogy elviseljen bármit, ami komoly kellemetlenséggel jár. És ami a cselekvést illeti, Ford mentsen, hogy a civilizált ember fejébe vegye az ötletét. Felborítaná az egész társadalmi rendet, ha az emberek saját belátásuk szerint kezdenének cselekedni.

-- És akkor hol marad az önmegtartóztatás? Ha lenne Istenük, okuk is lenne az önmegtartóztatásra.

-- De az ipari civilizáció csak akkor lehetséges, ha nincs önmegtartóztatás. Saját vágyaink kielégítése, amelynek határt csak a higiénia és a gazdasági élet szabhat, ez a lényeg. Máskülönbe a kerekek megszűnnek forogni.

-- Lenne okuk a szüzességre, a tisztaságra! -- mondta a Vadember, s kissé elpirult, ahogy kiejtette e szavakat.

-- De a tisztaság szenvedély jelent, a szüzesség neuraszténiát jelent. És a szenvedély és a neuraszténia instabilitáshoz vezet. És az instabilitás a civilizáció végét jelenti. Nem lehet tartósan semmiféle civilizációt fenntartani sok-sok kellemes bűn nélkül.

-- De Isten az oka mindannak, ami nemes, szép és hősies. Ha lenne egy istenük...

-- Drága fiatal barátom -- mondta Mustapha Mond --, a civilizációnak egyáltalán nincs szüksége nemes vagy hősies dolgokra. Ezek a politikai tehetetlenség tünetei. Egy megfelelően szervezett társadalomban, mint amilyen a miénk, senkinek sincs alkalma arra, hogy nemes vagy hősies legyen. A körülményeknek teljesen ingatagnak kell lenniük ahhoz, hogy ilyen alkalmak keletkezzenek. Ahol háborúk folynak, ahol megosztott érdekcsoportok vannak, ahol ellen kell állni bizonyos kísértéseknek, ahol a szerelem tárgyaiért küzdeni kell, vagy meg kell védeni őket -- ott nyilvánvalóan van némi értelme a nemes és hősies magatartásnak. De manapság nincsenek háborúk. A lehető legnagyobb mértékben vigyázunk arra, hogy megakadályozzuk az embereket abban, hogy túlzottan megszeressék egymást. Nincsenek megosztott érdekcsoportok, az embereket úgy kondicionálják, hogy egyszerűen senki sem tehet másként, mint ahogyan tennie kell. És amit tennie kell, az egészében véve oly kellemes, hogy ténylegesen nincs semmi kísértés, amelynek ellen kellene állni. És ha valamikor, valami szerencsétlenség folytán mégis valami kellemetlen dolog történne valahogy, nos, akkor még mindig ott van a szóma, amely lehetővé teszi, hogy szabadságra menjünk a tények elől. És mindig ott a szóma, hogy haragunkat mérsékelje, kibékítsen ellenségeinkkel, hogy türelmesek legyünk és sokáig mindent elviselők lehessünk. A múltban ezeket a dolgokat csak nagy erőfeszítéssel lehetett elérni, s csupán több éves, kemény erkölcsi edzéssel. Most pedig bárki lenyel két-három félgramos tablettát, és kész. Bárki erényes lehet ma. Mindenki magával hordhatja egy üvegcsében jó erkölcseinek legalább a felét. Kereszténység könnyek nélkül -- ez a szóma.

-- De a könnyekre szükség van. Nem emlékszik, mit mondott Othello? „Ha a borúra mindig ily derű jön, dühöngj, vihar, míg serken a halál is!” Van egy történet, amelyet egy öreg indián szokott mesélni nekünk, a Mátaski Leányról. Azoknak a fiatalembereknek, akik feleségül kívánták venni, reggel kapálniuk kellett a kertjében. Könnyűnek látszott a feladat, csakhogy ott legyek és szúnyogok voltak, varázserejűek. A legtöbb fiatalember egyszerűen nem állhatta a csípéseket és szúrásokat. De aki kiállta a próbát, az elnyerte a lány kezét.

-- Bájos történet! De a civilizált országokban -- mondta az ellenőr -- meg lehet kapni a lányokat anélkül, hogy kapálnánk nekik, és nincsenek legyek vagy szúnyogok, hogy megcsípjenek. Már évszázadokkal ezelőtt megszabadultunk tőlük.

A Vadember bólintott, homlokát ráncolva.

-- Megszabadultak tőlük. Igen, ez az önök módszere. Megszabadulnak minden kellemetlen dologtól, ahelyett hogy megtanulnának együtt élni velük. „Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki...” De önök egyiket sem választják. Sem a szenvedést, sem az ellenállást. Önök egyszerűen száműzik a nyűgöket és nyilakat. Túl könnyű megoldás.

(...)

-- Amire önöknek szükségük van -- folytatta a Vadember --, az valami, ami könnyekkel jár, a változatosság kedvéért. Semmi sem kerül itt elég sokba.

(-- Tizenkét és fél millió dollár -- tiltakozott annak idején Henry Foster, amikor a Vadember ezt mondta neki. -- Tizenkét és fél millió, ennyibe került az új kondicionáló központ. Egyetlen centtel sem kevesebbe!)

-- „Kitenni azt merészen, mi halandó és bizonytalan, szerencse, halál s veszély kényének, akár egy tojáshéjért.” Nincsen benne valami igazság? -- kérdezte, s felnézett Mustapha Mondra. -- Teljesen függetlenül Istentől, bár persze Isten jó ok lenne rá. Nincs abban valami, hogy veszélyesen kell élni?

-- Sok igazság van benne -- válaszolt az ellenőr. -- A férfiak és a nők mellékveséjét időnként stimulálni kell.

-- Micsoda? -- kérdezte a Vadember értetlenül.

-- A tökéletes egészség egyik alapfeltétele. Ezért tettük kötelezővé az ESZP-kezelést.

-- ESZP?

-- Erős Szenvedélyek Pótszere. Havonta egyszer szabály szerint. Az egész szervezetet átitatjuk adrenalinnal. Ez a félelem és düh tökéletes fiziológiai megfelelője. Mindazzal a tónusos hatással, amellyel Othello megölte Desdemonát, csakhogy a kínos következmények nélkül.

-- De nekem tetszenek a kínos következmények.

-- Nekünk nem -- mondta az ellenőr. -- Mi jobban szeretjük a dolgokat kényelmesen végezni.

-- De én nem akarok kényelmet. Én Istent akarom, én költészetet akarok, és igazi veszélyt akarok, és szabadságot akarok, én jóságot akarok, én bűnt akarok.

-- Valójában ön azt követeli, hogy joga legyen a boldogtalansághoz -- mondta Mustapha Mond.

-- Rendben van hát -- szólt a Vadember kihívóan --, követelem a jogot ahhoz, hogy boldogtalan lehessek.

-- Nem is említve annak jogát, hogy megöregedjék, csúf és impotens legyen; jogot a szifiliszhez és a rákhoz, jogot az éhezéshez, a tetvességhez, jogot az állandó félelemben való éléshez, hogy vajon mi lesz holnap; jogot ahhoz, hogy tífuszt kapjon, jogot, hogy mindenféle elmondhatatlan kínok gyötörjék. -- Hosszú csend támadt.

-- Mindezt követelem -- mondta végül a Vadember.

Mustapha Mond vállat vont.

-- Kérem, parancsoljon -- felelte.

Huxley:Szép új világ

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Csaknem dél volt már, októberi idő, szürke, puffatag, összefüggő felhő takarta az eget, még a napkorong se látszott, a Várhegy fölött barnás ködoszlop, vagy füst lebegett, szürkén csillogott a Duna is, olajosan, hullámok nélkül, mintha dermedt volna a víz, egymásra préselt üveglapok nyomják le a mederbe.
Hogy lerövidítsék az utat, a rakparton gurultak végig, az volt a tervük, hogy a Margit-híd után hajtanak át a Belvároson, úgy érik majd el a Bakáts teret, ahol a szülőotthon várt rájuk. Csakhogy a Kossuth tér előtt emberek sokasága állta el az utat, zászlókkal és táblákkal felfegyverkezett férfiak és asszonyok, akik a Parlament felé igyekeztek.
- Jaj – nyögött fel a hátsó ülésen Anya. – Jaj-jaj.
- Jól van, jól, te csak ne aggódj, kikerüljük őket. Vagy ha nem kikerüljük, akkor átügyeskedünk közöttük.
- Átügyeskedünk?
- Kifúj, belélegez.
Eleinte, amíg a tömeg szélén haladtak, ez nem is látszott lehetetlennek, ám kisvártatva, amikor már a tér peremén jártak, Apa már hiába próbált manőverezni, egyszeriben mindenhonnan emberek vették körül őket, mintha egy zátonyt fogadott volna magába az ellenállhatatlanul hömpölygő víz. Nem lesz ennek jó vége, nem lesz ennek jó vége, suttogta Anya, és hiába dudáltak és tülekedtek, a tüntetők nem hogy izgatták volna magukat, de visszanevettek rájuk, hiszen azt hitték, ez a dudálás is az ünneplés része, ők csupán csatlakozni akarnak a növekvő hangzavarhoz.
Anya végigfeküdt a hátsó ülésen, és ahogy doktor Spock könyvében olvasta a koraőszi sárga délutánokon, kifújta és beszívta a levegőt, számolta az összehúzódási fájdalmakat.
- Jaj. Jaj-jaj.
Amikor már félreérthetetlenül látszott, hogy nincsen kiút, immár végleg megfeneklettek, nem zátony voltak már a vízben, hanem egy apró csónakocska, ami fennakadt holmi alattomos zátonyon, Apa leállította a motort, és, mivel az ajtót se tudta kinyitni a köréjük szorult emberektől, hátra mászott, hogy segítsen Anyának, bármit jelentsen is az.
Letekerte egy kissé az ablakot, hogy legalább levegő legyen.
Odakintről felerősödött a zsivaj, s az is hallatszott, hogy valahonnan egy lelkesítő beszédet közvetítenek a hatalmas hangszórók: dördült az ég, összekuszálódtak a felhők, meg-megremegett a Skoda is egy-egy mondat elhangzásakor. Apa kikukucskált a tömegen keresztül, és látta, hogy a Parlament főbejárata fölött, az erkélyen egy őszes, oldalra fésült hajú, puha arcú, szemüveges ember gesztikulál, amikor a mondatvégeken felemelte a kezét, zizegni kezdtek az ablakok, a körülöttük álló tömeg újfent tapsolt és éljenzésbe kezdett.
Anya homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, a halántékán a haja egészen átnedvesedett, megsötétedve tapadt a bőrére.
A férfi egyre lelkesültebben beszélt, a hullámverte Skoda meg-megremegett, de állta az elemek rohamát, a tömeg is mind gyakrabban éljenzett, szinte egybefolyt már a taps.
Dél volt már, éppen déli tizenkét óra, ezerkilencszáznyolcvankilenc október huszonharmadika dele, amikor az utolsó szülési fájdalmak és görcsök lepték meg Anyát.
A szemüveges férfi az Országház erkélyén a kezét felemelve kiabált, a szél felborzolta a haját, a tömeg pedig a nemzeti színű zászlókat felemelve kiabált vissza neki, amikor az ajtókárpithoz szorult Apa is kiabálni kezdett, már látom a fejét, már látom a fejét, kiáltotta, nyomjad, vagy nem is tudom, mit kellene csinálnod, nyomjad, ha nincsen jobb ötleted!
És éppen abban a pillanatban, amikor a Parlament erkélyén a szemüveges ember azt kiáltotta, hogy Magyarország: köztársaság!, éppen abban a pillanatban egyetlen nagy csusszanással, könnyedén és gyorsan, mint aki csak erre várt, vagy csupán megunta a küzdelmeket és fájdalmakat, megérkezett Anya combjai közé a csecsemő, a tömeg kiabált és a nemzeti színű lobogókat lengette, örült az újszülött országnak, és a kiabálásuk összeolvadt a csecsemő tiltakozásával, nyivákoló sírásával. Apa derekába mély árkot vágott a Skoda 120 GLS ablaknyitója és kilincse, Anya továbbra is lehunyta a szemét és hallgatott, nem a jól végzett munkáról és nem az életről gondolkodott, hanem arról, hogy ez a kicsi, mi az, hogy kicsi, nem is olyan kicsi, ez a nyivákoló húscsomó hogyan férhetett el ott, odabent, az ő testében, s hogy most mi lehet ott bent, a helyén, mit jelent az, hogy itt van és mit jelent odabent a hiány. A hátsó ülés kárpitján sötétlő folt terjedt.
És mi legyen a köldökzsinórral, kérdezte rekedten Apa, de Anya csak harmadszorra értette meg, hogy érted azt, hogy mi legyen, el szokták vágni, én nem, én nem szoktam.
Körülöttük az ország háza előtt lelkesülten kiabált és hullámzott a tömeg, zászlóerdő lengett és lobogott felettük, piros, fehér és zöld szirmokkal pompázó, derékmagasságig felnövő, bokornyivá terebélyesedett virágok.
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A legnagyobb magyar rózsafa titka

Húsz méteres rózsafa Tiszavárkonyban

 A siena-i madonna alig 14 centiméter hosszú, fehér márványból készült szobrocskája a hatvanas években egy szerencsés pásztorcsalád révén került Padovába. A lármás, zajos Szent Antal téren, a többi ereklye közt várta sorsát, miközben az angol és amerikai turisták angol szövetre alkudtak az árkádok alatt, s a japánok fényképezőgépeiket lóbálták. Nem sejthette senki, hogy a szobor törött volt, csak a készítője, ám ő a palástba rejtette el mesterien a halvány repedést. A magyar szót még alig hallott téren, a Szent Antal templom bejáratánál egy magyar orvos- család jelent meg, a tiszavárkonyi dr. Szabó Ottó és gyógyszerész végzettségű felesége. Gondolva majdan megszületendő gyermekeikre, áhítattal forgatták a szobrot, nehezen válva meg olasz líráiktól végül is megvették a szerencsét hozó szobrocskát.A doktor szabadidejében évtizedek alatt egy arborétumszerü kertet hozott létre. Megtalálhatóak külömböző szőlőfajták,igy a velencei piacon vásárolt különlegességek is.Óriás fenyők,bagoly rezervátummal ,tuják és rózsák pompázatos sokasága. A legkülönösebb és legérdekesebb mégis az a rózsafa,amelynek magja nem a Starkl kertészetből,vagy más podagrás gyűjtőtől való volt,hanem egyenesen Dél-Americából,a doktornéni rokonai,Tilgerék küldték Cruseiróból.Ő az a Tilger tábornok, aki Wass Albert felettese volt a II.világháborúban.. Az első három magas rangú vezérkari tiszt oroszokhoz való átállása után, még az oroszok megjelente előtt adta ki az ukázt a tábornok szegeden: Irány Brazilia. A ludovika kissé elkapatta törzskari tisztjeit.A Horthy rendszer tábornokáról Tilgerről ismeretes volt lehetetlent nem ismerő mentalitása és modora valamint folyékony francia nyelvtudása.. A tábornok úr gimnáziumi franciatanári keresetéből tartotta el Americában  családját, de szeretett volna valami olyasmit küldeni szeretteinek, ami őrá emlékezteti őket. Így kerültek a terebélyes rózsafa magjai a tiszavárkonyi Szabó famíliához, kik emberek gyógyításából éltek itt 50 évig. A fa nőtt, növekedett. Már elérte a húsz métert, amikor vissza kellett nyesni. mert benőtte a doktor úr által építetett orvosi rendelőjét,amely idös napjaira magánpraxisként, vizsgálatoknak otthont adó kis épülete volt.Csak mellékesen valószinüleg ez volt világ egyetlen magánpraxisa, ahol nem kértek a vizsgálatért pénzt!Klasszikus értelemben is orvos volt,csak a gyógyitásnak élt. Isten kezében egyformák vagyunk, akár kövek, akár virágok, akár emberek képében tiszteljük őt. a Teremtő tavaly  magához szólította az idős házaspárt.A Madonna szobor,ami negyven évet töltött a lakás vitrinjében,kikerült a doktor halálakor a rendelő előtti rózsák közé,egy terméskő boltiv alá, ahol megtalálta legjobb helyét.A rózsa eddig egyszer egy hónapig virágzott,pompázott minden évben,májusban és júniusban.Tavaly virágjait gyöngyvirág-nyilástól lombhullásig hozta,szirmai csak az első fagyokkal kezdett hullani.

Nem is kaphatott volna szebb ajándékot ez a hely és nem is véletlen kerülhetett ide a siena-i Madonna

Szeretettel és hittel ifj.Szabó Ottó elbeszélése alapján irta

Kerekes Tamás

 

A legnagyobb magyar rózsafa titka

Húsz méteres rózsafa Tiszavárkonyban

 A siena-i madonna alig 14 centiméter hosszú, fehér márványból készült szobrocskája a hatvanas években egy szerencsés pásztorcsalád révén került Padovába. A lármás, zajos Szent Antal téren, a többi ereklye közt várta sorsát, miközben az angol és amerikai turisták angol szövetre alkudtak az árkádok alatt, s a japánok fényképezőgépeiket lóbálták. Nem sejthette senki, hogy a szobor törött volt, csak a készítője, ám ő a palástba rejtette el mesterien a halvány repedést. A magyar szót még alig hallott téren, a Szent Antal templom bejáratánál egy magyar orvos- család jelent meg, a tiszavárkonyi dr. Szabó Ottó és gyógyszerész végzettségű felesége. Gondolva majdan megszületendő gyermekeikre, áhítattal forgatták a szobrot, nehezen válva meg olasz líráiktól végül is megvették a szerencsét hozó szobrocskát.A doktor szabadidejében évtizedek alatt egy arborétumszerü kertet hozott létre. Megtalálhatóak külömböző szőlőfajták,igy a velencei piacon vásárolt különlegességek is.Óriás fenyők,bagoly rezervátummal ,tuják és rózsák pompázatos sokasága. A legkülönösebb és legérdekesebb mégis az a rózsafa,amelynek magja nem a Starkl kertészetből,vagy más podagrás gyűjtőtől való volt,hanem egyenesen Dél-Americából,a doktornéni rokonai,Tilgerék küldték Cruseiróból.Ő az a Tilger tábornok, aki Wass Albert felettese volt a II.világháborúban.. Az első három magas rangú vezérkari tiszt oroszokhoz való átállása után, még az oroszok megjelente előtt adta ki az ukázt a tábornok szegeden: Irány Brazilia. A ludovika kissé elkapatta törzskari tisztjeit.A Horthy rendszer tábornokáról Tilgerről ismeretes volt lehetetlent nem ismerő mentalitása és modora valamint folyékony francia nyelvtudása.. A tábornok úr gimnáziumi franciatanári keresetéből tartotta el Americában  családját, de szeretett volna valami olyasmit küldeni szeretteinek, ami őrá emlékezteti őket. Így kerültek a terebélyes rózsafa magjai a tiszavárkonyi Szabó famíliához, kik emberek gyógyításából éltek itt 50 évig. A fa nőtt, növekedett. Már elérte a húsz métert, amikor vissza kellett nyesni. mert benőtte a doktor úr által építetett orvosi rendelőjét,amely idös napjaira magánpraxisként, vizsgálatoknak otthont adó kis épülete volt.Csak mellékesen valószinüleg ez volt világ egyetlen magánpraxisa, ahol nem kértek a vizsgálatért pénzt!Klasszikus értelemben is orvos volt,csak a gyógyitásnak élt. Isten kezében egyformák vagyunk, akár kövek, akár virágok, akár emberek képében tiszteljük őt. a Teremtő tavaly  magához szólította az idős házaspárt.A Madonna szobor,ami negyven évet töltött a lakás vitrinjében,kikerült a doktor halálakor a rendelő előtti rózsák közé,egy terméskő boltiv alá, ahol megtalálta legjobb helyét.A rózsa eddig egyszer egy hónapig virágzott,pompázott minden évben,májusban és júniusban.Tavaly virágjait gyöngyvirág-nyilástól lombhullásig hozta,szirmai csak az első fagyokkal kezdett hullani.

Nem is kaphatott volna szebb ajándékot ez a hely és nem is véletlen kerülhetett ide a siena-i Madonna

Szeretettel és hittel ifj.Szabó Ottó elbeszélése alapján irta

Kerekes Tamás

 

A legnagyobb magyar rózsafa titka

Húsz méteres rózsafa Tiszavárkonyban

 A siena-i madonna alig 14 centiméter hosszú, fehér márványból készült szobrocskája a hatvanas években egy szerencsés pásztorcsalád révén került Padovába. A lármás, zajos Szent Antal téren, a többi ereklye közt várta sorsát, miközben az angol és amerikai turisták angol szövetre alkudtak az árkádok alatt, s a japánok fényképezőgépeiket lóbálták. Nem sejthette senki, hogy a szobor törött volt, csak a készítője, ám ő a palástba rejtette el mesterien a halvány repedést. A magyar szót még alig hallott téren, a Szent Antal templom bejáratánál egy magyar orvos- család jelent meg, a tiszavárkonyi dr. Szabó Ottó és gyógyszerész végzettségű felesége. Gondolva majdan megszületendő gyermekeikre, áhítattal forgatták a szobrot, nehezen válva meg olasz líráiktól végül is megvették a szerencsét hozó szobrocskát.A doktor szabadidejében évtizedek alatt egy arborétumszerü kertet hozott létre. Megtalálhatóak külömböző szőlőfajták,igy a velencei piacon vásárolt különlegességek is.Óriás fenyők,bagoly rezervátummal ,tuják és rózsák pompázatos sokasága. A legkülönösebb és legérdekesebb mégis az a rózsafa,amelynek magja nem a Starkl kertészetből,vagy más podagrás gyűjtőtől való volt,hanem egyenesen Dél-Americából,a doktornéni rokonai,Tilgerék küldték Cruseiróból.Ő az a Tilger tábornok, aki Wass Albert felettese volt a II.világháborúban.. Az első három magas rangú vezérkari tiszt oroszokhoz való átállása után, még az oroszok megjelente előtt adta ki az ukázt a tábornok szegeden: Irány Brazilia. A ludovika kissé elkapatta törzskari tisztjeit.A Horthy rendszer tábornokáról Tilgerről ismeretes volt lehetetlent nem ismerő mentalitása és modora valamint folyékony francia nyelvtudása.. A tábornok úr gimnáziumi franciatanári keresetéből tartotta el Americában  családját, de szeretett volna valami olyasmit küldeni szeretteinek, ami őrá emlékezteti őket. Így kerültek a terebélyes rózsafa magjai a tiszavárkonyi Szabó famíliához, kik emberek gyógyításából éltek itt 50 évig. A fa nőtt, növekedett. Már elérte a húsz métert, amikor vissza kellett nyesni. mert benőtte a doktor úr által építetett orvosi rendelőjét,amely idös napjaira magánpraxisként, vizsgálatoknak otthont adó kis épülete volt.Csak mellékesen valószinüleg ez volt világ egyetlen magánpraxisa, ahol nem kértek a vizsgálatért pénzt!Klasszikus értelemben is orvos volt,csak a gyógyitásnak élt. Isten kezében egyformák vagyunk, akár kövek, akár virágok, akár emberek képében tiszteljük őt. a Teremtő tavaly  magához szólította az idős házaspárt.A Madonna szobor,ami negyven évet töltött a lakás vitrinjében,kikerült a doktor halálakor a rendelő előtti rózsák közé,egy terméskő boltiv alá, ahol megtalálta legjobb helyét.A rózsa eddig egyszer egy hónapig virágzott,pompázott minden évben,májusban és júniusban.Tavaly virágjait gyöngyvirág-nyilástól lombhullásig hozta,szirmai csak az első fagyokkal kezdett hullani.

Nem is kaphatott volna szebb ajándékot ez a hely és nem is véletlen kerülhetett ide a siena-i Madonna

Szeretettel és hittel ifj.Szabó Ottó elbeszélése alapján irta

Kerekes Tamás

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
A balga légió Zolika, aki titokban Miksa Mexikói császárnak hitte magát, nemigen törődött vele, hogy három ország haderejére és az USA távoltartására lesz szüksége ahhoz, hogy Sarolta felesége számára megszerezze a mexikói trónt, nem törődött a nehézségekkel, hisz hat évre úgymond kölcsön kapta a francia Idegenlégiót, ezért egyszeriben bevezette a botozást. Ez Zolika képzeletében 1856 novemberében történt. Salazart már lelőtték, a köztársaságiak menekülőben, a császári ármádia Mexikóváros környékén van. Zolika, aki akkor a Miksa császár nevet használta, kibocsátotta gyilkolásra felszólító dekrétumát. De már csak egy vágya volt, mint Castelot feljegyzéséből tudjuk, megszökni a hatalom, a minisztertanács s a munka elől, amelyre hajnali négy és hét óra közt kényszerült, s amit csak kötelességből vállalt magára, mert sokkal jobban szeretett volna lovagolni, növényeket gyűjteni, a csodás mexikói lepkéket kergetni, vagy egyszerűen álmodozni, egy pohár borral a kezében, szájában bécsi szivarjaival. A császár azonban megérkezése óta csak nagyon kevés időt töltött Mexikóvárosban, ha csak tehette vidékre szökött. Mint udvarmestere írta:” Két napja jött haza, s máris a pár nappal későbbi új kirándulást tervezi. Azután meg, ha majd onnan is hazatér, szívesen megnézné a Yucatánt. Mindez nagyon rosszul veszi ki magát, sokan már azt suttogják, hogy a császár mexikói tartózkodásának hátralevő idejét arra akarja felhasználni, hogy a lehető legkellemesebb körülmények közt megtekintse az ország minden érdekes látnivalóját. Alezredese is így vélekedik: „Azt mondják, a császár mindent megtesz, hogy még alkalmatlanabbnak mutatkozzék feladata ellátására, mint amilyen valójában. Már mindenki arról beszél, hogy a yucatáni utazása valójában álcázott menekülés.”A Yucatán felé hajóra kellett szállnia, hogy eljusson a Mexikói-öblön át Sissal-ba, Merida kikötőjébe. A bizalmatlanságot és a gyanakvást a logika táplálta. Egyesek azt kívánták, bárcsak ne tévednének, és úgy vélték, hogy a császári pár Európába való távozása lehetne a gyógyír Mexikó mindinkább gyógyíthatatlannak tűnő betegségére! Kialakult a közvélemény, ami abban állt, hogy Miksa azzal tenné a legnagyobb szívességet, ha távozna. Mivel túl sokan vádolták, hogy „viszket a feneke”, s titkon el akarja hagyni süllyedő hajóját. Miksa úgy döntött, hogy Carlotta egyedül utazik a Yucatánra ; ám mielőtt hitvese útra kelt volna, egy titkos feljegyzést bízott rá, amelyet Corti gróf talált meg később Bécsben, az Állami Levéltárban.A levél lényegében arról a fenyegetésről szólt, amit az USA jelenthetett számukra, kik eddig már megszerezték Új-Mexikót és Kaliforniát 1848-ban.(Te fénylő csillag-a szerk.)Miért ne helyezhetnék át a mexikói császárság székhelyét a Yucatán félszigetre, amely ezáltal egy birodalom gravitációs központjává válnék? E központi hatalom északon bizonyos területeket átengedne az USA- nak, cserében viszont megnövelhetné területét Guatelamával és Hondurasszal. Miksa, azaz Zolika, a lelkesedéstől már elragadva, s a nemzeti érzés iránti Habsburg érzéketlenségtől áthatva átszabja a kontinenst (amit Izékétől örökölt, vett át.) Nem kapcsolhatnák-e Amerika déli részét Brazíliához? Miksa már korábban is tervezte, hogy összeházasítja a brazil trónörökösnővel, a császár egyetlen leányával, gyönge és határozatlan fivérét, Lajos Viktort, aki egy szép napon majd fiúörökössel nem rendelkező don Pedro örökébe léphetne. Ha a főherceg megtelepedhetne Rióban, összeolvaszthatná a dél-amerikai köztársaságokat- Köztük Venezuelát és Kolumbiát-hogy azután a kezét nyújtsa fivérének a Panama-szoroson át.A mesterséges osztrák-magyar mozaik fájóan ragadós példa volt még Maródinak is. E zavaros tervet természetesen eszük ágában nem volt megtárgyalni sem a venezuelaiakkal, sem a kolumbiaiakkal, sem a panamaiakkal, vagyis a leginkább érdekeltekkel, viszont kikérték a köztudottan a saját neméhez vonzódó Lajos Viktor véleményét. A főherceget elborzasztotta amaz utálatos perverzió, hogy megházasodjék -így Miksa császár (Zolika) terve lassan feledésbe merült.Így bukott el az Osztrák-Magyar-Dél-Amerikai Monarchia terve egy helyes kis pederasztán.

A balga légió

 Zolika, aki titokban Miksa Mexikói császárnak hitte magát, nemigen törődött vele, hogy három ország haderejére és az USA távoltartására lesz szüksége ahhoz, hogy Sarolta felesége számára megszerezze a mexikói trónt, nem törődött a nehézségekkel, hisz hat évre úgymond kölcsön kapta a francia Idegenlégiót, ezért egyszeriben bevezette a botozást. Ez Zolika képzeletében 1856 novemberében történt. Salazart már lelőtték, a köztársaságiak menekülőben, a császári ármádia Mexikóváros környékén van. Zolika, aki akkor a Miksa császár nevet használta, kibocsátotta gyilkolásra felszólító dekrétumát. De már csak egy vágya volt, mint Castelot feljegyzéséből tudjuk, megszökni a hatalom, a minisztertanács s a munka elől, amelyre hajnali négy és hét óra közt kényszerült, s amit csak kötelességből vállalt magára, mert sokkal jobban szeretett volna lovagolni, növényeket gyűjteni, a csodás mexikói lepkéket kergetni, vagy egyszerűen álmodozni, egy pohár borral a kezében, szájában bécsi szivarjaival. A császár azonban megérkezése óta csak nagyon kevés időt töltött Mexikóvárosban, ha csak tehette vidékre szökött. Mint udvarmestere írta:” Két napja jött haza, s máris a pár nappal későbbi új kirándulást tervezi. Azután meg, ha majd onnan is hazatér, szívesen megnézné a Yucatánt. Mindez nagyon rosszul veszi ki magát, sokan már azt suttogják, hogy a császár mexikói tartózkodásának hátralevő idejét arra akarja felhasználni, hogy a lehető legkellemesebb körülmények közt megtekintse az ország minden érdekes látnivalóját. Alezredese is így vélekedik: „Azt mondják, a császár mindent megtesz, hogy még alkalmatlanabbnak mutatkozzék feladata ellátására, mint amilyen valójában. Már mindenki arról beszél, hogy a yucatáni utazása valójában álcázott menekülés.”A Yucatán felé hajóra kellett szállnia, hogy eljusson a Mexikói-öblön át Sissal-ba, Merida kikötőjébe. A bizalmatlanságot és a gyanakvást a logika táplálta. Egyesek azt kívánták, bárcsak ne tévednének, és úgy vélték, hogy a császári pár Európába való távozása lehetne a gyógyír Mexikó mindinkább gyógyíthatatlannak tűnő betegségére! Kialakult a közvélemény, ami abban állt, hogy Miksa azzal tenné a legnagyobb szívességet, ha távozna. Mivel túl sokan vádolták, hogy „viszket a feneke”, s titkon el akarja hagyni süllyedő hajóját. Miksa úgy döntött, hogy Carlotta egyedül utazik a Yucatánra ; ám mielőtt hitvese útra kelt volna, egy titkos feljegyzést bízott rá, amelyet Corti gróf talált meg később Bécsben, az Állami Levéltárban.A levél lényegében arról a fenyegetésről szólt, amit az USA jelenthetett számukra, kik eddig már megszerezték Új-Mexikót és Kaliforniát 1848-ban.(Te fénylő csillag-a szerk.)Miért ne helyezhetnék át a mexikói császárság székhelyét a Yucatán félszigetre, amely ezáltal egy birodalom gravitációs központjává válnék? E központi hatalom északon bizonyos területeket átengedne az USA- nak, cserében viszont megnövelhetné területét Guatelamával és Hondurasszal. Miksa, azaz Zolika, a lelkesedéstől már elragadva, s a nemzeti érzés iránti Habsburg érzéketlenségtől áthatva átszabja a kontinenst (amit Izékétől örökölt, vett át.) Nem kapcsolhatnák-e Amerika déli részét Brazíliához? Miksa már korábban is tervezte, hogy összeházasítja a brazil trónörökösnővel, a császár egyetlen leányával, gyönge és határozatlan fivérét, Lajos Viktort, aki egy szép napon majd fiúörökössel nem rendelkező don Pedro örökébe léphetne. Ha a főherceg megtelepedhetne Rióban, összeolvaszthatná a dél-amerikai köztársaságokat- Köztük Venezuelát és Kolumbiát-hogy azután a kezét nyújtsa fivérének a Panama-szoroson át.A mesterséges osztrák-magyar mozaik fájóan ragadós példa volt még Maródinak is. E zavaros tervet természetesen eszük ágában nem volt megtárgyalni sem a venezuelaiakkal, sem a kolumbiaiakkal, sem a panamaiakkal, vagyis a leginkább érdekeltekkel, viszont kikérték a köztudottan a saját neméhez vonzódó Lajos Viktor véleményét. A főherceget elborzasztotta amaz utálatos perverzió, hogy megházasodjék -így Miksa császár (Zolika) terve lassan feledésbe merült.Így bukott el az Osztrák-Magyar-Dél-Amerikai Monarchia terve egy helyes kis pederasztán.A balga légió Zolika, aki titokban Miksa Mexikói császárnak hitte magát, nemigen törődött vele, hogy három ország haderejére és az USA távoltartására lesz szüksége ahhoz, hogy Sarolta felesége számára megszerezze a mexikói trónt, nem törődött a nehézségekkel, hisz hat évre úgymond kölcsön kapta a francia Idegenlégiót, ezért egyszeriben bevezette a botozást. Ez Zolika képzeletében 1856 novemberében történt. Salazart már lelőtték, a köztársaságiak menekülőben, a császári ármádia Mexikóváros környékén van. Zolika, aki akkor a Miksa császár nevet használta, kibocsátotta gyilkolásra felszólító dekrétumát. De már csak egy vágya volt, mint Castelot feljegyzéséből tudjuk, megszökni a hatalom, a minisztertanács s a munka elől, amelyre hajnali négy és hét óra közt kényszerült, s amit csak kötelességből vállalt magára, mert sokkal jobban szeretett volna lovagolni, növényeket gyűjteni, a csodás mexikói lepkéket kergetni, vagy egyszerűen álmodozni, egy pohár borral a kezében, szájában bécsi szivarjaival. A császár azonban megérkezése óta csak nagyon kevés időt töltött Mexikóvárosban, ha csak tehette vidékre szökött. Mint udvarmestere írta:” Két napja jött haza, s máris a pár nappal későbbi új kirándulást tervezi. Azután meg, ha majd onnan is hazatér, szívesen megnézné a Yucatánt. Mindez nagyon rosszul veszi ki magát, sokan már azt suttogják, hogy a császár mexikói tartózkodásának hátralevő idejét arra akarja felhasználni, hogy a lehető legkellemesebb körülmények közt megtekintse az ország minden érdekes látnivalóját. Alezredese is így vélekedik: „Azt mondják, a császár mindent megtesz, hogy még alkalmatlanabbnak mutatkozzék feladata ellátására, mint amilyen valójában. Már mindenki arról beszél, hogy a yucatáni utazása valójában álcázott menekülés.”A Yucatán felé hajóra kellett szállnia, hogy eljusson a Mexikói-öblön át Sissal-ba, Merida kikötőjébe. A bizalmatlanságot és a gyanakvást a logika táplálta. Egyesek azt kívánták, bárcsak ne tévednének, és úgy vélték, hogy a császári pár Európába való távozása lehetne a gyógyír Mexikó mindinkább gyógyíthatatlannak tűnő betegségére! Kialakult a közvélemény, ami abban állt, hogy Miksa azzal tenné a legnagyobb szívességet, ha távozna. Mivel túl sokan vádolták, hogy „viszket a feneke”, s titkon el akarja hagyni süllyedő hajóját. Miksa úgy döntött, hogy Carlotta egyedül utazik a Yucatánra ; ám mielőtt hitvese útra kelt volna, egy titkos feljegyzést bízott rá, amelyet Corti gróf talált meg később Bécsben, az Állami Levéltárban.A levél lényegében arról a fenyegetésről szólt, amit az USA jelenthetett számukra, kik eddig már megszerezték Új-Mexikót és Kaliforniát 1848-ban.(Te fénylő csillag-a szerk.)Miért ne helyezhetnék át a mexikói császárság székhelyét a Yucatán félszigetre, amely ezáltal egy birodalom gravitációs központjává válnék? E központi hatalom északon bizonyos területeket átengedne az USA- nak, cserében viszont megnövelhetné területét Guatelamával és Hondurasszal. Miksa, azaz Zolika, a lelkesedéstől már elragadva, s a nemzeti érzés iránti Habsburg érzéketlenségtől áthatva átszabja a kontinenst (amit Izékétől örökölt, vett át.) Nem kapcsolhatnák-e Amerika déli részét Brazíliához? Miksa már korábban is tervezte, hogy összeházasítja a brazil trónörökösnővel, a császár egyetlen leányával, gyönge és határozatlan fivérét, Lajos Viktort, aki egy szép napon majd fiúörökössel nem rendelkező don Pedro örökébe léphetne. Ha a főherceg megtelepedhetne Rióban, összeolvaszthatná a dél-amerikai köztársaságokat- Köztük Venezuelát és Kolumbiát-hogy azután a kezét nyújtsa fivérének a Panama-szoroson át.A mesterséges osztrák-magyar mozaik fájóan ragadós példa volt még Maródinak is. E zavaros tervet természetesen eszük ágában nem volt megtárgyalni sem a venezuelaiakkal, sem a kolumbiaiakkal, sem a panamaiakkal, vagyis a leginkább érdekeltekkel, viszont kikérték a köztudottan a saját neméhez vonzódó Lajos Viktor véleményét. A főherceget elborzasztotta amaz utálatos perverzió, hogy megházasodjék -így Miksa császár (Zolika) terve lassan feledésbe merült.Így bukott el az Osztrák-Magyar-Dél-Amerikai Monarchia terve egy helyes kis pederasztán.
0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Lógni fogszAngliában is A James Bond-filmek állandó szereplője, Q pozíciójára keres munkaerőt a való életben az MI5 brit belföldi titkosszolgálat. A filmekben James Bond az MI6 külföldi titkosszolgálatnak dolgozik, mely szervezeten belül Q feladata a titkos fegyverek és egyéb furfangos eszközök kitalálása.

Az MI5 internetes álláshirdetése szerint a meghirdetett tudományos főtanácsadó poszt betöltőjének feladata hasonló: a tudományos munka irányítását és vezetését kell végeznie. A részmunka heti 2-3 nap kötelezettséget jelent.

John Beddington kormánytanácsadó elmondása szerint a megfelelő jelöltnek tisztában kell lennie a legújabb technikai és tudományos vívmányokkal, hogy a titkosszolgálat mindig egy lépéssel megelőzhesse az ország ellenségeit. A BBC-nek nyilatkozva hozzátette, a főtanácsadó szerepéhez hozzátartozik, hogy elbátortalanítsa a terroristákat, megakadályozza a kémkedést, védje az ország infrastruktúráját és meggátolja a tömegpusztító fegyverek elterjedését.
 

marlonbrandy

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!
Régebbiek | Végére »

Címkefelhő

@hm belfold @hm bulvar @hm gazdasag @hm kulfold @hm kult @hm sport @hm tech a Abdulin Ad aforizma aforizmák Alan Alcotgt államtitkár alternatív amerikanisztika András anekdota Angliaregény angol anna Antikrisztus antropológia árnyékháború árvalányhaj Aszlányi átirat atomfizika Attac Austen autóipar autótörténelem AVH ÁVH az b bABONAHIEDELEMKEREKES Bakos ballada Baumgarten Béla Berki Berson Bertalan bestseller bibliakritika biográfia blog bloggervilág BM Book Borges Bourbon bÖHME Böll Bródy Brown bukanér burleszk Butor Caesar Canaris Chaplin Churchill cigánylidérc Corvina Cravan Csaba császár Csáth Cserna Szabó Csikszentmhályi Csikszentmihályi csoport Csurgai Dan Daniel dArgenson de Dean debreceni Defoe diáklázadások díj diktatúra Dovlatov dr Drábik Dtsingisz EA EAPoe éghajlatkutatás Ehrman Einstein elbeszélések életmód életvezetés életvitel elit Elkes Ellis Elmebetegek első emigráció Emőd epika építészet építészeti eposz Ernő est eszkatológia Eszmélet etikett Eubook Európa európai évértékelés Exuperx ezoterika F Fábri Falak fantasy Faulkner Faulner fegyver Fekete félreértések feminizmus fenomenológia Ferenc film filmgyártás filozófia fitnesztalajtorna Fitzgerald flow fóbiák foci folyóirat Foster Fouché főzés Francois Frankl Fuller füveskönyv Gábor Garbo Gárdonyi Gaskell Gáspár gasztronómia Gáti genetika Geopen geostratégia Géza gnózis goethe Gold Gomorra Gond gótika Greer Grisham grushin Gucci Guido Habe háború hadtörténelem Haffner hagyomány halál halálos Hans Hardy Hari hatz Hegel Heine hELLER Hemingway Herbert hevenyvédelmi Highes hírszerzés Hölderlin Hrabák humor Huxley HVG Ida II Imre indián inernacionális ír irodalmi irodalmu irodalom iskola Isserman István iszlám ítélet JACOB Jaksity Jane János Jarry Jasper játék jézus jogrendszer John jOSEPH Júlia Julius kaja Kalligramm kalóz kamat kamatos Kaminer kán karcolat Karinthy Károly katasztrojka Kati katonai Kázmér kémelhárítás Kemény Kende Kenedli Ker Kerekes Kessler kézikönyve Kiadó kinai Kisecset kmb knédlim kocsmafolyóirat Kolesznyikov kommentelni kommunikáció kor Kowalski költészet könyörület Könyvek Közel kelet közgazdaság Krausz krimi kulinária kulturantropológia kultúrhistória Kun Lacan láncreakció Larsson László Lászlótól Le Lea legendák Lénárd lények Leo Leonardo Librum List Lively logger LSD Lukács Lukáts maffiamagyar Magellán magyar manicheizmus Mann Márai Márffy Mária Marquez Marton másként Mata Mátrai Mauriac Max Médiablog meleg memoire Mennyes meridiánok Mérő mesemorfológia Metternich MI5 Miklós Miksa Milner Mitrohin modern Molnár Monde Moravia morfium múlt Murakami Nadler nagy nagykövete naplóKerekes nem nietzsche Nobel díj Novalis nőhódítás nőiség OBrian Onagy ontológia orgyilkosság orosz orvosmeterológia Orwell Ottó Ödön ősiségsmaragdtáblák paleológia Pankovszkíj paradigma parafrázis pártállam Partvonal Petelei Péter Pilátus plágium Plath Poe politika politikai politológia Pollner Polner prikézsia privatér pszichiátria publicisztika Quincey Rajk Rákosi recepció regény regénye rejtély rendszerváltás Révai Ridley rizs Róbert romantika Runner Salazar sam Sándor Sarolta Sartre Saviano Schönburg Scott Selby Shulman siker sikerrecept Simon skandináv Skorzeny skót Smoley sorozatgyilkos sör Svejksör Sylvia szabadkomuvesek Szabó szaké számmisztika Szasa Szász század századi Szecsődy szegénység szerelemfelfogása szeretet szerzői szociológia Szomory szökésKerekes Sztogoff szushi Szűcs tábornok Tamás tárca társaságok TB Ted templomosok teológia teozofia teozófia teremtett térképek Terricum thriller Tilger Tiszavárkony titkos tollalhu Tormay történelem történelmi tőzsde transindexkerekes tudok Ugron Ujszászi Ungvári USA útirajz ütletvitel üzlet vadászírók Vadnyugat vallás Vámos Váncsa várostervezés Vaszary Vay vegyi Vermeer vígjátéka viktorianus viktoriuánus Vila Matas világháború von vonatrablás Walker Wass Weber Wermacht Wharton William wwwsolyomluxhu wwwtollalhu XIX XX Yucatán Zsolna Zsolt