marlon brandy
"Úrinőtől kapott tripper nehezebben gyógyul"

Nolblog Saját blogom Segítség

Joseph Andrews

HENRY FIELDING

(1707-1754)

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

A kötet egy korabeli divatos regény - a Pamela-paródiája. Igazából a Pamela „folytatásaként indul, ám csakhamar elszakad előzményétől, és inkább azt az utat mutatja, amely saját szerzői hangjának és technikájának megtalálásáig vezeti Fieldinget, fölfedve morális vesszőparipáját, mely szerint az igazi jó erény alapja a jó természet.

A tipikus nemi szerepek komikus kifordításában Joseph (aki Pamela fivéreként szolgál a Booby-házban) erényesen ellenáll Booby asszonyság rohamának; nem mintha hiányozna belőle a szükséges férfierő, hanem, mert hűséges a szép Fanny Goodwillhez. Amikor sértett úrinője kidobja, Joseph kalandok sorát éli át Abraham Adams lelkésszel, aki a regény legerőteljesebb figurájaként háttérbe szorítja Joseph-t. Adams  erényességével csak naivitása vetekszik. Nem csoda hát, hogy állandóan bajba keveri magát, és utitársát, ami igencsak próbára teszi jó természetét. Többek közt Nabokov is felfigyelt a Joseph Andrews kegyetlenségére. Fielding mintha élvezetét lelni abban, hogy kétes helyzetekbe hozza erényes hőseit és hősnőjeit. De legyen bármennyire bolond és különc a lelkész és Joseph, javukra szól testi és lelki bátorságuk és jóakaratuk - aminek nyilván előképe Cervantes komikus moralitása. Fielding, a román szabályait kijátszva, a boldog befejezés ellenére hamiskásan kikacsint az olvasóra. Mi azért tudjuk, amit tudunk.

 

„A történelem úgy hozta, hogy Angliában gyorsabban fejlődött a polgárság, és hamarabb is ütközött össze a feudalizmussal, mint az európai kontinensen. Százötven évvel hamarabb volt ott győzedelmes forradalom, mint Franciaországban, és mire elkövetkezett a XVIII. század, már kibontakozott az angol kapitalista-polgári élet, a maga sajátosságaival együtt. Ezekhez az angol polgári sajátosságokhoz tartozott a feudális múlt számos maradványa, amely szervesen épült bele a tőkés termelésbe és a polgári életformába. Az angol burzsoá élethez hozzátartoznak a lordok is és a köztisztelt évszázados hagyományok is. Ez a hagyományokkal és lordokkal teljes világ azonban mégis polgári volt már akkor, amikor a franciák még csak készülődtek a nagy változásra, és a franciáktól keletebbre élők még csak nem is készülődtek. Angliában polgári irodalom volt a XVIII. század első felében, s ez az irodalom dicsőítette azokat az erkölcsi eszményeket, amelyeket a polgárság a magáénak tudott. A kor legnépszerűbb, legolvasottabb írója Richardson volt, aki hosszú és érzelmes regényekben magasztalta a szüzességét védő hajadont, megbélyegezte a gonosz csábítót, ünnepelte a békés családi életet. Alighanem a legnépszerűbb regénye a Pamela, vagy az erény jutalma volt, amelyben egy felettébb tisztességes ifjú cselédlány, Pamela Andrews semmi áron nem akar - egyébként igen vonzó és szeretetre méltó - ifjú gazdájának a szeretője lenni, holott szerelmes belé. Gyötrelmeit hosszú levelekben fejti ki. Ezek a levelek a derék ifjú gazda kezébe kerülnek, aki úgy meghatódik, hogy most már kezét ajánlja, és feleségül veszi a leányt. Boldogan is élnek.

Ez a regény a mi számunkra már elviselhetetlen, de már Voltaire is elviselhetetlennek tartotta, abban a korban azonban és még utána egy jó évszázadig, rendkívül népszerű volt. Az olvasó polgárok együtt zokogtak és végül együtt örültek Pamelával. Nagyon jó szemmel és nagyon tiszta elmével kellett túllátnia a polgárok erkölcsi képmutatásán annak, aki azonnal nevetni tudott ezen az érzelmes histórián, tudván, hogy a cselédlányoknak nem ez a sorsa, s az úrfiak nem hatódnak meg annyira érzelmes leveleken, hogy úrnővé tegyék a szegény lányt.

De íme, két évvel a Pamela megjelenése után a kirakatokba került egy könyv, amely alaposan kifigurázta Pamelát is, írójának stílusát is. A humoros regény címe: Joseph Andrews, szerzője Henry Fielding. Ez a Joseph Andrews Pamela fivére, aki hasonló helyzetbe kerül, mint az erkölcseihez váltig ragaszkodó cselédlány. De őt úrnője kísérti szerelemmel, ámde az erényes ifjú - mint a bibliai József - körömszakadtáig védi szüzességét. És ennek a mulatságos történetnek a keretén belül, mozgalmas kalandok során felvonulnak a kor jellegzetes alakjai. A regény másik hőse a derék Adams lelkész, aki úgy hiszi el az angol polgári erkölcs tanításait, mint Don Quijote a lovagi erényeket, és minduntalan pórul jár. Cervantes műve kimutathatóan hatott is Fieldingre.

Az író művét prózában írt komikus eposznak nevezte. S kétségtelen: némiképpen még az eposzoknak is paródiája.

Mikor ez az azonnal sikeres könyv megjelent, Fielding már harmincöt éves volt. Sokat próbált, sok mindenbe kezdett, amíg elérkezett az irodalmi elismertetésig, de addigra már annyi adóssága volt, hogy ez sem tudta rendbe hozni reménytelen pénzügyi helyzetét.

Egy arisztokrata család alaposan elszegényedett ágának leszármazottja volt. Ifjú korában még tanulhatott, tiszteletre méltó görögös-latinos műveltséget is szerzett magának. De mire kilépett iskoláiból, nem volt mögötte semmiféle támasz, meg kellett élnie, és a pénzszerzéshez sohasem értett. Megpróbált színpadi műveket írni: igen vidám és igen kritikus hangú komédiákat. És remekműveket alkotott: a kor nagy szatíráit a hivatali nagyképűség és a hivatali korrupció ellen. Legjelentékenyebb ezek közül A tragédiák tragédiája, avagy a nagy Hüvelyk Matyi élete és halála, amely egyben a kor divatos tragédiáinak paródiája. Ezeket a mulatságos játékokat be is mutatják, később maga próbálkozik színigazgatással. De a kormányzat megelégeli, hogy kinevessék, cenzúrához kötik a drámák bemutatását. Fielding komédiáit természetesen nem engedélyezik. A harmincéves író kereshet új életpályát. És már nemcsak magát kell eltartania, hiszen megnősült, családja van.

Nem esett kétsége. Sohasem esett kétségbe. Egy okos unokanővére sokkal később így jellemezte a már halott írót: „Nem volt senki soha, aki nála jobban élvezte volna az életet, noha kevés embernek volt erre kevesebb oka." Fielding nyomorral, betegségekkel küzdve, akadékoskodó hivataloktól nyomorgattatva, egyszerre csak jogot kezd tanulni, és elmegy újságírónak.

Gyűlik az adóssága, de lankadatlan és jókedvű, hiszen szerelmes a feleségébe, és bízik saját rendkívüli tehetségében. Kineveti a divatos irodalmat, megveti a hazugságot, egy olyan újfajta regényt tervez, amely az olvasóknak érdekesen, izgalmasan a valóságot és igazságot mutatja meg. Ez sikerül először a Joseph Andrews-ban. Paródia, amely végtelenszer többet ér, mint az, amit parodizál.

És a siker után nekiül a nagy műnek. Megírja kora nagy körképét, a Tom Jonest. Az európai kontinensen a romantika is csak fél évszázad múlva következik, de Fielding ebben a regényében megírta a világirodalom első, mai értelemben vett realista nagyregényét. Tom Jones felettébb fordulatos regényében szerencsésen egyesült írójának tiszta szemű valóságlátása, szenvedélyes igazságszeretete, csillogó humora és kimeríthetetlen mesélni tudása.

Tom Jones lelencfiú. Alaposan meg kell küzdenie az életért és az érvényesülésért. Ennek az érvényesülésnek az útjáról szól a nagy terjedelmű regény, amelynek során a sokszor csetlő-botló, de életerős és életet szerető hős kénytelen találkozni az egész Angliával, amelyet le kell győznie, és amelynek előítéletei között el kell érnie szerelmét. Fielding pedig ugyanolyan finoman árnyalt ábrázolója a szép szerelemnek, mint a gonosz emberek praktikáinak. Alakjai feledhetetlenek, társadalomképe szemléletes. Urak, polgárok és szegények vonulnak fel és ítéltetnek meg a gyorsan pergő, de olykor szívhez szólóan lírai hangot is megütő elbeszélés során.

A regény terjedelmében is nagy mű. Nem is tudta gyorsan megírni, katasztrófák és kellemetlenségek akadályozták. Meghalt szeretett asszonya. Fájdalmas betegség tört rá. Hitelezői üldözték. De végre akadt két irodalombarát földesúr, aki felismerte jelentőségét; pártfogásukba vették. A regény nagy részét az ő vendégükként, hol az egyik, hol a másik birtokán írta.

A végre elkészült és megjelent Tom Jones azután rákényszerítette az irodalmi életet is, hogy vegyék tudomásul: nagy író van jelen. Ettől kezdve tűrhetőbb az élete. De komorabban nézi a világot, mint azelőtt. Felesége halála után sohasem talál vigaszra. A siker nem homályosítja el a szemét, egyre jobban látja a test és a lélek nyomorúságát. Talán azért is, mert végre sikerül rendes állást kapnia: bíró lesz (hiszen jogász is) - és gyakorlatban találkozik szembe a bűnökkel. Egészsége pedig egyre romlik. Mindez együtt megváltoztatja írói hangvételét. Következő - és utolsó - regénye, az Amelia miben sem emlékeztet a Joseph Andrews vagy a Tom Jones életerős derűjére. Komor családi regény ez. A magánélet nehéz gondjainak, a kísértő bűnnek, a házastársi hűtlenségnek nyomasztó képe. Úgy marasztalja el a polgári életformát, polgári álerkölcsöt, mintha száz évvel később írták volna. Fielding ezt tartotta legjobb művének. Igaz, remek a maga nemében, de mégsem lehet úgy szeretni, mint a Tom Jones ezer fényben ragyogó valóságlátomását és életszeretetét. Mégis úgy érezhetjük, hogy az Ameliával új útra indult, amelyet már nem tudott megjárni. Negyvenhét éves, amikor orvosi tanácsra Portugáliába utazik, hogy a déli napfényben próbálja foltozgatni rég megrendült egészségét. De jól tudja, hogy halálos beteg. A halál tudata lebeg az utazás idején írt megrendítő jegyzeteken, amely már halála után Napló a lisszaboni utazásról címen jelenik meg. Alig két hónapot élhetett még. Ott halt meg Portugáliában.

Néhány vígjátéka a színpadi szatíra remekműve. De helyét három regénye s ezek közt is elsősorban a Tom Jones jelöli ki. Vele kezdődik a realista regény története.” (Hegedűs Géza)

 

A komikus-humoros romance

 

A Joseph Andrews és barátja, Mr. Abraham Adams kalandjai, Henry Fielding első jelentős prózaepikai műve élén figyelemre méltó előszó áll. A pretextusban az angol író saját művét kívánja főbb karaktervonásaiban jellemezni, s igen érdekes műfaji terminust alkotva „comic romance”-nak, komikus románcnak nevezi. A komikus románcFielding így látja – a komédiától abban tér el, hogy cselekménye kiterjedtebb és átfogóbb, az események szélesebb körét öleli fel, a szereplők tarkább sorát vonultatja föl lapjain; a komoly regényes történettől (a heroikus romance-tól) pedig a könnyed és mulatságos mese választja el, az elbeszélés a nevetségest érvényesíti a fenséges rovására.

Az angol író meglepően új terminusa nemcsak az 1742-es mű értelmezését segíti, de egy nagy jelentőségű, XVIII–XIX. századi irodalmi paradigmasor jellemzésére is fölhasználhatjuk. Mai szemmel nézve az angolszász irodalomból nemcsak a XVIII. századi Don Quijote-utánzók munkái1, de Jane Austen, Charles Dickens, Mark Twain alkotásainak jó része is ide, e műcsoportba sorolható. A komikus-humoros romance a komikumot és a humort perspektívaszabó, meghatározó szerepbe állítja, a vígjáték tradícióját kiaknázza, annak jellegzetes komikumtípusait, figuráit, szituációit rendre átveszi, fölmutatja. Másrészt viszont – a későbbi, realista irodalmi paradigmák fényében ez teljességgel nyilvánvalóvá válik – a műforma élénken ellenkezik a realizmussal. A próbatételes romance hősi elvét ugyan rendszerint fellazítja (játékos, humoros kalandsorozattá változtatja), de a benne fellépő hősök énazonos, nyílt, magabiztos lelkisége, a determinációtól való viszonylagos szabadság, a történésalakító, jó véletlen rendszeres alkalmazása, a történet nászba, esküvőbe, happy endingbe fordulása változatlanul a románcrokonságot jelzik, a realista perspektíva és regénypoétika elvetésére utalnak. A komikus-humoros románc ekképpen a romance (az újkori regényt megelőző, nagy elbeszélő műfajok) és a novel, a realista regény feszültségét, harcát is illusztratívan szemlélteti, de mindig a románc felől, a románc oldaláról. A Humphry Clinker, a Pride and Prejudice, a David Copperfield végeredményben azt az írói akaratot demonstrálják, amely a novel-világlátást: a „valóságelvnek” való „meghódolást”, a környezeturalom elismerését, a mindennapiasság, földiesség uralmát egy másféle irodalmi gondolkozás nevében hárítja, utasítja el. (Nyilasy Balázs)

1707. április 22-én született Sharpham Parkban, Glastonbury közelében, vagyontalan főnemesi családban, apja katonatiszt volt. Az etoni kollégiumot 17 évesen otthagyta, s az előkelő nemesifjak életét élve sikertelenül próbált egy gazdag lányt megszöktetni.

1728-ban, miután bemutatták első színdarabját a londoni Drury Line Theaterben, bölcsészetet tanult a leideni egyetemen, de egy év múlva ott kellett hagynia, mert apja nem győzte a költségeket. Drámákat kezdett írni, 25 darabja igen szellemes, de csak mulandó sikert arattak. A legsikeresebb A tragédia tragédiája, avagy a nagy Hüvelyk Matyi című komédiája volt. Moliere darabjait fordította, színházat is nyitott, amely hamarosan megbukott. Színműveinek fő témája a korszak politikai korrupciója. 1737-ben mutatták be a Történelmi napló az 1736-os évről című művét, mely Robert Walpole kormányfőt gúnyolta, válaszul az bevezette a cenzortörvényt, mely előírta: minden új darabot jóvá kell hagyatni a bemutató előtt.

E törvény véget vetett Fielding drámaírói pályájának. Ekkor már nős volt, két gyerek apja, s nem maradt jövedelme. 1734-ben egy - ezúttal sikeres - lányszöktetés után vette feleségül Charlotte Cradockot. Regényeinek több nőalakját róla mintázta: Sophia Westernt a Tom Jonesban, és az Amelia címszereplőjét.

Megélhetésük érdekében Fielding jogot kezdett tanulni, s három év alatt diplomát szerzett, közben szerkesztette és jórészt írta is a Champion című, hetente háromszor megjelenő hírlapot. Ügyvédi pályája során félévente bejárta megbízásokért Anglia nyugati részét, de sok ügyfelet így sem szerzett.

1740-ben jelent meg Samuel Richardson regénye: Pamela, avagy az erény jutalma, melyben egy szolgáló addig áll ellen gazdája csábításának, míg az végül feleségül veszi. A mű nagy sikere sok utánzatot ihletett. 1741-ben névtelenül látott napvilágot egy paródia, Mrs. Shamela Andrews életének apológiája címmel, ezt mindenki Fielding művének tartotta, s bár ő soha nem vallotta a magáénak, szerzőségét valószínűsíti a stiláris elemzés is.

E mű eléggé hasonlít Fielding regényéhez, a Joseph Andrews-hoz, amely szintén a Pamela paródiájának indult. "Íródott Cervantesnek, a Don Quijote szerzőjének modorában" - áll a címlapján, Pamela öccse, egy inas a főszereplő, akit úrnője el akar csábítani, s miután ellenáll, elcsapják a szolgálatból. A parodizáló szándék később háttérbe szorul és az úti kalandok a társadalom ironikus kritikájává bővülnek. Fielding komikus prózai eposznak nevezte művét, melynek egyik hőse Adams tiszteletes, az angol irodalom nagy humoros alakja. A mű írása közben ő is, felesége is, lányuk is betegeskedett, s anyagi gondok is gyötörték. Barátja, Ralph Allen támogatása segített rajtuk, róla mintázta a Tom Jones Allworthyjét.

Fielding 1743-ban három kötetet adott ki vegyes írásokkal, köztük A néhai nagy Jonathan Wild úr élettörténete a legfontosabb. Patetikus stílusban beszéli el a hírhedt bűnöző kalandjait, gúnyolódásának célpontja a nagyság, illetve annak felcserélése a hatalommal. A regény a legkeményebb angol szatíra. 1744-ben meghalt a felesége, a csapást csak egy év múlva heverte ki. Lányával és húgával élt, 1747-ben elvette Mary Danielt, Charlotte szobalányát, a londoni társaság nagy megbotránkozására. 1745-ben kitört a jakobita felkelés, amely az elűzött Stuartokat akarta trónra ültetni. Fielding Komoly szózat Nagy-Britannia népéhez... címmel röpiratot írt, melyben a katolikus trónkövetelő, Károly Edvárd vezette felkelés veszélyeitől óvott. Hetilapja, A jakobita lapja már címében is ironizált. A kormány sokra tartotta, minden számból 2000 példányt megvett s a kocsmákban osztogatta.

1748-ban kinevezték békebírónak, e poszthoz fizetés nem járt, a bírák a perek után fizetett díjakból és kenőpénzekből éltek. Fielding azonban e hivatalt tekintélyes és fontos intézménnyé tette. Sokat tett a bűnözés ellen, tolvajfogó csapatokat szervezett s hirdetésben kérte a lakosság közreműködését. Bűnügyi és rendészeti tanulmányokat írt, szociális javaslatokat is tett.

1749-ben jelent meg legnépszerűbb műve, a Tom Jones. Ez a művészi szerkesztés kiváló példája: szereplői több csoportba sorolhatók, a főhős csak sok pikareszk kaland után nyeri el szerelme kezét - s végigvezeti az olvasót a korabeli Anglia számos helyszínén, a szegények világát szembeállítva a gazdagokéval. Két év múlva írta az Ameliát, ez második felesége halála és békebírói tapasztalatai révén komorabb, kevésbé is lett népszerű. A könyv a viktoriánus családregény előképeként keményen leplezi le kora visszásságait.

Köszvénye egyre súlyosbodott, de a rablások és gyilkosságok elleni küzdelem miatt nem mehetett gyógyfürdőbe. Személyesen és sikerrel irányította a bandák elleni hadjáratot, s csak 1754 nyarán utazhatott melegebb országba, Portugáliába. Úti élményeit Lisszaboni útinaplójában írta le, mozgásképtelenül is bátran szembeszállt kora orvoslásának szörnyűségeivel, a bürokráciával. Itt halt meg 1754. október 8-án, a lisszaboni angol temetőben nyugszik.

(Panoráma - Fábri Ferenc)

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

  

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szerény javaslat

Jonathan Swift

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

1667 Írország


A teljes cím szerint a javaslat annak megoldására irányul, hogy a szegény gyermekek ne legyenek terhére szüleiknek és az országnak, inkább hajtsanak hasznot a köznek. A cím hosszú, de a pamflet a lehető legvelősebb és legmaróbb szatíra. Azután íródott, hogy Swift a St. Patrick főespereseként visszatért Dublinba; művében egyforma megvetéssel illeti Anglia írországi politikáját és az engedelmes íreket. Swift termékeny íróként, politikai újságíróként, és bölcsként nagyon értett ahhoz, hogyan formálja át forró dühét jeges iróniává.

Javaslata minden, csak nem szerény. Az ír gyermekek kevesebb gondot okoznak családjuknak, az államnak, ha megeszik őket a gazdagok. A szegény parasztok minőségi tenyésztőkké válhatnak, a kisgyermekek - közli Swift: "táplálóak és egészségesek”. A javaslat számos előnye közt említi a pápisták számának csökkentését; a parasztságnak hiányzó tőke lehetőségét, a nemzeti jövedelem emelését és az élelmiszerkereskedelem ösztönzését. Swift a birtokától távol élő protestáns földesurak érzéketlenségét is tollhegyre tűzi, akik kalmárlelkűen a munkaerő értéke elé helyezik a gazdasági hasznot. Noha Swift munkásságát mindig is hírhedten befolyásolták politikai nézetei, ebben az átütő erejű pamfletben már egyáltalán nem ismer irgalmat.

 

Jonathan Swift Szerény javaslat című, 13 oldalas röpirata nemcsak kiemelkedő nyelvi és irodalmi teljesítmény, a groteszk és az abszurd egyik nagyszerű előhangja, de a 18. század Írországának kegyetlen és igazságtalan korai kapitalizmusa több évszázad távolságából is hátborzongatóan, fájdalmasan aktuálissá teszi a művet a XXI. század válságos Magyarországán. Swift, mint angol lelkész és humanista irodalmár - az egyetlen angol talán, akinek a tiszteletére kivilágították Dublint - az írek nagy barátja volt, s egész életében a társadalmi igazságtalanság ellen harcolt a szó fegyverével és felháborodásában folyamodott a groteszk röpirat figyelemfelkeltő eszközéhez. A Szerény javaslat logikus - és szórakoztató -  érveléssel ajánl módszereket a szegénység felszámolására és így jut el Írország helyzetértékelésén keresztül, a koldusok nyilvántartásba vételén, a káromkodás megadóztatásán át, a szegények gyermekeinek élelemként való eladásáig, melynek révén a szegények is pénzhez juthatnak, a gazdagoknak új fogás kerülne az asztalára, a nemzetgazdaság fellendülne, a nemzeti vagyon gyarapodna, és végre "megszabadulnánk a szegények eltartásának a terhétől"...

Most pedig kérem Önöket, hallgassák meg javaslatomat, remélve, hogy még a leghalványabb, kósza ellenérv sem vetődhet Önökben föl.

Angyal Simon nevű, e témában kutató, Amerikában élő honfitársunk tartott előadást a fővárosban, hogy a zsenge, egészséges jól ápolt, egyéves gyermek éppoly élvezetes, ízletes, tápláló és hasznos étel, mint bármely más húsféle, akár pörköltnek, akár nyárson, vagy sütőben sütve, ha pikánsan fűszerezzük grillezve is kitűnő, de egyszerű főtt húsnak is alkalmas. Sőt, szemernyi kétségem sincsen, hogy kitűnően beválik levesnek, pástétomnak, borsos tokánynak, pincepörköltnek, de akár tavaszi ragunak is. Az ötletek a világ vezető konyháiból származnak. Ám a mediterrán étrend hatása nagy fontossággal bír, ideértem az olívaolajat, a fokhagymát, a friss zöldségféléket, a babot és a tésztát. Azonban van aki esküszik a cigány pecsenyére. Sőt, a Közel-Keletről érkezett specialitás hirdeti, hogy különösen értékes az egyéves gyermek zsírja. Micsoda ízletes finom falat a csecsemőzsíros kenyér paradicsommal! Mindössze vállalkozó szellem, és az egészséges táplálkozás modern irányzatainak, a főbb alapelveknek ismerete szükséges hozzá.

Tisztelettel javaslom tehát, tétessék nyilvános megfontolás tárgyává, hogy az imént kiszámított 750.000 gyermekből 150.000 szolgáljon továbbtenyésztésre, s ennek csupán egynegyede legyen hímnemű. Ez a mennyiség is jóval több, mint amennyi a lábasjószágoknál szokásos, gondolok arra ahány juh, fekete marha, vagy sertés apaállatot ilyen esetben meghagyunk, esetleg gondoljunk baromfiudvarainkban föllelhető kakasaink számára. Indokom: ezek a gyerekek oly ritkán származnak szent házasság kötelékéből, amely fontos körülménnyel az országunkat fenyegető primitív kisebbségi egyedek mégoly kevéssé törődnek. A fennmaradó hatszázezret egyéves korában föl lehet ajánlani, megvételre az ország előkelő és / vagy gazdag polgárainak. Az anyának azonban szigorúan meg kell hagyni, hogy az utolsó hónapban gyakrabban szoptassa a gyerekét, így lesz belőle ízletes, kövér falat valamely vidám társaság asztalán. Ha nagyobb vendégség érkezett, egy gyermekből két fogás is jut körettel, salátával. Ha egy négytagú család egyedül étkezik a gyermek elülső vagy hátulsó fertályából olyan kiadós mennyiség készíthető, hogy még vacsorára is marad bőven. Ha egy kissé borsozzuk, vagy tengeri sóval hintjük, főve igen kitűnő lesz, még harmadnapon is, különösen télen ez a zsenge, csemege hús. Megjegyzem, hogy a gyermekhús magas rosttartalma elősegíti a szívbetegségek, valamint az emésztőszervi betegségek, de még a visszérproblémák kialakulásának megelőzését.

Számításaim szerint egy újszülött gyermek átlagosan 3 - 3,5 kg-ot nyom, s egy éve alatt 10-12 kg-ra gyarapodhat. A koraszülöttek ravaszak, átlagsúlyuk egyéves korukban kissé rosszabb.

Elismerem: az étel meglehetősen drága, ezért elsősorban újgazdagoknak való. Ezek, miután a szüleik nagy részét úgymond fölzabálták már, joggal tarthatnak igényt a fehérjeforrások változatosságra: például saját levében sült gyerekfartőre újhagymával.

Amint azt a WHO legutóbb közzétett jelentéséből tudjuk: a hal húsa kitűnő hatással van a termékenységre, ezért a római katolikus többségű országokban böjt után körülbelül kilenc hónappal több gyerek születik, mint bármely más időintervallumban. Ezért tehát a mindenkori böjthöz egy évet számítva a húspiacon dömpingárúként jelentkezik a tetem, hiszen országunkban legalább háromszor annyi katolikus gyermek van, mint református, vagy más hitű. Ezzel a módszerrel - A gyermekhús egész évben kapható lesz, de leginkább április közepén, gondolom mindenképpen húsvétkor lesz a legnagyobb keletje, minő öröm - apadni fog katolikusaink száma.

Egy koldusgyerek nevelési költsége - koldusnak számítom a kisparasztokat, a kárpótoltakat, a bedolgozókat, a munkanélkülieket, a kis keresetűeket, az építő-, a nehéz-, a könnyűipar, a művészeti, és az oktatási szféra alkalmazottait, egyszóval a dolgozó réteg kétötödét - egy koldusgyerek nevelési költsége a minimál bér két - háromszorosát igényli évente, a hacukát is beleszámítva. Szerintem egyetlen menedzser sem fog sajnálni kissé több pénzt kiadni egy jó kövér gyermek teteméért, mint amennyibe egy hasonló nagyságú kengurufarok kerül. Egy ilyen gyermekből, mint már említettem négy tál kitűnő minőségű, és tápláló étel telik, ha emberünk csak valamely üzletfelével, vagy alkalmazottjával ebédel. Az anya pedig legalább három havi összekoldult pénzének tiszta nyereségével kalkulálhat, s dolgozhat is, amíg új gyermeket nem termel, amíg a puszta anyag újból összekapcsolódik a lélekkel, s ez a tiszta zárt forma, az emberi test, amely az érzéki szépség észlelésén és megragadásán át föláldozásra kerül a közjó oltárán, s a lélek vissza nem tér az ismeretlenbe. A legmagasabb rendű megszabadulás ez, eksztázis, elmélyülés a tökéletesség szemlélésében.”

A takarékosabbak - s be kell vallanom, a mai idők takarékosságra szorítanak bennünket - a takarékosabbak lenyúzhatják a tetemet. A megfelelően cserzett bőrből csodálatosan puha női kesztyűket és finom uraknak való kényelmes nyári mokaszinokat lehet készíteni.

Ami városunkat illeti, a legalkalmasabb helyeken már állnak a vágóhidak, ahol az élet hétköznapi örömeinek forrásai erednek - úgy tudom alacsony forgalommal bár, de működnek - s hogy mészárosokban nem lesz hiány, arról a Munkaügyi Központok adatai messzemenően biztosítanak. Eljövendő munkájuk reménye, hogy ételünk nem csak örömünkhöz, hanem mindennapi jó közérzetünkhöz, nyugodt lelkiismeretünkhöz járul hozzá, sőt egészségünket is meghatározza nagymértékben.

Bár szerény meglátásom szerint élve vásároljunk gyermeket, azon melegében szúrjuk le őket, a kés alól tegyük a nyársra, ahogy a szilveszteri malacot szokás. Így átlátva a folyamatot, a lélek zsenge gyümölcsét hordozzuk majd magunkban egy csöppnyi borzongás által.

Szerény javaslatom kidolgozása során többször érintkeztem hasonló témával foglalkozó szakértőkkel, nemes hazafiakkal egyaránt, akik némi tökéletesítést javasoltak. Egyikük azt mondotta, hogy országunkban a rabló vadgazdálkodás következtében szinte úgy kipusztult a szarvasvadállomány, hogy a hiányt jól lehetne pótolni ifjú leányokkal s legénykékkel, akik még nem múltak el tizenkét évesek, de már a tizet betöltötték. A szerencsétlen sorsú ifjúság osztályrésze a nyomor, az éhezés, s a jövőjük is ez, hiszen országunkban nincsen számukra munka, s a jóléti intézkedéseink is csúfosan szerények. Ezeket a fiatalokat árúba bocsáthatnák saját szüleik, ha élnek, ha nem, a legközelebbi rokonaik, vagy nevelőszüleik. De kedves barátom, tisztelt hazafi! Meg kell vallanom, nem osztom a nézeteidet! Mert ami a hím példányokat illeti, húsuk rendszerint kemény, szálkás, sovány; részben az éhezéstől, részben az iskolai tornagyakorlatoktól vagy akár a szülői ütlegek következtében e fiúcskák íze kellemetlen. Hízlalásuk sem volna jövedelmezőnek mondható. Jancsi és Juliskát játsszunk? Ugyan már… Ami a nőstény állományt illeti, teljes tisztelettel megjegyzem Önnel szemben tisztelt hazafi, hogy ha e leánykákat vágóhídi procedúrának vetnénk alá, azzal közösségünket jelentékeny kár érné, hiszen ők is majdhogynem tenyészképes egyedek már…

Egyes aggályoskodók javasolt eljárásomat igazságtalanul a kegyetlenséggel határosnak minősítették. Megvallom, hogy szememben a kegyetlenség számít a legkegyetlenebb bűnnek, ellenvetésemmel számolni kell minden esetben, legyen az akármilyen ártatlanul jó szándékú tervezet. „

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó


 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Daniel Defoe: Moll Flanders

Európa Kiadó

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Defoe korában Londont soha nem tapasztalt bűnözési hullám árasztotta el, s a Moll Flanders a legkiválóbb a bűnözéssel foglalkozó korabeli művek közül. A regény azonban nem csupán egy bűnöző életének pontos krónikája, hanem ennél sokkal általánosabb érvényű. Moll átlagember, aki csupán boldog szeretne lenni, s e cél érdekében a bűnözéstől sem riad vissza. Moll, hibáival együtt, a modern kor emberének tipikus példája. Defoe a bűnöző asszony figurájában általános emberi jelenségeket, magatartásokat és reakciókat ábrázol.

„A világot újabban annyira elárasztották regényes históriákkal és beszélyekkel, hogy aligha fognak hitelt adni egy titkos történetnek, amelyben a hősök nevét és egyéb körülményeit elhallgatjuk; éppen ezért bele kell törődnünk, hogy az olvasó maga alkot véleményt az itt következő ívekről és úgy fogadja a történetet, ahogy neki tetszik.

Itt abból indulunk ki, hogy a szerző a saját történetét írja meg, s elbeszélésének már a legkezdetén megindokolja, miért tartja helyénvalónak, hogy eltitkolja igazi nevét - ezek után erre nincs is miért több szót vesztegetni.

Igaz, hogy e történet eredetijét más szavakkal mondjuk el, s annak a híres hölgynek a stílusát, akiről itt beszélünk, egy kissé megváltoztattuk; nevezetesen a saját történetét illedelmesebb szavakkal mondattuk el, mint ahogy első ízben előadta, tudniillik azt a példányt, amely legelőször kezünkhöz jutott, olyan nyelvezeten írták, amely inkább emlékeztet olyasvalakire, aki még mindig a Newgate-ben van, mintsem arra, aki később bűnbánó és alázatos lett - mint ezt a hölgy magáról állítja.

A toll - amelynek az volt a rendeltetése, hogy befejezze e hölgy történetét és azzá tegye, amit most látnak benne - nem kis nehézséggel tudta csak bemutatásra alkalmas ruhába öltöztetni, olvasásra alkalmas nyelven beszéltetni. Ha egy ifjúkora óta kicsapongásban élő asszony, aki méghozzá maga is a bűn és kicsapongás gyümölcse, odáig jut, hogy beszámol minden vétkes üzelméről, sőt részletesen kitér azokra az alkalmakra és körülményekre, amelyeknek folytán először vált bűnössé, valamint a bűnnek mindazokra a kifejleteire, amelyeken hatvan év alatt keresztülment - a szerzőnek van dolga, amíg annyira tisztába tudja tenni, hogy, különösképpen a vétkes olvasóknak, ne sikerüljön ezt a történetet a szerző hátrányára értelmezniük.

Nem mulasztottunk el azonban semmilyen tőlünk telhető gondosságot annak érdekében, hogy e történet újjáöltöztetése közben ne adjunk helyet semmiféle léha gondolatnak, illetlen fordulatnak, nem, még akkor sem, amikor a hősnő a legcsúnyább kifejezésekkel élt. E célból életének néhány elvetemült részét, amelyet nem lehetett illedelmesen elmondani, teljességgel kihagytuk, néhány másik részletet pedig tetemesen rövidítettünk. Reméljük, hogy ami megmaradt, nem sértheti a legszemérmesebb olvasót, a legilledelmesebb hallgatót sem; és mivel éppen a legromlottabb történetből lehet a legépületesebben okulni, reméljük, hogy a tanulság megkomolyítja az olvasót, még akkor is, amikor maga a történet más irányba csábíthatná. Egy bűnös, de megbánt élet előadásához az szükségeltetik, hogy ennek az életnek a bűnös részét olyan bűnössé tegyük, ahogy a valóságos története megköveteli, mert csak így ábrázolhatjuk és szépíthetjük a bűnbánó részét, amelyik bizonyára a legjobb és legderűsebb része lesz, ha ugyanolyan elevenen és erőteljesen beszéljük el." ( Daniel Defoe)

Moll Flanders börtönben született. Miután az anyját tolvajlásért kivégezték, zárdába került, ahol hidegszívű apácák nevelik. Az egyik pap zaklatását megelégelve megszökik, majd Londonba megy. A szerencse azonban elpártol mellőle, így kénytelen egy nyilvánosházba elszegődni Mrs. Allworthyhez. Itt találkozik Hibble-vel, Allworthy szolgájával, aki érdeklődést mutat sorsa alakulása iránt. Azután megismerkedik a konvenciókkal szakító művésszel. Tragikus szerelmük és az újabb megpróbáltatások tovább erősítik Moll életbe vetett hitét. Defoe a Robinsonnal vált elismert íróvá Angliában. Három évvel később írta meg a Moll Flanderst, mely szintén egy egyes szám első személyben elmesélt életrajz - csakhogy éppen egy magányos hajótörött életének az ellenkezője. Jól mutatja ezt a könyv teljes címe is:

A híres Moll Flanders örömei és viszontagságai

Nevezetesen, hogy a Newgate-börtönben született, s gyermekkorát nem számítva, életének hatvan évéből tizenkét évig szajha volt, ötször ment férjhez (egy ízben tulajdon öccséhez), tizenkét évig tolvajnő volt, nyolc évig Virginiába deportált fegyenc, végezetül meggazdagodott, tisztességes életre adta magát, és bűnbánatban halt meg. Saját emlékiratai után.

Defoe tehát egy pikareszk regényben mutat be egy alsóbb osztályból származó nőt, aki a társadalom felsőbb szintjére szeretne jutni, és ezért bármire képes. Moll Flanders figurája rendkívül ambivalens, és a mű, mint morális tanmese kétféleképpen is értelmezhető. Egyrészt tekinthetünk úgy a főhősre, mint egy szerencsétlen sorsú nőre, aki csak azért cselekszik bűnös dolgokat, mert nincs más választása. Sokszor azonban a hozzá kedves és segítőkész embereket is becsapja. Ezért egy másik szempontból nem más, mint a keresztény társadalomba beilleszkedni nem tudó gonosztevő.

A Moll Flanders mindezek mellett egy remek korregény is, mely mindenestül bemutatja a korabeli angol társadalom erényeit és hibáit egyaránt. Egy olyan kort, melyről a történelemkönyvek rendszerint csak az uralkodók neveit, és a csaták színhelyeit tartják fontosnak megemlíteni - a Moll Flanders ezt a hiányt is segít pótolni. Ha nem is kiemelkedően jó, de érdekes regény. http://szepirodalom.blog.hu/2008/05/12/daniel_defoe_moll_flanders

Defoe e regényében felejthetetlen képet fest Anglia árnyas oldaláról. A tehetséges férjvadász, bűntárs és életművész Moll arra használja figyelemre méltó tehetségét, hogy megmenekedjen a szegénységtől. A mű kivételes hatása az olvasó  képzeletét megragadó és együttérzését kivívó hősnő összetett és vonzó figurájának köszönhető. Nemkülönben a mese üdítően felforgató moráljának, amely szerint nem minden bűn nyeri el büntetését, sőt élhet valaki feslett életet, és nemcsak hogy megússza, de jól is jár vele.

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Apokalipszis 2012

Lawrence E. Joseph

Gold Book

 

„Ne nézzenek fel! Nem segít. Nem tudnak elmenekülni, nem tudnak olyan mély gödröt ásni, amiben elrejtőzhetnének. Közeleg a vég, és semmit sem tehetnek ellene. De akkor miért olvassák el ezt a könyvet? Azért, mert amikor már nemcsak a vallási fanatikusok hajtogatják, hogy elpusztul a világunk, hanem a tudósok is lehetőnek tartják, akkor nem foghatjuk be a fülünket. A tudomány jelenlegi állása szerint: -évmilliók óta fenyeget minket a teljes pusztulás. A  Nap a sugárzási minimumán sokkal rosszabb, mint a maximumán, elég egyetlen félresikerült plazmakitörés, és mind megsülünk. A Földet a káros sugárzásoktól védő mágneses mezőn egyre növekszik egy rejtélyes rés, -a Naprendszer a galaxis egy energetikai szempontból kedvezőtlen régiója felé tart, -a Yellowstone szupervulkán kitörni készül, a kitörését pedig nukleáris tél és a földi élet kilencven százalékának pusztulása fogja követni, -a maják, a világ legjobb naptárkészítői azt állítják, hogy 2012. december 21-én bekövetkezik a világvége. Látják? Semmit sem tehetnek, de akár hátra is dőlhetnek és élvezhetik a műsort. Jót fognak röhögni.”

 

 

Akik ismerik a maja naptárban rejlő próféciát, azok tudják, hogy már nem sok időnk van hátra. Dr. Karl S. Kruszelnicki ausztrál fizikus, több bestseller populáris tudományos könyv írója, úgynevezett "tévhitológus" beleásta magát a maja írásokba, hogy végére járjon a dolgoknak.

Szögezzük le mindenek előtt, hogy világvégéről szóló jóslatok mindig is léteztek. Legutóbb 2005. május 5-én volt egy kisebb pánikhullám, amikor a három ötös szám mellett az összes bolygó egy vonalba sorakozott volna fel, az együttállás azonban nem jött létre, és még mindig itt vagyunk ezen a kies sárgolyón, bár nincs kizárva, hogy egy együttállás esetén is ugyanez lett volna a helyzet. 2012. december 21-re igen sok mindent jövendölnek, a "nukleáris holokauszttól" a Földön átfolyó kozmikus energia harmonikus konvergenciájáig, ami megtisztítja és egy magasabb rezgési szintre emeli bolygónkat. Ezek a dicső események szépen kipusztítják az emberiség nagy részét, de ha ez nem lenne elegendő, még az Északi és a Déli-sark is szét fog válni. Szóval van itt éppen elég feltételezett probléma, ami elég erős alapot ad annak, hogy a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről. Az egész azonban két helyen sántít, teszi hozzá Kruszelnicki.

Ugyanakkor van jó hír is: Egy perccel visszaállították a mutatókat az Apokalipszis (Végítélet) óráján jelezve, hogy - az órát működtető tudósok szerint - távolabb került az emberiség a végső pusztulástól. A hidegháború kezdetén, 1947-ben egy atomtudósokból álló testület állította fel a szimbolikus órát, amely az azóta eltelt több mint hatvan év során néhány perces ingadozással folyamatosan éjfél, azaz a teljes pusztulás közelében állt. Az óra csütörtöktől ismét 23 óra 54 percet mutat, erre legutóbb 1988-ban volt példa, miután az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírta a közepes hatótávolságú atomfegyverek teljes eltávolításáról szóló szerződést.

 A legveszélyesebb értéket, 23 óra 58 percet 1953-ban mutatta, miután mind az amerikaiak, mind a szovjetek bejelentették, hogy rendelkeznek hidrogénbombával.

A világvége-órát kezelő tudósok egy amerikai tudományos szaklap, a Bulletin of Atomic Scientists keretében tevékenykednek. A mostani visszaállításra az adott okot, hogy a Barack Obama vezette amerikai kormányzattal jelentős pozitív változásokra számítanak a nemzetközi politikában

A maja civilizáció 3000 évvel ezelőtt megjósolta, hogy 2012-ben világméretű természeti csapás következik be, amely egyben az új spirituális korszak beköszöntét is jelenti.

Ez Maurice Cotterell–Adrian Gilbert szerzőpáros Maja próféciák című műve indította el a találgatások lavináját. A könyv üzenete röviden: 2012. december 22-én a Nap mágneses semleges rétegének pólusváltása miatt a Föld mágneses polaritása is megfordul, ami kibillenti a Földet forgástengelyéből, s ez földrengések, szökőárak, vulkánkitörések és egyéb katasztrófák révén a jelenlegi civilizáció végét fogja jelenteni.

Lawrence E. Joseph amerikai kutató megerősítette ezt az állítást, azzal kiegészítve, hogy megcserélődnek 2012-ben a Föld mágneses pólusai is. Azt azonban nem tudja, hogy ezek milyen hatással lesznek a Föld lakóira, hogy valóban a világ végét jelentik-e.

 

Ahogy a maja naptár által jelzett dátum közeledik, egyre több kutató vizsgálja, mi történhet a Földdel 2012-ben. Bár több szakértő egyetért abban, hogy a bolygó nagy változásokon fog keresztülmenni, sok a kérdéses és vitatott részlet.

 

LAWRENCE E. JOSEPH írta az „Apocalypse 2012: An Investigation into Civilization’s End” (Apokalipszis, 2012, a civilizáció végének titkai) című könyvet, amelyben azt fejtegeti, a maják próféciája csak a kezdet – tudósokat idézve ír többek között a mágneses pólus elmozdulásáról és a Yellowstone szupervulkánról. Arra is kitér, hogy a maja jóslat mellett a Nappal foglalkozó kortárs fizikusok szerint is kulcsfontosságú, sőt, talán katasztrófáktól sújtott év lesz 2012.

 

JOHN MAJOR JENKINS a „Maya Cosmogenesis 2012: The True Meaning of the Maya Calendar End-Date” (A maják kozmikus eredetmítosza, 2012: A maja naptár végpontjának igazi jelentése) szerzője. Arra tette fel az életét, hogy rekonstruálja az ősi civilizáció kozmológiáját és filozófiáját. Véleménye szerint a maják elmélete csupán azt állítja: egy-egy ciklus vége, mint amilyen 2012 is, a változás és a megújulás ideje.

 

DANIEL PINCHBECK a „2012: The Return of Quetzalcóatl” (2012: Quetzalcóatl visszatér) szerzője és a Reality Sandwich (www.realitysandwich.com) szerkesztője. Szerinte a maja naptár utolsó dátuma egy olyan paradigmaváltozásra utalhat, amely az emberiséget fenyegető ökológiai krízis miatt következik be. Véleménye szerint az átalakulás során a modern tudomány és a miszticizmus is összefonódik majd. A változást Quetzalcóatl a közép-amerikai mítoszok szárnyas kígyója, ég és föld egységének képviselője szimbolizálja.

 

 

A CIVILIZÁCIÓ VÉGÉNEK TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATA

 

 

A kiadó

Kedves Olvasó!

 

Ha lehetséges volna, hogy ennek a könyvnek a kinyitásával olyan eseménysorozatot indítson el, ami elvezetne az apokalipszishez, az általunk ismert élet végéhez, érezne kísértést, hogy megtegye? Ott lebegne az ujja bizonytalanul a villogó vörös gomb fölött? És akkor, ha az apokalipszis egy új, felvilágosult kort, a földi mennyországot jelentené?

Én kényelmes kis életem biztonságát választanám a nirvánával szemben. Ám lehetséges, hogy már nincs lehetőségünk erre a választásra – sem Önnek, sem nekem. Ebből a könyvből megtudhatja, hogy figyelemre méltó esély van arra, hogy a 2012. év nagyobb felfordulást, több katasztrófát és remélhetőleg nagyobb megvilágosodást fog hozni, mint bármelyik másik év az emberiség történetében.

A könyv egyes részeit egy nagy tál pattogatott kukorica mellett érdemes olvasni: azt, amikor a halál értelmét keresve belenéztem egy hatalmas fehér cápa torkába, vagy azt, amikor egy maja sámánnal ellátogattam egy festői guatemalai kisvárosba néhány héttel azelőtt, hogy teljesen elpusztult volna. Más részekhez inkább nyugtató való: ilyen a Yellowstone szupervulkánjának közelgő kitörése, vagy a legjobb tudósaink szerint is felénk közeledő gigakatasztrófa. Hogy mekkora lesz? Körülbelül akkora, mint ami kipusztította a dinoszauruszokat és a többi akkor létező faj hetven százalékát. Tudták, hogy a napfolttevékenység 2012-ben esedékes következő csúcsa kapcsán széles körben arra számítanak, hogy a Földet sugárzással ostromló, földrengéseket, vulkánkitöréseket és a Katrináéhoz hasonló nagyságú hurrikánokat kiváltó napviharok száma és ereje rekordokat fog dönteni? És hogy az egész Naprendszer egy veszélyes csillagközi energiafelhőhöz közeledik?

Véletlen egybeesés lenne, hogy a kereszténység és az iszlám közötti, egyre élesedő harc mintha az Armageddon felé taszítaná a világot? Vagy hogy számos egyéb vallás, filozófia és hagyomány jelzi, hogy közel a vég, és valószínűleg 2012 lehet az a bizonyos dátum? Új korszak van születőben – annyi fájdalommal és vérrel, örömmel és megkönnyebbüléssel, amennyivel minden születés járni szokott.

A kipusztulásra, de legalábbis a gyökeres átváltozásra érzelmileg kevesen vagyunk felkészülve. Ezért kérem, hogy bocsássanak meg nekem az egész szöveget átható akasztófahumorért. A Mary Tyler Moore című sorozat egyik epizódjában Mary nevetésben tör ki Chuckles bohóc temetésén, aki mogyorónak öltözve menetelt egy parádén, ám egy elefánt megpróbálta feltörni, s ebbe belehalt. Ha Mary a halál szemébe tudott nevetni, akkor mi is képesek vagyunk erre.

 

Tisztelettel

Lawrence E. Joseph

 

 

A SZERZŐ

 

Lawrence E. Joseph az új-mexikói székhelyű Aerospace Consulting Corporation igazgatótanácsának elnöke. Több könyvet írt és cikkei jelentek meg számos ismert napilapban és magazinban, például a New York Timesban, a Salon.comon, a Family Circle-ben, az Audobonban és a Discoverben.

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Robinson Crusoe

Daniel Defoe

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

 

Még a héten is láttam a regény egyik filmadaptációját Pierce Brosnan főszereplésével.

Sokan ezt a művet tartják az első angol regénynek. Megjelenése óta igen erős hatást gyakorolt az irodalmi és kritikai gondolkodásra. A legkülönbözőbb formákban tér vissza, újra meg újra a toposz. Alaptörténetet beszél el: a lakatlan szigetre vetődött hajótörött hosszú és mélységes magányában megfosztatik mindazoktól az eszközöktől, amelyek addig nélkülözhetetlenek voltak számára. Arra kényszerül, hogy szembesüljön a lét problémáival. A nagy csöndben még a szavak is elhagyják. Megpróbál naplót vezetni, hogy megőrizze civilizált énjét, de nem sokáig tart ki az a kevés felvizezett tinta, amelyet sikerült a hajóroncsról megmentenie. Azonban a leírt szavak eltűnnek, és Robinson naplója olyan üres lesz, mint a horizont a szeme előtt.

A totális magány állapota mégsem őrjíti meg, vagy ejti kétségbe Robinsont. Egyedüllétében megteremti az alapját egy újfajta írásnak, egy újfajta öntudatnak. Ahogyan új eszközöket készít magának a rendelkezésre álló anyagokból, úgy találja fel azt az új módot is, ahogy, amely nyelven elmondhatja beszédét. Ezt az elbeszélésmódot hagyja ránk Robinson a felvilágosodás küszöbén álló világra; és mi ezt az elbeszélésmódot visszük tovább, amikor megfogalmazzuk életünk történeteit.

 

A szerző géemkázott:

A kollega

A spanyol örökösödési háború északi hadszínterén, Németalföldön harcoló brit hadsereg vezéreként Marlborough két hírszerző osztályt hozott létre. A Cardonel vezette kémhálózat átfonta egész Európát. Ügynökeinek egyike felbecsülhetetlen információkkal szolgált: sikerült neki a francia hadügyminisztériumból megszerezni Marlborough számára az ellenséges csapatok létszámáról és hadrendjéről készített okmányok másolatát, amikor a herceg 1704-ben seregével útban volt a Duna felé. De a legkiválóbb ügynökök közésorolható kémeket is túlszárnyalta valaki, akinek kilétét mindmáig homály fedi A herceg iratai közt később négyszáz levelet találtak, amelyek arra utaltak, hogy írójuknak befolyásos embernek kellett lennie a francia udvarban. Mivel a herceg 1716-ban gutaütést kapott, hivatalát Robert Harley, Oxford első grófja vette át. A brit titkosszolgálat új vezetője helyesen ismerte fel a hírszerzésértékét. Szolgálatában állott korának legképzettebb titkos ügynöke (Singleton kapitány? - Kerekes Tamás): „the most enterprising and trusworthy political spy” (a legvállalkozóbb és legmegbízhatóbb politikai kém, történetébe. Noha a szerző hírlapíróként egy Anna királynőt bosszantó pamfletja miatt nem voltkorábban sikeres. A szerző már1704-ben hosszúértekezést írt Az általános hírszerzés terve címmel. Ez a mesterien szerkesztett instrukció kimutatja, hogy miként lehet politikai hatalomra szert tenni és aztán rendőrállamot vezetni. ”A kémkedés és a hírek beszerzése - írja a szerző - a lelke az államügyeknek.” A szerző felismerései Cromwell korábbi tapasztalatain alapulnak. A kollega célszerűnek tartotta titkos ügynökök hálózatának országos kiépítését, mely behálózza a birodalmat és rendszeres időközben jelentést tesz a kormánynak mindarról, ami az egyes területeken végbemegy. Ajánlotta továbbá, hogy fektessenek fel dosssziét minden fontos személyről, hogy az elégedetlenkedő és lázongó elemek kiszűrhetőek legyenek, és a potencionális zavarkeltőket egy szükséghelyzet első jelére le tudják tartóztatni. Publikációiban a szerző soha nem tesz említést személyes kémtevékenységéről, csupán olvasható nála egy „különleges szolgálat, amelyben kockára tette az életét”, mint gránátos az előretolt lövészárokban. Ez az esemény valószínűleg Skóciában zajlott le, ahol a szerző ki akarta puhatolni a lakosság véleményét az angol és a skót parlament egyesítéséről. Ha felismerték volna, hogy angol kém, akkor valószínűleg nem tért volna vissza élve. Ő azonban ügyesen írónak adta ki magát, aki anyagot gyűjt.

 

A szerző neve: Daniel Defoe

 

Janusz Pielkiewicz: A kémkedés világtörténete

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Oroonoko

Aphra Behn

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 


A teljes cím, Oroonoko, a vagy a királyi rabszolga - megadja az elbeszélés irányát. A romantikus fikció a nyugat–afrikai Coramentien országában indul, majd a hős rabszolga lesz a rá következő események pedig Surinam földjén játszódnak, amelyet Behn alaposabban is megismert az 1660-as években. A címből érzékelhető váltás egyben arra is utal, hogy milyen fontos szerepet játszik Behn szerepe a regény történetében, illetve mit várhat el tőle a modern olvasó.

A címszereplő nemes harcos, herceg, a király unokája összeütközésbe kerül nagybátyjával szerelme, a szép Imoinda miatt, akiért a király irigyen és hiábavalóan eped. Hogy megbüntesse a szerelmesek állhatottságát, a király eladja a lányt, a  főhős pedig árulás révén rabszolgasorba jut. A szerelmes pár Surinamben találkozik, ahol új nevet kapnak. A főhős mindenáron szabadulni akar, ezért fellázítja a rabszolgákat kínzóik ellen, a lázadókat elfogják, és a főhőst kis híján agyonkorbácsolják. Szerelme áldott állapotban van, s attól félve, hogy gyermekük is rabszolga lesz, gyilkossági- öngyilkossági tervet szőnek, amely tragédiába torkollik.

Behn hosszú elbeszélése különleges, résztvevő szerepet oszt a narrátorra, aki nem csupán számos esemény szemtanúja, amelyekről igaz történetként számol be, hanem a történet szereplőjeként hivatkozik magára.  Ám nőként nem mentheti meg a főhőst attól a bűnös világtól, amelynek foglya. Mindez furcsa bizonytalanságot eredményez, amely ugyanakkor mélyen megindító. Egzotikus románc keveredik itt a rabszolga-kereskedelem pontos leírásával, és Surinamban pontos képet kapunk az őslakos karibi indiánok, az angol ültetvénytulajdonosok, a rabszolgák és a hollandok kapcsolatairól. Történelmi, olvasói és szerzői reflexiók találkozásának lehetünk tanúi.

A szerző valószínűleg az első hivatalos brit nőíró, aki aztán az adósok börtönében kötött ki.

 

Tegnap elolvastam végre Aphra Behn Oroonoko c. regényét - írja Margócsy Dániel. A regény 1688-ban íródott, és meglepően rossz. Csak 75 oldal, gondoltam hát, hogy végig fogom bírni, de éppen hogy csak sikerült. Oroonoko fekete herceg, aki beleszeret a meseszép Imoindába, akit király nagyapja szintén magáévá akar tenni. A nagyapa a nőt a szerájba hurcolja, de Imoinda Oro iránti szeretete, ill. a nagyapa impotenciája megakadályozza, hogy komolyabb probléma történjen. Azonban amikor kiderül, hogy Oro belopódzott Imóhoz a szerájba, nagyapa eladja Imót a rabszolgakereskedőknek, míg Orót háborúba küldi. Szerencsére hamarosan Orót is elrabolja egy kereskedő, aki a hajójára hívja a herceget, és ennek örömére Suriname-ban megint összetalálkozik Imóval, gyerek is készül, valamint - szerencsénkre - Oró megismerkedik Aphra Behnnel is, aki történetünk szerzője egyszersmind. Oró szeretne szabad lenni, és mintha az angolok is úgy gondolnák, hogy egy ilyen daliás herceg nem való a cukornádültetvényre (a cukornádat csak úgy most kitaláltam, jó), de a bürokrácia miatt Oró inkább a tettek mezejére lép, és fellázad a többi rabszolgákkal együtt, ennek hatására persze végül minden rossz véget ér, a felkelés végeztével Oró lenyakazza Imót, majd gusztusosan meghal ő maga is az angolok keze között. Mindez hetvenöt oldalon keresztül, dúl az akció, tehát. Természetesen a könyv rendkívül izgalmas, ugye, egy nő írja, először is - s ráadásul reflektál is erre, megemlíti, hogy ha Oró fehérember lett volna, akkor egy rendes férfi, egy Homérosz vagy valami hasonló normális valaki írt volna róla regényt, nem pedig csak Aphra Behn, jó pont. (Catherine Gallagher más Behn művekről nagyon jó és fontos dolgokat írt a Nobody's Storyban, például, ahol kifejti, hogyan állítja be Behn magát prostituáltnak a drámáiban, és ezáltal hogyan reflektál a szerzői szerep problematikusságára, sajnos a könyvet egy éve olvastam, és elfelejtettem, jegyzeteim nincsenek, de jó volt!) Másodszor a rabszolgakérdés rendkívül fontos -- vajon Aphra támogatja-e a rabszolgarendszert vagy sem? Szerintem speciel igen, támogatja, de nem feltétlenül faji alapon - úgy véli, a suriname-i indiánok becsületesebbek mint az angolok, az afrikaiak közül Oró szintén jobb fej, mint a gonosz angol kereskedő. Mindezek ellenére csak a tisztességtelen zsákmányolás és az igazi nemes lélek rabszolgásítása tűnik problematikusnak számomra, Aphrát az nem zavarja, hogy Oró maga is rabszolgának adja el hadifoglyait - ez teljesen normális. Mindenesetre erről cikkek sokaságát lehetne írni, sőt, írnak is róla, pl. Oddvar Holmesland az ELH-ban 2001-ben, végigzongorázza az összes lehetőséget ezzel kapcsolatban. Más kurrens témát is be lehet vetni az Oroonokóval kapcsolatban, például azt, hogy miként viszonyul Oró a Dicsőséges Forradalomhoz, lévén, hogy 1688-ban jelent meg. Szerintem ez alapjában véve mellékvágány, noha valóban vannak olyan megjegyzések a könyvben, amik a holland-ellenességre utalnak, az egész nem olyan fontos, alapjában véve. Ami engem mégis megérintett, alapjában véve, az az, hogy hogyan keveredik a természetrajz, az útirajz a románccal-regénnyel. És ebből a szempontból még Aphra Behn királypártisága is értelmessé válik. Először is, Aphra Behn úgy véli, hogy Suriname maga Eldorádó, illetve, hogy Suriname az első lépés Eldorádó felé. Behn, akárcsak az összes többi útirajz szerzője, útját folytonos közelítésnek képzeli el Eldorádóhoz, túljut egy akadályon, az arany nyomára lel, de újabb akadályra bukkan, és így jut egyre közelebb a célhoz, amit sosem ér el (miközben mindegyre el is éri, hiszen a nyom maga a cél, ld. Erről Amir Alexander remek könyvét). Az Amazonas folyóhoz érve - amiről Behn megjegyzi, 'a River almost as broad as the River of Thames' - hegyi indiánokkal talákoznak, akik kisebb csatornákon át jöttek le a folyóhoz, és tarsolyuk arannyal van tele. Behn javasolná, hogy kövessék a hegyi indiánokat, de a projektet a kormányzó parkolópályára állítja, majd Suriname a hollandok kezére kerül, s Behn joggal panaszkodhat, hogy 'either the Design dy'd or the Dutch have the advantage of it.' (p. 59) A románc így adja át a helyét az ideologikus, kolonizáló útirajznak, amiben Behn elsőrangú, hiszen maga is járt Suriname-ban. Úgy vélem, Behn nagyon is tudatában volt annak, hogy a románca sokkal nagyobb sikert arat, ha minél több természetrajzi részletet visz bele - mi másért szerepelne az Amazonas-parti kaland a könyvben? A könyv szintén megemlíti, hogy Oroonoko igencsak meglepődött, amikor egy elektromos hallal találkozott - és majdnem belehalt az incidensbe. Amikor Oroonoko egy olasz szereplőt megkésel, Behn nem siránkozik, hanem megemlíti, hogy az olasz (erősen rejtői módon) a kést a sebben tartotta, mert a sebnek nem szabad levegővel érintkeznie. (p. 75) A legérdekesebb azonban a kezdet, ahol Behn beszámol Suriname természetrajzáról, és az indiánok kapcsán megemlíti, hogy neki magának is volt indián fejdísze, amit a King's Theatre-nek adott, 'and it was the dress of the Indian Queen, infinit'ly admired by Persons of Quality, and was unimitable' - pontosan, ahogy Amerikában még a legyek is 'of various Excellencies, such as Art cannot imitate.'

Az utánozhatatlan természet, lett légyen légy avagy indián fejdísz, szebb a mesterség/művészet minden kincsénél, és ráadásul Behn darabjait és olvashatatlan regényét is népszerűvé/eladhatóvá teszi. (Margócsy Dániel)

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó


 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Madame de Lafayette

Cléves hercegnõ

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Klasszikus külföldi próza a 17.századi Franciaországban a regény nem számított komoly irodalomnak, noha tucatjával jelentek meg a kaland- és szerelmes regények. Madame de Lafayette érdeme, hogy Cléves hercegnő című regényével olyan új formát és nyelvet adott ennek a műfajnak, mellyel megújította. Művét a mai napig a francia irodalom legnagyobbjai közt tartják számon. A regény egy férjes asszony, Cléves hercegnő és egy daliás herceg, Nemours szerelmének története. A korabeli világ többnyire elnézően tekintett a házasságon kívüli kapcsolatokra, Cléves hercegnő viszont tiszteli férjét, és nem kívánja az őt mindenek felett imádó férfit megalázni egy titkos kapcsolat kiteljesítésével. Az udvari intrikák következtében mégis kiáltja férje bizalmatlanságit, mely elindítja a történet tragikus eseményeit. A történet hátterét adó - szerelmi bonyodalmakkal és hősiességgel teli - udvari élet rajza sokkal inkább jellemzi Madame de Lafayette korát, mint a regény egy századdal korábbi történeti idejét. 

Madame de Lafayette regénye, a Clèves hercegnő, úgy kezdődik, mint egy „társasági beszámoló” II. Henrik francia király udvaráról. Mintha csak a szerző elfelejtkezett volna arról – jegyezte meg egy korabeli kritikus – hogy regényt ír. Majd szinte észrevétlen megmozdul a beszámoló állóképe, megjelenik az udvarban egy új szépség, a regény hősnője: Chartres kisasszony s megindul érte a vetélkedés. Gáláns történetre számíthatunk hát? Nem, mert a hősnő a gáláns udvarban igazi szenvedélyeket kelt, s hamarosan be is evez a házasság révébe: Clèves herceg felesége lesz. Igen, de feltűnik az udvar legdaliásabb lovagja, a nők kedvence, Nemours herceg és szenvedélyesen beleszeret a fiatal hercegnébe. Szóval a szerelmi háromszögek ősregénye a Clèves hercegnő? Nem, mert véges-végig – hiába is várná az olvasó – nincs benne titkos vallomás, találka, vagy bonyodalmakat hozó beteljesülés. Sőt a szerelmesek – mert Clèves hercegné viszontszereti Nemourst-t – a nyílt vallomásig is csak akkor jutnak el, amikor a férj halála után, már mind a ketten szabadok. Úgy, hát akkor arról szól a regény, hogy a fényes ruha alatt is szenvedő emberi szív dobog? Ha a romantika vagy másfél századdal Madame de Lafayette után a rongyok takarta szív nagyságát zenghette, ennek is lehet némi létjogosultsága. A Courths-Mahlerek, a Marlittok őse hát a Princesse de Clèves? Nem és nem. Az írónő figyelmeztetésül, hogy sokkal magasabb igényekkel kell művéhez közeledni, ilyen lélektani megfigyelésekkel szövi át meg át regényének szövetét: „Barátok voltak, de az a tartózkodás, melyet hasonló vágyak okoznak” (mindketten szerelmesek hősnőnkbe) „nem engedte meg nekik, hogy kimagyarázkodjanak egymás között; és barátságuk elhidegült, mivel nem volt erejük, hogy őszintén beszéljenek egymással”. Vagy: a király, miután jogos féltékenységében szemrehányásokkal árasztotta el szeretőjét, Valentinois hercegnőt „mélyen lesújtva lakosztályába tért, de nem tudom, hogy Madame de Valentinois hűtlensége miatt szomorú-e, vagy talán inkább félelmében, hogy haragja nem tetszett a hercegnőnek”.

 

Kitetszik az idézetekből: méltatlan az írónőhöz ez a találgatás; a Clèves hercegnő, bármily kis könyv, az európai regény korai nagy remekművei közül való. Egy azóta teljesen elavult, letűnt regény-áradat közepén Madame de Lafayette egyszerre felfedezte – mégpedig műfajt-támasztóan –, hogy a megfigyelés a regény igazi anyaga, az önmegfigyelés és a mások megfigyelése. Ráhibázás volt, vagy az írónő természete, józan emberismerete diktálta így? Nagyon mindegy. Madame de Lafayette mindenesetre a szerelemről akart írni, a női szenvedély sorsáról, s hitelesen nem tudott róla másként. Mert a Clèves hercegnő írói szándék szerint persze hogy nemcsak egy mű: a lélektani regény megalapítása, hanem az első erőteljes női hang a szerelem jogáért lázadók kórusában, mely a francia irodalomban nagyon mélyről szól. XIV. Lajos kora, a gáláns kor, ehhez a kórushoz legföljebb annyit tett hozzá, hogy Corneille-jel és főként Racine-nal elutasította a galantériát: nem mellékutakon, hanem folttalan becsülettel kell a szív jogának érvényesülnie. De Madame de Lafayette, aki Corneille hanyatlása idején és Racine fénykorában írta a Clèves hercegnőt (1678-ban jelent meg a regény), némi szüfrazsett hajlammal rajtuk is túltett. Nem egészen áll az, amit a regény egyik magyar méltatója, Cs. Szabó László, szellemesen úgy fogalmazott, hogy a racine-i szerelemre borította rá a corneille-i férfibecsületet. Madame de Lafayette inkább oda konkludál: még a legnemesebb férfi-szenvedély sem érdemli meg az asszony áldozatos, nagy szerelmét. Az ő Clèves hercegnője nem vonakodva-engedő Xiména; a sértett Artemisz-gőg benne már a férfiúi nem ellen lázad. Se kitartás, se erény nem győzheti le a morális akadályokat s a velük párosult női gyanakvást. A regény végjelenete, Nemours és Clèves hercegnő első és egyben utolsó bizalmas beszélgetése világossá teszi, hogy Madame de Lafayette egy ellen-Cidet írt. A regény erkölcsi konfliktusa ugyanis, tagadhatatlan Cid-konfliktus. Corneille-nél Xiména apjának halála, itt a szerető férj halála áll a boldog beteljesülés útjába. Azt, az apát, a szerelmes Rodrigo párbajban ölte meg, ezt, a férjet – lélektani regényről lévén szó – a szenvedélyes és vigyázatlan Nemours akaratlanul a féltékenység kínjával pusztította el. Madame de Lafayette a végjelenetben, mikor Clèves hercegnővel összefoglaltatja szerelmük erkölcsi akadályait, egyenesen utal arra, hogy szemében ez a helyzet azonos a Cid-beli helyzettel: „Való igaz – mondja Nemours-nak a hercegnő – hogy ön okozta Clèves úr halálát, meggondolatlan viselkedése keltette benne azt a gyanút, amely aztán megölte; mintha kezével ölte volna meg”. „Érti ugye – folytatja még világosabbá téve a gondolatot –, hogy mit kéne tennem, ha ketten összekoccantak volna és ez a szerencsétlenség így következett volna be? Tudom, nem mindegy a világ szemében, de az én szememben a kettő: egy, mert tudom, hogy ön által halt meg és énmiattam”.

 

Keresztül léphet-e a szerelem ilyen erkölcsi akadályon? Corneille válasza igenlő, erénnyel, kitartással ki lehet engesztelni a megsértett morált. Madame de Lafayette válasza: nem. Ám tagadásának az indoka érdekesebb, mint maga a tagadás ténye. Clèves hercegnő érvelése kettős. Egy darabig Nemours-ral szemben, ha nem is szigorúbban, de hajlíthatatlanabbul Xiména kötelesség-érveit ismételgeti, a férfi könyörgésére azonban egyszerre csak így kiált fel: „De vajon a férfiak megőrzik-e szerelmüket a sírigtartó kötelékben? Remélhetek-e ily csodát egyedül az én kedvemért és szembenézhetek-e annak a szenvedélynek a megszűnésével, amely egész boldogságomat jelenti?” Nem, nem, Nemours széptevésre született, voltak a múltban és lesznek ezért a jövőben is szenvedélyei: boldogságuknak hát a féltékenység gyötrelmétől való félelem a gátja. Ennek a lélektani érvnek már semmi köze a corneille-i becsület-kódexhez; egy bonyolultabb, modernebb szerelem-eszmény zászlaját bontja itt ki Madame de Lafayette. S neki ez a fontosabb. Clèves hercegnő még azt is elismeri, hogy a kettő közül ez az erősebb érve. Ha a féltékenységtől való menekülés, a nyugalom-vágy nem élne benne, puszta erkölccsel nem tudna ellenállni. De a tűnő szerelemért nem lehet, nem érdemes ekkora morális terhet s hozzá ekkora félelmet magára venni. Marad tehát az erény és a boldogtalanság gőgje.

 

A regény utolsó pár mondata ezt a gőgöt igazolja. „Közben hosszú évek múltak, s az idő és a távolság valahogy csak enyhítette a herceg fájdalmát és szenvedélyét” – írja Madame de Lafayette. – „Madame de Clèves élete viszont, mely már nem soká tartott, valóságos tárhaza lett a hasonlíthatatlan erényeknek”. A Cid végszavával a rímelés világos. Csakhogy míg ott az idő és a távolság a morális konfliktus feloldódását helyezi kilátásba, itt ezzel szemben az egyik szerelmes bármily szenvedélyes, mégis csak megvigasztalódó, alacsonyabbrendű érzéseire utal. Hasonlíthatatlan erényekben csak a másik tündököl – a beteljesülés próbájára sosem bocsátott szenvedélyével.

 

Ezt a kesernyés, sértett érvelést – s azt, ami mögötte áll: az egész regényen végighúzódó lélektani realizmust – mint mondottuk, egy világ választja el Corneille-től. Madame de Lafayette ellen-Cidje hiába születik a klasszikus francia dráma fénykorában, hiába vesz át tőle tematikát, motívumokat, más alapon áll, mint a klasszikus dráma. A királyi udvar, a szereplők magas rangja ne tévesszen meg bennünket, Madame de Lafayette hősei, a corneille-i, racine-i hősökkel ellentétben nem formálják a történelmet: rangjuk ellenére már köznapi szereplői ők a szerelem és szenvedély drámájának. Sorsuk is máson fordul, egy medaillon eltűnésén, egy félreértésen, egy meglesett magaelengedett pillanaton. Egy új irodalmi korszak kezdődik velük: a köznapi élet, az intim köznapi valóság kora. Madame de Lafayette a letűnő korból magába szívta még a legjavát: a klasszikus dráma csodálatosan kimunkált lélektanát, melyet egy megbántott szív gyanakvó okosságával, páratlan megfigyelőképességével pótolt meg. S egy műfaj kulcsát felfedezve tette, az elemző észt, a megfigyelőképességet, a regény alapjává. Túllépve kortársain, így lett remekművével egy olyan regényfajta megalapítója, mely csak száz-százötven évvel az ő halála után termi meg hozzá méltó gyümölcseit.(PIM)

Részlet:

Belépett a lakba, és épp elmerült szépségében, amikor látta, hogy a fasoron át Cléves herceg és a hercegnő közeledik nagyszámú személyzet kíséretében. Mivel nem gondolt Cléves úr jelenlétére, akit a királynál hagyott, első meglepetésében elrejtőzött: a kertre nyíló szolbába ment, hogy onnan aztán az erdőbe jusson. De látva, hogy Madame de Cléves és férje a lak elé ül, a szolgák meg a parkban maradnak és, hogy csak a hercegi pár előtt juthatna ki az erdőbe, nem tudott ellenállni a vágynak, hogy láthassa a hercegnőt, sem pedig kíváncsiságának, hogy mit beszél férjével, akire féltékenyebb volt minden lehetséges vetélytársánál.

Hallotta, amint Cléves úr így szólt a feleségéhez:

- De hát miért is nem akar visszajönni Párizsba? Mi tartja vissza itt vidéken? Egy idő óta szereti a magányt s ez meglep de el is búsít, mivel elválaszt bennünket. Meg aztán szomorúbb is, mint máskor, attól tartok valami bánata van.

- Nincs semmi bajom – felelte a hölgy kissé zavarodott arccal -, de oly nagy tolongás van az udvarnál, és oly sok ember önnel, hogy testem-lelkem belefáradt s pihenésre vágyódik.

- Az ön korában nincs szükség pihenésre. Sem otthonában, sem az udvarnál nem kell kifárasztania magát, inkább attól kell tartanom, hogy tőlem akar távol maradni.

- Nagyon igazságtan, ha így gondolkodik rólam – felelte a hercegnő egyre növekvő zavarban -, de könyörgök, engedje, hogy itt maradjak. S boldoggá tenne, s örülnék, ha ön is maradna, de egyedül, s nem azzal a temérdek kísérettel, amely úgyszolván sosem hagyja el.

- Ó asszonyom – kiáltott Cléves úr -, látom arcán és szavaiból, hogy egyedül óhajt maradni; hogy miért, azt nem tudom, de nagyon kérem mondja el.

Még sokáig erősködött, de nem bírta beszédre feleségét; s miután védekezése, csak növelte férje kíváncsiságát a hercegnő végül is lesütötte szemét és halgatott; majd egyszerre férjére pillantott és megszólalt:

- Ne kényszerítsen – mondta neki -, hogy bevalljam, amit nem tudok bevallani, bár már többször is megkíséreltem. Csak arra gondoljon, hogy egy fiatalasszony ha uralkodni akar magán, sok kísértés övez az udvarnál.

- Hogy értsem asszonyom! – kiáltott Cléves úr. – Gondolni sem merek erre, nehogy ezzel is megsértsem.

Madame de Cléves nem felelt és hallgatása megerősítette férje gondolatait.

- Nem felel asszonyom, mondta, szóval mégsem tévedtem.

- Igen uram – felelte a hölgy férje lábaihoz vetve magát -, hallja hát vallomásomat, amelyet férj még sohasem hallott; de szándékom és magatartásom ártatlansága erőt ad nekem. Igen, vannak rá okaim, hogy messze kerüljem az udvart, s meneküljek a veszélyektől, amelyek a magam korabeli asszonyokat fenyegetik. (…) Bocsánatáért esedezem, ha elítélné érzelmeimet: de legalább a tetteimet soha nem lesz oka elítélni. Gondolja meg, hogy oly érzése kell ehhez a barátságnak és tiszteletnek, aminős sosem éreztek még férjjel szemben: vezessen és szánjon engem, s szeressen, ha még teheti.

- (…) Önnek kell engem szánnia, asszonyom. (…) Ön sokkal méltóbb a csodálatomra, mint bárki más ezen a földön”

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Idegenszó-tár

Tótfalusi István

Tinta Kiadó

 

Édesapám töltötte be gyermekkoromban e szótár szerepét. A kádári rendszerben, még a szabad szombat bevezetése előtt, a Népszabadság vasárnap jelent meg. Akkor egész délelőttjét az újsággal töltötte. Ilyenkor volt szabad gyermekként szólni hozzá, ilyenkor nem volt annyira mogorva. Koraérett gyermekként rengeteg idegen nyelvi kifejezés maradt meg bennem, s a Papa orákulumnak számított. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit jelent az „autodidakta„ kifejezés. Félretolta az újságot. Rám nézett, pizsamában álltam előtte. Föltolta szemüvegét a homlokára és azt válaszolta: ”Autodidakta az, aki önmagától marha”. Ám Tótfalusi Miklós úr mérföldkőnek számító könyvéből hiányzanak az elfogult és sommás értékítéletek. Másfelől is kedves nekem a kötet. Íróbarátaimra hagyott lakásomból annyiszor lopták el a Bakos- féle Idegen szavak szótár-át, ahányszor megvettem. Ez a kötet azonban addig nem kerül ki a lakásomból, csak akkor, amikor lábbal előre tolnak ki, csinos, fekete, zörgő, cipzáros, fejtetőnél záródó, utolsó ancúgomban.

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

www.tintakiado.hu

info@tintakiado.hu

 

Az Idegenszó-tár mint alcíme is mutatja, azon kívül, hogy értelmezi, magyarázza a régi vagy új homályos jelentésű idegen szavakat, részletesen megadja azok etimológiáját, eredetét is.

 

A 28000 címszó közül jó néhány a klasszikus műveltség szavai közé tartozik, mások az elmúlt másfél évtizedben kerültek előtérbe a sajtó, a politika, a közgazdaság, az informatika, valamint a sportok és a művészetek nyelvében. Megtaláljuk benne az ifjúság és a divat nyelvének friss jövevényeit is.

Szótárunk egyedülálló újdonsága, hogy a magyar szótárirodalomban először ismerteti részletesen a szavak etimológiáját. A magyar nyelv idegen szavainak eddigi szótárai csupán röviden, jelzésszerűen utaltak az egyes szavak eredetére. Az Idegenszó-tár páratlan módon, hatalmas nemzetközi szakirodalomra támaszkodva adja meg minden címszó esetében azt a fellelhető legősibb nyelvet, amely a szó ismert forrása. A szerző nem elégszik meg a forrásnyelv közlésével, hanem aprólékos filológiai munka eredményeképpen lépésenként ismerteti azokat a közvetítő és átadó nyelveket, amelyeken keresztül a szó nyelvünkbe került. Bemutatja azt az izgalmas utat, amely során az ősi jelentésből, az ősi szóalakból létrejött a magyar nyelvben ma használatos jelentés és szóalak.

Az Idegenszó-tár segítséget nyújt az idegen szavak helyesírásában, és ahol szükséges feltünteti a szó helyes kiejtését is. Függelékében közli több mint 300 idegen rövidítés, idegen mozaikszó feloldását és értelmezését.

A szerző, Tótfalusi István több évtizedes munkássága alatt több mint húsz magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő könyvet, szótárat és lexikont állított össze. A nagyközönség körében igen népszerűek korábbi szótárai, pl.: a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika.

A TINTA Könyvkiadó szótáraival, nyelvészeti szakkönyveivel méltán váltott ki elismerést. A kiadó korábbi szótársikerei (pl.: Magyar szókincstár) mellé az Idegenszó-tárt ajánljuk a szótárforgatók népes táborának és mindazoknak, akik többet kívánnak tudni nyelvünk eddig rejtett titkairól.

 

A könyv fontosságát előttem már más is méltatta: pl. A. Jászó Anna

„A nemrégiben megjelent idegen szavak szótára címszavainak nagy hányada klasszikus műveltségünkhöz tartozik (matéria, mater dolorosa, matúra), mások újonnan kerültek nyelvünkbe a sajtó, a politika, az informatika, a sport, a művészetek révén (bit, bit rate, bit string, kung-fu, szpícs, szpíker, szponzor, sztár), s tartalmazza a szótár a divat és az ifjúsági nyelv friss jövevényeit is (aerobic, crayon, szolárium). Tegyük hozzá: felleljük benne a nagyváros avulóban lévő, sokak által már nem ismert szavait is, olyanokat, mint a snájdig, sóher, snassz, sébig, smucig, piszlicsáré.
A 28 000 címszót tartalmazó kötet nemcsak értelmezi az idegen szavakat, hanem megadja eredetüket, azaz etimológiájukat is. Az egyes tudományágak alapszókészletét is tartalmazza Tótfalusi István könyve. Megtaláljuk benne az általánosan ismert biológiai, kémiai, orvosi és egyéb szakkifejezéseket, a részletekbe azonban – jó érzékkel megvonva a határt – nem megy bele a szerző. Például a retorika műszavai közül az argumentáció (érvelés), a refutáció (cáfolás) megtalálható a szótárban, de a sztaszisz (ügyállás) már nem.
Érdekesek a szó eredetét megvilágító magyarázatok. A bit (a számítástechnikában az információ legkisebb egysége) angol eredetű szó, rövidítés: bi (nary digi) t, de a bit ’darabka, falat’ is. A kung-fu a kínai harcművészetek összefoglaló neve, eredete a kínai kung, gong ’ügyesség, képesség, érdem’ és fu ’mester’ összetétele. A parlamenter ’békekövet, tárgyaló követ, fegyverszüneti egyezmény megtárgyalására valamely hadviselő fél által kiküldött személy’ (tehát nem parlamenti képviselő, mint ahogyan nemrégiben hallhattuk az egyik televíziós csatornán); az idősebbek még jól emlékeznek a szovjet hadsereg két parlamenterére, Budapest határában szobruk is volt. A szó a franciából került a németbe, s onnan a magyarba. A parlament ’országgyűlés, nemzetgyűlés, képviselőház, törvényhozás’, valamint az országház, a nemzetgyűlés épülete. Ez is a németből került át a magyarba, végső soron a szóban a francia parler ’beszél’ ige rejtőzik, ez kapcsolja össze a parlamentet és a parlamentert. Az emeritus vagy emeritált jelentése ’nyugdíjazott, nyugállományú’, elavult jelentése ’kiszolgált, kiérdemesült’. A szó latin eredetű, az e (x) – ’ki, el’ és a meritum ’érdem’ összetételéből származik. A nyugdíjazott professzor tehát professor emeritus (és nem emirátus, ahogyan már hallottam egyszer-kétszer jól értesült egyénektől). Az emirátus arab fejedelemség, az emír, amír jelentése nemesember, fejedelem, a szó gyökere az arab amara ’parancsol’ ige. A szótár ezt mondja: Lásd még admirális. Az admirális ’tengernagy, hajóhad parancsnoka’. A németbe és az angolba a franciából ment át. A franciába az arabból került: amiral- (bahr) ’(a tenger) fejedelme’. Az admirális forma a latin admirare ’csodál’ beleértéséből ered. Az admirális és az emír tehát egyeredetű szó.
Ezek a csemegézések hallatlanul érdekesek, olyan összefüggésekre derül fény, melyekre – őszintén szólva – nem is gondoltunk. Egy kis lapozgatás után kiderült, hogy az áfium (Zrínyi, a költő írt a török áfium ellen) és az ópium tulajdonképpen azonos szó. Az áfium jelentése ’mákony, ópium’, átvitt értelemben ’csalétek, csapda, maszlag’; a horvát afijun került a magyarba, eredetileg a török afyonból, a török pedig az arab afjún szót vette át, melynek végső eredete a görög opion. Az ópium szót a latinból kaptuk, a latin szintén a görög opionra megy vissza, a görög szóban pedig az oposz ’növényi’ rejlik. A drazsé ’cukorka, édesség’; ’cukormázas pirula’, a francia dragée az átadott szó, jelentése ’cukorbevonatú mandula’; a francia szó a görög tragéma ’édesség, nyalánkság’ szóra megy vissza. (Az egyetemi nyelvészeti stúdiumok egyik fénypontja volt régen, amikor professzorunk elmagyarázta, hogy trágya szavunk azonos eredetű a drazséval, csak az átadó nyelv más. A trágya eredeti jelentése általánosabb volt: fűszer, hiszen régi szakácsaink jól megtrágyázták az ételt. Később lett csak a talaj fűszere.)
A szótár rögzíti az idegen szavak helyesírását. Az alapelv az – Simonyi Zsigmond XX. század eleji javaslata óta –, hogy a meghonosodott idegen szavakat a magyar helyesírás szabályai szerint kell írni, a meg nem honosodottakat pedig eredeti helyesírásuk szerint. Kétségkívül kettősséget eredményez ez az elv, de jobbat nem lehet kitalálni. Magyarosan írjuk az efféléket: emfatikus, embólia, embolikus, embrió, professzió, retardáció, de például az embonpoint [ambompoen] ’testesség, pocak’ esetében megtartjuk az eredeti helyesírást. Ilyenkor az Idegenszó-tár szerzője szögletes zárójelben a kiejtést is megadja. Az email [emáj] ’zománc’ és az e-mail [íméjl] ’villanyposta, számítógépes adattovábbítás telefonvonalon’ kiejtésben is különbözik.
Az Idegenszó-tár szerzője, Tótfalusi István egymaga egész kutatócsoport munkáját végezte el, szakértelemmel, precizitással. Többször bizonyította már tudását és szorgalmát, ő írta a Nyelvi vademecumot, mely ritkább magyar szavakat tartalmaz, valamint az ő munkája a Kis magyar nyelvklinika, mely röviden és szakszerűen eligazítja az olvasót nyelvhelyességi kérdésekben, s a legújabb jelentésbeli és szerkezeti anglicizmusokat is tartalmazza. Idegenszó-tárát melegen ajánljuk tanároknak, tanulóknak, újságíróknak, riportereknek, egyszóval mindazoknak, akiknek szakmájuk az írás és a beszéd.
(Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, 2004)”

Fejér Zoltán

Üdvözlet a kíváncsi olvasónak, aki szereti mindennek okát és eredetét firtatni! Így köszönti Tótfalusi István legújabb filológiai munkájában a szószármaztatás iránt érdeklődő könyvforgatókat. Azokat, akik tudásvágytól hajtva ütik föl a szótárírók és -szerkesztők többéves kutatómunkáját felölelő köteteket. Azokat, akiket izgat, melyik nyelvből fogadtuk be a magyaros hangrendűvé és hangalakúvá vált szójövevényeket. Azokat, akiknek nyelvérzéke idegennek ítéli a törzsökös magyar szavakéhoz kevésbé idomultakat. Sokan tudják például, hogy a lupe nyeles kézi nagyítót jelent. De vajon mely nyelvek közvetítésével került szakmai folyóiratunk neve a magyar szókincstárba? És mit is jelent pontosan az, hogy kiadványunk a vizuális kommunikáció magazinja? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ az Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. A közel ezeroldalas mű A Magyar Nyelv Kézikönyvei sorozat nyolcadik köteteként látott napvilágot a Tinta Könyvkiadó gondozásában. A tudományos igénnyel összeállított nyelvészeti munkák megjelentetése mellett hitet tett kiadó ezúttal olyan gyűjteménnyel jelentkezett, amely helyesírási és kiejtési szótárként is felfogható.

Az Idegenszó-tárban a klasszikus műveltség és a modern élet huszonnyolcezer címszava kapott helyet. Jelentés- és eredetmagyarázatukon túl megtalálhatjuk a felhasznált szótárak és lexikonok jegyzékét, valamint háromszáz idegen nyelvű rövidítés, illetve mozaikszó feloldását, értelmezését. A szerző, Tótfalusi István a tudományos ismeretterjesztő könyvek, szótárak és lexikonok készítésének nagymestere. Nevéhez fűződik többek között a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. Jelen kötetének kuriózuma, hogy az eddigi szótárakkal szemben nem jelzésszerűen utal az egyes szavak eredetére, hanem részletesen, a közvetítő és átadó nyelveken keresztül a fellelhető legősibb gyökerekig hatolva közli azok forrását. Kádár Elza

Az Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára alcímű munka újdonsága, hogy azokról a szavakról, amelyeket a magyar anyanyelvű emberek többsége nem érez "sajátnak", egyszerre mondja meg a jelentésüket és azt, hogy közvetlenül, meg végső soron honnan, milyen úton kerültek hozzánk.

Közöttük vannak olyanok, amelyekről sokan tudják, honnan erednek: a szputnyik az oroszból, a ham and eggs az angolból, a koka a japánból került hozzánk közvetlenül - az űrhajók felbocsátásnak hírével, a szállodai reggelik tükörtojásos sült sonkájával és a cselgáncs európai megjelenésével egyidejűleg. Kiderül a szótárból az is, hogy nyelvünknek egy másik - egy dél-amerikai cserjét megnevező - koka szava a spanyol cocá-n keresztül a kecsua indián cucá-ból került a magyarba és nyilvánvalóan szintén a Coca-Colának köszönhetően a világ sok más nyelvébe is.

Szükségképpen a tárgy, fogalom magyarországi megjelenésekor lett nálunk is közhasználatú a grönlandi eszkimókéihoz hasonló vízijármű kajak neve, és a második világháború időszakának valóságából lett is-mert a koncentrációs táborok foglyai közül kijelölt munkafelügyelőé, a kápóé. Az első a vándorútja során mindig azonos jelentésben: eszkimó kajakka-angol kayak-német Kajak, a második bizonyos jelentésváltozásokkal: latin caput(fej, fő)-olasz capo (főnök, vezető)-német Kapo.

Kedvcsinálónak a könyvhöz idézzük még Tótfalusi egyik leggazdagabb szócikkét. Az első renden fegyverraktárt, fegyvergyűjteményt, fegyverkészletet, ezen kívül hadianyagot, hadfelszerelést, valamiféle lerakatot, tárházat, készletet, sőt gazdag gyűjteményt, ismeretanyagot, tudást is jelentő arzenál szavunk őse a hajóépítő műhelyt jelentő hajdani arab dár asz-sziná. Az arabból dokk jelentésben és darsena formában került át a régi olaszba, az olasz nyelvben az idők folyamán arsenale alakot öltött, hogy aztán a német Arsenal formán keresztül az említett jelentésekben jusson el a magyarba. (Tinta, 1000 oldal, 6720 forint)

(Danis Győző)

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bródy Sándor: Két feleség

Lazi Kiadó

 

Bár a szociális problémákat merészen feszegeti, Bródy nem kapcsolódik semmiféle társadalmi vagy politikai mozgalomhoz. Világa az a részint demokratikus, részint liberális szellemű művészi és újságíróvilág, amely körülrajongja; életformája inkább a magányos bohémé, mint a felelős közéleti íróé. S ez visszahat írói szemléletére, munkásságára is. A Nyomor után – bár közben remekműveket is ír (A bölény, 1893; Kaál Samu, 1894) – csaknem két évtizednek kell eltelnie, hogy ismét forradalmian merész hangokat üssön meg. Pályafutásának 1885 és 1900 közötti periódusa sokkal inkább egy kísérletező s a maga igazi formáját, hangját nem lelő művésznek az arculatát mutatja, mint a beérkezett, magabiztos művészét. Rengeteget dolgozik, de munkásságának sehogy sincsen látható súlypontja, művészete sehogysem akar egésszé összeállni. Helyzetét a legpontosabban Mikszáth jellemzi: "A palotát még nem látja a szem; de a palotának való anyag mind megvan. Gazdag színek, pompás ötletek, meglepő gondolatok, értékes megfigyelések és finom hangulat árnyalatok váltakoznak dolgozataiban" (Bevezető A nap lovagjához, 1906. 4–5.).

Bródy ambíciói, nagyratörő művészi célkitűzései most sem kisebbek, mint a Nyomort megelőző időszakban. Folytonosan arra készülődik, hogy megírja élete "nagy regényét", s szinte minden évben egy új témába kezd, fontos problémákat, emberalakokat vázol fel, de a tüzetes, következetes művészi kidolgozásra nincs elég türelme. Ilyen izgalmas, de félresikerült kísérlet a Két asszony (1886) a Faust orvos (1888), Don Quijote kisasszony (1888). Bródy regényeiben is a nagyváros írója. Lengyel Dénes, a Faust orvos hőse például egy nagynevű orvosprofesszor, aki mintegy a legenda Faust doktorához hasonlóan, az élet titkának megfejtésére vállalkozik; kísérleti alanyul egy szép nőt választ ki magának. A kísérlet azonban nem sikerül: ő szerelmes lesz, a nő meghal. Bródy érezhetően nem tudja feloldani az ellentmondást, ami a megemésztetlen filozófiai és fiziológiai teóriák, valamint eleven, bőséges élettapasztalata között van. Ha ez utóbbi még elegendő volt is a novellához, a nagyobb ívű epikus koncepció már határozottabb, végiggondoltabb intellektuális karaktert kívánna, s ehhez nincs meg a kellő felkészültsége. A sokszor zseniális átélő képesség, probléma-érzékenység és gazdag, kifejező stílus birtokában levő író regényeiben olykor úgy szólal meg, mint egy naiv műkedvelő. S ez a naivitás egy darabig nemhogy csökkenne, hanem még föltűnőbb lesz, s egyszerre tölti meg kétségtelen bájjal és dilettantizmussal regényeit (Az egri diákok, 1891; A kétlelkű asszony, 1893; Hófehérke, 1894; Két szőke asszony, 1895; Az ezüst kecske, 1898).

Mint regényíró tulajdonképpen majd csak pályafutásának harmadik, 1900-ban kezdődő periódusában tud maradandót alkotni: akkor, amikor egy radikálisabb társadalmi és politikai program tudatos vállalása egy ideig határozottabb tartással telíti egyéniségét és művészetét.

Már kudarcba fulladó kísérleteiben is tulajdonképpen egy nagy központi téma izgatta: a karrier és a csalódás problémája.

Soha el nem múló szerelem, önfeláldozás és becsület drámája bontakozik ki Bródy Sándor regényeiből. A magyar Zolaként is emlegetett kiváló író magánéletében sem volt ismeretlen a két asszonyhoz tartozás. Előnyös külsejének, írói tehetségének és erős kisugárzásnak köszönhetően nagy sikere volt a nők körében. Írásai azt tükrözik, hogy jó ismerője a nők érzelmeinek, szeszélyeinek és praktikáinak is, amellyel mérhetetlen boldogságot vagy éppen határtalan szenvedést képesek okozni önmaguknak és a férfiaknak egyaránt.

A két feleség a vad, eszközökben nem válogató szerelmi hevület regénye, középpontjában egy konfliktusokkal teli házassággal, amelyre rávetül az első feleség árnyéka. Ellentétes érzelmek feszülnek itt egymásnak, és a szerelem megannyi formája - megsebzett és elfojtott, türelmes és hűséges, szenvedélyes és pusztító - vonul fel a műben, miközben a cselekmény megállíthatatlanul halad a drámai végkifejlet felé.

Bródy másik írásában, a Hófehérke címűben is két nő határozza meg a férfi életét és boldogságának alakulását. Balassa Imre útra kel, hogy megkeresse az ideálját, "Hófehérkét". Meg is találja, hamar el is jegyzi. Mikor azonban már minden készen áll az esküvőre, találkozik egy másik lánnyal... Lehet, hogy ő az igazi Hófehérke? "Józanság nemigen sok van az egész dologban" - véli Balassa, majd hozzáteszi: "Természetes, hogy nincs; ez a szerelem."

Mindkét történet a szenvedély és a halál szövedéke, legbelső valónk, a boldogságát holtáig hajszoló ember históriája.

Bródy szellemi atyja volt Ady nemzedékének és a forradalmak előkészítésének.

Bródy néhány tucat novellája a műfaj klasszikusai közé számít. Hófehérke című regénye a Jókai-típusú romantika végső, maradandó szép alkotása; az Ezüst kecske és A nap lovagja jelentékeny realista regények: a századforduló polgári világának kritikai képei. A századforduló után pedig új kifejezési formáját találta meg a drámában. Itt is igen romantikus az indulás: a Hófehérke színpadi változata és a magyar múltat lírai-anekdotisztikusan idéző Királyidillek még kísérleti időszakot mutatnak. De a későbbi drámákban is marad sok romantikus elem (Lyon Lea, A szerető), de ezen az úton, a maga sajátos naturalista programjával mégis eljut a jelentékeny realista drámákig. A dadában - talán legjobb drámai műve ez - szembefordul a népszínművek avult szellemével úgy, hogy a népszínművek paraszti világát mutatja be a maga igazi nyomorúságában, ahol áruvá válik a szegény leány. Ebben a drámában van ereje Bródynak tragédiáig vinni azt, ami tragikus. Gorkij Éjjeli menedékhelyének sötét színei is érződnek ebben a drámában, amely a kifosztott, megalázott cselédlány végzetes történetével mond ítéletet a polgári világ fölött. Soha többé ilyen következetes nem tudott lenni, mert bár áhította az igazságot, de ugyanígy áhította a közönség tapsait is. A tanítónőt úgy írta meg, hogy két befejezése van: az egyik a polgári közönség szájíze szerint, a másik a saját jó ízlése szerint; az egyik happy and-es, a másik kíméletlen kimenetelű; lehet válogatni, melyik színház hogyan akarja játszani. A medikus című dráma pedig két felvonáson keresztül bírálóan realista; itt is az eladott, a megvásárolt emberről van szó, de a harmadik felvonás hirtelen két boldog házassággal végződik. De azért ezek is jó drámák: nemzedékek tanultak belőlük színjátékot írni.

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A kalandos Simlicissimus

Hans von Grimmelshausen

1622-,  Németország -1676

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

 

Cervantes búsképű lovagjával ellentétben ez a regény viszonylag ismeretlen gyöngyszeme a pikareszk műfajának. Kész rejtély, hogy a 400 évvel ezelőtti, háború dúlta Európának ebből az ábrázolásából miért nem lett még hollywoodi szuperprodukció vagy Brodway-musical.

Talán az első igazán német regény; egy parasztfiú részben önéletrajzi története, aki belesodródik a harmincéves háborúba (1618-1648), amikor a portyázó szabadcsapatok dúlják és fosztogatják a német vidéket, és a lakosságot csata, gyilkolás, éhínség és tűzvész tizedeli. Grimmelhausen még gyerek, amikor belekeveredik a hesseni csatározásokba. Az ifjú narrátor kendőzetlenül számol be arról, hogyan ejtették foglyul és kínozták meg családját és a többi nyomorult parasztot a prédáló zsoldosok. Bár a fiú képtelen megérteni a körülötte tomboló erőszaknak, a nők meggyalázásának, a szabad rablásnak ezt a drámai helyzetét, lenyűgöző gátlástalansággal írja le mindazt, amit lát.

Az epizodikus fejezetekre tagolt viszontagságok és balvégzetű kalandok magukkal ragadják az olvasót, s különösen a háborúról adott leírások már-már egy haditudósító jelentéseire emlékeztetnek. A szerző időnként kitérőket tesz a képzelet és a filozófia birodalmába (például amikor a boszorkányságokra, jóslatokra vagy a jövendölésekre kerül a szó), ami csak fokozza a mű történelmi érdekességét.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

1
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Persiles és Sigismunda hőstettei

Cervantes

1547, Spanyolország

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Cervantes a halál küszöbén, az utolsó kenet után írt érzelmes ajánlást e művéhez, melynek megjelenését már nem érhette meg. A bizánci regény mesterséges, moralizáló műfaját választotta, amely igen népszerűvé vált a XIV. század második felében. Cervantes azt remélte, hogy ez a mű majd meghozza az irodalmi dicsőséget, melyet egy korábbi paródiájával (Don Quijote) nem érhetett el.

A regény Persiles, Thule hercege és szerelme, Sigismunda finn hercegnő hosszú és mozgalmas utazásait beszéli el. Rómába igyekeznek, ahol a pápa megáldja kapcsolatukat és megesketi őket. A hősök Periander és Auristale néven testvéreknek adják ki magukat útjuk során, amely az északi, jeges pusztaságon át vezet. Számtalan akadályt - elválás, szöktetés, hajótörés) kell leküzdeniük, számos veszély leselkedik rájuk, míg portugál, spanyol és francia földön át végre eljutnak Itáliába, amelynek fővárosa az egyház hatalmát és dicsőségét jelképezi. A főszereplők erkölcsi hibátlanságról - becsületről, erkölcsről, erényről, bátorságról és tisztaságról tesznek tanubizonyságot. Teljesen új regénytípust alkotott ebben a műben, az „északi történetben”, melyben az izgalom az erkölcsi példázattal, a kaland a tanítással párosul.

A szerző célja az volt, hogy a megváltáshoz vezető utazásban megteremtse az emberi élet allegóriáját, a jó és rossz, a véletlen és a szabad akarat harmóniáját.

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Don Quijote

Miguel de Cervantes Saavedra

1574, Spanyolország

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

A főhős, aki addig falja a lovagregényeket, mígnem a bolondjává lesz, úgy határoz, követni fogja a régi lovagok példáját: először (papírmasé) páncélt és paripát (egy leharcolt gebét) szerez, aztán lovaggá ütteti magát. Egy fogadóba tér, amelyet várnak néz; szajhákkal találkozik, akiket előkelő hölgyeknek vél, és olyan emelkedett nyelvezettel szól hozzájuk és a fogadóshoz, aki tolvaj, amelyet azok nem értenek. Majd a búsképű lovag éjszakai őrségállással teljesít lovagi szolgálatot. A lovagi élet szent rítusainak ez a groteszk kifigurázása pontos megfelelője annak a deszakralizációnak, amely a korabeli Európában végbemegy.

Mindezzel nem a figurákat vagy a cselekményt veszi célba a szerző, hanem sokkal inkább az értő olvasót. Cervantes azzal találta fel a regényt, mint műformát, hogy föltalálta az olvasót. A könyv a „dologtalan olvasót” szólítja meg az előszóban, és ez a rejtett szál a regény egészén áthúzódik. A lovagot pl. a barátai azzal próbálják kigyógyítani őrültségéből, hogy elégetik a könyveit. A műben különféle olvasókkal és olvasási alkalmakkal találkozhatni. 1615-ben Cervantes kiadott egy második részt, amelyben Don Quijote már nem az a szereplő, aki olvas, hanem az a szereplő, akiről olvasnak, hiszen akikkel csak találkozik, azok mind olvasták az első részt és mindent tudnak róla. S a már olvasottnak és a folyamatos újrafelfedezésnek ez a párosítása sosem szűnik meg vonzani az olvasókat.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A balszerencsés utazó

Thomas Nashe

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

A legragyogóbb Erzsébet kori regénynek is nevezik. Nashe egy erkölcstelen ifjú történetét meséli el szövevényes és zavarba ejtő regényében. Jack Wilton beáll VIII. Henrik francia földön szolgáló hadseregébe, és veszélyes kalandokba keveredik.

Befúrja magát a hadsereg tréfacsinálójának, majd a sereg hivatalos   almabor-szállító rangját is megszerzi és  megkapja.

Meggyőzi felettesét, hogy a király ellenséges kémnek tartja és rengeteg ingyen italhoz jut. Végül a király közbelép és a cselvetés lelepleződik, hősünket megkorbácsolják. Wilton ezután Európában utazgat, tanúja lesz Münsterben az anabaptisták halálra ítélt küzdelmének a császár ellen, majd Itáliába megy, ahol még gonoszabb és kegyetlenebb látványban lesz része: nevezetesen két bűnöző, Zadoch és Cutwolfe kivégzésében. Wilton végül visszatér Angliába, elborzadva attól, aminek tanúja volt, és megesküszik, hogy ezután otthon mard.

A regény egyszerre felzaklató és mulatságos. Minden leírását erős irónia hatja át, bizonytalanságban tartva az olvasót, vajon az utazás megvilágosodáshoz vezet-e, vagy csak céltalan lődörgés. Nashe elbeszélésében, különösen az erőszak ábrázolásában ,remekül és nyugtalanítóan párosul a közönséges a rendkívülivel, például, amikor a haldokló Zadoch körmeit felhasítják, majd éles tűkkel kitámasztják, akár ünnepnapon egy szabó félig nyitott kirakatát.

„Szabónak orvosság, kovácsnak halál" - nyugtázta Link Floyd a regényt.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története

Vu Cseng-en, 1500 körül, Kína

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

A közkedvelt kínai regény szerzőségét a Ming-dinasztiában élt tudósnak és költőnek. Vu Cseng-en-nek tulajdonítják. A hagyományos népmeséken alapuló történet hátterében a néphit, a mitológia és a filozófia, különösen a taoizmus, a konfucianizmus, és a buddhizmus áll. A Nyugati utazás a kínai irodalom négy klasszikus regényének egyikévé vált.

A történet a híres kínai buddhista szerzetes, Húang-cang körül forog, aki a Tng-dinasztia korában (618-907) zarándoklatra megy Indiába, hogy elhozza a szutráknak nevezett szanszkrit szövegeket. A mesterhez három tanítvány csatlakozik - Szun Vu Kunk (Majomkirály), Nyolctilalmas (Disznó) és Homoki Barát - , akik segítségére vannak a különféle szörnyek és démonok legyőzésében, hogy végül visszatérhessenek a szutrákkal a kínai fővárosba. A halhatatlanságot, a megvilágosodást, a vezeklést és a spirituális újjászületést kereső Szun Vu-kung, a Majomkirály számos hagyományos értéket képvisel. A könyv egyedülálló módon ötvözi a kalandot, a komédiát, a költészetet és a spirituális felismeréseket. Számos rétegből tevődik össze, s így lehet egyszerre a megvilágosodáshoz vezető belső utazás allegóriája és a mihaszna, abszurd, egykori és mai bürokrácia szatirikus rajza.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Gargantua és Pantagruel

Rabelais

1494, Franciaország

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Az Alcofibras Nasier anagrammatikus álnéven kiadott regény teljesen új műfajt hozott a retorikai erő, a nyelvi humor és a kifinomult szellemesség robbanó elegyével. Az érzéki túlzás, a legkülönfélébb szabados, részeges és pimasz vágyakkal játszó komédia olyan művek előhírnökévé teszi Rabelaist a regény történetében, mint a Don Quijote, vagy az Ulysses. Legnagyobb vívmánya talán a szabad szellem, amellyel a földhöz ragadt alpáriságot a humanista bölcsesség mindenben kételkedő hangnemével ötvözi.

Maga a regény az óriás Gargantua és fia, Pantagruel történetét mondja el. Az első könyv fantasztikus epizódokat mesél el Pantagruel és kópé társa, Panurge korai éveiből; a Gargantua címet viselő második rész - amely visszavezet Pantagruel apjának korába - a skolasztika és az idejétmúlt oktatási módszerek szatírája; a harmadik főleg Pantagruel hősi tettein és mondásain keresztül az áltudományos semmitmondást figurázza ki. A negyedik részben Pantagruel és Panurge együtt indul útnak az Isteni Butykos felkeresésére, ami jó alkalmat teremt az egyházi vaskalaposság kigúnyolására. Az ötödik, egyben a legkeserűbb könyvben eljutnak az Isteni Butykos templomába, ahol megfogadják az Orákulum tanácsát, amely így hangzik: Igyál! Bár a cselekmény aligha felel meg a pikareszk kívánalmainak, előadásmódja annál élvezetesebb.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai

1554 Spanyolország

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy ki volt e mű valódi szerzője. Sokáig egy Diego Hurtado de Mendoza nevű nemesnek tulajdonították, újabban felmerült Alfonso de Valdes, a nagy műveltségű, Erasmus-követő udvari hivatalnok neve is. Azt azonban senki sem gondolja, hogy maga a címszereplő írta a regényt, ilyen posztmodern megoldásokkal csak Timur Link vagy Link Floyd prózájában találkozhatni. A mese egy olyan asszony fiáról szól, aki végül egy fekete rabszolga oldalán köt ki - a gyermek előbb egy vak koldus vezetője lesz, aki ütlegeli és éhezteti, majd újabb meg újabb gazdákat talál, utoljára Toledo városi kikiáltóját, egy főpapnak köszönhetően, aki minden bizonnyal az anyja szeretője volt. A rövidke könyv első személyű elbeszélése őszinte, szókimondó levél képzetét kelti, amelyben Lazarillo elmagyarázza a nagy figyelmet érdemlő „helyzetet” egy „Nagyságod”-nak szólított ismeretlen asszonynak vagy férfinak, akinek a szövegét címzi.

Az írás minden eleme szerepelt már a népköltészetben, vagy az egyház ellenes történetek sorában; ami radikálisan új, az a gátlástalan hangnem és az írói képesség, amellyel a szerző szerteágazó anyagát egyetlen kalandos életté formálta. Ezzel a művel indult el a pikareszk vagy kópéregény, sőt még annál is továbblépve: a modern regény, mint a világ személyes ábrázolása.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hogyan kreáljunk alibit egy homokosnak?

avagy

Amikor Allan Ginsberget királlyá koronázták

(emberarcú nihilizmus 2)

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

Kötelező olvasmány azoknak,

akik egymásnak háttal akarnak csókolódzni

Egy francia, fiatal láncdohányos egyetemista hatvannyolcban tüzet kért a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán a minisztertől. Daniel Cohn Bandit provokációjára büntetés várt. Kicsapták. Állítólag megkérdezte a minisztertől, hogy a fiatalokról szóló hivatalos fehér könyvében a minisztérium nem említette a szexuális problémákat.

A miniszter azt válaszolta, hogy „ha nem bír magával, miért nem ugrik a hideg vízbe?”

A jelenetnél jelen lévő Timur Link esküszik rá, hogy a beszélgetés a következőképpen zajlott:

A diák kérdése: ”Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat”.

- „Hűtse le magát, fiatalember!” - hangzott a rapid válasz.

- „Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba..ni” - válaszolta az a diák, akiből a frankfurti választások alkalmával Európai Néppárti képviselő lett, aki a Zöldek csoportját képviseli a mai napig. Daniel Cohn Bandit, aki a legendás időben csak Vörös Dany-ként emlegettek.

Mi volt 1968 voltaképpen? Ifjúsági mozgalom, diáklázadás, nemzedéki lázadás, társadalmi tiltakozás, életstílus-reform, kulturális forradalom?

Különböző okokból forrongott a kritikusan gondolkodó ifjúság szerte a világon, az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat- és Kelet-Európán át egészen Japánig. Ám összekötötte őket a változtatási szándék, mert nem kevesebbről volt szó, mint egy jobb világról. Az elnyomottak szabadságáról, a társadalomban való részvétel mindenkit megillető jogáról, a demokrácia kiszélesítéséről.

Norbert Frei, a Jénai Egyetem történészprofesszora sorra veszi az eseményeket és mozgalmakat, rávilágít indítékaikra, eszmei hátterükre, nemzetközi összefüggéseikre, és mérleget von, hogy mi maradt 1968-ból.

A hatvanas évek forradalma Kelet-Európában hatvannégyben kezdődött. Hruscsov ellen fellépett Brezsnyev és ezerkilencszázhatvannégyben leváltotta. Ugyanekkor a csehszlovák gazdaságban katasztrofális fordulat következett be, éveken keresztül borzalmas helyzetben élt az ország. A kormány elrendelte a „húsmentes csütörtököt”. A bizonytalan állami támogatás és az állampolgárok támogatása miatt azonban enyhíteni kellett a rendőrállam szigorán. A cenzúra lazább lett, a művészek, írók, filmesek nagyobb szabadságot kaptak és néhány nyugati utat is engedélyeztek filmrendezőknek.

Szlovákia azonban ennek ellenére elnyomásban élt. A Tvar nevű irodalmi magazint beszüntették. Megvoltak a határai annak, hogy mit lehetett leírni, mondani. A csehszlovákokat azonban nagyon boldoggá tette ez a kis szabadság is, amit kaptak. Mivel már nem voltak teljesen elvágva a Nyugattól, a cseh fiatalok rögtön beugrottak a nyugati kultúrába, „Texasskit” - farmernadrágot kezdtek hordani, klubokba jártak, hogy „big beatet” hallgassanak, ahogy ők nevezték, rock and rollt. Prágában több hosszú hajú, szakállas, több farmeros-szandálos fiatal járkált, mint bárhol másutt Közép Európában. Gyülekezett a loncsos hajú lázadó fiatalság Csehszlovákia szívében, vagy tán még az ötvenes évek lázadói? 1965. május elsején, amikor a kommunista világ többi része a munkáshatalmat ünnepelte, a prágai fiatalok királlyá koronázták nemzedékük szimbolikus figuráját, a hosszú hajú, szakállas beatniket, Allan Ginsberget, a Beatköltőt, akiből így lett a verseiben megörökített Kral Majales, Május Királya.

„Omm” - kántálta a zsidóból lett buddhista, aki még akkor is az új, izgalmas nyugati világ megtestesítője volt, sok prágai fiatal számára, amikor áttért a keleti vallásra. Koronázási beszéde alatt kis cintányérokat ütögetve énekelt egy buddhista himnuszt. Pár napig követte őt a titkosrendőrség a belváros sötét, díszes utcáin, majd deportálták. Ki kit rázott fel ezekben az években? A piaci nagyhatalmak a fogyasztói létet tagadó álmodókat? Kelet a Nyugatot, az új idolokkal, a Maókkal, a Guevarákkal? Vagy a nyugat a gúzsba kötött keletet, a zenében exportált szabadságmámorral? '68-ban az embereknek elegük lett abból, ami a maguk világában nyomasztotta őket: az unalmas konformizmusból, a szovjethatalomból, az államosított terrorból, vagy a háborúból, és mindenütt minden hatalmaskodásból. A legendás évben tanultam meg tisztelni Che Guevara , Daniel Cohn Bandit, Rudi Dutschke nevét - Kerekes Tamás - és könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam, hogy Che gerillái a bolíviai hegyekben a saját vizeletüket itták hónapokig. Miért? A világforradalomért? Ez évben a Földön elszabadult a lázadás szelleme, és rögtön az erőszaké, magyarázza a kiadó. A lázadást nyílt agresszióval válaszolta meg minden hatalom: szabadságharcukban megtizedelődött népek, véresre vert tüntetők, meggyilkolt lázadók, merénylet áldozataivá vált emberjogi vezetők és reformpolitikusok. Emléktáblák szegélyezik útjukat. Ám az USA elnöke és a Kreml ura is riadtan memorizálta addig ismeretlen, hosszú hajú, szelíd tekintetű, álmodozó diák nevét. De az erőszak ellenére, feketék, nők, diákok, fegyverrel megtámadott vagy hatalmi sakkban tartott kis nemzetek álltak ki magukért - amint a történelem később megmutatta, nemhiába.

Mindezt kivételesen progresszív szellemi élet kísérte, és aktív, sokszavú, beavatkozó művészet: hangos viták, filozófiai divatok, sokkoló drámák, társadalomkritikus költészet, kultfilmek és mágikus dalok. A kor idoljai, főleg az új baloldal választott hősei közt rengeteg a mitologizált alak, s tárgyi kultúrájában is sok a könnyen beazonosítható és karikírozható elem. Ám '68 mégsem olvad fel a kedélyesen ironikus retro külsődleges megközelítésében.

Mindennek vége: Vaclav Havel-t 1977-ben letartóztatják. Philiph Roth minden évben elmegy Prágába, hogy találkozhasson Kunderával, vagy Hraballal, de a végén nem kap vízumot. Egy ízben le is tartóztatják Prágában. Épp hazafelé tartott egy szovjet művészeti kiállításról, amikor két civil ruhás rendőr igazoltatta. Roth ijedtében felugrott egy arra tartó trolira. Szállodai szobájából felhívta Ivan Klima költőt. A hatóság azonban lehallgatta Klima telefonját, még az őrszobába is bevitték. Nekiszegezték a szokásos kérdést: "Mit keres ez az amerikai Csehszlovákiában?”

Mire Ivan: ”No, de elvtársak, nem olvasták Philiph Roth könyveit? Hát a csajok miatt jön.”

Ám a hatóságok nem értették a „tréfát” és Philiph Roth a következő évben már nem kapott vízumot.

 

Csombe

Franciaország Dél-Ázsiáért és Romániáért kártérítésként megkaphatja a Marsot. Hintsék be sóval ezeket a területeket. A nemlétezés kozmoszát hirdetem. Ez életem hite és álma. Délután, amikor a Tejúton sétálok, és megszólítok egy pepitaruhás, kedves angyalt. Az angyal megadja nekem a címét. Másnap felkeresem.

- Itthon van Ilse? - kérdezem a háziasszonyt.

- X kisasszony itthon van, de nem létezik - válaszolja ridegen.

Idős, előítéletekkel teli asszony.

- Köszönöm, én sem létezem - mondom - jelentsen be, kérem.

 

Az Ébredő Kongó fővárosában Csombe, a kultuszminiszter, a kánikula ellenére is nagy munkában volt. Egy külföldi delegációt várt, és zulu és maszáj műveket készített elő a számukra. A valaha világhírűvé vált Donnert Cirkuszba jelentkezett annak idején, hogy nyugati tanulmányait folytathassa. Hintáslegénynek jelentkezett, de csimpánznak vették fel, abba a nagy cirkusza, ahol bengáli tigris lett, de kanárit szült.

 

Tibetben a lámát istenként tisztelik, minden egyházi és világi hatalom a kezében van - mesélte Westfáliában egy bárban  az ismeretlen hírlapírónak. Ezen kívül eszik az ürülékét. Az ürüléket, mely éppen, mert illatos növényekkel él, kellemes ízű, "mint egy szalonkás" - csak a papok, a nemesek, a kiváltságos osztály eheti, mert minden ténykedése szent, úgy ez is, s meghatározott nagy ünnepeken egybegyűlnek az ország nagyjai, s ceremóniák között kapnak egy falatot. Az orosz események hatása alatt egy sajátos forradalom indult el, ugyanis azt kezdték követelni, hogy a nép választott követei is kaphassanak egy falatot. Papok és nemesek, veszélyben érezték a kiváltságaikat, összefogtak, a nép azonban lázongani kezdett, lándzsákkal ölték egymást és sok ezer ember elpusztult. Csombe mélázva elbámult. Az emlékek. Amikor megette a szurumbu törzs fejét, s a mellette álló kajmán tenyerébe tett nyitott kajmánfejben leverte termetes szivarjának végét.

Hogy az emberek mennyire másképp tudják nézni dolgokat - kiált fel a narrátor. Nyugati társadalmunk egyenesen az elmagányosodás felé tart, mert tagjai egyre kevesebbet kommunikálnak egymással és ebbe sokan bele is betegszenek. Az itteni bennszülöttek viszont a kevés beszéd alapján éppen azt szűrik le, hogy nekünk, fehéreknek, nincsenek problémáink. Csombe ismét belefeledkezik a szenzorálandó műbe.

A hősnő tizennégy éve neveli maszáj harcos férjétől született lányát a modern Európában, ami fogós kérdést állít fel a nemzetközi jogászoknak, hiszen hiába válik el Corinne jogilag Brüsszelben, ha Kenyában a férje nem ismeri el a válást, még a harmadik kenyai felesége után sem. Ám a dolgok emberségesebben zajlanak, mint az írásbeli törvények engednék. A távoltöltött 14 év tanulsága az, hogy a globalizáció utoléri Kenyát is. Férjének öccse, akinek motorkerékpárja második a sivatagban, az elsők közé tartozik ugyan, aki áttért a modern életvitelre. „Elgondolkodtató volt, hogy ez már a természetes kommunikációnak a végét jelezte, s valószínűleg a maszájok is az elmagányosodott európaiak sorsára jutnak.”

A lányok sem hordanak annyi ékszert, mert az iskolás fiúktól nem kapnak annyit ajándékba. Az iskolába járó lányoknak már egyáltalán nincs is ékszere, mert az iskolában megtiltották. Még a vörös okkert sem hajlandók magukra kenni. Azok sem, akik nem tanulnak. Inkább a Nairobiból hozott krémeket használják. A lányok ma már nem viselnek állatbőrből készült, gyöngyökkel díszített szoknyát sem. Ezeket már csak a szertartásokhoz veszik fel.” Pont olyan lehet mindez a mi számunkra, mintha egy kalotaszegi szőttes elmúlását panaszkodnánk el egy hollandnak, kezében egy laptoppal, mikor mi még a mángorlót sírjuk vissza a Bosch automata mosógépek korában. Csombe a lányok körülmetéléséről szóló részt nyálcsorgatva olvasta fennhangon.

A romantikarajongó élvezni fogja a sztorit. Döngenek a tamtam-dobok, félmeztelen maszáj harcosok rázzák a lándzsát, szaporodnak a kecskék, birkák, üstökben fő a fűszeres kecskehús, nő az egy főre jutó feleségek száma, mások a szokások, törvények, de mindvégig emberi marad a regény csúcspontja, a kulturális máztól megfosztva, Corinne találkozása anyósával, akit csak Mamának hív. Az író énképének, az alteregónak azonban meggyűlik a baja a valósággal: az elődnek elvitte a fél arcát egy sakál.

Aztán beugrik egy másik cenzorálandó mű.

A világszerte ismert, népszerű író, Paul Theroux fogja magát, rábök a földgolyó egyik pontjára, Afrikára, és nekivág egy szál maga, minden kíséret, védelem, hivatalos támogatás nélkül. Vakmerő utazása a sötét kontinens északi pólusától, Kairótól a déli csúcsig, Fokvárosig vezet a világ leghosszabb, legveszélyesebb, egyben legfantasztikusabb útján. Megy bozótbuszon, haldokló teherautón, kofavonaton, tankhajón és fatörzsből kivájt kenun, átlép kilenc vad határt, megmerül Egyiptom, Szudán, Etiópia, Kenya, Uganda, Malawi, Mozambik, Zimbabwe és Dél-Afrika mélységeiben, dacol országúti rablókkal, lázhozó rovarokkal, packázó hivatalnokokkal, állja a sivatag hevét és a sártengert fakasztó monszunt. Nyomorultak közt jár, éli az életüket, eszi az ételüket, issza a vizüket, alkalmazkodik szokásaikhoz, nem finnyáskodik, nem fölényeskedik, nem játssza el a kényes, fehér turistát.

 

Az arab és a fekete Afrika közötti 1001 átjárhatatlanság

A Földközi-tenger déli partja mentén öt országban Afrika lakosságának mintegy egyötöde él, és az országok területe a kontinens földterületének majdnem egyötödét teszi ki. De vajon ha az Afrika szót használjuk, gondolunk-e a marokkóiakra, tunéziaiakra, egyiptomiakra is? Vajon ugyanazon a földrészen élnek-e, mint a tanzániaiak, kongóiak, nigériaiak, a dél felé nyúló kontinensen? Vajon ott, a Szaharától délre, ahol bizonyos értelemben minden európaiul, főként angolul, franciául és portugálul folyik, hallottak-e már egyáltalán ezekről a - ha szabad így mondani - észak-afrikaiakról? Ők pedig a maguk részéről hallottak-e a Szaharától délre élő fekete kortársaikról?

Arabok! Ugyan ki szereti az arabokat? Addisz Abebában ez nem kérdés. De eközben elsősorban senki nem azokra az algériai, tunéziai és líbiai diplomatákra gondol, akiket az etióp fővárosban, az AOU (az afrikai egységszervezet) székhelyén akkreditáltak. És nem is az Egypt Airre, Afrika legrégebbi légitársaságára, amellyel valamikor első ízben értem itt földet, hogy aztán örömmel adjam hírül: én is Afrikában élek, nevezetesen Kairóban. Az arabok a szaúdiak a Sheratonban, azelőtt a Hiltonban. A szomszédok Jemenből, akiket nemcsak az eritreai (vörös) tengerpartról és a Dzsibuti-beli hétköznapokból ismernek, hanem a keresztény felföldön egyénként is láthattak. És talán a rendkívül sötétbőrű szudániakban, akikből itt egy időben nagyon sok volt, szintén van valami arabos, legalábbis az arab nyelv, amely az etiópiai hivatalos nyelvvel, az amharival és az Eritreában meg az északi Tigray nevű tartományban beszélt tigrinia nyelvvel közelebbi rokonságban áll, mint Etiópia többi 80-90 nyelvének többsége.

Nairobiban, a déli szomszéd országban többnyire hiába érdeklődik az ember a - legalábbis hivatalos nyelve alapján - arab ország iránt, amelynek van egy (bár rövid) közös határa Kenyával, noha szinte mindenki tudja, hogy a luóknak és más, az ország nyugati felében élő népcsoportoknak nemcsak Ugandában vannak közeli rokonaik, hanem éppenséggel Szudánban is, amely Kenya távoli északnyugati részével határos jó 1500 km hosszúságban északon és északnyugaton. A maszájok és más kenyai népcsoportok a tőlük 3500 km-re lévő csád-líbiai határvidéken élő tubu-nomádoknak közelebbi rokonai, mint a saját országukban élő bantu többségnek, közelebbi rokonaik, mint a tubuk a tuaregeknek, berber szomszédaiknak az algériai Szaharában, Malitól és Nigertől északra. De ezzel Kenyában nem sokat törődnek, és arabokra meg végképp nem gondolna senki. Az arabok, azok Jasszer Arafat és Szaddam Husszein, meg a libanoniak a kaszinóban, akiket Nyugat-Afrikában sem tartanak túl sokra, de akiket mindenütt ismernek. Mombasában a tengerparton található még néhány dúsgazdag jemeni hátterű család. Zanzibárban, Tanzániában sok minden emlékeztet az 1698-tól 1964-ig itt uralkodó ománi szultánokra.

Kelet-Afrikában az iszlám sem tekinthető olyan hívószónak, amely azonnal az észak-afrikai tengerparti országokat idézi, legfeljebb Idi Amin Kaddhafival való kapcsolata esetében. Muszlimok itt is akadnak, még őshonosok is, és nemcsak a szuahéli tengerparton. Kenyában jó 5%, Tanzániában 35%, Malawiban még az elnök is muszlim. Minden bizonnyal arab örökségről van itt szó, de ázsiai közvetítéssel, s az iszlám idegen eredetére vonatkozó elképzelésekben ez inkább az indiai szubkontinensről bevándoroltak alakjában ölt testet, a brit gyarmatosítók egykori kíséretében, mint a pakisztáni muszlimok, köztük Agha Khan, akiről számtalan kórházat és általa alapított iskolát neveztek el.

A világ leghosszabb motoros túrája az Afrikát hosszában átszelő Tour d'Afrique.

Alig egy hét, és Kairóból útnak indul a világ leghosszabb motoros- versenye, az Afrikát hosszában átszelő Tour d'Afrique. Stílusos túráról van szó: a mezőny a gizai piramisok lábától startol, a befutó pedig Afrika legdélebbi pontján, a Jóreménység-fokánál lesz. Az egyik az ókori egyiptomi kultúra nagyságát hirdeti, az utóbbi a XV. század nagy hajós felfedezőinek állít emléket. E két végpont között a közel negyven résztvevő tíz országot érintve 11900 kilométert tesz meg.

„Januárban a kellemes egyiptomi télből indulunk, és májusban a meleg dél-afrikai őszbe érkezünk meg. A szervezők három évszaknak megfelelő hálózsákot javasolnak, ugyanis a tikkasztó hőség és a hetekig tartó esős évszak mellett az Etióp-magasföldön éjjelenként akár fagypontban is lehet részünk" - meséli Szanyi Gergő, az idén negyedszerre rajtoló Tour d'Afrique történetében az első magyar rajthoz álló. Gergő civilben grafikus, fotós, többek között a National Geographic Online webdesignere.

A piramisok után a Vörös-tenger felé veszi az irányt a mezőny. Átkelnek a közép-egyiptomi hegyvidéken, majd Luxor magasságában a tengerpartról befelé, a Nílus felé kanyarodnak. Afrika leghosszabb folyója mentén tekernek egészen Asszuánig. Egyiptomból Szudánban a Nasszer-tavon áthajózva jutnak el.

Szudánban az egykori Núbia területén, a Nílus mentén vezet az út, egészen a fővárosig, Khartoumig, amely a Kék- és Fehér-Nílus egyesülésénél épült. Khartoumtól délre a muzulmán-arab Észak-Afrika fokozatosan a hagyományos törzsi kultúrák Fekete-Afrikájává alakul át.

Miközben lenyűgöző tájakon halad át a csapat - érintik többek között a Kék-Nílus forrását, a Kék-Nílus vízesést, a Tana-tavat és kolostorait, illetve a fővárost, Addis Abebát - , a túra során a legkeményebb fizikai megpróbáltatás e 12 Magyarország területű Etiópiában vár rájuk. Elszánt motorosoknak való terep az Etióp-magasföld 3500 méteres hegycsúcsaival.

Addis Abebától délre szelídül a táj, Kenyában azonban újabb megpróbáltatás vár a bringásokra a korábbi részvevők naplói szerint: a régi idők lávafolyásain át vezető úton a „buckás út" fogalma állítólag új értelmet nyer. A táj eközben rendkívül változatos: a köves sivatagot hegyek, majd szavanna váltja. Az Egyenlítőt szintén Kenyában szeli át a mezőny, és a főváros, Nairobi jelenti a túra felezőpontját is.

Nairobitól csak egy nap biciklivel a tanzániai határ, és a sokak számára Afrikát szimbolizáló Kilimandzsáró hegység. Tanzániában több nemzeti parkot (Serengeti, Ngorongoro-kráter, Manyara-tó, Taragire és Ruaha) érintve vezet az út.

Csombe felsóhajt, szivarért nyúl. Arra a látogatásra gondol, melyben Csurka István látogatná meg őt, hogy Magyarország és az Ébredő Kongó közti kulturális kapcsolatokat fellendítsék. Ehhez fellapozta a rendelkezésre álló előzmények listáját. Gondolt a „magyarabok”-ra.

 

Magyarabok

Csombe egykor tudósított arról, hogy a Nílus egyik szigetén egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai.

A tálib uralom végeztével nem lett azonnal rend és béke, s főleg jólét Afganisztánban. A diplomatafeleségek legnagyobb örömére az ENSZ misszió gondolt rájuk is, s egy hivatásos fodrász is került az afgán misszió tagjai közé. Deborah nemcsak az amerikai, anglo- diplomáciai kar feleségeinek szépségéért felel, hanem afgán vendégeinek szépségéért is. De emellett még másra is van gondja.

Itt azonban nem elég gyantaszűznek lenni, hanem valóban vért kell felmutatni, az igazi, ősi hagyományoknak megfelelően, ezzel bizonyítván a menyasszony szüzességét. Debbie frufrut igazít, tanácsokat ad, gyantáz, és becsületet óv meg. Teszi mindezt nagy mesélőkedvvel, igazi női szemmel. Mindaz, amit eddig tudtunk az afgánok és tálibok, az oroszok és amerikaiak viszonyáról, most női szemmel lesz láttatva, mi több elmesélve, mert a Kabulba került Deborahba igazi nagy mesélő szorult, és általa női szemmel, azaz teljesebb képet formálhatunk egy sokat szenvedett ország erkölcsi és anyagai talpra állásáról.

 

A megérkezés- Deborah szemével

Néhány nappal később a mi kis önkéntes csapatunk találkozott más külföldiekkel is, akik már egy ideje Kabulban éltek, többek közt olyanokkal, akik évek óta laktak a városban. A kisbusszal mentünk a találkozóra, és amikor megérkeztünk, a csapatvezetőnk szólt, hogy gyorsan és fejeket behúzva menjünk be az épületbe. Senki figyelmét nem akarták felkelteni azzal, hogy nagyszámú külföldi tartózkodik egy helyen, nehogy véletlenül egy tálib szimpatizáns kihagyhatatlan célpontnak tartson bennünket. Bent körülbelül százötven ember kavargott bemutatkozó köröket róva, névkártyákat cseréltek és elmesélték egymásnak, hogy milyen projekten dolgoznak éppen. A találkozón bejelentik egy fogászati klinika létrehozásáét is, és bemutatják Debbie-t is, mint a kolónia új fodrászát. Ováció. Tapsvihar.

Debbie női szemmel láttatja az új, helyét kereső Afganisztánt, ahol még erősek a hagyományok és szigorúak az erkölcsök, de egy olyan agyafúrt, michigani hölgy, mint Debbie, mindent megold. Beszámolója többet mond el a mai afgánok gondjairól, életéről, mint egy tucat útikönyv. Férfi létemre még én is élveztem - gondolta Csombe.

Egy-két történet visszaköszön, mint ez is, de ez csak azt bizonyítja, hogy az emberek, hál istennek, a világ bármely pontján élnek is, egyformák.

 

A kelet-európai példa:

Hol van már a tavalyi hó, válaszolta Otylka. Régóta barátnők vagyunk, hisz tudod, hogy nem hagylak cserben! Látod, az én uram hivatalnok a kapitányságon, azok nem olyan agyafúrtak, mint a tanárok meg a költők, és ő sem vett észre semmit, pedig ő is azzal fenyegetett, hogy megöl, ha már volt valakim. Diskurálj vele csak nyugodtan, de vigyázz, hogy egy pillanatra se vedd el a kedvét. Az esküvő előtt gyere el, és majd megmondom, hogyan kell ezt nyélbe ütni."

Aztán a tanár szenteste a karácsonyfánál megkérte Andelka kezét, és nagyböjtkor megvolt a lagzi.

Előtte a menyasszony a barátnőjéhez ment tanácsért. - "Mondd meg a szolgálólánynak, javasolta az, hogy húzzon le egy kis hámot az ürühúsról, adja oda neked, te meg este dobd be az ágyba. Remélem van elég eszed, és a többit nem kell elmagyaráznom. Hiszen költő a férjed!"

Este az ifiasszony úgy is tett. Azt mondta a szolgálólány

Nagyságos asszony, ebben a papírban van az a kis bőr, amit kért. Az meg átvette, és az ágyba dobta.

A tanár meg egész éjszaka boldog volt és szavalt. Reggel felé aludt csak el. Amikor felébredt, megnézte az órát.

Nyolc óra volt, de a hálószobát félhomály borította, mert a függönyöket leeresztették. A férfi egyszer csak azt érzi, hogy valami a vádlijára tapadt. Lehántotta, az ablaknál vizsgálgatta, aztán odament az ágyhoz, és bemutatta a feleségének. Andelka, édes napsugaram, mondd meg nekem, mi ez? Hogy került az ágyba?

Az megpróbált elpirulni és elpityeredett.

Mondtam neked, hogy óvatos legyél, szóltam, hogy hagyjál, kértelek, hogy ne legyél brutális és nyers, hogy ne sírjak a fájdalomtól, de te nem törődtél vele. Ha egyszer valami megreped és leszakad, akkor az kipotyog, ha nincs, ami tartsa. Érted?

A férfi nagyon boldog volt, de azért újra, megvizsgálta azt a valamit. Aztán sóbálvánnyá dermedt.

Értem, ezt mind meg tudom érteni. De a szentekre, hogy lehetett benned, hogy került oda a kladnói vágóhíd pecsétje?

Debbie másként segít, de ugyanolyan furfangosan. Könyve húsz nyelvre lefordított világsiker.

 

Hogyan jutott Zaratusztra Perzsiából

Londonba? –Csombe feladványa

A tudománytörténet néha legalább olyan izgalmas, mint egy thriller. Zarathusztra híre az ie. V. században keletkezett, nagy becsben tartották, mint a régi idők legnagyobb vallási törvényhozóját, de nem tudták pontosan, mit tanított. A klasszikus ókori világ számára elsősorban matematikus volt, asztrológus és varázsló. Befolyással volt állítólag több filozófusra is Püthagorasztól Platónig. Követői nevéből származik a mi mágia szavunk is.

Az európai reneszánsz aztán újra felfedezte a perzsa prófétát. Úgy tekintettek rá, mint a kereszténység előtti vallásosság elfogadható képviselőjére, Rameau operát írt róla, Voltaire azok között tartotta számon, akik közvetítették Isten természeti törvényét az emberiség felé, Mozart a varázsfuvola c, művében Sarastro jelmezébe bujtatta, kinek két áriájáról Shaw azt mondta, ez az egyetlen zene, amely biztosan helyénvalónak hangzik Isten szájából.

Noha három évszázad értelmisége tisztelte, senki nem tudta pontosan, mit tanított, szent szövegeit nem ismerték, s az indiai kultúráról elfogadták Maculay szavait, ki ezt elintézte annyival, hogy nem áll másból, mint orvosi tantételekből, melyek szégyent hoznának egy angol lódoktor fejére, csillagászatból, melynek hallatán nevetnének egy angol általános iskola lányai, történelmük tele van tíz méter magas királyaikkal, melyek tízezer éven át uralkodtak, földrajzukat pedig melasz-és vajtengerek jellemzik.

Aztán eljutott egy példány a Vendidad egy példányából Párizsba, ahol aranyláncon tartották, nagy becsben tartották, de senki nem értette. Ekkor bukkan fel a XVIII. századi Franciaország legszínesebb kalandorának romantikus élettörténete. A keletkutatás színes regénye.

Abraham Hyacynthe Anquetil du Perron egy párizsi fűszeres fia volt, katolikus, a kor híres történészének nyolc évvel fiatalabb öccse.

A lázadó, forrófejű testvér, ki feltehetően irigyelte bátyja sikereit a forradalom előtti Franciaországban először hébert tanult, majd Utrechtben a helyi püspök segítségével megismerkedett a perzsa és az arab nyelvvel is. Huszonhárom éves korában látta meg az aranyláncon tartott Vendidad-kötetet és azonnal tudta, mit kell tennie, el kell utaznia Indiába, Szuratba, ahonnan a kézirat származik, hogy ő legyen az, aki megfejti és lefordítja a szöveget.

Mindezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. 1754-ben hét évig tartó gyarmati háború tört ki Franciaország és Nagy-Britannia között, amely Észak-Amerikában, Afrikában és Indiában folyt. Ebben az évben csak katonai egységek hajóztak Indiába. Ám az ifjú Abraham számára ez nem volt akadály, nem akart senkinek elkötelezettje lenni, ezért nem beszélt senkinek tervéről, csupán összecsomagolt két zsebkendőt, két inget, két pár harisnyát, matematikai eszközöket, egy héber nyelvű Bibliát és Montaigne egy könyvét, s jelentkezett a kelet felé tartó csapatokhoz, majd közlegényként elindult-egyébként javarészt elítélt bűnözőkből álló egységével, hogy behajózzon. Amint párizsi pártfogói hírét vették tervének, elérték, hogy du Perront leszereljék, évjáradékot adtak neki a könyvtár erőforrásaiból, és gondoskodtak róla, hogy a Duc d' Aquitaine fedélzetén az India keleti partján lévő Pondicherryba, a francia kolónia központjába jusson.

A Franciaországból induló út öt hónapig tartó rémálom volt. Abraham du Perron folyamatosan tengeribetegségben és hasmenésben szenvedett. A hajón kitört a járvány, és több mint százan belehaltak, még a kapitány is. Az ifjú tudós betegen, kimerülten, lesoványodva ért Pondicherryba.

A kikötő India francia fővárosa volt, nyüzsgő élettel, a hajóknak le kellett horgonyozni és az utasokat és az árut csónakkal vitték a partra. Du Perron is így ért Indiába.

Könnyű elképzelni a sápadt, nyúzott, pecsétes és gyűrött ruhát viselő fiatalembert, amint bevezetik M. de Leyrit, Francia India dölyfös főkormányzója méltóságos színe elé. A kettejük közti ellentét megdöbbentő lehetett. Ahogy du Perron láta:

"Sziporkázó kísérete közepén magas, karcsú férfi emelkedett fel fehér kabátban, fején egy láb magas fejdísszel."

Mit kezdjen a kiemelkedő feladatot ellátó birodalmi hivatalnok az előtte megjelent zilált fiatalemberrel, aki nem is úr, de nem is szolga, és hetet-havat összehord valamiféle iratokról, megfejtésekről. A kormányzó zavarodottan fordított hátat látogatójának. Két évig tartott , míg du Perron gyökeret vert itt. Bája, műveltsége, fürge esze és nagylelkűsége segítségével végül sikerült helyet találnia magának a francia gyarmati közösségen belül. Ám a zoroasztriánus kutatása iránti buzgó lelkesedése akadályba ütközött. Mint kiderült, Pondicherryban nem tudja megvalósítani nagyra törő tervét, hogy ő legyen a párszi vallási könyvek első fordítója, mivel a város "túlságosan európai" volt. Megpróbálkozott csatlakozni az ország belseje felé induló katonai felderítőkhöz, azonban nyolc nappal később ismét a városban volt életveszélyes lázzal.

A francia kórházban eltöltött néhány hét után azt gondolja, hogy Bengálban többet tudhat meg a régi perzsa nyelvről. Átkel a tengeren és felkeresi a legfontosabb bengáli francia települést. Heves természetével nem lopja be magát a helyi katonai parancsnok szívébe. Hogy többet tudjon a bengáli nyelvről, el kell, hogy jusson az ezerötszáz kilométerre távolabb fekvő Szuratba. Hiába száll hajóra a Gangeszen, eljut ugyan a félútig, ám a francia-angol fegyverszünet véget ér és a kiújuló ellenségeskedés miatt lehetetlen folytatnia útját a szárazföldön. Ráadásul az angolok  ellenőrizték a Bengáli-öblöt. Nem volt más megoldás, mint szárazföldön elmenni le délre, majd végig India keleti partján északi irányba, félig körüljárni az egész indiai szubkontinenst.

Du Perron Francia Bengálból Szuratba vezető útjáról Sir Erskine Perry számol be:

"Pondicherry tíz-tizenkétezer mérföldre volt a bengáli francia teleptől szárazföldön, az utat európai még nem tette meg, május volt, az év legmelegebb hónapja, a közbeeső területet javarészt dzsungel borította, tele tigrisekkel, és az út egyes részein heves csaták dúltak a franciák és az angolok között, ráadásul du Perronnak egyetlen fityingje sem volt, mégis nekivágott, és sikerült is végigmenni a kalandos úton, gyalog, egyetlen hordár kíséretében, aki csekély felszerelését vitte. Május ötödikén vette kezdetét a veszélyes gyalogút, és augusztus tizedikén érte el Pondicherryt, miután izgalmas kalandokon ment át :éhezés, rablók, bebörtönzés és gyilkossági kísérlet. Ppondicherryban találta a bátyját, akit nemrégiben a szurati francia lerakat aligazgatójának neveztek ki, s együtt vitorlásra szálltak a telep felé. Azonban du Perron mahénál, a malabári partokon kiszállt, s innen gyalogszerrel ment a cochini zsidó közösségen, Goán, Ellora barlangjain át Szuratba."

Két évbe tellett megtenni az utat, ám még mindig hosszú út várt du Perronra. Míg megszületik a végeredmény: az összehasonlító nyelvészet megteremtése.

 

Francia Bengáliától az összehasonlító

nyelvészetig

Du Perron az ezerötszáz kilométeres utat kalandos körülmények közt két év alatt tette meg. Szurat első látásra semmivel sem felelt meg jobban a tudós és kutató igényeinek, mint Bengál. Mindenhol dúlt a viszály: az európai országok képviselői között-közülük ketten, a franciák és az angolok nyíltan háborúztak egymással-, valamint a helyi vezetők és a gyarmatosítók között-még a párszi közösség is megoszlott az újítók és a hagyományőrzők között. Irigység és mohóság okán széthúzás volt a lerakatok között. Mindenki gyanakvással figyelte az ifjú franciát, aki furcsa kéréseivel egészen Bengáltól képes volt idáig eljönni. A portugál misszió vezetője ezt írta: Ez az úriember sok mindent kér, de sem pénznek, sem feljebbvalóitól származó parancsnak nincs nyoma?

Ám a zavaros helyzet éppen du Perron kezére játszott. Bár hónapokig tartó gondos tárgyalásokra volt szükség, amire   sikerült megpillantania a régóta keresett szöveget. A holland misszió vezetője elküldött neki egy másolatot Zoroaszter könyvéből, majd érkezett egy perzsa, pehlevi-fárszi szószedet is. Du Perron most már rendelkezett mindennel, amire a feladat elvégzéséhez szüksége volt. Hamarosan elkészítette a szószedet fordítását.

"Az efféle munkákból ez volt az első, amelyet európai ember készített, s úgy vélem az irodalomtörténet fontos pillanata. A dátum Krisztus után 1759. március 24?-írja du Perron."

Du Perron ezután kezd hozzá a Vendidad fordításához, ennek töredékei keltették fel figyelmét öt évvel ezelőtt. Újabb akadályt jelentett, hogy a hagyományőrzők nem avatták be titkaikba, az újítók adnak neki nyelvleckéket, de késleltetek a munkát és az ifjú tudósnak fogy a pénze...

Aztán újabb drámai fordulat következik be és nem sok választja el du Perront, hogy vállalkozása kudarcot valljon.

Du Perron megsértette az egyik francia hajó kapitányát, aki megvádolta az ifjú tudóst, hogy helyi származású feleségének szeretője, és megtiltotta, hogy még egyszer átlépje házának küszöbét. A kapitány felesége terhes lett és fiút szült. Miután a   helyi hatóságok szigorúan megfeddték, amiért nem tett semmit a gyerek megkeresztelése érdekében, a kapitány kelletlenül elment a paplakba , hogy megtegye a szükséges lépéseket. Itt találkozott du Perronnal, és felkérte, hogy tartsa a csecsemőt a szertartás alatt. A vonakodó tudós és a felbőszült kapitány közt felmerült a párbaj lehetősége, melyet tiltottak a törvények. A kapitány a paplakban provokálta a tudóst. Az utcán nagy tömeg volt, mintegy négyszáz szemtanú.

Du Perron kardja eltört, a kapitány mellbe szúrta a tudóst, pengéje csak néhány centivel kerülte el a szívet. Du   Perron eldobta a használhatatlan kardmarkolatot, és a kapitányra vetette magát, a földre döntötte és lefegyverezte. Ezek után nyugodtan elsétált, hóna alatt a kapitány kardjával, nyomában vérfoltok maradtak az utcán.

A kapitány felkelt, "A kardom! A kardom!" kiáltásokkal megragadta szolgája szablyáját, és du Perron után rohant: még négy alkalommal vadul lecsapott rá, újabb súlyos sebeket ejtett rajta. A tudós ezért a kapitánytól elvett karddal döfött, kiverte ellenfele kezéből a szablyát, egyúttal újabb sebeket szerzett a könyökén és tenyerén. Ezek után eldobta a kardot és elhagyta a helyszínt, kezében törött kardjával. A kapitány felkapta a szabályát, a tudós után rohant, ám alig tett meg száz lépést, összeesett és meghalt. Az eset súlyos volt.

Du Perron eddigre már a francia kolónia összes tagjával - beleértve bátyját - összeveszett, ezért semmilyen segítségre nem számíthatott. Az a veszély fenyegette, hogy a helyi hatóságok letartóztatják és gyilkosság vádjával állítják bíróság elé. Nem volt más választása, franciaként menedéket kért az angoloknál.

Az angolok "a civilizált nemzetek egyetemes gyakorlatára" hivatkoztak és nem adták ki.

Perron megmaradt pénzéből más zoroaszteriánus szövegeket vásárolt és tizenkét hónap múlva helyet kapott az angol Kelet-indiai Társaság egyik hazafelé tartó hajóján.

Nyolc hónapig tartott hajóút,   az angol hajón francia foglyok is utaztak, Portsmouthban a hatóságok természetesnek vették, hogy a fiatal francia is közéjük tartozik.

Azonnal vasra verték és a winchesteri börtönbe küldték. Szerencsére akkoriban különbséget tettek a bebörtönözhető katonák és az ellenséges nemzet tagjai között, így elengedték du Perront és engedélyezték, hogy meglátogathassa Oxfordot, ahol összehasonlíthatta az ottani szövegeket a nyolc évvel korábban Párizsba küldöttekkel, amelyek hatására keleti útjára indult.

Perron Aveszta fordítása végül 1711-ben jelent meg. A szakértők érdekeit fenyegette ez a sehonnai, felkapaszkodott fickó, kinek megítélését nagyban befolyásolta a fiatal önérzete, aki bizonyítékok nélkül hangoztatta, hogy lefordított olyan szövegeket, melyek a kor legnagyobb tudósain is kifogtak, ezért Voltaire, de még az enciklopédista Diderot is ellene fordult.

A helyzetet tovább rontotta, hogy az akkori Anglia legfontosabb szakértőjének -William Jones- hazafias dühét is felkorbácsolta néhány keresetlen megjegyzésével. Sir William Jones, korának első számú orientalistája kíméletlen támadást indított du Perron ellen, aki meg sem szólalhatott Angliában, az ismeretlenség homályában maradt és élete végéig néhány centből tengődött, mint valami indiai aszkéta.

Sir William Jones a későbbiekben jogot végzett, elutazott Indiába, megtanult szanszkritül, az indiai vallás ősi nyelvén , a Királyi Ázsiai Társaság alapítója lett,  elnöke, majd lovagi címet kapott.

Teltek-múltak az évek. Egy napon Sir William az egyik perzsa klasszikust fordította, amikor megpróbálta megérteni az egyik szó jelentését, kísérletet tett du Perron fordításának szójegyzékével és valami szerfölött furcsa dolgot tapasztalt az egykor nagyon elmarasztalt du Perron munkájával kapcsolatban.

Olyan szavakat látott, amelyek egyértelműen csak a szanszkritből eredhettek.

Mivel du Perron nem tudott szanszkritül, ez azt jelentette, hogy a szójegyzék mégis hiteles.

Mindennek segítségével Sir William megdöbbentő végkövetkeztetésre jutott Ázsia nyelveinek fejlődését illetően, feltételezte, hogy mind a gót, mind a kelta eredetét tekintve azonos a szanszkrittal, az elhamarkodott tudós emléke mindörökre fennmarad, mert megteremtette az összehasonlító nyelvészet tudományát.

A du Perron segítségével Európába került zoroasztriánus szövegek hitelességét az 1820-as években bizonyították be, s ma már mindenki elfogadja, hogy Európa és Irán nyelveinek nagy része, akárcsak az Indiában beszélt nyelvek legalább fele egyetlen, indoeurópai beszédváltozatból fejlődtek ki.

Csombénak csak három nap áll rendelkezésére és megérkezik a magyar küldöttség. A Shakespeare művet akarja előadatni, csakhogy a próbán Lőrinc pap leharapta Mercutió bal  lábát. Csombe emberfölötti erővel írja át a művet és dramaturgizál. Rájön, hogy a kannibalizmusról csak nemrégiben leszokott népe erkölcsének védelmében mellőznie kell az erőszakos jeleneteket. Ezért kihagyja Rómeó és Júliából a két család  viszályát, a párbajokat, Mercutió és Tibald halálát, kihagyja magukat a szereplőket is, kimarad Lőrinc bafrát, a méreg és a kriptajelenet. Egyedül a dadust hagyja életben, aki hosszasan monologizál. Aztán a büfében, az előadás szünetében Csurka István megdicséri Csombét, hogy mennyire sikerült eltalálni a szereposztást Moldova Györgynek a magyar szövőiparról szóló dramatizált művében.

 

Beszámoló a kongói operaházból

Kiküldött tudósítónk:Csombe

Különös a csend, az egész előcsarnok üresen tátong, a nézőtéren egyetlenegy kongói lelket sem látunk. Minden makulátlanul tiszta, a karfák csillogóra suvickolva, de sehol senki. Hatalmas egy épület, legalább négyezer férőhelyes. Megszámlálhatatlan páholy, erkély, karzat. És teljesen üres.
Eltelik tíz perc, de másfél órának tűnik.
A terem kezd megelevenedni, hamarosan többen leszünk, mint a jegyszedők és megpróbálhatjuk rávenni őket, hogy tartsák meg az előadást.
Mozgolódás a zenekari árokban. Felbukkan egy zenész, hatvanéves lehet, szemüvege csúnyán elgörbült, nyakkendőt nem visel, vastag pulóverben van. A hegedűlábat tíz percig állítgatja.
Újabb két zenész jelenik meg a zenekari árokban, egyikük próbaképp belefúj a klarinétjába, a másik újságot olvas. Most megjelenik három vagy négy zenész. Hangolnak, de szinte rá se hederítenek a többiekre. Talán száműzetésüket töltik itt? Az egyikük ismeretlen okokból szmokingot visel. Biztosan most érkezett Moszkvából és még nem ismeri a határvidék szokásait.
A zenészek egyre lármásabban hangolnak, és ez is jobb, mint a semmi. Hirtelen, mintegy az adott szóra abbahagyják, összeszedik a hangszereket és kisétálnak a színpad alatti ajtón. Ennyi lett volna az egész?
Inge sír a nevetéstől (Inge az író felesége - Kerekes Tamás), mintha kezdődő hisztéria jeleit fedezném fel magunkon. Egyikünk sem tud úgy megszólalni, hogy ne kezdjünk el vihogni.
Halovány kísérlet a lázadásra - a közönség tapsolni kezd. Negyed kilenc van.
Elhalványulnak a fények, teljes a zenekar, a művészek a nagyérdemű közönséget méregetik. A karmesterből elcsigázott sóhaj szakad fel, és figyelemreméltó, pattogós nyitánnyal indít. Az erkélyen összeütődik egy tenyér.
Felhúzódik a függöny. Egy kartonpapír sátor előtt arab külsejű törzsfőnök ül alattvaló társaságában. Dühösnek látszik és baritonban énekel. A többiek csitítgatják. De ő makacs, nem kér a nyugtató szavakból. Muszorgszkíj keveredik Csajkovszkíjjal, ezt olykor átszövik Rimszkíj-Korszakov dallamai. Ha valaki nem figyel a történetre, akkor is tudhatja, hogy mindjárt megjelenik a törzsfőnök lánya. És így is történik. Gyönyörű lány, de énekelni nem tud. Ki lesz a hős? Felbukkan két vagy három ifjú gazember, és azonnal látni lehet, hogy melyikük a hős, mert ő a legalacsonyabb, középen áll, és ha rámutat valakire, akkor néhány centit az adott irányba csúszik; ha a többiek mutogatnak, ők nem mozdulnak. Szépen lassan mindannyian ellenszenvesebbekké válnak, amint az üres széksoroknak bohóckodnak. Micsoda ragyogó álmokat dédelgethettek valaha! Ez az opera borzasztóan nehéz darab. Maga Viktória királynő is elismeréssel szólt volna a tiszta érzelmekről, a szárnyaló muzsikáról. Az egész olyan művészi. Biztosan akad legalább néhány ember ebben a városban, akik egy pincében rejtőzve azért még játszanak valami vonós hangszeren és nem egy kijelölt bizottság előtt énekelnek egymásnak. Egyetlen dolgot mondhatok :a közönség bojkottálta ezt az operaházat. Hajlandó volt kockáztatni- és nem jött el. Végre valami szívmelengető, mindenkire érvényes megállapítás. Mint ahogyan egy bronxi pénztáros mondta egyszer: "Nincs a földön olyan erő, ami megakadályozhatná a közönséget, hogy otthon maradjon."

 

Az író szomszédja

Kunyhója, ahogyan mondani szokás, úgy bűzlött, mint egy agglegény pénteken, kerozin, verejték és kutyaszőr szaga terjengett mindenhol. Többször megesett, hogy amikor bekopogtattam hozzá, mélyen aludt szendergő kutyája, Ella mellett, ez a jószág maradt meg a három kutyája közül, szerinte a többit Waterbury-ből érkezett vadászok lopták el. Miután felébredt, kikászálódott az ágyból, felráncigálta a harisnyáját, és mint akit megdöbbent a látvány, rárivallt a kutyára, azonnal takarodjék le a fekhelyéről. A szuka ilyenkor felpislantott az egyik szemével, megmozdította az egyik lábát, aztán nyugodtan aludt tovább; Bob századszor is megcsóválta a fejét és mindössze annyit mondott: "Hát, látja, csak a kutyáimat lopták el", és úgy bámulta Ellát, mintha az ő hibája lenne az egész.

 

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

’Amadis de Gaula’

Garci Rodríguez de Montalvo

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

A mű a legteljesebb spanyol hozzájárulás az Arthur- mondakörhöz. Adatok tanulsága szerint már a XIV. század közepe óta nagy népszerűségnek örvend. A három könyvben elbeszélt kalandokat Rodríguez de Montalvo 1470 és 1492 között egybeszőtte, újra kiadta, sőt egy negyedik résszel, a maga lovagi történetével egészítette ki, amely Amadis és Oriana fiáról szól.

Hogy mit köszönhet az Amadis az Arthur-mondakörnek, az jól látható az olyan elemekben, mint például a lovaggá avatás, a jóslatok, vagy a mágia szerepe. Például Merlin és Morgan kasztíliai megfelelője Urganda, az Ismeretlen és Arcalus, a Varázsló. A lovagregény műfajának éltető eleme a szerelem és a házasság, de az Amadis távol tartja magát a férjes asszony trubadúrtémájától, mely körül az Amadis két legfőbb mintája, a Tristan és Lancelot története forog. Oriana, Amadis szerelme, a leánya, nem pedig a felesége Britannia királyának. Montalvo munkája a lovagi kódexek keresztényi változata, amely az elavult, népmesei arthuri modellt volt hivatva elfogadhatóvá tenni a katolikus királyok Spanyolországában.

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A lovag öntőformája

Joanot Martorell

 

„Fehér Tirant”

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Cervantes szerint ez a lovagregény az „élvezetek tárháza és a felüdülés kincsesbányája”.

Joan Martorell saját lovagi élményeit ötvözte az irodalmi forrásokkal (például Bocaccio vagy Dante műveivel) és szárnyaló képzelettel dúsította fel, anélkül, hogy hűtlen lett volna a valósághoz. A regény így egyszerre ünnepli a lovagi életet, és igazítja ki azt a sokszor a fantázia birodalmába tévedő fikciót, amely felmagasztalja. A valósághű háborús és szerelmi jelenetek itt többségben vannak az olyan rövidebb, kitalált epizódokkal szemben, mint a sárkánnyá változott leány.

Maga a hős, Tiarant, a legendás lovagok öntőformájából kerül ki, aki győzelmeit stratégiai tehetségének, bölcsességének és vitézségének, s nem emberfeletti képességeinek köszönheti; vele is megesik, hogy kivetik a nyeregből, elfárad, sőt megsebesül. Vándorlása Anglia, Franciaország, Szicília, Rhodosz és Konstantinápoly valóságos földrajzi helyeire viszi, a csaták megfeleltethetők a történelmi eseményekkel, köztük Rhodosz szigetének 1444-es blokádjával vagy Konstantinápoly visszahódításának kísérletével.

A regény máig megőrizte frissességét, hála humorának és számos epizód pajkos érzékiségének; egy helyütt például Plaerdemavida szolgálóleány imádott Carmesinájának ágyába küldi a lovagot, hogy az kedvére ölelgethesse. Plaerdemavida kettejük közé teszi a fejét, hogy a hercegkisasszony azt higgye, a szolgálója fekszik mellette.

 

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A kínai Iliász

A Három Királyság története

 

A Három Királyság története a kínai irodalom négy klasszikus regényének egyike. A Han-dinasztia utolsó szakaszában játszódó epikus mű a kínai történelem több mint egy évszázadát (184-280) öleli fel; s az ősi meseszövő hagyományra építve vegyíti a történelmet a legendával. Egy XIV. századi tudósnak, Lo Kuan-Csung-nak tulajdonítják, aki lebilincselő, összefüggő elbeszéléssé ötvözte a Szüng és Jüang kori meseközlők szövegkönyveinek (hua-pen) történeteit.

A regény a Ling-császár elleni lázadással indul, amelyet a taoista varázsló, Csang vezet, és a Han dinasztia bukásával (220), illetve a Jin-dinasztia megalapításával ér véget. A történet jelentős része a három rivális királyságban (Wei, Szu és Wu) játszódik, ahol a varázslók, szörnyek, teljhatalmú hadurak élnek  és halhatatlan, legendás hősök küzdenek a Kína feletti uralomért. Mozgalmas, cselekményes, klasszikus hősök és gazemberek, izgalmas fordulatok és látványos csatajelenetek teszik irodalmi remekké a művet, amit afféle nemzeti eposznak, az Íliász kínai megfelelőjének is tekinthetünk. Számos nyelvre lefordították. Hat fejezet magyarul is olvasható. A regény máig az egyik legnépszerűbb könyv Kelet-Ázsiában, amelyet hagyományos bölcsességéért és fantasztikus tündérmeséjéért szeretnek az olvasók.

Egy koreai közmondás szerint „csak az beszéljen életről, aki már olvasta a Három Királyság történetét."

Kerekes Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Gabo Kiadó

 

 

 

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Címkefelhő

a Abdulin Ad aforizma aforizmák Alan Alcotgt államtitkár amerikanisztika András anekdota Angliaregény angol anna Antikrisztus antropológia árnyékháború árvalányhaj Aszlányi átirat atomfizika Attac Austen autóipar autótörténelem AVH ÁVH az b bABONAHIEDELEMKEREKES Bakos ballada Baumgarten Béla Berki Berson Bertalan bestseller bibliakritika biográfia blog bloggervilág BM Book Borges bÖHME Böll Bródy Brown bukanér burleszk Butor Caesar Canaris Chaplin Churchill cigánylidérc Corvina Cravan Csaba császár Csáth Cserna Szabó Csikszentmhályi Csikszentmihályi csoport Csurgai Dan Daniel dArgenson de Dean debreceni Defoe diáklázadások díj diktatúra Dovlatov dr Drábik Dtsingisz EA EAPoe éghajlatkutatás Ehrman Einstein elbeszélések életmód életvezetés életvitel elit Elkes Ellis Elmebetegek első emigráció Emőd epika építészet építészeti eposz Ernő est eszkatológia Eszmélet etikett Eubook Európa európai évértékelés Exuperx ezoterika F Fábri Falak fantasy Faulkner Faulner fegyver Fekete félreértések feminizmus fenomenológia Ferenc film filmgyártás filozófia fitnesztalajtorna Fitzgerald flow fóbiák foci folyóirat Foster Fouché főzés Francois Frankl Fuller füveskönyv Gábor Garbo Gárdonyi Gaskell Gáspár gasztronómia Gáti genetika Geopen geostratégia Géza gnózis Gold Gomorra Gond gótika Greer Grisham grushin Gucci Guido Habe háború hadtörténelem Haffner hagyomány halál halálos Hans Hardy Hari hatz Hegel Heine hELLER Hemingway Herbert hevenyvédelmi Highes hírszerzés Hrabák humor Huxley HVG Ida II Imre indián inernacionális ír irodalmi irodalmu irodalom iskola Isserman István iszlám ítélet JACOB Jaksity Jane János Jarry Jasper játék jogrendszer John jOSEPH Júlia Julius kaja Kalligramm kalóz kamat kamatos Kaminer kán karcolat Karinthy Károly katasztrojka Kati katonai Kázmér kémelhárítás Kemény Kende Kenedli Ker Kerekes kézikönyve Kiadó kinai kmb knédlim kocsmafolyóirat Kolesznyikov kommentelni kommunikáció kor Kowalski költészet könyörület Könyvek Közel kelet közgazdaság Krausz krimi kulinária kulturantropológia kultúrhistória Kun Lacan láncreakció Larsson László Lászlótól Le Lea legendák Lénárd lények Leonardo Librum List Lively logger LSD Lukács Lukáts maffiamagyar Magellán manicheizmus Mann Márai Márffy Mária Marquez Marton másként Mata Mátrai Mauriac Max Médiablog meleg memoire Mennyes meridiánok Mérő mesemorfológia Metternich MI5 Miklós Miksa Milner Mitrohin modern Molnár Monde Moravia morfium múlt Murakami Nadler nagy nagykövete naplóKerekes nem Nobel díj nőhódítás nőiség OBrian Onagy ontológia orosz orvosmeterológia Orwell Ottó Ödön ősiségsmaragdtáblák paleológia Pankovszkíj paradigma parafrázis pártállam Partvonal Petelei Péter Pilátus plágium Plath Poe politika politikai politológia Pollner Polner prikézsia privatér pszichiátria publicisztika Quincey Rajk Rákosi recepció regény regénye rejtély rendszerváltás Révai Ridley rizs Róbert romantika Salazar sam Sándor Sarolta Sartre Saviano Schönburg Scott Selby Shulman siker sikerrecept Simon skandináv Skorzeny skót Smoley sorozatgyilkos sör Svejksör Sylvia szabadkomuvesek Szabó szaké számmisztika Szasa Szász század századi Szecsődy szegénység szerelemfelfogása szeretet szerzői szociológia Szomory szökésKerekes Sztogoff szushi Szűcs tábornok Tamás tárca társaságok Ted templomosok teológia teozofia teozófia teremtett térképek Terricum thriller Tilger Tiszavárkony titkos tollalhu Tormay történelem történelmi tőzsde transindexkerekes tudok Ujszászi Ungvári USA útirajz ütletvitel üzlet vadászírók Vadnyugat vallás Vámos Váncsa várostervezés Vaszary Vay vegyi Vermeer vígjátéka viktorianus viktoriuánus Vila Matas világháború von vonatrablás Walker Wass Weber Wermacht Wharton William wwwsolyomluxhu wwwtollalhu XIX XX Yucatán Zsolt